Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-21 / 144. szám
1961. június 2Í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Szocialista brigádok a kereskedelemben Á lakosság igénye rohamosan növekszik és ez kereskedelmünket arra serkenti, hogy napról-napra javítsa munkáját. Uj módszereket kell az eladásnál, a vásárlókkal való foglalkozásban alkalmazni. E kulturált kiszolgálást segíti elő a falvakban sorra alakuló önkiszolgáló boltok egyre gyarapodó száma. Uj hajtása kereskedelmünknek a Törökszentmik- lóson létrehozott libresszó, amelyben a napi munka után a dolgozók hűsítő italok mellett olvashatják kedvenc könyveiket. A másik új vonás a kereskedelemben a szocialista brigádok létrejötte. Az elsők még tavaly alakultak Jászárokszálláson. az ön- kiszolgáló élelmiszerboltban, Szolnokon a mezőgazdasági szaküzletben és a borboltban. Törökszentmiklóson, Tiszafüreden az iparcikk boltokban. Ma már megyénk földművesszövetkezeteinél a szocialista címért küzdő brigádok száma csaknem 60 és 272 dolgozó tartozik hozzájuk. A szocialista brigád címet eddig 20 brigád 87 fővel nyerte el. A szocialista brigádok jól dolgoznak, nagy figyelmet szentelnek a vásárlók igényeinek kielégítésére és az udvarias kiszolgálásra. Ugyanakkor azonban nem tévesztik szem elől az egyfő- re eső forgalom növelését a leltárhiány megszüntetését, egymás kölcsönös nevelését. Mindezek mellett a brigádok tagjai társadalmi munkákban is részt vesznek. Igen jól dolgozik a túrke- vei csemege bolt szocialista brigádja. Nyolcán vannak s az üzletben naponta másfélezer vásárlót szolgálnak ki, s panasz még nem merült fel munkájuk iránt. Ugyancsak eredményesen dolgozik a mezőtúri, jászárokszállási, tiszafüredi, a ti- szaföldvári szocialista brigád is. A kereskedelmi dolgozók szocialista brigád-vezetőinek első országos tanácskozását június 23-án tartják meg. Megyénk földművesszövetkezeteit ezen nyolc brigádvezető képviseli majd. A tanácskozás minden bizonnyal nagy segítséget nyújt majd a szocialista brigádmozgalomnak. Kereskedelmünknek még új hajtása a szocialista brigádmozgalom. s itt-ott bizony gyermekbetegségekkel is küzd. de az eddigi tapasztalatok szerint életre való és tovább fog terebélyesedni. Ebből kereskedelmünk, s a vásárló közönség egyaránt hasznot lát: Borbély Kálmán Ha 16 óra 30 perckor hivatalosan is megkezdődik á nyár Szerdán, június 21-én,_ a Föld északi félgömbjén ránk köszönt az év leghosszabb napja, mégpedig — amint dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet igazgatója elmondotta — délután 16 óra 30 perckor. Ezen a szerdán a nappal egy perc híján 16 órán át tart, majdnem kétszer annyi ideig, mint az év legrövidebb napján, amikor 24 órából mindössze 8 óra 26 perc jut a nappalra. A szerdai nappal tehát 25 perccel tart tovább a leghosszabb téli éjszakánál. Az Északi Félgömböt ezen a napon érik és melegítik a Nap sugarai a leghosszabb időn át. A nappalok ezután már rövidülnek. Hogy a legnagyobb meleg mégsem június 21-én van. hanem általában júliusban, annak csak az az oka. hogy hetekig tart, amig a légkör és a talaj telítődik a meleggel. De a melegben szerepe van annak is, hogy a Nap sugarai most csaknem merőlegesen érkeznek hozzánk. Hiszen szerdán a Nap Budapestről nézve — a téli 19 fok helyett — 66 fokkal delel a látóhatár felett. Lehetne azonban a nyár még melegebb — mint ahogy évezredek múlva lesz is — ha Földünk nem éppen ezekben a hetekben lenne a legtávolabb a Naptól. Kélszáznyole otthonában • i unkás 0 Kétszáznyolcan laknak ebben a kényelmesen bebútorozott, terebélyes pálmákkal, leomló zöld növényekkel otthonossá varázsolt építőipari munkásszállodában. Akad partner a sakkhoz, biliárdhoz, kártyához, beszélgetéshez... Akinek olvasni van kedve, minden emeleten rendelkezésére áll a fotelekkel, csipketerítős asztalokkal berendezett könyvtárszoba. A csend sem nyomasztó itt, megtöri a rádió vidám táncmuzsikája ... Igaz, ma este más a program, a televízió köré gyűlt már a hazaérkezettek nagyrésze: Hruscsov beszédét nemcsak hallgatni akarják: látni is szeretnék a rokonszenves, kedves, baráti arcot... Valahonnan kellemes ételszag árad, vajon ki főz ebben az asszonynélküli házban? Rácz Lajos, a szálló gondnoka az alagsorba vezet bennünket Villan yrezsókon, takaros kis lábasokban sül itt az új krumpli, tojásrántotta, fő a lebbencs. Kovács István lá- baskájában ritka csemege: fogolyhús puhul a paprikáslében. És ezzel már el is árultuk, kik foglalatoskodnak a szálló konyháján. A hazai ízeket idevarázsolni kívánó építőipari munkások. Ilyen jó zsíros krumplit még az asszonyok közül is kevesen tudnak főzni — mondja a Tiszabőről való Baláti Imre. — Tessék csak megkóstolni — invitál szíves szóval. — A feleségem sütötte kenyeret szelek hozzá. Ami igaz, igaz! Finom az étel s az otthoni foszlós kenyér. Jólesik rá a sör, amit a konyhából elrekesztett büfében árusítanak... De menjünk csak feljebb a lakószobákba. Mivel foglalkoznak azok, akiket sem itt, sem a hallban, sem a televíziós, vagy a játékteremben nem láttunk? Az első szobában a kopogásra nem válaszol senki. Mégis benyitunk. A szoba nem üres. Az ablaknál fiatal munkás áll elmerülve. Vajon mi köti le annyira a figyelmét? Egy gyors pillantás a szemközt lévő házra meggyőz bennünket, hogy — mint a szólás-mondás vallja: keresd az asszonyt! Fiatal, csinos nő hajladozik az idegen lakás ablakai mögött... A következő szobában, ahova bekukkantunk, Bozsó Albert és Bozsó Mihály újságot olvasnak. Ök már „bá- csik”-nak számítanak s őszbe- csavarodó hajukra hivatkozva jegyzik meg: — Minket már nem érdekel a kimenő — ugyanis ma tizenegyig kint tartózkodhatnak a szálló lakói a városban. — Olvasgatunk, beszélgetünk esténként. Az újságolvasás a legkedvesebb szórakozásunk. Meg a TIT-előadá- sok minden szerdán. A harmadik emeleten, ahol a tanulók laknak, majdnem minden ajtó üvegablaka sötét. Persze, a kimenő! A fiatalokat vonzza a város... Az a kevés, aki itthon van, szintén minden emeleten megtalálható tusolóban végzi mindenesti tisztálkodását. Utána — mivel ma itt is van mozielőadás — a „Távoli partokon” című szovjet filmet nézik meg. Kedvükre válogathatnak a dolgozók a 360 szépirodalmi művet és szakkönyvet tartalmazó szállodai könyvtárból Készül a finom tojásrántotta, Dögéi István vacsorája — Van itt mivel eltölteni az időt — mondja a húszéves Hanuszka István. — Nem nagyon kívánkozunk sehová... Az ám! — Kinek köszönhető a tisztaság, a rend, az itt lakók jóakaratán kívül, ebben a sokszor háromszáz munkást is befogadó szállóban? Elsősorban az erőskezű gondnoknak, s az öttagú szálloda bizottságnak. Tagjai közül kettővel: Liska Dezsővel és Dögéi Istvánnal meg is ismerkedtünk. Nekik nem kell tömiök a fejüket, mivel töltsék estéiket! A szálló lakóinak 40 százaléka 20 éven aluli, s nemcsak ezeket, sokszor az idősebbeket is hathatós érvekkel kell meggyőzni a rend és a tisztaság fontosságáról. Kizárás a szálló fennállása — 1960 márciusa — óta .csak egy történt. De mindenki tudja; hogy súlyos fegyelemsértés esetén ezzel büntetik!... Leszállt az est. Elsötétül a nagyterem, pereg a film. S amint az idő előrehalad, csönd borul az épületre, kialszik az ablakok mögött az utolsó fény is. !— kemény —• SzihlattcUa&i — ni. — ^sontos arcú, szikár em^ bér a falu egyik volt legjobb középparasztja. Kiss Sándor brigádvezetővel látogattunk el hozzá. Mintagazda volt. — Odaadom magának a mintagazda jelvényt az oklevéllel együtt. Vigye. Nekem már a büdös életben szükségem nem lesz rá. így fogadott. Éreztem, hogy meghasonlása mögött sok minden rejtőzik. Hagytam, hagy panaszkodjon csak. És aztán megkérdeztem: Maga jó gazda? Hozzáértő ember? Tekintélyes, hírneves? S maga szerint mi a kibontakozás lehetősége? S most megnyugodva — mint az előbb sérelmeit <“ elképzeléseit sorolta ugyanúgy. Mert elvétést, felelőtlenséget nem kell nagyítóval keresni a faluban. Bőven tartalmaz egy csokorravalót Szappanos Pál naplója is. S zappanos Pál, budapesti pártmunkás hat hónapra érkezett a községbe. Megbízatása: a pártélet megerősítése. Szappanos elvtárs motorkerékpárja rója a Haladás Tsz dűlőútjait. Gyűlnek tapasztalatai és benyomásairól naplót vezet. Hű krónikásként rögzíti minden este az aznap látottakat. De ez a napló nemcsak regisztrál. Bekerülnek abba javaslatok is. Javaslatok, gondolatok az előrejutást illetően. FORRÓ NYÁR Hiszen nincs izgalmasabb annál semmi, mint a holnapot, a holnap útját keresni jászszentandráson. A holnap útját abban a falusi közösségben, amely még csak a tegnapnál tart. S aki keres, talál. A felszín az, hogy az első szóra a mintagazda-jelvényt kínálják. Hogy csak panaszra nyílik a száj. (Ez érthető is, a jót minek kell külön elmondani.! De az elmélyülten hallgatózó, segíteni akaró kiszűri a jóindulat, az élniaka- rás szavait a panaszok mögül, a panaszok után. S van is már törekvés az élniakarásra. A Haladás Termelőszövetkezetben egy liter hét deci volt az első negyedévben a fejési átlag. A tej litere pedig kilenc forintjába került a termelőszövetkezetnek. Eladják 2.20 forintért. Természetes, hogy ilyen eredménnyel a kecsketenyésztés sokkal kifi- zetőbb a tehenészetnél. De azt is meg lehet kezdeni, amit a Petőfiben csinálnak. Ott sem dicsekedhettek a tejhozammal. Ott is ráfizetéses volt a tehenészet. S csak most tértek át az itatásos borjúnevelésre. Eddig 130 —140 kilogrammos koráig is maga szopta a borjú a tehenet. A gondozók nem törődtek vele. Most úgy vezették be a munkaegység érdekeltséget, amennyiben kevesebb a tej, úgy kevesebb előleget kapnak a tehenészek. Ha túlteljesítik. akkor prémiumot Már májusban duplájára emelkedett a tejhozam a Petőfi Tsz-ben. C a leghanyagabb embe~ rek körme alá is néznek végre. Vagy két hete a Haladás Termelőszövetkezetben már megkezdték a hanyag emberek munkaegység levonását Eddig elnéztek mindent. Most „ugrik” a munkaegysége annak, aki kárt okoz a közösnek. S az emberek egyetértenek vele. Sok okos emberrel beszéltem Jászszentandráson. összeakadtam egy palántanevelővel, akit a tavasszal szintén rágtak a többiek, adja be a kilépési nyilatkozatot. Rázta a fejét. Én már itt maradok a termelőszövetkezetben. Csak azt szeretném látni, hogy olyan emberekkel vagyok, akik felelősséget tudnak, éreznek. S az ilyen emberek tábora, ha nagyon lassan is, de már kezd kialakulni. Eddig, s ezért nem is jártak rendszeresen gyűlésekre az emberek, mert ott úgyis a hangos- kodóké a szó, a megfontoltak ültek hátul és hallgattak. De kezedik már hallatni szavukat. Részt vettem az Aranykalász Termelőszövetkezet párttaggyűlésén. Nagy vita volt a szőlőművelésről. Az emberek jól látják, hogy a szőlő pénzt hoz. Az egyikük még indulatosan odavágta, ki kell rúgni a vezetőségből, akinek nem szívügye a szőlő. S végül felállt Gyarmati István. egy higgadt, idősebb gazda. Ű is kemény szavakkal mondta el, hogy harminc holdnyi otelló szőlőnek befellegzett, mert megfeledkeztek róla. De öröm volt hallgatni ezt a megfontolt, sokat tapasztalt, idősebb paraszt- embert, milyen felelősséggel javasolt, tanácsolt, és milyen keményen bírált a szőlő sorsáért. Az az igazság, máris megkezdődött a gondolkodás, a felfogás ígéretes erjedése. Kiss Sándor, a Petőfi Termelőszövetkezet brigádvezetője nemrégen összecsapott Túrái Péterrel és Fehér Lojzival a dohánykapálásban. S Túrái Péter még azzal vágott vissza. — Hozzád sem mentem volna el kapálni a régi világban. C rre aztán a hajcsárko ™ dással vádolt brigádvezető is megfelelt. Mert ha elnézi a Túrái Péter-féle „minőségi kapálást”, annak a közösség issza meg a levét. Jászszentandrás termelőszövetkezeti még igen nehéz gazdasági helyzetben vannak. S ahol tartanak, azt egy-két éven belül nehéz is bepótolni. De az emberek már kiabálnak. Nem szót kérnek, hanem a gyűléseken is indulatosan közbekiáltanak. A közöny már egyszer megégette a szájukat. És szívük, a föld szeretetére született gazdaszívük sem tűrheti tovább a tehetetlenséget. Vagy így, vagy úgy kitör belőlük a gazda. A Haladás Termelőszövetkezetben szőlőgyökereztető iskolát telepítettek a tavaszon. Tíz hold szőlődugványt. Mikor készen lettek vele, s örültek, hogy befejezték a munkát, akkor jegyzi meg csendesen az egyik paraszt- ember. — Igenám, de nem jó, mert ritka. — Ott volt a dugványozásnál? — Ott, én is csináltam. — No, az úristenit magának, akkor nem tudott járni a szája? Nem állítanám, hogy mindenki felismerte már a saját érdekét Jászszentandráson. De akikkel beszéltem, nagyrészt vallják. Hiszen a múlt évben még a brigádvezetők többsége, a szövetkezeti vezetők egyrésze is eltűrte a fegyelmezetlenségeket. Nem akartak rosszfiúk lenni, s úgy voltak vele, a gazdája bánja, hogy mi van, csak engem ne szidjanak. Azután zárszámadáskor éppen őket szidták. Jónéhány vezetőt le is váltottak. S a népharag nem volt válogatós. Az őrségváltás olyanokat is érintett, akik nem is hibáztak annyit, mint néhányan, akik mégis maradtak. Az idei gyengére sikerült zárszámadás megtanította az embereket valamire. C aját szemükkel látták, nem az állam vitte el a jövedelmet (amitől tartottak, amit maguk hangoztattak a fejlesztéskor), hanem a két szemük előtt ment pocsékba. S ha eleddig mitse bánva közönyösen mentek el a rendellenes fejlemények mellett, mondván, hogy úgyis az államé, úgysem az enyém az, nekem nem fáj* ha másnak jő. De most aztán ráeszméltek. Az állam nemcsak, hogy nem viszi el a jövedelmet onnan, ahol van, de oda sem ad, ahol nincs, ahol a szövetkezet saját trehányságából, nemtörődömségéből nem termelt Hogy amennyit termelnek, az az övék, abból addig nyújtózkodhatnak, amíg a takarójuk ér. Rájöttek arra, hogy a szövetkezeti vagyon gazdái, tulajdonosai ténylegesen ők. (Kínnal születő vemhes igazságok ezek.) A mintajelvé- nyes középparaszt kiváló hasonlatot mondott erről nekem. Tisztában vagyok azzal — mondotta —, hogy a halott nem jár vissza a sírból. Az a régi már a halott Nem siratom, de az újszülöttben sincs sok örömem. Találó hasonlat, s én tovább is viszem a gondolatot. Mert ugye igaz, hogy a csecsemőt hosszú ideig kell anyatejjel táplálni, álmatlanul virrasztani felette és nagyon sokszor tisztába ?nni. És hát olykor-olykor egy kicsinykét nélkülözni is, míg fel nem serdül. Ezzel az újszülött termelőszövetkezetekkel is ilyenformán vagyunk Ha már a hasonlatoknál tartunk, legyen még egy Az, hogy a csecsemő fejlődése Jászszentandráson ideiglenesen megtorpant. S az már nem is hasonlat, hanem valóság, hogy a csecsemő azért fejlődőben van, s lesz még belőle életerős felnőtt. (Folytatjuk.) Borzák Lajos
