Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

SZOLNOK MtGTSt NÉPLAP mi. június ii. 6 mérlegen, a színházi évad Gondolatok a szolnoki Szigligeti Színház egyéves munkájáról Költők Juana Ibarbonrou: Első szerelem Nőttem. 9 te voltál csak előttem. Hát döntá, ki már. Ez ai akác kezedre vágyik, mely pofig aláz. Nyíltam, virágom itt van. Ez a liliom nem tudta, gyertya lees-«, vagy szirom. Folytam hozzád, sebes habokban. Igyál meg. A kristályüveg irigyli tőlem fényes derűmet. Szárnyat adtam neked, hogy égbe tárjad, űzz. Mint a pille ott repül nyughatatlaaságom, a lángod körül Majd szenvedek miattad. Áldott a gyötrelem, ha édesem, te adtad! Áldott a háló és áldott a bárd, zsilip és szomjúság is mindé, ami árt Csorogni fog a vér az oldalamból csókodér. Van násfa szebbéi ékszer kedvesebb, mint érted egy skarlát-szegélyű sebt Hajamból elvetem a koráll-gyöngyöt i9, fejemnek éke most hét nagy, kemény tövis. Fülemben énnekem fülönfüggő se ring, csak két vörös parázs, mint két rubint S ha jössz és szived szánva-szán, kacagni fog a szám. S te könnyezel, aztán« mint még soha, majd az enyém Hajnal Gábor: Szikrázik a perc Szellőkarjával fekete palástot borit Vállainra s átölel az éj, csili agszikrás gyönyörrel néz szemembe a magasság s tükörképe, a mély. Mögöttem fákon nesztelen ledobják barna burkukat mámort» rügyek, zsengezöld levelük az égbe tárják, köröttem körbe életkedv üget. Pezseg, nevet, viháncol és ficánkol a friss lomb, a folyó, és nyugtalan ízek, illatok törnek rám kerengve, tüdőmbe szívom s elöntik agyam. Állok szótlanul szédülő őrömben, megállt az Idő. szikrázik a pere, bársonyos csókok hullámai várnak, vessük magunkat bele, ha szeretsz! Fáznak a messzi csillagok a szél elfáradt, csak dadog, felhőkbe bújnak nesztelen — aludjunk mi is, kedvesem. Jacobsen: Selyemcipő az arany-kapíafán Selyemcipő az arany-kaptafául A kedvesem egy drága lányi Egy édes, drága lány! E fényes földön hozzá fogható nincs senki még. Olyan, akár a forró, déli ég, a a tiszta hó. Tündérhazámban minden csak valóság, a hó tüzes, a csönd zene. Nem oly bíborlók a vad nyári rózsák, amily sötét éjfélszeme.ss J únius 4-én a függöny legördültével esemé­nyekben gazdag, Sikerekben néha kudarcban iá—-bő­velkedő S2ínházi évad fejező­dött be. Tízezrek lettek gaz­dagabbak egy-egy művészi élménnyel, kedvelték meg a színházat, a színpadon el­hangzó művészi szót. Május Végéig a megyeszékhelyen százezren, a tájon közei har­mincezren tapsoltak a szín­ház előadásainak. Vajon mit kapott ez a százharmincezer ember, beváltotta-e a szín­ház a hozzáfűzött várako­zást? A színházban 12 bemutatót tartották. Ebből 6 Zenés da­rab, 6 pedig prózai Volt. Ez az arány már javulást jelent az előző évek operett döm- pingjeihe2 képest, de még mindig nem tükrözi helyesen a megváltozott igényeket és követelményeket. A 6 prózai darabból különösen a Ham­let, a Vándorévek és a Foga­dóíné előadásait dicsérhetjük meg, de a Teremtés koroná­ja és a Különleges világnap is a sikerültebb bemutatók közé tartozik. A z eredeti műsortervben szereplő színművek kö­zül nyolcat adtak elő, négy darab más tervezett mű he­lyett került műsorra. Külö­nösen érzékenyen érintette a színházat Szécsi Lajos Haza­felé című darabjának elma­radása, hiszen a2 egyetlen termelőszövetkezeti tárgyú bemutató maradt így el. Nem tudunk egyetérteni a Tartuffe és a Heltai darab bemutató­jának elmaradásával. Nem elsősorban a darabok értéke miatt, hanem a2ért, mert így az évad vége felé bizonyos tervszerűtlenség, kapkodás Volt tapasztalható a színház műsorpolitikájában, ami a színvonalat is károsan befo­lyásolta. _ Már említettük a prózai darabok gondos előadását. Hadd állapítsuk meg, hogy ezen a területen színházunk kitűnő munkát végzett. Mind a rendezés, mind a prózai szí­nészek egyéni teljesítménye példamutató volt. Az egyes darabok sikerüket és népsze­rűségüket kétségtelenül a színvonalas művészi munká­nak köszönhetik. Különösen a Hamlet előadását kell ki­emelnünk, amely világos, mo­dem és a Shakespeare, alap­gondolatot — hiánytalanul elénkvetítő alkotás volt. A Vándorévek újszerű, érdekes, izgalmas szovjet darabbal ajándékozta meg a közönsé­get. Az a szeretet és elmé- lyültség, amely e művek elő­adását jellemezte, bízvást te­kinthető a színház politikai állásfoglalásának is. A zenés daraboknál csak a Zenés vígjátékok előadásait illeti elismerés. Nem vélet­len, hogy a Bekopog a szere­lem című darab az operet­tekkel azonos értékű sikert ért el. A Kinn Vagyunk a Víz­ből című 2enés vígjátékot se- kélyes mondanivalója és ala­pos művészi értéke miatt el­hibázott dolog volt bemutat­ni.— Figyelemreméltó, hogy mai témája miatt mégis ért el közönségsikert. Hasonlóan elhibázottnak tartottuk az évad elején az Alkalmi férj című német zenés vígjáték bemutatását, amely rendkí­vül gyenge, ötlettelen ésszín- vonalatlan. Sikertelenségéhez az elhibázott szereposztás is hozzájárult. Mem mondhatók sikerül­* ^teknek a színház ope- retteiőadásai sem. Ennek a haldokló műfajnak előadá­sait egyesek szerint a ma még meglévő (bár egyre csökkenő) tömegigény indo­kolja, Viszont csak a nagy pompa, nagylétszámú zene-, ének- és tánckar szerepelte­tése, a fényűző díszletek te­szik valahogy is elfogadha­tóvá. Ezt a színház csak kis részben tudta biztosítani. A Zenekar még kibővítve sem érte el a szükséges létszámot. A tánckar is kislétszámú és színvonala meglehetősen in­gadozó. Ugyanez vonatkozik az énekkarra. így azután minden jóindulat ellenére a bemutatott operettekben a Színház nem nyújthatta ugyanazt a kitűnő teljesít­ményt. amit a prózai dara­boknál. C okát javult ebben az évben a közönség és a színház kapcsolata, a közön­ségszervezői tevékenység. Ennek köszönhető, hogy 2000 helyett 2800 bérletet adtak el az idén. s a vásárlók 30 százaléka üzemi, 10 százalé­ka pedig mezőgazdasági dol­gozó. A jó kapcsolat a táj- előadások nagyrészén is meg­nyilvánult. Lapunkhoz is ér­keztek be köszönő levelek, amelyek a Teremtés koro­nája, a Bekopog a szerelem és más darabok tájelőadásai­nak magas színvonalát di­csérték. Nagy öröm, hogy egés2 sor új községet kap­csoltak be a táj helyek közé: 1960-ban a többi kö2ött AbádsZalókot, NagyiVáíit, Ti- szasast, 1961-ben Tiszader- zset, Jászjákóhalmát és más községeket. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy néhány köz­ségben a hevenyészett, szín­vonaltalan tájelőadás Súlyo­san ártott a színház hírnevé­nek. Ez különösen a Luxem­burg grófja előadásainál volt bántó és kirívó. Az operett- társulat egy-két színésze nem tartotta magáranézve köte­lezőnek a falusi előadáson ugyanazt a művészi fegyel­met, amit a megyeszékhe­lyen és ez nagy visszatet­szést keltett. A színház igaz­gatósága — igen helyesen —- kemény fegyelmi Ítéletekkel torolta meg ezeket az esete­ket és bízvást remélhetjük, hogy a következő évadban ilyesmi nem fordul elő, A színház és a közönség megjavult tömegkapcsolatai­ra jellemző, hogy ez évben égési sor művész vállalt pat- ronázs munkát az öntevé­keny színjátszó mozgalom­ban. Tyll Attila a szolnoki Járműjavító, Iványj József a Papírgyár, Miszlay István a martfűi Tisza Cipőgyár, Ta­tár Endre a törökszentmikló­si Művelődési Há2 színját­szóit oktatta rendszeresen. A kulturális szemle előkészü­leteihez Scmogyvári Rudolf és Halász László is sok se­gítséget adtak. Az év tapasztalatai alap- ján javasoljuk, hogy a színház sokkal nagyobb gon­dot fordítson a közönség ne­velésére. Drámatörténeti, színházelméleti és más elő­adásokat tarthatnának, hogy még jobban hozzáértő közön­ség töltse meg a színházat Véleményünk szerint az ilyen irányú nevelőmunká­nak. amelyet a színház a TIT-en keresztül végezhetne, elsősorban kulturális, de gaz­dasági eredményei is lenné­nek. Szorgalmasan, hasznosan eltelt év áll a Szigligeti Szín­ház mögött. S ez az év igen sok tapasztalatot is hozott. A színház vezetőin, művé­szein, műszaki gárdáján mú­lik most már. hogy e tapasz­talatok alapján jövőre még több, még nagyobb sikert érjenek el. Hernádi Tibor Benamy Sándor: KISPfiNZZEL NAGY UTAKON (Táncsics Űtikalandok sorozat) Ax önéletrajzi útikönyv az író két évtized alatti utazá­sait foglalja magába. Azon­ban nemcsak saját élményeit mondja el, hanem beszámol különös útitársairól is, akik­kel útközben ismerkedett meg. Világjáró különcök, vakmerő potyautasok, mulat­ságos bohócok, ravasz szél­hámosok vonulnak el előt­tünk a könyv lapjain: kirá­Könyyespolc lyok és csavargók is beállnak a farsangi menetbe, mert az író környezete gyakran vál­tozik aszerint, hogy éppen bukaresti luxushotelben, pá­rizsi gami-s2állóban, bécsi menedékhelyen vagy izraeli háztetőkön lakik-e. S miköz­ben kedves humorral beszéli el világcsavargásának törté­netét, érdekes Világot isme­rünk meg vagy új oldalairól csodáljuk meg azt. amit ma­gunk is láttunk. A könyvet érdekes fényké­pek egészítik ki. Lindner László! SZÉP PÁRIZS (Űtikalandok sorozat) Mit lát a magyar utas Pá­rizsban? Erre ad feleletet a szerző, aki a bFény Városá­ban’5 nemcsak a művészeket és a művészeteket veszi ész­re, hanem felderíti a kisem­berek életének különös rész­leteit is. Lindner László azonban nemcsak Párizsban járt, s így útikönyvében be­mutatja Lyon, Marseille és a Riviera életét is3 Az ismert Sakk-Író kitűnő fotóművész is, erről tanúsko­dik a könyvben található, csaknem száz fénykép. Arnold Zweig: Ami ass embernek kell Szép ez a nyár — mondta Verdy tiszthelyettes, miköz­ben a vonat lassan cam mö­gött a tikkasztóéin forró lit­ván vidékem Az osztag al­tisztjei ingujjban ültek, előt­tük egy ládán kártya. Dohá­nyoztak. valamennyíüknek volt helye. Verdy is dohány­zott, neki is volt helye. Fe­lőlük eltarthatott az utazás ameddig csak akart. “ A furcsa csak az, amit eszembe juttat ez a nyár — folytatta Verdy. — A tava­lyit! Éialystokban ültünk, és a Bialystok fölött tífusz és vérhús ült. Emlékeztek? Az osztag épületével szemben volt a katolikus templom, és őrületbe hajszolt bennünket az örökös gingallőjával. Hogy miért harangoztak folyvást? Mert akkoriban rengeteg civil használta föl az alkalmat arra, hogy meg­haljon, elhunyjon, örökre el­költözzék, hogy az égi sere­get szaporítsa, felcserélje a földi siralom völgyét a túl­világgal. AZ egészségügyieknek minden hajaszála égnek me­redt a fölháborodástól, hogy a „bennszülöttek”, mintha neiti is vőltia ä Felső-Kelet kiadta rendelet, a f&rói za- bált&k a Zöld gyümölcsöt Persze vérhast kaptak, és telt a halálozási lajstrom. Énnek a különös étvágynak mélyebb okait az urak nem vizsgál­ták meg, meri egyébként azt a furcsa fölfedezést tették volna, hogy a tartós éhségér­zet és hiányos táplálkozás, 1917 nyarán, még a leg jám­borába katolikust vagy iz­raelitát is rákényszerítheti éretlen gyümölcs fogyasztá­sára. Ugyanis Felső-Kelet és a megszálló sereg a kiadó- sabb élelmiszereket a saját részére foglalta le. Úgy gon­dolták, az éretlen alma át­szalad a beteken. Égy-egy pap több mint harminc ha­lottat szentelt be naponta. A zsidók elhantolása nem zavarta a munkánkat, de u katolikusok ugyancsak pró­bára tették az idegeinket szüntelen lélekharangjukkal. Ügy, hogy Traugott százados végül is parancsot adott, a templomra néző ablakokat zárva kell tartani. A lelkek tehát továbbra is ugyanúgy szorgalmas harangszó-segéd- lettei furikáltak az égbe, de legalább a mi íTógépjeink kopogását nem zavarták. Személyes ismerőseim is voltak azok között, akik az égbe, vagy a földbe igyekez­tek, ahogy tetszik. Két gye­rek. Egy tizenegy éves fiú, meg_ egy tizennégy éves lány. Ezeknek nem kellett volna meghalniuk, ha nincs aZ anyjuknak zongorája. —* Az asszony özvegy volt, csöndes, zsidó polgárasszony; Határo­zott pillantású, világos sze­mét a gyermekei is örököl­ték. Szőke_2SifiógyeTekek, vi­lágos szemű, kerek, rózsás arcú, nem túl gyakori Felső- Keleten; Ausztriában többel találkoztam. Ezek itt, Bialys- lokban, egészen jó körülmé­nyek közt éltek, az anyjuk valódi otthonná tudta vará­zsolni a lakásukat. Jó volt elüldögélni náluk kedélye­sen; gyakran töltöttem hár­mukkal az estémet, elszóra­koztunk. A jó kedvük vala­hogy tartózkodó volt, így ne­velték őket. Nekem gyengém ez a lefékezett szívélyesség, a fegyelemnek és a jóindu­latnak ez az északias keve­réke. Érdekes, hogyan kerül­tem a családhoz. Egyszerűen a fényképezésemmel. Ott is maradt huszonnégy felvéte­lem, elfelejtettem elhozni, és most már nem is hozom el soha. Szerettem kalimpálni a zongorájukon, amit Dowkin- né még az urától kapott ajándékba, a régi jó idők­ben. Német gyártmány volt, tartós és közepes hangú. — Nem vagyok művész, de sze­retek alkonyattájt úgy ma­gam elé fantáziálgatni, csak a hangulat kedvéért, meg, hogy ,,varázsos létünkre cso­dáshangok sötét fátylát bo­rítsam”, — a valamikori új líra ezt így fejezte volna ki. De nálam lényegesen jobban játszott a kislány, és az öcs- cse lényegesen jobban cso­dálta őt, mint éngém. Emlí­tettem már. hogy igen meleg szívű kisfiú volt. A copfos kislány pirospozsgás, pufók arcán, a szájacskája körül — miközben boszorkányos ügye­sen táncoltatta ujjait a bil­lentyűkön — valami erélyes vonás rajzolódott ki. — Kis Haydn-szonátákat játszott, Bach-gavottokat. meg Cho- pin-mazurkákat. Fokról fokra haladt az alatt a pár hónap alatt, míg Bialystok volt a székhelyünk. Volt benne né­mi kis merevség, de ugyan­akkor valami lágyság is. Ar­rafelé élnek-halnak a zené­ért, és aki véletlenül nem cincog hegedűn, az bizonyo­san zongorázik, vagy éneket Nem tudom, melyik mélyen tisztelt zseni, győzelmes és művészetben gazdag hazánk melyik nagy fia mondta: a szorgalom a zseni. A tétel kissé szigorúan hangzik és jeles iskolai dolgozat íze van: de mindegy, fia a titel stim­mel — és persze, nem stim­mel —, akkor a kis Riwká- ban egy zseni rejlett. Az 6 számára egyáltalán csak két elfoglaltság létezett az isko­lán kívül: az alvás és a zon­gora. Az öccsének csak nagy­ritkán segített iskolai felada­tát megcsinálni, annak nem­igen volt rá szüksége, kitűnő matematikus lévén, ahogy később Dr. Preussmann me­sélte, a tanítója. Júliusban szabadságra mentem: tavaly júliusban. Augusztusban jöttem vissza, és lám a két gyerek halott. Hogy történt? Ügy, hogy pont akkor kellett, szabadságra mennem. Nem tagadom, hiá­ba is szépíteném, néhanapján ugyancsak furdal a lelkiisme- ret: máskor meg igaz, a vál­tamat vonogatom. Ugyanis az történt, hogy: — az em­ber megy az utcán, egyszerre zongoraszót hall. így tudja meg, hol találhat zongorát, ha szükség lenne rá. Ehhez nem kell semmi rosszindu­lat, nem kell , hogy valakinek fájdalmat akarjunk okozni, már úgy értem, a háborús időkben megszokott, a meg­szállással együttjáró fájdal­makon túl. Ám, ha az a bizo­nyos Verdy pont akkor sza­badságon van, egy ilyen zon­gora egészen mindennapi igénybevétele két gyermek halálát okozhatja. A gazdasági altiszteknek kaszinó kellett, és ami az embernek kell, azt megszer­zi! A kaszinóhoz zongora kell. Honnét is hallatszott az a zongoraszó? No persze, öz­vegy Doivkinnétól. Egy dél­előtt aztán megjelenik egy altiszt négy emberrel, lefog­lalja a zongorát, udvariasan és tisztességesen. lepecsételt papír ellenében, teljes kárta­lanítással. Leviszik a lép­csőn, elszállítják, allé parti! Most képzeljétek el, én ugyanakkor a feleségemmel a stinhudi tengerparton szó­rakozom! Remek szabadság volt, végre egy igazán jól sikerült szabadság! Furcsa. hogy mire képes az emberi lélek. Amíg a zon­gorát el nem vitték, a kis Riwka tökéletesen egészsé­ges volt, minden fertőzésnek ellenállt. Rét héttel a lefog­lalás után lázasan jött haza, a többit már kitalálhatjátok. Súlyos fertőzés, az öccse is megkapja. A kislányban semmi ellenállás, semmi, ami életben tarthatná, csak né­ma elkeseredés, belül már megadta magát, visszavonult attól a pillanattól fogva, hogy a meghitt hangszer helyén á falon, a fakulatian tapétán egy vőrhenyes főtt hivalko­dott, vagy rémített. Ahogy meghalt, a fiút sem tudta már senki visszatarta­ni. Az anyja sem. Ez az egész olyan giccsesen hangzik: de az életet nem én találtam ki. És ki tudja, mi játszódik le két testvér között, ha szere­tik és megértik egymást, és a kicsi annyira csodálja a nagyobbikat. Sehol semmi zene, eltűntek a fehér-fekete billentyűk, és odakint háború van, nyomor, kilátástalanság, és a változatlanul feszes, si­ma. kék ég és úgy ellankaszt- ja az ember akaratát. Apró. nyílteszű zsidófiúk. hallgata­gok és Vizsgálódók, sokkal többet fognak föl becses lé­tezésünkből, mint amennyit szeretnénk. Amikor visszatértem, meg­tudtam. mi történt. — Dr. Preussmann mondta el, és beesett arcában, nagy barna szemében, letompított hang­jában titkos panasz volt a jóisten ellen, akiben ő ter­mészetesen hitt. Én, aki vi­szont egyáltalán nem hiszek benne. ellenben sok minde­nért keményen elítélem, két következtetést vontam le az esetből. Soha többé nem lá­togattam meg Dowkinnét, nem is mutatkoztam, féltem á szeme elé kerülni. És nem fogadtam el nagyrabecsüll gazdasági bajtársaim meghí­vását az új kaszinójukba. Nem Volt — egyszerűen nem volt kedvem hozzá. — Nem magyarázhattam meg nekik, hogy a zongorájuk, az a fe­kete, fényes, ott, a fal mel­lett, az én számomra nem egyéb egy zenében kifejezett kettős sírkőnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents