Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-24 / 199. szám
1961. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cflnykép£zegIpp.eL a felizabadult ROMÁNIÁBAN A 13-as piros-fehér villamos útvonalán haladva óriási lakótelep építkezéséhez érünk. A munkálatokat idén tavasszal kezdték és sok épületen már a nyolcadik emeletnél tartanak. Bukarestben az állami terv szerint csupán 1961-ben 37 ezer lakást építenek, húsz százalékkal többet, mint 1960-ban. A bukaresti egyetemi könyvtár épületének méreteit látva fogalmat alkothatunk arról, mit jelent az, hogy az_ egyetemi és főiskolai hallgatók száma a királyi Romániához képest majdnem háromszorosára emelkedett, s csaknem kétharmada állami ösztöndíjat kap, diákotthonokban lakik és diákétkezdékben étkezik. Egy-egy főiskolai hallgató oktatására és eltartására a népi állam éyente átlagosan 11 ezer lejt fordít. A mai látogató nem is hinné, hogy valaha szemét- lerakó telep volt az a városrész, amelyet 1953-ban, a IV. VIT tiszteletére a bukaresti fiatalok parkosítottak. Csónakázó tavat, nyáron filmszínháznak használt műkorcsolyapályát, ejtőernyős ugró- tornyot. szabadtéri színpadot létesítettek itt. A IV. VIT előtt épült a százezer nézőt befogadó stadion is, melynek előterét a sportoló lányokat ábrázoló szoborcsoport díszíti. (Fotó: Farkas Ferenc) VUfácL Jászboldogházán töltöttem az idei alkotmány ünnepet. Korareggeltől másnap hajnal- hasadtáig tartott az Aranykalász gazdáinak ünneplése, mulatozása. Elfogyott néhány pohár jó bor is. S mondhatom, a felszabadult, gátlásnélküli, esetenként féktelen percekben érdekes történeteket, embereket ismertem meg. m Néhányat már ismertem közülük. A tavaszon az Aranykalászban találkoztam velük. Így egycsokorban a sok szép lány nagyon impozáns látvány volt. S milyen elegánsak! Meg is jegyezte rájuk nézve a járási párt- bizottság munkatársa: Budapest vagy Jászboldogháza? — Meg tudnám-e különböztetni? Olyannyira nem, hogy pórul is jártam. Megszólítom a kontyos kis barna lányt, hol tudnék itt kezetmosni. Ingatja a fejét: ő sem tudja. Na, mondom, jól ismeri a szövetkezetei, Dehát 6 nem a szővetkezetben dolgozik. Akkor hol? Budapesten, Zuglóban, csak lejött az ünnepségre. Bocsánat! Olyan elegáns volt, azt hittem ő is szövetkezeti. 0 Mutatják az új irodaépületet, meg az új bekötőutat. Elcsodálkozom, hogy ilyen tűk, meglepjük, mire hazajön, s akkorra felépítettük. 3 A tánc szünetében megkérdezik a párttitkárt} — Hogy érzi magát, Feri bácsi? Muhart Ferenc visszanéz. — Feri bácsi? Hát nem le tegeződtünk a padláson Nagyon „értelmes arcot” vághattam, mert mindkettőjükből kitör a hahota. A lányból is, a párttitkárból is. Egymás szavába vágva mesélik: gyorsan felépült. A tavaszon, mikor utoljára náluk jártam, még semmi sem volt belőle. A tavaszon? — neúetnek, s elmesélnek egy történetet. Nemrégiben az elnök, Konkoly Béla Lengyelországba utazott. Két hetet töltött a lengyel szövetkezeti gazdák között. Két hét múltán visz- szaérkezett, s első útja a majorba vezetett. Majdnem azt hitte, káprázik a szeme. Egy új épületet talált a központHatáridő előtt teljesen önerőből felhúzta az istállót a szövetkezet építőbrigádja. S akkor aZl kérték, ennek örömére egy bálát rendezhessenek. Igenám, de hol? Akkor még se székház, se kultúrotthon. Az istálló magtárpadlásának friss betonozása viszont parkettsímaságú. Ott aztán lehet táncolni. S ezen a bálon olyan hangulat kerekedett, hogy pertut ivott az Aranykalász öregje, fiatalja. 4 ban. — Hát ez? — A műhelyépület — nevetnek. — Olyan sokáig oda járt az elnök elvtárs. gondolA párttitkár egyébként nagyon érdekes egyéniség. Mindenki ismeri, mindenki Feri bácsizza vagy Ferizi a jó humorú férfit. Feltűnt nekem, hoau a lányok körében a KORÚI VÁZLATOK KÉPZELJEN el az olvasó egy képkeretet, melybe csak az üres vásznat helyezte el a festő. Aztán a művész megáll a vászon előtt, kezében az ecsettel és paloettával, hogy visszaadja az eléje táruló látványt, a témát. Mi is megálltunk a festő mellett, próbáltuk vele együtt vászonra álmodni a tiszai tájat, de csak percekig, hiszen sietnünk kellett innen a Ti- sza-partról a faluba. A mi témánkhoz, amely nemcsak a nagykörűi Tisza-szakaszra, hanem a falura, annak mai arculatára is vonatkozott. Művünk, ami e látogatásból született, nem lesz oly festői, mint a Tisza-parton fes- tegető mesteré, mégkevésbé befejezett Néhány felvillanó vázlat lesz csupán egy alakuló, fejlődő mai magyar faluról. • KÖZVETLENÜL az ünnep előtt látogattunk Nagykörűbe. Barangoltunk a Kossuth Tsz birtokán, hogy megnézzük a cséplést. Elkéstünk.-A munkát már befejezték. Kövér zsákok feküdtek a földön, szállításra várva. A búza jól fizetett, tizenegy mázsát holdanként. Az őszi árpa pedig tizennégyet. . De nemcsak a jó termés, hanem más is megadja az idei csép- lés szenzációját Nagykörűn. Még a legidősebb parasztemberek sem emlékeznek olyan esztendőre, amikor augusztus 17-én zsákba lett volna már a gabona, végeztek volna a nyár legnehezebb munkájával. Persze, ez csak a Kossuth Tsz-re vonatkozik ... Pesti László, a tsz főag- ronómusa szeretettel beszél a cséplőmunkásokról. Igyekeztek. Mi meg úgy látszik, jól szerveztük a munkát. A száz mázsás napi nor- májú cséplőgépek teljesítménye százhatvan—kétszáz mázsa lett. Ennyi az egész. Ha csak ennyi az egész „titka’5 — érdemes megtanulni... — Hallottak már a ger- mesdorfi cseresznyéről? — kérd ex le a főagronómys. — Igen. — Nagykörű ennek a hazája. Most tíz hold van belőle a Kossuth-nak, de öt év múlva már harminc lesz. A marsi parton húsz holdon két- ezemégyszáz fát telepítünk. Alig győzöm jegyzetelni szavait. — Sokat építettünk és építünk az idén. Űj borjúnevelőt, juhhodályt, lóistállót, kocaszállást, hizlaldát. Két éve alakult a tsz és mindig, minden nap előbbre léptünk. S fontos is, mert mi táplálja, erősítse a tagság önbizalmát, milyen népszerűségnek örvend. Az egyiket megkérdezem: — Ö volt a felolvasó emberünk — válaszolja. Az is kiderül, hogyan. Muhart Ferencék tanyaszomszédok voltak a kislány szüleivel. A mostani párttitkár — az akkori parasztlegény legkedveltebb időtöltésének a könyv számított. Szerzett egy könyvet, s ment át a szomszédba hangosan felolvasni. A novella vagy a tárca vagy éppen kisregény terjedelmétől függően minden este felolvasott hallgatóinak egyet- egyet. 5 Ilyen nagy mulatságban mindig akad valaki, aki hangoskodik. Egy markávsarcú, smiltes sapkás férfi mindig azt hangoztatja: holnap reggel táviratozik Moszkvába, mert őt ott is ismerik, meg- hogy őt meglátogatta a miniszterelnök munka közben. Akik hallják, legyintenek. Mosolyognak rajta. Ivott egy kicsit, s elnézik neki. Engem érdekel, ki lehet ez. Közelébe férkőzöm. — Húsz nap szabadságom van, de soha nem veszem ki. — Az jár magának — mondom neki. — Hát csak vem nézhetem el. hogy sürget a munka, én ha nem éppen az állandó előrehaladás? * A FÖAGRONÖMUS felesége Debrecen mellett pedagógus. Nyári pihenését tölti Nagykörűn, már amennyire ezt pihenésnek lehet nevezni. Zenetanár lévén, megszervezett egy tizennégytagú úttörőzenekart, amely augusztus 20-án mutatkozott be. A KISZ tánccsoportjának is ő tanította be a Bihar megyei fonótáncot, mely szintén az alkotmány-ünnepi műsorhoz tartozott. Pestiné mindig új ötleteken töri a fejét. Most az úttörőzenekar íegjobbjaiból öttagú kamara- kórust szervez. Zárva a kultúrotthon, Karger Ernőnét, a vezetőt lakásán sem találtuk. A falu kulturális életéről így Pestiné beszél. — Rendszeres mozilátogatás, ez ma már itt megszokott dolog. A kultúrotthonban eddig több művet bemutattak, mint például a „Felnőnek a gyerekek”, „Nyitva a kiskapu”, „Kevés a férfi“, „Zsuzsi”, „Százházas lakodalom”. A szereplők? Fiatalok, öregek, többségük itt dolgozik a Kossuth, a Petőfi Tsz-ben, vagy a Vegyes Ktsz-ben. A szórakozás, a kultúra tehát mindennapi kenyérré vált ebben a tiszamenti községben is. Szabó Marika, a Vegyes Ktsz könyvelője pár éve még Szolnokon járt gimnáziumba. Donkó Katalin a helyi gyógyszertárban dolgosak, ök ketten azok közé tartoznak, akik állandóan lelkesítik, szervezik a többi fiatalt Szabó Marika tehát joggal tehet néhány elégedetlen megjegyzést is a körűi fiatalok egy részére. Még mindig nem élünk a lehetőségekkel. A Kossuth, a Petőfi Tsz KISZ alapszervezetének egyaránt van otthona. Ám, sokat kell még tennünk, amíg igazi otthonná válnak e KISZ-klubok. Mert hiába a mozi, a kultúrotthon, ha egyesek közömbösen nézik a világ folyását. És ilyen fiatalok vannak még Körűn. * MARIKA mindezt a 10 éve fennálló Vegyes KTSZ irodájában mondta, ahol Simon Béla elnökkel és Majzik Dezsőné főkönyvelővel is találkoztunk. — Hogyan kezdték tíz évvel ezelőtt? — kérdeztük Majzik- nétól. — Tizenegyen, tízezer forint hitellel, ötszáz forint átlagkeresettel. — És most? — Tíz részlegünk van, a meg szabadságra menjek. Alattyáni traktoros vagyok én. Az Alattyáni Gépállomás valóban szorgalmas traktoris- táiról híres. Ez a Fodor — később megtudtam a nevét ugyancsak ebből a gárdából való. Törzstraktoros. De hogyan lett azzá? Cséplőgéptulajdonos volt, államosították a cséplőgépét. Jött ő is vele a gépállomásra. Több már annak tíz événél. Akkor fájt neki nagyon — ezt nem is tagadja. Most? Elég csak meghallgatni a hangoskodását. 6 Valamikor egy városból érkező fiú tánca nagy szám volt a faluban. Csodálták: az, hogy forog, mint jár a lába, hogy tanulta el a városban. Most falun is úgy járják a modern táncokat, mint Budapesten vagy bárhol. S nem is veszik iő néven, ha valaki „nehéz táncos”. Felkértem egy szőke kislányt. Toporgunk, toporgunk, s beszélgetünk. Ö idevaló, én meg városi. — Az lehet, mert itt még sose láttam. De azért maga se nyerne díjat a nemzetközi táncversenyen. Mit mondjak neki erre? Borzák Lajos dolgozók havi átlagkeresete 1500 forint, és összesen ötvenhármán vagyunk. Az idei első félév végén 210 000 forint tiszta vagyonunk volt, s a vállalat, a tagok első félévi össznyeresége 80 000 forint. — Tíz éve még — folytatja Majzikné — inkább egymást nyírták-borotválták az emberek odahaza, s volt nap, amikor hat forintot „termelt” a fodrászrészleg. Ma: négyszáz forintos bevétel szombatonként, nem ritkaság. De van más is. Ötvenkettőben kilenc cipészünk alig győzte az elnyűtt cipők javítását. Most hárman vannak és győzik. Inkább új cipőt vásárolnak az emberek. Vagy más: tavaly harminc konyha- és szobagarnitúrát rendeltek Nagykörűn, az asztalos részlegtőL • AKI NAGYKÖRŰRŐL ír, nem mulaszthatja el, hogy ne „énekelje meg” a községi kompot. Mert ennek mindig van új szenzációja, akárcsak most is. — Itt forgatták a „Vincze” című film több jelenetét — mondja Donkó József révész: ahogy megigazítja sapkáját. — Mi is szerepelünk benne, György Sebestyén , komámmal együtt. Nézzük a sekély vizet, a magasodó mederpartokat. — Apálykor nehéz az áthúzás még öt percig is eltart — magyarázza a révész. — Máskor három perc a „norma”. Már gyülekeznek a kompon, bátyus nénikék, lovasszekerek, motoros, kerékpáros utasok. Kisújra, Kenderesre, örményesre igyekeznek a nagykörűi komptóL Megfeszül a drótkötél, indul a komp, vizet alig zavarva. A lemenő nap tükröt fest a Tiszán, a túlsó part felett Lassan leszáll az est, és a festő, akivel reggel találkoztunk, szintén búcsút int felénk a túlsó partról. Siet haza, de előtte —- mikör kezet fogtunk — elárulta: másnap, sőt lehet, hogy harmad-, negyednap is visszajön még. Mert az ő festménye is hiányos, befejezetlen, a körűi Tisza-szakaszróL Akárcsak ezek a felvillanó vázlatok Nagykörűről.., Bubor Gyula ■iiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiitiiiiiiiiiii Őszi munka bemutató Jásztelken • Jólsikerült őszi munka bemutatót tartottak Jásztelken — mint tudósítónk jelentette. A jásztelki Tolbuchin bemutató termelőszövetkezet körzetéhez tartozó tizenöt közös gazdaság elnökei, párttitkárai, mezőgazdászai, brigádvezetői és gépállomási dolgozói mintegy nyolcvanan tanulmányozták a Tolbuchin Tsz őszi kampánytervét és munkaerőmérlegét. Ezenkívül a kétmenetes aprómag- betakarítás, ennek cséplése és rendfelszedése szerepelt a programban. Bemutatták az őszi istálló- és műtrágyázás gépesítését és munkaszervezését. A silózás jásztelki módszere, valamint az „Orkán” új magyar szártörő gép munkája ugyancsak sikert aratott. Végül a vetőágy talajét 5- készítését és a. nyári mélyszántás lezárását ismertették Jásztelken. 4 szolnoki 18.00—19.00 óra — 222 méter Országjáró kirándulók. Riportműsor. — Paul Robeson énekel. Az agronómus tanácsa. Magyar nóták — csárdások. — Külvárosi emberek — riportösszeállítás. — A mi utcánk óh be szép... táncze- neműsor. — Legfrissebb híreink. í
