Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
1961. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 6 Nyáron se legyen szünet! HÍRKÖZLÉS MONGÓLIÁBAN A Mongol Népköztársaság majdnem semmit sem örökölhetett a hírközlés terén a forradalom előtti Mongóliától. Néhány postahivatal, egy 1800 km-es egyvezetékes távíróvonal Ugrában (ma Ulan Bator), egy kis kézi telefon- központ, egy kis teljesítményű rádióadó — ez' jelentette az egész örökséget. 1921 és 1940 között hozzáláttak a hírközlés modern fajtáinak az átszervezéséhez, többszörösére fejlesztették mindegyik teljesítőképességét. 1931-ben először helyeztek üzembe Mongóliában az egész országra kiterjedő hatósugarú rádió adóállomást. 1933-ban szovjet segítséggel országos és nemzetközi rádióösszeköttetést kezdtek kiépíteni. A tulajdonképpeni fejlődés azonban itt is, csak úgy, mint más területen, az első és a második ötéves terv, illetve az ezeket követő hároméves terv során következett be A fejlődést érzékeltető néhány számadat: 1960-ban a nemzetközi telefon- és távíróvonal hossza 13-szor volt akkora, mint 1940-ben, telefonelőfizetők száma megháromszorozódott, a városi telefonösszeköttetést mindinkább automatizálják. A vezetékes rádióhálózat kiépítése mellett a rádiókészülék tulajdonosok száma 1960-ban 1957-hez képest kétszeresére emelkedett. Ma a lakosság 20 százalékának az otthonában szól a rádió. Az 1961—1965-re szóló harmadik ötéves tervben a városi telefonközpontokat majd nem teljesen automatizálják, majdnem minden faluba bevezetik a rádiót és a telefont. A rádióadók kapacitása a jelenlegi 5 éves tervben 21 százalékkal növekszik. Ugyanebben az időszakban 75 százalékkal növekszik a postahivatalok száma. Az elkövetkezendő öt év alatt több mint kétszer annyit ruháznak be a hírközlésbe, mint a hároméves terv alatt Eck—Szmodits—Ványi: Szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági termelő* szövetkezetekben (Mezőgazdasági Könyvkiadó) Rendkívül hasznos útmutató és nagybecsű segédeszköz az újonnan alakult, s a már régebben működő termelőszövetkezetek brigádvezetői és állattenyésztői számára Eck—Szmodits—Ványi: Szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben című 1961-ben megjelent könyve. Hasznos tanácsadóként nélkülözhetetlen segítőtársa minden állattenyésztéssel foglalkozó szakembernek. Sokéves hiányt pótol a könyv. Részeletes ismertetést tartalmaz a szarvasmarha- állomány kialakításának módozatairól, az állatsűrúség helyes, gazdaságos fejlesztéséről. A szarvasmarhaállomány fejlesztésével és az új tsz-ek létrejöttével előállott problémák megszüntetésére ötletes, kevés anyagi befektetéssel járó meg Másokat tár az olvasó elé. Az istállók építése, elhelyezése, istállótípusok ismertetése, megválasztása, kiegészítő épületek létesítése tekintetében is hasznos útmutatásokat ad. Részletesen elemzi a szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatos munkafolyamatok gépesítésének lehetőségeit, a tejhozam növelése, a hizlalásra beállított egyedek súlygyarapítása céljából elvégzendő legfontosabb teendőket, módszereket. — TÁRSADALMI munkában készítette el Lengyel Lajos építész technikus, a szolnoki tervező iroda dolgozója, a martfűi önkiszolgáló élelmiszerbolt terveit 22 472 forint értékben, — TOMPA MIHÁLY válogatott műveit jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A kötet Tompa Mihály verseinek, próza" műveinek, valamint levelezésének legjavát tartalmazza« Ha nyáron a megyét járjuk, mindenütt találkozunk fiatalokkal, akik a napi munka után szórakozni, művelődni szeretnének. Ma már nem görnyesztő, embertelen robot a földművesmunka, több erejük, több energiájuk marad a művelődésre. S ehhez járul, hogy a legtöbb községben a szórakozás, az olvasás, az érdekes előadások meghallgatása ma már szükséglet Még pedig olyan, amelyik hatalmas erővel jelentkezik. Sajnos, még nem minden falusi kultúrmunkás ismerte fel annak a jelentőségét, hogy nyáron ne szüneteljen hónapokon keresztül a színjátszócsoport, a könyvtár, vagy az ismeretterjesztés munkája. A kulturálódás folyamat és ezt a folyamatot nem egészséges hónapokra megszakítani A formák természetesen nem ugyanazok, mint a téli idényben. A hangsúly itt a szórakoztatáson, természetesen a nemes hatású, nevelőszándékú szórakoztatáson van. Jó példát nyújt er- i re a karcagi Lenin Tsz kul- ! turális programja. Itt a nyá- j ri terveknek már hagyományai vannak, de éppen az ő példájuk bizonyítja: a parasztfiatalság ilyenirányú igényeit ki lehet elégíteni. Színjátszóik kiváló műsort állítottak össze. Tollfosztóka címmel, amely a parasztság régi és új életszemléletét tükrözi versben, zenében, egyfelvonásosokban. A próbákat úgy szervezik meg, hogy a különböző üzemegységekből járművön szállítják be a szereplőket, ahogy azt a munka engedi. Működik a honismereti kör, szakköri vitákat tartanak és dalos, énekes, táncos ügyességi játékokat tartanak a szabadban. A törökszentmiklósi művelődési ház is állított össze nyári programot Azaz ők nem is tesznek ilyen különbséget, legfeljebb annyit, hogy több a könnyű, de színvonalas szórakozás és több szabadtéri rendezvényt és kirándulást terveznek. Hasonló a helyzet a karcagi Déryné művelődési otthonban is. A fent felsorolt példák ékesen bizonyítják, falvakban és mezőgazdasági városokban lehet és kell is adni nyáron kultúrát. A lehetőségek falun is adottak. A pedagógusok inkább ráérnek, mint az iskolaévben és azok a nevelők is bekapcsolódhatnak, akiknek évközben nem jut rá idejük más irányú elfoglaltságaik miatt. A nyári művelődési programok legfontosabb kérdése a hogyan. Milyen módszerekkel, milyen foglalkoztatással vonzzák a közönséget a rendezvényekre? Nehezíti a helyzetet az, hogy egyes helyeken a művelődési házakat más célokra veszik igénybe. Úgy gondoljuk, a f\lyan magasan, hogy né- ha megállt, egy repülő, gép mozgott az égen. Pistinek cseresznye-fülbevalói voltak és majdnem lehúzta az egyik fele a másikat, ahogyan hátravetette fejét. — A Feri bácsi vezeti ... Aki nagybácsikám... — mondta az eget néző másik kettőnek. Feri bácsi szabósegéd. Nem mesélte soha, hogy repült volna. De most biztosan ő vezeti a gépet. — Integet is!... Nem látjátok?!... Mondta nekem, hogy figyeljek mert ma erre száll. A másik két gyerek még akkor is nézte a repülőt, amikor már igazi madarakat láttak helyette. Aztán Pisti az egyikük krétájával, jutalmul török basát rajzolhatott a falra, ahová a kocsisok szoktak nekiállni és rengeteget fejelhetett a labdával. nehézségek ellenére is számos lehetőség áll rendelkezésre, csak ezeket helyileg fel kell kutatni. Országjáró kirándulások, műsoros estek a szabadtéren — akár tábortűz formájában; dupla vagy semmi játék, a környező községek, vagy a szomszéd járás egy-egy öntevékeny csoportjának szerepeltetése, népszerű, rövid ismeretterjesztő előadások, filmmel vagy TV- nézéssel egybekötve a pártklubokban, vagy az iskolákban és még számos más lehetőség vár kihasználásra. A művelődési forradalom egyik nagy vívmánya, hogy az utóbbi három-négy Téli divat: báránybőrrel, vagy bársonnyal bélelt húzott szoknya. * Jacues Estérel ruhatervei- nek összeállításában Jean Bellus karikatúrista is közreműködik. • Cipődivat: lakkcipő minden színben (barna, kék, stb.) • Rövidesen megjelennek Frédéric és Irene Joliot- Curie kiadatlan művei. • Francis Poulenc operát ír Jean Cocteau „A montecar- lói nő” című egyfelvonásosá- ból. Házuknak két udvara volt. Egy füves, virágos, szép és egy kopár, poros; a kocsisoké. Ott nincs ablak, kert, száradó ruha, ott mindent lehet. Jött a villanyszámlás, be kellett menni a szomszéd nénihez a kulcsért, azzal kinyitotta a lakást, a villany- számlás leolvasta az órát. — Tessék mondani, menynyi? — kérdezte. — Nullaötvenhathárom- nullakettő... Mért nem vagy te óvodában? Az ajtót bezárta, a kulcsot vissza a szomszéd nénihez. Ezen a héten azért nem volt óvodában, mert az édesanyja szombaton megint elfelejtett befizetni, és ezért hétfőn őt nem fogadták l. — Pisti, miért nem ebédelsz? Hozd be és megmelegítem! — kiabálta utána a Kovács néni. — Majd később... Most méa nem. évben nagy tömegek kapcsolódtak be a kultúra áramába. Várják, igénylik az emberek az állandó, folyamatos kulturális ellátást. Sajnos, a cikkünkben felsorolt jópéldák még ritkák. Falvaink nagy többségében a nyár folyamán semmilyen kulturális rendezvényt nem tartanak. Két hónap van még hátra a nyárból, s ezalatt sokat tehetünk (és tegyünk is) azért, hogy községeinkben, mezőgazdasági városainkban minden dolgozó ember részesülhessen az őt megillető kulturális javakból is. Megjelent Léopold Seng- hor új verseskötete; címe: „Nocturne”. * A brazil függetlenség megteremtőjének unokája, Luisa Miller szobrászművésznő kiállítást rendez Párizsban. — Egyik legutóbbi szoborművé egy óriási bronzmadár, amelyet az új főváros, Brasilia számára rendeltek. • Bonn Egy kölni gyárnál 5000 tubus hajszőkítőt rendeltek a volt Belga-Kongó nőinek. • Brüsszel Üj taxikat: angol dieselmotorral felszerelt Volgákat állítanak üzembe. Mindössze a fülbevalóit ette meg. • ITét hete az apjánál volt. Mielőtt a Balatonra utaznának, odavitték egy kicsit a gyereket. Bár Rózsival rettenetesen viselkedik. Nem az apja új feleségét látja benne, hanem lánypajtását. Tetszik neki Rózsi, és ha az erővel le nem fogja a kezét, akkor örökké birkózni akar vele. — Én vagyok az erősebb! Lebirkózlak! — Csak jöjjön haza apád, majd kapsz tőle! — Úgyis elhódítalak... Meee... — zsúfolódott. — Mit csinálsz?! Feleségül veszlek, ha megnövök. — De én már az édesapád felesége vagyok. —■ Nem baj... Néki azt fo. gom mondani, hogy már meguntad és akkor elváltok. — Csakhogy én nem mennék hozzád! — Majd belém szeretsz... És ha nagyon szeretsz, akkor otthagylak. Rózsit már bosszantotta ez a beszéd. — De miért?! — Hogy bosszút álljak édesSZÁNTÓ TIBOR C tytyCAzlt c&ott* Hernádi Tibor HAJNALI TERE—FERE RÖVIDEN Megkésett nekrológ — egy kiváló emberről A magyar tanítóképzés A farkasréti temetőben a tanítványok s a munkatársak nagy serege búcsúzott az idei tavaszon Tanay Antaltól. a hajdani neves jászberényi pedagógustól. Tanay Antal a magyar tanítóképzés „nagy öregei” közé tartozott. Példátlanul szerény, egyszerű és hatalmas munkabírású ember volt. aki a szürkének látszó mindennapi pedagó. gusmunkát is oly szuggesz- tív hivatástudattal tudta végezni. hogy egyetlen diákja sem vonhatta ki hatása alól magát. Tanay Antal a Vas megyei Rohoncon született hetvenegy esztendővel ezelőtt, s mint korán árván maradt ifjú, iskoláit saját erőből végezte. A két háború között hosszú éveken át a jászberényi tanítóképző tanára volt s nagyrészt az ő érdeme, hogy a herényi képző országos hírnévre tett szert. Jászberényben a harmincas években egyik szervezője volt a népművelési munkának —. analfabéta tanfolyamokat szervezett és természettudományos ismeretterjesztő előadásokat kezdeményezett. KEDVES ISMERETLEN! Géppel írott, feltűnően intelligens emberre valló névtelen levelét megkaptam, ön ebben a levélben amellett száll síkra, hogy a potya nézőket ne tanácsolják el a Szabadtéri Színpad épülő kerítése mellől, mert akadhat olyan zenebarát, aki nem tudja megfizetni a drága jegyet Nem akarok itt arra hivatkozni, hogy a színpad is költségvetéssel dolgozik, hogy a szereplők gázsiját, a reflektorok kezelőit, egyéb műszakiakat, áramköltséget, technikai személyzetet is fizetni kell. Hanem inkább néhány szót a „potya” szemléletről. A magyar ember megveti a potyázókat, a bliccelés polgári nyavalya. A pesti hatos villamostól a szolnoki autóbuszig mégis sok ember száll le diadalmasan utazása végén, kezében szorongatva a „megtakarított” viteldíjat. Ez a nemes sport azután kiterjed különböző rendezvényekre is. Jól emlékszem, hogy a múlt évi újságíró—színész meccsre a rossz szervezés miatt tömegesen jöttek be ingyen az emberek, pedig csak három, illetve öt forintról volt szó. Kedves „kevés pénzű zenebaráté Higyje el, a belépődíjat nem az ön bosszantására ta^nagy öreg ember”-e Felfigyelt munkájára Móricz Zsigmoríd is s 1934-ben cikksorozatban számolt be herényi élményei kapcsán Tanay Antal szerény, de annál hathatósabb pedagógia) munkájáról. Később működött Tanay Antal körzeti népiskolai felügyelőként, tanítóképző intézeti pedagógiai szakfelügyelőként. majd a felszabadulás után. mint a néphatalom mellé álló értelmiségi, az oktatást s népművelést irányító minisztériumokban dolgozott. Csakhamar számottevő marxista műveltségre tett szert, s 1953-ban megjelent Egyetemes neveléstörténete Tantervelméleti, didaktikai s szakmódszertani cikkeinek sora jelent meg a felszabadulás után. Kormányunk hosz- szú éveken át őt bízta meg a Magyarországon nevelődő külföldi, elsősorban a görög középiskolás tanulók oktatásának s nevelésének irányításával. Szolnok megyében volt pályatársainak s tanítványainak hosszú-hosszú sora. kegyelettel búcsúztatta. Dr. z. Z. lálták fel. Egész egyszerűen minden szolgáltatásért fizetni kell, ^ legyen az anyagi vagy művészi jellegű. Bizonyára nem háborodik fel azon, hogy mondjuk, nem engedik be ingyen a moziba. Vagy talán köszönje meg a társadalom, ha ingyen hajlandó végignézni egy igényesebb műsort? Aztán meg azután egyszerűen nem hiszem el, hogy esetenként ne lenne önnek 8—10 forintja kulturális szórakozásra. Csak éppen annyi az egész, hogy ezeket a forintokat nem a talponállóban vagy a Halászcsárdában kell feltétlenül ^megzenésíteni". De két doboz Terv árából is el lehet menni egy- egy ilyen rendezvényre. ön nehezményezi a proto- kolljegyek intézményét is. Ezúton szeretném tudomására hozni: a protckolljegyeket azok kapják, akik valamilyen oknál fogva felügyeleti, ellenőrző feladatot töltenek be a rendezvényeken. Orvos, rendőr, tűzoltó, tanácsi megbízott, sajtó, rádió. Ezeknek jelenléte pedig igen fontos. Az intézkedést nem szégyelljük. A potyázás szellemét nem engedjük eluralkodni, mert társadalmunkhoz méltatlan és — akármennyire sajnáltatja magát kedves kevés pénzű zenebarát —■ felesleges is, H. T. Letel egy névtelen zenebaráthoz anya miatt... Vigyázz! Lebirkózlak. Kis szünet következett. A rádió is szünetjelet játszott. — Ne mondd el apunak... könyörgött Pisti. —■ Ne árulj el... Igazán... Amikor az apja hazaérkezett, ő dobozokkal vonatozott a szőnyeg csíkján; az volt a sín. A házaspár csőkolózott, becézték egymást. — Vigyázz — szólt az egyik, s a gyerek felé vágott a szemével. — A, mással van az elfoglalva. A vacsoránál megkérdezte az apja; — Na?! Kapsz te otthon ilyet?! — Kapok., i Igenis... Tudd meg... — De azt látom, hogy kézmosásra nem tanított meg jóanyád ... Csak a szórakozáson jár neki az esze, mi?! — De megtanított... Igenis... És szoktam. — Láttam, hogyan küldött ide! Milyen holmival... Minden gomb hiányzik róla. — Velem már egy szót sem beszélsz? — kérdezte az asz- szony. A gyereknek a földre ágyaztak, nincsen más helyük. Pisti hangosan imádkozott: „Este van már, kiságyamba térek, tőled Isten, jó álmokat kérek, jó álmokat anyukának, jól álmokat apukának.. Mondta, mintha mi sem lenne. A házaspár még beszélgetett a széles kettős ágyon. — Szörnyű rossz, neveletlen ez a gyerek — panaszolta kisvártatva az asszony. — Csak lenne itt állandóan. Akkor néznéd meg! — Inkább egy idegent fo-. gadok örökbe. Olyat, akinek nem él az anyja. De ö nem kell... Én dolgozzam rá, és ellenem neveljék?! — Hiszen reggel is azt mondta, hogy téged jobban szeret, mint az anyját. “ De ezt ne áruljátok el édesanyának — hangzott n- sötétből, lentről, aggódva. Most már suttogtak. Mem lehet ez előtt a gyerek előtt' semmit sem beszélni. Mindenre fülel. Nagyon kell vigyázni. Többször is kérdez- ■ ték: „Pisti, alszol?K Végül már nemcsak a csend felelt, de apró szuszogás :s. — Na, hála isten — mondta az apja. — Kis virágom,„g Ketten vagyunk. (Folytatjuk^ '
