Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
2 EZOLNOK HEGYEI NÉPLAP I3GL JCaáas Bl Nagygyűlés a Kremlben, a Szovjetunió ellen intézett hitlerista támadás 20. évfordulóján Szerdán, a Szovjetunió ellen intézett hitlerista támadás huszadik évfordulójának előestéjén a Kremlben nagygyűlést tartottak a moszkvai közvélemény képviselőinek részvételével. Az elnökségben Hruscsov; az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány más vezetői és a szovjet hadsereg kiemelkedő parancsnokai foglaltak helyet. A teremben a moszkvai vállalatok és építkezések munkásai; a tudomány és a kultúra dolgozói, a második világháború veteránjai, katonák tisztek, tábornokok, tengernagyok foglaltak helyet A vendégek között voltak a diplomáciai testületek tagjai és az újságírók. Az ünnepség fénypontja volt, amikor az ünnepi induló hangjaitól kísérve felvitték az elnöki emelvényre a győzelem zászlaját Ezt az aktust a győzelem résztvevői helyükről felállva viharos tapssal üdvözölték. A zászlót Szamszonov ezredes vitte, annak a zászlóaljnak a volt parancsnoka, amely részt vett a Reichstag ostromában. Segédkeztek neki Mihail Jegorov és Meliton Kantarija, a Szovjetunió hősei, akik a győzelem zászlaját a Reichstag épületére kitűzték. Az ünnepi gyűlésen Malinovszkíj marsall honvédelmi miniszter mondott beszédet majd Csujkov hadseregtá- bomok és Rikov tengernagy mondott beszédet A továbbiakban Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra. Hruscsov beszéde Kedves Elvtársak! Húsz év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország hit- szegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megszakította a szovjet dolgozók békés munkáját és súlyos pusztító háborút kényszerített ránk. Az egész szovjet nép védelmére kelt nagy hazájának, a szocializmus vívmányainak. Megkezdődött a szent népi háború a hitleri elözönlés ellen. Ebben a háborúban teljes nagyságukban mutatkoztak meg a szeretett kommunista pártja körül szorosan tömörült szovjet nép gigászi erői, törhetetlen akaratereje. Rogyion Jakovlevics Mali- novszkij elvtárs, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter beszámolójában, továbbá az utána felszólalt elvtársak nagyon találóan beszéltek a szovjet népnek, dicső fegyveres erőinknek a honvédő háborúban véghezvitt halhatatlan hőstetteiről. Mi újra, meg újra visszatérünk a második világháború eseményeire, mert maga a háború, valamint a háborút megelőző időszak igen mély tanulságok levonását teszi lehetővé a népek számára. Pártunk és a szovjet kormány már azokban a napokban, amikor Hitler és a német fasiszták hatalomra jutottak, határozottan leleplezte a fasizmus rabló jellegét, figyelmeztette a népeket a fenyegető veszélyre. A Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely fáradhatatlanul hangoztatta, hogy meg kell fékezni a fasizmust, s nem szabad megengedni, hogy új világháborút robbantson ki. A Népszövetségben, a háborúellenes kongresszusokon erőteljesen hangzott a szovjet megbízottak szava, amikor állhatatosan sürgették, gátat kell emelni a fasizmussal szemben, harcra kell tömörülni a közelgő háborús katasztrófa ellen. A szovjet kormány a népek biztonságának megóvására konkrét intézkedéseket javasolt. A Népszövetségben javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésre, javasolta, hogy létesítsenek kollektív biztonsági rendszert, amely — ha megvalósul — megkötötte volna a fasiszta agresszorok kezét Amikor a világot már közvetlenül fenyegette a háború veszélye, a szovjet kormány azzal a javaslattal fordult Franciaországhoz, hogy Csehszlovákia megvédése érdekében együttesen lépjenek fel a hitleri Németország ellen. Megegyezést kerestünk arra is, hogy Lengyelország és Románia burzsoá kormányai saját területükön átengedjék csapatainkat Csehszlovákia megsegítésére. Szocialista hazánk iránti vak gyűlöletükben és a világ forradalmi mozgalmától való félelmükben azonban a burzsoá államok uralkodó körei a szovjet kormány egyetlen javaslatát sem fogadták el, jóllehet a javaslatok célszerűsége mindenki számára nyilvánvaló volt. A második világháború előzményeinek egész története az úgynevezett nyugati demokráciák politikájának szégyenletes fejezete. Anglia, Franciaország, Lengyelország és más államok uralkodó körei nem riadtak vissza saját népeik nemzeti érdekeinek elárulásától. A nyugati hatalmaknak az volt a messzemenő tervük, hogy megsemmisítik a Szovjetuniót és ugyanakkor erőtlené teszik Németországot is, így ők osztatlanul uralkodhatnak a világon, mindenkinek diktálhatják a maguk feltételeit. A legcinikusab- ban Háry Truman volt szenátor, később az Egyesült Államok elnöke juttatta kifejezésre a terveket: . ,,Ha úgy látjuk, hogy Németország nyer, akkor Oroszországnak kell segíteni. Ha pedig Oroszország nyer, akkor Németországnak kell segíteni. Hadd üssék csak egymást minél jobban”. A nyugati hatalmak követték is ezt a politikát, amely nek lényegét Truman ily világosan kifejtette. A nyugati agresszív imperialista körök agyából még ma sem halltak ki ezek a szándékok. Ezek a körök nem bánnák, ha újból megpróbálkozhatnának ezzel a tervvel, ha találnának olyan erőt, amelyet a Szovjetunió ellen lehet ugrasztani. Ámde ma — nincs Ilyen erő. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje annyira megnövekedett, hogy ha a nyugati hatalmak mozgósítanák összes erőiket arra az esztelen kísérletre, hogy felszámolják a szocialista országok népeinek vívmányait — próbálkozásuk teljesen kudarcot vallana. Hruscsov beszéde további részében részletesen elemezte a második világháborúban és ennek előkészítő időszakában a nyugati hatalmak kétkulacsos politikáját, majd rátért a német békeszerződés kérdésére. Beszéde befejező részében a bécsi találkozóról szólt, ismertette a Szovjetunió békepolitikáját és az imperialista hatalmak ténykedését elemezte. Eichmann folytat Jeruzsálem (MTI). — Eichmann. a hatmillió zsidó meggyilkolásáért felelős náci háborús bűnös a szerdai tárgyaláson folytatta tanúvallomását. Beszélt a vezetése alatt állt „zsidó ügyekkel foglalkozó osztály” tevékenységéről, majd ismertette ennek kapcsolatait más gestapo- szervezetekkel. Eichmann arcátlanul kijelentette. hogy a 15 vádpont a tanúvallomását egyikében sem érzi bűnösnek magát beleértve a többmillió európai zsidó meggyilkolását. A tömeggyilkos a tegnapi kihallgatáson azt próbálta bizohygatni, hogy csupán Hitler valamint más gestapo- főnökök utasításait hajtotta végre és ő mindössze „emig- rációs szakértő” volt. aki „kizárólag a zsidók elszállításának technikai és időrendi problémáival foglalkozott’’ Harmat Endre: A legfőbb feladat X ^GEMÜTLICH”, a kedélyes osztrákok is megrendültén álltak a bécsi Iskola- tanács épületében hat színes kis papírmadár előtt Egy japán kislány készítette őket, aki meghalt, mielőtt megismerhette volna az első csók ízét Népének ősi legendája, hogy meggyógyul, biztosan meggyógyul, aki ezer kis papírmadarat csinál és Szadako Szazaid beteg volt — Hirosima átkos öröksége — atombeteg. A hatszázhuszonötödikig jutott el, aztán magaval vitte a sírba a bukott legendát De Becsből — ilyen az élet a művek túlélik alkotójukat — színes papírmadarak félreérthetetlen üzenete repült Hruscsovhoz, Kennedyhez, — mindenkihez. A második világháború után, a Hirosima és Naga- szaki okozta iszony közegében azt mondták egyes nyugati politikusok: szó sem lehet az atombomba betiltásáról, hiszen a Szovjetunió klasszikus fegyverek terén lebirhatatlan. Másfél évtized telt el és a helyzet ilyen vo- natakozásban is megváltozott Amerikában a szakemberek is legfeljebb azon vitatkoznak, hány esztendőre van szükség, ahhoz, hogy utolérjék a Szovjetuniót a legmodernebb fegyvernem, a nukleáris rakéták viszonylatában. Az erőviszonyok változtak, de a Szovjetunió akkor is, most is a leszerelést írta külpolitikájának zászlajára. Az erőviszonyok változtak, de a Szovjetuniót akkor sem, most sem taktikai meggondolás késztette erre, hanem elvi ok: a szocialista humanizmus. MOST PEDIG, a bécsi találkozó után, amikor feszült érdeklőléssel figyelte a világ, miről és hogyan beszél a Szovjetunió miniszterelnöke, Hruscsov először és a legnagyobb súly- lyal az általános és teljes leszerelésről szólt Azt mondta róla: a legfőbb feladat ... Sorra valósítja meg az ősök álmait a ma embere. Tudósok szállnak íe mélyen a tenger alá, a csend világába. A hangnál gyorsabb repülőgépek hasítják a2 eget és a homo sapiens ennél is tovább megy: a csillagokat ostromolja. Ha valaki New Yorkban beszél, mondjuk Moszkvában most már nemcsak hallani, látni is lehet Orosz szöveget dobunk egy elektronikus gépóriásba, megindul a gépezet és megkapjuk az angol fordítást Betegségek sötét árnyai hátrálnak az orvostudomány előtt és terjed a földön a szociális igazság megvalósult álma is. Érdemes ma élni, korunk az igazzá lett utópiák kora. De van egy gyilkos kórja a történelemnek^ amivel mindmáig nem tudott megküzdeni a történelemformáló ember: a háború. A rém nem pusztult el, mindig erősebb lett és ma már olyan szörnyű, hogy megsemmisítheti a civilizációt A magától értetődő, de sokat ismételt megállapítás, hogy a béke jobb, mint a háború, lassan elavul, mint a gőzmozdony. Napjainkban a béke nem egyszerűen jobb, hanem az egueÜen lehetőség, nincs más alternatíva. NEM VÉLETLEN, hogy a ffegyvereknélküli világ ősi álmából is az első szocialista nagyhatalom teremtett híva* talos javaslatot. Utópiák — mondták a szkeptikusok, a rosszindulatúak és elfelejtik, hogy nem is olyan régen a repülőgép is utópia volt. Az ellenőrzésről beszéljünk — mondják a nyugati politikusok, s mert nyíltan veszélyes lenne elutasítani az általános és teljes leszerelés célkitűzését, a kölcsönösen ellenőrzött fegyverkezés ködébe burkolják azt. A szovjet miniszterelnök most, Bécs után, ismét világosan közölte: a célkitűzés elfogadásáért cserébe a Szovjetunió akár automatikusan fogad el minden ellenőrzési javaslatot. Igen, a cél a fontos, a legfőbb feladat: az elv elfogadása, a valóban konstruktív szándék egy konstruktív világ megteremtésére. Ez az egyetlen kulcs, amely nyitja a jobb jövő kapuját. FORRÓ NYÁR SzentahoUá&i — IV. — \ kibontakozásnak meg van az útja Jászszent- andráson. És meg vannak a gátjai. Érthetően éppen e gátak felszabadítása jelenti az út nyitását. Mindenekelőtt nagy tisztulást jelentene — és be is kell következnie halaszthatatlanul — az egyéni spekuláció felszámolásán, rendezésén. S ezt a jászszent- andrási szövetkezeti tagság igazságérzete nem kéri, hanem követeli. Igazságszere- tetüket mélyen sérti a zavar. Joggal mondják: megértik, hogy a fejlődés a közös gazdaságoké, a szövetkezeti gazdálkodásé. Ez kikerülhetetlen, s ők nem is állták útját. Ám akkor hogyan lehet az, hogy csak párszázuknak kell résztven- ni a szövetkezeti jövő, a szövetkezeti alap bizony küzdelmes, verítékes megteremtésében, megalapozásában. Ugyanakkor a falu néhány élelmesebbje. símulékonyabb- ja, kihasználja az átmeneti időszakot és kapitalisztiku- sabb módszerekkel éljen a konjunktúrában, mint valaha is tehette. Furcsa módon azt jelenti ez: ha én nem gazdálkod- hatom egyénien, akkor más sem. Jó. Csináljuk a szövetkezetei, de akkor mindenki egyformán álljon hozzá. Amíg mi összébbhúzzuk a nadrágszíjat, más se ereszthesse ki. Ez az átmeneti időszak érdekes lelkiállapotot váltott ki a falusi emberekben. Így gondolkodtak: Ha én belementem a bizonytalanságba, akkor a szomszédom is jöjjön. Ahogy a fejlesztés idején érveltek: én belépek a szövetkezetbe, de akkor a földszomszédom birtoka is a közösbe kerüljön. Most azt mondják: Rendben van, meggyorsítottuk a társadalmi fejlődést, esetenként nemcsak hívtuk, hanem küldtük is a parasztembereket a szövetkezetbe. De akkor senki se legyen kivétel. ]Lf ire alapozzák mindezt, 1Ti mi háborítja fel Jász- szentandráson a szövetkezetieket? Az, hogy a szomszéd községbeír, a jászapáti Csécsei cukrásznak hogyan lehet három hold szőlője a szövetkezeti tábla kellős közepén? És teljesen érthető, a cukrász — mert más a munkája, hivatása — nem megy kapálni. De még Jászapátiról sem igen járnak ki szőlőt művelni Jászszentandrás- ra. A három hold szőlő munkálatát — mint mondják — szentandrási szövetke: .ti tagok (akiknek hej, de sok munka akadna a közösben) végzik napszámbérben. Hihetetlen, de a hároméves szövetkezeti Szolnok megye határszéli falujában, Jász- szentandráson még maidnem űgv játszanak a spekulánsok a szövetkezetekkel, ahogy éppen az alkalom szüli. Egy jászárokszállási „bebiró” (csúnya kifejezés, de polgárjogot nyert, magyarra fordítva megközelítőleg ezt jelenti: másik községbeli lakos) ugyancsak szentandrási tsz-tagokkal dolgoztatja földjét. A fogacsi határrészen Éliás József legeltette a Petőfi Tsz rétjét, s a szövetkezet még jóindulatú akart lenni vele szemben; ha már lelegeltette, legalább váltsa ki bérbe — ajánlották neki. Dehogy kell — üzent Éliás. Mit kezdene ő a kopár területtel. Ugyancsak a Petőfi Tsz száz holdas kukorica- tábláján bejáró utat csapott lovaival két tanyai lakos. Kóczián János és Nagypál Ferenc hivatalosan szövetkezeti tagok lennének, ámde mindketten fütyülnek a közösre (s úgy látszik, ezt meg is tehetik), ahogy itt mondják: „maszekolnak” a tamaőrsi földeken, és fél holdnyi bejárót vágtak a szövetkezet kukoricavetésében. Az is megtörtént, hogy Márkus Jánosné tsz-tag földjét bevetette a szövetkezet cukorrépával. Aztán jött a nagyágyú: a föld a gyereké. S végül az szüretelte le a szövetkezetiek vetését. T-elítőíil csak ennyit a jászszentandrási ilyen természetű állapotokról. S így már megértjük a szövetkezetiek' mellét feszítő tehetetlen dühöt. Ráadásul szítják is a tüzet a kívül- maradtak: beléptetek, úgy kell nektek. Egyétek meg, amit főztetek. Mert nem a talaj minősége nem alkalmas nagyüzemi művelésre Szentandráson, hanem az olyan nagyüzemnek mondott tábla, amelyben itt is, ott is kerülgetni kell a kisparcel- lák határait. Azt a jászszentandrásiak tavasszal tisztázták önmagukban: nem kerülhetnek szembe a társadalmi haladással. Egyelőre erről még nem a tudatosa, inkább csupán a beletörődöttek hangján szólnak. És aki érti és mi több, megérti a falusi emberek lelkületét, az jogosnak tartja ilyenféle elégtételkérésüket is: mindenki velük együtt. Ez ugyan nem egyedüli, de nyomós oka annak, hogy nehéz helyzetben van a szövetkezés Jászszent- andráson. Befejezni a teljes kollektivizálást. Ki kell húzni a méregfogat. Ez is feltétele a hangulat megváltoztatásának, a továbbjutásnak. Egyik feltétele. A másik pedig az: jövőt mutatni, eloszlatni a kilátástalanságot. A jászszentandrásiakat 1959 tavaszán egyszer már megnyertük magunknak. S azt hittük: véglegesen. Aztán jöttek a gazdaságszervezés gondjai; járatlanságból, tapasztalatlanságból elvetései is. S mert ez lekötötte a vezetőket. nem is gondoltak arra, idejük sem jutott az emberek gondjaival törődni, így történt, törvényszerűen és logikusan, hogy az ellenhatás kerekedett felül, de legalábbis megzavarta a fejlődés menetét. Él még most is néhány emberben — mondjuk ki kerek-perec — az egyéni gazdálkodás vágya. Nem is csoda. Annak ezeréves hagyományai vannak, ennek, a szövetkezeti gazdálkodásnak múltja nincs még. Csak jelene és jövője. De az a parasztember, aki 40—50 évig egyénileg gazdálkodott, az apjától is azt látta, azt szokta meg, nehezen sejti még, magától nem is sejtheti a ki tárulkozó szövetkezeti jövőt. Különösen — ha a jelenlegi állapot méghozzá messzi van az elképzelt, a megrajzolt, a követendő jövőtől, s különösen — ha azt a jövőt nem is tudatják vele. TJedig évről évre közeA ledő szocialista jövője van Jászszentandrásnak. Telepítik az új szőlőket a szövetkezetek, gépesíthető művelésre, jól termő fajtákat. A Petőfi Termelőszövetkezet már a következő tavaszon kertészeti üvegházat, termesztőházat létesít és legalább két hónappal korábban adnak zöldségárut. Megvalósul a tájjellegű termelés, amire eddig nem volt lehetőség, hiszen a kis- parasztnak mindenből kellett egy kicsit termesztenie. A tájjellegű termelésben Jászszentandrásra a kert szerepe vár. Hozzávaló föld, hozzáértő emberek, nagy- multú termelési tapasztalat ösztönzi a nagyméretű kertészkedést. Eddig ugyan erre se sokan adtak. Még az idén is termesztenek napraforgót a faluban, noha ez a növény „nem idevalósi”. Jövőre már nem is csigázzák vele magukat. A jobb földeken lucerna. kukorica. Takarmány az állattenyésztésnek. Hiszen mostanra meg van az állattenyésztés alapanyaga. A Petőfi Tsz ezévben már sajátnevelésű süldőit állítja hízóba. Mindezt Kurucz elvtárstól hallottam, aki a járási tanács megbízásából tevékenykedik a községben. De tudják a falu vezetői is (a falu vezetői nem a tanácselnököt jelenti, hanem még a szövetkezeti munkacsapatvezetők is ebbe a fogalomba tartoznak), ám nem tudják az emberek, ök csak annyit tudnak: míg egyénien gazdálkodtak, meg volt az elképzelésük legalább a jövő évet illetően. Most reggel kimennek kapálni, este visszatérnek. S ha a jövőről kérdeztem, azt válaszolták: — Tessék az irodában tudakolni. Tie az iroda a szövetkezeti gazdáké (s ők az irodán egyáltalán a szövetkezeti vezetést értik), a szövetkezeti gazdákat kell szolgálnia. S a leghasznosabban (az irányításon, a gazdák bölcsességére támaszkodó vezetésen kívül) úgy szolgálhatja: tudatni, tudatni a jövő évet, a jövő évtizedet. Az az ember, aki a jövőt látja, akkor is bizakodóbb, ha pillanatnyilag még távol van tőle. S a jelenlegi gyengélkedő munkaegységrészesedés miatt sem zúgolódik annyit, ha tudja azt, hogy meg van az alapja, hogy pár év múltán többet osszanak, hogy nagyobb legyen a közösből származó jövedelem. (Folytatjuk.) Borzák LaJoa
