Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
Kép szöveg nélkül. Ibn Rumi: Nem létezik! Mark Twain-nal történt meg az alábbi eset. Egy kies faluban nyaralt. Egyik nap násznép vonult végig az utcán. A vőlegény bizony már elhagyta a hetvenet, amíg a menyasszony alig volt túl a bakfiskoron. — Ez az igazi szerelmi házasság —• szólt szomszédjához. — No, no — felelte ismerőse —i ez inkább észházasság. ■— Nem létezik! A menyasszony még nincs abban a korban, amikor valaki észre tér, viszont a vőlegény nincs már abban a korban, amikor valaki észnél van. Álom a Vegyiművek üzemi konyháján — Nem! Köszönöm, nem kérek kar társnő! Már úgy jóllaktam, hogy szuszogni is alig bírok. Férfiakról, férjekről — TRÉFÁSÁN őrültség Két ismerős találkozik. — Miért válik a feleségétől, Kovács úr? — kérdezi az egyik. — Őrültség miatt — szól a felelet. [ — Szent ég, csak nem zavarodott meg a felesége? — Nem, én voltam örült, amikor elvettem. TALÁLÓ VÁLASZ — Miért olyan hűvös hozzám asszonyom, mint az északi sark? — kérdezi imá- dottjától Mikus úr. — Leszokattam róla. Jjj — Hogyan? — Ügy, hogy mielőtt lerogyott a székre, alája dugtam az új kalapját A KISEBBSÉG Varga úr szemrehányást tesz a barátjának; — A feleségednek három A kapzsi ember Saját magához Is zsugori Is*, pedig ő sem él örökké, nem biza! Mégis, hogyha győzné takarékossággal, nem Is szuszogna, csak egyik orrlikávaL Amott legel... amott legel Bágyasztó nyári délelőtt volt. Az autóbusz fáradtan vonszolta kerekeit, mély nyomokat hagyva a hőségtől meglágyvlt aszfaltban. Benn a buszban az utasok fuldokoltak a melegtől és fásultan törölgették verejtéktől fénylő arcukat. Fülledt csend volt, semmi nyoma a zsúfolt autóbuszra olykor jellemző parázs hangulatnak. Ha valakinek véletlenül a lábára léptek, most nem méltatlankodott hangos szóval, csupán megsemmisítő pillantással fejezte ki nemtetszését. Az egyik megállónál egy férfi szállt fel. Esetlen moz. dulatain látszott, hogy ingatag egyensúlyának nem az autóbusz időnkénti döccenése az egyedüli oka. S egyszerre hirtelen elrikkantotta magát: — Hogyaszongyal Amott legel... amott legel... Csend legyen — folytatta belé a szót a kis kalauznő erélyes hangja. — De aranyos kartársnő,. — Semmi de! Ha kurjongatni akar, szálljon le a következő megállónál. Ott van az apák boltja, — Drága aranyos, csak egyszer... csak egyetlen egyszer — könyörgött tovább a részeg. Az utasok megvidámodtak, mocorgás támadt. — Kalauz néni, hagy mondja már végig, legalább mi is megtudjuk, mi legel amott: liba-e, vagy tehén ne— Mert maga olyan ügyetlen, mint egy jegesmedve. SZAMÁRSÁG Pesti ember utazik vidékre négyéves kisfiával. A vonatból legelésző szamarakat lát a gyerek és felkiált: •— Odanézz apukám, lovak. — Azok szamarak, fiacskám — felel az apja és magyarázni kezdi, hogy az egyik a szamárpapa, a másik a szamármama, a kicsik pedig a csacsik. Mire a gyerek megkérdezi: — A szamarak is házasodnak? — A papa felel: — Édes fiam, csak a szamarak házasodnak. FÉRJEK EGYMÁS KÖZÖTT — Nem szokott a feleséged ájuldozni? udvarlója van és te ezt tűröd? — Mit tehetek; én vagyok a kisebbség. SZEMREHÁNYÁS Papucs Márton késve megy haza ebédre. Felesége ráripakodik: — Hol mászkáltál? — A biztosítónál voltam, életbiztosítást kötöttem — felel megszeppenve a férj. — Gondolhattam volna — dohog az asszony-—, mindig csak magadra gondolsz. BÍRÓSÁGON Bíró: Nem értem, hogyan haragudhatik valaki ennyire a feleségére, hogy megfojtaná egy kanál vízben? A férj: Cseréljen velem egy hónapra feleséget, majd megérti. EPIGRAMMA Egy halottbúcsúztatóra ö! arcod mily siralmas bús redőkbe réved, nyelved szánalmasan dadog. Ha tán te szólsz felettem gyászbeszédet, bizony Inkább meg sem halok! BEZ1MENSZKU: BALLADA AZ ASZTALRÓL Olyan volt, ezt elhiheted, mint minden asztal általában. A többi közt foglalt helyet egy jóforgalmú irodában. Beszórva jól tintamalaccal: egy közönséges íróasztal. Egy jó elvtárs melléje ült, új ember még a vállalatban, kedves fiú, folyton derült, s szívélyes minden pi Uanatban. Leült a székre áhítattal, s örült, hogy most övé az asztal. De arcán már nincs nevetés, harag, zsémbesség elrútítja, szemében dölyfös megvetés, s gúnyos szavakra nyílik ajka. Ki melléje ül, mit tesz azzal egy közönséges íróasztal! Goromba lett. Az aktatenger alakját teljesen befödte s ha jött hozzá a sok-sok ember, parányi lett tüstént előtte. Ha hozzáfordult ak panasszal, sorompóként állt ott az asztal. Es később már úgy látta ő, hogy ez a közönséges asztal mint trónos, kiemelkedő, ■ telve van mennyei malaszttal. S minden embert dicsfény magasztal, ki előtt áll egy ilyen asztak Es ebből azt sütötte ki e vak rabja az öncsalásnak, hogy mindent szabad őneki, ős hogy semmit sem szabad másnak. Es úgy viselkedett, hogy azzal nem érthetet egyet az asztal. Minden dicsőség véget íz, elűzték őt az asztalától, s elvtársunk újra csak szerény, minden hibájából kiláboL Jár-kel mosolygós, nyájas arccal, mintha nem léteznék as ssstsl. E balladából láthatod, hogy emberek miket tehetnek, és hogy szerény kis asztalok milyen veszélyesek lehetnek. Barátom, vess számot magaddal: nem n tiéd volt es as asztal? AZ IGYEKVŐ — Egy pillanat türelmet kérek, azonnal utánanézek a fellebbezésének az irattárban. A KŐKORSZAKBAN Miért kínzód fnár megint a stegosavrust te rossz kölyök? vetett egy fiatalember. .— Ügy van. úgy van «■* helyeselték többen is. A kis kalauznő megingott. Töprengő arcáról leolvasható volt, azon tünódik, mit mond ilyen esetre a szolgálati szabályzat. Ügy látszott, nem talált megfelelő tiltó pontot, mert engedékenyebb hangon szólalt meg. «*• Na, nem bánom... de csak egyszer. Az utas arcát elöntötte a boldog mosoly ét alaposan kieresztette hangját. — Hogyaszongyal Amott legel, amott legel hat pej csikó magában... Tovább nem jutott. Elfogyott a lélegzete. Becsúszott az illésre, feje oldalra billent, s máris elnyomta az álom. Az autóbusz fáradtan vonszolta magát tovább a süppedő aszfalton. Benn éppen olyan volt a hőség, mint néhány perccel előbb. Az utasok mégis frissek, mosolygósak voltak. Talán csak azért, mert megtudták: mi legel amott. W papp — — Minden rendben! — Ebédelek..« Most lefekszem... Reggeli torna,.i
