Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-18 / 167. szám
1961. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ki mellette, ki ellene... Dobos Sándor, a párttitkár beszél: — K. József a múlt év decemberében nagymennyiségű parkettát vásárolt. Később kiderült, hogy az lopott áru volt. Most orgazdasággal vádolják őt. Vétsége miatt a fegyelmi bizottság javasolja: váltsuk le pártvezetői tisztségéről és részesítsük megrovásban. A titkár után K. József kapott szót: *— Építettem, kevés pénzem volt. Megvettem. Magam is restellem. Tudom, hibáztam. Egy bűnszövetkezet részese tettem akaratlanul is. A büntetést megérdemlem. Nagyvonalú voltam. Csak azt néztem, én jól járok-e. Leül. Abonyi kezdi: — Hibás a Jóska, de ne hozzunk addig határozatot, míg a bíróságon nem döntenek. — Az orgazdaság fennáll! — Mikor megvette, nem tudta, hogy a parkettát lopták. — Nem volt írás, tudhatta, hogy „fekete” úton jár — Ki nem szeret jutányos áron vásárolni. — különösen akkor ha kevés a pénze. — De itt az intézetről is szó van. Az iskola, a tanári, az oktatói kar hírnevéről. — Várjuk meg a bíróság Ítéletét Nehéz a döntés. Büntetni is kell. nevelni is. Büntetni, mert aki nem védi a saját és intézete hírnevének tisztaságát. — megérdemli. Nevelni, mert K. József nem szándékosan került kapcsolatba a félmillió forintot ösz- szeharácsoló bűnszövetkezettel. A vita után ismét 6 kér szót: — Köszönöm, hogy bíznak bennem. Ebből érzem legjobban. sokkal óvatosabbnak kell lennem. Tanultam. A tagság egy ellenszávazat és két tartózkodás ellenében elfogadja a fegyelmi bizottság javaslatát. * - ■ P. Károly megtörtén ül a helyén. A titkár ezt a bejeŰj üzletház épül Szolnokon a Nyíl utca sarkán a Szolnok városi tanács felügyelősége és a környék la- lakossága segítségével. Az új vegyes-élelmiszer bolt létesítéséhez csak 60 000 forint állami beruházásra van szükség, mert a lakosság az építkezésnél 1200 óra társadalmi munka elvégzését vállalta. lentést az előzőnél nehezebben kezdi: — Nem volt még nálunk példa arra, hogy emberek családi dolgaiba így beleavatkozzunk. Most viszont azt kell tennünk. P. elvtárs rendezetlen családi viszonyok közt él. S ő a kiutat az ivás- ban kereste. Többször botrányt is okozott. Ez pedig nem fér össze a párttagsággal. Én személyes jóismerőse is vagyok. Évekig jártunk együtt, soha nem ivott. Nem hagyhatjuk, hogy elveszítse régi énjét... Csend. Megint Abonyi szól: Eléggé fájhat neki a sorsa. Ne tetőzzük baját büntetéssel. A kommunista is érző ember. Ki tud magának parancsolni, ha felborzolják az idegeit... Azt mondjuk mindig, hogy a tanulókat nem szabad megütni. Mégis megtesszük. Nézzünk csak magunkba... Rácz Gyula, az igazgató szól: — Az idegesség, a bánat nem mentség sem az ivásra, sem a tanulók bántalmazására. Egyébre sem. •— Ne legyünk merevek. P. elvtárson nem segít, ha elzárkózunk tőle. — Nem is takargathatjuk a hibáit. Nincs értelme az elnézésnek. Csak neki ártanánk elsősorban. — Mérlegeljük azt is. hogy mindig kiváló, jó munkát végzett — Az sem mentség a megszégyenítő életmódra! — Aki egyszer bajba jut, megtéved, azt nem szabad eltaszítanunk. Elítélhetjük a cselekedetét, de ne forduljunk el tőle... • így zajlik a nem mindennapos vita a Szolnoki Ipari- tanuló Intézet párttaggyűlésén. Ki mellette, ki ellene szól annak, aki vétett az erkölcsi követelmények ellen. De minden szóban érződik az aggodalom az emberért, a se- gíteniakaró szándék. Nem könnyű megtalálni az utat. amelyen keményen számolhatnak le a hibákkal, de kinyújtják baráti jobbjukat azok felé. akik tulajdonképpen rendes emberek... Csak az élet buktatóinál elvesztik egyensúlyukat. B. E. Még ma is szól a húszezer éves esontsip Kesztölc határában,' a Pilis hegyen lévő „Bivak-bar- lang”-nál ásatásokat folytatott a Magyar Nemzeti Múzeum. A jégkorszakbeli ember emlékeit kutatták, s több kőszerszámot, állati csontot találtak. A Dorogi József Attila Bányász Művelődési Ház múzeumbarátok köre azóta is többször felkereste a vidéket. Nemrég értékes leleteket találtak: két kőszerszámot és mintegy 20 000 éves csontsí- jjpot. Az egyszerű kőszerszámI 'mal kifaragott, nagyobb őskori állat karcsontjából származó síp még ma is szól. Az ér- 5 tékes lelet a Dorogi Tájmú- • zeum gyűjteményébe kerül. I (MTI) Zagyvarékason a község főterén jórészt társadalmi munkával művelődési ház épül. Képünkön Máté Lajos brigádja a betonozást végzi A vasútállomás vendéglőjébe belépett egy vállas, testes fiatalember és fürge léptekkel a pulthoz sietett. Egy másik ember már állt ott. Egy fél korsó sör árválkodott előtte és az ember a pult mögött kifüggesztett figyelmeztető táblákat nézte. — Egy pohár sört kérek — szólt az érkező és megállt a másik mellett. — Igenis, egy pohár sört — ismételte a csapos a rendelést és elkezdte nyomkodni a sörpumpát. Akinek már volt söre ivott és közben a másikra nézett. A szeme megvillant, kicsit odább fordult, majd ismét mozdulatlanná vált. — Miért nem korsót iszol, hé’? Tán nem telik rá? — kérdezte. — Telik a\ Csak minden fordulónál beugrók — mozdult a másik és megnézte a kérdezőt. -&■ Gabonát hordunk ide a raktárba és többször is elmegyünk itt. De te hogy kerülsz ide. — Itt dolgozok most a kórosban. —■ Az útépítőkkel? — Azokkal. Hát te kinek a gabonáját hordod? — A magunkét. Otthon Vagyok a csoportban. — Hát te nem mentél el más munkára? — Nem. Maradtam. — Es nem Bántad meg? — Nem. A nehezén már túl vagyunk. Ezen a nyáron például már egészen szépen keresünk. — Mennyit? — Csak előlegként hatszázat kaptam egy hónapra. — Mikor? „ — A múlt hónapban. — És nőst is lesz annyi? — Több lesz. A zsákolást például jobban fizetik. Csönd lesz egy pillanatra, a csapos leül, az emberek isznak, a légyfogón pedig keservesen sír egy félig felragadt légy. Aztán az utász megint tovább szövi a szót. — Melyik dűlőről hordjátok most a búzát? — kérdezi. — A tietekből. A Páskomból — Jó? — Az. Nektek sose volt ott ilyen, — Nem hiszem. — Gyere nézd meg. Benn áll a terményforgalmi udvarán a vontató. — Inkább elhiszem — le- gyint fintorogva az utász. Aztán megkérdezi. — Emlegetnek még a faluban? — Már nem nagyon, elfelejtettek. — Engem? Az nem lehet! Nyolcvan évig éltünk mink a. faluban. — De te már nem ott lész. Es haza se jársz csak látogatóba. így hát elfelejtenek lassan. — Osztón mindenki? — A legtöbben. — Nem keltenék már munkacsapatvezetőnek se, mint az alakuláskor? — Annak nem. Van már más. — Kicsoda? — Én. — Aztán kik vannak a csapatban? — Vida Feri, Kós Béni, Jóljárt Jóska, Magyar Vince meg az öregek. — De hisz azok mind az én embereim. Gazdagyerekek. Azok engem akartak vezetőnek. Hogy választottak azok meg téged? — Önként. — Rábeszélték őket? — Nem kellett. — Hát akkor mégis, mivel főzted meg őket? — A te furfangjaiddal. — ? — Megcsináltuk a határba amiről valamikor te álmodoztál. — A kertészetet? — Azt. — öntöztök is? — Persze. Három szivaty- tyúval. Jövőre meg már hattalL Aztán ráálltunk a hizlalásra is. Az idén száz gő- bölyt adtunk át «z államnak. Színházi szolgálat A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban körülbelül 12 ezer műkedvelő drámai együttes működik. A műkedvelő színjátszó együttesek munkájának megkönnyítése céljából létrehozták a „Színházi szolgálatot”, amelynek raktáraiban körülbelül 20 ezer kosztüm található. A kosztümöket elsősorban Prágában készítik. Itt állítják elő az egyéb színházi kellékeket is. A chrasti üzemben évente például körülbelül 1200 kg műhajat készítenek. A színházi szolgálat ilymó- don nagymértékben megkönnyíti a kultúrotthonok és üzemi klubok színjátszó együtteseinek munkáját Szemelvények a Szolnok megyei híradókból Hírt adtunk nemrégen a ti- szavárkonyi Petőfi Termelő- szövetkezetben megjelenő szövetkezeti kisújságról. Azóta egyre jönnek a hírek, hogy termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gépállomásaink önálló híradókat szerkesztenek. Tallózgattunk bennük és íme az eredmény: SZÁND ASZÖLLÖS A szandaszöllősi Vörösmező Termelőszövetkezet pártszervezetének híradóját Tóth Lajos párttitkár juttatta el hozzánk. TermelőszöUÁ^eUitUá td It'C'tldipő óh'S'Z ttCf. Nagy tágas teremben apró székek, asztalok, s egy falra- íüggesztett táblán a névsor. Furcsa kis birodalom ez, hiszen lakosai béke időben is „fedőnevet” — használnak: Nagy Jancsi, Kis Pista, Tóth Évi helyett perec, ásó, csigabiga, kisház, boríték, pillangó s még megannyi színes, kedves ábra sorakozik egymás mellett. Kint az előtérben fehér vászonból varrt fésűtartók. Minden rekeszből gyermekfésű kandikál elő, s a rekeszre hímezve a benti tábláról ismerős ábrák. Mindezekből kiderül, hogy nem éppen konspirációs okokból történik a nevek elhallgatása, hanem azért, mert viselőik — még nem tudnak olvasni. Azt azonban pontosan tudja, a tiszaugi óvoda és idénynapközi 53 kis lakója, hogy ma „perec és : alma” a napos. Reggel 6-tól este 6-ig hangos csivitelésüktől ez a Hófehérke és hét törpe ország. 33 gyermek jár az óvodába, de május 1-től szeptember 1- . ig 20-szal több a számuk. A tsz tagjai, dolgozó asszonyok nyugodtan hozzák ide gyerekeiket a dologidőben, mert itt napi I—2,5 forintér há- : romszori étkezést, gondos felügyeletet kapnak. — Az idénynapközi működésének tartamára kettővel emelték a személyzetet (óvónők, konyhai dolgozók) létszámát.S a vigyázó tekintetektől követve a gyerekek önfeledten hancúroznak és közben komolykodva ismerkednek a közösségi élettel. Naposuk és napirendjük van, éppúgy, mint az úttörő- és KlSZ-tá- borokban. Csak éppen a napirend pontjai mások: 6—9-ig játék a kertben, 9-kor néhány perc torna. Utána kézmosás, tízórai. A nap legkomolyabb része ezután jön: mesehallgatás, vers- és daltanulás. Ez azonban mindössze félóra, s a mozgékony apró kis lábacskák ismét vihetik gazdájukat a kert távoli sarkaiba, vagy a Tisza partra: kirándulásra, jóidőben fürdésre. — Az ebéd, s a népszerűtlen „csendes óra” után újra játszunk, labdázunk, s ilyenkor műveljük a konyhakertünket is — mondja a idénynapközi vezetőnője. — „Nagy kanna, hova viszed azt a kisgyereket?” — szeretnénk hirtelen felkiáltani, mert szinte az óvónő szavainak igazolására meg is jelenik egy pöttöm kisfiú könnyű, de termetéhez képest nagynak tűnő öntözőkannával. — Ezek a pici gyerekek valóban tudnak hasznos munkát végezni? — kérdezzük hitetlenül. — De még mennyire! Előfordul, hogy a növényt szedik ki gyom helyett, de ritkán. A lényeg az, hogy tavasszal alig kellett zöldfőzeléket vásárolnunk, megtermett minden. Közben visszaérkezik az előbbi kisfiú, most már üres kannával. Az óvónéni elárulja, hogy Nagy Jóskának hívják. — Mondd, Jóska, szereted a kertészkedést? vetkezeti híradójuk negyedik száma a félév sikerét, sikertelenségét dolgozza feL Megtudjuk, hogy a Vörös Mező Termelőszövetkezetnek 1 145 000 forintos bevételi terve volt az első félévre. Ezzel szemben 1408 000 forintos bevételt teljesítettek. Többletbevételük 263 000 forint. Ámde a kertészetben 44 000 forintos kiesésük volt. S a kis újság nem elégedett meg annak bejelentésével, hogy globálisan teljesítette a termelőszövetkezet féléves termelési tervét, hanem szerkesztőbizottsága a kis lap nyilvánosságával kérdezte meg a vezetőket, hogyan történt a kertészet tervkiesése, s hogy van-e elgondolásuk n kiesés pótlására. A hír-rovatban arról értesülünk, hogy a pártszervezet határozatot hozott arra: minden hónapban tartsák meg a szövetkezet közgyűlését. Innen tudtuk meg, hogy július 23-án a szövetkezet legjobb dolgozói balatoni kirándulásra indulnak« KISÚJSZÁLLÁS Papp elvtárs, a Kisújszállási Gépállomás igazgatója küldte el hozzánk üzemi híradójukat. Végigolvastuk, s így megtudtuk, hogy szántási versenyt szerveznek a Kisújszállási Gépállomáson. A nyári munkák értékelésében a Dózsa Termelőszövetkezetben dolgozó Tóth Jánost és Bencze Mátét dicséri a híradó. Megrója Marjai Györgyöt, aki nem nagy gondot fordít az utak disztülerezésé- re. Ugyanígy Szarka Sándor traktorvezetőt, aki hanyagul végezte a nyári szántást. A kis lap bírálja azokat a traktorosokat. akik gépük karbantartásával nem törődnek. Sándor Lajos gépe tűzveszélyes. Oros traktorvezető gépe védőrács nélkül Üzemek SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI GAZDASÁGOK A Szolnok megyei állami gazdaságok legutóbbi híradójában közli a kombájnosver- seny állását. SZK—$-as géptípusok versenyében Kovács László, Kapitanov Vilmos és Oláh János, a Középtiszai, a Héki, illetve a Nagykunsági Állami Gazdaság kombájno- sai az elsők. A kétmenetes aratásban Tőrös Sándor, ifj. Sándor Kálmán és Fazekas Sándor, a Csorbái Állami Gazdaság dolgozói az állami gazdaságok versenyének megyei legjobbjai. Magyar kombájnnal a Héki Állami Gazdaság kombájnvezetői a legjobbak; Abból pénzeltünk, amíg nem hozott a kertészet. — Aztán milyen az istálló? — Nagyobb, mint amilyet te még gazdakorodban terveztél. — És hol épült fel? — A Nagyrét szélén. A Bíró földön, amit mindig meg akartatok venni. Ha hazajössz, megnézheted. — Megengeditek? — Szeretem — feleli a neve hallatára tele bizalommal. — Azt szeretem a legjobban, meg amikor bábszínház van... Ma még bábszínház — holnap színház. Ma még apró kis kapa — holnap traktor. Ma még munkás, színes gyerekkor — holnap változatos, gazdag élet. Z. J. — CSEHSZLOVÁKIÁBÓL, Svédországból. Lengyelországból. Franciaországból is várnak vendégeket a Budapesten rendezendő őszi bélyeg-világkiállításra. A hazai látogatók számára külön- vonatokat és autóbuszokat indítanak és 50 százalékos vasúti, 25 százalékos autóbusz kedvezményt vezetnek be a kiállítás idejére. — Meg. Más idegennek is megmutattuk már. Már’ tennénk veled kivételt. — Hát én idegen vagyok? — Nekem nem. De a többiek már úgy emlegetnek. Három éve már, hogy hátat fordítottál a falunak, ne várd azt, hogy tárt karokkal fogadnak. Tehervonat fut be az állomásra, két fékező ugrik le róla és berontanak a söntésbe. Sört kémek és az egyik a beszélgetők közé nyomako- dik. Ám azoknak már úgy látszik, nincs mondanivalójuk. Paroláznak. Az egyik megy, az utász marad és rá- könyököl a pultra. Fejét a kezébe hajtja és annyi szomorúság, meg tépelődés tükröződik az arcán, hogy a csapos nem állhatja szó nélkül. — Ki volt ez az ember? — bök ujjúval a távozó után. — Valamikor cseléd volt nálunk — válaszol sokára az utász, majd nagyot, keserveset sóhajt és három deci bort rendel tisztán, szóda nélkül. Ballagó László Ne mulassa el, r\éue megöi\ k Szolnokon 18—23-ig az állomás mellett lévő sportpályán, a Budapest Nagycirkusz sátorában. Jegyek kaphatók a cirkusznál. Telefon: 20—00. MŰSORÁT Säue boti
