Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

1961. július 16. SZOLNOK MEG ¥ El NÉPLAP •t Asszonynak is engedelmeskedik a traktor SZARVASI KÉPESLAP .■ — A Pepi-kert | A TÜZÖ NAPFÉNYBEN szinte szikrázik a tarló, ontja magából a meleget. Nemrégen kombájn aratott itt. most meg a távolban fürge Belo­rusz halad, nyomában széles fekete csík hasad. A püfögő masinát egy vékony fiatal nő vezeti. Nem tévedés, vagy el­írás ez. Valóban nő „dirigál­ja” a gépet. Pöttyös kendőjét játékosan cibálja a szellő, de ő mit sem törődik vele. Fi­gyelmét a munka köti le. Hátra, hátra tekint, asszonyi oedantériával vizsgálja, mi­lyen munkát végez a disztil- ler. s az utána kapcsolt sima- henger. Napbarnított keze a kormányon pihen. Biztos mozdulatai, nyugodtsága mu­tatja, hogy „ura’’ a gépnek. Ki lehet ez az asszony? Női traktorosok már alig. alig vannak. Talán ő az utol­só „fecske” ebben a férfiakat is megbróbáló. egészembert kívánó szakmában. Nincs sok idő a töpregésre. Mellénk ér, egy mozdulat s már egyhely­ben áll a Belorusz. Még a gép „nyergéből” üdvözöl egy mosollyal, s pár pillanat múl­va kezet nyújt. Fürkészem az arcát, a kendő alól kibuk­kanó szőke hajtincset. a nap­szítta szemöldök alatt derű­sen csillogó szemét. Ismerős­nek tűnik5 magamban talál­gatom a nevét, s hirtelen ki­mondom: Rózsika. Nevet. Aztán helyesel, el­találta: Vékony Róza vagyok, illetve már hetedik éve Erdős Józsefné. Vékony Róza nevét az 1950-es évek elején sokan is­merték a megyében. A szőke, törékenytermetű kislány egyike volt azoknak, akik nő léttükre traktorra ültek, s a széles, tágas határban bizonyították be. hogy egyen­rangú munkát végeznek a férfiakkal. — Már a Kisújszállási Gép­állomás dolgozójaként végez, tem el 1951-ben a három hó­napos traktoros iskolát — emlékezik a fiatalasszony. Zetorra kerültem, azzal dol­goztam négy évig, míg férj­hez nem mentem. Ennyit mond csendesen, majd el­hallgat. Talán emlékeiben felvillannak a dolgos hétköz­napok küzdelmei, s azok a I felejthetetlen percek, amikor 1952-ben átvette a sztahano­vista oklevelet, egy évvel ké­sőbb pedig Budapesten mel­lére tűzték a Munkaérdem­érem kitüntetést Megbecsül­ték jó munkájáért 0 pedig nagyon szerette a szakmáját. Vissza húzta a szíve a gép­hez. S most ha nem is az egész esztendőt, de a nyári hónapokat itt tölti a tágas, napfényes határban. Aratás előtt jött vissza a gépállo­máshoz. A férjét váltotta fel a Beloruszon, aki kombájnra ült, s még jelenleg is arat. A fiatalasszony is levágott rendrearatóval 384 hold ga­bonát. itt a kisújszállási Bú­zakalász Tsz-ben. Egy hete pedig tarlóhántást végez —- Nagyon féltem ettől a számomra új géptől — vall­ja be őszintén. — Néhány napig a munka is szokatlan volt. Fájt a fejem, a derekam. Este holtfáradtnak éreztem magam. De most már fel sem veszem. Pedig a napi munka az aratásban hajnali 4-től, este 10-ig tartott és most sem 8. vagy 10 óra. Ha férjem visszajön a kombájntól köny- nyebb lesz. mert váltjuk egy­mást Igaz a brigádvezető azzal biztat, hogy még jó pár hétig egyedül leszek. Ha a kombájnok befejezik az ara­tást. utána az aprómagvakat csépelik. Remélem nem lesz semmi hiba s egyedül is győ­zöm a munkát. Van bőven mit csinálni, 78 hold lent vá­gok majd le a rendrearatóval, s nemsokára a silókukorica betakarítása is megkezdődik, akkor járvasilózót húzatok a Belorusszal. Most már nem mondok búcsút a gépállomás­nak, amíg csak munka lesz a földeken. Tavasszal pedig ismét visszajövök, mindig kell az időszaki munkás. | EGYRE SŰRŰBBEN te­kint a gép felé, megértem mit jelent ez. Nem tartózta­tom tovább, s mindjárt „nye­regbe” is pattan. Mire kiérek a dűlőútra már messze jár, pöttyös kendőjét cibálja a szél. Barna kezével fordítja a kormányt, s újabb fekete csí­kot hasít a meleget lehelő tarlóba. Nagy Katalin aiiHHiHumiiHimiiiiimiMMiimiiiiiiiiMiiii A balesetmentes közlekedésért Űjszerű, nagyszabású isme­retterjesztő előadásra készül­nek a mezőtúri városi műve­lődési házban. Július 21-én este nyolc órai kezdettel há­rom előadója lesz egy témá­nak. Egy mérnök az Autó-Motor szerkesztőségéből ,,Száguldó autócsodák és a baleseti sta­tisztika” címmel tart előadást a műszaki újdonságokról és a biztonsági berendezésekről. Az előadás második részében egy orvos veszi át a „staféta­botot”, aki a szeszfogyasztás egészségügyi ártalmáról be­szél a vezetőknél. És hogy konkrét helyi példában sem legyen hiány, Lóczi rendőr­főhadnagy elmondja a me­gye legszomorúbb balesetei­nek történetét. Az előadást filmvetítés kö­veti. Szedik a káposztát Piacra érett a káposzta az újszászi Szabadság Tsz kertészetében. A szorgalmas szövetkezetiek száz holdon kertészkednek a Zagyva partján. A folyó vizéből bőven locsolhatják növényeiket. Képünkön Kiss Flórián ládákba rakja a frissen sze­dett káposztafejeket. Rejtvényverseny — 36 kérdés a Szovjetunióról — Az MSZBT megyei elnök­sége és a Néplap Szerkesz­tősége „36 kérdés a Szovjet­unióról” címmel pályázatot hirdetett. A hathetes időtar­tamú rejtvényverseny során hat-hat kérdést közlünk la­punk vasárnapi számaiban. A legtöbb kérdést helye­sen megfejtők között jutal­makat sorsolunk ki. A pályá­zat végén pedig — ugyancsak a legtöbb kérdést helyesen megfejtők között — márkás fényképezőgépet és lemez­játszót sorsolunk ki. A megfejtéseket minden hét péntek déli 12 óráig — a rejtvényszelvénnyel együtt — keli beküldeni a Néplap szerkesztőségéhez. A rejtvényverseny első fordulójának helyes megfej­tése a következő: 1. Bellinhausen és Lazarev orosz utazók; 1820-ban. 2. 1922; Népbiztosok Taná­csa: V. I. Lenin. 3. 216 millió; Kína és In­dia után a harmadik helyen. 4. Maxim Gorkij; Gyer­mekkorom. Emberek között, Az én egyetemeim. 5. 1957. október 4.; 83,6 kg. 6. A Szovjetunióban a sztá­lingrádi vízierőmü; 2,53 mil­lió kilowatt. A rejtvényverseny első fordulójának megfejtői kö­zött három könyvet és a XVIIL század orosz festői­nek tíz reprodukcióját sorsol­tuk ki. A sorsolás eredmé­nyeképpen Aszódi Tibomé, Lévai Istvánná és Vámos Györgyné címére könyvet adtunk postára, míg Kovács Zsuzsanna a reprodukciókat kapja. E HETI KÉRDÉSEK: 1. Milyen két történelmi jelentőségű dekrétumot foga­dott el a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mét követő napon a szovjetek II. kongresszusa? 2. Hol van a Föld legna­gyobb mesterséges tava és mi a neve? 3. Hol van a világ legna­gyobb könyvtára és hány kö­tet van benne? 4. Hol épül a világ legma­gasabb építménye és milyen magas lesz ez? 5. Ki az a szovjet tudós, akinek korszakalkotó jelen­tősége van az ideggyógyá­szatban és milyen elméletet teremtett meg? 6. Mikor és mely országok kötötték meg a varsói szer­ződést? 36 kérdés a Szovjetunióról 2-es szelvény Beküldési határidő: 1961. július 21. déli 12 óra. Éppen negyven évvel ez­előtt írta dr. Neumann Jenő főgimnáziumi tanár Szarvas nagyközség története című könyvét. Művében megem­lékezett mindenről és min­denkiről, amit fontosnak tar­tott azt aprólékos részletes­séggel tárgyalta, szinte túl­zott kicsinyességgel örökí­tette meg. Irt többek között az arbo­rétumról is. Méltatása így hangzik: „A díszkertészet ápolója azelőtt gróf Bolza József volt, újabban gróf Bolza PáL Ezzel le is tette a ban, ekhos szekéren, vízi- úton. A magvak a zsebben is elfértek és nem egy érté­kes növény jött kalap mel­lé tűzve, vagy virágcsokor­ban, hogy kijátsszák vala­melyik elavult rendelet csapdáját. Az arborétum fejlesztése egészen a felszabadulásig így: több-kevesebb sikerrel, de mindenkor hosszadalmas lassúsággal folyt. Egy em­ber — mégha bármilyen gazdag és áldozatkész — csupán egy ember, akinek hangulatától, néha rigolyái­Évente átlagosan kétszá új cserje és fa fajt igyekez nek meghonosítani. A ha­talmas területen — amelyről egyébként kezd kiderülni hogy nem is olyan végtelen — esztétikai és tudományos szempontból egyaránt nagy gonddal helyezik el az új egyedeket. És mivel ahány faj, nagy­részt annyiféle a virágzási idejük, a kert egész éven át pompás látvány. Minden év­szakban megtalálni itt a sze met gyönyörködtető szépsc get Egyik oldalról a Holt-Körös öleli a hatalmas arborétumot s a vízparton szivattyú házak emelkednek. Gépi erő gondoskodik a szükséges vízről. gondját a több mint nyolc­van holdas arborétumnak. Az arborétumot közhasznú nevén Pepi-kertnek ismerik. Bolza József gróf, Mária Terézia daliás testőre vetet­te meg a mai arborétum alapjait, s unokája, munká­ja folytatója Bolza Pál ke­gyeletből adta nagyapja be­cenevét a kertnek. A Pepi-kert a huszas évek elején nyerte el a mostanit megközelítő arculatát, vég­eredményében csak ekkor kezdték céltudatosan kiala­kítani a mai arborétumot. Rövidesen a ritkaságok gaz­dag gyűjteményévé vált és Európa szerte híressé. A látogatók száma egyre bővült. Első érdeklődő Fe­renc császár és kísérete volt. Majd a tábornokokon, fő­urakon kívül most már tu­dományos kutatók is felke­resték. Ez időben már a kül­földet járt, nagytudású szak­ember, Misák Jenő gondoz­ta az arborétumot. Kezdet­ben természetesen a gazda, Bolza Pál gróf irányítása alatt, majd annak halála után, 1946-tól az állam megbízásá­ból. Csodálatosan szép a szarva­si arborétum. Ilyenkor nyá­ron a zöld minden árnyala­ta képviselteti magát, de még ezenkívül is a színek orgiája ez a tündérkert. A háborítatlan területen az­után békén szaporodnak a legritkább madarak is. A fák között például tucatjá­val sétálnak a pávák, a lom­bok között megszámlálha­tatlan énekesmadár vert ta­nyát Több mint negyvenezer különleges fát és cserjét tar­tanak itt nyilván, a ritka fa és cserje fajták száma jóval meghaladja a másfélezret. Valamikor, még a Bolza grófok idejében, különösen a múlt század közepén, sok­szor ütközött nehézségbe az úri passzió kielégítése: a rit­kaságok gyűjtése. A szálak egyre szorosabbra fűződtek Szarvas és Európa jelesebb kertészetei között és jöttek a magvak, dugványok, gyö­keres növénykék minden le­hetséges úton Hozták gyalo­gosan, tengelyen, úti táská­tól is függött az arborétum sorsa. 1946-ban az állam lett a gazda. Tulajdonképpen csak ek­kor nyílt meg a kert a nagy nyilvánosság előtt A vendégkönyv beírásai alapján statisztikát állítottak össze. Eszerint például 1954- ben csaknem 13 ezer látoga­tó tekintette meg a Pepi­kertet. Köztük négyszáz ag­rár-kutató. 86 újságíró és fotóriporter, 4 ezer középis­kolás diák és egyetemi hall­gató. A vendégek száma pedig egyre több* lesz. És mind gyakoribb a külföldi érdek­lődő is. Bizony a szarvasi arborétum már világhírre tett szert, a Föld legtávolibb zugában is tudomással bír­nak róla a szakemberek. Az arborétum jelenlegi vezetőej Bauecker Alajos méltó utóda Misák Jenőnek, aki a közelmúltban vonult nyugdíjba. Életét, munkássá­gát a kert továbbfejlesztésé­re tette fel ő is. Egyébként fiatalember még, alig túl a harmincon. Beszélgetés közben mon­dotta: — A világ minden na­gyobb botanikuskertjével szoros kapcsolatot építünk ki. Jelenleg már száz hely­ről kapunk katalógust: Por­tugáliából, Franciaországból, Japánból, az USA-ból, hogy csak néhányat említsek a baráti államokon kívül. Az arborétumban folyó munkával kapcsolatban meg­említette, hogy a szarvasi bontanikuskert azért is fog­lal el különleges helyet, mert klímája rendkívül szélsősé­ges. — Éghajlatunk száraz, szeles, aszályos, a kontinen­tális klímával azonos. Mér­tünk már 38 fok meleget és előfordult az is, hogy téli hideg napon mínusz 25 fok alá süllyedt a higany. A külföldi fafajok közül tehát azok a legértékeseb­bek. amelyek az itteni viszo­nyok között életben tartha­tók. így elsősorban az itteni­vel egyező éghajlatú vidékek botaniknskertjeivel tartják a kapcsolatot Az arborétumnak azonban most tovább kellene fejlődnie, s ennek akadályai vannak. Mint Bauecker Alajos, a ve­zető mondotta: — Pénzhiánnyal küzdünk. Majd másfél millió forintot ígértek, hogy a kellő módon fejleszthessük a keretet s a beruházást évről éyre eltol­ják. Katalógust szeretnénk nyomtatni, mert fontos, hogy mi is küldjünk külföldre, de nincs hozzá pénz. Szűknek bizonyul a terület de nem bővítik. A sok száz ritkaság szám­ba menő különlegesség kö­zül csak egyet, a mammut- fenyőt szeretnénk részlete­sebben ismertetni. Két öre­gebb és kilenc fiatal talál­ható belőlük az arborétum­ban. Az Észak-Amerika in­diánjai féltve óvták a fehér ember pusztításaitól. Ügy- annyira, hogy az első pél­dányt alig száz éve találta csak meg T. Down vadászat közben. A ma élő legnagyobb fa 90 méter magas, átmérője 12 méter és 40 méter magasan kezdődő ágai két méter vas­tagok. A mammutfenyő több ezer évgyűrűjét megszámol­ni igen nehéz, de növekedé­sükkel pontosan jelzik a nap erősebb kisugárzásait: a nap­foltos éveket. A fa vastagságához mér­ten kérge is megfelelő: 40— 60 centi vastag és a fát a tűz ellen is megvédi. A mam­mutfenyő ma már annyira ritka, hogy hazájában is szi­gorú törvények védik. Törvény védi a szarvasi arborétum gazdag gyűjte­ményét is, amelyben az ame­rikai tulipánfától a japán törpebambuszon keresztül az észak-afrikai kocsányos töl­gyig negyven ezernél töb’ ritka fa és cserje pompázik Ha valaki szarvasit kér­dez: mi érdekesség van sző­kébb hazájában, nyomban r Pepi-kerttel hazakodik elé Mesél róla és dicséri, büsz­kélkedik vele. És méltán teszi, hisz a szarvasi arborétum csodála­tosan szép. Szántó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents