Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-27 / 175. szám

19». július 27. SZOLNOK MEGYEI NCFLAf 6 * Utrakel a könyvtár — de még nem minden arany — A Verseghy Könyvtár Kos­suth téri kölcsönző fiókjá­ban szokatlan kép fogadja a látogatót A könyvek a pol­cok helyett a földön sorakoz­nak, tízesével oszlopba rak­va, spárgával átkötve. Az­után egy targoncára kerül­nek, amely 50 méteres utazás után a tér szemközti oldalán lévő épület egyik földszinti helyiségének ablaka alatt áll meg. Az ablakból féltő kezek nyúlnak a könyvcsomagokért, beemelik őket s a rajtuk el­helyezett sorszámnak megfe­lelően gondos rendben rakják le őket újra a földre. Költözik a megyei könyv­tár. Hozzátehetjük: „végre!” S azt is: „még mindig nem arany, ami fénylik”. Hiszen fénylenek az új kölcsönző­helyiség frissen festett aj­tói, a ragyogó kilincsek, a kályhacsempék, de... a kály­ha a kipróbálás alkalmával erősen füstölt egyes helye­ken az ajtókeretek ferdék, s főleg: a könyvtár nem ka­pott belső raktárnak alkal­mas helyiséget Ezért egye­lőre a tágas, szép, olvasóte­remnek szánt utcai termet kell raktár céljára használ­niuk, s majd ősszel — a MÉK más épületbe való köl­tözése után — ennek első- emeleti helyiségei szolgálnak majd raktárként. Ez azt je­lenti* hogy ősszel újabb, bár kisebb méretű költözködés lesz majd a könyvtár berkei­ben. Kinek jó ez? Az olvasónak bizonyára nem, hiszen a je­lenlegi költözködés miatt is bizonytalan időre szünetel a kölcsönzés, s az olvasó, hóna alatt a könyvekkel, dolga- végezetlenül távozik. A köny­veknek szintén nem jó, hi­szen a rakosgatás, szállítás erősebb rongálásnak teszi ki őket, mint több évi haszná­lat. Nem véletlen, hogy a be­vezetőben hosszabban szól­tunk a könyvek utaztatásá­nak módjáról. A könyvtár dolgozói embermagasságú oszlopokban teherautóra is felrakhatnák a könyveket, mégis a fent leírt, aprólékos és kézierőt igénylő módszert választják. Bizonyítja ez, hogy a könyvtárosok vállal­ják a fáradságot, hogy az ér­tékes, több mint negyven­ezer kötetre rúgó állományt megóvhassák a károktól, * az összekeveredéstől. A könyv­tár katalógusa ugyanis hét­éves szakadatlan munkával készült, s ennek rendjét egy­két könyv más helyre rakása is felboríthatja. Érdemes tehát vigyázni er­re a rendre, s a könyvek ép­ségére is, melyek között rit­kaságok, első kiadások is akadnak, s különösen nagy számban vannak dedikált művek, Mikszáth, Babits, Radnóti kézjegyét hordozó la­pok. Z. í Len-nyuvő gép dolgozik a tilalmasi határban Az Országos Gépkísérleti Intézet csehszlovák gyártmá­nyú len-nyűvő s hozzá tarto­zó kötözőgépet küldött ki­próbálásra a Középtiszai Ál­lami gazdaság karcag-tilal- masi kerületébe. — Monori Sándor főgépész és Kelemen István — a gép kezelője — elismeréssel szólott a mun­kagépről. A „TLZ—4” min­tájú géppel már napi tizen­három holdas teljesítményt is értek el; ami körülbelül 80—100 ember munkájával egyenértékű. A karcag-tilalmasi szak­emberek véleménye szerint a len-nyűvő egyetlen hátrá­nya, hogy túlságosan érzé­keny a talaj állapotára; ezért szinte táblánként kell beál- Utáni. Fehér István tudósító MUnden(éle A Nebraska állambeli Lin­colnban annyira „elkaná- szodtdk? a macskák, hogy jó­formán teljesen kipusztítot­ták a város egyik nevezetes­ségét, a különféle fajtájú gyönyörű hangú énekesmada­rakat. A dalos madárkák új­bóli letelepítése érdekében a hatóságok kötelezték a macs­katulajdonosokat, hogy a ci­cákat csak nyakukba akasz­tott csengővel engedhetik ]d a házból Így ellenőrizni le­het őket és nem garázdálkod­hatnak a madarak között. (A „Presse^-ből) Az amerikai szenátus ren­deletet hozott, amely meg­engedi, hogy élő skorpiókat postán szállíthassank, ha elő­írás szerint csomagolják őket. A rendelet nagyjelentő­ségű; a skorpiókra ugyanis elengedhetetlenül szükség van a skorpiómarás elleni szé­rum előállításához, (A »Presserből) * A japán tudósok felfedez­ték, hogy bizonyos halfajták rendkívül gyenge hangokat hallatnak. E hangokat érzé­keny mikrofonnal magneto­fonszalagra vették és most a halászhajók a hálóban elhe­lyezett vízalatti hangszórók­kal ezt a „halbeszédef köz­vetítik. A halak a hívó han­gokra tömegestől úsznak be a hálóba. (A JSztandar Mlodych'-ból) Szerezzünk érvényt az új szolnoki házirend előírásainak o­Két hónappal ezelőtt lé­pett életbe a Szolnok városi tanács rendelet® a lakóházak házirendjéről. Nagy szükség volt az űj tanácsrendeletre, amely szabályozza a bérbe­adók, a lakók és a házfel­ügyelők jogait és kötelessé­geit. A város lakóinak több­sége örömmel üdvözölte az új házirendet, mert felismer­te, hogy annak kölcsönös be­tartása biztosítékul szolgál a szocialista együttélés elveinek megvalósulásához. A szabályrendelettől nem várhattuk; hogy egy csapás megváltozzon a helyzet Nem gondoltunk arra, hogy a ko­rábban kirívóan viselkedő la­kók többé nem háborgatják szomszédaikat, s a kötelessé­güket elhanyagoló házfel­ügyelők nyomban példás ren­det teremtenek épületükben. Őszintén szólva, nem csa­lódtunk. A rendelet megje­lenése óta történtek változá­sok. Az épületek erkélyeiről — többségükben — eltűntek a száradó fehérneműk. A la­kók jobban vigyáznak szom­szédaik nyugalmára, s a zaj­jal járó házimunkát igyekez­nek a megengedett időben el­végezni. S a házfelügyelők is nagyobb igyekezettel tarta­nak rendet és tisztaságot a Eddig 45 ország jelentette be rész?ételét a Lipcsei Őszi Yásáron Lipcse (MTI). A szep­tember 3-tól 10-ig megrende­zésre kerülő Lipcsei Őszi Vá­sárra eddig 45 országból je­lentették részvételüket A Német Demokratikus Köz­társaság vállalatain kívül sok árucikket állítanak majd ki a többi népi demok­ratikus ország külkereske­delmi szervei. A tőkés európai és tenge­rentúli államokból vala­mennyi vásár-csoportban kép­Kis emberek munkás nyara Vakáció i., Elnéptelene­dett tantermeket sátorpony­vák ismerős szagát idézi ez a szó, s a Tisza vagy a Bala­ton vizének csobbanását, amint baroárasült gyerekek sokasága belevágtat a part­ról. A cibakháza úttörők vaká­ciójából sem hiányoznak ezek a színek, hangok, Óla­tok, sőt ax övék új, eddig ismeretlen érdekességekkel gyarapodott Sokan táboroz­nak közülük Vörösberény- ben, a Balaton partján, az ttthoulevőket pedig foglalkoz­tatja a kisállattenyésztő gaz­tatja a kSsállattenyésztő gaz­daság. Az úttöröház udvarán áll­nak a nyúlketrecek. Indulás­kor mindössze két bak és négy anya volt az úttörők birtokában, a most 35—40 hosszúszőrű, élesfogú, falánk nyuszi szorong a ketrecek­ben. — Falánkok bizony a nyu- lak, alig győzzük őket — mondja Szeleczki János isko­laigazgató. — Haszon meg nincs rajtuk, inkább föleszik a lucemaszénát, amit a tsz- tői kaptunk a segítségért. bakházd úttörőház udvarán lévő kis gazdaság jelentősé­ge mégis túlnő ezeken a szá­mokon* A kis méretekben, játékos kedvvel folytatott gazdálkodás, a közös tulaj­donért való közös aggodalom olyan emberré formálja majd ezeket a kis embere­ket, akiktől idegen a nyerész­kedés, a kapzsiság, akik szá­mára létszükséglet, szórako­zás a munka, s egyetlen el­képzelhető életforma a kö­zösség. %. J . *>■» viseltetik magúkat a kiállító cégek. Nagy területet bizto­sítottak maguknak a vásá­ron elsősorban az angol, francia, osztrák, holland, bel­ga és az olasz cégek. A nyu­gatnémet fogyasztási java­kat gyártó ipar ugyanolyan területen állítja ki termé­keit, mint az idei tavaszi vá­sáron. Á latin-amerikai országok közül Argentina, Brazília, Columbia, Ecuador és Uru­guay képviselteti magát Az élet értéke Egy régi közmondás rze- rint „A jólett mindig elnye­ri jutalmát!*. B közmondás igazáról saját példája a lap­ján győződött meg egy angol erdész, aki élete kockáztatá­sával kimentett a vízből egy fuldokló asszonyt... kutyá­jával együtt. Az erdész rövi­desen két jutalmat is kapott; egy fontsterlinget a fuldoklók megmentésére alakult társa­ságtól és 10 fontsterlinget az állatvédő ligától. (A „Vokrug Szvetan-ból) közösen használt helyiségek­ben, a házak tájékán. Mindez az új házirend nyomán született Hasznos volt hogy az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói jónéhány lakógyűlésen is megbeszélték a közős tennivalókat De az eredményekkel még korántsem lehetünk elégedet­tek. A házirend életbelépése után is még sok a szabályta­lanság. A Vörös Csillag úti lakótelep parkjában — me­lyet a tanács 70 000 forintos költséggel hozott létre — egyesek csirkéket legeltetnek. A Magyar utca 1. szám alatti házban a lakók tiltakozása és az Ingatlankezelő Vállalat felszólítása ellenére Tömpe Irnréné lakásában még min­dig ugat a kutya éjszakán­ként. Sok helyein — ott is, ahol játszóteret jelöltek ki — a folyosókon, lépcsőházban ren­detlenkednek és szemetelnek a gyermekek. Ebből sok vita és nézeteltérés adódik. A rosszalkodó gyermekek szü­lei megharagszanak arra, aki a rendnek érvényt akar szerezni. Kirívó példa erre M. J.-né, aki köszönet helyett életveszélyesen megfenyeget- a gyermekét figyelmeztető lakótársait Pedig gyermekei döglött állatokat dobáltak be a lakások ablakain. A férj pedig kijelentette az Ingat­lankezelő Vállalat embered­nek: »Gyermek-ügyben nem tárgyalok*. Több helyek rongálják a lakásokat és ablakokat tör­nek. Az Arany János utca egyik lakója lakásából állami tulajdonban lévő tűzhelyet „ajándékozott* Dévavényén lakó anyósának, a Verseghy utcából pedig Besenyszögre vitték el á lakáshoz tartozó kályhát. A szabályrendelet végre­hajtásánál több nehézség is akadt A házirend szerint ru­hát szárítani csak a padlá­st«, vagy az erre kijelölt he­lyiségben lehet A Szántó utca P. épülete lapostetejű ház, nincs padlása, vagy szá­rítóhelyisége. Vajon hol szá­rítsák az itt lakók mosott ruháikat? Sok helyen, így például a Ságvári körút K. épület előtt nincs gyermek­játszóhely. Pedig akad olyan háztömb is, melyben 98 gyer­mek tartózkodik. Gondot okoz a dolgozni já­ró asszonyoknak a takarítás is. A rendelet szerint csak hétköznap reggel 7 és 10 óra között szabad szőnyeget po­rolni. A rendelet alkotói bi­zonyára nem gondoltak az üzemben, hivatalban dolgo­zó asszonyokra, akik nem késhetnek el a takarítás miatt munkahelyükről. A családok többsége még nem rendelkezik porszívóval sem. Érdemes lenne ezen gondol­kodni, s talán a rendelet 8. §-ának 4. pontját módosítani. Több panasz érkezett szer­kesztőségünkhöz, miszerint a házfelügyelők sem tartják be mindenütt a házirend rájuk vonatkozó előírásait Sok he­lyen nem hordják le a sze­metet piszkosak a lépcsőhá­zak, nem takarítják a házak környékét a a szemetet az épület előtt tárolják. Az Ingatlankezelő Vállalat több felszólítást figyelmezte­tést küldött a házirendet megsértő egyéneknek. Ez azonban nem elegendő. A házirend büntetőszankciókat is tartalmaz. A súlyosabb esetekben ezeket is alkalmaz­ni kellene. Mái hé László HhEmI 11 J iMM Bűi I TS D m Jól halad a jászalsószentgyörgyi kultúrotthon építése, Ez évben 634 000 forintot fordítanak az építkezésre. Jövőre pedig a kultúrotthon mellé még szolgálati lakás és egyéb helyiségek is épülnek. c Halászok FIGYELEM! Kirándulásaihoz most vásároljon 125 köb­centis (DcUULUXlci motorkerékpárt, (Bej'wa * es (J)atinL robogókat, férfi, női és gyermek kerékpárokat. Nagy választékban be­szerezhetők a KARCAGI FÖLDMŰVES­SZÖVETKEZET ÁRUHÁZÁBAN — Miben segítettek a tsz­ngfa? — Kévét szedtünk két al­kalommal, egyszer tízen, má­sodszorra meg talán harmin­cán voltunk kint. Negyvenöt holdon szedtük össze a kévé­ket. 8 a lucernaszénán kívül elismerő szót is kaptak a gyerekek. Valóban, egész kis gazda­ság ez. A nyúlketrec mellett a csirkeólak, galambházak állnak. — Száztíz naponcsibét vet­tünk át az fmsz-tol szerző­désre — sorolja az igazgató. — E szerint 33 csirkét kelle­ne nekik leadnunk, de mi odavisszük a többit is. Az igazgató többször emlí­ti Bakonyi Lajos csapatveze­tő nevét, mintegy áthárítva rá a jólszervezett, nyáron át is összetartó úttörő kollektíva dicsőségét. S közben már a jövőről beszél, — A nyár végefelé segí­tünk majd a gyümölcssze­désben, meg a szőlőkötözés­ben. S van egy másik ter­vünk is: Jövő évben felha­gyunk a nyulakkal — ez a próbálkozásunk úgy sem si­került — és malacot hizla­lunk a helyükön ... Százegynéhány csirke, két- három hízó már jónéhány csalidnak jelent ízletes, fi­nom vasárnapi ebédet A ci­AZ ESTE, mint sűrű, sötét fátlyol ereszkedett a folyó föléj Némán, mozdulatlanul vált ki a sötétségből a ki­kötőben veszteglő „Délibáb” kecses sziluettje. Gyomrá­ban apró kabinok ölén mat­rózok, kormányosok aludtak békésen — a hajnali ébresz­tőig misem zavarta álmukat Elcsendesedtek Tiszabura házacskái is, nyugovóra tért gyermek, ifjú és öreg. Csak két ágy maradt gazdátlan, egyik K. Tóthéknál Pista bá­csié, s Szabó Istváné a má­sik. Sem ma, sem tegnap éj­jel nem bontották meg, a két halász a vízen éjszaká­zott. No, nem kettesben, né­gyen, mert úgy alkotnak egy brigádot: a tiszaroffi Csep­pentő Bálint bácsival, meg a tiszasülyi Iván Istvánnal. Régi halászdinasztiák „ifjú” leszármazottjai ők. Mert nem­csak a 66 esztendős Cseppen­tő bácsinak volt halász tán még ükapja is, de hasonló ősökkel büszkélkedik a tisz­tesen megőszült K. Tóth Pista bátyám, meg Iván mester is. Csak a cigányképű Szabó Pista új legény. Igaz, neki is a közösből osztanak már hosszú évek óta. Ugyan­is mind a négyen a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz tagjai. Reggel pihentek valamics­két Cseppentő bácsi kunyhó­jánál, de még nem delelt a Nap, amikor ismét vízre szálltak, s indultak fölfelé a folyón, A halásznak nincs nyugta, nincs maradása ott­hon. Próbálkozik egyre, pe­dig alacsony a vízállás, — olyan, amilyenre majd tíz esztendeje nem volt példa. Elő kell szedjék most min­den tudományukat, háttérbe szorul a varsa, a horog, nem boldogulnak vele. Tiszta a víz, nappal a ponty keresztül ugrik a hálón. (Ki hitte vol­na. hogy ilyen ravasz állat!) Hej, négyszeres erővel fog ki most a halász annyi „árut”, mint máskor, nor­mális vízálláskor. Éjjel még­iscsak könnyebb... ÉJFÉL VAN. Ritkul az égen a sötét felhő, imitt- amott feltűnik egy csillag. Halászladikok orra hasítja a sima víztükröt, evezőcsapá­sok borzolják a hullámokat. Négy ember fekszik neki a lapsalónak, a nagy húzó­hálónak, s mikor végül be­emelik a ladikba, ezüstösen csillannak a sápadt éjszaká­ban a halpikkelyek. Felbe­csülik a zsákmányt. Nem nagy mennyiség, de van köz­te egy szép példány, nagy- bajuszos harcsa, olyan nyolc kilós forma. Holnap a hajó­val már útnak is indítják Szolnokra, mert soha nem keresték még úgy a halat, mint most, amikor kevés van belőle Csöndesek, csaknem komo­rak itt munka közben ezek az emberek. Aki tréfálni, me­sélni hallotta K. Tóth Pista bácsit, nem hinné el, hogy ez a jőkedélyű, szikár kis ember ilyen csendes is tud lenni. De így kell, a halak a csöndet szeretik. Persze, a mesélés az úgy megy csak igazán, ha bent van már vagy kétszer három deci tisztán. — Tisztán, mert vizet azt Ihatunk eleget munka köz­ben — tréfálkozott Cseppen­tő Bálint bácsi a múltkoriban, ö sem ellensége a jóféle bo­rocskának és a halétel olyan ízletessé válik a keze alatt, hogy akárki megnyalja a szá­ját utána. Egy csöndes kis öböl part­ján van a „Cseppentő-kúria” • a halászkunyhó. Ha a munka végetér, idehordják a szerszámokat, itt szárad a háló, itt javítgatják, ha meg­sérült. Esznek-isznak közben, no meg egymást ugratják. Szájra kerül az asszonynép is, de nem pletyka formájá­ban, hiszen tulajdon asszo­nyaikkal ugratják társaikat. Akinek még nincs, azon azért csattan a tréfa. Szabó Pista olyan harminc esztendős le­het, de még nőtlen. — Fél ám a lányoktól! — jegyezte meg valaki. — A borospoharakat annál jobban szereti ölelgetni — nevettek. DE MOST dolgozni kell. Feleveznek újra, s pár kilo­méterre Tiszaroff fölött be­vetik a hálót a mélybe. Há­nyadszor? Ki tudja! Távolban felbúg az induló hajó kürtje. Lassan oszlik a szürkeség, s a felkelő nap fürdik a Tiszában. Ébrednek a folyóparti kis falvak, kez­dődik a munka a földeken —* és a négy halász pihenni tér. Rónai Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents