Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

1961. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Ki ad több árut a népgazdaságnak“ Versenymozgalmat ( indítottak a kun­szentmártoniak A Kunszentmártoni Járási Felvásárlási Operatív Bizott­ság versenymozgalmat indí­tott. A verseny a termelő- szövetkezetek árutermelését ösztönzi, s célja, hogy a kunszentmártoni járás és Szolnok megye többi járása, városa minél több húst, to­jást, tejet adjon a közellá­tásnak, A versenymozgalomban a kunszentmártoniak vállal­ták: ez év december 20-ig 21 000 hízott sertést adnak a népgazdaságnak. Az első féléves hízófelvásárlási ter­vüket 30 százalékkal túltel­jesítik; A termelőszövetkeze­tekből kikerülő hízóállomá­nyon kívül a háztájira is szá­mítanak; Céljuk, s eltökélt szándékuk, úgy szervezik a sertéshizlalást, hogy a kun­szentmártoni járás minden háztáji gazdasága egy hízott sertést értékesít; Ez 8000 sertést jelent, amelyet szep­tember 1-ig le is szerződnek. A tojásfelvásárlási terv teljesítése érdekében mozgó- felvásárlást szerveznek a határban minden héten; s így a helyszínen veszik át a háztáji termék felesleget. Céljuk, hogy minden háztáji gazdaságból 20—25 kilo­gramm árubaromfit felvásá­roljanak. Ezzel egyidőben a járási felvásárlási bizottság segíti a háztáji gazdaságokat a takarmány ellátásban. Köz­ségenként biztosítják a szarvasmarha és a sertés közös legelőjét és a szálas- takarmány ellátást; A kunszentmártoniak a megyei felvásárlási bizottsá­got kérték meg, hozza nyil­vánosságra versenymozgal­mukat; s már augusztus 20-án. majd 1962. január 15- én értékelje azt. viel pipái... ...Botos Mihály bátyánk, a tiszabői Petőfi Terme­lőszövetkezet 90 éves tag­ja. Az öreg szövetkezeti gazda havi 260 forint nyugdíjat, ezenkívül ter­mészetbeni járandóságot kap a szövetkezettől. A kanászságban eltöltött évek után jól esik Mihály bácsinak a gondtalan pi­henés. 'T Ä _ párivezeiőség felelőssége változatlan Taggyűlést tartottak a Tü- zép Szolnok megyei Vállala­tának kommunistái. Napi­renden a vállalat ez évi ter­vének eddigi teljesítése sze­repelt. A pártszervezet veze­tősége a vállalat áruforgalmi osztályának pártonkívüli ve­zetőjét, Kormos Jenőt kérte fel a beszámolóra. Kormos elvtárs részletes helyzetké­pet adott arról, hogyan dol­goztak az év eddigi szaka­Szép eredmények, merész tervek a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban Ráfizetés, bosszúság, gyen­ge szervezés, valamicskénél alig erősebb géppark — eny- nyi jellemezte nem is oly rég a Kunszentmártoni Állami Gazdaságot Széthulló 4300 hold szántán keveset ígért, keveset hozott a gazdálkodás. Az adminisztratív munkaerők száma tízzel volt nagyobb a szükségesnél; a dűlőutak vesztéjében könnyen eltévedt a vándor. Csoda történt — mondogatták négy évvel ezelőtt a járási székhelyen. Az 1957-es év nehéz volt, de immár alig veszteséges. Azok, akik a realitás talaján állva vizsgálták az eseményeket — helyesen — az igyekezet győ­zelméről beszéltek. A dolgo­zók, vezetők akaratát ugyan­abban az évben huszonkét új erőgép segítette diadalra. A következő évben újabb Maul- wurfok, Zetorok, DT-k, siló­kombájnok érkeztek. Abban az időben már a szántóterü­let harmada kapott évente is­tállótrágyát; másik harmadá­ra komposzttrágya került. A korábbi 9—10 métermázsa he­A tűrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet 665 hízóbi­ka nevelésére kötött szerződést az állatforgalmi válla­lattal. A bikákat már hizlalják is a szövetkezeti gazdák. Képünkön Katona Sándor és Sós János gondozók elége­detten nézegetik a szépen fejlődő jószágokat. Tollas kincsesbánya Jássárokssálláson A jászárokszállási Táncsics Tsz ebben az évben legalább 35 000 csirkét és öt-hatezer pecsenyekacsát ad a népgaz­daságnak; A szövetkezetiek jól tudják, hogy ez a nagy­arányú baromfiértékesítés 880 000 forintos bevételhez segíti őket: A derekas neve­lési eredmények láttán már­is elhatározták, hogy jövőre kétszer ennyi baromfit állí­tanak elő. Az üdvösséghez azonban köztudottan kevés lévén a jó­szándék, — már hozzáláttak ahhoz, hogy az ideinél meré­szebb tervek megvalósításá­hoz lerakják az alapokat. Tízezer férős csibenevelőt — tollas kincsesbányát — épí­tenek házilagos kivitelezés­sel. így az építési költségek aligha- haladják meg a 200 ezer foriptot. Az eredeti ter­vet saját, széleskörű tapasz-^ talataik alapján módosítot­ták; Mellőzik a csibéknek nem kedves betonpadlót; e- helyett szecskázott szalmával vastagon megterítendő salak­betont alkalmaznak. A Táncsics Tsz nagy újság­ját Pittner Sándor agronó- mus adta tudtuk — Harmincötezer forin­tért tízezres baromfikeltető gépet vásároltunk; Üzembe­állítása után termelőszövet­kezetünk naposcsibéből ön­ellátó lesz. Az új gépet két héten belül megindítjuk. A baromfiértékesítés • szá­mukra előnyös, ugyanakkor közhasznú módját választot­ták a Táncsics-beliek. — A nagyüzc iben előállított ba­romfi 95 százalékára a török­szentmiklósi Baromfifeldolgo­zó Vállalattal kötöttek szer­ződést lyett 1959-ben mar 15 méter­mázsával fizetett a búza. A termésátlag javulásába bele­segített 450 hold intenzív — szovjet és olasz — búza is. A dűlőutak felét eltüntet­ték immár; helyükön részben öntözőcsatorna húzódik. Las­sacskán csak emlékezetben él­nek már a 100 holdas táblák, melyek 500 holdas tömbökbe tömörültek. Kialakult a gaz­daság főprofilja: a kukorica- és gabonatermesztés. Kévés, összesen hétfajta növényt ter­mesztenek már csupán Kun- szentmártonban A gazdaság vezetői időn­ként a tömbösítés adta lehető­ségekkel is számot vetnek. A felesleges utak eltüntetése eddig 40 holddal növelte a gazdaságilag művelhető terü­letet; további 260 holdra még számítanak. A növeke­dés az apránként eltünedező tanyák területéből is adódik. Pár esztendeje 160 tahya volt a gazdaság területén. Ma már alig nyolcvan. Nem veszett kárba az energia melyet a gazdaság — szinte kivétel nélkül — valamennyi dolgozója a megszilárdítás­ra, s annak érdekében tanu­lásra fordított. Olyan gárdá­val, mely Kunszentmártonban kialakult, már lehetett merész tervet készíteni. A Kunszentmártoni Állami Gazdaság ebben az évben 100 holdanként 90 métermázsa húst állít elő. Ebben a meny- nyiségben nincs benne az a hatszáz birka, mely rövide­sen vágóhídra kerül. 140 hol­das legelőjükből haltenyészr tésre is alkalmas víztároló is létesül. Abból holdanként 2,5—3 métermázsa halat re­mélnek évente a kunszent­mártoniak. Megvettünk egy brigádot Nem félreértés, szó szerint ezt mondotta Szántó Géza, a mezőtúri Petőfi Tsz főagro- nómusa, amikor kedden este fáradtan leült a tsz irodá­ban. És joggal mondhatta, ugyanis a gépállomás tsz-be kihelyezett brigádja e naptól a tsz „tulajdonába” ment át. Természetesen csak a gépe­ket vette meg a tsz, a trak­torosok egy része viszont be­lépett a gazdák közé. — Megállapodtunk velük, — mondotta a főagronómus. — Kivel hogy sikerült. Rész­ben forinttal, részben mun­kaegységjóváírással fizet­jük őket. Az emberekkel ke­vesebb probléma volt, ha­nem a gépekre egész nap al­kudtunk. Reggel nyolctól este ötig tartott az egyezkedés, mire a már korábban átadott erő- és munkagépek után két kombájn, négy cséplő- és há­rom aratógép. egy DT, egy silókombájn és néhány kis­gép is „elkelt.” A mezőtúri Petőfi Tsz 1,14 millió forint értékű géppel lett gazda­gabb. A gépállomás többi gé­nét egyelőre megtartja, a teljes gépparkot majd kósőbh adja át a többi termelőszr vetkezetnek. A perspektívákból ízelítőül ennyit: jövőre kétszerannyi sertéshúst állítanak elő, mint idén. S öt év múlva? Akkorra többszáz hold er­dővel gyarapszik a gazdaság, mel£ csupán libából többet termel akkorra, mint ma va­lamennyi húsféléből. Az elmondott eredmények nem csekély részben fűződ­nek a végtelen türelmű, halk- szavú 'igazgató személyéhez. Ez az ember egyszemélyben vezetője e korszerű nagy­üzemnek, tanácstag, a mező- gazdasági állandó bizottság elnöke s munkatársaival együtt kilenc termelőszövet kezet patrónusa. Péter László sikereinek egyik fontos titka, hogy sosem ideges. Egyetlen dológra azonban nagyon ér­zékeny. Jogos a kérdés: Mire allergiás az igazgató i A maradiságra; vonatkoz­zék az akár az emberekkel foglalkozásra, akár az ósdi gazdálkodási módszerekre. Péter elvtárs nem volt rest, hogy — közvetve, közvetle­nül —• kitudakolja: melyik dolgozója milyen munkához érez leginkább kedvet. A nö­vénytermesztés barátai épp­úgy helyükre kerültek az évek során, mint a jószággal szívesen foglalkozók Rátermettséggel párosult szakmai tudás kell ahhoz, hogy valaki hadat üzenjen a szalmás almozásnak; s a mé­termázsánként 24 forintot érő szalma helyett hat forintos tőzegkorpát hordasson a jó­szág alá. A góréközí marha- és ser­tésnevelés szintén kunszent­mártoni specialitás. Lényege: az egymással párhuzamosan épített górék ereszét megtold- ták. Ezek alatt védettséget talált az állat, melyet tavasz­tól őszig üdítően cirógat a friss pusztai szél. Öszidőben megtelnek a górék — akkor egycsapásra szélvédő fallá válnak. Sok szépet lehetne jósol­nunk a Kunszentmártoni Ál­lami Gazdaság jövőjéről; de nem tesszük. Minek? Az otta­niak szaktudása, munkaked­ve bizonnyal olyan eredmé­nyeket teremt, melyek gazda­gabbak lesznek bármilyen jövendőmondó fantáziájánál. — b. z. — Búcsú a nagy családtól Meleg hangulatú, baráti össze­jövetelt rendeztek minap a szol­noki vasútállomáson. A fiatalab­bak fehér asztal mellett, szíves szóval búcsúztattak két régi vasntast: Dobos Istvánt és Ke­resztesi Sándort. Hasznos mun­kásságukról Németh Jenő emlé­kezett meg. Dobos István mint oktatótiszt ismertette meg az ifjabbakkal a vasutas ABC-t. Keresztesi István odaadó figyelme folytán egyet­len szerelvényt sem vezettek so­ha tévútra a váltók. Mindketten negyvenéves szol­gálat után vonultak a megérde­melt nyugdíjba. A forróhangú felköszöntőkre válaszolva meg­férték: még gyakran felkeresik egvkori munkahelyüket, segítik a helyükbe lépetteket. Bodák Ildikó tudósító szában. Elmondotta, hogy a negyedév során a lakosság ellátásának tervét 95, teljes tervüket pedig 97 százalékra teljesítették. Eddig mintegy 23 000 utalványt adtak el és hétezerre már ki is adták a tüzelőt. Ez a mennyiség öt­százzal több annál, mint amit a múlt év hasonló idő­szakában beváltottak. A beszámoló érzékeltette, hogy nem kimondottan ad­minisztrációs munkát végez nek, hanem a lakosság érde­keire alapozott hivatali teen­dőket. Kétségtelenül a pártszer­vezet tevékenysége eredmé­nyének lehet felemlíteni azt, hogy ennél a vállalatnál tö­rekszenek arra: hivatali munkájuk mellett mindig lássák az embereket, akik­nek ezernyi kérésük, kíván­ságuk van. És igyekezzenek azt a lehető legjobban figye­lembe venni. A vállalatnál a közelmúlt hetekben bizonyos megtor­panás, levertség uralkodott. Ugyanis az idén nem kaptak jutalmat a dolgozók, mert a múlt évben — bár áruforgal­mi és nyereség tervüket tel­jesítették, — nem volt meg az alaprentabilitás. Az em­berek lehangoltsága miatt is talán meg kellett volna mu­tatni ez év perspektíváit. A beszámoló azonban erre néz­ve nem adott választ. Egy- helybe ragadt állapotot tük­rözött _ a tagság előtt; — sőt igen helytelenül — az évi terv teljesíthetetlen- ségéről szólt. Nem is kérte a kommunista kollektíva se­gítségét a terv végrehajtásá­hoz. Miért nem lehel ezt sző nélkül hagyni? Mindenek­előtt azért, mert egyre gya­koribb a pártszervezetekben, hogy pártonkívüli gazdaság­vezetőket, felelős embereket kérnek meg egy-egy munka- terület helyzetének ismerte­tésére. Ez azonban nem min­denhol vezet — s ez esetben sem vezetett a várt ered­ményre. A pártonkívüli ve­zetők beszámolója — külö­nösen ha értékeléssel egybe­kötött — sem lehet egyetlen ember véleménye. Minden­képpen tükröződni kell ab­ban a pártszervezet állás­pontjának is. Az alapos előkészítő muri: ka híján a Tüzép Vállal jt taggyűlésén az adódott, hog/, a párttagok kollektívájának munkáját nem a pártvezető­ség egységes véleménye sze­rint bírálta el a beszámoló, így a termékeny átfogó vita helyett az apró, részletkérdé­sek, személyes viták kere­kedtek felüL Bár a hozzászólók többen helyesen, reálisan vázolták a való helyzetet, az alapvető hibából adódóan ők sem az átfogó kérdések elemzésére törekedtek, hanem gyakran elkalandoztak. Mindezek alapján tanulság­ként említhetjük: a Tüzépnél hivatali pártalapszervezet működik. De így is feltétle­nül fontos, hogy hatáskörén belül nevelje, a vállalat fel­adatainak maradéktalan tel­jesítésére biztassa az embe­reket. Az egyes gazdasági vagy szakvezetők munkája, beszámolója csak része, ki­egészítője lehet a pártvezető­ség egységes véleményének. E. E. Megifjodott az öreg tsz Kisújszálláson nem egészen alaptalanul mondják az öre­gek szövetkezetének az Ady Tsz-t. Sehol b városban nincs annyi koros gazda, mint itt. A munkák mégis derekasan haladnak; mert az edysták oda fordultak segítségért, ahol a legközelebb találták. Családtagjaikhoz. Naponta húsznál több gaz­da-feleséget látni cukorrépa- kapáláson, mákegyelésen és kukoricakapáláson. A mák­egyel és legjobbjaiként Márta Endrénét, Tóth Lajosnét, Kiss Lászlónét — az elnökhelyet- tes-agronőmus feleségét — s Kota Imrénét emlegetik a szövetkezetben; Kotáné asz- szony némelyik napon öt, sőt hat munkaegységre is szert tett Az Ady Tsz gazdái akként cselekednek, mint földműve­lésügyi miniszterünk tanácsol­ta: sablonmentesen premizál­nak. Ä holdanként tervezett 145 métermázsa cukorrépából a terv teljesítésének határá­ig 10 százalék; a többletter­mésből pedig 25 százalék Ju­talmat adnak — munkaegy­ségen felüt Hasonló premizá­lási rendszert dolgoztak ki a többi kapásnövényekre is. A jutalmazás serkentő ha­tását ékesen példázza, hogy a közös kukorica felének megmunkálására tsz tagok családtagjai vállalkoztak. Akad a városba nemegv munkásember; vasutas is, ki az Ady Tsz-ben kukoricamű­velést vállalt A valóban korosak sem maradnák távol a munkától. Ezekben a napokban az öreg gazdák majdnem fele aran­kairtáson szorgoskodik. A ve­szedelmes gyomnövényt ka pávai emelik ki a földből, majd kosarakban szállítják az elégetés helyére; utrnimwiMHiiiiHMiiHwmMiimiudiiuiiiiiiimHttMHuuMiHHumtamiitnmittMimutitn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents