Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

1961. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1 „Néphadsereg“ híradása SZOLNOK MEGYÉBŐL Eredményeik titka: ast emberek munkakedve A magyar katonai alakulatok kedvenc képeslapja a Néphadsereg egy oldalon fényké­pes összeállítást közölt Szolnok megye életéről, munkásainak, parasztjainak sikeréről Mit ír rólunk a Néphadsereg, bújnak össze a ti szászén timrei lányok Moszkva újabb találkozóra készül Alighogy befejeződött a nemzetközi filmfesztivál zsú­folt eseménysorozata, Moszk­va máris újabb találkozóra készül: kedden a szakszerve­zetek házának oszlopcsarno­kában ünnepélyesen nyitják meg az Ifjúsági Világfóru- mot, amelyre kilencvennél több ország küldte el 700 képviselőjét. Hétfőn délelőtt megtartot­ták a fórum vezető testü­let^ a tanács előzetes ülését. Az elfogadott napirenden szinte minden olyan - kérdés szerepel, ami napjainkban a világ bármely részén élő fiatalokat foglalkoztatja. Kö­zöttük van a leszerelés, a gyarmati rendszer elleni küz­delem, az ifjúság társadalmi jogai és kötelességei, az el­maradott országok nemzeti ér­telmiségének képzése stb. A fórum a teljes üléseken kí­vül több bizottságban is folytatja majd munkáját; Itt kerülnek szóba az ifjú­ság tanulmányi lehetőségei a különböző országokban, az oktatás demokratizálása és korszerűsítése, az irodalom és művészet befolyása az if­jú nemzedékre, a sport lehe­tőségei, hatása, akadályai a világ egyes részein, a fiata­lok utazásának fejlesztése és sok-sok más kérdés; és szorgalma Barabás János, Kenderes község párttitkára a Vörös Csepel Tsz-ben dolgozó kom­bájnokhoz igyekezett. Míg a motorkerékpár nyelte a kilo­métereket, gondolatban azt számolgatta: még jó másfél nap, s aztán a kombájnoknak sem lesz mit vágni. A Hala­dás Tsz után a Vörös Csepel is befejezi az aratást. Ha ez sikerül, a kunhegyes! járás községei között elsőként tud­juk le ezt a nagy munkát. De miért áll a kombájn? — riad fel gondolataiból, mikor a búzaföldhöz ér. B. Tóth Sándor, a Mezőgazda- sági Gépészképző Szakiskola párttitkára, aki most kom- bájnosként dolgozik, panasz- szal fogadja: nincs ember a szalmakocsira, ezért kell itt hűsölni. Barabás János nem sokat tétovázik. A legközelebbi ta­nyában villát kér, s amikor visszajön, csak ennyit mond: — Indulhatunk! Július 16-án Kenderesen befejeződött az aratás. — Nem volt könnyű ezt el­érni, de sikerült — mondja a párttitkár. — S tudja, mi ennek az eredménynek a tit­ka? Nemcsak az, hogy pontos intézkedési tervet készítet­tünk és azt jól felhasználtuk', hanem elsősorban az embe­rek munkakedve, szorgalma. Meleg fény villan a szemé­ben, amikor sorolja: — Az emberek helytálltak a több mint négyezer hold termésének betakarításában. A gépek mellett a kéziaratást is megszerveztük. A Haladás Tsz-ben 120 hold dűlt gabo­nát kiskaszával vágtak le. A 235 hold borsót szintén így aratták. Hajnali kettőkor már beálltak a rendbe a kaszá­sok, köztük a 62 éves Cs. Sü­veges Miklós, Nagy Miklós elvtárs és munkacsapatának tagjai, akik munkaszeretet­ből, igyekezetből az aratás idején is jól vizsgázták. Do­bos Dezső, a tsz zetorosa ara­tógéppel 310 hold termését vágta le. S az asszonyok? Tudja, mit megtette,k? Haj­Egyre több gabona-pótszerződés megyeszerte Naponta kapunk értesítést arról, hogy valamely tsz — a népgazdasági érdekkel összhangban —, gabonaérté­kesítési pótszerződést köt. A kuncsorbai Vörös Októ­ber Tsz üzemtervében 68 va­gon kenyérgabonát szánt ál­lami értékesítésre. A gazdák a vártnál szebb termést látva már eddig 7,5 vagon búzára kötöttek pótszerződést. Mivel a tagság elhatározása folytán nem fölösleg, hanem a tény­leges szükséglet fedezésére elegendő búza kerül kiosztás­ra: a Vörös Október Tsz előre láthatólag kétszeres „ráadás­sal” segít megtölteni az álla­mi raktárakat. Nem ritkaság a hasonló jó példa. A tiszabői Petőfi Tsz a tervezett mennyiségen felül 10 vagon búzát óhajt eladni a Teményforgalmi Vállalat­nak; Az alattyáni Űj Élet Tsz 10,5 vagonos teljesítése után két, majd újabb két va­gonra kötött pótszerződést. A mesterszállási Úttörő Tsz 40 vagonos szerződését 15 vago­nos pótszerződéssel tetézte. Jó szívvel, bő kézzel adnak a tiszaőrsi Búzakalász és a tiszaderzsi Űj Barázda Tsz gazdái is, kik meghallgatták brigádvezetőik okos szavát. E két tsz-ből 10—15 vagon többletgabona értékesítésére számítanak a felvásárlók. Tíz-tíz vagon többletbúzát ad három tekintélyes törökszent­miklósi közös gazdaság is: a Dózsa, az Aranykalász és az Alkotmány Tsz. A dózsások elnöke: Csemán Béla tizen­két métermázsa, üzemegység­vezetője: Lucza Balázs pedig kilenc métermázsás szemé­lyes felajánlást tett. A tornajmonostori Petőfi Tsz-ben a tagság már eddig 56 métermázsa búzát adott át az államnak; s eltökélt szán­déka, hogy további 94 méter­mázsát értékesít ilymódon. Méltán övezi gazdatársai megbecsülése Mándoki Gás­pár agronómust, ki egymaga tíz métermázsa búzát adott el az államnak. nal félháromkor már hordtát a kévét, rakták a kereszte két. A Kunhegyesi Gépállo más dolgozóira sem lehet pa­nasz. Balogh László kombáj- nos a Vörös Csepel Tsz-ben 550 holdról 72 vagon gabo-> nát takarított le, Juhász Jó­zsef pedig aratógéppel vágott le 282 hold gabonát. Arról szerényen, keveset szól Barabás elvtárs, hogy az aratás idején maga is minden nap hajnal két órakor kelt, s a késő este is a határban dol­gozók között találta. Serken­teni nemigen kellett a mun­kára, inkább a munkaszerve­zésben adódó kisebb hibák elhárításában segített. Budai János párttag és Hajdú Dezső igazgatósági tag leállította a kombájnnal való repcecséplést, mivel az na­gyon szórta a magot. Szóltak Barabás elvtársnak, nézze meg, milyen sok mag kárba vész így, inkább cséplőgépet küldjenek oda. Máshol meg így szóltak az aratók: — Titkár elvtárs, tudja már meg, miért kerül a büfékocsi­nál egy pohár sör 3,50, egy családi meg 14 forintba? A Haladás Tsz-ben a kombájn- szérűn dolgozóknak volt pa­nasza: a bemázsálásért nem írnak jóvá munkaegységet. A gyors intézkedés elejét vette annak, hogy az apró hibák nagyokká váljanak, s esetleg kedvét szegjék az em­bereknek. Az meg éppen az asszonyok munkakedvét nö­velte, hogy a párttitkár ja­vasolta: osszák szét a mor­zsolt csutkát, a napraforgó­szárat, mert azzal gyorsan megfőzhetik az ebédet. —* Pihenésre most nincs idő — mondja Barabás elv­társ. — Pártértekezleteket tartunk, mert a hordás, csép- lés sikeréért még sok a ten­nivaló. Több mint kétezer hold termése vár cséplésre Tizennégy gépjármű és köze kétszáz fogat hordja a kévé két a cséplőgéphez és osztag ba. A növényvédő állomás is ígért segítséget. Most azt kel! biztosítanunk, hogy a tőlük kapott zetorok is fólyamato san dolgozhassanak. Ha mindenki jól megfogja a dolog végét, augusztus ötö­dikén már nem lesz a tarlón kereszt és húszadika előtt a cséplést is befejezhetjük. Nagy Katalin ( A kommunizmus építői között — RIPORTSOROZAT SZIBÉRIÁRÓL ív, Megkereste az árát A bratszki, még csak épülő erőmű után bemutatom az ir- kutszki, már működő vízi- erőművet. A város egyik legszebb* s legszélesebb útja vezet át azon a. gáton, amely megtöri a folyó gyors folyá­sát és lendületét „igába” fogja, A erőmű központi épü­lete kívülről úgy tűnik, mint egy kultúrpalota. Hatalmas ablakok, ajtók, felül díszes párkányok egyáltalán nem azt sejtetik* hogy az egész környék ebben az épületben zúgó generátorokból kapja a villamosenergiát. Az előcsar­nokban, ami egészen ünnepé­lyesen díszes, az erőmű igaz­gatója nagyon kedvesen fo­gad bennünket és már tessé­kel is egy hatalmas terem felé, amelyben nyolc gene­rátor egész éven át 660 000 kilowatt kapacitással dolgo­zik. A gépterem leszámítva az agregátorok elfoglalta he­lyet és duruzsoló zajukat, in­kább táncteremnek tűnik, mint annak. amire használ­ják. Ragyogó tisztaság min­denütt. A mozaikpadló tükör­ként fénylik. Az oldalsó fa­lakon díszes, aranyozott kan­delláberek ontják este a vi­lágosságot. A terem mérete is figyelmet érdemlő, hiszen 240 méter hosszú, 20 méter széles és 22 méter magas. Az igazgató elmondja, hogy az erőmű egymilliárd 800 mil­lió régi rubelbe került, de már régen megkereste az árát, pedig csak 959 óta mű­ködik teljes erővel. Megke­reste az árát, mert egy kilo­watt villanyáram mindössze 10 kopejkába kerül és ebben a hatalmas gépteremben mű­szakonként négy ember dol­gozik. Negyven méterre a víz alatt Azután egyik ámulatból a másikba estünk. Egy lifttel 40 méterre a vízszint alá mentünk és ott megfigyeltük a turbinák úgy­nevezett rotor. azaz forgó ré­szét. Aki nem látott, vagy hallott még ilyen erőmű mű­ködéséről. a turbina mozgá­sát bizonyára érzékelhetővé teszi számára a következő adat a turbina lapátjára másodper oenként 400 köb­méter víz zúdul, ami az egész forgórészt percenként 83 fordulatra készteti. Óriási erők dolgoznak közvetlenül a lábunk alatt. A turbinára ömlő vizet nem láthattuk, csak a turbina fölfelé nyúló tengelyét. Hatalmas méretei vannak egy ilyen forgó rész­nek. A rotor súlya 520 ton­na és a tengely átmérője 130, a tengely acélfalvastagsága pedig 70 centiméter. Lenyűgöző méretek! Állan­dóan olyan érzés kerített bennünket hatalmába, hogy emberek miként is tudják ezeket a hatalmas alkatrésze­ket "megtervezni, kivitelezni és nagy távolságokból, töb­bek között Leningrádból, Novoszibirszkből. vagy Har- kovból ide szállítani. Pedig emberek alkották válameny- nyit, emberek azok is, akik működésbe hozták ezeket a gépeket. Emberek, mégpedig nagyszerű emberek azok is, akik szemmeltartják a gépek munkáját és a vezérlő szo­bában ezernyi lámpa pislogá­sából, hunyorgásából. erő­sebb vagy bágyadtabb fényé­ből a gépek mozgására kö­vetkeztetnek. Nem. medvejárta Irkutszk. Bratszk és An- garszk azonban csak egy-egy ízelítő volt abból a nagy munkából, amely szerte Szi­bériában folyik. Andre) Sztupko, a szibériai Pravda főszerkesztője, amikor be­nyomásainkról beszélgettünk: megjegyezte: „Most már önök is látják. hogy Szibé­ria nem medvejárta és isten- hátamögötti földrész, látták, hogy' mindenütt előbbre lé­pünk, hogy Szibéria is nagy részt válh.1 a kommunizmus építéséből Irkutszk területi központ, és így sok mindent megtud­tunk a terület iparának fej­lesztéséről, terveiről. Ez az „oblasztP* ahogyan oroszul mondják. kilencszer akkora, mint Magyarország, s három­szor akkora, mint Anglia. — Lakóinak száma az északi, lakatlan területek miatt vi­szonylag kevesebb: két mil­lió. Hogy jobban érzékelhető legyen az irkutszki terület nagysága: északi és déli vé­ge olyan messze vannak egy­mástól, mint Leningrád Odesszától. Városok nőnek ki a földből Rendkívül gazdag. Szinte bármilyen iparág kifejlődésé­hez minden nyersanyag ren­delkezésre áll. Kimeríthetet­len mennyiségben van sze­nük, vasércük, aranyuk, só­juk. fájuk és még sok min­den más, s így már jobban érthető, hogy miért szület­nek egyre-másra az ipari óriások. Valljuk meg, hogy minderről ilyen sok ezer ki­lométer távolságra nem so­kat tudunk. Ugyan ki hallott Selohovról, az alumínium- városról. amelynek máris több tízezer lakosa van, bár néhány évvel ezelőtt a mai lakótelepek helyén még sát­rak voltak. Arról is most hallunk először, hogy a Baj- kál-tónál egy hatalmas cel- lulózegyár épül. és a tajga kellős közepén, a Csumszk kerületben -házelemgyár. Azt is kevesen tudják, hogy a legészakabbra épülő erőmű a Mamakán folyón fejeződik be, hogy Korsonyiha hatal­mas vasércközpont és Tajset városában most épül a kör­nyék legnagyobb kohója. A bratszki erőmű körül 1962-re elkészül az új cellulózekom- binát, amely évente többek között 260 000 tonna kartont, 100 000 tonna lakásszükség­leti cikket (pl. tapétát) fog gyártani. 1963 után 4 millió köbméter fát dolgoznak fel évente. Bratszktól hat kilo­méterre jövőre készül el az alumíniumkombinát. A kö­zelében egy épületelemgyá­rat létesítenek, amely évente 100 000 négyzetméter lakás el­készítéséhez gyártja le a szükséges elemeket. Három, tradíció Miután a szibériaiakkal so­kat beszélgettünk jövőjükről, kézenfekvő kérdésként kínál­kozott e csodálatosan gazdag vidék népének tradíciója. El­mosolyodtak kérdésünkre, ami bizonyos mértékig elő­legezte a válasz érdekességét. „A mi tradíciónk “ felelte Sztupko elvtárs — jól dolgoz­ni. A létért való küzdelem, az állandó birkózás a termé- szetadta nehézségekkel* az erre lakó népet komoly mun­kára nevelte.” Azután arról beszéltek, amiről ottlétünk minden percében meggyőződ­tünk, hogy tradícióik közé számít a vendégszeretet is. Nagyon szeretik a vendéget, érkezzen az más országból, a mellettük levő városból, vagy éppen tőszomszédságuk­ból. De elmondták, hogy sze­retnek vendégségbe is járni. A másik tradíciójuk az, hogy már reges-régen kifej­lődött Szibériában a nemzet­köziség. Igazán élövé persze a szocialista forradalom győ­zelme után lett, de a külön­böző nemzetiségek együttélé­sének, összefogásának ezen a vidéken nagy hagyományai vannak. Az ország más-más részéből ide kényszeritett s záműzöttek összebarátkoz- tak egymással. és a szibé­riaiakkal. Ez egyik motívu­ma a nemzetiségek testv*-* együttélésének, Szibéria még sokáig nehe­zen kimeríthető, nagyszerű té­ma lesz az újságírók számá­ra. Most is azt mondom: igen nehéz búcsút venni tőle még akkor is, he már csak a jegy­zetek ákombákomait kell összecsuknom. hiszen minden egyes feljegyzett névből, mondatból, nehezen kimond­ható városnevekből, hatal­mas számokból egy földrész hősies törekvései tornyosod­nak elém azon egyszerű, sze­rény, de tehetséges emberek megelevenedésével, akikkel hosszú útunk során találkoz­tunk. És milyen jó lenne, hogyha ezeknek az emberek­nek néhányát — akik nem­csak vendégszeretők, de ven­dégségbe is szeretnek menni — hazánkban fogadhatnánk. . — Vége — Weither Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents