Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

1961. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF f Tyitov őrnagyról beszélnek \ = Program és valóság Ez több az egyszerű meglepetésnél A Járműjavító egyik por­tása, Gazdag bácsi 10 óra 30 perckor azzal fogad a kapu­ban: — Tetszett már hallani, hogy Tyitov őrnagy sikeresen földet ért. — Igen. Már 20 perce tu­dom. — Kár. — Miért? — Legalább lett voma va­laki, aki tőlem hallja elő­ször — mondja ... De úgy­látszik ma mindenki szem füles. • Az üzem pártirodájában cseng a telefon. A drót másik végén a telefon-központos érdeklődik: — Mit tudsz az űrutasről? Bódi Gyuláné csak ennyit mond: Sikeresen földet ért! • Nyílik az ajtó, Orosházi elvtárs jön: — Van-e Hétfői Hírek? — Abban fénykép is van. A munkások már látni szeret­nék Tyitovot. — Már „úton” van az új­ság! , , * A kocsiosztályon egyik elv- társ így köszönt: — El se kellene innen men­ni az újságíróknak. Annyi az esemény, a szenzáció, hogy mi is alig tudjuk figyelem­mel kísérni. — Keljetek fel idejében — ahogy én, — mondja égjük munkás Ma is hallgattam már az első híreket, mert kí­váncsi voltam mi van Tyi­tov elvtárssal. • így vélekedtek, tanakodtak a munkások mindenütt az üzemben. — Délben félórás röpgyűléseket tartottak. — Majd útnak indult egy táv­irat is, amely így szól: „Őszinte örömmel köszönt­jük a szovjet tudomány, újabb világraszóló sikerét, örömmel vettük tudomásul, hogy augusztus 6-án felbo- csájtották a világűrbe a máso­dik, embert szállító űrhajót. Határtalan lelkesedés tölt el bennünket és kívánjuk, hogy a szovjet tudomány minél nagj'obb sikereket érjen el az emberiség előrehaladása, a világ békéjének megte­remtése érdekében” — borsi — A Mezőgazdasági Gép javít j „csillagászai“ Hamar híre terjedt a Me­zőgazdasági Gépjavítónál is, hogy mit produkált Tyitov őrnagy, a Vosztok—2. űrha­jósa A szokásos hétfői futball- téma helyett mindenütt arról beszélgetnek, milyen magas­ra, mi célból lőtték ki a Vosztok—2-öt A dieseleknél dolgozó Vincze Lajos jóbarátja Gál- Ferinek. Az este nem talál­koztak. Reggel sem. Ezért Mit ír a „Hétfői Hírek”: a Vosztok—2-ről ezt tudni a szolnoki Tisza-híd építői. akarják r Újabb ámulatba estünk Csak pár másodpercre ál­lunk, beszélgetünk Halász Ferivel, a papírgyár ifjú munkásával az üzemben, s máris sokan körülvesznek bennünket. Halász Feri azt magyarázza, hogy vasárnap 10 órakor hallotta először az újabb űrutazás hírét. Alig akart hinni a fülének — mondja. Én meg egyet sajnáltam — vág közbe Sebestyén Sán­Ez már a második nagy diadal Mezőtúron is szájról szájra járt a hír: a Vosztok—2. si­keresen megkezdte keringé­sét a Föld körül. Vasárnap izaglommal figyelték a rá­dió híreit, s hétfőn reggel a munkába indulók egymástól érdeklődtek: ki mit tud, le­szállt-e már az űrhajó. A gépállomáson jóval hat óra előtt kisebb-nagyobb csoportokban Tyitov őrnagy hőstettéről beszélgettek. Töb­ben így vélekedtek: a béke megszilárdításának újabb zá­loga a Vosztok—2. felbocsáj- tása. A gépállomás vezetői úgy határoztak: délben tíz perccel hamarabb hagyják abba a munkát, hogy a mű­helymunkások, a gépállomás területén tartózkodó dolgo­zók meghallgathassák a déli híreket. Nagy érdeklődéssel várták Hruscsov elvtárs be­szédét is. Elhatározták, hogy este együtt hallgatják a rá­diót A téglagyárban a reggeli munkakezdés óta szólt a rá­dió. A hangszóróra figyeltek a dolgozók, s nagy örömmel fogadták a hírt, hogy a Vosztok—2. utasa szerencsé­sen földet ért. Arról beszél­gettek a munkások, hogy az amerikaiak kísérletei leg­többször kudarcot vallanak, a szovjet emberek pedig arány­lag rövid idő alatt aratták a második nagy diadalt az űr meghódításában. A Szőnyegszövő Háziipari Termelőszövetkezetben ugyan­csak a Vosztok—2. felbocsój- tása volt a legfőbb beszéd­téma. Nagy érdeklődéssel várták az újabb és újabb hí­reket, s mindenki őszintén örült, amikor a rádióban el­hangzott a közlemény: Tyitov őrnagy 10 óra 5 perckor sze­rencsésen földet ért, s jól ér­zi magát. — Mi vasárnap délután szereztünk tudomást a Vosz­tok—2. fellövéséről — újsá­golja Rácz Lajos, a mezőtúri Petőfi Tsz párttitkára, s mint­egy megerősítésként, bólint erre Csete Lajos, az elnök is. — Szombat délutántól vasár­nap délig ugyanis csépeltünk. A termelőszövetkezet vezetői, a pártszervezet vezetősége és az irodai dolgozók alakítot­tak az egyik géphez munka­csapatot, de mind a négy cséplőgépünk dolgozott. A nagy hírt itthon hallottuk meg családunk tagjai izgatot­tan sorolták, mi mindent mondott be a rádió az űrre­pülésről. Hétfőn felkerestük a határban dolgozó szövetke­zeti gazdákat, s nemcsak szt újságoltuk el, hogy földet ért a második szovjet űrutas. ha­nem tudattuk: csoportosan ’hallgatjuk meg Hruscsov elv- ’árs beszédét, a központban oedig — ha sikerül — a te­levízió adását is megnézzük. ^ * N. K. dór, — hogy nem én vagyok benne Nagyot nevetünk, s Király Józsefet hallgatjuk tovább: — Mikor Gagarin őrnagy repült, akkor azt gondoltuk ez a mai idők legnagyobb meglepetése. És máris újabb ámulatba estünk. Egész nap figyeltem a rádiót, s örültem, hogy a Moszkvában tartóz­kodó Kádár János elvtárs a mi nevünkben is üdvözölte Tyitov. őrnagyot. — bo — lan az öröm, a lelkesedés, amely az embereket eltöl- tötte. Sokakban nyomban úrrá lett az a gondolat is: ime, a program és a való- raváltása. Azt írja a prog­ramtervezet: „A kommuniz­mus a gyors tudományos és műszaki haladás révén le­hetővé teszi... az ember­nek a természet feletti ural­mát”, s a rádió újból meg­szólal: „Titov egy órán át kipróbálta az űrhajó kézi kormányrendszerét...” Ha valaki ezen az izgal­mas délelőttön, a rádió rendkívüli hírei közötti szü­netben tovább olvasta a programtervezetet, csakha­mar az alábbi sorokhoz ért: „Gyors ütemben tovább fej­lődik a legújabb rakéta- technika, mindenekelőtt a légi közlekedésben, vala­mint a világűr meghódítá­sában.” S közben a rádió­ban is elhangzik a Vosztok 2. programja: London — 11.33, Sydney — 12.14, Washington — 15.54, Berlin — 17.42, stb. ITosszú, izgalommal teli ■*-* este, majd reggelre a végsőkig fokozott kíván­csiság — s a rádió jelenti: a Vosztok 2. teljesítette az előírt programot. Véget ért a világtörténelmi jelentő­ségű 24 óra, amely az em­ber diadalát hirdeti. Az emberi társadalom történetében két évtized alig több 24 óránál. Az em­ber e két évtized program­ját is valóra fogja váltani. Ügy, ahogyan azt az SZKP programtervezete felvázolja, (vjó.) ..............................................................iilllilliililHUiiiiiffliiliniiiiiiiiik A karcagiak új Gagarinja RöpgyűSés a TITÁSZ-náí A TITÁSZ üzletigazgatósá­gának dolgozói tegnap reggel röpgyűlésen méltatták a Szovjetunió Kommunista Pártjának programterveze­tét és az újabb, világra szóló siker, a Vosztok—2. fellövé­sét. Hovodzák Lajosné gépíró- nő elmondotta: „Nagyon örü­lök annak, hogy ez a prog­ramtervezet megjelent és úgy dolgozom, hogy én is hozzá­járuljak hazánkban a szocia­lista rendszer építéséhez.” Kiss Antal párttitkár, tech nikus: „Lenyűgözőnek tar­tom a Vosztok—2. fellövését. Állandóan szól a rádió, hogy hallgathassam a híreket a kommunizmus diadaláról.” Kovács Andrásné párton kívüli: „Végte’en'l örülök a szovjet nép sikerének. Bol­dog vagyok hogy népünk is tagja a szocialista világrend' szernek ” Sz. F. tudósító Úrhajó és ssántóverseny győ­Olyan „szeren­csétlenül" is csak 1961-ben lehet jár­ni, ahogy Tőkési Lajos túrkevei traktoros járt. Va­sárnap rendezték meg Túrkevén a városi szántóver­senyt. Az egész délelőtti nehéz ver­senyben (inkább munkában) Tőkési Lajos, a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet gép- nyergelője „futott be elsőnek”. Fel is készültek a trakto­ros kollégák, a vá­ros vezetői, szövet­kezeti képviselői, hogy méltóképpen megünnepeljék az eseményt és hát Tőkési Lajos zelmét. Annak rendje- módja szerint a Vörös Csillag nagy tanyájába indul­tak, hogy a zsíros birkapörkölt után jó borral éltessék Tőkési Lajost. Ám ahogy az ebédhez készülődnek, meg­érkezik Nagy Sán­dor, a Vörös Csil­lag pártbizottságá­nak titkára. — Elvtársak, új űrhajót lőttek fel a szovjetek. A bejelentést csodálkozás követ­te. Majd pedig ün­neplés. De már nem Tőkési Lajos egészségére koc­cintották a poha* rakat, hanem Tyi- tovéra. Tőkési Lajosnak két vigasztalása le­het. Az egyik: az, hogy az emberiség éppen azon a na­pon hajtotta végre második űrrepülé­sét, amikor ő, Tő- kési Lajos, trakto­ros megnyerte a túrkevei szántó­versenyt. És ezt sosem felejti el. A másik: jutalmul rádiót kapott ver­sznyteljesílmé- nyéért, s a legkö­zelebbi űrrepülést — amely már ko­ránt sem lesz szen­záció — saját rá­dióján hallgathat­ja. •— Borzák -» A munkásőrség karcagi pa­rancsnokságán két elvtárs teljesít szolgálatot. Reggel, ahogy eljöttünk tőlük, kettő­jükön kívül senki nem tar­tózkodott a szobában. Mint- ahogy így vasárnap délelőt­tönként nem is igen járnak be az emberek, Most, hogy visszaérkeztünk a határból, — lehetett tán 11 óra — telve a kisterem Mindenki a rádió körül to­long. — Mindjárt mondja. — Mit mond? — Hát nem tudják az elv- társak? Felrepült az új Vosztok. Valaki előveszi a Népsza­badság vasárnapi számát. S folyékonyan olvassa az új űrhajó adatait. Meglepődünk, mi is olvas­tuk a lapot, de erről egy be­tűt sem láttunk, ök sem, ha­nem újságot olvastak éppen, mikor megszólalt a rádió, s azon frissiben az újságpapír szélére jegyezték le az ada­tokat. Most aztán ebből ol­vassák. Végre jelez a készülék. — Hallgatjuk. — Gagarint megelőzték. — Gagarint soha, Az első mégis csak ő. — De azért nem tudom, mit szól hozzá, ha hallja Ka­nadában. Valaki hangosan felne­vet. — Na, hát ez jó. Az ame­rikaiaké olyan volt ehhez, mint egy sárgadinnye. Alig tudták kihalászni a tenger­ből. Jókedvű kacagás. Megyünk ki az állomási: a Zrínyi utcán. Hírvivők akarunk lenni. — Űrhajó van a levegőben — Tudjuk, most mondta a szomszéd kislány a strand­ról jövet. — Mit mondott? — Hát azt, hogy új Ga- garinjuk van az oroszoknak. Bejártuk a karcagi határt Megfordultunk Berekfürdőn, jártunk a cserháti szántó- versenyen, Megkerültük a Sebeséri majort. Sok ember­rel szót váltottunk. Leg­többje újongott, mások ter­mészetesnek vették. Valami olyan hangsúllyal; — Nem olyan nagy dolog az ma már, A karcagi parasztembernek' természetessé lett az űrhajó. B. L. Mintha nagyon kedves ismerős volna Hétfő reggel. A Hídépítő Vállalat szolnoki munkahe­lyén úgy beszélnek Tyitov őrnagyról, mintha nagyon kedves ismerős volna — Visszatért már? — Csak sikeresen földet érjen! Egymást váltják a kérdé­sek, az elismerő mondatok. — Ez aztán a fejlődés — jegyzi meg az idős Polonyi József. Gyermekkoromban az au­tó után szaladtunk, csodálko- zóan néztük, mi lehet az? Hátha még léghajó húzott e) felettünk.,. A partmenti nyárfák hű­vösében kőfaragó brigád szorgoskodik. Szabó József elvtárs, alapszervi párttitkár viszi a szót. Arról beszél, hogy ez a tett nem csak bá­mulatba ejti a világot, ha­nem meggondolásra készteti a berlini helyzet rendezése ellen fellépő kardcsörtetőket is. — Az ilyen esetek növelik biztonságérzetünket — mond­ja Nagy Albert. Primusz József és a töb­biek bólintanak. Valaki meg- iegyzi: Az erő és a jószán­dék megvan nálunk, ezt kel­lene nyugaton figyelembe venni. ^ v s. b. Lajos néhány percre „átné­zett” az esztergaműhelybe. — Hallottad? — kérdezte leírhatatlan kíváncsisággal Gál Feritől. — A szovjetek ismét bámulatba ejtették a világot! — Az ám, nem kis dolog olyan űrhajót a légbe bocsá­tani, ami egy napig kering a Föld körül! Néhány perc múltán a kö­zelben dolgoaók is csatlakoz­tak a beszélgetőkhöz. Bábeli zűrzavarrá változott a mű­helysarok. Mindenki el akar­ta mondani a véleményét, mindenki beszélni akart. Az Sz—80-as műhely irodá­jában találkoztam Ézsiás Kálmán mérnökkel. — Mikor szerzett tudo­mást a Vosztok—2. felbocsáj- tásáról? — kérdeztem. — Véletlenül tudtam meg a hírt. Vasárnap délelőtt ott­hon szorgoskodtam. Nyitva volt az ablak. A Kossuth-rá- dió éppen a szívküldi műso­rát sugározta. Amikor gong­ütésre lettem figyelmes. — Rendkívüli hírt közlünk — mondta a bemondó, s felol­vasták, hogyan bocsájtották fel a Vosztok—2-öt. Számom­ra nem jelentett meglepetést a hír. Vártuk már. A szput- nyik-sorozat után csak űr­hajó-sorozat következhet. — Aztán rövidesen elérkezik a nagy nap, amikor az ember a Holdba, vagy más közeli bolygóra repül.. » Munkaruhás szerelő érke­zik az irodába; Kezében irat­csomót szorongat. Kiutalás. De feledve minden dolgát, először arról beszél: — Nem hallották? .i. Föl­det ért a Vosztok—2 ... Izgatottan kérdezzük: «— Honnan tudja? — Most mondta a rádió — válaszolja és már sorolja is, mintha életében csak csilla­gászati számokkal foglalko­zott volna: Tyitov őrnagy 700 000 kilométert repült és tizenhétszer kerülte meg a földet... V/asárnap reggelre a w magyar olvasóközön­ség számára is hozzáférhe­tővé vált a Szovjetunió Kommunista Pártja nagy­szerű programtervezetének teljes szövege. A részletek, \ amelyeket az elmúlt héten : megismertünk belőle, fokoz- : ták az érdeklődést, a kíván- \ csiságot a program egésze \ iránt. Sokan talán éppen azokat \ a sorokat olvasták, hogy í „ ...az egykor csak kísér- \ tetnek tűnő kommunizmus '■ korunk roppant erejévé, a \ földkerekség óriási térsé- l gein épülő társadalommá \ vált.’1 Mások — akik vala- \ mivel korábban kezdtek az \ olvasáshoz — talán már ott \ tartottak, hogy „A Föld és Í a Nap a szputnyikjai, a ha- [ talmas űrrakéták és boly- l góközi űrhajók, az atom- \" erőművek a szovjet űrha- \ jósnak a világon elsőként [ megtett diadalmas űruta- l zása, megannyi jelképe a \ győzedelmeskedő kommu- \ nizmus alkotó erejének, \ büszkesége az egész embe- \ riségnek.” I t,A világon elsőként... | szovjet űrhajós...” — oZ- I vashatták az emberek, ami- I kor a rádió rendkívüli adá- \ sára lettek figyelmesek. A \ bemondó ünnepélyes han- \ gon olvasta fel a TASZSZ j közleményét arról, hogy az í első után a második is si- i került: „1961. augusztus 6- i án, magyar idő szerint, 7 : órakor a Szovjetunióban : újabb, embert szállító űr- [ hajót lőttek fel...” Határtalan és leírhatat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents