Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

1961. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NKJPLAr VALAMI KÖTI A KEREKET Lassacskán megy a vetés ezen az őszön a törökszent­miklósi járásban. — A 3646 holdra tervezett őszi árpát jórészt elvetették; De 13 900 hold búzából csak 1875 hol­don került földbe a mag. A közelmúlt hetek, s napjaink hibái idézték elő ezt a le­maradást; Tény, hogy mind a Fegy- vemeki, mind a Törökszent­miklósi Gépállomás munká­ját megnehezíti néhány fon­tos alkatrész — például DT- csapágy — hiánya. Az sem vitás, hogy a kiszikkadt föl­deken törik-szakad a gép. Más kérdés, hogy mennyiben indokolt a munkagépek eről­tetése. Nem egy tsz-ben — így a kétpói Szabadság, a kengyeli Mező Imre Tsz-ben — ráérősen kezelték a szán­tást. esőre vártak, arra szá­mítva, hogy az után olcsóbb lesz a gépállomási munka. Jónéhány közős gazdaság­ban ráébredtek már a ké­sedelemben rejlő veszélyre. A fegyverneki Vörös Csil­lag és Kossuth, a tisza-bői Petőfi, az örményesi Oj Élet, a kuncsorbai Vörös Ok­tóber Tsz-ben a gazdák szí­vesen vállalkoztak arra, hogy vasárnap is vessenek. — A kengyeli Dózsa Tsz parasztjai saját vetőgépüket állították munkába. Úgy véljük, ugyan­ezt a kétpói Szabadság, a ti- szatenyői November 7. Tsz- ben is meg lehetne tenni. Egyetlen tsz-nek sem kell attól tartania, hogy a járás gépállomásainak tervteljesí­tését veszélyezteti, ha maga vet A gépállomások már ed­dig annyi normálhold mun­kát végezték, hogy a követ­kező hónapok tevékenysége már túlteljesítésszámba megy. Kirívó hiányosságra nem bukkantunk a járásban; ám mégis érezhető, hogy vala­mi köti a kereket... Köti — többek között — a pillanatnyilag indokolat­lan Igényesség. Számos szövetkezeti vezető KORSZERŰEN KORUNK követelménye, hogy a termelést elsősorban ne a létszám növelésével, új gyárak építésével, hanem a műszaki színvonal emelé­sével, a belső tartalékok fel- használásával, a gyártmá­nyok korszerűsítésével nö­veljük. A szolnoki üzemek egyre re inkább megfelelnek ezek­nek a követelményeknek, s eddigi eredményeik újabb termelési sikereket ígérnek. A Szolnoki Papírgyárban például új cikkek gyártását kezdték meg. Sor került az export almacsomagolópapír nagyüzemi gyártására, a ste­ril Rico szűrőpapír kikísér­letezésére, az akkumulátor- gyártáshoz szükséges, kü­lönleges kreppelt szűrőpapír gyártására. Az utóbbi hónapokban rá­tértek a korábban hazánk­ban nem gyártott félfamen­tes könyvnyomópapír, s a Diósgyőri Papírgyár teher­mentesítésére, a légiposta­papír készítésére. Elvégezték a kenyér frisseségét meg­őrző csomagolópapír kísérle­ti gyártását is. A többi üzemben is készí­tettek új cikkeket. A Szol­noki Vasipari Vállalatnál például politechnikai kisgé­pek sorozatgyártását szervez­ték meg. A Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál is több új gyárt­mány található — köztük a tízezer tojásos csirkekeltető­gép, a függő csillepálya, az elektromos gumivulkanizáló, stb. Csak helyeseim lehet, hogy • • Önkiszolgáló bolt — nörendékmarhák részére Miért kellene kirúgni az istálló oldalát ? A Szovjetunióban kifenyészfették a fehérszínű karakül-juhot A Híva és Buhara vidékén tenyésztett karaküljuh né- hánynapos bárányainak bő­réből készül az úgynevezett perzsaszőrme. A karakul szó „fekete virágot” jelent, s ed­dig a karaküljuh is, a per­zsa-szőrme is csak fekete színben volt ismeretes. Most azonban a karaküljuh tenyésztésével foglalkozó szovjet tudományos kutató- intézetben keresztezéssel si­került kitenyészteni a fehér színű karakül-júhfajtát, a buharai gyár pedig e juh bá­rányainak bőréből készíti az úgynevezett „fehér per­zsát”, amely még a feketénél is értékesebb. A vadas! részen már köze­lítéskor látnivaló, hogy arra­felé óvatos emberek dolgoz­nak: a hatalmas kazlakat vé­dőszántás biztosítja egy eset­leges tűztőL Szinte a szem káprázik belé, annyi itt a hereszéna. Príma szilázsban sincs hiány; ilyen körülmé­nyek között öröm a növen­dékmarha élete. Még künn legel a jószág javarésze. Csak a régi istál­lókban kérődzik néhány bé­késen. Hétfőn azonban bené­pesül mindhárom szabadtar- tásos istálló, hol négyszázöt­ven növendék tölti majd a telet. Az istállók igen szemre- valók; mégsem kerültek sok­ba, mindössze 960 000 forint­ba; Tóth József, Nagy József, Kiss András, Kiss Imre — a Surjánt Állami Gazdaság brigádja — építette. Halmay Jenő főagronómus valameny- nyiökre büszke. A modern istállókban csu­pán annyi a jószággondozók feladata, hogy alaposan tisz­togassanak, kétnaponként szalmafúvóval almozzanak, évente kétszer — nem több­ször ám! — kihordják az érett trágyát, s hogy a here­szénát a jászolba porciózzák. Az ízes szilázsból annyit fa­latozik az állat, amennyi jól esik. ötletes, egyszerű készü lék akadályozza meg, hogy az állatok a falközi siló tar­talmát széttiporják. Itatásukat automata biz­tosítja. Annak ellenére, hogy az istállók déli oldala teljesen nyitott, nem fázik meg a jó­szág. — 31 fok Celsius aféle fókafagyasztó hideg. A bajuszfehérítő időben — mint megannyian tanúsíthat­ják — vígan ugrándoztak az állatok; Megfázás, legyengü- lés miatt egy sem került kö­zülük kényszervágásra. Aranyéletet él a Vadason a három gondozó: Mendler György, Sárándi István, Ta­kács Mihály és váltótársuk: Bognár János. Reggel hattól délután ötig dolgoznak. Mun­kájuk annyira nem megeről­tető, hogy jóerejű leány is elláthatná. Keresetükkel, mely havonta 1800—2000 fo­rint, méltán elégedettek. — Még emlékeznek arra, hogy a hagyományos gondozásnál — ahol csak húsz növendék­marha jut egy gulyásra — több erővel kellett napi ti­zenkét—tizenhárom órán át dolgozniok. Halmay elvtárs csendes szóval arról festegeti a jö­vendőt. hogy — mihelyt a fő- igazgatóság pénzt ád —- a teheneket is szabadon tartja. üzemeink a gyárt; lesztésben is meg felelni a kor követe nek. S hogy ez az v / tésük sikerrel jár, bízó. — többek között — a Tis Bútorgyárnak a Budapesti Ipari Vásáron nyert arany­érme is, AZ SEM JELENT kudar­cot, ha az új gyártmány kez­detben nem váltja be a hoz­záfűzött reményeket. A Me­zőgazdasági Gépjavítóban gyártott első csibekeltető­gépek sem voltak mentesek a hibáktól. Megfelelő felszer- számozással azonban meg­szüntették a berendezések hibáit, s ami külön figye­lemreméltó: csökkentették az önköltséget. Sokat el lehet érni a mun­kaszervezés javításával is. A Szolnoki Vasipari Vállalat­nál például bevezették az akkumulátorok szalagszerű javítását, s több újítást al­kalmaztak ennél a munka-_ folyamatnál. Ennek ered­ményeként évente több, mint kilencezer órát takarítanak meg. Az 51. Autóközlekedési Vállalatnál a helyes intéz­kedések eredményeként 56.9 százalékról 58,1-re javult a járművek kihasználási foka. s csökkent az egy tonnára eső állásidő. Az úgynevezett szűk ke­resztmetszetek felszámolása is kimagasló sikerekre vezet. A Szolnoki Papírgyár cel­lulózüzemében e cél érdeké­ben a réginél korszerűbb szecskavágót, osztályozót, nedves porleválasztó beren­dezést szereltek fel. Az új berendezések haszna többek között az is, hogy nagyobb- mérvű anyagmegtakarítás mutatkozik. A gyártástech­nológiai módosítások az első félévben 530 000 forintot je­lentettek a Szolnoki Papír­gyárnak. A SZOLNOKI ipari válla­latok az utóbbi időkben fi gyelemreméltó intézkedése két tettek a gyártástechnoló gia korszerűsítéséért. A Ti-, számén ti Vegyim ''«•her’ például a szelén-nyt nológiájának váltc az első félévben gramm szelént te régebben évente logrammot. A fentiek u' hatjuk: az üz járt út helyes **£*-'* bár kori Többre menm új feladat r csak egy egy osztály- közügy ler ban. «a* 0" ■ '1 ’ ^S. BIRKÓZÁS A z egyik délután elkapott bennünket az esd a szö- vetkezet szérüskertjében és — mivel legközelebb volt — a takarmányos fészerbe menekültünk. Édes széna­illat, csend és nyugalom fogadott bennünket az épület­ben és mindenki kényelmes pihenőhely után nézett. Egye­dül Tóth Ferkébe, a mókáiról híres huzalosba bújt bele az ördög. Valahol a fal mellett felfedezett egy téli szál­lás után kalamoló árva békát és azt észrevétlenül bele­csempészte Végh András bácsi kabátzsebébe. A rusnya jószág egy darabig békésen barátkozott új helyével, ám a vásott, szutyoktól illatos cseréppipát egy idő után nem találta megfelelő szomszédnak és elkezdett mocorogni. Mondanom se kell, hogy vesztére. András bácsi észrevéve a mozgolódást, gyanútlanul a zsebébe nyúlt, ám a következő pillanatban nagyot or­dított, majd konstatálva a tényállást, a békát marokra kapta és úgy csapta a szerencsétlen jószágot a közelben vigyorgó Tóth Ferke fejéhez, hogy csak úgy pukkant. A béka menten kimúlt, elhalálozott, de nem úgy az em­berek jókedve. Mindenki kacagott és előbb Ferkét, aztán meg egymást kezdték ugratni borsosabbnál borsosabb szavakkal. A szó azonban úgy ér valamit, ha tett a párja és csakhamar ebben sem volt hiány. Tóth Ferke mintegy folytatva az öreg Végh molesztálását, a fal mellett há­nyódó gereblyét csempészte egy óvatlan pillanatban a fészkelödő öreg ülepe alá. Angyal Jóska, a fiatal, mo- kányképű fogatos pedig egy talált drótdarabbal a felvégi Rácz Bandit pányvázta ki egy oszlophoz. A turpiságok persze mind hamar kiderültek és a bűnösöket menten meg is büntették. Hangos nevetéstől kísérve meghempergették őket a szénában és a hangulat annyira emelkedett, hogy még a különben szótlan és magánakvaló Réz Imre is belekapcsolódott a játékba Egy jókora tyúktollat tűzött az előtte hasaló Papp Ba­lázs hátuljára. Mindenki nevetett a kárvallotton, csak az nem sajámagán. Módos, rátarti gazda volt Papp Ba­lázs világéletében és a régi rangból valamit megtartott még a szövetkezetben is. Nem könnyen vegyült el az em­berek között és ha például kocsit raktak, ő mindig felül volt. Aztán a kazalozásnál se lehetett soha a villások között látni. Sőt a tréfát is jobbára csak úgy szerette, ha nem 6 volt az élcelődés tárgya. Akkor is, ahogy észre vette a vele történt bolondságot, felmordult. — Megcsaplak te — pislantott szúrósan Réz Imre felé és bizony semmi vidámság nem volt a hangjában. Imre azonban a nagy jókedvében nem vett ebből észre semmit. — Ember kék’ oda hé. Méghozzá markos — villan­totta ki a fogait, és esze ágába se volt eltüntetni játé­kának nyomait. Balázs azonban hirtelen megelevenedett. Testsúlyát meghazudtoló fürgeséggel csak perdült egyet és már a hegyébe is volt a békésen heverésző Imrének. — Ember kék, meg marok? — kiáltotta diadalmasan. Itt van mind a kettő — lihegte és hiába erőlködött Imre, mindkét válla a földet érte és a keze is oda volt szegezve a padlóhoz. Csak a lábaival kalimpált, mint a tőrbe esett jószág. Játék ize volt persze a küzdelemnek, ám a nézők még többet akartak látni. — Nem gilt a győzelem — kiáltotta hirtelen Tóth Ferke, aki egyszer a cirkuszban már látott hívatásos bir­kózókat. — Azonos alapállásból kell kezdeni a küzdel­met. A többiek helyeseltek és nem volt mit tenni, a küz­dők ketté váltak. Mindketten ledobták a kabátjaikat, némi puha szénát kotortak még az amúgy is puha föld­re és felálltak egymással szemben. Valamikor gyerekkorukban sokszor álltak már így. A Réz Imre apja aratója, meg napszámosa volt a jó­módú Papp családnak, és ha ott dolgozott az öreg, leg­többször elkísérte a fia is. Naphosszat együtt játszott a vele egyidős gazdafiúval és sokszor órákhosszat birkóz­tak a zöld gyepen, vagy a széna pajtájában. Akkoriban azonban mindig Balázs győzött. Egyetlen egyszer fordult csak elő, hogy Imre maradt felül, de azt is nagyon meg­bánta. Pajtása kegyetlenül megharagudott rá. Nem hívta be a konyhára uzsonnázni, mint máskor, visszavette tőle a már korábban nekiajándékozott kabátját, és mindez nagyon érzékenyen érintette Imrét. Az uzsonna ugyanis neki nagyon sokszor az ebédet is jelentette, mert oda­haza gyakran még cibereleve se akadt. Aztán kabátot se remélhetett apja sovány napszámiából, és hogy mindent ióvátegyen, jobbnak látta soha többé nem győzni a bir­kózásban. Ahogy állt szemben Balázzsal, mindez átvillanhatott a fejében, mert nagyon figyelmes és elgondolkozó volt az arca. Ám hosszabb tűnődésre már nem volt idő, mert Balázs gyorsan, magabiztosan, ahogyan még gyerekkorá­ban megszokta, támadott. Az arca kipirult, a szeme ki­csit gonosz és gőgös fénnyel égett, és szentül meg volt győződve róla, hogy mint mindig, úgy most is csak ő lehet a győztes. Imre azonban egyelőre nagyon jól véde­kezett. Fürgén, könnyedén kerülte ki a fogásokat és egy­re csak az járt az eszébe, hogy mi lenne, ha annyi idő után megint ő győzne. Egészen megszédült a gondolattól. A régi sok keserűség, megalázottság és kiszolgáltatott­ság fájdalma felizott a lelkében és mielőtt még végig­gondolta volna, hogy mit akar, már csinálta is. A régi szokástól eltérően nem engedte, hogy Balázs fogáshoz jusson. Es már nemcsak védekezett, hanem támadott is. Dobogtak az izmos, rugaszkodó lábak, repült az illa­tos széna szerteszét és egyre hevesebb lett a küzdelem. A nézők hangosan kiáltoztak, élvezték a kitűnő szórako­zást, egyedül Papp Balázs kezdte érezni, hogy itt már nem babra megy a játék. — Ne bomolj! Add már meg magad — sziszegte Imre fülébe, de az úgy tett, mintha nem értene egy szót sem. Csak nyomult mind közelebb és közelebb, és kereste a megfelelő fogást. Amikor pedig végre sikerült elkapnia ellenfele nyakát, karjai vaskapocsként fonódtak a meg­feszülő, szabadulni akaró test köré. Szabadulni azonban már nem lehetett. Balázs vergődött, erőlködött még pár pillanatig, próbált kibújni a fogásból, de nem sikerüli semmilyen próbálkozás. Vállai lassan közeledtek a föld felé, majd el is érték azt és nyomban felhangzott a nézők diadalordítása. Réz Imrének nem is kellett több. Nyom­ban elengedte ellenfelét, kipirultan, lihegve talpraugro> és várta, hogy Balázs is azt tegye. Az azonban úgy mn radt az illatos szénában, ahogy leteperte. Az arca ke moly volt. valahová a mennyezetre nézett és csak sokár kezdett kászálódni. — Elismerem a győzelmed Imre — szólt végül cse* desen, de úgy érződött, hogy egy kicsi szomorúság cseni, a hangjában. Mert tisztán érezte már, hogy őt Imre nem egyedül győzte le. Társa, segítője volt az az erő, ami a egykori napszámos gyereket vele, a jómódú gazdával en sorba emelte. Ez azonban nem bántotta egy cseppet sem inkább csak elgondolkoztatta. Ballagó László Tsrödnek a tiszasölyí öregekkel . Tiszasülyön társadalmi el­lenőrző bizottság alakult, amely fő feladatául tűzte ki, hogy társadalmi szervek be­vonásával legalább egyszer ellenőrzi az idős, 65. életévü­ket betöltött nők és a 70. évüket betöltött férfiak el­tartását, gondozását. A társadalmi bizottságban helyet kaptak: Katona Jó- zsefné, a nőtanács elnöke, Darázs Mihály KISZ-titkár, Török Gyula úttörővezető, id. Veres Kálmán, a Hazafias Népfront elnöke, Kovács Ig­nác, a Szülői Munkaközösség elnöke, Hajnal Mihály igaz­gatási előadó. Sápi Imréné, a helyi Vöröskereszt titkára, Nagy Margit védőnő és Vallyon Imre, az egészség- ügyi állandó bizottság elnöke. Friss levegő, nem fülledtség kell az állatnak — így vall­ja­A főagronómus volt már szövetkezeti ember, s nem lehetetlen, hogy lesz még- egyszer; — Mit tenne akkor? — Először is .kirúgnám” a szarvasmarha-istállók déli fa­lát. Egy hónap után pedig — hunyorít — fogadnám a gu­lyások köszönetét.». — ?? — Ügy intézném, hogy 100 150 jószág napi gondozásá­ért egy munkaegység járjon; minden kilogramm súlygya­rapodásért pedig egy forint. Esetleg — alacsony munka­egység értéknél — 0,20 mun­kaegység-jóváírás. Lefoga­dom: jól járna a gazdaság, jól az emberek. A tapasztaltak alapján valószínű, bogy Halmay Je­nő nem vesztené el a fogadást A Surján! Állami Gazda­ság bemutató üzem; az ott látottak számos termelőszö­vetkezeti vezetőt elgondol­kodtattak már a szabadtar­tás előnyeiről. Mi több, a tö­rökszentmiklósi Kossuth Tsz immár eredménnyel alkal­mazza ezt a korszerű mód­szert« b. — erőnek erejével a DT mun­kájához ragaszkodik; holott a gépállomásoknak a G—35 traktorait is használniok kell. Hasonló — és helytelen — „istenítésben” részesül gyak­ran a disztiller. A rendelkezésre álló gé­pek maradéktalan kihaszná­lását olykor a szövetkezeti sovinizmus akadályozza. A tiszapüspöki Haladás Tsz — például — nem engedte át a disztillert a falubeli Győze­lem Tsz-nek; inkább napo­kig a maga birtokán „pihen­tette.” Így tett a napraforgó­kombájnnal a kengyeli Vö­rös Hajnal Tsz a Mező Imre Tsz rovására; Járásszerte gyakori a gép­állás; részint a már mondott okok miatt. Másfelől érezhe­tő, hogy a gépállomásiak ara­tás idején tanúsított igyeke­zetéből kevés maradt az ősz­re... Több öntevékenységet, rugalmasságot várnánk a traktorosoktól; jobb szerve­zést — elsősorban a két mű­szak tekintetében — a gép­állomási vezetőktől. Való, hogy a rendkívül száraz időjárás megnehezíti a munkát, de az örményesi példa azt bizonyítja* hogy nem teszi lehetetlenné. Öröm végigtekinteni a fiatal köz­ség határán: mennyire elő­rehaladt a vetés, milyen szép a talajmunka. Nyílt ti­tok, hogy a Fegyerneki Gép­állomás dolgozói között nem kevés az örményesi; Az ösz- szefüggés — gondoljuk — kézenfekvő.;. Jól, s jókor munkálkodni tehát lehet; no­ha ezen az őszön nehezebb, mint a korábbiakon. A törökszentmiklósi járás nem maradt el helyrehoz­hatatlanul a vetésben. Ügy gondoljuk, a szarvasi és gyomai járás betakarítási felhívása alkalmas arra, hogy felébressze a néhány hete szunnyadó versenyszellemet, és sikerre segítse a talajelő­készítést, a vetést — borváró —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents