Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-24 / 199. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 24. A legénylakás Nehéz meghatározni ennek a kiváló filmnek a műfaját. Két órán át nevetünk, a vígjátéki fordulatok és ötletek követik egymást, egy ügyefo- gyott fiatalember kacagtató helyzetekbe kerül, és a film végén úgy érezzük, hogy egy szokásos vígjátéknál sokkal többet kaptunk. A film hőse Búd Baxter biztosítási tisztviselő, a gigantikus New York egyik szürke kispolgára. Derűs, kedves fiatalember, akinek csinosan berendezett legénylakása van. Talán nem is jutna soha az eszébe, hogy nagyobbakat is lehetne lépni a kistisztviselők szokásos szamárlétráján, ha egy alkalommal nem kémé kölcsön tőle légyott céljára egyik főnöke a lakását. Ennek híre megy a hivatalban, a kistisztviselő többi főnöke is elkéri tőle időnként a lakáskulcsot, és ezzel hősünk váratlan karriert csinál. Mindez roppant mulatságos, néha talán kissé csiklandós is, de mögötte könyörtelen, törtető világ áll, amely szétzúzza mindazokat, akik ilyen vagy amolyan módon nem állnak fejet hajtva a .főnökség” szolgálatába. Előttünk eddig ismeretlen nagyon tehetséges színész, Jack Lemmon játssza a kistisztviselőt. Azt hisszük, hogy sokat hallunk még majd erről a fiatalemberről. A legnagyobb elismerés hangján szólhatunk csak a női főszereplőről* Shirley MacLainről. Kastély vagy börtön y' Párizs (MTI). A francia kisváros, Tulle 'lakossága felháborodással fogadta a város közelében lévő börtönben uralkodó állapotokról kiszivárgott híreket. A börtön hirhedt lakói, az áprilisi algíri puccs főszereplői, Challe extábornok és társai úgy élnek ottj mint egy kastélyban ... Tulle 19 demokratikus szervezete szerdára tiltakozó gyűlést hirdetett meg. A lakosság nevében szót akartak emelni az ellen, hogy a degaulleista kormány kesztyűs kézzel bánik a fasiszta pártütőkkel. A megye főnöke betiltotta a gyűlés megtartását... (MTI). EGYSZER VETKEZTEK... I960, február 27-e. Soha el nem felejti ezt a dátumot az alig 18 éves M. A. — Azóta messze elkerülöm a verekedőket — mondja. — És az italboltokat... Az ital... Ö azt állítja, nem volt részeg. S ha nem volt az? Akkor is nagy a felelőssége. Hogy mi történt azon a hideg februári éjszakán? Két ittas társával egy gyanútlan járó-kelőt Szolnok egy elhagyatott utcájában megvertek, s elvették tőle a nála lévő pénzt. M. A. harmadrendű vádlott volt csak. így kevesebb büntetést kapott, mint a 26 éves főbűnös, akit 3 és félévre ítéltek. Mégis a 9 hónapos rabság mély nyomot hagyott a fiatal fiú lelkében ... — Azt mondtam magamnak: elmúlik, egyszer minden elmúlik — s akkor élőiről lehet kezdeni... És én újra meg akartam találni a helyemet a társadalomban. De vajon megtalálta-e? A vállalathoz, ahol azelőtt dolgozott, rögtön visszavették, amikor „kijött”. Fiatal munkatársaival jól megvolt, azok nem emlegették félrelépését. Csak az idősebbek bántak vele „bűnös”-ként. Nem hittek neki. Ahelyett, hogy tapintatos szeretettel melléje álltak volna, könyörtelenül elítélték, mert egyszer vétkezett... ,— Nem baj — emeli ránk élestekintetű kék szemeit a fiú. — Itt úgyis csak segédmunkás voltam. Ideje, hogy pályát válasszak. Bányász leszek. Másfél évig már jártam Vájáriskolába, munka közben könnyen leteszem a vizsgát. A nagybátyámmal egy báAz „ESOCSINALAS" tudományos alapjai és a gyakorlati lehetőségek A túrhevei veteránok példás helytállása Az aratás-eséplés megkezdése előtt városi gyűlésen határozták el a munkásmozgalom túrkevei veteránjai, hogy segítenek a termelő- szövetkezetekben a nyári betakarításban. — Negyvenkét idős-elvtárs 320 munkanapot töltött el idáig a Vörös Csillag, a Búzakalász és a Táncsics Termelőszövetkezetben. Többnyire zsákfoltozást, szalmalehúzást, kévehordást, — kombájnszérű takarítást végeztek a veteránok. Negy- venketten több mint 420 munkaegységet gyűjtöttek össze. — Külön kiemelkedő szorgalommal dolgozott a 82 éves Molnár Jánosné, aki tíz munkanapot töltött le, a 74 éves özv. L. Nagy Lehelné 21 napig dolgozott. Farkas Imre, D. Szabó Imre és Vad Lajos szorgalma is példás. Részt vett a munkában Márki Gábor 71 éves veterán, Buggyonij egykori vörös huszárja, aki középiskolás fiával együtt tíz napot dolgozott. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet ünnepélyesen megjutalmazta a veteránokat és példaképül állította segítőkészségüket a szövetkezet fiataljai elé. miiiiiiiiiiMiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii* Épül az első szoviet ár-apály erőmű Moszkva (MTI). A Kola- félszigeten épül a Szovjetunió első olyan erőműve, amely az apály és a dagály jelenségét, a hold vonzása következtében megmozduló víztömeg roppant erejét használja fel olcsó áram előállítására. (MTI). Az időjárás szabályozásának lehetőségeiről, az „eső- csinálás” tudományos alapjairól, természeti és technikai feltételeiről dr. Dési Frigyes egyetemi tanár, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója adott tájékoztatást: Előre kell bocsátanunk: ma már lehet esőt „csinálni”, vagyis adva vannak mind a tudományosan kidolgozott módszerek, mind pedig a technikai eszközök ahhoz, hogy — kedvező természeti körülmények között, adott időben, helyen — mesterséges csapadékot idézhessünk elő A mesterséges csapadék képzéséhez azonban elengedhetetlenül fontos feltétel, hogy az öntözni kívánt terület felett nagyobb levegőtömeg lehűljön, továbbá: a lehűlő levegőben megfelelő tömegben legyenek jelen az úgynevezett felhőkondenzáló magvak, vagyis a vízgőz kicsapódását segítő, apró anyagszemcsék (füst. korom, por st.b.), amelyekhez tapadva a vízgőz kicsapódik, s nagy tömegben felhőt alkot. A felhő azonban csak egyik feltétel. Hasonlóan fontos tényezők a parányi jégkristályok, amelyek rendszerint a légkör magasabb rétegeiből hullanak alá. Ugyanis ezekre „gőzölögnek át” a felhő vízcseppecskéi, hogy jégszemekké hízzanak, majd estükben vízcseppekké olvadjanak. Ezenkívül még a felhő apró vízcsepp jeinek összefolyása révén is keletkezhetne csapadék, ilymódon azonban csak kisebb, szitáló esőket kapunk. — A mesterséges beavatkozás ott kezdődik, hogy repülőgépekről apró, mesterséges jégkristályokat, rendszerint szénsav-havat szórnak ki a felhőkre, tehát megteremtik a kicsapódáshoz szükséges feltételeket, s ezzel megindítják az esőképződés folyamatát. Hasonló céllal és hasonló eredménnyel juttatnak a felhőkbe a földről füstalakban* ezüstjodidot. Az óriás generátorokból fellö- velt ezüstjodid részecskék hatására a kísérletek számára kijelölt területeken már sok esetben kaptak kiadós csapadékot. — A Szovjetunióban, Amerikában, Franciaországban elért kedvező kísérleti eredmények mellett is sofc a felderítésre és megoldásra váró probléma a gyakorlati megvalósítást illetően. Elsőként vetődik fel: vajon beavatkozás nélkül — esetleg néhány órával később — nem adnának-e a felhők hasonló csapadékot? Kérdéses továbbá: a mesterségesen előidézett csapadék vajon a kívánt helyre hullik-e le, vagy olyan helyekre csúszik át, ahol nem kívánatos, sőt kárt okoz? Vagy: — a tőkés országok viszonyaira gondolva — a költséges mesterséges csapadék előnyeit esetleg más érdekeltségek, idegen országok élvezik. Mindamellett az sem közömbös, hogy a beavatkozás — úgy lehet — a kívánatosnál nagyobb esőzéseket okoz. — Az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeit tekintve — hangsúlyozta Dési professzor — a történelemben most került az ember kezébe először olyan nagyságrendű erő, amellyel már hatékonyan avatkozhatik majd be a természeti erők törvényszabta folyamataiba. Hihetőleg nincs messze az idő, amikor nagy légtömegeket melegíthetünk fel, illetőleg hűthetünk le szükség szerint, s így előidézhetjük, vagy tnegszüntethetjük majd a légköri csapadék képződésének feltételeit: irányát, mértéket szabhatunk az áldást hozó, vagy jeges szeleknek, elejét vehetjük a késő tavaszi, kora őszi fagyoknak. — Már régebben felfedezték Japánban a tűzhányók időjárást befolyásoló energiáját. Sokéves tapasztalatok igazolták, hogy a tavaszi vulkánkitöréseket követő nyarak rendszerint hűvösek. A vizsgálat során kiderült, hogy a vulkánkitörések mintegy légfüggönyt képeznek, s elzárják a meleget hozó déli szelek elől a tőle északra fekvő országrészeket. Az atom- és hidrogénenergia megfelelő alkalmazásával olyan blokkoló légfüggönyöket „húzhatnak” majd például az északsarki jeges szelek elé is, A másik, ugyancsak lehetséges, de még távoli felhasználási mód: az atomenergiával óriási víztömegeket, illetve vízgőz-meny- nyiséget juttathatnak a tengerekből a légkörbe, s így igazi esőztető öntözésnek teremthetnek jó feltételeket. nyában fogok dolgozni. (*) gít a felvételnéL Elmegy és a „múlt”-jából csak a tanulságot viszi magával: kikerülni a rossz barátokat, az italt, a kötekedő embereket. — Csak édesanyámat sajnálom itthagyni — felhősödnek el a kék gyermekszemek. — Ö mindig jó volt hozzám. „Akkor” is!... — És az édesapja? — Meghalt. Nyolc éve. Anyám négy évvel ezelőtt újra férjhezment. Rendes ember a mostohaapám, de... Nem fejezi be. Tizenöt éves volt, mikor az édesanyját „elrabolták” tőle. S a kamasz-féltékenység elfogultsága még ma sem múlt el... * Sehogysem akar lesímulni B. J. sötétszőke haja. Pedig a fiú láthatólag igen sok munkát fordított a rakoncátlanul felálló hajszálak rendszabályozására. Nem sajnálta tőlük a vizeskefét... A jelleme is ilyen. — Fiatal meggondolatlan, hevesvérű — mondja róla K. János műszaki vezető, aki felettese B. J.-nek, s ezenfelül a vállalat párttitkára is. — A fiú az egyik sportkörünk boxolója Ez a „tehetsége” vitte bajba. — Egyet ütöttem csak — mentegetőzik. — De rögtön eltört az állkapcsa a „tag”- nák. Most már elkerülök mindent, ami verekedéshez vezet —• fogadkozik. B. J. kapott egy kis leckét ez év májusában. Ö csak öt napot töltött a rendőrségen, de azt is sakallotta, — Tizen vagyunk testvérek, de még egyikünknek sem volt dolga a rendőrséggel — hajtja le a fejét szégyenkezve. — Szegény anyámat nagyon elkeserítette az eset... — És az édesapja? — kérdezzük tőle is. — Nem tett hozzá egy kicsit a büntetéshez? — Apám rég meghalt... B. J. csak 17 éves. Egy öccse van még otthon és Jóska tölti be a családfő szerepét. Hamarabb ér haza, mint édesanyja a tsz-ből. Akkor hozzáfog a vacsorafőzés előkészületeihez. A pénzét is hazaadja ... Ezeket mind a párttitkár mondja el B. J.-ről. Ügy beszél róla, mintha a fia, vagy — miután a korkülönbség nincs akkora közöttük — az öccse lenne. — Nem emlegetik soha „azt” — csillog a hála Jóska szürke szemeiben. — Mindenki segít. A párttitkár megértéssel néz vissza a fiúra ... Nehéz a fiatal vér megfékezése... Nehéz egyedül... De B. J.-nek segítenek... Kemény Erzsébet A kilencvenkettes kilométerkőnél heten vártak az autóbuszra; hat napraforgókalapos falusi és bábatáskás doktor. A falusiak csomóban álltak; a doktor le-fel járt az útszélen. Ebéd után volt, a Nap kezdte ferdén hányni a sugarakat, a piros búzaszalma, melyet laza halmokba tett le a kombájn, lángolt. A doktor szembefordult a leszüretelt határral: ragyogott a vég nélküli tarló, még sehol se volt kirívóan kopasz. Ötven éves volt a doktor, de nem látszott negyvennél többnek, vászonzakója kitűnő izomzatot takart. A laboránsnője is nekiszegezte már a kérdést: — A doktor elvtárs mitől olyan fiatalos? — Csinálja utánam — mondta a nőnek. Kivette nyakából a szívhallgatót. Letette fehér köpenyét. — Csinálja utánam kétszázharmincszor r— s akarja úgy elkezdett ke- lepelni, mint az aratóqép vitorlája. A laboránsnő szédült. — Ez szamárság. Ebben a korban! — kacagva méltatlankodott. — Ezt csak százhúszszor — váltott át másik gyakorlatba a doktor. — Aztán, ugye, ezt is százhúszszor. — Csípőből meghajolt, tenyerével megérintette cipője orrát. — Semmit se kell százhúszszor — szólt a laboráns- nő —, az túlzás. — De tetszett neki a doktor lendülete, a ritmikus, szép mozgás; ügyetlenül utánozni próbálta. — Ezt csak harmincszor— mondta a doktor két mozdulat közt, és fél lábával a levegőbe, a nő feje fölé szúrt. — Jaj! Lerúg engem — a laboránsnö ijedten félrehajolt. Nagyon édesdeden gurgulázott. — Változatos tornát kell... — magyarázta az orvos. Közel álltak egymáshoz, a vér a fejükbe szállt. Olyan meleg tekintete volt a laboránsnőnek, olyan túl csillogó a szeme... a doktor sietett abbahagyni az oktatást, hálára borította zakóját, és eltávozott a rendelőből. Legényéletet élt a doktor, annak minden előnyével és hátrányával. Különösebben csak az utóbbi időben érezte, hogy ideje volna tartósan hozzátartózni valakihez. Az arany tarlót nézte, melyről betakarították a gazdag termést. Még az nem sejtette az őszi pusztát. ÚTON Egy cipőrske kopogott az aszfalton: vékony, görög- frizurás lány jött a megállóhoz. Lábán fehér körömcipő volt, csípőjén kikeményített abroncsszoknya. A doktor délelőtt már megismerkedett vele, amikor az egyik tanárhoz hívták az iskolába. Mint új földrajztanárnőt mutatták be. A lány megnézte a napraforgó-kalapú utasokat, tekintete felcsillant, amikor a doktort meglátta. Hozzá igyekezett. — Elférünk vajon? — kérdezte. Nagyon aggályoskodott: — Azt mondták nekem, itt nehezen lehet helyet kapni. — Nehezen, de azért mindig mindenki fel szokott férni — mondta az orvos. Egy pillantást vetett a lány gondozott fejecskéjére, és máris mintha felfrissült volna. Sok nőt elszalasztott világéletében, ezt a lányt most már nem, szalasztja el, gondolta. Őszintén szólva, várta a lányt, tudta, hogy visszautazik, sokat foglalkoztatta ez a közös út. — Nekem okvetlenül fel kell férnem — beszélt tovább a lány. — Jaj, abból tragédia lenne, ha lemaradnék! Mulatságos volt a tragédia szó a szájából. A doktor lemosolyogta. — Miféle tragédia? — Szerette, hogy a lány a válláig ért: keskeny, kígyót utánzó, aranyfényű abroncs tartotta a feltornyozott hajat. Sült bolond, ha ezt is elszalasztja, gondolta. A lány úgy járkált mellette, mintha hozzá tartozna: mindegyre az övéhez igazította a lépést. Kötekedő, nagy zöld szeme volt. — Miféle tragédia? — ismételte meg a kérdést a doktor. — Hát maga hogy nem tudja? — kérte számon tőle a lány. — Mielőtt kijöttem megnézni a munkahelyemet, férjhez mentem. Ma reggeltől asszony vagyok — kedvesen kérkedett. — Két nap leforgása alatt csináltam az egészet — mondta ragyogva: — államvizsgáztam és állásba mentem!... Azért lenne tragédia: ha hiába várná az autóbusznál a férjem. A doktortól elszegődött a jókedv. Hiába igyekezett meggyőzni magát, hogy ez a dolgok rendje, a fiatalok összeházasodnak, nem tudta magát megvigasztalni. Megérkezett az autóbusz, a jegykezelő mint egy cer- berusz állt az ajtóban. Látszott, ma újra nehéz lesz feljutni. — Négy hely van — mondta szigorú hangon a jegykezelő —, a többiek az estivel jöhetnek. A doktor felmutatta megbízólevelét, hogy kiküldetésben van. Féllábbal már a lépcsőn volt, amikor visszatekintett. A napraforgó-kalapok mögül nagyon sápadt arccal, kétségbeesve tekintett utána a lány. Hátranyúlt érezte, ahogy a kicsi kéz beléje kapaszkodik. — Vegye fel a feleségemet is —- szólt foga közt a jegykezelőnek. Sosem gondoltam volna, hogy egy más ember „mézesnapjáért” ilyen szívességet tudok csinálni — gúnyolódott magával a doktor. Szorosan egymás mellett álltak, a lány a. karjába kapaszkodott. Ahogy közeledtek, nyugtalan lett, ki akart tekinteni az ablakon. Kezdett elpirosodni a két orcája. Most ölti magára az ünnepi díszt, gondolta az orvos. Mikor meglátta, hogy egy vöröshajú fiú várja, mintha leforrázták volna. Nagyon kiábrándító, ha tudod, hogy egy nőnek milyen fiú tetszik. A fiú mohón fogta karjába a lányt. Az szégyenlősen elfintorította az arcát, és csak félszemével tudta háláiét kifejezni ezért a nagy boldogságért. A doktor igyekezett távol kerülni tőlük, de azért elég kedvesen odabólintott a lánynak, csak azután ment. át a másik oldalra. Hornyák József
