Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

1961. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 6 Nyáron se legyen szünet! HÍRKÖZLÉS MONGÓLIÁBAN A Mongol Népköztársaság majdnem semmit sem örököl­hetett a hírközlés terén a forradalom előtti Mongóliá­tól. Néhány postahivatal, egy 1800 km-es egyvezetékes táv­íróvonal Ugrában (ma Ulan Bator), egy kis kézi telefon- központ, egy kis teljesítmé­nyű rádióadó — ez' jelentette az egész örökséget. 1921 és 1940 között hozzá­láttak a hírközlés modern fajtáinak az átszervezéséhez, többszörösére fejlesztették mindegyik teljesítőképessé­gét. 1931-ben először helyez­tek üzembe Mongóliában az egész országra kiterjedő ható­sugarú rádió adóállomást. 1933-ban szovjet segítséggel országos és nemzetközi rádió­összeköttetést kezdtek kiépí­teni. A tulajdonképpeni fejlődés azonban itt is, csak úgy, mint más területen, az első és a második ötéves terv, illetve az ezeket követő hároméves terv során következett be A fejlődést érzékeltető néhány számadat: 1960-ban a nemzet­közi telefon- és távíróvonal hossza 13-szor volt akkora, mint 1940-ben, telefonelőfize­tők száma megháromszorozó­dott, a városi telefonösszeköt­tetést mindinkább automati­zálják. A vezetékes rádióhá­lózat kiépítése mellett a rá­diókészülék tulajdonosok szá­ma 1960-ban 1957-hez képest kétszeresére emelkedett. Ma a lakosság 20 százalékának az otthonában szól a rádió. Az 1961—1965-re szóló har­madik ötéves tervben a vá­rosi telefonközpontokat majd nem teljesen automatizálják, majdnem minden faluba be­vezetik a rádiót és a telefont. A rádióadók kapacitása a je­lenlegi 5 éves tervben 21 szá­zalékkal növekszik. Ugyaneb­ben az időszakban 75 száza­lékkal növekszik a postahiva­talok száma. Az elkövetke­zendő öt év alatt több mint kétszer annyit ruháznak be a hírközlésbe, mint a három­éves terv alatt Eck—Szmodits—Ványi: Szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági termelő* szövetkezetekben (Mezőgazdasági Könyvkiadó) Rendkívül hasznos útmu­tató és nagybecsű segédesz­köz az újonnan alakult, s a már régebben működő ter­melőszövetkezetek brigádve­zetői és állattenyésztői szá­mára Eck—Szmodits—Ványi: Szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben című 1961-ben megjelent könyve. Hasznos tanácsadóként nélkülözhetet­len segítőtársa minden állat­tenyésztéssel foglalkozó szak­embernek. Sokéves hiányt pótol a könyv. Részeletes ismertetést tartalmaz a szarvasmarha- állomány kialakításának mó­dozatairól, az állatsűrúség helyes, gazdaságos fejleszté­séről. A szarvasmarhaállo­mány fejlesztésével és az új tsz-ek létrejöttével előállott problémák megszüntetésére ötletes, kevés anyagi befekte­téssel járó meg Másokat tár az olvasó elé. Az istállók építése, elhelye­zése, istállótípusok ismerte­tése, megválasztása, kiegészí­tő épületek létesítése tekinte­tében is hasznos útmutatáso­kat ad. Részletesen elemzi a szarvas­marhatenyésztéssel kapcsola­tos munkafolyamatok gépesí­tésének lehetőségeit, a tejho­zam növelése, a hizlalásra beállított egyedek súlygyara­pítása céljából elvégzendő legfontosabb teendőket, mód­szereket. — TÁRSADALMI munká­ban készítette el Lengyel La­jos építész technikus, a szol­noki tervező iroda dolgozója, a martfűi önkiszolgáló élel­miszerbolt terveit 22 472 fo­rint értékben, — TOMPA MIHÁLY válo­gatott műveit jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A kötet Tompa Mihály ver­seinek, próza" műveinek, va­lamint levelezésének legjavát tartalmazza« Ha nyáron a megyét járjuk, mindenütt találko­zunk fiatalokkal, akik a na­pi munka után szórakozni, művelődni szeretnének. Ma már nem görnyesztő, ember­telen robot a földművesmun­ka, több erejük, több ener­giájuk marad a művelődésre. S ehhez járul, hogy a leg­több községben a szórakozás, az olvasás, az érdekes elő­adások meghallgatása ma már szükséglet Még pedig olyan, amelyik hatalmas erő­vel jelentkezik. Sajnos, még nem minden falusi kultúrmunkás ismerte fel annak a jelentőségét, hogy nyáron ne szüneteljen hónapokon keresztül a szín­játszócsoport, a könyvtár, vagy az ismeretterjesztés munkája. A kulturálódás fo­lyamat és ezt a folyamatot nem egészséges hónapokra megszakítani A formák természete­sen nem ugyanazok, mint a téli idényben. A hangsúly itt a szórakoztatáson, termé­szetesen a nemes hatású, ne­velőszándékú szórakoztatá­son van. Jó példát nyújt er- i re a karcagi Lenin Tsz kul- ! turális programja. Itt a nyá- j ri terveknek már hagyomá­nyai vannak, de éppen az ő példájuk bizonyítja: a pa­rasztfiatalság ilyenirányú igényeit ki lehet elégíteni. Színjátszóik kiváló műsort állítottak össze. Tollfosztóka címmel, amely a parasztság régi és új életszemléletét tükrözi versben, zenében, egyfelvonásosokban. A pró­bákat úgy szervezik meg, hogy a különböző üzemegy­ségekből járművön szállítják be a szereplőket, ahogy azt a munka engedi. Működik a honismereti kör, szakköri vi­tákat tartanak és dalos, éne­kes, táncos ügyességi játéko­kat tartanak a szabadban. A törökszentmiklósi műve­lődési ház is állított össze nyári programot Azaz ők nem is tesznek ilyen különb­séget, legfeljebb annyit, hogy több a könnyű, de színvona­las szórakozás és több sza­badtéri rendezvényt és ki­rándulást terveznek. Hasonló a helyzet a karcagi Déryné művelődési otthonban is. A fent felsorolt példák ékesen bizonyítják, falvak­ban és mezőgazdasági váro­sokban lehet és kell is adni nyáron kultúrát. A lehetősé­gek falun is adottak. A pe­dagógusok inkább ráérnek, mint az iskolaévben és azok a nevelők is bekapcsolódhat­nak, akiknek évközben nem jut rá idejük más irányú el­foglaltságaik miatt. A nyári művelődési prog­ramok legfontosabb kérdése a hogyan. Milyen módsze­rekkel, milyen foglalkozta­tással vonzzák a közönséget a rendezvényekre? Nehezíti a helyzetet az, hogy egyes helyeken a művelődési háza­kat más célokra veszik igénybe. Úgy gondoljuk, a f\lyan magasan, hogy né- ha megállt, egy repülő, gép mozgott az égen. Pistinek cseresznye-fülbe­valói voltak és majdnem lehúzta az egyik fele a má­sikat, ahogyan hátravetette fejét. — A Feri bácsi vezeti ... Aki nagybácsikám... — mondta az eget néző másik kettőnek. Feri bácsi szabósegéd. Nem mesélte soha, hogy repült volna. De most biztosan ő vezeti a gépet. — Integet is!... Nem lát­játok?!... Mondta nekem, hogy figyeljek mert ma erre száll. A másik két gyerek még akkor is nézte a repülőt, ami­kor már igazi madarakat lát­tak helyette. Aztán Pisti az egyikük krétájával, jutalmul török basát rajzolhatott a falra, ahová a kocsisok szok­tak nekiállni és rengeteget fejelhetett a labdával. nehézségek ellenére is szá­mos lehetőség áll rendelke­zésre, csak ezeket helyileg fel kell kutatni. Országjáró kirándulások, műsoros estek a szabadtéren — akár tábor­tűz formájában; dupla vagy semmi játék, a környező köz­ségek, vagy a szomszéd járás egy-egy öntevékeny csoport­jának szerepeltetése, népsze­rű, rövid ismeretterjesztő előadások, filmmel vagy TV- nézéssel egybekötve a párt­klubokban, vagy az iskolák­ban és még számos más le­hetőség vár kihasználásra. A művelődési forrada­lom egyik nagy vívmánya, hogy az utóbbi három-négy Téli divat: báránybőrrel, vagy bársonnyal bélelt hú­zott szoknya. * Jacues Estérel ruhatervei- nek összeállításában Jean Bellus karikatúrista is közre­működik. • Cipődivat: lakkcipő min­den színben (barna, kék, stb.) • Rövidesen megjelennek Frédéric és Irene Joliot- Curie kiadatlan művei. • Francis Poulenc operát ír Jean Cocteau „A montecar- lói nő” című egyfelvonásosá- ból. Házuknak két udvara volt. Egy füves, virágos, szép és egy kopár, poros; a kocsiso­ké. Ott nincs ablak, kert, szá­radó ruha, ott mindent le­het. Jött a villanyszámlás, be kellett menni a szomszéd né­nihez a kulcsért, azzal kinyi­totta a lakást, a villany- számlás leolvasta az órát. — Tessék mondani, meny­nyi? — kérdezte. — Nullaötvenhathárom- nullakettő... Mért nem vagy te óvodában? Az ajtót bezárta, a kul­csot vissza a szomszéd néni­hez. Ezen a héten azért nem volt óvodában, mert az édes­anyja szombaton megint el­felejtett befizetni, és ezért hétfőn őt nem fogadták l. — Pisti, miért nem ebé­delsz? Hozd be és megmele­gítem! — kiabálta utána a Kovács néni. — Majd később... Most méa nem. évben nagy tömegek kapcso­lódtak be a kultúra áramába. Várják, igénylik az emberek az állandó, folyamatos kul­turális ellátást. Sajnos, a cik­künkben felsorolt jópéldák még ritkák. Falvaink nagy többségében a nyár folyamán semmilyen kulturális ren­dezvényt nem tartanak. Két hónap van még hátra a nyár­ból, s ezalatt sokat tehetünk (és tegyünk is) azért, hogy községeinkben, mezőgazdasá­gi városainkban minden dolgozó ember részesülhes­sen az őt megillető kulturá­lis javakból is. Megjelent Léopold Seng- hor új verseskötete; címe: „Nocturne”. * A brazil függetlenség meg­teremtőjének unokája, Luisa Miller szobrászművésznő ki­állítást rendez Párizsban. — Egyik legutóbbi szoborművé egy óriási bronzmadár, ame­lyet az új főváros, Brasilia számára rendeltek. • Bonn Egy kölni gyárnál 5000 tu­bus hajszőkítőt rendeltek a volt Belga-Kongó nőinek. • Brüsszel Üj taxikat: angol diesel­motorral felszerelt Volgákat állítanak üzembe. Mindössze a fülbevalóit ette meg. • ITét hete az apjánál volt. Mielőtt a Balatonra utaznának, odavitték egy ki­csit a gyereket. Bár Rózsival rettenetesen viselkedik. Nem az apja új feleségét látja benne, hanem lánypajtását. Tetszik neki Rózsi, és ha az erővel le nem fogja a ke­zét, akkor örökké birkózni akar vele. — Én vagyok az erősebb! Lebirkózlak! — Csak jöjjön haza apád, majd kapsz tőle! — Úgyis elhódítalak... Meee... — zsúfolódott. — Mit csinálsz?! Feleségül veszlek, ha megnövök. — De én már az édesapád felesége vagyok. —■ Nem baj... Néki azt fo. gom mondani, hogy már meguntad és akkor elváltok. — Csakhogy én nem men­nék hozzád! — Majd belém szeretsz... És ha nagyon szeretsz, akkor otthagylak. Rózsit már bosszantotta ez a beszéd. — De miért?! — Hogy bosszút álljak édes­SZÁNTÓ TIBOR C tytyCAzlt c&ott* Hernádi Tibor HAJNALI TERE—FERE RÖVIDEN Megkésett nekrológ — ­egy kiváló emberről A magyar tanítóképzés A farkasréti temetőben a tanítványok s a munkatársak nagy serege búcsúzott az idei tavaszon Tanay Antal­tól. a hajdani neves jászbe­rényi pedagógustól. Tanay Antal a magyar tanítóképzés „nagy öregei” közé tartozott. Példátlanul szerény, egyszerű és hatalmas munkabírású ember volt. aki a szürkének látszó mindennapi pedagó. gusmunkát is oly szuggesz- tív hivatástudattal tudta vé­gezni. hogy egyetlen diákja sem vonhatta ki hatása alól magát. Tanay Antal a Vas megyei Rohoncon született hetven­egy esztendővel ezelőtt, s mint korán árván maradt if­jú, iskoláit saját erőből vé­gezte. A két háború között hosszú éveken át a jászberé­nyi tanítóképző tanára volt s nagyrészt az ő érdeme, hogy a herényi képző orszá­gos hírnévre tett szert. Jász­berényben a harmincas évek­ben egyik szervezője volt a népművelési munkának —. analfabéta tanfolyamokat szervezett és természettudo­mányos ismeretterjesztő elő­adásokat kezdeményezett. KEDVES ISMERETLEN! Géppel írott, feltűnően in­telligens emberre valló név­telen levelét megkaptam, ön ebben a levélben amellett száll síkra, hogy a potya né­zőket ne tanácsolják el a Szabadtéri Színpad épülő ke­rítése mellől, mert akadhat olyan zenebarát, aki nem tudja megfizetni a drága je­gyet Nem akarok itt arra hivat­kozni, hogy a színpad is költ­ségvetéssel dolgozik, hogy a szereplők gázsiját, a reflek­torok kezelőit, egyéb műsza­kiakat, áramköltséget, tech­nikai személyzetet is fizetni kell. Hanem inkább néhány szót a „potya” szemléletről. A magyar ember megveti a potyázókat, a bliccelés pol­gári nyavalya. A pesti hatos villamostól a szolnoki autó­buszig mégis sok ember száll le diadalmasan utazása vé­gén, kezében szorongatva a „megtakarított” viteldíjat. Ez a nemes sport azután kiter­jed különböző rendezvények­re is. Jól emlékszem, hogy a múlt évi újságíró—színész meccsre a rossz szervezés miatt tömegesen jöttek be ingyen az emberek, pedig csak három, illetve öt forint­ról volt szó. Kedves „kevés pénzű zene­baráté Higyje el, a belépődíjat nem az ön bosszantására ta­^nagy öreg ember”-e Felfigyelt munkájára Mó­ricz Zsigmoríd is s 1934-ben cikksorozatban számolt be herényi élményei kapcsán Ta­nay Antal szerény, de annál hathatósabb pedagógia) mun­kájáról. Később működött Tanay Antal körzeti népisko­lai felügyelőként, tanítóképző intézeti pedagógiai szakfel­ügyelőként. majd a felszaba­dulás után. mint a néphata­lom mellé álló értelmiségi, az oktatást s népművelést irá­nyító minisztériumokban dol­gozott. Csakhamar számotte­vő marxista műveltségre tett szert, s 1953-ban megjelent Egyetemes neveléstörténete Tantervelméleti, didaktikai s szakmódszertani cikkeinek sora jelent meg a felszabadu­lás után. Kormányunk hosz- szú éveken át őt bízta meg a Magyarországon nevelődő külföldi, elsősorban a görög középiskolás tanulók oktatá­sának s nevelésének irányítá­sával. Szolnok megyében volt pá­lyatársainak s tanítványai­nak hosszú-hosszú sora. ke­gyelettel búcsúztatta. Dr. z. Z. lálták fel. Egész egyszerűen minden szolgáltatásért fizetni kell, ^ legyen az anyagi vagy művészi jellegű. Bizonyára nem háborodik fel azon, hogy mondjuk, nem engedik be in­gyen a moziba. Vagy talán köszönje meg a társadalom, ha ingyen hajlandó végig­nézni egy igényesebb műsort? Aztán meg azután egysze­rűen nem hiszem el, hogy esetenként ne lenne önnek 8—10 forintja kulturális szó­rakozásra. Csak éppen annyi az egész, hogy ezeket a fo­rintokat nem a talponálló­ban vagy a Halászcsárdában kell feltétlenül ^megzenésí­teni". De két doboz Terv árából is el lehet menni egy- egy ilyen rendezvényre. ön nehezményezi a proto- kolljegyek intézményét is. Ezúton szeretném tudomásá­ra hozni: a protckolljegyeket azok kapják, akik valamilyen oknál fogva felügyeleti, el­lenőrző feladatot töltenek be a rendezvényeken. Orvos, rendőr, tűzoltó, tanácsi meg­bízott, sajtó, rádió. Ezeknek jelenléte pedig igen fontos. Az intézkedést nem szé­gyelljük. A potyázás szelle­mét nem engedjük eluralkod­ni, mert társadalmunkhoz méltatlan és — akármennyire sajnáltatja magát kedves ke­vés pénzű zenebarát —■ fe­lesleges is, H. T. Letel egy névtelen zenebaráthoz anya miatt... Vigyázz! Le­birkózlak. Kis szünet következett. A rádió is szünetjelet játszott. — Ne mondd el apunak... könyörgött Pisti. —■ Ne árulj el... Igazán... Amikor az apja hazaérke­zett, ő dobozokkal vonato­zott a szőnyeg csíkján; az volt a sín. A házaspár csőkolózott, be­cézték egymást. — Vigyázz — szólt az egyik, s a gyerek felé vágott a szemével. — A, mással van az elfog­lalva. A vacsoránál megkérdezte az apja; — Na?! Kapsz te otthon ilyet?! — Kapok., i Igenis... Tudd meg... — De azt látom, hogy kéz­mosásra nem tanított meg jóanyád ... Csak a szórakozá­son jár neki az esze, mi?! — De megtanított... Igen­is... És szoktam. — Láttam, hogyan küldött ide! Milyen holmival... Min­den gomb hiányzik róla. — Velem már egy szót sem beszélsz? — kérdezte az asz- szony. A gyereknek a földre ágyaztak, nincsen más helyük. Pisti hangosan imádkozott: „Este van már, kiságyamba térek, tőled Isten, jó álmokat kérek, jó álmokat anyukának, jól álmokat apukának.. Mondta, mintha mi sem lenne. A házaspár még beszélge­tett a széles kettős ágyon. — Szörnyű rossz, neveletlen ez a gyerek — panaszolta kis­vártatva az asszony. — Csak lenne itt állan­dóan. Akkor néznéd meg! — Inkább egy idegent fo-. gadok örökbe. Olyat, akinek nem él az anyja. De ö nem kell... Én dolgozzam rá, és ellenem neveljék?! — Hiszen reggel is azt mondta, hogy téged jobban szeret, mint az anyját. “ De ezt ne áruljátok el édesanyának — hangzott n- sötétből, lentről, aggódva. Most már suttogtak. Mem lehet ez előtt a gyerek előtt' semmit sem beszélni. Min­denre fülel. Nagyon kell vi­gyázni. Többször is kérdez- ■ ték: „Pisti, alszol?K Végül már nemcsak a csend felelt, de apró szuszogás :s. — Na, hála isten — mond­ta az apja. — Kis virágom,„g Ketten vagyunk. (Folytatjuk^ '

Next

/
Thumbnails
Contents