Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

1961. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felkészültek az oktatási évre a szolnoki pártalapszervezetek Szolnokon az utóbbi esztendők változást hozta it a pártoktatásban. S különö­sen az 1960—61-es oktatási év zárult biztató eredmény­nyel. A párttagok és párton- kívüliek érdeklődése megnőtt a politikai kérdések iránt, s javult a tanfolyamok színvo­nala. Ez jórészt a propagan­disták érdeme, akik szabad idejüket, estéiket áldozták fel a tanulásra, hogy miné, eredményesebben végezhes­sék munkájukat. Csak elis­meréssel lehet szólni arról, hogy a városi pártbizottság tagjai, munkatársai nemcsak hangoztatják, hogy pártokta­tónak lenni a legszebb meg­bízatások egyike, hanem ma­guk is propagandisták vol­tak; Sipos Károly, a pártbizott­ság titkára húsz propagan­distát oktatott, nevelt, akik aztán a gazdaságpolitikai kérdések ipari tagozatán ta­nulóknak adták át tudásukat. Sándor László a rendelőin­tézetben a marxizmus—leni- nizmus II. éves tanfolyamát vezette, s emellett a politi­kai gazdaságtan egyik tanfo­lyamának a propagandistája volt. Sárkány Géza, Telek István, Ágoston Magda, Hol­ló János is egy-egy tanfolyam vezetői voltak. — Ugyanezt mondhatjuk el a városi ta­nács vezetőiről is; A vezető beosztásban dol­gozó párttagokat most is ott találjuk a propagandisták között. Ismét részt kérnek az oktatói munkából, s a többi propagandistával együtt már most készülnek a tanítási évadra; Azok. akik az idő­szerű kérdések és a marxiz­mus—leninizmus I—II; éves tanfolyamait vezetik, szep­temberben egyhetes tovább­képzésen frissítik fel és gya­rapítják tudásukat. A városi pártbizottság oktatási terve szerint az 1961—62-es évben 158 _ tan­folyamon több mint három­ezer hallgató továbbképzését biztosítják. Tizenhat helyen pedig előadásos tanfolyamo­kat szerveznek, havonta egy előadással. Ez az oktatási forma válik be leginkább a termelőszövetkezeti tanyaköz­pontokban és az építkezések­nél is. _Tavaly igen nagy ér­deklődés - volt a gazdaságpo­litikai kérdések ipari tagoza­tának témái iránt. Ez annak tudható be, hogy a termelés­sel, a gyakorlati élettel kap­csolatos ismeretekre tettek szert a résztvevők. Ilyen té­mákról hallottak: A terme­lékenység emelésének lehe­tősége, az önköltség, a mun­kanormák. a KGST szerepe, stb. Most — a tavalyi tizen­nyolccal szemben negyvenre emelik az ilyen tanfolyamok számát, s azokon a munká­sok mellett főleg a műveze­tők, pártbizalmiak tanulnak. Most is követik azt a mód­szert a városban, hogy a pártoktatás szakosított tan­folyamait az üzemekben tart­ják. Tavaly jól bevált ez a Járműjavítóban és a Papír­gyárban. Ügyszintén az 1960 —61-es év tapasztalatai alap­ján lépnek előre az értelmi­ség politikai továbbképzésé­ben is. Az Elek Lajos vezette konferencián huszonöt orvos tanul majd filozófiát. _ Egy másik, hasonló létszámú tan­folyamon Sándor László, a városi pártbizottság munka­társa politikai gazdaságtant tanít; A pedagógusok főleg a filozófia és a marxizmus— leninizmus tanfolyamaira je­lentkeztek. A pártalapszervezetek zö­mében jól halad a hallgatók kiválogatása. Az üzemekben, nagyobb létszámú alapszer­vezetekben három tagú bi­zottságokat alakítottak — a vezetőségi tagok, a bizalmiak és sok helyen a propagan­disták bevonásával —, s így beszélgettek az oktatásra je­lentkezőkkel. így volt ez a Papírgyárban, a Járműjaví­tóban. Ez utóbbi helyen az I. alapszervezetnél a pártcso- portbizalmiak mindenkivel beszélgettek, aztán a tapasz­taltakról beszámoltak. A te­rületi pártszervezeteknél a vezetőség tagjai £s a bizal­miak lakásukon keresték fel a párttagokat, vagy a taggyű­Sikertelen próbálkozások után ismét leállt a személy• forgalom a Tiszán Változatlanul alacsony a Tisza vízállása. Ugyan a múlt hét elején emelkedett vala­mit a vízszint és a Délibáb motoros nagy üggyel-bajjal négy napig közlekedett is. — Pénteken, szombaton azon­ban ismét megkezdődött az apadás és a személyforgal­mat a hét elején újra le kel­lett állítani. Jelenleg mínusz 235 centiméteres vízállást mérnek és ha esők nem lesz­nek, további apadásra szá­mítanak. A tiszai teherfor­galom egy-két uszályra csök­kent. A MAHART szakem­berei és a hajósok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a minimális teherforgalmat fent tudják tartani, ami most az őszi betakarítások idején elengedhetetlen lenne — elsősorban a cukorgyárak répaellátásánál. Az uszályokat mindössze csak kilencven centiméter merülésig tudják megrakni, mert így is nagy problémát jelent a tiszabői, HiiiiiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuj Társadalmi munka Kunmadarason és Abádszalókon Érdekes és dicséretre mél­tó társadalmi munkát végez­nek a kunmadarasiak és az abdászalókiak községükben. Abádszalókon több mint ezer méteren járdát építnek, míg a kunmadarasiak egy kilo­méter hosszúságban vízveze­tékhálózatot létesítenek. A vízvezetékhez szükséges anyag már rendelkezésre áll, a tervek szerint még ebben az évben elkészülnek a mun­kálatokkal, mind a két köz­ségben. dobai, tiszavárkonyi és a ti- szasasi gázlónál az áthajózás. A nagyobb méretű vontató­kat is veszély fenyegeti, ép­pen ezért Kovács-motorokkal próbálják a Körösről a Ti­szára, valamint a Szolnoki Cukorgyárig vontatni az uszályokat. lések után beszélgettek velük az oktatásról; Dicséretes vonás az is, hogy a pártszervezetek segítik a KISZ-tagok politikai neve­lését. Mintegy húsz propa­gandistát bíztak meg az alapszervezetek — többek között a Tisza Bútorgyárban, a fűtőházban, a tűdőkórház- ban, a postánál, a TITÁSZ- nál, a városi tanácsnál —, hogy valamilyen KISZ-tan- folyamot vezessen. Nem lenne valódi a párt- oktatás előkészítéséről adott kép, ha nem szólnánk a hi­bákról, illetve a gondokról. A tanfolyamok, foglalkozá­sok ellenőrzése még hiá­nyos. Tavaly mindössze 50 százalékát ellenőrizték a tan­folyamoknak. Ez azt jelenti, hogy voltak olyan tanfolya­mok, melyeket egyszer sem kerestek fel ilyen céllal a pártbizottság munkatársai, aktívái. Most végrehajtó-bi­zottsági határozat mondja ki, hogy az oktatási év során minden tanfolyamot két al­kalommal ellenőrizni kell. — Ebbe a munkába bevonják a pártbizottsági tagok, munka­társak és aktivisták mellé a szakosított tanfolyamok hall­gatóit is. Van olyan terv, — mivel az ellenőrzést végzők többsége is propagandista —, hogy ők nem a hagyomá­nyos oktatási napon tartják meg a foglalkozásokat. így mind a két feladatot elláthat­ják. A másik dolog, amiben egyik-másik helyen mulasz­tás tapasztalható, az okta­tási füzetek árának össze­gyűjtése. Tartani lehet at­tól. hogy emiatt elmarad a tankönyvek megrendelése, s ez gátolja, vagy legalább is megnehezíti a hallgatók fel­készülését; Ezen azonban még lehet és kell is változ­tatni. hogy a jó felkészülés­sel alapot adjanak alapszer­vezeteink a tavalyinál is eredményesebb tanuláshoz. N. K. o VASARFIA Takarékoskodnak a kunhegyesiek Az OTP járási fiókjánál őrzött adatok szerint ennek a járásnak a lakói is takaré­kos emberek. A betétköny­vekbe csaknem nyolc millió forintot helyeztek el. úgy be­tétkönyvre átlagosan 2715 fo­rint jut, egjr lakosra pedig 239 forint. Ezzel az összeggel azonban még mindig messze elmarad­nak a megye legtakaréko­sabb városai és járásai mö­gött. Szolnokop például 582 forint az egy főre jutó betét, Mezőtúron 522 forint, míg Kisújszálláson 715 forint. . Volt ott minden: tarkamin­tás selyemkendő, karikás os­tor, mézeskalács baba, tükrös piros szív ... egyszóval ami­nek egy vásáron lenni kell. A sok ember egyik sátortól a másikig tolongott, nézelő­dött, válogatott és vásárolt. Nagy esemény a vásár, még városban is. Asszonyok, lá­nyok egyforma kíváncsiság­gal a ruhássátrakat keresték, míg a férfiak inkább a moto­rok — no meg az italos sát­rak körül csoportosultak. * Az egyik szíjgyártó állvá­nya előtt már vagy a tizedik ostort vette szemügyre Mono­ki Elek, a Kinizsi Termelő- szövetkezet tagja. — Ez már igen! — mosoly­gott a bajusza alatt, amikor végre megtalálta a kedve­szerintit. — Jövő vásárig ki kell hogy tartson. Mennyibe kerül ez, öcsém? S pár perccel később már egy jó pohár borral öblítette torkát a jó vásár örömére. * Néhány nyelves asszony a táskakészítővel vitatkozott. — Viaszosvászonból ké­szült ez, bácsi — mondogat­ták miközben szinte kézről kézre adtak egy tarkakockás táskát. — Drága érte az 54 forint... — Adja negyven forintért, akkor én is veszek — így egy kis szőke asszonyka. Ezen aztán megindult a vita. Ki lett a győztes a szócsa­tában? Titok! Annyi bizo­nyos, hogy a tarkakockás tás­kát később egy menyecske Ha nincs pad, leguggolunk ide a sátor elé, és itt iszunk áldomást a jó vásárra. Az MSZBT olvasómozga’om utolsó futama Lapunk múlt év őszén hírt; 30-ig a mozgalomban résztve- adott arról, hogy az MSZBT Iskolai Bizottsága, a megyei tanás vb. művelődésügyi osz­tálya. a KISZ megyebizott- Sága és a megyei könyvtár a József Attila olvasómozgalom támogatására szünidei olva­sómozgalmat kezdeménye­zett. A megye általános és középiskolás, valamint MTH iskolás tanulói vettek részt a mozgalomban. Feladatuk: a megadott 16 szovjet és orosz műből tetszés szerinti nyolc­cal megismerkedni. A határ­idő a küszöbön — a beszá­molók lebonyolításához min­den előkészület megtörtént. Az iskolákban bizottságok alakulnak, ezek vezetője a KISZ tanácsadó-tanár (úttö­rő vezető), tagjai az iskola magyar és orosz szakos ta­nárai és a KISZ titkár. E bi­zottság előtt készítenek írá­sos beszámolót szeptember vők —■ a középiskolások 4, az általános iskolások 2 mű alapján — a zárt borítékok­ban megadott kérdések sze­rint. Az írásbeli beszámoló időtartama 4 óra. Október 10-ig a megyei bí­rálóbizottság elé kerülnek a jeligés pályaművek legjobb­jai, ott döntenek a pályadí­jak odaítélése felől. — Az MSZBT Iskolai Bizottságá­nak határozata értelmében egyenlő értékű pályamun­kák esetén a legjobb írások készítőit megyei döntőre hív­ják be. A döntés november végén esedékes. Húsz pályadíj kö­zül legértékesebb a 8 napos utazás a Szovejtunióba. II. díj 500 forintos, a harmadik díj 300 Ft-os könyvvásárlási utalvány, ezenkívül még 16 résztvevő kap könyvjutal­mat. •— O. O... i, iii... — ol­vasni tanulnak a gyerekek. A megismeréssel, az isme­retlen fölfedezésével járó iz­galom vegyül ezekbe a cér­navékony hangocskákba. Üj világ tárul fel előttük. Az el­ső lépést teszik afelé a vala­mi felé, aminek Tudomány a neve. Először botladozva lé­pegetnek, aztán mind erőseb­ben, mind magabiztosab­ban. S ha valahol vétenek? — segít Kató néni. Igen! Se­gített negyvenhét esztendőn keresztül. O magáról nem szívesen beszél. — A gyerekek, — mondja — ők a fontosak. Hogy ők mind műveltebb emberek le­gyenek. S amit mégis sikerült meg­tudnom róla, azt részben az iskola igazgatójának, rész­ben a járási tanácsnál dolgo­zóknak, részben pedig a fa­luban élőknek köszönhetem. Találkoztam olyan emberrel, akit több mint négy évtized­del ezelőtt Kató néni tanított meg az írásra, olvasásra, s az elmúlt nyáron ő maga fogta kézen unokáját, hogy beíras­sa az iskolába, s hogy ő mondhassa a „tanítókisasz- jzonvnak’’t EGY ELETEN AT... tető eszközöket készít az is­kolának. Csak úgy kedvtelés­ből, — helyesebben: szeré­téiből! Munkában telt el a negy­venhét esztendő és nem­nyomtalanul. — Generációk nőttek ki keze alól. Kiből mérnök, orvos, tanító, vagy termelőszövetkezeti gazda lett. De a régi tanítványok mindig szeretettel emlékez­nek Cz. Szűcs Sándornéra, — Kató nénire. Pedig hol van már az a fiatal lány, aki 1914-ben fiatalon, üdén, köny- nyed mozdulattal lépett be az iskola kapuján? Eltűnt a múló évekkel... s itt maradt helyette a kicsit hajlotthátú, őszhajú asszony. Tanítói munkájának negy­vennyolcadik esztendeje azon­ban már a pihenésé... — nyugdíjba ment Kató néni. De amikor útja az öreg isko­laépület előtt visz el, s a nyi­tott ablakon keresztül kihal- latszik a gyermekzsivaj — egy pillanatra megtorpan lé­pése ... s ilyenkor szívének kicsit fáj az idők múlása... Amint tovább indul, már ar­ra gondol: egy nyugdíjas pe­dagógusra is sok munka vár­hat még a faluban... Varga Viktória karján láttam, aki éppen ak­kor gyömöszölte bele az újon­nan vásárolt pulóverjét. * Mennyei illatok szálltak a földművesszövetkezet sátra körül. A sültkolbász nevetett ott barnáspirosan a serpe­nyőből a gyanútlan vásárláto­gatóra. — Megkóstoljuk! — szüle­tett az elhatározás. — Kérünk négy adag sültkolbászt. — Kenyér nélkül is megfe­lel? — hangzott a szinte gyermekien naív kérdés. — Hogy-hogy kenyér nél­kül? — Ugyanis kenyérrel nem szolgálhatunk. — Node, ember, hát így senki nem vesz a kolbászból, mert ki bírja ezeket a zsíros falatokat kenyér nélkül le­nyelni. . — Az sem olyan nagy baj! ^Legföljebb visszavisszük a vásár végén. v * — Jó lenne leülni és egy pohár sör mellett kipihenv. a fáradalmakat, hisz reggel óta járjuk a vásárt. — Hatá­roztuk el szinte egyszerre. Igen ám, de hova? Mert sörös sátor volt bőven a vásárban, de egy pad, ahová leteleped­hettünk volna egy sem akadt. A leleményesebbek a sátor előtt a porba guggoltak le pihenni. Úgylátszik a földművesszö­vetkezet még nem ismeri a kerti székeket, padokat, asz­talokat. Nos, akkor engedjék meg, hogy mi megmondjuk — ilyen is van. S mi több, ezek az alkalmatosságok nagyon jó szolgálatot tesznek egy-egi ilyen vásár alatt elfáradt és a sör mellett pihenni akaró embereknek. • Vásárfia nélkül nem hogy nem szabad, de egyenesen bűn távozni. S mi a legked­vesebb vásári ajándék? Hát a mézeskalács! Vásároltunk is egy babát, egy mézeshuszárt, mikor egyikünk kijelentette: csoki is kell. Meg is találtuk a cukrászmestert, aki ilyen cse­megét árult, Nagy Sándor me- zőberényi cukrász személyé­ben. Kiválasztottunk egy sztaniolba csomagolt kis ru­dacskát, kifizettük érte az egy forintot — amikor köze­lebbről megnéztük, csodál­kozva olvastuk a feliratát: ^Magyar Dohányjövedék’' — s a felirat alatt ott sze­rénykedett az angyalkás cí­mer, az apostoli kereszttel. Vajon honnét szerezte a cuk­rász ezt a sztaniolt? S hogy lehet az, hogy erre még nem figyeltek fel illetékes helye­ken? Mi nem szívesen lát­juk az efféle angyalkás cí­merekkel ékesített csokolá­dékat, amelyek hazánk egyik leggyötrőbb korszakának, az úri fasiszta Magyarországnak emlékét idézik. Ha a Békés megyei tanács kereskedelmi osztálya eddig még nem szer­zett tudomást Nagy Sándor mezőberényi cukrász csoko­ládéiról és azok csomagolási módjáról, hát ezúton hív­juk fel rá szíves figyelmüket. És talán még egy kérdést: Vajon egészségügyi szempont­ból megvizsgálták-e, hogy mi­lyen csokoládékat hoznak forgalomba ősrégi papírokba csomagolva? S végezetül megkérdezzük, nyugodtan ad­hat-e egy szülő ilyen édessé­get a gyereke kezébe? • Ezeket látta, ezeket hallot­ta, s ezeket tapasztalta a kis­újszállási nagyvásárban Varga Viktória Csikós Ferenc !áí Mindeddig igen mostoha körülmények között műkö­dött a kunhegyesi járási könyvtár. Régi üzlethelyiség­ben kapott helyet, s ez sem kölcsönzésre, sem pedig ol­vasóterem céljaira nem volt alkalmas. A napokban végre megfe­lelő épületet bocsátottak ren­delkezésükre. A község főte­rén lévő műemlékjellegfi házban lehetőség nyílik a könyvtár minden igényt ki­elégítő működtetésére. vagy Ady művészetéről. In­kább esténként a vezsenyi iskola nagytermében másfél­száz felnőtt hallgatónak be­szélt az új Kínáról. Máskor utazásairól szólt. Arról az időről, amikor még fiatal- asszony korában festőművész férjével bejárta Olaszorszá­got, Hollandiát, Csehszlová­kiát, Franciaországot, Sváj­cot. S bemutatta ezeknek az országoknak — képekkel il­lusztrálva — mezőgazdasá­gát, kultúráját, — egyszóval az ott élő emberek életét. Amikor mindenki a világ első űrhajósáról beszélt, ak­kor ő az első osztályosoknak mesét mondott. Csakhogy ez a mese igaz volt. Gagarin őr­nagy hőstettét mondta el olyan egyszerűen és azon a nyelven, amelyet csak az el­ső osztályosok érthetnek meg igazán. Férje régen■ meghalt, — nővérével élnek kettecskén a kis kertes házban. Amikor egy este nincs előadása, és a televízió műsora sem Ígér semmi érdekeset, — szemlél­— Itt van az unokám! Sze­resse őt is úgy, mint ahogy minket szeretett. Igaz, az egykori tanítókis­asszonyból Kató néni lett. Termete nem olyan sudár, mint tizennyolc éves korá­ban volt, amikor először lép­te át a vezsenyi iskola küszö­bét, hogy a debreceni diák­életet a falusi tanító hivatá­sával cserélje fel. Már akkor sem jött idegenbe. Itt szüle­tett ő ebben a kis tiszamenti faluban. Az édesanyja itt volt postamesternő negyven­hat esztendeig. Amikor kezdő tanító volt, megfogadta: ahogyan a fecs­ke tanítja repülni fiókáit, úgy tanítja majd ő is ezeket az apróságokat. így történt, hogy minden évben elsőosz­tályosokat tanított. Es erről senki sem beszélt. Ez termé­szetessé lett. Mint ahogy az is megszo­kottá vált, hogy bár megvan a magyar tanári oklevele, mégis falun maradt. Soha nem vágyott arra, hogy váro­si középiskolában tartson elő­adást a homéroszi kérdésről,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents