Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP idői. Júlia* i Kártojás, pokolkő meg a tüzes ember Az alábbiakban részleteket közlünk a Damjanich János Múzeum kiadásában megjelent „Abádszalók földje, népe, kultúrája” című néprajzi monográfiából. A mende­mondákról, babonákról szóló rendkívül érdekes részlet megmutatja, hogy milyen gazdag, színes az abádszalóki nép képzeletvilága. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy ezt az értékes tehetséget a művelődés lehetőségétől való el­zártság meddőségre kárhoztatta, sőt nevetséges távútokra vitte. Lássuk tehát a babonákat; gerenda alá fektették. A gyomrára szitát, arra sütő- kendőt tettek. Ezalatt meg­olvadt az ólom a tűzön. Ak­kor az egyik efölé tartja a vízzel telt tányért, a másik pedig beleönti a forró ól­mot. Ha kiöntődik annak a valaminek a formája, amitől 5,1. Ha egy gyerek szüle­tett, először a száját nézték, hogy van-e foga, mert az ilyenekből lettek a táltosok. A hetedik gyermeknek, ha foggal született, minden sike­redett. Azt a zsinórt, amivel a gyerekek köldökét elkötöt­ték, leszáradás után eltették, és ha hét éves korában meg tudta oldani, egész életében minden sikerült neki. 2. Az öregek szokták mon­dani, hogy a régi időkben azt a gyereket, aki december 24- én este — a szentestén — született, kidobták a disz­nóknak, mert akkor született, amikor Jézus. Ha a hetedik gyerek foggal született, a ré­gi világban szintén elpusztí­tották, hogy ne legyen a köz­ség vezére, jósa, táltosa, mert ezek veszélyes emberek vol­tak és nem szerették őket, mert nem szerencsét, hanem bajt hoztak a falura. 3. Ha az úton valaki disz­nócsülköt talál, felveszi és hazaviszi. Feldobja a tyúkól- padra, mert attól mindig jó kotlósa lesz. 4. A tyúkok szoktak a por­ban fürödni, utána kirázzák magukból a port. Ha ezt a port valaki összegyűjti és a szerelmesek közé dobja, ösz- szevesznek; ha házastársak: elválnak. 5. Ha olyan fa szilánkjával piszkálják meg a lyukas fog nyílását, amelyet villámütés ért, elmúlik a fogfájás 6. Pokolkövet ott lehet ta­lálni, ahová száraz villám üt be. Villámhárítónak viszik be a házba, mert „kétszer egyhelyre nem csap be a vil­lám”. 7. Ha valaki füstszagú, azt mondják rá: — Nem ronta­nak meg, mert meg vagy füs­tölve! A kisgyermekeket há­rom éves korukban rontás el­len megfüstölik. Kereszt elés előtt is megfüstölték a kis­gyermeket, hogy meg ne ver­jék őket szemmel, amikor mennek velük a templomba. valaki, azt mondják: ^akab napot csinál"’. 16. Temetésnél lábbal viszik ki a halottat a házból, hogy ne jöjjön vissza. A halott hajából egy fürtöt a kaminba (kemence előrésze) tesznek és elégetik, hogy a szelleme ne kísértsen. Beszélik, hogy temetés után ez is, az is visz- szajött. A halott mellé egy nagykést tesznek, hogy az isten enni tudjon, ha eljön a halott lelkét vigasztalni. 17. Aki kutyától, kutyavo- ni fástól, vagy valami mástól megijed, arra kilencszer kell ráolvasni a miatyánkot, de nem szabad áment mondani. 18. Az ólomöntés úgy tör­tént, hogy a beteget a mester­a beteg megijedt, elmúlik a betegség is. 19. Ha valaki hússal, vagy fekete kutyával álmodik, ha­lál lesz a házban, vagy dög a jószágban. 20. A tüzet megsózták, hogy ne lombítson, mert ez hara­got jelentett. 21. A szitaforgatást a tol­vaj kézrekerítésére ismer­ték. 22. Ha a leány az alvó le­gény tarkójáról levág egy fürt hajat, akkor a legény holta napjáig bolondul utána. 23. Luca éjjelén egy dézsa vizet állított ki a leány, hit­te, hogy ha éjfélkor rövid ostort lát benne, kocsis: ha hosszú ostort, béres; ha ka­pát, vincellér stb. lesz a férje. Az aranyhajú királylány (Délszláv népmesék) — Európa — A gyűjtemény a szerb, horvát. macedón népnek nemcsak különféle mesetipu. sait (állat, tündérmese, stb.) állítja, elénk, hanem bemu­tatja a népek fiainak életre­valóságát. leleményességét is. Berkes Péter: Hajnal előtt — Magvető — A fiatal költő versével már többször találkozott az olva­só folyóiratokban és a Tűz- tánc című antológiában. El­ső önálló kötetében lírai mó­don eleveníti fel gyermekko­rát, az emberré-érés idejét, a katonaélet közösségformáló erejét. Berkes Péter a társa­dalmi életnek nemcsak szem­lélője. de költészetével for­málója is kíván lenni. Birkás Endre: Kő és homok ■— Magvető — Egy Kínába került ma­gyar geológus tífuszban meg- betegszik, önkéntes ápolónő­jének. egy fiatal munkatár­sának estéről, estére, láztól elgyötörtén mondja el férfi- korának történetét, életének sorsdöntő fejezeteit. Ez a ke­rete a regénynek, mely tu­lajdonképpen egy házaspár együttélésének tizenhat évét eleveníti meg. A férfi 1944 őszén mint katona elhagyja hazáját és asszonyát egy má­sik nő miatt. A háború utol­só hónapjai, a hadifogság, a disszidens sors.- egy kietlen viszony; a férfi hazatérése feleségéhez — ezek a regény főbb mutívumai. iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiwHiiiiminiiH — LELKES TAPSSAL ju­talmazta az újszászi közön­ség a földművesszövetkezet színjátszócsoportja által elő­adott Dunajevszkij: Fehér akácok című operettjét. — A darabot Agócs Ferencné ren­dezte. Elítélték a zugkocsmárost Pál Szabó Lajos MÄV moz­donyfűtő, szolnoki lakos na­gyon szereti az italt. Ez az ő egyéni dolga, 9 ha botrányt nem csinál, senki sem törő­dik szenvedélyével. De az már szemet szúr, ha a borral és a töményszesszel üzérkedik. Pál Szabó pedig ezt tette. Emiatt került a szolnoki járásbíróság dr. Mile-tanácsa elé Pál Szabó nemcsak saját magát, de a rokonságát és a baráti körét is ellátta inni­valóval. Szabad idejében szor­galmasan látogatta a kör­nyékbeli szőlősgazdákat, ahonnan megtöltött demizso- nokkal és üvegekkel tért vissza. Köztudott, hogy a bort 11—12 forintért, a pálinkát pedig 60—70 forintért lehet literenként falun vásárolni. Pál Szabónak sem került többe. Fáradságát azonban jól megfizettette a borszeretők­kel, barátaival. Miközben együtt iszogattak, a bor lite­réért 16 forintot számított. Még testvéröccsét sem kí­mélte, tőle is 10 forintot kért egy deci pálinkáért. Előzé­kenységét mi sem bizonyítja jobban, hogy komájainak még kölcsönt is adott. Igaz, a tartozást nem forintban, hanem literben fejezte ki. S erről pontos feljegyzéseket, kimutatásokat vezetett. Körülbelül két-három évig folytatta Pál Szabó e „mel­lékfoglalkozást”, s ez alatt mintegy 1800 forint illetékte­len haszonra tett szert. A szolnoki járásbíróság ár­drágító üzérkedés miatt mondta ki bűnösnek Pál Szabó Lajost és négyhónapi végrehajtható börtönbünte­téssel sújtotta. Az ítélet nem jogerős, — m. 1. — llflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIII A szolnoki Százharmincöt mozit korszerűsítenek az idén VASÁRNAP Űttörőknek — Pajtások­iak! A rádió gyermekműso- ■a. — Postabontás, a levele- ;ők zenés műsora. — Vasár- lapi vers. — Műsorzárás. A mo2ihálózat korszerűsí­tésére 69 500 000 forintot köl­tenek, 8 az első félév tapasz­talatai alapján az illetékesek elmondották, hogy általában országszerte jól haladnak a munkálatok. Az állami támo­gatást a helyi tanácsok az or­szág 20 községében, illetve városában többmillió forintos hozzájárulással egészítették ki. Az idén 135 filmszínházat korszerűsítenek, ebből 33 he­lyen átépítik a gépházat. 46 helyen megjavítják a néző­tér akusztikáját. A széles­vásznú mozik száma 63-mal gyarapodik. Ezenkívül 30 he­lyen nagyobbszabású épület- felújításra, 62 helyen pedig jelentősebb tatarozásra kerül sor. Egész sor új gépi beren­dezést is kapnak a filmszín­házak. Üzembe helyeznek 64 normál-vetítőgépet és 30 pár hordozható vetítőgépet A korszerűsítés programjában felszerelnek még 48 új hang­erősítő berendezést, 33 hang­szórót és 17 500 újtípusú csa­pószéket. (MTI) Bercsényiből — Mongol—Magyar Barátság Tsz Ma mongol vendégek ér­keznek a mezőtúri Bercsényi Termelőszövetkezetbe. A gaz­daságban ünnepséget rendez­nek abból az alkalomból, hogy a tsz új nevet, a Mon­gol—Magyar Barátság nevet veszi fel. A tsz-névadón a város párt és állami vezetői is részt vesznek. Rejtvényverseny 36 kérdés a Szovjetunióról Az MS2BT megyei elnök­sége és a Néplap szerkesztő- 36 kérdés a Szovjetunióról címmel rejtvényverseny pá­lyázatot hirdet. A hathetes időtartamú verseny idején hat-hat kérdést közlünk la­punk vasárnapi számaiban a Szovjetunió történetéről, földrajzáról s az irodalom, a technika és a tudomány vi­lágából. A legtöbb kérdést helyesen megfejtők között hetenként könyveket, hanglemezeket és reprodukciókat sorsolunk ki. A pályázat végén pedig — ugyancsak a legtöbb kérdést helyesen megfejtők között — márkás fényképezőgépet és lemezjátszót fogunk kisor­solni. A megfejtéseket minden hét péntek déli 12 óráig — a rejtvényszelvénnyel együtt — kell beküldeni a Néplap szer­kesztőségéhez. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. A helyes megfejtéseket, s a nyertesek nevét szintén a va­sárnapi számunkban közöl­jük. 36 kérdés a Szovjetunióról 1-es szelvény 1. Ki és mikor fedezte fel a Déli-sarkot? 2. Mikor, milyen néven alakult meg a Szovjetunió első kormánya és ki volt az első elnöke? 3. Mennyi a Szovjetunió la­kossága és a világon mely országok után hányadik he­lyen áll a lakosság számát tekintve? 4. Kit nevezünk ,ja szovjet irodalom megteremtőjének” és mi a címe az irő önélet­rajzi trilógiája egyes köte­teinek? 5. Mikor lőtték fel az első szovjet szputnyikot és mekko­ra volt a sxílya? 6. Hol van a világ legna­gyobb vízierőmúve és mekko­ra a teljesítőképessége? Beküldendő 1961. július 14-én déli 12 óráig. 8. Naplemente után sem­mit sem jó kiadni a házból. Kisgyermek fürdővizét nem Öntik ki naplemente után, hanem elteszik reggelre. Ha a tejet naplemente után vi­szik a csarnokba, pici sót dobnak bele, hogy bajt ne hozzon a házra. 9. Pénteken nem fésülköd- nek, mert akkor egész héten beléjük áll a fejfájás. 10. A vásárba mosdatlanul mentek, hogy szerencséjük legyen. Ha valaki a templom­ba ment mosakodás nélkül, azt mondták, hogy „az ördög mutatja neki az ülepit”. 11. Egyesek régen rongy­babákat szórtak el a kereszt- utaknál. Napokig hevertek ott, mindenki kerülte, mert rontás volt bennük és abba ment át, aki először hozzáért. 12. Újévkor kíváncsian les­ték, hogy férfi vagy nö jön-e a házba elsőnek, mert a szü­letendő borjú nemét ez mu­tatta meg. Az esküvő regge­lén is kíváncsian lesték az időt, mert megmutatta, hogy derűs, nyugodt, vagy zivata­ros, bánatos lesz az új pár élete. 13. Kártojásnak mondják, ha a tyúk nagyon kicsit to­jik, mert az bajt (kárt) hoz a házba. Nem viszik be, ha­nem balkézzel megfogva dobják át a háztetőn. 14. A régiek szerint időn­ként tüzes ember járt a sző­lőkben. Egyesek azt mesél­ték, hogy a csőszök tökbe gyertyát tettek és azzal jár­tak fel-alá, hogy elijesszék a tolvajokat. 15. A régi időkben Jakab napján kellett leadni a bort. A maradékot rendszerint megitták, így vigasztalták magukat. Manapság is, ha valaki jól beiszik, hangos­kodik, azt mondják rá: „Ja­i«*1' tor*” Ha honig Vladimír Kalytcuk :* A HAMUTARTÓ Az ülésterem asztalán egyetlen zománchamutartó volt, ezzel a fél­köralakú felírással: „Életbiztosítás — a szerencse titka”. A takarítónő reggel az asztal legvégére tolta és így az értekezlet legjelentéktele­nebb embere elé került. Az érte­kezlet tagjai egyébként már elfog­lalták helyüket az asztal körül. Az asztalfőn az elnök, balról, a titkár, jobbról a pénztáros, a többi pedig fentről le, rang szerint: a tanács tagjai, az osztályvezetők, részleg- vezetők és az üzemi felügyelők. Az asztal legvégén, mintegy elkü­lönítve a többitől, búsult a jegyző­könyvvezető. Az értekezlet tárgya nagyon ké­nyes kérdés volt: kinek az irodájá­ba helyezzék el az újonnan vett vállalati televíziót. Valahogy senki sem akart elsőnek belenyúlni a komplikált kérdésbe, így az érte­kezlet hosszabb ideje barátságos beszélgetés jegyében folyt. A jegy­zőkönyvvezetőnek nem volt mit feljegyeznie. Unottan nézte az egyetlen zománchamutartót, mely a Sors kiszámíthatatlansága foly­tán pont eléje került. Tízszer, húsz­szor elolvasta a félkör alakú fi­gyelmeztetést, mely szerint az élet- biztosítás a szerencse titka, és hogy­ne essék teljes apátiába, elhatá­rozta, hogy a felírást hátulról fogja elolvasni. Fura abrakadabra jött ki belőle és ez a körülmény érezhe­tően felfrissítette. Elmosolyodott és rásandított az eevik résziegveze­Ismert szlovák fró, a kassai frócsopor vezetője, a Vychodos- levenské N-*viny című lap mun­tőre, akinek alárendeltje volt. Meg­ijedt annak szigorú, borús arca lát­tán. Újra az az érzése támadt, hogy ez az ember kifejezetten' pikkel rá. Régóta unszolja valami, hogy ked­veskedjék ennek az embernek, de sohasem adódott alkalom. Most hirtelen mentő ötlete támadt. Itt van végre az alkalom! Udvarias gesztussal odébb tolta a hamutar­tót a részlegvezető elé. Csoda tör­tént! A részlegvezető mosolyogva meghajolt, így fejezve ki köszöne­tét a figyelmességért. A jegyző- könyvvezető nyúlszíve megdob­bant. Hiszen ez az ember tulajdon­képpen nem is haragszik rá. Ennek csak ilyen bús a képe. És ha ne­tán haragudott is eddig, ezután biztosan nem haragszik majd rá ... A részlegvezető pedig öntelten szívta cigarettáját. Valami nagy elégtétel érzetével potyogtatta a hamut a hamutartóba, a saját ha­mutartójába, hiszen a többi papír­ból készített staniclibe szórja ha­muját. Az utólatos Suplovic is. Hogy ebből a ronda pacákból, hogy csinálhattak üzemi felügyelőt...? Felforr az ember veséje, ha elgon­dolja, mik történnek! Hiszen ő megmutatná ennek a Suplovicnak, ennek a ronda fráternek, csak alka­lom nyílna rá. De nincs alkalom, nincs. Hát ha nincs alkalom, akkor legalább megfricskázza. Nagy ívvel, amiből a vak is tisztán látta, hogy megveti Suplovicot, megkerülte a papírstaniclit, amelybe az a hamu­ját szórogatta és egyenesen a ma­gasabb szférákba tolta az egyetlen zománc hamutartót. A hamutartó pont annak az osztálynak vezetője előtt állt meg, melyben ő dolgozik. Micsoda véletlen! Az osztályvezető kedves mosollyal köszönte meg a szívességet. Ebből a mosolyból tisz­tán kiviláglott, hogy ügye az osz­tályvezetőnél a legnagyobb rend­ben van és nincs kizárva, hogy a legközelebb^ alkalommal, majd, ha a funkciók elosztásiról lesz szó, oh, óh... I Dráaa kedves hamutar­tócska! Az emberek sorsát néha ilyen csekélységek szabályozzák... Suplovic lenézően, sőt tüntetőleg szórogatta cigarettája hamuját a papírstanicliba, így adva kifejezést demokratikus együttérzésének a staniclis-részleg tagjaival. Az osz­tályvezető azonban szétterpeszke­dett a hamutartó társaságában és vérbeli spanyol grand gráciájával emelgette cigarettáját a hamutar­tótól a szájához. Csak bosszankod­jatok, nyavalyások — gondolta ma­gában. Azt hittétek, hogy nem ör- vendek népszerűségnek alárendelt­jeim soraiban. Egy ilyen nagy fü­gét, ni! — És legszívesebben tény­leg fügét mutatott volna a nyesz- lstt Fialka orra alá, aki ott ült az asztalfőn, a tanácstagok sorában. Hát ez tisztára őrület! Fialka, mint tanácstag! Megáll az ember esze! Fialka a tanácstagok között ül és ő, Ceznoha Iván, aki már egy teljes éve vezeti az oísztályt, nem képes a tanácsba kerülni. No, de vár­junk csak! Gondolkodjunk józanul és főleg nagyvonalúan, Fialka ra­vasz fickó, szava van az elnöknél. Hogyne volna szava, hiszen ro­konságban van vele. Az elnök uno­kaöccsének lányát vette feleségül Fialka fia, Bozetech és ez a Boze- tech az ő tulajdon lányával, Cez­noha Darinával jár a mérnöki egye­temre. És szívesen sürög-forog a lány körül. A fiú neve kissé un- szimpatikus, de Ceznoha Darina tetszik neki és ezért meg lehet a fiú nevét bocsátani. Nem tehet ró­la, szegény. Egyedül az apja tehet róla, ez a nyeszlett Fialka Ciprián, a tanácstag, az elnök rokona és az elnök rokonának lenni — még ha távoli rokonának is — kétségkívül előnyös dolog... Mikor a hamutartó Fialka Cip­rián jegyzetfüzeténél találta magát, az meglepetten körülnézett. Hal­vány sejtelme sem volt arról, hon­nan vette magát ez a nemvárt megtiszteltetés. Apró szemeivel hol erre*, hol arra sandított, végül is az elnökön pihent meg tekintete. Kivicsorította sárga fogait, de nem hajolt meg, hiszen részére nem szükséges az elnök protekciója. Cez- nohát észre sem vette, hiába hüm- mögött az feléje, annak jeléül, hogy ő tolta oda a hamutartót. Hosszú és fölösleges erőlködés után tehát Ceznoha újra papírstaniclit sodort és lehunyta szemét. Ügy tett, mint­ha semmi a világon nem érdekel­né. Alszik. Pedig dehogyis aludt! Átkozta a sorsot, hogy ilyen mos­toha hozz; ... Fialka Ciprián nem dohányzott és nem is tétovázott soká. A ha­mutartó tartalmát kiszórta a pa­pírkosárba, néhány pillanatig ját­szott az üres hamutartóval, aztán tenyerére helyezte és mintha tál­cán tálalná, egyenesen odanyújtotta Bramuska titkárnak. Hogy hozzá érjen a kezével, mélyen meg kel­lett hajolnia. így volt ez jó. Hadd legyen ez a nyílt gesztus kézzel fog­ható bizonyítéka annak, hogy ő Bramuskóra egyáltalán nem harag­szik. Bramuska biztos lehet benne, hogy Fialka Ciprián részéről a leg­nagyobb megbecsülésnek örvend. És ha Bramuska megérti ennek teljes súlyát, bizonyára nem teszi meg a feljelentést Fialka ellen az el­múlt évi feketeszállítások miatt. És ha ő, Fialka szövetségre lép Bramuska titkárral, akkor min­denki reszkessen...! Abban a percben, mikor a zo­mánchamutartó viharos kőrútján az elnök elé került, felcsörrent a telefon és az elnök titkárnője kö­zölte, hogy a televíziót egyszerűen elvitték a vállalati ifjúsági szerve­zet tanácstagjai és az ifjúsági klub­helyiségben helyezték el. Ezzel a meg nem kezdett értekezlet szeren­csésen véget ért és résztvevői könnyű szívvel távoztak. Csak a zománchamutartó maradt az aszta­lon árván, elhagyatottan, kormo­sán, piszkosan. Aztán újra kifénye­sítette a takarítónő, és állhatato­san hirdeti tovább, hogy „Életbiz­tosítás — a szerencse titka’'.»«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents