Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

c Kenyér és béke Forró szeretettel, viharos lelkesedéssel százezrek fogadták Jurij Gagarint K enyérhez Jutottam... Milyen megkönnyeb­bült sóhajjal mondta ki hajdan a magyar munkás, vagy paraszt — ha sikerült állást, munkát kapnia. A hu­szas, harmincas években egy­általán nem volt természetes és magától értetődó dolog, hogy mindenkinek jut ke­nyér. A munka, amelynek célja a napi betevő falat megszerzése volt, nem min­dig és mindenkinek adatott meg. Elmúlt ez az idő. Ma már többnyire csak nagy ünnepe­ken, évfordulókon emlékez­tetnek rá a vezércikkek és az ünnepi szónokok. Néhányan csak legyintenek: hagyjuk a múltat. A fiatalok meg hitet­lenkedve rázzák a fejüket: tán igaz sem volt. Pedig nem szabad feledni, mert a jelen és a jövő csak a múlt tükré­ben vizsgálva érthető, csak a múlttal együtt teljes és egész a kép. A gabona nagyrészét már elcsépeltük, a kenyérnek va­ló a magtárakban van. Jövő évi kenyerünk biztosított Több mint valaha is ebben az országban. Több a kenye­rünk a „kenyér” szó egysze­rű, szimpla értelmében is, mert hazánkban ilyen nagy gabona termés még nem volt. És több a ^.mindennapi ke­nyér" tágabb értelmében is. Népünk életszínvonala soha nem volt még ilyen magas, mint jelenleg; Magyarorszá­gon a közfogyasztás olyan mértéket, még nem ért el, mint ma. Biztos, nyugodt és kiegyensúlyozott a jelenünk. E nnél is szebb, sokatígé- róbb a jövő. Ha jól dolgozunk, a jelenlegi életszínvonalat stabilizálni tudjuk. Majd egy-két év után, a megnövekedett ter­melés és a termelékenység szélesebb alapjairól, újra na­gyobbat léphetünk előre. Sor kerülhet az életszínvonal to­vábbi emelkedésére is. A jövő lelkesítő képét festi az SZKP programtervezete — a Szovjetunió népei szá­mára. De számunkra is, mert hiszünk saját alkotóerőnk­ben, szorgalmunkban, s tud­juk: a Szovjetunióval, a szo­cialista országok nagy család­jával többé-kevésbé egyidő- ben lépünk a kommunizmus napfényes útjára. Belátható időn belül ml is elérjük azt a társadalmat, amely a leg­rövidebb munkaidőért a leg­magasabb életszínvonalat igéri. Amelyben „az egész lakosság kiváló minőségű és változatos élelmiszerekkel bőségesen kielégítheti szük- ■ égleteit... megszűnnek az .1 ácsony fizetésű munkások és alkalmazottak kategó­riái... minden családnak az összes egészségügyi és kultú- rális követelményeknek meg­felelő komfortos lakása lesz, teljesen ingyen". em a távoli jövő ez. Még a mi generációnk megéri. S ha akkor fiaink kezébe kerül Nagy La­jos, Móricz Zsigmond írása, nem minden mondatát fog­ják megérteni. Mert ha a re­gények egyik hőse azt találja mondani: „van kenyerem.. az új kiadásban csillag jelö­léssel, lábjegyzetben kell ma­gyarázatot fűzni hozzá, vala­mi ilyesfélét: e kifejezés alatt a század húszas-harmincas éveiben azt értették Ma­gyarországon, hogy van mun­kám, amellyel « mindennapi betevő falatot magam és csa­ládom részére meg tudom keresni. Mert arra az időre a mun­ka megszűnik a puszta lét- fenntartás eszköze lenni. Mindenki számára belső szükségletből fakadó, szíve­sen végzett hasznos tevé­kenységgé válik; öröm és boldogság forrása lesz. Szép ez a jövő. S nagy az egyetértés abban, hogy érde­mes küzdeni érte. Béke. Amióta népünk min­dennapi kenyere biztosított, talán ez a szó hangzik el leg­többször az emberek ajkán. Mert ez most mindennek a feltétele. A boldog jövendő, a kommunizmus aranykora csak békében érhető el. De háborúban még a mindenna­pi falat is kérdéses. És az élet is. Mert olyan gazdag aratása még nem volt a ha­lálnak, mint a jövendő há­borújában lenne. Az atom­halál kíméletlen. Nem Ismer frontokat és lövészárkokat. Ahová eljutnak a halálthozó sugarak, kiirtják az életnek az írmagját Is. Lehet olyan ember, aki háborút akar a világnak? Van ilyen. Igaz, nem méltó­ak az ember megtisztelő ne­vére, de léteznek. Kevesen vannak, de szüli és fennállá­sáig mindig újra szüli őket az emberi társadalom impe­rializmusnak nevezett torz­szüleménye. Ahogy szülte Hitlert és Mussolinit, úgy szüli ma Adenauert és tár­sait. K ennedy alig féléves el­nöki ténykedése alatt sokat beszélt a békéről. És cselekedett is. Rekordma­gasságba tomásztatta fel az USA hadiköltségvetését. In­tézkedéseiben szédületes tem­pót diktált a fegyverkezés­nek. Átszervezi az amerikai (Folytatása a 2. oldalon.) A forradalmi munkás-paraszt kormány meghívásár a magyar nép vendégeként szombaton délelőtt Budapest­re érkezett Jurij'Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Szovjet unió hőse, a világ első űrhajósa. Vendégünk köszöntésért a Ferihegyi repülőtéren mintegy 25 000 budapesti dolgosé gyűlt össze. A repülőtér felé vezető utakon már 7 óra körül megkezdődött a budapestiek „népvándorlása”. Vö­rös és nemzetiszínű zászlókkal, Gagarin őrnagy arcképé­vel, üdvözlő feliratokkal díszített teherautókon, gépkocsi­kéra érkeztek a repülőtérre a fővárosi gyárak, üzemek, intézmények, hivatalok dolgozói, a budapesti fiatalok kül­döttei, iskolások, pirosnyakkendős úttörők. Az Üllői úton és a gyorsforgalmi úton megerősített forgalomirányítók is dlig tudták lebonyolítani a forgalmat, s több mint két Gagarin őrnagy IL—14-es különrepülőgépe 9.40 órakor szállt le a repülőtér betonjá­ra, majd a főépület elé gör­dült. A repülőgép ajtajában derűs mosollyal, vidáman in­tegetve megjelenő Gagarint elsőnek a párt és a kormány vezetői üdvözölték, de kiju­tott az ünneplésből a hős űr­pilóta feleségének, Valen- tyina Ivanovna asszonynak és ' a rózsaszínbe öltöztetett apróságnak, az öthónapos bű­je» Gál ócskának. A kedves vendégek fogadá­sára megjelent Fock Jenő, Kállai Gyula, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese, Marosán György, Nemes De­zső, Rónai Sándor, Somog, Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Gáspár Sándor és Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizott­ságának, az Elnöki Tanács­nak és a forradalmi munkás- paraszt kormánynak számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert személyi­sége; jelen volt a fogadtatás­nál V. I. Usztyinov, a Szov­jetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Gagarin őrnagyot és család­ját bemutatták az üdvözlésé­re megjelent párt- és kor­mányférfiaknak, diplomaták­nak, majd vendégeink a meg­jelentek viharos tapsa, hur­rázása közben Kállai Gyula. Marosán György, Nagy J6- zsefné könnyűipari miniszter és V. I. Usztyinov társaságá­ban felléptek az emelvényre. Kállai Gyula a párt, a kor­mány az egész dolgozó nép nevében meleg szavakkal üd­vözölte Jurij Gagarint, ha­zánk kedves vendégét. Többek között ezeket mon­dotta. — A magyar nép örökre szívébe zárta önt. Attól a perctői kezdve, hogy felre­pült a világűrbe hazánk föld­jén is százezrek és milliók figyelték útját Amikor tér­ben a legtávolabb volt tő­lünk, szivünkhöz akkor ke­rült a legközelebb. Üzeme­inkben a hír hallatára szo­cialista munkabrigádok szá­zai vették fel az ön nevét, s hőstettének hatására munká­sok, parasztok, értelmiségiek ezrei és ezrei fogadták meg, hogy méltók lesznek erre a névre. „ — Kedves elvtársak! — Jól tudjuk: nem vélet­len, hogy éppen az a nép nyitotta meg az emberiség előtt a világmindenség ka­puját, amely a földön a kommunizmus kapuit nyi- togatja. A kommunizmust építő .t.-crvjetunió nagyszerű tudo­mányos eredményei, óriási sikerei a világűr meghódítá­sában, az egész emberiség ja­vát, s az egész emberiség bé­kéjét szolgálják. Amikor Jurij Alekszejevics Gagarin és nagyszerű harcos­társa, German Sztyepánovics Tyitov, országok és kontinen­sek felett repültek, ugyanúgy a béke szavával fordultak a népekhez, mint születése pil­lanatában az a ársadalmi rendszer, amely most őket útjukra bocsátotta. Jurij Alekszejevics Gaga­rin válaszolt Kállai Gyula üdvözlő szavaira« Mindenekelőtt engedjék meg, hogy őszinte köszöne­tét mondjak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az önök kor­mányának és az egész ma­gyar népnek a szívélyes meg­hívásért, hogy látogassak el Magyarországra — kezdte beszédét nagy taps közben. Nagy örömmel fogadtuk el a meghívást, amint látják meg­érkeztünk csaknem az egész családdal — folytatta nagy taps és derültség közben. — Szeretnék szívből jövő köszönetét mondani minden magyar dolgozónak, akik űr­repülésem napján sok üdvöz­lőtáviratot és levelet küldtek nekem, s szeretném köszöne- temet kifejezni azért a ren­geteg meghívásért is, amely Magyarországról érkezett hozzám azzal a kívánsággal, órán át végeláthatatlan sorokban érkeztek a gépkocsik, o személyautók, az autóbuszok és a külön buszjáratok. A Ferihegyi repülőtér — amelynek betonján a leg­öregebb repülőtéri szakemberek véleménye szerint sem gyűlt még össze ilyen hatalmas tömeg — ünnepi díszb öltözött. A repülőtér épületének főhomlokzatán orosz- és magyarnyelvű felirat köszöntötte a kedvet vendéget „Forró szeretettel üdvözöljük hazánkban Jurij Alekszeje­vics Gagarint, a világ első ürpilótáját, a Szovjetunió Hó tétMár jóval a moszkvai repülőgép érkezése előtti per­cekben alig tudták tartani a kordonok a várakozókat: mindenki az elsők között szerette volna virággal, ölelés sei üdvözölni Jurijt. hogy látogassak el üzemeik­be, gyáraikba, otthonaikba. A meghívás olyan sok, hogy egyszerűen lehetet­lenség lenne mindenhova elmenni, éppen ezért bo­csánatot kérek mindenki­től, ha esetleg nem tudnánk valamennyi helyre elláto­gatni. Gagarin őrnagy ezután uagy derültség és helyeslés közben jegyezte meg: — Néhány napot töltünk Itt az önök hazájában, s bi­zonyos vagyok abban, hogy meleg napok lesznek. A me­legséget nem az időjárásra értem, hanem találkozása­inkra a magyar dolgozókkal. Gagarin őrnagy viharos Százezrek érezhette a A repülőtértől a szállásig diadalmenet volt Gagarin őr­nagy útja. Huszonötezer fő­nyi tömeg a repülőtéren és százezrek az útvonalon, ame­lyen a világ első űrhajósa el­haladt Alig hagyta el a gép­kocsisor a repülőteret, az út mentén virágcsokrokkal, ken­dőkkel Integető emberek tíz­ezrei köszöntötték, éljenezték a hős űrpilótát, s a párt és a kormány vezetőit, A Lőrinci Hengerműnél valóságos vi­rágeső hullott Gagarin ko­csijára; a gyár dolgozói az út két oldalán éltették a magyar főváros szertett vendégét S ez a kép folytatódott vé­gig az egész városon. A fő­város népe forró szeretettel üdvözölte Gagarin őrnagyot. A házak erkélyei mindenütt zsúfolásig megteltek, az ut­cákon szünetelt a forgalom, s az üzletekben a kiszolgálás: mindenki látni akarta Jurijt és családját Előkerültek a fényképezőgépek, s az ama­tőr fotósok ezrei örökítették meg a nagy esemény egy-egy kedves pillanatát. A Ferihegyi repülőtértől a gyorsforgalmú út két olda­lán, amíg csak lehetett, autók és kerékpárok áradata haladt Gagarin gépkocsija mellett.: A gépkocsisor fölött végig azi tapssal, hosszantartó éljen­zéssel fogadott szavai utat lelépett a díszemelvényről, s szinte pillanatok alatt új­ságírók, fotóriporterek gyű­rűje vette körüL Marosán György és Kállai Gyula társaságában a buda­pesti dolgozók "üdvözlésére sietett. Fiúk és lányok szórtak lá­bai elé virágot, s útját vé gigkísérte a tömeg lelkes él jen zése. A forró hangulatú repülő­téri fogadtatás után Jurij Gagarin őrnagy Marosán György és Kállai Gyula tár­saságában nyitott gépkocsi hr ült szeretetét hős űrhajós egész úton helikopter körö­zött, amelyből filmoperatőrök örökítették meg a felejthe­tetlen diadalmenetet. Az em­beráradat nőttön nőtt, s az Üllői út két oldalán már ha­talmas tömegek várták és kö­szöntötték Gagarint. A nagy­körúton, a November 7. té­ren, a Nyugati pályaudvar­nál különösen megsokasodott az út szélén állók száma: ha­talmas éljenzéssel, lelkes tapssal, virágesővel köszön­tötték a világ első űrhajósát. A diadalmenet Budán is folytatódott: a Mártírok út­ján, a Moszkva téren, az ün­neplők tízezeréi helyezkedtek el. Aki jobban akart látni fákra, villanyoszlopokra ka­paszkodott; másutt a leállt tehergépkocsik, autóbuszok tetejéről integettek a gépko­csisor felé. A Moszkva tér után, r Déli pályaudvar felé halad- útvonalat is hatalmas ember- gyűrű vette körül, s még az Istenhegyi úton Is, egészen a szállásig százak és ezrek kö­szöntötték, üdvözölték Gaga­rin őrnagyot. Ilyen ünneplés! régen láttak a főváros őre- falai: százezrek szeretető tapsa, éljenzése fogadta, r főváros népe szívből köszön .tötte kedves vendégét (MTI A SZOLNOKI SZUPERFOSZFÄT ÜZEM EPITKEZÉSR V l & VUmAG PROLETÁRJAI EGYLEU LJ LI Ui' XU évfolyam, 196. teám. Ara 80 fillér 1961. augusztus SO, vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents