Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

wet. augusztus 27. 5ZOI.N0K MFGYEI NÉPLAP 3 A világ legnagyobb összefüggő vízrendszere Moszkva (MTI). A Szov­jetunió. európai részének va­lamennyi nagyobb folyóját égj' rendszerbe egyesítik, s Így kialakítják a világ leg­nagyobb összefüggő vízrend­szerét. Már épül a 360 kilométer hosszú Volga—Baltikum ví­ziót, amely lehetővé teszi majd, hogy a hajók a Fekete tengerről és a Káspi tenger­ről eljussanak a Balti tenger és az Északi jeges tenger vi­zei re. A Volga—Baltikum vízi- ütőn hét korszerű zsilip épül. Egy év múlva már megindul­hatnak a hajók Leningrádból Ogyessza és Szevasztopol fe­lé. A víziút nemcsak folyami, hanem közepes nagyságú •tengeri hajók áthaladására is alkalmas lesz. Lángt< enger a, pusztán A látvány félelmetesen szép. Az út melletti kopár legelőn csorda delel, odébb zöld erdősáv, s amögött — mint óriási fáklya — ég a fúrótoronynál feltörő gáz. Innen, a Kaba mellett el­húzó országúiról szinte érint­hető közelségben lobog, úgy tűnik, peicek múlva ott va­gyunk. A látszat itt is csal. Legalább húsz-harminc kilo­métert kell megtenni, mire odaérünk a tűzhöz, Dübörögve, hataSr dobatva tö A kráteréből kidobott föld-, _ il tíz-tizenöt méter magas I gátat vont maga köré, mint- I ha védekezni akarna. Állunk ] a szántás szélén, s nézzük aj százméteres lángoszlopokat. ■ Mellettünk néhány olajba- ■ nyász, s a kíváncsiskodók né-, pes tömege. Az egyik olajbá-j nyász megjegyzi: — Ilyen nagy tűz még nem volt Magyarországon. — Hogyan történt? Lefkánics fúrómester kezd a történethez: — Szerdán délelőtt kitört a gáz. Megpróbáltuk útját áll­ni — többek között azzal, hogy mintegy negyven köb­méter iszapot lenyomtunk — de nem sikerült. Munka köz­ben már a lemezeket szag­gatta a toronytetőről. .. immtmimiiminiimiminmiimiimiiiNNiiimHiiHiiiiMiimiHiiiHiiiMimiimMiiiiimiHwi „Támogatjuk a német békeszerződés megkötését!“ Az MHS megyei tartalékos tiszti tagozata megyei aktiva- értekezleten tanácskozott a soronlévő feladatokról. En­nek során foglalkozott a né­met békeszerződésről kiadott kormánynyilatkozattal is. Az aktivaülés résztvevői kijelentették: Egységesen ál- lástfoglalnak a nyilatkozat­ban lefektetett elvek mellett és helyeslik a magyar forra­kor­dalmi munkás-paraszt mány álláspontját. Teljes szolidaritásukról biz­tosították a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozóit, s kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat, hogy min­den támogatást megadnak a német békeszerződés megkö­téséhez, s egy esetleges im­perialista agresszió elhárítá­sához. Emelkedtek a létfenntartási költségek az Egyesült Államokban Washington (AP). Az Egyesült Államok munka­ügyi minisztériuma közölte, hogy a létfenntartási költ­ségek ez év júliusában to­vább emelkedtek. A minisz­térium jelentése szerint a létfenntartás az idén július­ban — az elmúlt év hasonló hónapjához viszonyítva 1,2 százalékkal emelkedett. — (MTI). nas föídcsomókat t* fe! a gáz Közben hozzánk lép Nagy László. — Az ő kútja — mondják. — Csak volt. — Mi lett a berendezéssel? — Az erőgépeket sikerült megmenteni. A torony, az úgy csuklott össze, mint akit szíven lőttek. A kráterből kidobált föld gyűrűje tanyamaradványok lábánál magasodik. — Laktak ott? — Igen. Két tanyát le kel­lett bontani. Félő volt, hogy a kiömlő gáz meggyullad. Ilyenkor kevés kell a tűzhöz. Elég annyi, hogy két felvá­gódó kavics összekoccanjon, kicsinyke szikra pattanjon. A tanya romjai rőt fényben úsznak — Téglává ég a vályog — mondja valaki. — Ilyen hőségben nem is csoda. — Hány fok lehet a kráter­ben? — Ezerötszáz. — Mikor gyulladt meg a gáz? — Csütörtök reggel. — Milyen volt? — Nehéz azt leírni — em­lékezik a fúrómester. — Szemlátomást többszáz méte­rig hasadt a föld, s égett vé­gig. Továbbmegyünk, földúton megkerüljük a krátert Két­száz méteres távolságban is borsószem nagyságú, égett földdarabok pattognak a ko­csitetőn. A föld köröskörül olyan, mintha salakkal hin­tették volna. A kráter muto­gatja erejét... Néhányszáz méterre, föld­munkát végző emberek cso­portja szorgoskodik. Üj fúrá­si pont alapozását végzik. A talaj kőkemény, izzasztó munkával hatol csak bele a szerszám. Ráadásul az égő Lapzártakor érkezett: kút parázs melege átforrósí­totta a levegőt. Nehéz, fárad­ságos munka ez. — S meddig tart? — kér­dem Tóth Zoltántól, a válla­lat főmérnökétől. — Éjjel-nappali munkával három napig. — S aztán? — Két fúrási pontot állí­tunk fel, s oldalfúrással pró­báljuk eltalálni az égő kút csövét. Nagy fajsúlyú iszapot nyomatunk le, elzárjuk a gáz útját. — önmagától nem alszik el a tűz? — Lehetséges, hogy a feltö­rő iszap betemeti a krátert, de nem várhatunk arra. Pedig van gáz, jut eszembe az egyik olajbányász mondá­sa. Valahogy így fogalmazta meg: „Ha három évig égne a kút, akkor is csak egy kis része menne kárba a föld­alatti, hatalmas gázkincsnek.” A tűz megfékezéséért — Látom, a szakemberek között sok idegen van. Kik azok? — Szovjet és román tanács­adók érkeztek a tűz megféke­zéséhez. Náluk nagyobb ha­gyománya van ennek az ipar­ágnak, többször kellett ilyen nehézségekkel megbirkóz- niok. Odafigyelek a tanácsadók­hoz. Javakorabeli, szerény ember valamennyi. A tol­mács fordítja javaslataikat, amiknek lényege: Első lépés­ként a tűzhöz közelebb kel­lene felállítani a fúróberen­dezéseket. — Hogy tudnak majd olyan melegben dolgozni? — kér­dem a főmérnöktől —, hi­szen a krátertől száz-százöt­ven méter távolságban is ki­bírhatatlan a hőség. — Vízfüggönyt húznak a tűzoltók. Búcsúzáskor már sötétedik. A munkanaplóba bekerül a dátum: 1961. augusztus 25. S valahová, a hivatalos feljegy­zések kusza sorai közé az is, hogy három baráti nép szak­emberei megkezdték a har­cot a Nagyhegyes határában elszabadult, gigászi erővel tomboló természeti erők le­küzdésére. S a munka csak az ő győzelmükkel járhat. Simon Béla Utazzunk együtt a kommunizmusba! Ismerjük a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetét, amely ünnepélyesen kijelenti, hogy a szovjet emberek mai nemzedéke már a kommuniz­musban fog élni. Milyen lesz az élet a kommunizmusban? Fel sem tételezhető, hogy akadna olyan gondolkotó ember, kinek fantáziáját ne foglalkoztatná ez a kérdés, tizemben, ter- melöszövetkeztben, boltban, irodában; minden munka­helyen s megannyi társaságban egyaránt sok sző esik erről, mióta megjelent a programtervezet. „Négy órás munkaidő” ... Hogyan töltjük el?_Színte bizonyos, hogy húsz év múlva egyetlen munkakör sem követel nagy fizikai erőkifejtést. Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy a modern gépek kezelése a mainál széle­sebbkor« és alaposabb szaktudást követel a dolgozóktól. Négy órát dolgozunk naponta... S mit teszünk a szabad­időben? Mivel töltjük a hét két pihenőnapját? Érthető, hogy a dolgozó ember négy órás munka után kedvei érez a tanulásra, szórakozásra! Hol és mit tanul majd, mivel szórakozik? A kommunizmus küszöbén áll a szovjet ember, ki már napjainkban átlépte a kozmosz küszöbét. Meddig jut az elkövetkező húsz év alatt az űrkutatás? Hol tart majd a mezőgazdaság, az ipar, az orvostudomány? Miben és hogyan nyújthat újat az irodalom, a képzőművészet? Minderre az élet, a fejlődés megadja majd a választ — húsz év múlva. Addig a fantáziától, elsősorban olva­sóink képzeletétől várunk ezekre a kérdésekre feleletet. Ezért határoztuk el: olvasóinkkal együtt írunk tudomá­nyos-fantasztikus regényt. Kérjük, kapcsolódjanak be minél többen ebbe az érdekesnek, tanulságosnak ígér­kező munkába. írják meg lapunknak saját elképzelései­ket, legyenek azok bármennyire újszerüek, merészek és messzetekintők! A regényíró-önkénteseket kérjük: mindig a lapunk­ban közölt regényrészlet folytatását írják meg. Fejeze­tenként 90—120 gépelt sorra, vagy ennek megfelelő ter­jedelmű kézírásra gondolunk. Szeretnénk, ha a regény­folytatásokat úgy adnák postára, hogy azok legkésőbb péntek reggelig szerkesztőségünkbe érkezhessenek. Va­sárnaponként az arra esedékes legjobb folytatást közöl­jük. Közős regényünk címe: ..Utazás a kommunizmus­ban”. Társszerzőink közölt írásaiért a szokásos szerzői honoráriumot utaljuk át; a közlésre nem került, de érde­kes írásokat ajándéktárgyakkal jutalmazzuk. „Utazás a kommunizmusban” című társas-regényünk •laő fetezefét mához p«rv hétre közöljük. II földrétegek omlása elfoitoíla a oaoyhegyesi hatalmas Igaziét Csaknem 40 órai szakadat­lan lángolás után, amilyen hirtelen, váratlanul keletke­zett, a szombatra virradó éj­szakán aránylag olyan gyor­san, önmagától kihúnyt a Hajdú-Bihar megyei Nagy­hegyes község határában csü­törtökön kora reggel kelet­kezett földgáztűz. A tűz okának megállapí­tására a megkezdett vizsgá­lat még nem fejeződött be, de szinte bizonyos, hogy az ok öngyulladás. Csütörtökön földgyalukkal egész napon át, szakadatlanul építették a gátat, a sokszor száz méter magasságot is meghaladó lángoszlopok kö­ré, amelyek váltakozva tör­tek elő a különböző kráte­rekből és amelyek nem egy­szer egyesülve, több mint 200 méter hosszan valóságos tűzfüggönyt képeztek. Külö­nösen a repedés közepén ke­letkezett kitörés krátere mű­ködött hevesen. Az innen nagy erővel előtörő gáz ren­geteg kőzetanyagot dobált ki és felhalmozta a kitörés kö­rül. A többi kráterből is nagy kőzetdarabok röpköd­tek. Éppen ez idézte aztán elő a tűz megszűnését. Az erózió kihordta a kőzetet a mélyből, a rétegben üreg képződött és beomlott. Az omlás elreteszelte a földgáz útját, ennek következtében a gázfúvások egymásután meg­szűntek. Pénteken éjfélkor a középső kráter is kialudt. Csupán a nyugati kráter lán­golt még;' kissé meg is erő­södött. de szombaton reggel négy órakor ez is kihúnyt. Jelenleg néhány gyenge ere­jű, apró gázfúvás van még, de ezek pillanatnyilag nem látszanak veszélyesnek. — A gáz és réteg harcában tehát a réteg győzött: beomlasztot- ta önmagát és „megölte” a tüzet. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a veszély biz­tosan elmúlt. Egyelőre to­vább építik a gátat, hogy szükség esetén vízzel árasz- szák el a veszélyes területet. Folytatják az előkészülete­ket annak a két ferdefúrás­nak a mélyítésére is. amelye­ken keresztül vizet és cemen­tet préselnek majd a réte­gekbe, hogy eltömjék a föld­gáz útját a szabadba. A fú­rásokat előreláthatólag a jö­vő héten kezdik meg. Az eddigi adatokból Is ki­tűnik, hogy időtartamban nem, de hevességében a most lezajlott nagyhegyesi föld­gáz tűz volt a legnagyobb a magyar kőolaj- és földgáz­ipar történetében. A földre­pedés vonala, amint utólag megállapították, meghaladja az eleinte becsült 200 métert. A középső nagy kráter át­mérője 200 méter, mélysége 35 méter, a körötte felhal­mozódott kőzetanyag ma­gassága pedig 15 méter. A közeli 36-os számú haj- dúszoboszlói fúrólyuk dolgo­zóinak, a gyorsan helyszínre érkezett tűzoltóság, katona­ság. valamint a szakvezetők gyors intézkedéseinek kö­szönhető. hogy a hatalmas tűz nem okozott kárt sem emberéletben, sem anyagi javakban. A fúrótorony érté­kes gépeit is idejekorán le­szerelték és biztonságba he­lyezték. Kampány előtt a Szolnoki Cukorgyárban A karbantartá­si munkában élen jár Juhász Béla rézműves­brigádja, Az előderítő-be- rendezés átte­lepítésével egy új bepárló-test építésével és sok egyéb kar­bantartási mun­kával vívták ki az első helyet. Jelentős műszaki fejlesztés a négy vacuum dobszűrő üzembeállítása. A munkák legnehezebbikét gépesítették ezzel. Képünkön: Szurovecz Pál ellenőrzi a berendezést. Kisvasúti és közúti járművek kiürítő berendezését kész ­tették el a kampány beindulásához. A korábbi évekbfi még kézierővel rakták le a cukorrépát a vontatók pórko csijairól, teherautókról és csillékből, — most vízsugárra mossák ki a répát. Most még üresek a cukorgyári kirakodó-vágányok. — De holnap, s holnapután már megtelnek a cukorrépát szállí­tó vagonokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents