Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-09 / 134. szám
1961. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n EGY PIRTTiTKRRROL eresem a pártbizottsáiv gon: — Nincs bent. átment a tanácselnökhöz. A tanácsházán: — Igen* itt volt. De negyedórával ezelőtt az elnök elvtárssal kimentek egy brigádhoz. Azt mondták, egy óra múlva visszajönnek. Az egy órából kicsi híján kettő lett. mire beért a községbe, de lám* a kapunál eléje áll egy idősebb ember és hevesen gesztikulálva magyaráz valamit. — Csak hangfoszlányokat hallok: — ... dehát az mégsem lehet, hogy... — ... nyugodjék meg, István bácsi, még ma kimegyek és... — ...hát nagyon várjuk, mert... — Régóta vár? — kérdizte, ahogy meglátott, de választ sem várva, sietett megnyugtatni: — Ha egyszer kimegyek valamerre, esőstől jönnek a problémák. Mindig akad valami elintéznivalóm. Q ezek az intéznivaló ^ ügyek nem is mindig pártügyek. Az egyik embernek például gyógypedagógiai intézetbe kellene küldeni a fiát; a másik csupán azt újságolja örömmel, hogy eljegyezte magát a lánya; a harmadik családi vitában kér tanácsot. Bizalommal fordulnak hozzá az emberek, öt percre lakik, de fél-, háromnegyed óra is eltelik, mire beér a pártbizottságra, mert lépten nyomon megállítják. Kerékgyártónét szeretik az emberek. Ö így vall saját magáról: — Én is nagyon szeretem az embereket. Talán — tűnődik “ ezért is vállaltam ezt a megbízatást. Jászjákóhalmán ilyen még nem volt (igaz, Szolnok megyében sem), hogy nő legyen a községi párttitkár. Eleinte kissé bizalmatlanok voltak az emberek. ■— Szoknyás — mondták kicsit lenézően. — Egy nőhöz menjen az ember, ha valamilyen problémája van? De azért jöttek, s mind többen. Kerékgyártó Mihály- né kedves, barátságos modora eloszlatott minden kételyt, s amikor észrevették, hogy szavának súlya, foganatja van, teljes bizalommal fordultak hozzá. Itt született Jákóhalmán, itt élt mindig, nem is vágyik el, bár társadalmi funkciói gyakran elszólítják. Kerékgyártóné ugyanis a párttitkárságon kívül a községi tanács vb-nek, a nőtanács vezetőségének, a párt járási végrehajtó bizottságának is tagja, sőt a járási és megyei tanácsba is beválasztották. Van tehát kötelezettség elég. — No, és családja is van az embernek, — teszi hozzá mosolyogva. — A férjemmel, meg a két fiammal is törődni kell. — S a férje nem sokall ennyi elfoglaltságot? — Nem szólhat semmit — derül Kerékgyártóné, — hiszen ő hozott be a mozgalomba, még 1947-ben. Egyébként ő is pártmunkás. Hí'alán sikerült bemutat- nunk Kerékgyártó Mi- hálynét, a jákóhalmi „szoknyás” párttitkárt. Pedig még nem teljes az arckép; a tsz szervezés idején végzett jó munkája elismeréséül a Szocialista Munkáért érdeméremmel tüntették ki. Egyszerű parasztasszony, de szívós akarattal dolgozik, hogy eleget tehessen számos kötelességének. Rátermettsége révén pártmunkás, jó szive miatt o f<tlu bizalmasa. p. Ilidén több mint háromezer szövetkezeti lakás épül Varsóban Varsóban az utóbbi években egyre nagyobb a sikere a szövetkezeti lakásépítési akciónak. Az idei előirányzatnak megfelelően szövetkezeti lakásépítés keretében több mint 9300 lakószobát adnak át rendeltetésének. Ugyanakkor további több mint 13 ezer lakószoba építéséhez kezdenek hozzá. Ezek építését 1962-ben, illetve 1963- ban fejezik be. A varsói lakásépítő szövetkezetek az ötéves tervben legkevesebb 56 ezer lakószobát adnak át rendeltetésének. A HIDÁSZOK SIKERE... Desmond Buckle újságíró látogatása Szolnok megyében A napokban a Szolnok megyei Néplap vendégeként megyénkbe látogatott Desmond Buckle, a TASZSZ londoni tudósítója. A ghanai származású angol újságíró régi ismerősként jött Magyarországra. Idén éppen tizedszer jár hazánkban, s másodszor Szolnokon. Desmond Buckle Nagy-Britá- nia Kommunista Pártjának tagja, s az Angol—Magyar Baráti Társaság egyik leg- odaadóbb. legaktívabb szervezője. A szerkesztőségben rendezett fogadás és rövid baráti beszélgetés után a vendég felkereste a mezőhéki Táncsics Tsz-t. a martfűi Tisza Cipőgyárat. 1959 elején kezdték meg az ártéri híd és az új folyami híd építését Szolnokon a Hídépítő Vállalat szakemberei. Akkor 4 százalékos nyereséggel dolgoztak. A korszerű technológiai eljárások fokozottabb alkalmazásával a hídépítők tovább fokozták előnyüket. 1960 első negyedében 13, a másodikban 15 a harmadikban 35, a negyedik negyedévben pedig 60 százalékos nyereséggel végezték a munkát. Az idén lg biztató kilátásokkal kezdtek a 47 millió forintos beruházás megvalósításához. Az építési munka jobb megszervezésével. a munkaidő mintaszerű kihasználásával az első negyedévet 7,3 százalékos nyereséggel zárták. Áprilisban és májusban is ütemesen teljesítették a tervet, s az előzetes felmérések tapasztalatai arra engedtek következtetni, hogy második negyedév végén elérik a 25— 25 százalékos megtakarítást. Sikerük titka! Az építésvezetőség támogatja a munkások kezdeményezését. Meghallgatja véleményüket. Segíti az ésszerű, termelékenyebb és könnyebb munkát eredményező javaslatok megvalósítását. Például a cölöpözésnél a hidászok javaslatára a műszaki kollektíva — az építési ütem meggyorsítására — újítást dolgozott ki. Ilyen és hasonló kezdeményezéseknek köszönhető, leginkább az. hogy a hidászok jóval túlszárnyalják előirányzatukat; Az idén hétmillió forint értékű munkát kell végezniük, jelenleg többmint ötmilliót végeztek. A gyors ütem ellenére a hídépítők, kifogástalanul a műszaki előírások szerint végzik munkájukat. Az építésvezetőség minden héten műszaki eligazítást tart. ahol Bandi főmérnök — értékeli az elmúlt héten végzett munkát, s megszabja a feladatokat a jövőre vonatkozóan. Az építésvezetők közösen megbeszélik a soron következő munkát s javaslatot tesznek az egyes munkafolyamatok újítására. A vezetőség minden olyan — az első hallásra túl egyszerűnek tűnő javaslatot elfogad —, ami könnyebbé, kultúráltabbá és termelékenyebbé teszi a munkát. A sok apróbb javaslatok alaposabb megvitatása után, rendszerint „nagy” — többezer forint értékű anyag, munkaóra és energia megtakarítását eredményező újítás születik. Ily módon a szolnoki oldalon lévő híd feljáró profilját módosították. A támfal profil építése — az előző költség- vetéshez viszonyítva — 70 ezer forint értékű megtakarítással jár. Vagy a szanda- szöllősi hídfőnél cölöp-alapozás helyett, sík-alapozást alkalmaznak. Jelentős péhzösz- szeg megtakarítását jelenti a tömör hídfő helyett diafrag- más hídfő építése. A Hídépítő Vállalat kollektívája gondosan ügyel arra, hogy csökkentse a beruházás; költségeket. Ezért a régi beton tömbök bontására, lazító robbantást alkalmaztak; A műszaki vezetők ügyeltek arra, úgy válasszák meg a töltet nagyságát és az időzítést, hogy a robbanáskor keletkező légnyomás és zaj ne zavarja a híd forgalmát és a környék lakóinak nyugalmát. A hidászok fáradozását siker koronázta. 1400 köbméter betontömböt robbantottak az általuk kidolgozott lazító robbantási eljárással a tervezett munkaidő egynegyede alatt. A munkaidő és energia megtakarítás értéke eléri a háromszázezer forintot. Számos példát említhetnénk még a szolnoki hídépítők módszeréből. Az építkezés területén olyan szervezett munkások dolgoznak, akik gazdái az anyagnak. Takarékosan bánnak a cementtel, a vas és más építési anyaggal. A vezetőség kivonatos terve alapján szabják ki az anyagot a lakatosok, de nemcsak a szakemberek, hanem a segédmunkások is ügyelnek a nyersanyag helyes kezelésére. Az építésvezetőség úgy jelöli meg a munkát, hogy az építésben ne legyen káosz, hanem minden dolgozó Ismerje feladatát A szállítási vezető tervszerűen dolgozik. Munka kezdéskor a szükséges építési anyag — fa. cement, vas — időben a helyén van. A törzsgárda: 20—26 szakmunkás — korábban a sztálinvárosi és a komáromi vasúti híd építésében is résztvett —, irányítja a munkát Felkarolja a fiatalokat Segíti őket a hidász szakma elsajátításában. Megszerettetik velük a hídépítő mesterséget Leginkább ezekből tevődik össze a szolnoki hidászok sikere. — AJ — lliiuiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuLr Gagar in-aranyérem A szovjet öntőmunkások szakszervezete elhatározta, hogy aranyérmet önt Jurij Gagarin, az első szovjet űrhajós hőstettének tiszteletére. Gagarint ugyanis, mint egykori öntőmunkást, a szakszervezet tiszteletbeli tagjává választotta. E&%ter§válás - hidrofixel Esztergályos szakmában jelentősen meggyorsítja és megkönnyíti a tömegmunkát a hidrofix alkalmazása. Ez elmés szerkezet segítségével, akár betanított munkás is képes esztergálni, ugyanis a berendezés pontosan, automatikusan lemásolja az előre elkészített mesterdarabot. Képünk a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban készült, ahol Kispál István hidrofix segítségével dolgozik. HOZZÁSZÓLÁS a nacionalizmus és a hazafias neve’és Május 31-én a Néplapban gondolatot ébresztő cikk jelent meg a nacionalizmusról és a szocialista hazaszeretetről. Elolvasása után akaratlanul is az ember eszébe ötlik: teljesen megoldott kérdés-e már hazafias nevelésünk? Ügy érzem, hogy még e problémának vannak kevésbé tisztázott területei. Éppen ezért néhány gondolatban szeretném elmondani a hazafias nevelés egyes kérdéseiről a véleményemet. Ki a hazafi? Véleményem szerint az, aki egyéni érdekeit háttérbe szorítva, a haladás érdekében forradalmi tettekre képes. Ahhoz, hogy dolgozóink ilyen forradalmi tettekre képes emberekké váljanak, nagy gondot kell fordítani az új, szocialista embertípus kialakítására. Éppen ezért napjainkban a fő feladat nem a nacionalizmus elleni passzív harc, hanem az aktív cselekvésre serkentő, szocialista hazafiságra nevelés. Ezzel természetesen a nacionalizmusnak is elvágjuk megmaradt gyökereit. A kizsákmányolók osztálya — mint ahogy a Moszkvai Nyilatkozat mondja — „A szocializmus sikereivel a tömegek mind aktívabb eszcímű cikkhez mei megdolgozását állítja szembe, igyekszik a tömegeket a burzsoá ideológia szellemi fogságában tartani”. A burzsoázia eszmei fegyverei között jelentős helyet foglal el a nacionalizmus. Ha a nacionalizmussal szemben helyesen akarunk harcolni, ifjúságunkban és felnőtt dolgozóinkban a szocialista hazaszeretet érzését kell ápolni. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy dolgozóink nagy- része ma már nemcsak részt- vesz a szocializmus építésének nagyszerű munkájában, hanem lelkesedik is azért, képes a munka frontján nagyszerű hőstetteket végrehajtani, — éppen úgy, mint küzdelmekkel teli múltúnk során a jobb életért, a haladásért harcoló Budai Nagy Antal, Dózsa, Petőfi. Schőnherz, Ságvári és történelmünk sok más nagyszerű alakja. A nacionalizmusnak nálunk mély gyökerei vannak. A Horthy-fasizmus soviniszta, nacionalista „nemzetnevelő" munkája még nem múlt el nyomtalanul és a városi kispolgárság, értelmiség körében a „búsmagyarkodás” a „tragikus magyar sors” gondolatai még megtalálhatók. A nacionalista, soviniszta „nemzetnevelést” 25 éven keresztül folytatták Horthyék, hiszen ha valaki, ők féltek a proletariátus internacionalizmusától. Ennek bizonyítására álljon itt egy kulturális cikk következő mondata: — „Fontos feladat a néptől elszakadt és a nemzetköziség szellemétől megfertőzött városi munkásság kulturális rá- eszméltetése ... hogy ők nemcsak a mindennapi kenyérért dolgozó nemzet tagok, hanem ettől sokkal többek: a haza földjén élni és halni tudó magyarok”. (Jász-Nagy-Kun- Szolnok vármegye iskolánkí- vüli népművelésének története, 1943. 56. old.) A szocialista hazafiságra nevelés területén gyorsabb előrehaladásunk egyik feltétele, hogy megszüntessük az egyoldalú multbafordulást és haladó hagyományaink ápolásának sorát ne zárjuk le az 1848-as szabadságharc emlékeivel. Példaként egy gondolat Szolnok történelmi hagyományait illetően: Szolnokkal ma már szinte eggyé forrt a Damjanich-kultusz. Ugyanakkor azonban kevesebbet foglalkozunk Szolnok 1919-es hagyományaival. Itt, Szolnokon Szamuely Tibor vezetésével verték le a proletárforradalom ellen szervezkedő és fellázadt fehéreket. Szamuely és a kommunisták harca egyenesen folytatása Damjanich harcának, hiszen mindkettő a magyar nép függetlenségéért, jobb életéért folyt. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy történelmi példaképeink sorát kiegészítsük azokkal a haladó gondolkodású emberekkel — elsősorban kommunistákkal — akik nehézséget, félelmet nem ismerve vállalták a harcot népünk jobb életéért. Megyénkben nagyon sok lehetőség kínálkozik a kommunisták hősi, félelmet nem ismerő harcának és a fasiszta, Horthy-uralom kegyetlenkedéseinek bemutatására. Igazán nem ismerheti és nem szeretheti Szolnokot az, aki nem tudja, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után elsők között a szolnoki munkások fellegvárában alakult meg a vörös őrség. A szolnoki MÁV műhelyhez az internacionalizmus szép példája is kapcsolódik, hiszen az ott dolgozó hadifoglyok egyöntetűen harcba indultak a magyar proletárok államának megvédéséért. Sztepán Korcov orosz hadifogoly munkás a vörös hadsereg táborozásakor a következőket mondta: „Tik sokkal többen vagytok, magyar elvtársak, tik háromszáznál is többen menni harcolni; mink ruszki 150-en menni vöröskatonának; a gyárból. Csak a betegek maradni.“ (Szolnok megye 1918—19-ben, 90. old.) Megyénk történetéhez elengedhetetlenül hozzátartozik, szerves része annak, a Szapárfalu mellett lévő Oká- nyi-féle kastély gyászos története is; Néhány évtizeddel ezelőtt kommunisták vére folyt ott, akiket cigánybanda zenéjére vertek véresre, kínoztak halálra* csak azért, mert a boldogabb, igazibb életiért, egy igazságosabb társadalmi rendért harcoltak. Ezen emlékekhez való ragaszkodás adja ifjúságunknak azt az erőt, mely sokszor erősebb az életösztönnél is és ha a haza, a haladás ügye úgy kívánja, életüket sem sajnálják feláldozni. Az emlékekhez való ragaszkodás, és ezek alapján való nevelés napjainkban a hazafias nevelésnek jelentős részét képezi. Ifjúságunkban azt a gondolatot is ápolni kell, hogy békeidőben az igaz ha- zafiság fokmérője nem csupán a rendkívüli idők hőstetteire való felkészülés, hanem a lelkesedéssel végzett „szürke hétköznapi munka.” A hazafias nevelés a kisgyermek értelmének kibontakozásával kezdődik, fejlődik és erősödik. Ez először odaköti szülőföldjéhez, majd tágul a kör és a falu szeretete kibővül a megye, az ország szerel etével. A hazaszeretet érzését a szülőknek és az iskolának egyaránt ápolni kell. Nagyon fontos, hogy városunkat. megyénket jól megismertessük gyermekeinkkel. Szolnok megyéhez szorosan hozzátartoznak a munkásmozgalmi hagyományok is. Ezt a hazafias nevelés során elfelejteni nem lehet. Enél- kül nehezebben tudjuk megismertetni, megszerettetni a járműjavítót, a kénsavgyá- rat, a jászberényi üzemeket, a termelőszövetkezeteket, s a hétköznapi munka nagy harcainak részeseit, az áldozatvállaló lelkes dolgozókat. Amikor viszont átlépünk megyénk határán, megismerjük hazánk történelmi nevezetességű helyeit, akkor Eger, Sárospatak, Pécs, Esztergom, Kőszeg mellé ode kell sorolni Sztálinvárosi Komlót, Kazincbarcikát ér Inotát is, hiszen ezen helyse gek építői épp úgy bevés ték már nevüket a magyar történelembe, épp úgy cselekvc részesei a haladásért folvr harcnak, mint Dobó, Juri- sich és Rákóczi voltak* Hazafias nevelésünk s nacionalizmus fertőjébe csúszna, ha a „másnál kü- lönb”-ség, a „magasabbren- dűség” hangjával tennénk ezt. Amilyen büszkék vagyunk saját győzelmeinkre, épp oly büszkeség tölt el bennünket más szocialista országok nagyszerű eredményei, a gyarmati népek szabadságharcainak sikerei láttán. Eddigi eredményein« forrása és további sikereink biztosítéka nemcsak a mi lelkes hazafiságunk, hanem a szocialista tábor egyaége, ereje és a világ minden dolgozójának együttes harca. Majoros Károly
