Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-23 / 198. szám
1961. augusztus23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Távirati Iroda jelenti... — Amis; a hírből hír lesz — Snapful! Az MTI, a Magyar Távirati Iroda szürke, naphegyi épületének negyedik emeletén, a gépteremben csengőszó hallatszik. — Az egyik gép jelzi: gyorshír! Sürgős jelentés érkezett. Valahol a világ távoli tájain valami fontos történt. Fellőttek egy rakétát, vagy egy diplomata nyilatkozott kormányának terveiről. Valami fontos történt A gépteremben egymás mellett állnak a különös írógépek, amelyek előtt nem ül gépírónő és mégis sokkal gyorsabban adják az anyagot, mint a legfürgébb újságíró. Ezeket az írógépeket — a te- f lex-gépeket — újságírók, tudósítók százai szolgálják ki. Az egyik gép a Reuter híreit kopogja fehér papírszalagra, a másik az AP amerikai hír ügynökség tudósításait veszi. Angolul, franciául, németül, oroszul, szerbül, spanyolul érkeznek a hírek több mint egy tucat gépen, szüntelenül. A technikusok vigyáznak rájuk, akik megszokták már a gépek örökös kopogását. Németh László, Litványi László, Lambert Péter és a többiek. Nincs percnyi szünet sem. Amikor nálunk nappal van, a Föld túlsó sarkán éjszaka, mikor mi alszunk, másutt kavarog az élet. A gépteremben éjjel-nappal kopognak a telex-berendezések Snapful! Valahol valami fontos történt. Előbb az egyik hírügynökség jelenti, azután sorra a többi is. Egyik ezt emeli ki, a másik azt. A folyosó túlsó oldaláról besiet egy fordító-újságíró, Barabás Miklós, Fehér Györgyné, vagy Schweitzer Klári — aki éppen szolgálatban van. Vagy esetleg a TASZSZ hír- ügynökség, a legfontosabb hírforrás fordítói közül lép be valaki a terembe — Piri- tyi Sándor, Völgyi Tibor, Markos Hanna yagy más. — Gyors mozdulattal tépik le a hírügynökségek véget nem érő papírszalagjait és a felelős hírszerkesztő, a turnusvezető szobájába viszik. Most dönteni kell. Valami fontos történt, s a hírügynökségen múlik, helyesen tájékozódik-e az olvasó. Megérteni a lényeget: ez a fontos. Ezek a mindennapos tanácskozások adják a munka vonalát, értelmét. Az ügyeletes turnusvezető — Éliás Béla, Gara György, vagy az éppen szolgálatot teljesítő másik vezető — megbeszéli az .anyagot a két politikai irányító szerkesztővel is, Márkus Gyulával, Köves Tiborral, vagy Pinczési Pállal, a külpolitikai turnus vezetőjével — és a fordító-újságíró ennek alapján munkához lát hallgatóján figyeli a hangot, 6 fürgén csapódnak le az írógép billentyűi. A titkárság szüntelen ostrom alatt álL A fordító-újságírók, kezükben idegennyelvű anyagok paksamétá- jával kérdezik, melyik gépírónőhöz mehetnek. S ha sok a gyorshír, sok a válság-góc szerte a földön, ha sok a munka, akkor „válságossá” válik a helyzet a gépírófronton is. Közben ezernyi intéznivaló fut be a telefonkészülékeken: Hagymási Lász- lóné és Menyhárt Györgyné, a két titkárnő csak a munkaidő vége felé jut lélegzethez. És közben születnek a hírek. Berkes Margó, Hortai Béláné, Horváth Józsefné írják le a városneveket: Párizsból, Djakartából, Little Rockból. Fokvárosból, Havannából, Varsóból, Punta del Estéből, Cape Canaveral- ból, Moszkvából, Berlinből, Pekingbő! jelenti az AFP, az Űj Kína, az UPI, az AP, vagy a Magyar Távirati Iroda tudósítója. Özönlenek a kéziratok halomba gyűlnek a turnusvezető asztalán. Nincs veszteni való idő: várnak a szerkesztőségek, vár a rádió, várnak a nyomdászok. Egy perc szerte az országban ezer forintokat jelenthet, egy perc azt jelentheti, hogy a hír lekéste a rádió legközelebbi adását. Minden perc érték. A szerkesztő feszült figyelemmel követi a sorokat: ha hibát követ el, már nehéz rá orvosságot találni. Mindent észre kell vennie. És nincs idő. Mikor átolvasta az anyagot, összesodorja, műanyag- tokba helyezi és a csőpostán a második emeletre továbbítja. Egy óra, de esetleg még annyi sem telt el azóta, hogy a telex-gépen megszólalt a csengő. A második emeleten már kilép a hír az MTI falai közül. Telex-gépeken továbbítják a hírt a fővárosi szerkesztőségekbe — és a negyedik emeleten, ahová szintén felállítottak egy ilyen írógép- automatát, az ügyeletes fordító-munkatárs a külföldi hírügynökségek papírszalagjaival együtt ezt a magyar szöveget is letépi: ezt már az MTI jelenti más hírügynökségek, vagy saját tudósítóinak híradása alapján. A megyei lapok számára itt még nem ért véget a hír útja. A külön vidéki hír- szerkesztőségekben mégegy- szer átnézik, esetleg megrövidítik: minden második órában befűzik a szalagot és megkezdődik a „köradás”, s ugyanabban a pillanatban 19 megyei lap kapja meg a Magyar Távirati Iroda híranyagát. A többá már á szerkesztő dolga. Másnap reggel mindenki olvashatja: „Az MTI jelenti...” Baracs Dénes Mezőgazdosági kiállítás Jászberényben Kis ünnepség keretében nyílt meg a jászberényi Jász Múzeum kiállítása szombaton, 19-én délután. A megjelenteket Muhari Sándor vb. elnökhelyettes köszöntötte, majd Nyíri Béla, a megyei tanács vb. elnökhelyettese mondott megnyitóbeszédet, amelyben méltatta a nagyüzemi mezőgazdaság területén elért eredményeket. Ezután a vendégek együttesen megtekintették a kiállítást A két nagy teremben a növénytermesztés és a kertészet termékei láthatók, a kisteremben konzerviparunk, borászatunk mutatja be büszkeségeit. A falakon hatalmas fényképes tablók illusztrálják a termelőszövetkezeteinkben folyó munkát alattuk ízléses elrendezésben magvak, termények. Szemet gyönyörködtető, gusztusos gyümölcsök mosolyognak a fonott kosarakban. A pincegazdaság käs benyílójában a jobbnál jobb borfajták kínáltatják magukat, s a látogatók élnek is a lehetőséggel. A kiállítás épülete előtt a Vörös Csillag Tsz lacikonyhája csalogatja ínycsiklandozó illatokkal a közönséget s a frissensüKek mellé jólesik a sokféle itóka. A múzeumban látottak kiegészítéseképpen a vásártéren állatbemutatót rendeztek. Erőteljes, szép példányok hirdetik a város egyre fejlődő tsz-einek az állattenyésztés területén végzett munkáját Nem egy példánynyal alighanem az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is találkozunk majd. A kiállítás e hó 26-án zár. Hartmann — Három szolnoki kislány randevúzott r JURIJJAI __ Va lahol csöng a telefon Washingtonból vagy Londonból, Moszkvából vagy Párizsból jelentkezik az MTI állandó tudósítója. Azt, amit ezelőtt néhány perccel, vagy órával a hírügynökségek a tények meztelen vázaként adtak, a tudósító a helyére teszi. Minden nap, néha többször is, jelentkeznek a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói. Dobsa János Bonnból, Polgár Dénes Washingtonból, Sugár András Moszkvából és a többiek: pontosan érzékelik a világ- politika idegrendszerének finom impulzusait. A finom ujjak gyorsan vezetik a ceruzát, hogy gyorsírásba rögzítsék a jelentéseket. Gergely Endre, Fülöp Iván, vagy Lambert Miklósné feszülten figyel, hiszen a vonal a sokezer kilométeren át néha meggyengül, a szavakat elnyeli a távolság. Falus Györgyné, vagy Havas Re- zsőné a magnetofon szalagjára rögzíti a távoli üzenetet, s aztán a diktafon fejr rr/s/neiiziBwíKMirtniiKtxM/ítvxmx’Z'MM Átlag kétezer külföldi beszélgetés havonta A posta szolgáltatásainak nemzetközi kapcsolata mindinkább terjed az egész világon. Különösen a telefonforgalom növekedett: három év alatt 15 százalékkal. Ma már az európai országokon kívül a világ minden táján 86 országgal tart fenn összeköttetést a posta. A posta adatai alapján Európában Ausztriával, Csehszlovákiával, az NSZK-val, tengerentúl pedig az USA- val, Kanadával, Kínával, Kubával beszélgetnek a legtöbbet Legutóbb Űj-Zelanddal és Máltával is volt egy-egy beszélgetés. Havonta átlagosan kétezer beszélgetést kapcsolt a nemzetközi telefonközpont (MTI) HIHETETLEN, de igaz! Bogyó Kati, Lantos Évi, Bóta Teri, a szolnoki Varga Katalin Leánygimnázium „Jurij Gagarin” KISZ alapszervezetének három vezetőségi tagja hétfőn délután találkozott a világ első űrhajósával Budapesten. A találkozás „programon hívül" történt. A sajtó, a rádió, a hírügynökségek nem adtak hírt róla és nem szerepelt a kibocsájtvtt hivatalos protokoll-tervben sem. A szőbanforgő esemény alig pár percig tartott csupán, az utókor számára azonban mégis érdemes megörökíteni. Hogyan is történt? Bogyó Kati másnap, a felejthetetlen élmény hatásától kissé akadozva mesélte el a „Nagy Találkozás” epizódjait: * ~ 'Az én ötletem volt a randevú. Olyan ellenállhatatlan érzés fogott el: itt van nálunk Gagarin, alapszervezetünk névadója, s még csak ne is találkozzunk vele?! Találkozni kell! De hogyan? Ám, szombaton, dél körül már nem volt sok időm ezen gondolkozni. Kerékpárral rohantam Éva nénihez, a gimnázium igazgatónőjéhez. Tetszett neki is az ötlet. Piroska néninek, a KISZ vezetőtanárunknak szintén. Irány: a városi KISZ-bizottság, hogy megkapjuk a papírt, miszerint mi, hárman, iskolánk „Jurij Gagarin” KISZ alap- szervezetének képviselői vagyunk. A papírt megkaptuk. — S délután egy órakor már hárman olvastuk a Ma- gyar Ifjúságban Gagarin hétfői programját. Eszerint hétfőn Budapesten tartózkodik: — városnézés, sétahajózás a Dunán, fogadás a Központi Tisztiházban — olvastuk a programban. S hétfő reggel, a kidolgozott stratégiai terv szerint, már a pesti gyorson ültünk mindhárman. Ahogy kiléptünk a Nyugati-pályaudvar csarnokának főkapuján, tanácstalanul álltunk meg a nyüzsgő, Gagarin-lázban égő fővárosban. Most hová? — kérdeztük egymástól. — Honvédelmi Minisztérium, Központi Tisztiház, Budapesti KISZ-bizottság — hallottam a javaslatokat. — Igen, valahonnan engedélyt, belépőt kell szereznünk, $ azt csak ilyen helyeken lehet. De hogyan jussunk oda? A diáknak kevés a pénze, azután meg szolnokiak is vagyunk, nem ismerjük alaposan Pestet. Nosza, telefonáljunk akkor, s jót nevettünk a trafi- kos néni csodálkozó arcán. KÉTSÉGEK, reménykedések, nevetések, könnyek — valahogy így váltakozott hangulatunk a délelőtt folyamán. S hiába telefonálgattunk, engedélyünk még nem volt. Pedig már délután fél három. És a fogadás — ennyit már tudtunk —i négy órakor megkezdődik... Nem volt mit tenni, belépő nélkül indultunk a Központi Tisztiház felé, a Váci utcába. Ütközben egy hatalmas, égőpiros kard- virágcsokrot varázsoltunk. — ... És nem hiába reménykedtünk. Egy őrnagyot nagyon meghathatott kétség- beesett arckifejezésünk, mert szerzett számunkra egy meghívót, s egy perc múlva már a színházteremben hallgattuk Jurij beszédét űrutazásáról. Áhítattal figyeltük minden szavát, egészen beleéltük magunkat az első űrutazás élményeibe, s csak a feldübörgő tapsvihar ébresztett rá bennünket a valóságra: a csokor még mindig nálunk van, s a KISZ-naplóból, s a fényképről is hiányzik még Jurij autogrammja... ■—1 Egyszerűen nem emlékszem, hogyan jutottunk a színpadi lejáróhoz. Utólagos emlékeztetőül csak összetaposott lábunk maradt erről. De mit számított ez akkor? Centiméterenként haladtunk előre. Már csak két méterre állt tőlünk Jurij. de az élő emberfői még elválasztott bennünket tőle. Ám, egy pillanat múlva mégis ott álltunk előtte mindhárman, elől Éva, mögötte