Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
1961. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mérnök a pártvezetőségben A múltat idézik Boskó József szavai. Azokat az éveket, amikor a munkás és a j ólképzett mérnök is köny- nyen kívül került a gyár kapuján, ha a tulajdonosnak úgy tetszett. Boskó elvtárs az egyetem elvégzése után munkásként dolgozott a papíriparban, s csak később lett művezető, majd gyártásvezető mérnök, a felszabadulás kor pedig igazgató. De ennek külön története van. Komoly arcán átvillan a mosoly, amikor emlékezik: — Abban az időben a szolnoki és a diósgyőri papírgyár egy vállalat volt. Szolnokon dolgoztam, de a felszabadd lás Diósgyőrben ért. A dől gozók kérésére a miskolci szovjet parancsnokság nevezett ki igazgatónak. Amikor Diósgyőrött megindult a munkai újabb feladat várt: megkezdeni a termelést a Szolnoki Papírgyárban is. Boskó elvtárs húsz évvel ezelőtt lépte át a Szolnoki Papírgyár kapuját. Most az üzem beruházási osztályát vezeti. Amikor munkájáról érdeklődöm, szabódik. —* 1950-ben új papírgépet kaptunk. Három évvel később pedig felépült a cell- gyár. Növekedett a munkáslétszám. Nagyon jó, hogy az üzem élén — gazdasági és pártvonalon egyaránt — olyan vezetők vannak, akik jól ismerik a szakmát. — Ügy tudom, Boskó elvtárs is tagja a pártvezetőségnek? — Igen. 1945 januárjában léptem be a pártba, s négy évvel ezelőtt a vezetőségbe is beválasztottak. A reszortom: termelés* felelős. Negyedévenként megvizsgáljuk a termelésben, a tervteljesítés ben elért eredményeket, hibákat és kibővített vezetőié gi ülésen vitatjuk meg a feladatokat. Zsarnai elvtárstól, az üzem párttitkárától tudjuk meg, hogy Boskó József mindig becsülettel elvégzi a rábízott munkát. A pártvezetőségi üléseken hasznos javaslataival segíti, hogy egy-egy kérdésben helyes határozat szülessen. Tudását, gazdag élet- tapasztalatát szívesen kamatoztatja az üzem érdekében. Boskó József nem a szavak, inkább a tettek embere. Ezt egy véletlenül ellesett beszélgetés is igazolja. Boskó elvtársat a legutóbbi pártvezetőségi ülés idején halaszthatatlan ügyek intézése Budapestre szólította. Hazaérkezése után a párttitkár tájékoztatta, miről volt sző, kire milyen feladat jutott: — A pártvezetőség újjává- lasztásának előkészítéséről tanácskoztunk, — mondta neki Zsarnai elvtárs. — A taggyűlés beszámolójának elkészítésére munkacsoportokat alakítottunk. Az egyiknek a vezetését Boskó elv- társra bízzuk. — Miről kell számot adni? — A termelési-, beruházási terv és a műszaki fejlesztés feladatairól, az eddigi eredményekről és hibákról. — S mi a határidő?? Zsarnai elvtárs válaszára beleegyezően bólintott Többet nem kérdezett, nem is fogadkozott, de az biztos, hogy a beszámolónak ez a része a megadott határidőre elkészül» N.K. Hasznos estek — ifjúsági akadémia Mezőtúron Megkezdődött a múlt évben is kedvelt, a városi KISZ bizottság által szervezett ifjúsági akadémia. Az elmúlt péntek este harmadszor jött össze a tudományok iránt érdeklődők csoportja. Régi barátok és új ismerősök köszöntötték az előadót dr. Beretzk Péter kandidátust, a szegedi Fehér-tó igazgatóját. A színes, vetítettképes előadást nagy figyelemmel kisérte a több mint 500 főnyi közönség. Az előadó a szikes talajok tulajdonságairól beszélt. Megmagyarázta, hogyan lehet szakszerű kezeléssel a holtszikes talajokat életre kelteni. Bemutatta, hogy az öntözött területen milyen nagy sikerrel termesztik a magyar rizs' Részletesen beszélt az előadó a tó madárvilágáról. Bemutatta saját felvételeit, a legszebb vándor és az állandóan ott tanyázó madarainkról. Az előadásokat nagy számban látogatják a felnőttek is. Ezért kicsit pontatlan az ifjúsági akadémia elnevezés. Itt voltak az előadó egykori iskolatársai, barátai, ipari munkások és szövetkezeti gazdák, akiket a szántóföldről hozott be a tehergépkocsi. Nem is csoda, hogy nagy az érdeklődés, hisz olyan előadást hallgathatnak, mint a Száguldó autós csodák, A baleseti statisztika, Tehetség és rátermettség, stb. A művelődési ház vezetősége gondoskodik arról, hogy ne unatkozzanak a túriak a hosszú téli estéken. Fehér István tudósító Az alattyáni Űj Élet Termelöszö vetkezet egyik tanyaközpontjába hordják az Oj Élet és a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet cukorrépáját. Innen az 51-es AKÖV tehergépkocsija a jászboldogházi vasútállomásra szállítja, ahonnan tovább irányítják a répával telt vagonokat. Eddig közel ötezer mázsa cukorrépát szállítottak el a tanyaközpontból. FIATAL ÖREGEK 2- ÖREG FIATALOK SzajoL Lomha mozdonyok dohognak a síneken. De jó, hogy megszűnt a kánikula! / Aprítógépgyári helyzetkép Jobb munkaszervezéssel, tervszerűbb termeléssel csökkentik adósságukat — A közelmúltban Szilágyi Károllyal, a jászberényi Ap- r i tógépgyár tervosztályának vezetőjével beszélgettünk. Elpanaszolta: hiába van anyag, ha a kooperációs vállalatok nem tartják be az ígért határidőt A szállítmányok késése miatt szinte megvalósíthatatlan a programszerű gyártás. Elkerülhetetlen a kapkodás, a szokásos hóvégi hajrá. Szilágyi elvtárs panaszában volt és jelenleg is van némi igazság. A Lenin Kohászati Művek a kívánt határidőre nem szállította a pofástörőkhöz készülő öntvényeket Emiatt a jászberényi Aprítógépgyár munkásai nem tudták teljesíteni félévi tervüket. A tervezettnél 14 millió forinttal kevesebb árut termeltek. — Az első félévre programozott törőgépek közül a vállalat vajmi keveset tudott legyártani —- mondja Szilágyi Károly. — Motor & hajtómű hiány miatt jelenleg is nehéz megvalósítani a folyamatos termelést. Gyakoriak a programváltozások. — A hajtóműgyár kapacitása nem elegendő arra, hogy minden hazai gyár igényét fennakadás nélkül kielégítse. Ezért szeretnék megjavítani e kooperációt. — Hogyan? — A bonyolultabb utat válasszuk. Olyan munkákat vállalunk, amivel segíthetünk a hajtóműgyáriaknak. Ilyen és hasonló kezdeményezésekkel próbáljuk javítani az anyagellátást, eredményesebbé tenni a vállalatok közötti együttműködést. Megkérdeztük a tervosztály vezetőtől: csak az anyagellátás akadályozta a programszerű gyártást? — Korántsem — hangzott a válasz. — Nálunk nemcsak a kooperációval, hanem a műszaki adminisztrációval is baj volt az első félévben. A technológiai osztály nem tudta teljesíteni feladatát. A gyártási dokumentációk egy-másfél hónapos késéssel kerültek a műhelyekbe. így a gyártás sem indult meg idejében. A vállalat gazdasági vezetői a termelékenység növelésén fáradoztak. Az első félév végén új Normarendszert vezettek be. Amíg az új bérezési formával törődtek elfelejtettek ^munkát adni.“ S csak késve jutott a dolgozók kezébe a gyártási dokumentáció. Határidőn túl kezdték meg a folyamatos termelést. Beszélgetésünkkor az is kiderült, hogy az ütemes tervteljesítést a gyakori üzemzavar is gátolta. — Csak késve — az első félévi tanulságok után jöttünk rá, hogy alaposabb ellenőrzéssel, jobb karbantartással csökkenteni lehet a kényszerű gépállásokat, — mondotta Szilágyi Károly. -- Azóta nagyobb gondot fordítunk a gépek karbantartására. Az eredmény nem is marad el. A harmadik negyedévben helyesebb programozással, a rejtett tartalékok feltárásával elértük, hogy az anyaghiányból és a rossz munkaszervezésből eredő adósságunk jórészét — mintegy 8—7 millió forintot — törlesztettük.- A. J. Vetik a búzát a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezetben. Képünkön Papp János szövetkezeti gazda a vető- gépen. A vasárnapi délután hűvösén szikkadt vagonok pihennek. Féllábú öregember mankózik elő a váróteremből, leül egy padra. Majd két korsó sörrel előbaktat egy másik, leül mellé. Ünneplő fekete ruhájuktól élesen válik el hófehér hajuk, élénk szemüket régen fakószínre festette a kor. Egymásnak talán már minden gondolatju- kat elmondták, most beszélgető társat keresnek. — Hová utazik, lelkem? _ — teszi fel az utazók szabí vány kérdését a mankós. — Szolnokra, bácsi. Es maga? — kérdezem vissza. — Mi csak idejöttünk az állomásra. Tudja, öregek vagyunk már, nem kellünk a munkára, lopjuk a napot — szól, s még kacsint is hozzá huncutul. — Eleget dolgoztak, bátyám — nézem eres, inas kezüket. Pihengessenek, sörözzenek! — Hát, sokat bizony — szól a magas, éplábú. — De tudja, mikor az ember már elveszti a feleségét, nem ér az élete semmit. Huszonkilenc éve temettem el az asz- szonyt... — felsóhajt. — Bizony, 83 esztendős vagyok mán. A mankós elmereng. — Ügy volna szép, együtt menni el — sóhajt. Megindultan nézem színtelen, könnyes szemüket, amibe szinte ott látni két öreg, fejkendős anyóka képét. Kortyolgatnak. — Amíg valaki fiatal, nem is tudja elképzelni, milyen az öregség. Most kéne nekünk is fiatalnak lenni! — A mai fiatalok? Tanulnak. Nem is tudják azt, hogy mi a munka. Minket tízéves korunkban kivertek béresnek. Harminc esztendeig voltam én kérem béres! Aztán a háború elvitte a lábamat... Ez itt — körülmutat — papi birtok, úri birtok volt mind. Ha a gazdaságba valamit nekünk kellett megírni, a faluba vittük. Mert a tanyán nem tudott írni senki. Csak az urak. De azok nem foglalkoztak velünk. — Most öregnek is jobb lenni, mint ezelőtt — szólok közbe. — Hát... keres a család, meg kapok én is valamicskét. Fürkészve néz rám. — Talán, ha abba a pártba lennék, kapnék többet is. — Nincs abban különbség, bácsi — mosolygok rá. — Nincs? — ingatja a fejét. Talán nem hiszi. Űjra isznak. — Jó idő van, •— kezdi kis szünet után a magas. — Jó, hogy nincs mindig olyan meleg, mint tegnap. Hallja-e, abba’ a melegbe’ még a Szputnyik is leesett volna... — De nem esett ám le! Tizenhétszer ment el a fejünk felett, itt la! Aztán leszállt — duruzsolt virgonc, ka mászás mosollyal a mankós. Egy fiatalember ül mellettük a pádon. Feszeng, nem is állja meg szó nélkül: — Nem látta azt senki, bátyám! Egyszerre támadó felháborodással fordul oda a két szikkadt öreg. —- Tán, maga nem hiszi? — Én? Mit gondol; ember oda sose juthat! Elpusztulna rögtön. Mese az egész! — Mán pedig az ott volt! — Mérgesen kiitták maradék sörüket. — Mán pedig az tényleg ott volt! — kop- pant rá nyomatéknak mankójával a féllébú, megfellebbezhetetlenül. Dübörögve szalad be a vonatom. De kár! Az ablakból még visszanézek. — Jó egészséget, két fia- talszivű öregecske! Jó sö- röcskét a vasárnapi sétákhoz! És ne mérgelődjetek az öreg- szívü fiatalok miatt. Talán a jövő majd őket is megfiatalítja. Kislak! Gyuláné Szabad utat az ekéknek! A megyei tanács mező- gazdasági osztályának utolsó szeptemberi jelentésében — a kukoricaszár letakarí- tásának helyzetét ismertető rovatban — három vízszintes vonalat látunk. A vo- nalkák azt jelentik, hogy három jelentős területen: a szolnoki járásban, Jászberényben és Túrkevén még egyetlen holdról sem került le a kukoricaszár. Talán a törés sem kezdődött még meg?... Megkezdődött bizony, sőt a szolnoki járásban a tizenhatezredik hold felé közeleg, ám Túrkevén is közelíti a kétezerötszá- zadik, Jászberényben pedig éppen elhagyta a három és félezredik holdat. A lemaradás tehát összesen több mint húszezer hold. Sok. Különösen sok abban a rendkívüli szárazságban, melynek hónapok őta tanúi vagyunk. A szikkadt földön kínlódik ember és traktor, szakad a gép, nehezen megy a munka. Kedvezőbb időjárás mellett egy traktorosnak nem volna nehéz naponta tíz holdat megmunkálni disztillerrel: a mostani adottságok mellett azonban a hat hold sem lekicsinylendő eredmény. A. friss szántáson meg kJH még jártatni a fogast, mi több: néhol a gyű" rűshengert is. Ezeknek a munkáknak napi felső határa mostanság gépenként mintegy harminc hold. S csak azok után kerülhet sor a vetésre. Üjdonat-új igazságok ezek? Egyáltalán nem. Mégis szólnunk kell róluk, mert veszélyt rejt a késedelem. Azt a veszedelmet, hogy a késlekedő tsz-ek elkésnek a kenyérgabona vetésével. Valamennyi intenzív búzafajta korai vetést kíván; október 25-e már végső határnapnak tekinthető. Megyeszerte —* Jászberényben is! — igen jól emlékeznek a gazdák, hogy a késel vetés közben berob* barit esőzés milyen nehézségét okozott tavaly. Semmi garancia sincs arra. hogy holnap, vagy holnapután nem indul meg a heteseső; — hogyan vetnek akkor? Megbízható forrásra támaszkodva égy véljük: azokról a területekről, honnan a kukoricát már elszállították, s a szárat levágták, három-négy nap alatt le lehetne hordani a szárat is. Itt szükséges a munkatempó fokozása, méginkább ott, ahol még földön a kukorica. Javasoljuk, hogy mindenütt, de különösen a szolnoki járásban, Jászberényben és Túrkevén tűzzék célul maguk elé a gazdák: Szabad utat az ekéknek! (BZ.) Felhőszakadás és szélvihar pusztított vasárnap Róma (MTI). Olaszországban vasárnap heves esőzés és szélvihar vetett véget a hetek óta tartó szárazságnak. A felhőszakadás miatt a va- súthálózat majdnem minden vonalán órákig szünetelt a közlekedés. Lisszabon. Megindult az esőzés az Ibér-félszigeten is. Lisszabonni jelentés szerint Santo Antonio portugál szigeten a felhőszakadást földcsuszamlás követte, amely négy felnőtt és hét gyermek halálát okozta. Tokió. A Japán felé közeledő „Tilda” tájfun a hétfőre virradó éjszaka végigszágul- dott Kagosima városon, ahol kétszázhúsz házat rombadön- tött, nyolcszáz család hajléktalanná vált. Mombasa. Kenya partvidékén felhőszakadás-szerű esőzés súlyos árvizeket okozott A Tana folyó medencéjében az árvíz több községet a földdel tett egyenlővé. A negyvennyolc óra alatt lehullott 450 milliméteres csapadék súlyos károkat okozott a lakóépületekben, kunyhókban és a termésben. Az ítéletidő eddig tíz emeberéletet követelt, sokan pedig eltűntek. . WIMIIIIIIIIIIIWIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHimillllllh Pályázat A Minisztertanács tanácsszervek osztályának felkérésére az Építésügyi Minisztérium nyilvános pályázatot hirdet járási tanácsház tervezésére. A pályázati kiírás átvehető az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályán (V. kerület, Belioan- nisz utca 2—4, V. emelet, 5). Ugyanitt kell benyújtani az elkészült terveket legkésőbb dember 18-ig.
