Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-15 / 191. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 15. HÍREK luiilllliUlllillllUU A Nap kél: 4.40 h-kor, nyugszik: 18.56 h-kor. A Hold kél: 8.26 h-kor, nyugszik: 20,49 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhőát­vonulások, néhány helyen kisebb esők. Mérsékelt dél­nyugati, nyugati szél. Várha­tó legmagasabb nappali hő­mérséklet 21—25 fok között. Távolabbi kilátások: a hét közepén is hűvös idő. (MTI) — A VERSEGHY könyvtár új helyiségeiben (Szolnok, Kossuth tér 4 szám alatt) ma délelőtt 10 órakor kezdődik a kölcsönzés, valamint az olva­sótermi szolgálat. Közöljük még a könyvtár előfizetőivel, hogy a kölcsönzés rendje vál­tozatlan maradt. — VAGYONVÉDELMI ta­nácskozást tart a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága augusztus 18-án délelőtt 9 órai kezdet­tel Szolnokon, a Szakszerve­zeti Székház színháztermé­ben (S ágvári Endre u. 14—16 szám) a földművesszövetkeze­ti dolgozók részére. — SZÜNETEL a személy­szállító hajójárat Szolnok és Tiszabura között augusztus 15-től az alacsony vízállás miatt. A hajóforgalom meg­indulásáról a MAHART idő­ben értesíti majd a közönsé­get. — X MARTFŰI Tisza Ci­pőgyár dolgoz^' augusztus 20-án ünnepük a üzem fenn­állásának huszadik évfordu­lóját. Ez alkalommal több­száz munkás kap arany-, ezüst- és bronz törzsgárda- jelvényt — FRANCIA és angol le­vendula, muskotály, zsálya, római kamilla és menta ara­tását fejezték be Daránypusz- tán. A legértékesebb olajat adó Angelika gyökérből 50 mázsát takarítottak be. Az egy mázsa gyökérből kisajtol­ható 15 deka olaj értéke 15 000 forint. — JUBILEUMI KIÁLLÍ­TÁS nyílik Túrkevén aug. 20-án délelőtt 11 órajcor a múzeum fennállásának tize­dik évfordulója alkalmából. A kiállítást a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében dr. Balassa Iván múzeumi osztályvezető helyettes nyitja meg. — NYOLCVANEZER fo­rintot forgalmazott a MÄV Utasellátó a legutóbbi pénte­ki napon. Ebből a két új pa­vilon bevétele hatezer forint volt. TIZENÖTEZERKÉT- SZÄZ négyzetméter portala- nított makadám utat építtet 1961-ben a szolnoki városi tanács a megyeszékhely terü­letén. A tervezett építkezés 50 százaléka már elkészült. — TÍZ NAPIG TARTÓ hanglemez bemutatót rendez Törökszentmiklóson a köny­vesboltban a földmüvesszö- vetkezet. — GYUFÁHOZ JUTOTT a gyermek Tiszajenőn és meggyújtotta vele édesapja, Törőcsik Sándor udvarában a szénakazlat. A tűz követ­keztében 20 mázsa széna égett el. Törőcsik Sándor el­len szabálysértési eljárás in­dult. köszönetnyilvánítás Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, a kedves anyós, drága nagymama elhunyta al­kalmával fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. Benedek család Kengyel köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mind­azoknak az ismerősöknek, a gépállomás gazdasági és pártve­zetőségének, akik szeretett jó édesanyánk. Horváth Jőzsefné temetésén résztvettek és sírjára virágot hoztak. A gyászoló Kiss család Cibakháza T ranszformátor, árbockapcsoló, sötétség A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz abban a remény­ben villamosította korata­vasszal II. sz. brigádközpont­ját, hogy mind a százas is­tállóban, mind a kombájn­szérűn, s a csomózóházban könnyebb, eredményesebb lesz a munka. A szerelést — kisebb, később folyamatosan pótolt hiányosságokkal — az Épületszerelő Vállalat végez­te. Március 20-ra minden készen lett. Ekkor a tsz levél­ben kérte a TITÁSZ-t; kap­csolja be az áramot. Tisztázatlan* hogy Kun- szentmártonból, vagy Szol­nokról ment-e gyalog a levél, de tény, hogy a második egy hónap múlva ért válaszként a tsz-be. A TIT ASZ kész­séggel megígérte: bekapcsol, mihelyt felszerelik a transz­formátort. A trafó június vé­gére helyére került A fontos berendezés azóta is búsan porosodik, s csak az előtte elhaladóktól érte­sült, hogy a vagyonba került villamosítás ellenére vihar­lámpa szelíd fényénél dol­goznak az éjszakai műszak emberei.. * A várakozás szívszikkasztó Szaharájába jótékony záporként érkezett július 15-én a TITÁSZ érte­sítése. hogy végre bekapcso­lásra kerülhet a trafó..* üVyolcszáznegyven új tanterem Az idei tanév kezdetén is sok helyen várják a diákokat az új iskolák, új tantermek. A Művelődésügyi Minisztérium­ban kapott tájékoztatás sze­rint ez évben állami beruhá­zásból, valamint a lakótele­pekhez kapcsolódóan össze­sen 640 általános és középis­kolai tanterem épül országo­san. Társadalmi erők segítségé­vel további, mintegy 200 tan­terem készül el, ugyancsak még az idén. Végeredmény­ben tehát az iskolahálózat 840 új tanteremmel bővül. 1961-ben az alsó- és közép­fokú oktatási Intézmények hálózatának fejlesztésére csaknem 400 milHó forintot fordít államunk. (MTI) Legfrissebb fejlemény: á TITASZ mégsem adhat ára­mot, mert az árbockapcsoló nincs jól felszerelve. Árbockapcsoló tehát van, transzformátor is van, áramfogyasztási igény szin­tén van — csak éppen áram nincs. Azaz áram is van, csupán éppen adni nem le­het. mert... ...mert megvan az előírá­sok tiszteleté is, ám egy ke­véske jóindulat, segítőkészség hiányzik. Meddig? borváró — JL­C „GICCS- VADÁSZAT“ — sajnos, még mindig eredménnyel. Az utóbbi időben a sajtó, a film, a rádió, a TV, a kultu­rális és tudományos szervek egyre erősebben fújják a giccs elleni küzdelem riadó­kürtjét; csatasorba szólítva ehhez a jóízlésű közvéle­ményt is. S hogy van ered­ménye a harcnak? A selejtes tánc- és népdalok csökkenő száma, a falakat éktelenítő nívótlan, banális „festmé­nyek” eltünedezése a bizony­ság: van. De ahogy mondani szokás „vannak még hibák”. Ezt bizonyltja az a hasznos körút is amelyre aZ újságíró Mészáros Lajos festőművész, a szolnoki művésztelep lakója társaságában indult eL A giccsvadászat — sajnos — eredményes volt Kavicson folyik a víz Cserkeszöllőn, a helyi fmsz cukrászdában erdőrészlet „díszíti” a falat Van ezen minden: csörgedező, kékvizű patakocska, kavics ágyon fo­lyó víz, stb. A kép ízléstelen, habár tetszetősségre törek­szik. Édeskés, szirupos hatást vált ki mégis az ég kékje, a fák, a levelek hamis színei. A kép, mert önmagában ha­mis, ezért ízlésbeli hatásában is romboló, hiszen az embe­rek természet iránti szerete- tét csodálatát egyszerűen el­tompítja. Pamacsolt dinnyék Jártunk Kisújszálláson is, szintén az fmsz étteremben. * Beszélgetés a portásfülkében — Nem unalmas a vasár­napi szolgálat? — kérdeztem Kürti Lászlót, a kenyérgyár portását a bemutatkozás után. — Ah, dehogy. Itt a rádió, az asztalon maroknyi újság, s mindig akad beszélgetőtárs, is. Most például maga, ■— mondta mosolyogva. S úgy beleízeledtünk a beszédbe, hogy szinte sajnáltam ott­hagyni. mindig volt újabb, érdekes története a saját éle­téből, az elmúlt évekről. Az 59. évében járó ember böl­csességével tekintett vissza, s a munkások sokszor nyers, de őszinte szavával mondott véleményt sokmindenről. — Nehéz volt az életünk. Az egész család megkoplalta a varrógépemet. A szabász­asztal árát nem tudtam ki­fizetni, ledolgoztam a fake- reskedőnek, meg az asztalos­mesternek. A vasalópámákat, kisebb felszereléseket magam készítettem kis műhelyem részére. Nem fényes, sok segéddel dolgozó szabómester volt Kürti bácsi. A munkásoknak dolgozott kinn, a kórház há­ta mögötti Fodor-telepen. Eb­ben a városrészben szűkén csurrant a pénz. Munkások lakták, akik sokat küszköd­tek a munkanélküliség" rémé­vel. így a szabómesternek sem sok jutott A két lánya elvégezte a polgári iskolát, többre nem tellett. A na­gyobbik tanárnő szeretett volna lenni. Kürti bácsi le­velezett, érdeklődött, de a válaszokban annyi pengőről esett szó, amennyinek előte­remtésére egy külvárosi szabómester már nem vállal­kozhatott. Azután éveket ugrunk át a beszélgetésben, a szövetke­zet megalakításáról esik szó. ■— Mennyi álmatlanul át­töprengett éjszaka szaladt el fölöttem — emlékezik vissza. Én is ragaszkodtam az önálló­sághoz. Eljöttek hozzám is. Rám is számítanak: ezt mond­ták. Akkor éreztem, hogy ahelyett, hogy engem agitál­nának, nekem kellene hir­detnem a szövetkezeti gon­dolatot. Bár a szabók szövetkezeté­nek első elnöke is ő lett, mégis úgy érzi — most, több mint tíz év után is —, hogy akkor elkésett — Később már — amint mondja — nem követett el ilyen hibát. Még javában dúlt az ellenforradalom, ami­kor már szervezte a pártot. Az elsők között fogott fegy­vert a karhatalomban. Idős kora, betegsége ellenére vál­lalta a nehéz és nem minden veszélytől mentes szolgálatot, ö még többet is vállalt vol­na. Felettesei mosolyogva szóltak: pihenjen Kürti bá­csi. megérdemli. így került nyugdíjba. Most pihen. Még 1958-ban a kenyérgyárban portási ál lást vállalt. Hívták már ma­gasabb beosztásba is, de nem megy. Nem azért, mert fél a felelősségtől, hiszen eddigi élete nem azt példázza. Ma is kész bármikor a munkás­hatalom szolgálatára, hiszen munkásőr. » Ehhez a riporthoz egy olyan idős embert kerestem, aki fe­lett csendben múlnak el a napok* unalmasak a vasár­napi szolgálatok. S hogy más embert találtam a kenyér­gyár portásfülkéjében, az Kürti bácsi érdeme. — papp — Mintha a cserkeszöli ói „táj­kép” testvérével találkoztunk volna. Bemutatására nem vesztegetjük a szót, jellemzé­sére csak annyit: a festői ké­pesség leghalványabb jele is hiányzik az alkotóból. Ugyan­ez vonatkozik az ittlévő két „csendéletre” is. Egyik orgo­nacsokrot, a másik felvágott dinnyét ábrázol. A dinnye pi­rosának bemutatása az szép festői feladat lenne, ám a kép dilettáns alkotója ízléste­len pamacsolásnál nem tu­dott többet nyújtani, s a kel­lemetlen színhatású háttér csak fokozza a kép disszo­nanciáját. Megcsúfolt aratók A KGST-hez tartozó országok kohászati szakembereinek értekezlete Ostravában Prága (MTI). Mint a prá­gai rádió jelenti, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csához (KGST) tartozó orszá­gok kohászati szakemberei Ostravában szeptember 18-tól 24-ig értekezletet rendeznek, amelyen a kohászati termelé­si folyamatok automatizálásá­nak problémáit vitatják meg. Az értekezleten* amely maga nemében az első, mint­egy 120 szakember vesz részt (MTI) BARACS DÉNES: SVÁJCI KRÓNIKA fi Frau Brandtli mosodája 6. Frau Brandtlinak egy üveg pálinkát küld pesti ismerőse, könnyű lesz megtaíóni Bern­ben, mert a mosodáját nagy tábla hirdeti, rögtön észre­vesszük majd. Persze, a mo­soda nem Frau Brandtli tu­lajdona, ő csupán ott dolgo­zik, átveszi a szennyest és tisztát ad ki helyébe, míg bent a gépek között fürgén szaladgálnak a lányok és az asszonyok. Azon a napon azonban Frau B/andtli történetesen éppen beteg volt: viszont ott lakik nem messze, egy fé­lig szuterén lakásban, ahol az ablakból a járókelők lá­bát lehet látni. Tulajdonkép­pen örülök, hogy ide is el kellett jönnöm: ez nem újon­nan épült luxuslakás, csupán egyszobás, mindenféle tarka­barka térítőkkel és hímzé­sekkel, naiv ízléssel berende­zett szoba, Frau Brandtli pedig — jól megtermett as­szonyság — egyedül él itt. Hogyan él? A házigazda már jobban van — csak ez az átkozott influenza döntötte ágynak egy-két napra —, szaporán pereg a nyelve. Brandüi néni tehát már kislánykora óta itt dolgozik, ebben a mosodában: vasaló­nő volt, ezzel indult, most már átvevő, ami könnyebb munka és jobban is lehet vele keresni. Mennyit? No, nem sokat: valami 400 frankot, de ebből lejön legalább száz lakásra — mert ez olcsó lakás, százban minden benne van. kevésnek van ilyen szerencséje. És a mosoda öt perc, ami szintén nem lebecsülendő. Hogy mit csinál a pénzé­vel? Frau Brandli nagy arca kissé értetlen kiélezést ölt. Hát elkölti. Külföldi utazás? Nem, neki arra nem telik, miből is telne... Hogy a svájci életszínvonal? Hát az lehet, de itt. a mosodában senkinek sem telik ilyesmire. Olasz lányok is dolgoznak a mosodában. Körülbelül 250 frankot keresnek. Viszont ők ott laknak a mosoda munkás- szállásán. részben kosztot is kapnak, tulajdonképpen ne­kik is megmarad annyi, mint nekem. Csak hát az olaszok ki sem teszik jóformán a lá­bukat a szállásról, mert ami pénzük megmarad, azt rög­tön küldik is haza. ök a csa­ládfenntartók. az a kis pénz, amit itt félretesznek, — bár Frau Brandtli nem egészen érti. hogyan, hiszen ő is el­költi azt a kis fizetését, s nem is nagyon veszi észre — azt rögtön küldik Itáliába, hogy éhen ne haljon a csa­lád. Hogy ez a kép nem is olyan rózsás, mint ahogy Svájcról szoktak beszélni? Az bizony meglehet, dehát Frau Brandtli csak azt mond­hatja, amit tud. Ilyen az élet. Csak beteg ne legyen az em­ber, meg öreg, akkor minden rendben van. Mikor elbúcsúzom, s egy üveg pálinkával szegényeb­ben és egy érdekes beszélge­téssel gazdagabban kifelé in­dulok. eszémbejut egy élmé­nyünk. A határon történt. Amikor megérkeztünk a sváj­ci határállomásra, tíz per­cünk volt a vonatindulásig. A vámőr belépett a szakasz­ba és felszólított: vigyük a bőröndöket a vámhivatalba, hogy megvizsgálhassa. — De mi csak átutazunk —• feleltem — és tíz perc múlva indul a vonat. Olaszul beszéltem és vámőr elkomorult: — Vigyék csak oda. — De a vonat... A finánc ordított: — Azt mondtam, amit mondtam. Vigyék a vámhiva­talba, vagy nem érti?! Ne vitatkozzon itt nekem! Az irodában — még min­dig a váratlan rendreutasí­tás hatása alatt — félénken pislantottunk az órára, ami­kor a vámőr kezébe vette útlevelünket és megdöbbent. — Hogyan? önök nem ola­szok? Hát miért nem mond­ták? Arcán udvarias mosoly je­lent meg. a bőröndök egy­szerre érdektelenné váltak számára, hordárt hívott és így még az utolsó pillanat­ban elértük a vonatot. Akkor nem értettem mi okozta a változást. Most eszembe jutott az egyik olasz kislány fáradt arca ott a mosodában, amíg Frau Brandtli után érdeklődtünk, s felötlött egy úr szellemes- kedő megjegyzése is: „Az itt dolgozó, de idegen áilampoi- gárságú olaszok Svájc né­gerei.’1 (Folytatjuk) A törökszentmiklósi fmsz étterem egyik képén három rojtosgatyáis, kalapos magyar kaszálja a gabonát, esetlen mozdulatokkal. A téma nagy­szerű, igazán „festői”, A kenyérért verejtékező ember munkájának bemutatása, a természettel való harcának ábrázolása megannyi nagy­szerű lehetőség egy igazi mű­vésznek. Erről a nagyszerű té­máról itt olyan *,művet” lát­tunk, amely még a ráfordított festék értékét sem közelíti meg. Falra hányt borsó...? A szolnoki halászcsárda ti­szai életet és halászatot áb­rázoló nagyméretű „olajre­mekeit’’ ezúttal nem mutat­juk be olvasóinknak. Megtet­te már előttünk a rádió, nem egy újságcikk; a képek azonban még mindig háborí­tatlanul pompáznak a falon. Híven teljesitve azt a „kul- túrmissziót”, amit az ízléste­lenség a természet meghami­sításának „kultusza” jelent. Sajnos, mindezidáig süket fülekre talált a kérdés: med­dig kell még „gyönyörködni:: a szolnoki halászcsárda gics- cseiben és az előbb felsorolt műalkotásokban ? Van-e megoldás? Az elsorolt kirívó példák­kal szemben a legtöbb étte­remben, cukrászdában* ven» déglőben ízléses reprodukció­kat, rézkarcokat, itt-ott ere­deti művészi alkotásokat is láthatunk. Bizonyságul, hogy a giccs napja leáldozóban van. Mégis, érdekel bennün­ket a válasz: miért éppen az fmsz vendéglátó egységeiben található a legtöbb giccs, ho­gyan jutnak hozzá és milyen pénzügyi alapból dobják ki ilyen selejtekre a pénzt? Török Ferenc, a MÉSZÖV vendéglátó osztályának veze­tője így válaszolt: f— ötszáz forintot adhatunk egy képért* eredeti festmé­nyekre ez kevés. Csak ilyen, olcsóbb képre futja. Ám, a közeljövőben megalakul egy bizottság, szakemberek, mű­vészek bevonásával, amely felméri a „giccsfrontot”, s megteszi a szükséges -intéz­kedéseket. Hogy mi lesz a kiselejtezett képek sorsa? Ha tudjuk, értékesítjük..* Hiába... ami üzlet — üz­let. No, de reméljük, ezt az értékesítést Török Ferenc sem gondolta komolyan. *. Ami pedig az ötszáz forintot illeti: nos, nem is olyan ke­vés az ahhoz, hogy egy-egy szép reprodukcióval, rézkarc­cal díszítsék az üzlethelyisé­geket. Bubor Gyula iMiiiiMimmmimmiMiiiiiiiiiiiHiiiiiiniiiH Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelés szerkesztő: Varga József Szerkesztóség: Szolnok. Irodaház l. emelet Telefont 20—93 23—20 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Népla Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kisdonivatal: Szolnok Irodaház földszint S reiefon- 20—W Szolnok: Nyomda Vállalat F eleirezct/N: Mészáros Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents