Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-29 / 230. szám
L <>' 1 szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iwMeruaar Őket köszöntjük Szeptember 29, a fegyveres erők napja Délidőben a nyári nap heve megforró- sította a talajt, árnyékból is elűzte a hűvöst, léptek nyomán por szállt a fűről. Jó lenne most zöld erdő mélyén, patak partján pihenni... De parancsszó harson, s katonák futnak, vöröslő arccal lihegve cipelik a nehéz fegyvert, felszerelést... Most hasra vetődnek, kúsznak, majd újra futnak. Tüzelőállást foglalnak és támadnak... Gyakorlatoznak. És most ismét parancs hangzik. Pihenő következik Leszerelnek a fiúk lerakják a fegyvert, a málhát, valahonnan harmonikát vesz elő egyikük s máris könnyed dallam száll majd induló: énekelnek a katonák Jó kedvűek Fiatalok és erősek » most pihenő van. \f an dolgozó népünknek * sok hűséges fia, akit az alkotó munka hőseiként üdvözölhetünk. Évről évre megünnepeljük az építők, a bányászok, a vasutasok napját. Most, a legendás hírű pákozdi győzelem évfordulóján, azokat a fegyverforgató, bátor harcosokat köszönjük, akik teremtő, alkotó népünk nyugalmát vigyázzák. Körben az ország határán, városainkban, falvainkban, itt belül, bárhol próbálkoznak is társadalmi rendünk ádáz ellenségei, éles szuronyokkal és töltött fegyverekkel találják szemben magukat Határőrök és karhatalmis- ták, néphadseregünk különféle fegyvernemei* a rendőrökkel, légoltalmistákkal, a büntetésvégrehajtáj beosztottaival és a munkásőrökkel együtt alkotják a felszabadult nép fegyveres erejét Őket ünnepeljük e történelmi évfordulón* a fegyveres erők napján. Népgazdaságunk vagyonát, üzemeinket óvják féltő gonddal, éberen a karhatalom harcosai. KATOM-^Ufno^ <yi határait Túrón István: ERŐNK... Erőnk a zúgó vihar ok ed zik; Eső csapdossa, szél marja arcunk... Száz próbát állunk hajnaltól estig, S éj lomba árnya nem riaszt minket ABSZOLÜT HARAGTARTÁS Mimóza Mihály honvéd jelentkezik a parancsnokánál: — Százados elvtárs, kérem az áthelyezésemet egy másik alakulathoz) — Miért? — Jelentem, összekülönböz- tezn Rozoga honvéddel, s többé nem akarok véle egy laktanyában szolgálni! PRECÍZ VÁLASZ A gázálarc részeinek visz- szakérdezésekor az oktató parancsnok felszólít egy elmélázó katonát és a hordtás- kára mutatva megkérdi; — Mondja meg az elvtárs, hogy ennek mi az elnevezése! A fiatal katona felpattan a helyéről és gondolkodás nélkül rávágja; — Jelentem, bugyoc A hajdani kubikus legény, ** Szabó Zsigmond, a szabolcsi parasztszülők nyolc gyermekének egyike, az egyik nyugati határőr őrs parancsnoka. Több mint egy évtizede, hogy kezébe vette a fegyvert, s azóta is ott szolgálja a hazát, kint a végeken, Mint politikai munkás kezdte katonai pályafutását, s az egyszerű katonák már akkor szívéhez nőttek. Tanítani, nevelni őket a hazaszeretetre, a fegyverforgatás művészetére, az ellenség elleni harcra — úgy érezte: nincs ennél szebb feladat. Amikor később rábízták egy őrs vezetését, már harcedzett, tapasztalatokban gazdag tisztként folytatta azt a munkát, amit annyira megszeretett. Az elmúlt évek alatt sokat dolgozott. Parancsnokai mindig olyan helyre küldték, ahol egész emberre, tapasztalt határőrre volt szükség. Szabó elvtárs megoldotta a legnehezebb feladatot is; pontosan, maradéktalanul, legjobb tudása szerint úgy, ahogy azt tőle már megszokták. Mellén ott csillog az elismerés és a jó munka után járó többi érem között az a jelvény is, amely csak a legkiválóbb határőröknek jár. ^zabó elvtárs őrsét nem ^ nehéz olyan családhoz hasonlítani, ahol a gondos apa, a felelős családfő irányítja az élet ritmusát Jó kollektíva, valóban elvtársi közösség Szabó elvtárs őrse. A rajparancsnokok segítségével, a parancsnok és politikai helyettes irányítása mellett, jól oldják meg a határőrzés nehéz feladatát, s rendszeresen szakítanak időt arra is, hogy foglalkozzanak az egyszerű katonával, a nagy család minden tagjával. Szabó Zsigmond főhadnagy elvtárs szeretettel neveli fiait, az őrs beosztottait Géppuskások a terepen. Több mint egy évtized a nyugati határon Munkásőreink gyakorlat közben Kerékpáron indulnak hosszú útjukra a rendőrőrjárat tagjai: a közvédelem fáradhatatlan és bátor harcosai. Kiképzés.•• tanulása», munka... Nehéz a munkásőrök dolga. Aki azonban magára öltötte az overált és felkötötte a kar- szalagot, az vállalkozott arra, hogy a napi munkája mellett fegyverrel bánni is megtanuljon. Szolnokon sokan ismerik a Pelchoffer házaspárt. A férfi megalakulástól tagja a munkásőrségnek: az első szóra álU sorba. Ma szakaszparancsnok az F. Bede Lászlóról elnevezett munkásőr zászlóaljban. Becsülik parancsnokai és beosztottai egyaránt. A MÁV Jármű javítóban dolgozik több mint tíz esztendeje. A lakatos szakma mestere, elnyerte a Kiváló vasutas kitüntetést. Szinte hozzánőtt a satupadhoz, a kalapácshoz és az üllőhöz. Üjra életre kelnek keze alatt a beteg mozdonyok és közben tagja a szolnoki Damjanich Termelőszövetkezetnek. Tehát üzemében, a munkapad mellett, és a termelőszövetkezet földjén is dolgozik. Tavaly májusban kapta a megbízatást, hogy segítsen a sok nehézséggel küzdő termelő- szövetkezetnek. A tsz párttitkára lett. Feladatának mindkét helyea dicséretes módon tesz eleget. Ám az k igaz, hogy késő este, amikorra hazaérkezik, alszik a család, reggel pedig olyan korán megy el, mikor még messze az ébredés ideje. És mit szól ehhez a felesége? Nagyszerű asszony: büszke férjére. Egyébként 6 is dolgozik, párad a családért és a közért, ö is munkásőr, egy századnál szolgál férjével. Beosztása egészségügyi, de ért a fegyverforgatáshoz is. Pelchofferék nem az egye- düliek a munkásőrségnél, akiknek így folyik életük. Vállalták á munkát, a tanulást, a kiképzést és állják munkásőr esküjüket Messzenéző szemek a határt fürkészik... Lovas határőreink járőrben vannak a senki földje közelében. Erőnk nem fogyhat! Hiába dörgl Dalát az orkán — helyén a szívünk. Elemek táncát béklyóba törni Könnyebb, mint szárnyát szegni kedvünknek. Erőnk ma több, mint tegnapi jóslat, S még több lesz holnap — ez a mi rendünk. Tépje bár örvény sebes hajónkat* Nem véti célját — révbe jut bizton! Erőnk — ha béke szólít csatába “ Mindent, mi ósdi, képünkre fonnál. Jobbat termelni sohase- kába: Munkában, harcban örökkön győztes! MAGYARÁZAT A kézigránátdobást gyakorolták a katonák. Miután Re- cege honvéd harmadszor is csak 10—12 méterre hajította a gránátot, rajparancsnoka fejcsóválva megjegyezte; —- Ejnye, ejnye, pedig azt mondták, hogy ön igen mesz- szire tud dobni. — Jobb kézzel igen, de a tizedes elvtárs mindig a bal kezembe adta a gránátot... BÖKKENŐ Hadászati gyakorlatot hajt végre az üteg. A zuhogó nyári záporban bőrig ázva tűze- lőállást ásnak a katonák. A nyomott hangulatban minden szem az üteg mókamestere felé fordul, amikor nehéz sóhaj után megszólalj — Hej tudjátok, az egészben csak az a bökkenő, hogy a tényleges katonák részére nincs levelező-tagozat.;.
