Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. szeptember 27. A TASZfcZ jelentése Kennedy elnök szeptember 25-1 beszédéről Üa.ii«sm*r8kjö.d hailá a «nem voll vé:et en saterencsét- teitség;“ NEW YORK (TASZSZ). Szeptember 25-én John Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke beszédet mon­dott az ENSZ-közgyűlés ülé­sén. Beszéde elején mély saj­nálkozását fejezte ki Ham­marskjöld halála miatt. Ki­jelentette, még sohasem volt olyan szükséges, mint most, hogy „megerősítsük hűsé­günket az ENSZ alapokmá­nya iránt”, mert szavai sze­rint e szervezet fejlődése az egyetlen igazi alternatívája a háborúnak. „A háború — mondotta az Egyesült Álla­mok elnöke — megszűnt ész­szerű alternatívaként szere­pelni. A feltétel nélküli há­ború többé nem vezethet fel­tétlen győzelemhez. Többé nem szolgálhatja a viták meg­oldásának eszközét”. Rátérve a leszerelés prob­lémájára Kennedy kijelen­tette „ez már nem szovjet probléma és nem amerikai probléma, hanem az egész világ problémája”. „Szerve­zetünk 15 év óta törekszik a fegyverzet csökkentésére és megsemmisítéséré. Most ez a cél már nem álom többé, ha­nem az élet vagy halál gya­korlati kérdése. A leszere­léssel összefüggő veszélyek elhalványulnak, ha összeha­sonlítjuk őket, a korlátlan fegyverkezési verseny veszé­lyeivel”. „A háború eszkö­zeit —* hangsúlyozta az el­nök — meg kell semmisíte­ni még mielőtt azok semmi­sítenének meg bennünket”. K nnedy bejelentette, hogy az Egyesült Államok a köz­gyűlés elé terjeszti a hatá­sos nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó álta­lános és teljes leszerelés programját. Az elnök az Egyesült Álla­mok „új leszerelési program­jának” alábbi hat pontját so­rolta fel: 1. Minden ország írja alá az atomfegyverkísérletek el­tiltásáról szóló szerződést. Ez azonnal megtörténhet. A kí­sérletek megszüntetésével foglalkozó tárgyalásokkal nem szükséges és nem is kell várni az általános le­szerelésről szóló tárgyalá­sokig. 2. A fegyverkezési célokat szolgáló hasadó-anyagok gyártását meg kell szüntetni és meg kell akadályozni, hogy átadják ezeket az anya­gokat olyan országoknak, — amelyeknek ma nincs atom­fegyvere. 3. Meg kell tiltani, hogy az atomfegyverek fölötti ellen­őrzést átadják olyan államok­nak, amelyeknek ma nincs atomfegyvere. 4. Meg kell akadályozni, hogy az atomfegyver új harc­mezőt teremtsen a világűr- lsen. 5. Fokozatosan meg kell semmisíteni a meglévő atom­fegyverkészleteket és az atomfegyver gyártásához szükséges anyagokat békés célokra kell felhasználni. Es végül meg kell szüntet­ni a nukleáris fegyverek célbajuttatásához szükséges stratégiai eszközökkel való korlátlan kísérleteket, az ilyen eszközök gyártását és fokozatosan meg kell sem­misíteni ezeket a stratégiai eszközöket”. Jóllehet Kennedy kijelen­tette, hogy . „a leszerelés ne legyen egyszerűen jelszó”, a programban foglalt in­tézkedések láthatólag nem irányozták elő sem a fegy­verek megsemmisítését és a fegyveres erők feloszlatá­sát, sem az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltását, sem az idegen területeken lévő katonai tá­maszpontok felszámolását. Kennedy ismét állástfog- lalt amellett, hogy az általá­nos és teljes leszereléstől el­különítve tárgyaljanak az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetéséről Az Egyesült Államok elnö­ke a továbbiakban kijelen­tette, hogy az amerikai kor­mány nem hagyja figyelmen kívül „a hagyományos gyar­mati rendszer még mindig fennálló problémáit, ame­lyek továbbra is szerveze­tünk napirendjén szerepel­nek”. Kennedy azonban egy szót sem szólt arról, hogy az Egyesült Államok mi­lyen álláspontot képvisel a gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó füg­getlenség problémájával kapcsolatos olyan időszerű kérdésekben, mint az algé­riai nép függetlenségi har­ca. az angolai nép nemzeti felszabadító küzdelme, a délnyugat-afrikai helyzet Kennedy beszédében durva kirohanásokat intézett a szo­cialista országok ellen. Az Egyesült Államok elnö­ke jelentékeny figyelmet szentelt a német problémá­nak, többek közt a Nyugat­Berlin-i kérdésnek. Most is mint előző nyilatkozataiban azt állította, hogy „amennyi­ben veszélyes válság alakul ki Berlinben, — és fenn áll ez a vál­ság — az nem csak annak a következménye, hogy veszély fenyegeti a nyugati hatalmak létfontosságú érdekeit és ko­moly kötelezettségeit, hanem annak is, hogy veszély fe­nyegeti N.yugat-Berlin sza­badságát”. „Nekünk teljesítenünk kell e kötelezettségeinket, — mondotta Kennedy — a nyu­gati hatalmak elhatározták, hogy minden eszközzel, ame­lyet rájuk kényszerítenek megvédik kötelezettségeiket”. Most majd kiderül, hogy megvan-e a tárgyalások le­hetősége. Még túlságosan korai arról beszélni, hogy milyenek a kilátások. Mi a magunk részéről örömmel je­lentjük majd be a megfelelő pillanatban, hogy megtalál­tuk a megoldást, mert nincs szükség válságra Berlin miatt”. Bécs (MTI) Joseph Kahamba, aki a Kongói Köztársaság — a leopoldvillei központi kor­mány, — képviseletében a Nemzetközi Atomerőszerve- zet közgyűlésének ötödik ülésszakára most érkezett Bécsben, hétfőn sajtóértekez­letet tartott — amelyen je­lenti az AP — kijelentette: Hammarksjöld ENSZ főtit­kár halála „nem volt vélet­len szerencsétlenség”. A re­pülőgépet ért katasztrófa „sajátságos volt”. „Számunkra világos dolog — mondotta —. hogy Ham­marskjöld azoknak a körök­nek az áldozata, akiknek az emberi élet nem ér többet egy gramm réznél, vagy urá­niumnál” Kahamba leszögezte, hogy a központi kongói kormány elhatározott szándéka véget vetni Katanga tartomány el­szakadásának. Ezt az álla­potot a külföldiek, — ango­lok, délafrikaiak, belgák és franciák — salakja tartja fenn. A nyugatnémet !egy?er*»yárak teles gőz/ei dói o/nak Varsó (MTI) , A Zolnierz Wolnosci, aj lengyel hadsereg lapja tény-j adatokat közöl arról, hogyan' szegték meg a nyugati im­perialisták és segítségükkel a bonni tőkések a német új- rafe! fegyverkezést tiltó pots­dami egyezményt. A lap rá­mutat arra, hogy amióta a Német Szövetségi Köztársa­ság vezetőszerepet játszik a NATO háborús terveiben, a nyugatnémet fegyvergyárak teljes gőzzel dolgoznak, az egykori náci monopóliumok, Hitler volt fegyvergyártói nyugati segítséggel munká­hoz láttak. Eleinte — az 1953—1957 években — a Bundeswehr fegyvereit 60 %- ban külföldön gyártották. A hírhedt Messerschmitt például Spanyolországban tervezte a Luftwaffe legújabb gépeit. 1957 után azonban vérszemet kaptak a nyugatnémet tőké­sek és 1960-ban a Bundes­wehr fegyvereinek 79 száza­léka már hazai gyártmányú volt. Tavaly katonai objek­tumok, repülőgépek és har­ci felszerelések gyárátására 18,5 milliárd márkát fordí­tottak a Német Szövetségi Köztársaságban. A katonai megrendelések legnagyobb szállítói ma ugyanazok a konszernek — az I. S. Far­ben, az AEG, a Simens —, amelyek annakidején a hitle­ri hadsereget fegyverezték fel. . A iap közli, hogy a nyu­gatnémet monopóíisták 190 milliárd márkát költöttek pusztító terveik megvalósítá­sára. Összeült a Biztonsági Tanács New York (MTI). Ma­gyar idő szerint 14.45 órakor Barnes, libériái küldött el­nökletével összeült a Biz­tonsági Tanács, hogy megvi­tassa a Mongol Népköztársa­ság, Sierre Leone és Mauri­tánia felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Az ülésen felszólalt a chi­lei külügyminiszter, Ceylon képviselője és Nagy-Britan- nia küldötte. Sl: KÜLPOLITIKAI Vihar eay fogadás korul NAGY VIHAR volt az elmúlt hét utolsó óráiban Bonnban és Nyugat-Berlin- I ben. A nem mindennapi botrány története a kö­vetkező: Lucius D. Clay tábor­nok, Kennedy elnök Nyu- gat-Berlinbe küldött külön- megbízottja tiszteletére i szűkkörű fogadást rendez­tek a nyugatberlini magas ; amerikai személyiségek, j Mint a sajtó jelentette, in­nen szállt fel az a hír-lég­gömb — kísérleti volt-e, vagy nem, most még nem • tudni —, amelyre olyan kétségbeesett vadászatot rendeztek, először a nyu­gatnémet. majd az ameri­kai politikusok is. Ezen a szűkkörű beszél­getésen ugyanis Carl Hartmann, az egyik legna­gyobb amerikai hírügynök­ség, az Associated Press nyugatberlini tudósítója szerint a következő kije­lentések hangzottak volna ! el: I A nyugatnémeteknek | • „néhány évre” bele kell törődniük abba, hogy két német állam létezik. O Ez a két német állam jelenleg nem akar egymással tárgyalni, mert a jelenlegi légkör erre nem alkalmas. Várható azon­ban, hogy néhány év múl­va jobb lesz a helyzet és akkor a komoly megbeszé­lések lehetségesekké vál­nak. Q Ha valaki egyesíteni *■" • fogja Németországot, ezt csak a németek tehe­tik meg. A Ilyen nézőpontból vi- szont nem a legsze­rencsésebb módszer az egyik Németország semmi­bevevése a másik Német­ország által, hiszen ez hosszútávra is rontja a tárgyalási, tehát az egye­sítési kilátásokat is. C A megbeszélésen egy *'*• amerikai személyiség — immár nemcsak az AP, hanem a brit Reuter hír- ügynökség értesülése sze­rint is — azt mondotta: Washington ragaszkodni fog ugyan az amerikai csa­patok szabad bejutásához Nyugat-Berlinbe, de „nem lehetetlen, hogy valami­lyen formában a keletné­metekkel kell majd in­téznünk az ügyet.” AMIKOR EZ AZAP-HÍR szombaton napvilágot lá­tott, szelet vetett és vihart aratott. A bonni és nyugat­berlini vezetőknek ezt a ré­mületviharát nem kell kü­lönösebben megindokol­nunk a nemzetközi esemé­nyeket figyelemmel kísérő olvasónak. Az ok világos Az AP által idézett állító­lagos amerikai kijelentése . sok olyan elemet tartal­maznak, amelyet legalább­is rokonnak lehet tartani a szocialista országok rég óta hangoztatott vélemé­nyének nem egy elemével. Ha ezek a kijelentések valóban elhangzottak — és éppen Kennedy kifejezet ten a nyugatberlini kérdés sei foglalkozó különmeg­bízott jának jelenlétében sőt a tiszteletére rendezet hivatalos fogadáson — nos ez az amerilcai politika bi­zonyos módosulását jelen­tené egy létfontosságú kér­désben. E módosulás lé­nyege az lenne, hogy Wash­ington nem veti el az ele­mi józanságot, nem koc­káztat világ-katasztrófát az ismét revansra áhítozó „Is­tenek Tanácsa”, a német militarizmus kedvéért. Ez a módosulás nem keveseb­bet jelentene, mint hogy adva lennének a nehéz nemzetközi helyzetből va­ló kilábalás reális alapjai, a valóságos tények, a józanság útján. BRANDT nyugatberlini kormányzó-polgármester a hivatalos amerikai reagá­lást még meg sem várva, azonnal felfortyant, bizo­nyos bonni személyiségek szintén. Állt a botrány és a hivatalos Amerika azonnal megnyomta a gombot: cá­folt a külügyminisztérium, cáfolt végül maga Lucius D. Clay tábornok is. Az Associated Press vi­szont nem cáfolt, sőt „nagyágyúja”, John High­tower azonban rámutat, hogy a hivatalos amerikai cáfolatok ellenére s jelek egyre inkább arra vallanak, hogy kialakuló­ban van a berlini kérdés új, vagy legalábbis rugal­masabb módon való felve­tése.’’ Akár valóban szó volt erről Washingtonban és Clay tábornok nyugatberli- ni fogadásán, akár nem egy biztos: az igazságnak és nem utolsósorban a z erőviszonyoknak előbb-utóbb meg kell nyil­vánulnia a washingtoni po­litika tényleges módosulá­sában is. Az ENSZ-közgyűlés hétfő esti ülése New York (MTI). — Az ENSZ-közgyűlés hétfő dél­utáni magyar idő szerint esti ülésén az általános ügyrendi bizottság javaslatait vitatta meg, A közgyűlés napirendre ♦űzte az angolai helyzet kér­désének megvitatását és a Dél-Afrikai Unióban folyta­tott fajüldözés problémáját is. A Szovjetunió, Lengyelor­szág és Csehszlovákia küldöt­tei indítványozták, hogy a nukleáris fegyverkísérletek eltiltására vonatkozó szerző­dés megkötésének kérdését az általános és teljes lesze­relés közös problémájának keretében tárgyalják meg. A közgyűlés 85 szavazattal 10 ellenében, három küldött­ségnek a szavazástól történő tartózkodása mellett úgy ha­tározott, hogy külön tárgyal- ia meg a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásának kérdé­sét. A közgyűlés 48 szavazatta] 14 ellenében és 35 küldöttség tartózkodása mellett napi­rendre tűzte az úgynevezett tibeti kérdést. Az Egyesült Államok kül­döttségének, szavazógénezete üzembehelyezésével sikerült becsempészni a napirendbe az úgynevezett magyar kér­dés*. E kérdés napirendre tűzésére 52 küldöttség szava­zott, ellene 15, 30 pedig tar­tózkodott a szavazástól. Mint ismeretes, Űj-Zéland küldöttsége javasolta a Kína ENSZ képviselete kérdésének napirendre tűzését. Zorin, a Szovjetunió küldötte hangsú­lyozta, hogy itt csak a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogainak helyre­állításáról lehet sző. Éppen így is kell a kérdést megszö­vegezni. A közgyűlés elhatározta, hogy mind a Szovjetunió, mind Űj-Zéland javaslatát megvitatja. * Nyugati hírüg}. ' ,;ek jelentése szerint napirendre tűzték még az Egyesült Álla­mok agressziója ellen emelt kubai panaszt, az algériai helyzet megvitatását, vala­mint a lakosság növekedésé­nek a gazdasági fejlődésre gyakorolt befolyásáról előter­jesztett svéd—dán javaslatot. Monzsi Szlim elnök ma­gyar idő szerint 24 órakor be­rekesztette az ülést. A köz­gyűlés kedden 16 órakor (magyar idő) folytatta mun­káját. A közgyűlés mai ülésé­nek nagy eseménye lesz Gro- miko szovjet külügyminiszter magyar idő szerint 21 órakor kezdődő beszéde. — (MTI) A szakoSztató A Néplap egyik vasárnapi számában „A lelkesjánosok”- ról írott tárca szocialista új­ságírásunk egyik nem eléggé „művelt” területére irányí­totta rá a figyelmet. A tárca bevezetőjéből lelkes hangon kimondva, többi részéből pe­dig kimondhatatlanul is su­gárzik a gondolat, hogy a for­radalmi romantika emberfor­máló erejét nem eléggé alkal­mazzuk a fiatalság nevelésé­ben. Szívesen olvasnánk több, meleghangú írást a tizenki- lences elvtársak emlékeiről, melyek örökifjan élnek to­vább mai eredményeinkben éppúgy, mint jövőnkben. Arról meg szinte megfe­ledkeztünk, helyesebben ed­dig nem is gondoltunk rá, hogy mi, harminc-negyven évesek is mostmár bizonyos történelmi távlat birtokában — sok „szívdobogtató emlé­ket” tudnánk továbbadni az utánunk következőknek, akik még egész gyermekfejjel vol­tak tanúi a felszabadulást követő éveknek, a „nagy tet­tek idejének”. Pedig a mi élményeink így válnának a Piroska által képviselt típus élményeivé is. A negyvenöt utáni esztendők eseményei­lelkes hittel végzett erőfeszí­tés eredménye — és a múlt­hoz viszonyítva nem is olyan természetes. Arra is rájönné­nek, hogy a divatos külsősé­gek hajszolására, a problé- mátlan, szűk egyéni kénye­lemre alapozott élet — zsák­utca, . kispolgári megállapo- dottság. De bölcselkedő általánosí­tások után térjünk az egy­szerű, mégis forró tényekre. Milyenek is a harminc—negy­ven évesek szívdobogtató él­ményei? Ö, ha olyan egyszerű volna azokat rendbeszedni, a számtalan közül hirtelen a legjellemzőbbet, legmele­gebbeket kiválogatni. Ahány munkaterület, annyiszor nincs száma ezeknek az emlékek­nek. Nézzünk néhányat in- nen-onnan. 1946 tele, Karcag. A liszt, a krumpli a feketézők háti­zsákjaiban tűnik el a fogyasz­tók elől, akik viszont a köz­ellátási hivatalt szorongatják elkeseredetten. A tömeg va­lósággal ostrom alatt tartja a püspökladányi úton levő hivatalt. Verik az ablakot, a nek felelevenítése során rá- szó szoros értelmében betö­döbbennének többek között rik az ajtókat s a hisztériás arra, hogy amit ők már ké- hangulatban veréssel fenye- szen kaptak, sok-sok harc, getik a szinte ingyen dolgo- Ha dugott élelmet találnak tó tisztviselőket. Azok egyi­ke, Lenk Béla térdepelve kér megtérést a felizgatott embe­rektől. Nem ér semmit. A tö­meg betódul, egy női hang visítve követeli. — Álljon elő a vezető! Ö lopja el szánkból a lisztet.' A Kisgazda Pártban mond­ták, hogy dugig van a lakása tele liszteszsákokkal! — Ügy van! Le vele! — zúgja a fellovalt sokaság s beront a vezető irodájába. A közellátás irányítója Lakatos István elvtárs. Kommunista, csepeli vasmunkás, aki haza­jött, mert otthon nagyobb szükség volt rá, mint a gyár­ban. Nem ijedős ember. A zűrzavarban, hangorkánban hiába csitítaná a fékeveszett szenvedélyeket. Feláll az író­asztalra, s mikor már-már szétveti a helyiséget a „le ve­le!’, széttárja kabátját és mindenkit túlharsogva dörgi. — Tessék, öljenek meg, ha azt hiszik, bony azzal lesz liszt krumpli... És beszél, szivét- lellcét kiadva magyarázza, miként igyekszik a spekulán­sok hada lehetetlenné tenni a szervezett közellátási. — Mutassa meg a kamrá­it, padlását! — kiáltja be va­laki. A vasmunkás lelép az asz­talról s csak ennyit mond: — Jöjjenek! Jó messze lakott... A tiszta kis parasztházban ő küldte előre a hangoskodókat. — Kutassanak át mindent. nálam, maguk kisérjenek a rendőrségre. A házkutatás után az iga­zán szenvedő nincstelenét megszégyenülten, itt-ott még szipogva is kísérték vissza hivatalába... Az út visszafelé termékeny, mozgó röpgyűlés volt végig. Hej, de végtelen kicsi egy újságcikk, ha százával ki vánkoznak papírra az emlé­kek. Az újságíróé is, akine1 sok része volt a nagy idő: eseményeiben. Talán emlé keznek még a rákóczifalv munkásfiúból lett úiságírór? Majzik Mihályra. ö az els élményeket a fővárosban sze rezte, ahová jeges, szele- időben vonat tetején járt dol­gozni, romházakat újjáépíte­ni. Ekkor szerezte csontjaib' a halálos kórt is, úgy hogy állványokon járni nem tudott többé. Lábában az állandr fájdalommal járta azután a megyét és a szenvedés közt is mindig vidáman, lelkesen írt a parasztokról, munká­sokról. Irulva-pirulva. moso­lyogva kért bennünket: — Írjatok már az apám** termelőszövetkezetéről is. Ke­ressétek meg az öreget, de ne mondjátok, hogy én szóltam. Mindig mondja, hogy nézzük meg. ők mit érnek el. Szanatóriumi kezelés után. alig viselhető fájdalmakkal is vállalta, hogy szerkeszti a túrkevei szövetkezeti lapot...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents