Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

1961. Július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * HtiUiók UceÍH0ic Színes csehszlovák fűm Csehszlovákia minden ré­széből érkeznek a fiatalok a II. Országos Spartakiádra. Énekszó, nevetés tölti be Prága utcáit. Az ősi város mintha együtt örülne a gond­talan, vidám fiatalokkal. Franta, az egyik vidéki gazdasági szakiskola zeneka­rának kürtöse. Agronómus- nak készül, társai szeretik, csak Zika tanár csóválja né­nyű járni. Janának tetszik Franta, de be akarja bizo­nyítani, hogy ő nem akármi­lyen lány és faképnél hagyja a kissé tolakodó fiatalembert. Dehát Frantától nem olyan könnyű megszabadulni, Ha­marosan kinyomozza, hol szállt meg Janáék csoportja, és zenekarával együtt min­denhova követi a leányt. A két fiatal hamarosan össze­barátkozik, és mivel Franta ha a fejét: Franta tehetséges muzsikus, de többet kellene gyakorolnia, és kevesebbet foglalkoznia a lányokkal. — Most is. alig hogy Prágába érkezett, már megismerke­dik egy csinos kislánnyal, Janával, aki szintén vidékről jött, baromfitenyésztő az egyik állami gazdaságban, de minden áron városinak sze­retne látszani. Vásárol is azonnal egy pár tűsarkú ci­pőt, pedig abban nem köny­látja, hogy Jana a városiak iránt érdeklődik, prágainak adja ki magát. A lány rájön, hogy a fiú nem mondott iga­zat, vérig sértve elfordul tő­le. De mire a spartakiád be­fejeződik. már régen meg- bocsájtanak egymásnak, s boldogan simulnak össze Franta szokott helyén, a háztetőn. Köröttük tarka lég­gömbök szállnak a magasba, egész Prága ünnepel. LEVELEK az aratásról JÖL HALAD A MUNKA RÄKÖCZIFALVÄN A rákóczifalvai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet­ben az ősziárpa aratását már elvégezték. Tavaly mégcsak ilyenkor fogtak hozzá az ara­táshoz. Most pedig már ja­vában folyik a búza betaka­rítása. Az aratással egyidő- ben közel 500 hold lucerna második kaszálását, begyűj­tését is elvégezték, most rak­ják kazalba a szénatermést. Sokan a meggyet és a barac­kot szedik. Ebben segítenek az iskolás gyermekek is, a ■ szövetkezeti gazdák család- j tagjai. Tsz tagok felügyelete j mellett válogatják az export- | ra kerülő barackot. Naponta egy-két teherautó gyümöl­csöt szállítanak el a közös gazdaságból. Ivanlcs József Rákóczifalva MAR BÜZAT CSÉPELNEK A GÉPEK búza cséplése van soron. Emellett a növényápolás és a tarlóhántás elvégzésére is gondot fordítanak a szövet­kezeti gazdák. Vakhal Mária Jánoshida A jánoshidai Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben^ _ az ősziárpa aratását, cséplését befejezték. Árpából 500. bú­zából 1300 hold termése várt betakarításra. Egy kombájn, négy aratógép és egy rendre- vágó dolgozik. Most már a TÖBB SÖRT ÉS HŰSÍTŐI TALT AZ ARATOKNAK Termelőszövetkezetünkben a jászszentandrási Haladás­ban is most van az aratás dandárja. A szövetkezeti gaz­dák mindent elkövetnek, hogy időben betakarítsák a termést. Az eddig learatott búzából mintegy 5 vagonnal már átadtunk az államnak. A helyi földművesszövetke­zet nagy igyekezettel próbál­ja kielégíteni a földeken dol­gozó aratóbrigádok, szövetke­zeti gazdák igényeit. Mozgó­árus juttatja el a határba a frissítő-italt s egyéb árucik­ket. A sör ellátással viszont baj van. A földművesszövet­kezet a múlt héten még nem kapott sört. Nem tartjuk cél­szerűnek azt a járási intéz­kedést sem. ml szerint hor­dós sört a határba nem sza­bad kivinni. Üveges sört vi­AZ ARATÄS JÖL HALAD, A TALAJMUNKA KEVÉSBÉ szont keveset kap a kereske­delem. S ez drágább is. Amiatt is elégedetlenkednek a szövetkezeti gazdák, hogy bár közös gazdaságuk bizto­sítja a fuvareszközt, mégis III. osztályú áron szolgálják ki a határban dolgozókat. Kérjük az illetékeseket több sört, hűsítőitalt juttassanak az aratóknak, s mind ezt megfe­lelő áron. Szabó Tibor főagronómus • Barna József törökszent­miklósi levelezőnk is arról írt. hogy az újballai 29. szá­mú vegyesboltban sokszor hiába kérnek sört. vagy mál­naszörpöt. Ami kevés érke­zik az rövid idő alatt elfogy, s legkevesebb jut belőle a földeken dolgozó aratóknak. Sörgős intézkedést kérnek. Gépállomásunk aratási ter­vét 61 százalékra teljesítette. Kombájnosaink közül leg­jobb eredményt Szabó Antal ért el. eddig 250 holdról 40 vagon terményt takarított be. Élenjár az aratásban Kiss P. János és Nagy Mihály is. Az előbbi aratógéppel 150. az utóbbi rendrearatóval 450 holdról vágta le a termést. A nyári talajmunka üteme nem megfelelő. Eddig mind­össze 400 hold tarlószántást és 800 hold nyári mélyszán­tást végeztünk. Gátolja a ta­lajmunkát az. hogy a tarló­ról a kaparékot, a kombájn­szalmát nem hordják le. a szövetkezeti gazdák erejét a takarmánybetakarítás és a növényápolás köti le. Jelen­leg is 18 erőgépünk áll mun­kahiány miatt. Szigeti Béláné Jászberényi Gépállomás MOZAIK r r A csecsemő emberemléke­zet óta bőgéssei jelzi, hogy jó volna, ha anyuka tisztába tenné. Tokióban most „gépesítet­ték” a bébiknek ezt az ősi megnyilvánulását: körülbelül 80 forintnak megfelelő össze­gért olyan pelenkát hoztak forgalomba, amely rögtön csengetni kezd, mihelyt ned­vessé válik. A valóban kor­szakalkotónak mondható 'ár­mány lényege egy, a pelen­kába beépített miniatűr elem, amely áramot fejleszt, mi­helyt az elektródák közötti terület a nedvesség folytán áramvezetővé válik. Az American Medical As­sociation, vagyis az Amerikai Orvosok Egyesülete hivatalo­san állástfoglalt a gyermek- bénulás elleni oltás kérdésé­ben. Az egyesület megállapí­totta, hogy az eddig használt Salk-vakcina nem nyújt ki­elégítő védelmet a betegség ellen és ezért felhívták az amerikai orvosokat, hogy ezentúl inkább a Sabin-féle élővirusos oltást javasolják. Az egyesület jelentésében hi­vatkozik a Szovjetunió kitű­nő tapasztalataira az élőviru­sos Sabin cseppekkel. MARTFŰI NYÁR C Cir lÁ&Zfo f* Az egyik aszfalt-puhító forró nyári napon a Tisza Ci­pőgyárba látogattunk. Meg­álltunk a főporta előtt, kívül a gyárkapun, szétnéztünk a gyár környékén. Megfigyel­tük: milyen a martfűi nyár 1961-ben? Más szóval: mit csinálnak a gyár dolgozói — munka után? Rövidnadrágos, félmeztelen fiatalember, s vagy féltucat lány és asszony áll a főkapu előtt Szatyrokat, táskákat szorongatnak hónuk alatt. Néhányan biciklire pattan­nak, miközben ezt kiáltják: — Várjatok egy kicsit, mindjárt itt vagyunk! — Hová készülődnek a 40/a műhelybeliek? — kérdem Molnár Sándor talpragasztó szakmunkást — Aratni — válaszolja tö­mören —, ide a tiszaföldvári Aranykalászba. — Először? Kinek mihez van kedve Lipták Istvánnak, a Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulójának például a tornához. A kisújszállási önkéntes ifjúsági építőtáborban minden fiatal megtalálja a kedvé­nek leginkább megfelelő szórakozást Kiállítás a könyvcímlap történetéből A címlap, amelyről ma­napság úgy véljük, hogy magátólértetődő tartozéka a könyvnek, jóval fiatalabb, mint maga a könyv. A cím­lap előőrsei azok a kis „ti- tuli” nevű cédulák voltak, amelyekkel a római korban megjelölték a könyvtekercse­ket. A középkorban a szerze­tesek a bőrkötéses könyvek fedőlapján vagy gerincén már feltüntették a könyv címét, de címlap helyett egyszerűen az „incipit”, vagyis „itt kez­dődik” kifejezéssel kezdték a szöveget. Ebben az időben a könyvről és írójáról szóló bővebb felvilágosítást az utószóban közölték. A mai címlap, amely már feltünte­ti a műnek és rójának ne­vét, eredetileg a védőboríték­ból fejlődött ki. A címlap fénykora a XVII. században következett be, amikor a könyv címét és írójának ne­vét díszes rézmetszet ékí­tette. A címlapon nem ritkán néhány mondatban ismertet­ték a könyv tartalmát is. A XVIII. században már neves nyomdászok értékes címla­pokat alkottak A címlap történetét most a mainzi Gutenberg múzeum átfogó kiállítás keretében mutatja be. fA „Tat”-bál) Új eljárás a hajófenék tisztítására A tengeri kagylók bizonyos fajtái a hajófenékre tapad­nak, ahol gyakran valóságos „szakállat” képeznek, amely­nek súlya többszáz tonnát is elér. A kagylók hátráltatják a hajók mozgását és a hajó­fenék rozsdásodását idézik elő. A Constantái hajógyárban régebben kalapáccsal távo­lították el a hajófenékre ta­padt kagylókat. Ez a fárad­ságos művelet igen szaporát- lan volt: kézi kalapáccsal 3 és fél órára, légkalapáccsal 1 és negyed órára volt szük­ség egyetlen négyzetméter felület megtisztításához. Újabban a hajógyárban készült berendezést alkal­maznak erre a célra: homok­kal kevert vízsugár segítsé­gével távolítják el a hajófe­nékről a rozsdát, a kagyló­kat és a régi festéket. A ha­jótestre irányított nagy nyo­mású vízsugár 10 perc alatt az eddigi eljárásnál sokkal alaposabban és négyszerié olcsóbban tisztít meg egy négyzetméter felületet — Nem. Tengap négy és fél holdat már learattunk. A maival együtt meg lesz a 10 hold. Ez a műhely vállalása... Asszonyok, lányok beszél­getését szakítom meg, most már együtt van a 40/a mű­hely aratóbrigádja. Egy kis csoport tagjai: Bemát Júlia, Benyus Klára, Csató Mária, Kocséri Jánosné és Szabó Jó- zsefné vitáznak éppen vala­min. Hogy mire költik a 10 hold learatásáért járó 3000 ezer forintot? — erre így válaszol­nak: — Vagy bankettet rende­zünk, vagy kirándulunk Eger­be, esetleg a Balatonra ... Közben visszaérkeznek, akik az előbb eltávoztak. Ma­rokszedő kukával, kaszával felszerelve. Ballagva a Tisza-parti ko­sáruszoda felé, homokfürdőző kislegények, kártyázó, olva­só, napozó csoportok tűnnek fel a parti fák tövében, a zöld füvön. Az immár két esztendeje épülő kosáruszodánál öröm­hírrel fogad Űnódi Zoltán gépészmérnök. — Egy-két nap múlva ké­szen leszünk az építéssel, utána már csak a hivatalos ellenőrzés következik. Jó hír ez, hiszen a 10x4,5 m-es, fél méter mély gyer­mek- és a 120—180 cm mély­ségű, 10x16 m nagyságú fel­nőtt medencékben sokan hű- sö’hetnek még a nyáron. Egy­szerre kb. 130 fő. Most Czagány Lajos, Szabó János. Székely János s több gyári lakatos dolgozik a mindössze 180 000 forintba kerülő kosáruszoda utolsó simításain. Az uszoda lebeg a vízen, a 220 bitumenes hor­dó, 80 mázsa vasszerkezetet és 12 köbméter faanyagot tart a felszínen. A víziklub helyiségében. Berena Béla, az MHS vízi­klub elnöke, s többen éppen egy Pannónia csónakmotort javítottak. Büszkén mondta Berena Béla: — Amit itt lát: a berende­zés, a vízijárművek, a stég rendbehozott környéke stb. mind a mi munkánk. Persze, kaptunk segítséget is. A negyvenkét tagú vízi szak­osztály legújabb szenzációi: a vízi sízők. Tizenketten van­nak, köztük két leány: Oneth Mária és Várik Erika. Oneth Mária és Hervai Jó­zsef éppen a vízre készülőd­tek — síelni. — Láthatnánk őket? — Természetesen! És pár perc múlva már ott ültünk Méri Gáborral és Lukács Bélával a motorcsó­nakban. Hervai József, a gyár szakmunkása és Oneth Mária cipőipari tanuló fel­húzták a vízisí papucsot, lá- kukra került a léc. Felberregett a motorcsó­nak, s már szállt, lebegett a vízen a két fiatat Ügyesen, erős kézzel kormányozták, egyensúlyozták magukat a hosszú kötéllel, s egy-egy hullámverés valósággal fel­repítette őket felénk, a mo­torcsónakban ülők irányá­ba. Szép látvány volt, s még a parton is szájtátva bámul­ták a nem mindennapi pro­dukciót. Mikor vizesen, fá­radtan, de jókedvűen kimá­szott a stégre a két fiatal, ezt kérdeztük tőlük: — Hogyan tanulták meg ez' a szép sportot? Kovács Györgytől és Mó­czárt FerenctőL Szintén a ci­pőgyárban dolgoznak. Ök az egyetlen budapesti vízisí szak­osztályban kaptak leckét (Mikor elbúcsúztunk, pár órával később kezembe ke­rült az Ország-Világ című heti folyóirat. A lap a buda­pesti vízisízőkről, mint az ország egyetlen vízisí szak­osztály tagjairól közölt ripor­tot. A folyóirat tévedett, mert amint látjuk, megyénkben, a Tisza martfűi szakaszán is ismerik, űzik ezt a szép spor­tot) HJ A főportánál Kálich An­dorral, az üzem kereskedelmi főosztályvezetőjével találko­zunk. „Hogy tölti ezt a szép nyári délutánt?5 — kérdez­tük tőle. — Munkával! •— Éspedig? — Látják azt a gépkocsit, amelybe most ült be a veze­tő? Svéd vendégek a kocsi utasai. Akarnak velük be­szélni? — Szívesen. Amíg odaértünk, az indu­lófélben lévő gépkocsihoz,' Kálich Andor megjegyezte: 35 országba exportálják a gyár termékeit A svéd ven­dégek is üzleti ügyben járnak hazánkban, Martfűn. Közben odaértünk a kocsi­hoz. A vezető magyarul, szósze­ri nt így mutatkozott be, a legnagyobb meglepetésünkre: — Simonyi Mihály, a TANNIMPEX stockholmi képviselője. A villáminterjú során ki­derült: 25 éve él Svédor­szágban Simonyi Mihály. Fe­lesége finn. Leánya, aki szin­tén eljött szüleivel édesapja szülőhazájába, archeológus­nak készül. Szeretné megta­lálni Attila sírját... Simonyi Mihály újabb láb­beli megrendelés ügyében járt Martfűn. És ez sem közömbös egy olyan világhírű üzem eseté­ben, melynek gyártmányait a földkerekség szinte minden zugában ismerik, becsülik. Egy olyan gyárban, ahol az emberek nemcsak a munka­idő után érzik jól magukat, hanem a munkahelyen is ... Bubor Gyula Hivatalos nyereményjegyzék a nyeremény betét könyvek negyvenegyedik sorsolásáról Veszprémben tartották az OTP nyereménybetétkönyvek 1961. második negyedévi sor­solását e hó 6-án. Mindazok a nyereménybetétkönyvek, amelyeket 1961. június 29. napjáig váltottak, s amelyek sorszámának utolsó három számjegye az alább felsorolt számokkal megegyezik, az átlagbetétüknek a számok mellett feltüntetett százalé­kát nyerték. Számvégzödés Nyeremény% 013 25 032 25 071 25 110 50 ' 111 25 119 25 124 25 134 100 252 25 304 25 313 200 337 25 351 25 386 25 504 25 514 25 525 25 549 25 637 25 660 50 806 25 918 25 942 25 946 25 986 25 A nyereményösszegeket a betétkönyvet kiállító taka­rékpénztári fiók, vagy posta- hivatal 1961. július 18-tól kezdődőleg minden forgalom­ban lévő nyereménybetét­könyvre kifizeti. A közölt számok hitelessé­géért felelősséget nem válla­lunk!

Next

/
Thumbnails
Contents