Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

1961. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lakásonként 10—15000 forint megtakarítás Egy hónappal csökken az építési idő — Elkészült újabb 29 kohóhabsalakblokkos ház típusterve A múlt évben készített tízféle típusterv alapján az ország hét nagyvárosának új lakótelepein mintegy há­romezer lakás épül jelenleg kohóhabsalak közép- és nagyblokkos falelemekből. A falak elkészítése így négy­szer olyan gyors, mint ha­gyományos eljárással, de a lakások víz- és villanyveze­tékeinek felszerelése, vala­mint a festés, a burkolás és más szakipari munka ideje még mindig elhúzódik. Ezért az újfajta lakások ára nem sokban különbözik a régi módon épült otthonok költ- ségeitől.x A belső szakipari munkák meggyorsítására, a költségek csökkentésére, s a k oh óhabsalak-bl okkos építé­si eljárás továbbfejlesztésé­re most a Típustervező Inté­zet Operatív Irodája az ed­diginél korszerűbb megoldá­sokkal befejezte újabb 29 tí­pusterv elkészítését. Sokat segített e munkában a Lakó­épülettervező, valamint az Ipari és Mezőgazdasági Ter­vező Vállalat js; Az építészek többféle vál­tozatban 17 lakásos kockahá­zakat és 21—56 lakásos sáv­házakat terveztek. Az új épületekben az egyszobás garzon otthon a legkisebb, és az öt személyre számított háromszobás lakás a legna­gyobb. A központi fűtéses házak otthonait mindenütt beépített konyhabútorral ter­vezték. s a szobák padlóza­tául pedig PVC-burkolatot, vagy mozaik parkettát hasz­nálnak. Az új típustervek ötféle homlokzatú ház építé­sét irányozták elő, s a külön­böző színezési megoldásokat is felhasználva, így az eddi­ginél sokkal változatosabb és szebb lakótelepeket ala­kíthatnak ki a városrendezők. Korábban jelentősen meg­drágította az építkezéseket a nagy földmunka, a mély ala­pozás és a talajvíz elleni vé­delem. a szigetelés. Oj elő­írások alapján most a terve­zők megszüntethették a nagy kiadásokat, elhagyhatták a talajszint alá épített pincét. Ehelyett a földszintre ter­vezték a közös helyiségeket, a mosókonyhát, a szárítót, a gyermekkocsi- és kerékpár- megőrzőt és a tüzelő raktá­rozására kamrákat. A föld­szintre és nem a pincébe ke­rül a központifűtés hőköz­pontja is. Ezek a helyiségek azonban együttvéve sem töl­tik ki teljesen az épület alaprajzát, s így még a föld­szint 40—60 százalékára la­kásokat is építenek. Egysze­rűsítették a lefolyó, vala­mint a ■ víz- és gázvezetékek elhelyezését szerelőszekré­nyekkel és szerelőaknákkal. Javasolták azt is, hogy az építési sorrendet megcserél­ve, előbb előregyártott cső kötegeket helyezzenek le és csak ezután készítsék a vá' laszfalakat, hogy utólag már ne töltsék az időt véséssel. Ezekkel az egyszerűsítések­kel így most már lakáson­ként általában 8 százalékkal, tehát 10—15 000 forinttal csökken az építési költség. Egyes tervekben még a 15 százalékot is eléri a megta­karítás. A második ötéves tervben előreláthatóan mint­egy 10 000 kohóhabsalak­blokkos lakás épül az or­szágban, s az új tervezői megoldásokkal így száz— százötvenmillió forint meg­takarítás várható, amelyből újabb ezer lakást lehetne felépíteni. A tervezők segítik a kivi­telezők munkáját azzal is, hogy csökkentették az épü­letekhez felhasznált elemek számát és egységesítették az építés legapróbb részletmeg­oldásait is. így meggyorsul a munka, s előreláthatóan egy hónappal csökkenthetik az építés idejét. Az új típuster­veket a napokban adják át ellenőrzésre és jóváhagyásra az Építésügyi Minisztérium­nak. de Az araiás üteme kielégítő, a nyári talajmunka lassan halad Mit mondanak erről a gépállomásiak? Kedden, a késődélutáni órákban a megyei tanács vb. termében tanácskoztak a gépállomások igazgatói, párt­titkárai. Már a rövid beve­zető — amit Sassi István, a gépállomások megyei igaz­gatója tartott — megállapí­totta, s a hozzászólások csak megerősítették azt, hogy az aratás üteme kielégítő, vi­szont a nyári talajmunka nagyon lassan halad. A gépáUomásiak elismerik, hogy a termelőszövetkezetek­ben nagyon összetorlódott a munka, sok gonddal, nehéz­séggel küzdenek. Azonban mindez nem csökkenti a tsz elnökök, szakemberek fele­lősségét abban, hogy a ta­lajmunkák végzésénél nagy az elmaradás. Ennek okát sok helyen a munkaszerve­zési- hibákban, vagy a ma­gukgyártotta helytelen néze­tekben kell keresni. Konti János, a Kunszentmártoni Gépállomás igazgatója mond­ta el, hogy a kunszentmár­toni Zalka Máté Tsz-ben már közel kétezer hold ter­mését learatták, de talaj­munkát mindössze 340 hol­don végeztek. Szinte érthe­tetlen ez, hiszen Kakuk elv­társ, a termelőszövetkezet elnöke és Zöld István főag- ronómus is nagytudású, ta­pasztalt vezető. Maguk is jól tudják.® milyen következmé­nyekkel jár a késlekedés a nyári talajmunkáknál. Elítélendő — mivel az előbbrejutás kerékkötője — az a túlzott óvatoskodás, amit a kungyalui Zöldmező Tsz-ben tapasztaltak a gép­állomásiak. Bodócs elvtárs, a tsz elnöke nem engedi, hogy a cséplésben résztvevő gé­pek éjjel szántsanak. Arra hivatkozik: „Hátha elromlik a gép”, s akkor a cséplés sem halad. Túlzott aggályos­kodás ez, melyet még azzal a hibával is tetéztek, hogy a tralóhántás végzésére hoz­zájuk irányított gépeknek három napon keresztül nem biztosítottak munkát. Ezért a gépállomás vezetői más te­rületre irányították azokat. Még mindig sokat állnak a gépek Hasonló hibát említett Roch Géza, a Tószegi Gépál­lomás igazgatója is. Vezse- nyen a Tiszamenti Tsz-ben egész héten állt a DT. A tsz elnöke, Détár Mihály így vé­lekedett: Most aratunk, s majd aztán végezzük a ta­la jmunkát. Mások is osztják ezt a véleményt, legalább is erre enged következtetni az, amit Kanalovics Dezső, a Mezőtúri Gépállomás igaz­gatója mondott. A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben Katona Kálmán bri­gádvezető tíz nap óta ígér­geti, hogy a gépeket munká­ba állítja. De még most sem dolgoznak a G—35-ösök. A Vörös Október Tsz vezetői — köztük Fejes Mihály agro- nómus és Szűcs Lajos bri­gádvezető — sutbadobják a város párt- és tanács végre­hajtó bizottságainak a tarló­hántásra, nyári mélyszántás­ra vonatkozó határozatát. Suszter Zsigmond, a Fegy verneki Gépállomás igazga­tója a kétpój termelőszövet­kezetek vezetőit bírálta, mi­vel nem biztosítják á talaj­munka végzésének feltéte­leit. Nagy területen szanaszét hevernek a kévék, máshol — arra való hivatkozással, hogy majd trágyáznak — nem vé­geztetik él a tarlóhántást. Vajon mi a véleménye Gyarmati Sándor tsz-élnok- nek arról, hogy szövetkeze­tükben, a Dózsa Tsz-ben még egy barázda talajmunkát sem végeztek? Várszegi Imre, a Török­szentmiklósi Gépállomás igazgatója dicsérte a tiszate- nyői November 7. Tsz veze­tőit, akik tizenkét gépnek biztosítanak munkát. Eddig 380 holdon végezték el a tarlóhántást, illetve mély­szántást. Elmarasztalta a tö­rökszentmiklósi Petőfi Tsz elnökét, B. Tóth Miklóst, aki még arról sem intézkedett, hogy a 4-es számú út mentén lévő repceföldről a szalmát lehúzássá. Az itt lévő négy gépállomási gép közül kettő dolgozik, a másik kettő a cséplés re vár. A város másik közös gazdaságában, az Al­kotmány Tsz-ben a tizen­négy erőgépből mindössze négy végez talajmunkát, a többit máshol foglalkoztat­ják. Ádám Mihály tsz-elnök csak DT-vel akar szántatni. Miért nincs második műszak Ács István, a Jászberényi Gépállomás igazgatója is ar­ról számolt be, hogy a múlt hét közepéig a hozzájuk tar­tozó termelőszövetkezetekben sok gép állt. Az ellenőrzések során beszélgettek a szövet­kezeti vezetőkkel, majd írás­ban közölte a tsz-elnökökkel, hogy előre bejelenti az aka­dályközlést, nem vállal fele­lősséget az ősziek elvetéséért, mivel a nyári munkák — fő­ként a talajmunkák — elhú­zódnak. Nem vették valami jónéven a szövetkezetiek ezt a levelet, de a hatása az lett. hogy mindenütt munkába ál­lították a talajművelő gépe­ket. Szabados Ferenc, a Szolno­ki Gépállomás igazgatója és Zsigmond elvtárs, a párttit­kár is, mint legnagyobb gond­jukat említette, hogy több termelőszövetkezetben — így a szolnoki Lenin, a zagyvái é- kasi Béke, az újszászi Sza­badság, a nagykörűi Tisza- menti Szebb Élet és a be- senyszögi Lenin — nem biz­tosítanak munkaerőt a má- soidk műszak beállításához. Emiatt mindössze negyven­két gépük dolgozik két mű­szakban, holott százhuszon­hat gép végezhetné éjjel- nappal a talajmunkát. Sipos Antal, a Tiszafüredi Gépállomás megbízott igaz­gatója elmondotta, hogy ná­luk hetvenöt gép üzemel két műszakban. Kétszázhúsz traktoros van a száznegyven­öt erőgéphez. — Egyik-másik termelő- szövetkezetben az a hiba, hogy a meglévő erőkkel nem gazdálkodnak okosan. A ti- szaörvényi Dózsa Tsz-ben az egyház közötti egyezmé­nyeket, nem avatkoznak a vallást érintő dolgokba. Ám ez a templomi nagyta­karítás nem érte váratlanul a községet. Előtte egy héttel csodatevő vizet osztogattak a határban a templomosok. •—■ Hasznosról. hozták búcsúról — s egy-egy kupicányit kínáltak a szent vízből. Néhányan tréfálkoz­tak aztán megitták. Voltak, akik áhítattal hörpintették le. S voltak a Lehel Kürt kertészetben olyanok., akik kerek-perec megmondták: se nem betegek, se csodákban nem hisznek, lemondanak az isteni eredetű vízről — nem kérnek belőle. Jászfény szarun a tanács­háza, a pártház és a temp­lom képzeletbeli háromszög csúcsára épült a falu kicsi főterén. A tanácsháza (a Jászság falvainak talán egyetlen emeletes község­háza-épülete) körül fák sin­csenek, égővörös falszínével messziről kivehető. A párt­ház ugyancsak. A templom külső színét nehéz megálla­pítani. Inkább homályos- szürke lehet. A templom a főtér hátulsó udvarában, a körülvevő fák árnyékában húzódik meg, és egy kicsit szimbólum is tán, a véletlen folytán ilyenféle épületel­helyezkedés. Jelkép az is, hogy a tanácsháza mellett a falu felszabadításáért elesett szovjet hősök emlékművén ötágú vöröscsillag ragyog. A templom melletti obeliszk te­tején pedig a horthysta ál­lamcímer királyi koronája, apostoli kettőskeresztje fe­szíti A község életének így ad­ja keresztmetszetét a poros* homokos, cseppet sem szép kicsiny főtér. * Az idei a második közös aratása Jászfényszarunak. Az első — a tavalyi — ke­vesebb örömet hozott, mint amennyit az idei ígér. Az aratás talán szervezettebb volt tavaly, de év végén a zárszámadások gyengére si­kerültek. A Lehel Kürt egy­millió hétszázezer forint mér­leghiánnyal zárt, a Haladás egymillió százharmincezer, az Aranykalász háromszázöt­venezer forint mérleghiányát még most is nyögi. Az aratás döcögősebben in­De erre aztán a szentvize­sek átkozódni kezdtek. Rá­kiabáltak a víznemiszákra. — Nem fél az isten verésé­től? Ilyen pogányok, meg olyan hitetlenek. Nem csoda, hogy a vallási türelem kissé indulatokba csapott. A felvilágosodottak tábora a hívők csoportjával hit-vitát folytatott a szántó­földön. Arról nem beszélhet­nénk. hogy sikerült eldönteni a vitát a szent víz erejéről, de egy-két megsértődéstől el­tekintve se gyógyulást, se is­tenverést nem hozott az el­fogyasztott hasznos víz. Gaz­dasági kár meg pláne nem esett belőle. A templom-ügy már ko­rántsem ígérkezett ilyen ve­szélytelennek. Mert ha télen takarítják a templomot, hát rendben van. De most. ami­kor így is kevés a munkáskéz a határban? És ezt megértet­ték a hívők is. Hiszen az ő kenyerükről, keresetükről is szó van. Úgy hogy másnap tán tizenöt asszony sem ma­radt a templomban. Férfi meg egyáltalán egy sem. így aztán a pap öltözött be sváj- . cisapkába. munkaruhába s dirigálta „munkacsapatát”. Az asszonyok, a menyecskék fent mászkáltak a létrákon, állványokon a plafon magas­ságában. a fiatal pap meg lentről igazgatta a munkát. Erről aztán el is terjedt a faluban a férfiak között, hogy pantalló nélkül ezután már nem engedhetik az asz- szonyt a templomba. De végülis az történt, hogy az emberek józan esze fel­fogta: a templom az temp­lom marad egy hét múlva is, a gabona viszont egy nap alatt is sokat pereg. S oda- álltak. ahol sürgősebb a ten­nivaló a közösségért, saját boldogulásukért dolgozni kell. Borzák Lajos • (Folutatiuki egy kombájn kiszolgálásához tíz férfit osztattak be, holott ehhez hatan is elegendőek. Sípos elvtárs és mások js el­mondták, hogy a tsz-ekben még mindig vannak tartalék munkaerők, olyanok, ' akik eddig nem kapcsolódtak be a közös munkába. Hollósi Gyu­la, a Cibakházi Gépállomás igazgatója is említette, mi­lyen segítséget adnak a trak­torosok a szövetkezeti gaz­dáknak. öt RS—09-es trak­torhoz készítettek lógereblyé- hez hasonió, de annál na­gyobb szerkezetet, s ezzel gyűjtik össze a kaparékot azokban a tsz-ekben, ahol erre nincs erő. Sári Mihály elvtárs, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa azt tanácsolta, minden gépállomáson szorgalmazzák a két műszak beállítását, kérjék ehhez a termelőszö­vetkezetek segítségét. Általá­nos tapasztalatként mondta el, hogy a G—35-ös trakto­rokkal az esős tavasz után most a talajok többségén jó munkát végezhetnek. A kalá­szosok alá nem szükséges túl mélyen szántani, ilyen he­lyeken ezeket a gépeket is jól kihasználhatják. Kérte a gép­állomás vezetőit, idejében készüljenek fel a soronkövet- kező munkákra, szorgalmaz­zák a cséplést, hogy az teljes ütemben haladjon. S már most. gondoljanak a silózásra, az itt használatos szállítóesz­közök, felszerelések biztosí­tására. 24 órán belül Intézkedni kell a gépek munkába* állításáról A tanácskozás tanulságait, tapasztalatait Sassi István, a gépállomások megyei igazga­tója így összegezte: —• Véleményem szerint a gépállomások igazgatói és párttitkárai a munkájukat nehezítő, ténylegesen meglé­vő hibákról, mulasztásokról beszéltek. Hozzászólásaik azonban nem voltak eléggé önkritikusak. Igen keveset szóltak arról, ami tőlük függ, amiben saját hatáskörükön belül is intézkedhettek vol­na. — Többen kifogásolták, hogy a termelőszövetkezetek­ben a tarló felkaparása, a kaparék, vagy szalma össze- szedése akadályozza a talaj- munkát. De a cibakházi trak­torosokon kívül mások nem­igen tettek semmit az akadá­lyok elhárításáért. Nem vol­tak következetesek a gépáUo­másiak abban sem, hogy a gépek kiszolgálásához a szer­ződés szerint elegendő mun­kaerőt biztosítson a termelő- szövetkezet. — Az aratás üteme kielé­gítő. Azonban nem mondhat­juk el ugyanezt a talajmunka végzéséről. Ez az állapot tart­hatatlan. Ezért már az érte­kezleten utasítottam a gép­állomások igazgatóit — s er­re felhívom a termelőszövet­kezetek vezetőinek figyelmét is —, hogy azokat a trakto­rokat, amelyek az adott ter­melőszövetkezetben munka­hiány miatt állnak, és mun­kába állításukra 24 órán be­lül intézkedés nem történik, haladéktalanul irányítsák olyan termelőszövetkezetbe, ahol számára munkát bizto­sítanak. A gépek mindaddig ott dolgoznak, amíg az illeté­kes termelőszövetkezet a két- műszakos üzemeltetéshez ele­gendő munkát biztosítani nem tud. Ezzel az intézke­déssel is azt kívánjuk bizto­sítani, hogy augusztus vé­géig a megyében az összes felszabadult tarlót, az egész fedetlen területet a kívánt mélységnek megfelelően fel­szántsák. A fényszarui ^ keresztek tövében dúlt ezen a nyáron* de a zárszámadásnak nyugodtab- ban néznek elébe. Azt mond­ják, ez év nyarának forró júniusvégi napjain a Lehel Kürtben dűlt a földre az el­ső rend. Pár nap alatt beért a gabona a község öt terme­lőszövetkezeti gazdaságának földjén. Négyezer hold az aratnivalói öt kombájnra nyolcszáz holdat számítottak. Van hét aratógép, meg a kiskaszák. Százezernél több keresztet kell learatni, cso­móba rakni a gépeknek, az embereknek. Százezer ke­reszt gabona rendbetételéhez még nyugodt munkakörülmé­nyek között is sok idő, sok ember kelL De itt mindjárt az első na­pokban kiderült, hogy szó sincs nyugodt aratásról. Amikor éppen legjobban szorított a munka, akkor áll­tak az asszonyok a munka­csapatvezető elé a Lehel Kürtben. — Holnap nem jövünk. Annak homlokába szaladt a szemöldökei — Holnap? Hiszen látják, mi van itt, Ha négy kezük lenne, akkor se győznék a sok zöldárut és az aratás se­gítését. Miért ne jönnének? — Csak. Dolgunk van. Később megmondták. — Menni kell templomtakarí­tásra. Ahány hajuk szála volt a tsz vezetőinek, égnek meredt. Beszélgettek az asszonyokkal. Ne most. Hát milyen kár lenne abból. De néhány asz- szony megkötötte magát. — Ugyan mikor? A múlt­kor meg azt mondták, hogy ne kanáláskor. » Erre aztán illette egy-két kedves szó a tisztelendő urat. Hogy annak sincs egyéb dolga, mint a kapálás, meg az aratás kellős közepére templomtakarítást szervezni. Két pap van Jászfénysza- run. Az egyik idősebb, a má­sik egészen fiatal. A község vezetői betartják az állam és

Next

/
Thumbnails
Contents