Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-12 / 215. szám
1961. szeptember 12. SZOLNOK Ml KI NEPLAF 3 Répaszedők —• A kapkodóval gyorsan megy ez — szólt Bognár Gyu- láné, amikor megálltunk mellette a földön, g ügyes munkáját dicsértük. — Aztán honnét vette ezt a szerszámot? — A falunkbéli kovács csinálta, egy rossz villából. — S hogy még jobban szemügyre vehessük ezt a hasznos alkalmatosságot* az orrunk elé tette. — Látják, a középső fogakat kiszedte, a két szélsőt meg begörbítette a kovács* így csak bele kell akasztani a répa koronájába, egyet rántani és már kint is van a földből. ■, — Ügyes volt, aki kitalálta— mondtunk véleményt — És maga győzi a munkát egyedül is? — Nyolcszáz négyszögölt vállaltam a szövetkezettől ebben az évben. Én kapáltam, egyeltem — most meg magam is szedem. — És a család? — Az uram szakmunkás. Pesten dolgozik. A család is elkerült innen — így egyedül dolgozgatok a szövetkezetben. S míg Bognárné egyedül dolgozik a cukorrépaföldön, addig a két „cimbora”, Ten- czel János és Bugyi István elhatározta: kölcsönösen segítenek egymásnak. Ketten könnyebben megy a munka, meg gyorsabban is. — Egy-egy nagy holdat vállaltunk a szövetkezettől művelésre. Ha minden jól megy meglesz a 130—140 mázsás termés. És akkor lesz prémium is* — Mennyi? — Ügy egyeztünk meg, hogy 120 mázsán felül minden Vas megye egyik kis falujában, Csehiben él és dolgozik Keresztényi Pál csontszobrász, aki elefántagyárakból készít apró szobrokat, emlékplaketteket, ajándék- tárgyakat a Képzőművészeti Alap Iparművészeti Vállalamétermázsa után egy kiló cukrot kapunk* — Ügy látszik, most nagyon nekifeküdtek a munkának* — Szednénk mi még többet is naponta, ha lehetne. De a cukorgyár azt mondja, csak annyit szállítsunk be, amennyit meghatároznak, mert nem tudnak többet feldolgozni egy nap. — Mikorra végeznek a szedéssel? — Számításunk szerint a jövő héten. S mivel nem akartunk sokáig zavarni, búcsúztunk. Az igazat megvallva, nem is tartóztattak — mert a munka sürget, s a vendég ilyenkor sehol sem hiányzik. Szöveg: V. V. Fotó: N. Zs. tónak megrendelésére. Munkáival sikerrel szerepelt Philadelphiában, Milanóban, Barcelonában és Rómában rendezett kiállításokon. — Amszterdamból kapott elefántcsontból készít különféle ajándéktárgyakat. .....................................................................................................■■■<■■■■■■■■• Cs ontszobrász egy kis Vas megyei faluban Dolgos hétköznapok Cikksorozat az NŐK dolgozóinak életéről Az ifjúság 110 ezer hektár mocsaras rétet csapol le Berlin mellett MÉG 60 MÁSODPERC... A távcső üvegszeme az egyetlen, amit még az árok széle fölött látni lehet. A három fiú és lány nehéz fehér sisakjában és vattaruhájában űrhajósokra emlékeztet. Karórájukra pillantanak. Még 45 másodperc, még 20, 15, 3 másodperc... Tompa dörrenés. Homok, mocsár és apróra szakadt fűszálak gombája emelkedik fel, pillanatokra kilométer messzeségben láthatóan, majd gyorsan ösz- szeesik. A négy fiatal odarohan. Ott fekszik előttük az új, 60 méteres árokszakasz, kicsiny kis része annak a csatornahálózatnak, amely 110 ezer hektárnyi mezőség talaját fogja megjavítani és hasznossá tenni. Ez a terület — mezők, könnyű homokos talaj, 10—15 falu és megint mezők — a főváros, Berlin közvetlen közelében fekszik, az egykori brandenburgi grófságban* Ez az úgynevezett Khin-Havel- Luch. Aki a lexikonban megkeresi a „Luch” szó jelentését, megtudja, hogy az mocsaras lapályt jelent. Ez mindig nedves és ezért kilúgozott legelő, amely a teheneket este éhesen küldte haza, rengeteg paraszt nyomorának forrása volt. Ez a vidék Németország közepén olyan volt, mint valami sztyeppe: fakósárga, száraz fű kilométereken keresztül, itt-ott néhány csenevész bokorcsoporttal. A junkerek állama egy fillért sem adott ki a mocsaras lapályra, amelynek — mint mondották — nincs jövője. Nincs jövője? Tegyük termékennyé mindannyiunk hasznára! Ezt mondta a munkások és parasztok állama, ezt mondták a munkások és parasztok. BERLINNEK, e hatalmas világvárosnak, húsra, vajra és tejre van szüksége. A te jet most részben Mecklenburg 160 kilométernyire fekvő falvaiból kell hozni. — Ezért lett a Rhin-Luch a hétéves terv egyik fontos feladata, amelyet 1958 szeptemberében az ifjúság építkezésének nyilvánítottak A munkálatok vezérkari irodájában, Paaren községben, egy fél falat elfoglaló térkép lóg. A térképet finom erek százai keresztezik: a kiásott és kiásandó vízlevezető árkok. A máskor olyan néptelen Luch tájékát ebben a két évben csaknem 20 ezer fiatal fiú és lány népesítette be, munkások és termelőszövetkezeti parasztok, diákok és fiatal mérnökök. Háromszáz kilométernyi vízlevezető árkot ástak ki, eleinte lapátonként. így víztelenítettek 20 ezer hektárnyi rétet. Döllnben már örülnek a parasztok. Nyáron 70 mázsa szénát kaszáltak egy hektár réten, 50 mázsával többet, mint azelőtt. „És a széna most táplálóbb — mondják a döllniek. — Több a fehérje- tartalma, teheneink most 40 százalékkal több tejet adnak.” A fiatalok nem voltak megelégedve e munka ütemével. Hatszáz kilométer árok két év alatt nem elég — mondfák Olvan módszereket kell találni. amelyekkel f ■ — Légoltalmi RIADÓ..,! Újra megrendezték Szolnokon az évenként szokásos légófyakorlatot Vasárnap, kora reggel. Szolnok egyik középületének alagsorában meglepő látvány fogad. Félhomályos pincezugra vártam, s helyette termet látok, amely erős fényben fürdik és asztalok kettős rendjét, rajtuk telefonokat és rádiókat Az asztalok mellett férfiak és nők. Jelentéseket vesznek és parancsokat továbbítanak nás nyomán a város területén több — feltételezett — kár keletkezett A Tisza-par- ton kigyulladt egy épület, a Költői Anna utca közelében vízvezeték sérült meg, az SZTK mellett romok zártak pincébe embereket, a Kossuth téren épülő házak emeletén sérültek rekedtek fenn... Megindul a mentés. Gázálarcos rendőrök iráhordágyon fekszenek, mások bekötött testrészeiket — ló- bálják. Hisz semmi bajuk. Remekül szórakoznak. Öszes- hajú asszony, ő is sérült a többi céduláját betűzgeti. — Szemsérült... Na, ez jól megkapta. Nyakába akasztva, cédula lóg a mellén. Felirata: balkarja és válla elégett Igen, a sérültek, a legvidáA szolnoki tűzoltók számtalan tűzesetnél dolgoztak már és igen sokszor küzdöttek hősiesen a lángok ellen. De ennyire nehéz körülmények között? A gázálarc nehezebben engedi a levegőt, s amúgy- is nagy a meleg, de sisakban és maszkkal sokkalta rosszabb. És mégis helytálltak, kitűnően teljesítették a feladatukat a távbeszélőkön. Az ironok hegye sebesen szalad a fehér papírokon... Mintha valami elvarázsolt kastélyban járnék. — Mi ez? — kérdezem. nyitják a forgalmat. A légoltalom kékoverallos katonáinak egészségügyi és műszaki egységei gépkocsikon száguldanak a károk színhelyére. lik fölé, ránevet a kislány: — Doktor úr, ugye, aki gerinctörés miatt fekszik vasárnap, az kap igazolást hogy hétfőn ne kelljen latin— A városi légoltalmi törzsparancsnokság — mondják, s hogy cigarettát veszek elő, hozzáteszik — Itt tilos a dohányzási Nyolc óra. Kialszik a fény. — Ez is tervszerinti? — Most volt a robbanás. Azért... — hallom a halk választ Perc múltán ismét égnek a lámpák. Agregátor adja az áramot Kevés idő telik újra, amíg egyszerre több csengetés hasít a monoton zajba. Az első hírek a robbanásról. Kezdődik a gyakorlat Jelentések érkeznek a károk színhelyéről Felderítők indulnak. A parancsnokság felméri a helyzetet... Ez már papírmunka: a külső szemlélő számára nem érdekes. Ki, az utcára. A „hatalmas erejű” robbagyorsabban tudunk haladni. Üj technika — ez volt a jelszó. A fiatalok a brandenburgi traktorgyár lakatosaival és mérnökeivel szocialista munkaközösséget alkottak, friss szellemmel fogtak hozzá az újításokhoz. Az eddig alig ismert robbantási eljárást alkalmazták és termelékenységüket csakhamar 116 százalékra növelték. MÍG AZELŐTT 1 méter lapáttal kiásott árok 9,40 márkába került, most már egy méter árok költsége 4,60 márkára csökkent. De még mindig fizikai erővel kellett a robbantás után kilapátolni a földet. Kísérleteztek azután szovjet árokásó ekével is, ez azonban túl mélyen és kes- kenyen ásott. A brigád alkotó szelleme végül diadalmaskodott. 1960 közepén sikerült a nagy vállalkozás — egy árokásó kolosszus, amely a 3,5 méter széles és 1,5 méter mély árkot egyszerre kiemel' „Minket magunkat is meglepett az eredmény — mondták a csatomázók. Az új árokásó ekével 1 márkánál kevesebbe kerül egy méternyi árok. Ha ekénk az év végéig kiállja a próbát, naponta 3 kilométer árkot fog ásni és 180 munkaerőt pótol.” így lesz a Rhin-Luchból gazdag legelő. A fiatalok azonban nem érik be ennyivel: A Rhin Luchban 5 modem szarvamarha-kombinátot épiAz óramű pontosságával megy minden A Tisza-parti épület szalmából épített fala és teteje magasra csapó lángokkal ég. Tűzoltók érkeznek. Rajtuk is gázmaszk és így, ilyen nehéz körülmények között is megakadályozzák, hogy a szalma és az épületvázát alkotó száraz fa elégjen. Keményen dolgoznak. És tüneményes gyorsasággal. Mindenütt érdeklődő emberek. A kíváncsiak sokasága többezer főt számlát Az SZTK mellett munkához látnak a romeltakarítók. Dömperek dolgoznak és daruk. A kis ház udvarán „sérültek” állnak. Akiket már elláttak az egészségügyi raj emberei: orvosok és ápolók, mabbak. A sebesültek gyűjtőhelyén diáklány hever a hordágyon. Sebészorvos hajtettek nyitott istállókkal (egyenkint 512 tehén számára) és teljesen automatikus fejőházakkal. És hogy a nehéz tejszállító kocsik eljussanak Berlinbe, még 10 kilométernyi utat is építettek. Az istállók vízellátásához szivattyúkat építettek. Építettek és építettek... Modem hősköltemény? A fiataloknak most pihenőidejük van. Holnap vasárnap lesz. Pingpongozni fognak, televíziót nézni, olvasni (sokan közülük közben szakmunkássá, brigádvezetővé képezték magukat) és sétálni fognak, örülnek a vasárnapnak. S akkor egyszerre megszólal valamelyikük: „Itt volt a termelőszövetkezeti elnök. Azt mondja, nem készülnek el a répával. A sok eső után nem tudják géppel kiszedni. Segítenünk kell holnap, vasárnap.” — És egyikük sem mond nemet AZ ADATOK számokban is kifejezik hétköznapjaink e hőskölteményét: 71 ezer aratási és 55 ezer óra egyéb önkéntes segítség két év alatt A falu szélén két paraszt áll: egy öreg ráncosarcú és egy fiatal. „Virágzó kertet csinálnak a mi sztyeppénkból — mondja az öreg. Hangjában öröm és tisztelet érződik. — Sohasem hittem vol na azelőtt” „No persze azelőtt...” — véli egy fiatal. bői felelnie? Nevet mindenki. Mint valami hatalmas szökőkút. több méter magasba csap fel a sugár a rongálódott vízvezetékből. Szesmet- gyönyörködtető látvány. Teherautó érkezik. Gázmaszkos férfiak csapatát hozza... De mi ez? Rémülten sikoltozó kisfiú kapaszkodik a kezembe. Hozzám bújik és remeg és sír. Még nem látót* ilyet, előtte a borzalmak napja elevenedett meg, minden iszonyatával, ami csak létezhet földi pokolban... Négy éves mindössze, számára mindaz, ami most történik — háború. Retteg és remeg s Időbe tart, amíg megnyugtathatom Komoljmak vette a gyakorlatot; még most is előttem az iszonyattól eltorzult arcocska. Ezután már többet nem nevettem a tréfákon. A kicsi szemén át néztem a körülöttem lezajló eseményeket s nemfelülről és távolról* így én is Igazinak láttam — egy picit — mindazt, ami történt. A Kossuth téren hatalmas hurkához hasonló, mentőkészüléket engednek le az emeletről. Ebben csúsznak le a fentrekedt sérültek. Felül rögzítették a vászonhurkát, alul pedig kihúzták a mentőburok másik végét, amelyben könnyen leereszkedhettek az emeletről. Déltájt ért véget a nagv- gyakorlat, amelyet több mint ezer résztvevővel rendeztek meg. A légoltalom kékove- rállos katonái délutánra visszavedlettek Civilekké, tisztviselők, orvosok* munkások, mérnökök, parasztok és háziasszonyok lettek. Több mint ezren áldozták fel a vasárnapi pihenőnapjukat, hogy bebizonyítsák: elsajátították az élvemaradás és a segítségadás tudományát arra az estre, ha a helyzet úgy hozná. Lelkiismeretesen dolgoztak mindannyian, s a városi légoltalmi parancsnokság ezúton is köszöni áldozatkészségüket, munkájukat. A szakértők véleménye szerint sikerrel zárult az évenként megismétlődő, s az idén most vasárnap megrendezett légoltalmi nagygyakorlat. Ezernél többen bizonyították be: megtanulták, miként lehet segíteni.!« De ne legyen szükség a tudományukra, soha! Szántó István
