Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

1961. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Most biztosítják az évvégi jó eredményt Ä Jászágói Kókai László Tsz-ben a pártszervezet nagy gondot fordít arra, hogy az évi termelési tervet maradék­talanul teljesítsék. A közel­múltban szakemberekkel együtt tüzetesen megvizsgál­ták, hogy mit teljesítettek a terv szerint és mivel marad­tak adósok az első félévben. Huszonnyolc forint 46 fillér­re tervezték a munkaegység­értéket, ám ennél inkább többet szeretnének biztosíta­ni, mint kevesebbet. Éveleji számításaik jórészt pontosak. Búzából, árpából több termett, mint amennyit terveztek. Búzából 10 és fél­mázsa helyett 14 mázsát ta­karítottak be holdanként. Az ősziárpa 5 mázsával fölözte a tervet, a tavaszi árpa pedig 3 mázsávah A konyhakertészet azonban már nem hoz annyit, mint ahogy azt év elején kiszámí­tották. A kevés csapadék miatt a silónak vetett takar­mány és maglucerna is gyen­gébb hozamot ígér. Tavasz- szal takarmányhiányuk volt és emiatt 15 ezer liter tej is „hiányzik”. Mit tett és mit tesz most a pártszervezet, hogy a közös gazdaság terve mégis megvalósuljon? Ahol csak lehet, ott a ter­vezettnél magasabb hozam elérésére törekszenek. Hama­rosan átadnak még 7 ezer baromfit a Barneválnak. így a szerződött 11 ezer csibe fel­nevelését ezzel letudják. A pártvezetőség azonban a kö­zelmúltban azt javasolta: miután ehhez minden feltétel adott, a pénzre pedig nagy szükség van, nevelhetnek még több csibét is az idén. A párttagság is helyénvalónak találta a javaslatot s még öt és félezer aprójószág felneve­lését szorgalmazza. Ez azonban még mindig nem pótolja a mutatkozó 30 000 forintos hiányt. Ismét tanácskozott evégből a szak­os a pártvezetőség. így dön­töttek arról, hogy 30 sertést és 30 kiselejtezett üszőt fog­nak még hízóba. A legkoráb­bi tarlóba pedig silónak való kukoricát és takarmány ubor­kát vetnek, — Amikor megvolt az el­gondolásunk arról, hogyan pótoljuk a hiányzó összeget, összehívtuk a párttagságot is — mondja Banka Béla, a szö­vetkezet párttitkára. — Úgy gondolom, jól tettük, mert a párttagok megértették: ha van is kiesés, nincs okunk a kétségbeesésre. Találnunk kell és találunk is módot ar­ra, hogy a tevezett évvégi jövedelmünk meglegyen. A javaslatokat főleg a pártbizalmiak, a pártcsopor­tok tagjai ismertették a szö­vetkezeti gazdákkal. A be­szélgetések során aztán újabb elgondolások kerültek felszín­re. Többek között a baromfi- tenyésztők javasolták, a to­jás-eladási szerződéseket is „megnyújthatják” 8 ezer da­rabbal. Idős Petrányi József és Nagy M. Sándor tehené­szek vállalták, mindent elkö­vetnek a tej hozam növelésé­ért. Úgy dolgoznak, hogy év­végéig „eltüntessék” a hiányt. A pártbizalmiak, Szalánczi, Sulyok, Verőczeihé és Szán­tó Sándor elvtársak egyébről is beszélgetnek a tagsággal. Mert a javaslatok mellett olyan vélemények is kering­tek: „ha egyszer már lema­radtunk a tervtől, nem ér­semmit az újabb próbálkozás. Úgysem érjük utói magun­kat”! A központi istállónál például maguk az aszta gr a- kók is kételkedtek. — Nem sokat ér a külföldi búzafajta — mondták —, azt sem ad­ta, amit a belföldi. — Csak a bizalmival folytatott szá­molgatás után győződtek meg arról: tévesen ítéltek, öt má­zsával fölözte a szovjet búza azt az átlagot, amiről ők be­széltek. S azt is belátták, ha ősszel a mag jobb talajba ke­rül, még többet is hozott vol­na. Közös bölcsességgel és tö­rekvéssel előzi meg a Kókai László Tsz kollektívája azt, hogy évvégén meglepetés, csalódás és anyagi veszteség érje őket. Amit csak lehet, most tesznek meg azért, hogy éveleji elhatározásukat kö­zös erővel meg is valósítsák. B. E. A szolnoki 18.00—19.00 óráig. Hangos Üiság. A Szolnoki Rádió zenés ifjúsági műsora. (Tartalmából: Kerekasztal kö­rül a kisújszállási Búzakalász Tsz fiataljaival. Első munka­helyen. Hírek a KISZ szerve­zetek életéből. Tánczene- csokor.) [y Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jó munkája jutalmaként Grosz István elv. társnak, a Tisza Cipőgyár igazgatójának a „Szocialista munkáért érdemérmet”; Szöl- lősi József elvtársnak, a Ti­sza Cipőgyár „B” részlege vezetőjének, s Övári Géza fő­energetikusnak a „Munkaér­demérmet” adományozta. További sikereket kívánva köszöntjük kitüntetett elvtár­sainkat. uiuiiiiiiiiimiiiiHiimiiMMiiHiiHiitmmiiiHi A pártélet hírei Szolnok több üzemében a júliusi párttaggyűlésen a KISZ szervezet munkáját és az új pártoktatási évre való feljcészüléstt tárgyalták. Több üzemben — többek között a Tiszamenti Vegyiművekben — az első félév tervteljesité- se szerepelt a taggyűlés napi­rendjén. v A szolnoki járás tíz közsé­gében, ületve termelőszövet­kezetében havonta egyszer termelőszövetkezeti híradót ad ki a pártszervezet. Tisza- várkonyban, a Petőfi Tsz-b,en 24-tagú szerkesztőbizottság készíti a híradót. 'A legfris­sebb számban a soronlévó feladatok mellett az aratási munkájc premizálásáról is ol­vashatunk. A nagykörűi Kos­suth Tsz híradója dicséri az aratásban élenjárókat, érté­keli a cséplőcsapatok verse­nyét. Megírják, hogy a nemes vetélkedésben Berta János cséplőcsapata vezet napi ISO —200 mázsás teljesítménnyel. A szászbereki Béke Tsz Heté­ről a pártszervezet és a ta­nács adott ki közös híradót, melyben értékelik: hői tarta­nak az éves terv teljesítésé­ben. « Tíz 1961-62-es oktatási év­ben 67 különböző tanfolya­mon tanulnak majd a szolno­ki járás kommunistái és pár- tonkiviili dolgozói. A propa­gandisták kiválogatása min­den községben megtörtént. Nagykörűben és több helyen hozzáfogtak a tanfolyamok hallgatóinak kiválogatásához is. A VÁROSI TANÁCS O a »Szép S A városi tanács elnökének szobájában együtt ülünk a tanács vezetőivel, Kapás Re­zső vb.-elnökkel, Csényi László vb.-titkárral, Pélyi Ferenc főmérnökkel. Az asz­talon a Néplap július 16-i száma. A vezércikk címe: A szép Szolnokért. A cikkben foglaltak megbeszélésére ült össze a rögtönzött „kerek- asztal-értekezlet.” A cikk érdekes kérdéseket vetett feL Milyen megyénk székhelye, milyenné kellene lennie, mit tehetünk annak érdekében, hogy ez a gyor­san fejlődő ipari város ott­honosabbi városiasabb le­gyen? A tanács vezetői a cikk mondanivalójával egyetér­tettek. Annál is inkább, mert konkrét terveik vannak Szolnok fejlesztésére. Meg­győződtünk róla, hogy a vá­rosi tanács szívügyének te­kinti a megyeszékhely sor­sát és mindent elkövet a szép tervek valóraváltásáért. S így a beszélgetés arról folyt: mit tud, mit akar ten­ni a tanács a közeli és távo­labbi jövőben a város szépí­téséért Kiépül a város fő ütőere A legtöbb sző a Beloian­nisz utcáról esett, miután ez Szolnok fő ütőere, s a nem­zetközi forgalom jelentős útszakasza. A városképet rontó, régi földszintes házak már a közeljövőben eltűn­nek innen, hogy helyüket modem, szép épületeknek, irodaházaknak adják át A posta melletti „teaház” he­lyén már megkezdték az építőipari vállalat irodaházá­nak alapozását és a halász- csárda kerthelyisége is át­adja helyét a szolnoki járási tanács épületének. Sajnos, az állomás épüle­tének renoválásakor nem kérdezték meg a tanácsiak szakvéleményét, s így tör­tént hogy azt lehetetlenül komor, meghatározhatatlan vöröses-vörhenyes színre má­zolták, s ezzel vigasztalan kaszámyajelleget adtak ne­ki. Ezen némileg javít majd az előtér parkosítása. Ahogy befelé haladunk, sze­münkbe ötlik a tatarozó vál­lalat deszkával elkerített te­rülete a bábaképzővel szem­ben. Itt az ötéves terv során háromemeletes, korszerű la­kóház épül, melynek föld­szintjén bisztró, ajándékbolt és virágüzlet is helyet kap. A Jászkürt utca sarkán ko­pott földszintes épület ékte­lenkedik, kicsiny üzletekkel. Helyére a Kőolajipari Válla­lat építtet majd lakásokat. Az előzetes tárgyaláson arról is szó esett, hogy itt kap he­lyet az IBUSZ irodája is. — Az utca másik oldalán a ke­nyérbolt helyén az Idegen- forgalmi Hivatal Ízléses, mo­dem helyisége nyűik meg január elsején. U alakú háztömb a Kossuth téren Régóta vajúdó kérdés a Hősök terének rendezése. Az MHS épületére a tervek szerint emeletet húznak. Le­bontják a Kőolajipari Válla­lat kopott munkásszállóját, amint az új munkásszálló el­készül. Területével bővítik a parkot. örömmel hallottuk, hogy a Kossuth Lajos utca 27. sz. modem bérháztól a Kossuth téri egyemeletes lakóházig lebontják a földszintes üz­letházakat. Helyükre körül­belül 60 lakásos, háromeme­letes, L-alakú lakóházat épí­tenek, mely a Sólyom utcára nyílik. Ennek tervezését már megkezdték. A két épület kö­zött átmenetileg egy kis si­kátor létesüL A későbbiek­ben a Kossuth térre néző egyemeletes régi épületet is lebontják. Az üzletek és la­kások szanálására a közeljö­vőben sor kerül. Az új épü­letben kap helyet a Képző­művészeti Alap üzlete is, amelyben nemcsak eladás, hanem állandó kiállítások — köztük a szolnoki művészeké is — lesznek. A Táncsics és Duclos utca közötti földszintes házak is eltűnnek, helyükön több- emeletes, U-alakú lakóház emelkedik majd. — Ezzel a Kossuth tér egységes képet, nagyvárosi formát kap. A Ságvári körút megnyitá­sáról is szó esett. Az útvonal előbb megnyílik, mint sokan gondolnák. Az első fázisban csak az út jobboldalán épül­nek meg a házak. A város keresztirányú főközlekedési útját 1965-re teljes hosszú­ságában bekapcsolják a for­galomba. A városkép szépségét nagy­ban emeli majd a déli Zagy- va-híd kiszélesítése. E mun­kálatokkal párhuzamosan még az idén megkezdődik a Verseghy út korszerűsítése és csatornázása. Ugyanitt több új lakóház is épül. A Guten­berg téren emelkedik majd Szolnok első hatemeletes, mintegy 64 lakásos háza. En­nek építkezése már megkez­dődött. Egyetértettek a tanács ve­zetői a cikknek az üzletportá­lok kialakításával foglalko­zó részével is. Rövidesen tanácskozásra hívják össze a kereskedelmi vállalatok ve­zetőit és megbeszélik velük az ízléstelen és korszerűtlen portálok mielőbbi kicserélé­sét. Kiköltözik a „tangó” Az őcskapiac áttelepítésére ezen a tanácskozáson szüle­tett meg a döntés: még az idén kitelepítik, helyét par­kosítják, illetve gyermekját­szóteret alakítanak itt ki. A galambvásárt a nagypiac te­rületére, a „tangót” pedig a város valamelyik ^ külső ne­gyedébe telepítik át. A parkosítást a lehetősé­gekhez mérten tovább foly­tatják. Ennél azonban határt szabnak a kertészeti vállalat létszám- és béralap nehézsé­gei, Reméljük, ez jövőre a megyei tanács segítségével megoldódik. Addig is Igen sokat tehet a lakosság a „vi­rágos Szolnok” érdekében. A tanács által vásárolt virág- és fűmagokat a dolgozók ma­guk ültethetik el. Az egyes körzeti tanácstagok sokat tet­tek és tehetnek még az ak­ció sikeréért. A szép városkép kialakítá­sához szervesen hozzátartoz­nak a művészi szobrok. A Kossuth téren négy _méter magas emlékmű hirdeti majd a munkásmozgalom hőseinek dicsőségét. Az építőipari, munkásszálló előtt pedig másfélszeres nagyságban ál­lítják fel Tisza Antal, a mun­kásmozgalom Szolnok megyei vezetőegyéniségének szobrát. Ez igen helyes, de, vélemé­nyünk szerint, kevés. Helyes­nek tartanánk, hogy az új épületekre művészi dombor­műveket tervezzenek, a par­kokban kisebb szobrokat, díszkút-frizurákat állítsanak fel. A város szépségét emeli majd a Kossuth téren építen­dő két szökőkút. Kedves szín­folt az a nyolc. ízléses csó­nak- és köralakú nagyobb vi­rágtartó, amelyet egy-két nappal ezelőtt állítottak fel a város különböző pontjain. Ami az ízléstelen plakát­erdőt illeti, a városi tanács­nak az az álláspontja, hogy a Hirdető Vállalatnak kell ízlé­ses plakáttartókról, oszlopok­ról gondoskodnia. Több fényt az utcákra! Ä tanács vezetői a város belső és külső részeinek köz- világítását arányosan akar­ják fejleszteni. Augusztus 5-én vitatják meg a TITÁSZ- szal a város ötéves világítási tervét. Annyit már elöljáró­ban is elmondtak a város ve­zetői, hogy először a József Attila utca, a Vöröshadsereg út (a kórházig), a Thököly út, a Délibáb utcai Iskola kör­nyéke és az Ady Endre út közvilágítását rendezik. Az említett utcákban higanygőz lámpákat szerelnek fel. A Vöröscsillag úton ízléses, gömbalakú neonégők világí­tanak majd. Egyetértettek a ■’ikk azon állításával, hogy a Beloiannisz úton kétsoros f°nycső-vllágftás szükséges. Ezt is igyekeznek mielőbb meevatósítani. A tanácskozás visszatük- özte a tanáé« vezetőinek azt t ptátién kát. törekvésó+ hogy Szol- ->oknav mtelnhh s^én én mo- lem városk°U tennie Máthé—Hernádi kellene adni. De — szavt szerint — tán egész Jászvá ron sincs olyan legény, ak mindenféleképp méltó lennt a növényápolóból könyvelőül tanult kislány kezére.. „■ — Mindig tréfál, Bálin bácsi, — igy a lány. — Nen vagyok én olyan igényes. — Persze, legyen az a fiú csi­nos, de legfőként szorgos becsületes.,4 . Andorást szíven ütötte 0 legutolsó szó. Elkomorult, az­tán gyorsan rátért jövetele céljára. — Megnézném a munka­egységeket. A dinnyeföld­del... — Nézze csak, nézze, Bá­lint bácsi. Itt van e... Az öregember a papírok közt kereste-keresgélte a ke- zeírását, de nem találta. — Fiatalos zsinórírással rótt feljegyzés került végül a ke­zébe. A papír tetején ez állt: „Andorás-munkacsapat.” — Rajta meg rendre felsora­koztatva, mikor mennyit ka­páltak meg a kukoricából, burgonyából és... és diny- nyéböl. Abból — ezért irta újra Andorás Péter az egész számvetést — pontosan húsz holdat, egy tenyérnyivel sem többet. Estére bor került az asztal­ra. Andorás fiára emelte a poharat: — Voltán az irodám Lát­tam, visszazsugorodott a dinnyeföld ...Te pedig m ?g- nőttél a szememben, édes fiam. Borváró Zoltán még soká fénylett egy vilá­gos pont. Nem izzóbban, mint Andorás Bálint szeme. — Az a föld a valóságban húsz hold, édesapám... — Es a mesében? — sunyl- tott az öreg. — Ne tréfálkozzék, apám. A maga elszámolásában hu­szonegy és fél. A dinnyeföld maga-magától nem nyúlik meg. Ha csak ...ha csak meg nem nyújtja valaki! — Tán én nyútogattam meg a szép szemedért, mi? — Azért nem. Csak a csa­pat négy és fél egységéért. Meg azért kevésért, ameny- nyivel több lett volna a ma­ga tizenöt százaléka. Az öreget elfutotta az in­dulat. Felpattant, s úgy vá­gott az asztalra, hogy a fi­nom kis váza — amit lánya kapott a csibenévelésért •— felborult. Állott víz csörgött szét a felhajtott térítőn, szi­várgott a számadások alá. — Apádat leckézteted, taknyos?! — kiabált Ando­rás. — Annál akarsz oko­sabb lenni, aki csinált, mi? Faggatózol, mint a tanétó a fekete . táblánál? Mondd mindjárt azt is, hogy csal­tam!... — lihegve zökkent vissza a karosszékbe. — Maga mondta ki az igazságot, édesapám ... Andorás csak a karfát markolászta, s rágcsálta ősz baisza lecsüngő szálait. Nem szólt a fiához sem akkor, sem másnap. * ]%/ egyednap végre elszánta 1 magát, hogy bemenjen az rodába. Előbb csak az idő- •ől beszélt, meg arról, hogy \dártuskát maholnap férjhez Andórásék dinnyéje latságát. Előtte papírral teli az asztak Harmadjára he­gyezte ceruzáját. — Mégis el kellett volna kérni Mártustól a szorzógé­pet, — meditált félhangon. — Az isten csillagásza sem bol­dogul ennyi számolással... A havi elszámoláson dol­gozott már második este. — Napközben szó sem lehetett efféléről. Még javában áll a hordás; ugyanakkor a gépál­lomásnak könyörögni kell a második cséplőgépért, ri- mánkodni az fmsz-nek egy kis másnapi sörért. Míg fönn a nap, a ceruzának zsebben a helye. Végéhez közeledett a má­sodik félidő. Bálint gazda iz­galmában rá sem tömött, csak üresre szítt pipáját szortyog- tatta. Péter, ki a biztonság kedvéért harmadszorra szá­molta végig ugyanazt, meg­szólalt: — Apám!, ét — No?! — Hány hold az a dinnye ott a Kása-tanyánál? — Hány-e? Ott az a híres térképed, olvasd le róla. — Azon már megnéztem; de apámtól is szeretném hallani. — Húsz, te okostóni. Most már hagyod a tévét néznem? Hosszú sípjel hangzott a készülékből. Jelezte az egyik mérkőzés végét — és kezde­tét egy másiknak, komo­lyabbnak. Péter kikapcsolta a tévét, melynek a képernyő közepén hogy a legutolsók között írta alá a belépésit, s a legesleg­utolsók közt vette fel a mun­kát. Eladdig erősködött: tíz évre is megvan a kitartása, nem akármennyit rakott élé­re negyven s egynéhány éven át a dinnyéskedésből. Arról nem ejtett szót, hogy a meg­termelésen kívül az eladás — különösen a mérés... — fur- fangjait kérges tenyerénél is jobban ismerte. Volt, ahogy volt — elmúlt. A jászvári Törekvés Tsz-ben senki sem hányta szemére. A bölcs hallgatást az is su- gallmazta, hogy az ifjabb Andorás — Péter — brigád­vezetőként dolgozott a Tö­rekvésben. ötvennyolcban még elnöke volt a Bátor If­júságnak, az egyesülés után lett brigádvezetővé. A tagság a fiú friss érdemeiért is sze- methúnyt az apa hajdani turpisságai fölött. * A kkor este az olasz Rhe- barbara és a sanfran- ciscoi Ball Boys futball­meccsét közvetítette a televí­zió. Maris néninek inkább ínyére való lett volna az es­ti krónikát hallgatnia a rá­dióban, dehát — egyenjogú­ság ide, egyenjogúság oda — akkor is több szava van az embernek, ha efféle kulturá­lis kérdésben kell dönteni. Andorás Péter ezen az estén legszívesebben mindkét lár- mamasinát a pokol fenekére küldte volna; csak épp nem akarta zavarni az apja mu­flvatosan, finoman mo- zogtak a kapák a diny- nyében, kerülgették a bokro­kat, mint pille a szirmot. —• Frissen reszelt élük könnye­dén szelte az alig-nyirkos ho­mokot. Mintha ember és szerszám feledte volna már a verejtékeztető földhuzoga- tást, amit pár hete a burgo­nyatáblában végeztek. Vir­goncabb a nyelv, ha nem sa­jog a derék, — iere-fere rö­vidítette az időt. Taplós Mis­ka — ki tavaly ősszel tize­desként tért vissza a löveg- talp mellől a szövetkezetbe — katonaélményeit mesélte. Épp a baluljárt újonc keser­vein kajánkodott, kinek a csizma fel-, s lerántásának megkönnyítésére — geszte­nyeliszttel kedveskedett a szakasz mókamestere. Ama liszt pedig elébb ragaccsá, majd a csizmaszárra terített kapcán megszáradva kőke­mény rögökké válva rémi­tette a boldogtalan bundást... A csattanóhoz közeledő Mis­ka keze mind sebesebben forgatta a kapát, minek folytán egy nyolckilósnak mutatkozó görögdinnyét le­metszett az indáról. — No te, no te! — vetett gátat a beszéd patakjának Andorás Bálint. — így több lesz a kár, mint a haszon. Andorás gazda szavába, munkacsapatvezetői tekinti- h 're akadozóbb lett az elbe­szélés, gondosabb a kapálás. ■ Az öreget annak ellenére be­csülték a szövetkezetben,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents