Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-19 / 195. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 19. Berlini jelentések (Folytatás az 1. oldalról} pos látogatásra Bonnba érkezett. Conally Nyugat-Berlini is felkeresi, hogy — mint az AFP közli — „a helyszínen tanulmányozza a kialakult helyzeteií”. Az AP kölni jelentés szerint a nyugatnémet ipari szövetség csütörtökön felszólította tagjait, bojkottálják a szeptember 3-án Lipcsében megnyíló nagy nemzetközi vásárt A nyugatnémet tőkéseknek ez a csúcsszervezete azt kívánja, hogy az NSZK ipari cégei ne küldjék el képviselőiket Lipcsébe és ne vegyenek részt a kiállításon. A szövetség igyekezete azonban hasztalannak rnutatkozik, mert a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kamarák megtagadják a bojkottot. A braunschweigi kereskedelmi és iparkamara határozatban közölte, nem tesz eleget a felhívásnak, a hannoveri és a lüneburgi kamara szintén követte példáját Mint az ADN jelenti, a lipcsei őszi vásárom ott lesznek a nyugat-berlini kereskedelmi cégek képviselői is, a berlini kereskedelmi hivatal már számos részvételi kérelmet kapott John Hightower, az AP hírmagyarázója a csütörtökön Moszkvában átadott nyugati jegyzékekkel foglalkozik. A tudósító rámutat, hogy a nyugati hatalmak “> amint számítani lehetett rá — puszta tiltakozásra szorítkoztak. Az angol, az amerikai és a francia kormány ugyanis csak ebben az egy tényben tudott közös nevezőre jutni. Sőt, „a jelen körülmények között már az it vitatható, vajon bölcs dolog volt-e a Nyugattól a jegyzékek elküldése”. A' tudásitó hozzáfűzi, hogy a propagandától eltekintve, a három nyugati nagyhatalom megtett mindent, amit a jelen helyzetben tenni szándékozott. A New Torit Herald Tribune vezércikkében arra mutat rá, hogy a nyugati szövetségesek »képtelenek voltak közős egyetértést" kialakítani. „De Gaulle tábornok — aki néha úgy beszél, mintha a múlt századból került volna ide — kereken ellenzi a tárgyalásokat ... Az angolok a maguk részéről azzal érvéinek, hogy a válság valószínűleg elmúlik, ha a szövetségesek nem fordítanak rá túl sok figyelmet. Az Egyesült Államok pedig meg sem mondta, mire gondol”, A Chicago Sun-Times viszont azt állítja, hogy az Egyesült Államok »jelképes" megerősítésképpen valószínűleg tankokat és páncélozott járműveket küld Nyugat- Berlinbe. így cselekszik majd Franciaország és Anglia is. A lap szerint ezt a tervet az amerikai és a nyugati diplomaták csütörtöki zártkörű megbeszélésén vetették fel. Willy Brandt csúfos kudárca a magasvasúttal Berlin (MTI). — Fagyos hangulat uralkodott csütörtökön délután Nyugat-Bérűn szenátusi palotájában. Willy Brandt főpolgármester a szerdai „tüntető nagygyűlésen” többek között bejelentette: a szenátus „ellen- intézkedésekkel” válaszol az NDK kormányának vasárnapi határbiztosító intézkedéseire, így érvelt: „miután * másik fél megsértette a négyhatalmi statust, nem tarthatjuk többé szem előtt az 1945. évi egyezményt, amelynek értelmében a magasvasút, (S—Bahn) egész Berlinben, tehát Nyugat-Berlinben is a kelet-berlini városvezetőség kezelésébe tartozik". Bejelentette a nyilvánosság előtt: „csütörtökön tárgyalok erről a kérdésről az amerikai, az angol és a francia városparancsnokkal”. Majd hozzátette: a városparancsnokok már közölték is vele: egyet értenek a tervvel, hogy vegye a szenátus saját kezelésébe a magasva- sútat Csütörtökön kiderült, hogy Brandt ismét bakot lőtt, elsietett kijelentésével, amely- lyel tulajdonképpen nyomást akart gyakorolni a városparancsnokokra, csütörtökön ugyanis hiába várta a ▼árosparancsnokokat, végül telefonértesítést kapott, hogy a megbeszélést el kell halasztani. A szenátus szóvivője nem volt hajlandó ehhez az ügyhöz magyarázatot fűzni, politikai megfigyelők szerint azonban feltételezhető, hogy a három nyugati hatalomnak a Szovjetunióhoz intézett csütörtöki „tiltakozó jegyzéke” miatt nem jelent meg a három városparancsnok a schönebergi palotában. Formális jegyzékeikben ugyanis az említett hatalmak kormányai arra hivatkoznak, hogy ők továbbra is érvényesnek tekintik Berlin négyhatalmi státusát, jóllehet azt az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai már több mint egy évtizeddel ezelőtt 1948-ban felrúgták azzal, hogy megosztották a várost és külön pénzegységeket vezettek be Nyugat-Berlinben. Azzal, hogy a megszálló hatalmak éppen a négyhatalmi státusra hivatkoznak, Brandt már nem érvelhet úgy, ahogy azt szerdán tette. > Amikor Brandt észhez kapott és belátta, hogy az „ellenintézkedés” igen kétes eredményekkel kecsegtet, utasítást adott a jobboldali szakszervezeti vezetőknek, bogy bojkottálják a magas- vasútat, a bojkottfelhívásnak azonban nem volt foganatja. GAGARIN a hős, a barát, az ember Ki ez a 27 esztendős szovjet fiatalember, akinek nevét egycsapásra ismerte meg öt kontinens népe, s kinek neve örökre összefonódott az ember világűr fölött aratott első nagy győzelmével? Jurij Gagaria személyében számtalan szimbólum egyesül. Az életrajzát — a legutóbbi időket nem számítva — ezrek és tízezrek téveszthetnék össze a sajátjukkal a Szovjetunióban. Kis mezővárosból származott, munkásfiú ő, aki esti iskolákat, technikumokat végzett, közben beleszeretett a repülősportba, bevonult katonának, repülős, majd hivatásos tiszt lett Tagja a Komszomolnak, majd pedig belép a pártba, mert szükségét érzi, hogy minél többet vállaljon azokból a lelkesítő feladatokból, amelyek célt és értelmet adnak nemzedéke és az egész szovjet nép munkájának. Katonai alakulatának parancsnoka a következő jellemzést adta róla: „Repülőalakulatunknál teljesített szolgálata során Ju ríj Alekszejevics Gagarin fegyelmezett. szolgálatkész tisztnek bizonyult. Szakszerűen, magabiztosan repült, a navigációs feladatokat könnyen sajátítja eL Sugárhajtású gépeken százhatvan repülőórája van...” Felesége az újságírók kérdéseire így válaszolt: — Nincs semmi különös az egészben, nem is tudom, mi egyebet mondhatnék. Talán azt, hogy Jura nagyon rendes férj és jó családapa, minden szabad percét a családnak áldozza, s nagyon botdogok vagyunk. Egy szemtanú a következőképp írja le az űrrepülés után a tudományos állomásra érkező Gagarint: „Jurij Alekszejevics még nagyon fiatal Teste erős felépítésű, az átlagosnál alacsonyabb, arca nyíltságot árul el, vonásai jellegzetesen oroszosak* mosolya csupa őszinteség és jóindulat” A rádió közvetítése Gagarin látogatásáról A Kossuth-rádiő szomb at délelőtt S éra 55 perces kezdettel a Ferihegyi repülőtérről közvetíti Jurij Gaga- rinnak, a világ első űrhajósának fogadtatását. Délután 16 éra 25 perckor közvetítést ad a Kossuth-rádió a HősSk teréről, a Gagarin őrnagy tiszteletére rendezett nagygyűlésről. (MTI) S valóban, Gagarin külseje annyira oroszos, hogy a szovjet emberek mikor meglátják fényképét, többnyire felkiáltanak: „Tyipicsno nas!” — ami körülbelül azt jelenti: jellegzetesen a mi fajtánk. Gagarin szenvedélyesen érdeklődik minden, az űrhajózással összefüggő tudományág, technikai kérdés iránt. — Ciolkovszkij neve igen sokat jelent számára, olvassa műveit és egyébként is sokat foglalkozik fizikával, matematikával. Az irodalomból az orosz klasszikusok és a szovjet írók a kedvencei: Csehov, Tolsztoj, Polevoj. Gyermekkora óta kedves hőse Polevoj „Egy igaz ember” című művének főszereplője* Alek- szej Mereszjev. Gagarin tettének, a egyéniségének hatása egyre tovább gyűrűzik: brigádokat, munkacsapatokat, úttörő őrsöket neveznek el róla, s a magyar fiatalok legjobbal Gagarin-klubot alaíkítottak, melybe a belépés feltétele egy-egy kiváló pályamunka volt A nyugati sajtó Gagarin* repülésének napjától kezdve, a később, a2 amerikai űrrepülési kísérlet után is kénytelen szünet nélkül növekvő csodálattal adózni Gagarin tettének: „Ne átitassuk magunkat azzal, hogy Shepard hőstette, bármilyen nagyszerű volt is, véget vet a szovjet fölénynek. Gagarin őrnagyé marad örökre a világűrben járt első ember dicsősége”- — írja a Washington Post Jurij Gagarin, aki 89 perc alatt körül repülte a Földet immár hónapok óta folytatja országról országra, városról városra vivő diadalátj át a földön. Angliai fogadtatásáról így ír Frank Gullett, a Népszabadság londoni tudósítója: „...Az egész útvonalon már kora reggel óta gyűlik a tömeg. Minden korosztály képviselve van, s úgyszólván minden második ember kezében fényképezőgép. ^Nagy- szerű volt, amit véghez vitt!” „Nézd ezt a tündért mosolyt!” ^Régóta várok, de érdemes voltr — ilyeneket hallott az ember lépten- nyomon.” Az angol nép, az angol sajtó felháborodott hogy a kormány képviselői nem fogadták Gagarint a repülőtéren. „Soha senki sem állította, hogy Gagarin államfő — írta a Daily Mirror —, ezzel szemben véghez vitt valami olyasmit, ami mellett messze eltörpül mindaz, amit Mr. Macmillan, vagy bármelyik minisztere valaha is véghez vihetett,” Manchesterben az öntőipari munkások szakszervezete dísztaggá választotta Jurij Gagarint Fogadta őt Macmillan miniszterelnök is. Az angol kormány elnöke a sajtó képviselőinek következőképpen nyilatkozott erről: „Gagarin őrnagy rendkívül kedves ember, találkozásunk igen kellemes volt” Angliai útja során végül fogadta Gagarint második Erzsébet angol királynő is* A Kubába érkező Gagarint óriási lelkesedéssel köszöntötte Havanna népe, s a kormány nevében Dorticos elnök és Castro miniszterelnök. A zuhogó trópusi esővel dacolva százezrek kiáltották az elhaladó autó után: „Éljen Gagarin!” „Éljen NyikUaP’ „Éljen Fidel!” Gagarin ma már nem egyedül viseli az űrhajós kitüntető nevét Barátjával, German Tyitowal együtt készültek a nagy feladatra. Aztán megszületett az állami bizottság döntése: az első űrrepülést Jurij Gagarin hajtja végre. Hogy vette tudomásul a két elválaszthatatlan jó barát ezt a döntést? Jurij Gagarin aznap este ezt írta naplójába: „Ügy gondolom, 6 sokkal tehetségesebb, mint én, azt hiszem, azért nem őt küldték az első útra, mert egy következő bonyolultabb űrrepülést keli végrehajtania”. Jurij és German barátsága nem lazult meg, hiszen erősebb, tartalmasabb az egyéni becsvágynál. És mindkét ifjú hős érzi: dicsőségük fénye, mint tükörben sokszorozódik meg a másik dicsőségében, s hogy hősies „versenyükének győztese valójában a szovjet nép. EMLÉKEZZÜNK) Ma, amikor természetesnek vesszük, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya mindenki számára biztosítja a munkához való jogot, — emlékezzünk azokra az időkre is, amikor még mindez nem volt természetes. Idézzük a múltat az úri közigazgatás úgynevezett „bizalmas” irataiból, melyekből a Hor- thy-rendszer bukását kísérő lratpusztítás ellenére is sikerült jópár értékes dokumentumot megmenteni levéltári megőrzésre. Ilyen bevezetővel látták el ezeket az iratokat: „M á - solat M. kir. Belügyminiszter. Szám: 4595/1927. VII. rés. Igen sürgős. Bizalmas. Sajátkezű felbontásra. Valamennyi várm. alispánjának, a m. kir. államrendőrség valamennyi kér. főkapitányának, a m. kir. állami rendőrség budapesti főkapitányának és valameny- nyi csendőr kér. pnokság- nak.” Így jutottak azután ezek a körrendeletek a felsőbb fórumokat megjárva a főszolga- bírákhoz, onnan a jegyzőkhöz és a csendőrőrs parancsnokságokhoz. Az úri Magyarország minden napját végigkísérik ezek a bizalmas iratok és hűen érzékeltetik, mennyire féltek az elnyomó osztályok a dolgozó néptől, s legjobban a kommunistáktól. Bármelyik esztendő „iratterméséből” közölhetnénk az alábbiakhoz hasonló idézeteket. Most 1927-ből való, tehát a kapitalizmus átmeneti és viszonylagos stabilizációja időszakából származó aktákból közlünk néhány részletet. „Hazátlan bitangok IC „Ismeretes, hogy Görögországban meglehetős számban magyar munkások is dolgoznak, kik azelőtt sűrűn keresték fel úgy a m. kir. követséget, mint a görög—magyar kereskedelmi kamarát, segélyt kérve és sokszor a legnyomorultabb állapotban. — Feltűnő, hogy most, f. évi május hava óta segélyt kérő magyar munkás nem jelentkezik többé sem a követségen, sem a kamaránál, és hogy oly munkások is, akik munka nélkül vannak, nem kérnek többé segélyt, míg másrészt azon tendencia is észlelhető, hogy a munkások most, midőn a legnehezebb idő, a rettenetes nyári hőségek elmúltak és őszre kellemesebb körülmények között folyik a munka és könnyebben lehet a munka elnyerésére számítani, mégis igyekeznek hazaszállingózni, holott a görög kölcsönök folyósítása után őszre és télre egy újabb fellendülés volna várható... Jóllehet semminemű pozitív adat nincs arra nézve, hogy ezen munkások a kommunizmus által meg volnának fertőzve, mégis szükséges, hogy a Görögországból és Macedóniából hazatérő magyar munkások fokozottabb ellenőrzés alá vonassanak és megfigyeltessenek.” így szól a bizalmas körrendelet, miután tudtul adja, hogy az athéni m. kir. követség jelentése szerint az idézett helyeken „igen erős kommunista propagandát űznek.” Megfigyeltük? Az urak pimasz körrendeleté szinte ezt mondja: „Miért akarnak a magyar munkások saját hazájukba visszatérni? Miért nem koldulnak tovább a görög—magyar kamaránál? Hiszen a nemzetközi finánctőke Görögországnak is vet koncot, éljenek tehát a magyar munkások — kivált, ha kommunisták — az idegen nép nyakán. Inkább, mint hazájukban.” És ezek az urak nevezték „hazátlan bitangoknak” a munkásokat! De olvassunk bele a m. kir. belügyminiszter 3031/ 1927. VII. rés. számú, szigorúan bizalmas stb. körrendeletébe is. „A franciaországi kritikus gazdasági helyzet következtében a Franciaországban élő magyar munkásoknak máris egyrésze állás és kenyér nélkül maradt és figyelemmel a franciaországi munkanélküliségre, joggal lehet következtetni arra, hogy a munkanélküli magyar munkások száma a következő hetekben csak növekedni fog. Ennek az állapotnak természetes következménye az, hogy a magyar munkások javarésze vissza fog vándorolni.” Kiadja tehát a miniszter űr az ord- rét: £... hárítsa el azokat a veszedelmeket, melyek a nemzetköziség és radikalizmus eszémitől megmételyezett munkásoknak tömeges visszatéréséből állhatnak elő..mivel „mint azt kétsétgelenül megállapítottnak lehet tekinteni, a franciaországi magyar munkásság egyrésze politikai és nemzeti szempontból megbízhatatlan.” Ennek oka az, a köztudomású és sajnálatos tény, hogy a Franciaországba kikerült magyar munkások ... legnagyobb részben a szélsőséges radikális és kommunista szervezetek segítségével tudtak munkaalkalmat találni.” „Ezeknek a munka- nélküli munkásoknak, akik különben sem rendelkeznek létfenntartási eszközökkel, az ország területén való elözön- lését meg kell akadályozni.” Ezért gyűjtőtáborokat állítottak fel, ahol — mint a miA Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének szervezkedéséről így tájékoztat az 5229/1926. VII. rés. sz. belügyminiszteri leirat: „Kifejezett cél, hogy a szövetséget olyan nagyra növelje. amekkora a Károlyi uralom idején volt... — A megtudott részletek szerint (a szövetség ti. a szakszervezeti tanácshoz átiratot intézett. s abból csak részletek jutottak a hatóság tudomására) a szövetség tisztikara: Elnök: Széder Ferenc, alel- nök: Reischer (máshol Reichel) János, titkár: Takács József, pénztáros: Galló Istniszter űr elhatározta fertőtlenítés, megfigyelés és megfelelő felvilágosító tanítás útján a munkások lelki gondolatvilágát megjavítani szándékozom.” A hazatérteket jegyzőkönyvileg hallgatták ki arra vonatkozólag, hogy „mikor, mi célból, mely úton, mely hatóság által, mily szám alatt kiállított, milyen utazási okmány alapján vándorolt ki, miféle munkát, mily időn át (naponta hány órát) teljesített, mennyi volt heti vagy havi keresete, mikortól fogva, kinek biztosítására, mely politikai szervezetnek volt a tagja, miféle politikai tevékenységet fejtett ki... mely úton... hol tért vissza az országba.” Ilyen nemszeretem vendég volt a magyar munkás hazájában. De a díszmagyaroe, díszkardos, föveges, bogiáros magyar urak ezalatt szemfor- gatóan szónokoltak a hazaszeretetről. ván (Budapest), jegyző: Veres Péter (Balmazújváros), ellenőr: Tisza Antal (Szolnok), vezetőségi tagok: Molnár Mihály (Kunszentmár- ton,... stb. Számvizsg. biz. tagok: Gyenes Ferenc (Jász- árokszállás) stb.” A választmányi tagok között Tóth Ferenc és Ragó Antal szolnoki elvtársakat találjuk a névsorban. Részletesen beszél a leirat a szövetség eddigi történetéről, legfőbb vezetőinek tevékenységéről, s a létszám alakulásáról. E szerint: „Taglétszám az 1922. évben 139 helyi szervezetben 10 567 tag volt beírva. Ä kommun alatt a tagok létszáma ... 700 000 emelkedett, 1925-ben 90 helyi szervezetben 270 tag tömörült.” A szövetség Békés megyei csoportja javasolta a központnak, hogy a cselédbérek megállapítását a következők szerint követelje: „Mg. cseléd évi bér 800 ak., 18 m. m. búza, 8 m. árpa, 60 kgr. szalonna, 60 kgr. só, 25 kgr. petroleum, 50 liter főzelék vagy 104 négyszögöl kert. 1 tehéntartás lúd nélkül, szabad tűzrevalő, vasár- és ünnepnap teljes munka - szünet, évente 6 napi fizetéses szabadság. A munkaidő 11 és fél óra keretben 10 óra télen, tavasszal 14 órás keretben 12 óra, nyáron 16 órás keretben 13 és fél óra. ősszel 12 óra. Napszámosok 18 éven felül napi 3 ak., nyáron é? szeptemberben 4 ak., munkaidő 8—12 óra évszakonként. A szövetség ezen kívii programját lényegesen megváltoztatta és igen radikális kívánalmakat hirdet a földbirtok- és adóreform, a több- termelés, a munkásvédelerr terén. Felhívom Címet, hogy az általam most közöltek figyelembe vételével a szövetséf' minden esetleges megmozdulását éber figyelemmel kísérje és minden észleletről hozzám kimerítő jelentést tegyen” — fejeződik be a leirat. Alkotmányunk ünnepén emlékezzünk a veterán elv- társak harcaira, akik boldog, szabad jelenünkért küzdöttek, börtönbüntetést szenvedtek, sőt életüket is adták. Kozák Gábor Féltek a parasztoktól is