a KlSZ-naplóval kezében Teri, és a virágcsokorral... — Nem tudom, hány másodpere telt el Egyszerre megállt az idő, s csak Jurij arcát néztük. Hogy milyen Gagarin közelről? Hogy milyennek láttuk mi? Nehéz, de mégis megpróbálom elmondani. Gyönyörű szemei vannak, valóságos „űrszínkékf szemek, s mosolya rendkívüli hatással van az emberre. Egy fiatal férfi szerénységét, nyugalmát, bölcs derűjét és magabiztosságát éreztük benne. Ügy éreztük, ő nagyon szeretheti az embereket, s mindent, bármit megtenne értük. S hiába állt Jurij az emberek gyűrűjében, mi mégis úgy éreztük, most csak velünk beszélget, és hogy szavak nélkül is értjük egymást. AZTÁN a szavakra is sor került. Éva tud közöttünk legjobban oroszul, 6 mondta el névadónknak KISZ alapszervezetünk tagjainak, gimnáziumunk összes tanulójának őszinte, szívből fakadó jókívánságait, üdvözletét. Aztán Teri átnyújtotta a KISZ- naplót, amit Jurij saját tollával írt alá, majd én következtem a virágcsokorral. — Jurij mindnyájunkkal kezet fogott, s közben kedves mosollyal válaszolt. Minden szavát megértettük: — Nagyon köszönöm... Örülök, hogy én lehettem alapszervezetük névadója ... — Hát még mi hogy örültünk ...! S ahogy továbblépett előttünk Jurij Gagarin, úgy éreztük, egy új. igaz, nagyszerű baráttal, példaképünkkel találkoztun... — Feledhetetlen volt ez a találkozás, és alig várjuk az új tanév kezdetét, hogy diáktársainkkal, tanárainkkal is megoszthassuk ezt az élményt. Feljegyezte? BUBOR GYULA C£:énij,Utp.tzőg,ép.peL a fjtUzahadu.Lt ROMÁNIÁBAN 1944. augusztus 23-án, amikor a diadalmasan előrenyomuló vörös hadsereg már behatolt Romániába, az egész országban fellángolt a fasiszta Antonescu diktatúra-ellenes felkelés. Letartóztatták Antonescut, a diktátort és fasiszta kormányának tagjait s a legfontosabb középületek elfoglalásával egyidőben megkezdték a hitleristák kiverését Bukarestből, majd Romániából. Ezzel a csapással voltaképpen összeomlott a német hatalom egész dél-kelet-európai rendszere. 1944. augusztus 23-tól a háború végéig háromszázhatvanezer főnyi román haderő küzdött a Szovjetunió oldalán. Augusztus 23-a a felszabadulás napja, a román nép igazi életének kezdetét jelenti. Az azóta eltelt tizenhét év bizonyítja: a Román Munkáspárt vezetésében való mélységes bizalomnak köszönhető, hogy a román nép alkotóerejét kibontakoztatva, tervszerűen halad a szocializmus építésének befejezése felé. Az országot Járva ennek megnyilvánulásait láttuk és hallottuk mindenütt fővárosban és vidéken, az élet minden területén. S erről tanúskodnak felvételeink is. íme: A tengerparti és hegyvidéki üdülőkben évente hatszázezer dolgozó tölti szabadságát.. 1 A Fekete-tengeri nap tűző heve elől hófehér vászonsátrak alatt keresnek menedéket a kényesbőrű fürdőzők. ■ ' IFoto: Farkas Ferenc.) Az ostamyeles neonokkal világított modern, nagyforgalmú utcákat gyufásdobozhoz hasonló sokemeletes lakótömbök szegélyezik. Az Északi Pályaudvar közelében egy szökőkutak kai díszített park egyik sarkában emelkedik ez a 16 emeletes lakópalota. A Kongresszus-palota tizenhárom hónap alatt épült fel. Akusztikai berendezését kivéve, teljesen a román ipar terméke. A terem 3200 fő befogadására alkalmas. A légkondicionáló berendezés segítségével belső hőmérséklete tetszés szerint szabályozható. A falakat és a padozatot kékes-szürke, vastag textíliával vonták be, mely kitűnő akusztikát biztosít Hatnyelvű tolmácsberendezés működtetésével az előadások a kívánt nyelven fejhallgatóval vagy rövidhullámú táskarádió vevő-berendezéssel hallgathatók. Az épületet hétköznapokon mozielőadások, hangversenyek céljára és különféle sportesemények lebonyolítására használják.
