Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

1961. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megművelt háztáji föld jár a szorgalmasan dolgozó családtagoknak Egyelés után kapálják a cukorrépát A jászapáti Alkotmány Tsz gazdái szorgalmukról ismer­tek. Most is szinte kivétel nélkül dolgoznak. A 246 hold cukorrépát megsarabolták, A Népszabadság hasábjain tapasztalatcsere indult ar­ról, hogy milyen formában tudják bevonni a családtago­kat a termelőszövetkezetek a közös munkába, melyek azok a jó módszerek, amelyek alkalmazásával az egész falu erejét igénybevehetik a soronlévő feladatok megol­dásában. Megyénk termelőszövetkezeti vezetői is hozzá­szólnak e fontos témához. Elsőnek Détár Mihály, a ve- zsenyi Tiszamenti Tsz elnökei A Tisza által mintegy 18 kilométer hosszúságban ha­tárolt nagyüzemi földjeink jók, termékenyek. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy növeljük a termésátla­gokat, több gabonát, kukori­cát, húst, tejet, vajat adjunk a népgazdaságnak. A több­termelés lehetősége termé­szetesen már évekkel ezelőtt is megvolt. A kövér földek mégis keveset adtak, a szö­vetkezet termésátlaga ' alig haladta meg az egyéni gaz­daságok eredményeit. Mi volt a hiba forrása? Többek között az, hogy rossz volt a munkaszervezés, baj volt a munkafegyelemmel, a tagok egyrészének szorgal­mával. A régi vezetés nem fordított kellő gondot a tar­talékok kihasználására, nem vonta be a növényápolásba a .családtagokat, annak elle­nére, hogy községünk mindig híres volt szorgalmas pa­rasztságáról. Jellemző erre, hogy tavaly ilyenkor még a vetést sem fejezték be, je­lenleg pedig a növényápolás nagyrészét is elvégeztük. Mi hozott szövetkezetünk­ben döntő változást? Első­sorban az, hogy gondosan elkészítettük a munkaerő­mérleget és számítottunk a családtagok segítségére is. Tudott dolog, hogy minden ember szorgalmasabban dol­gozik, ha bizonyos formában anyagilag is ösztönzik. Mi úgy határoztunk, hogy a kö­zös munkában részt vevő csa­ládtagoknak á teljesített munkaegységen túl, minden száz munkaegység után 250 négyszögöl bevetett, elmun­kált kukoricaföldet adunk. Ennek termését természete­sen maguknak takarítják be. A családtagokkal kapcso­latban egy másik jelenségre is felfigyeltünk. A háztájiban lévő jószágállomány gondo­zása sok munkaerőt, főleg asszonykezet köt le. Hogyan segítünk ezen? Termelőszö­vetkezetünk egyik 90 holdas legelőjét átengedtük a ház­táji tehénállomány részére. A jószágokat itt közösen le­geltetik és a termelőszövet­kezeti gazdák csak csekély összegű pásztorbért fizetnek. Az asszonyok, gyerekek sok időt elpazaroltak arra is, hogy friss füvet szedtek a iószágoknak. Ezt úgy oldot­tuk meg, hogy minden olyan tagnak, aki részt vesz a közös munkában, 50 négyszögöl lu­cernaföldet juttattunk. Erről a tábláról aztán mindig friss, nedvdús zöldet biztosíthatnak a háztáji állatoknak. Eddigi tapasztalataink sze­rint — úgy véljük — meg­háláltuk az ösztönzés helyes formáját. Anélkül, hogy kü­lönösebb agitációt fejtettünk volna ki, 260 családtag dol­gozik a határban. Az asszo­nyok mellett munkát vállal­tak az öregek, a nyugdíja­sok is. Mintegy harmincra tehető azoknak az öregeknek a száma, akik részt vesznek a növényápolásban. A bri­gád- és munkacsapatrend- ™rben dolgozó tagjaink még -oha nem tevékenykedtek olyan szorgalommal, mint most. Jellemzően mutatják ezt az eredmények: a 100 hold mákot háromszor megkapál­tuk; a kukorica első kapálá­sát 300 holdon csaknem tel- ies egészében, második ka­pálását már 40 holdon el­végeztük; 162 hold lucernán­kat lekaszáltuk és megkezd­tük a termés behordását Megállapíthatjuk, hogy a tagok helyes ösztönzése, a helyi módszerek kidolgozása, érvényesítése nagy lendítő­erő. Szövetkezetünk, amely tavaly még igen alacsony ter­mésátlagokat ért el, kevés jö­vedelmet osztott, most a leg­jobb úton halad. A gondosan megmunkált határ minden eddiginél jobb termést igér. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy több terméket adhatunk a népgazdaságnak, hanem azt is, hogy megduplázódik a szövetkezeti gazdák tavalyi jövedelme. Még mindig érkeznek a válaszok Bizonyára emlékeznek ol­vasóink Marosi Józsefné mun­kásasszony, a budafoki Gold­berger Textilművek dolgozó­jának levelére, amelyben a falusi asszonyokhoz szólt, serkentve őket a közös mun­kában való részvételre, a többtermelésre. Megyénk ter­melőszövetkezeteiből azóta több asszony válaszolt s ve­tette papírra vállalását. Mészáros Mihályné, a jász- fényszarui Szabadság Tsz egyik női brigádjának veze­tője többek között ezeket ír­ja: », Összehívtam brigádo­mat és ismertettem a levél tartalmát. Az abban foglal­takat megértették és magu­kévá tették az asszonyok. El­határoztuk, szorgalmas, oda­adó munkával biztosítjuk a magasabb terméshozamot, hogy már az idén több és ol­csóbb mezőgazdasági termék jusson az ipari dolgozóknak is.” Ifj. Gombás András és Fü- löp Flóriánná Jásztelekről küldte el válaszlevelét. így írnak: „A falut járva beszél­gettünk az asszonyokkal, ser­kentjük őket a szerződések megkötésére, hogy minél több tojás, baromfi, hízottsertés jusson a városi dolgozóknak. Mi ketten 150 libára, 5 ser­tésre kötöttünk szerződést. Példánkat sok asszony követ­te, s ki mire »tudott, leszer­ződött a földművesszövetke­zetnél.” A jászfényszarui Rusvai Mihályné leveléből idézünk: „A mi életünkben a termelő- szövetkezet megalakításával nagy változás történt. Igaz, egy-két évvel ezelőtt még voltak olyan asszonyok, akik húzódoztak a közös munká­tól, de az idén már nagyon sok asszony dolgozik. Nem­csak a termelőszövetkezetbe iparkodnak, hanem a háztá­jiban is igyekeznek minél több jószágot nevelni. Min­den asszony tart baromfit és hizlalunk disznót eladásra is. Ezáltal növekszik a jövedel­münk, s a városok ellátása is jobb, bőségesebb lesz, több áru kerül a piacokra. Bízom benne, hogy most a tavalyinál több zöldárut, to­jást, baromfit ad a mi köz­ségünk is a népgazdaság­nak.” As úttörők is segíthetnek Az amerikai fehér szövő­lepke és burgonyabogár irtá­sában évek óta résztvesznek az úttörők is. Segítségükre az idén is számítunk. Mit tehet­nek az úttörőcsapatok a nö­vényvédelem sikeréért? Szer­vezzék meg a figyelő szolgá­latot a fertőző gócok felfe­dezése érdekében; jelentsék a helyi tanácsnak ha burgo­nyabogarat vagy amerikai fe­hér szövőlepkét találnak. Se­gíthetnek a burgonyabogár összeszedésében, a hernyó­fészkek leszedésében, meg­semmisítésében. A burgonyabogár és a szö­vőlepke kártevése ellen leg­eredményesebb a kezdő fer­tőzés felszámolása. Ezért kér­jük az úttörő pajtásokat, az őrsök, rajok, csapatok parecs- nokait. hogy most is vállalja­nak részt a növényvédelem­ből. A legjobbak munkáját jutalmazzák, e célra 5000 fo­rint áll rendelkezésre a me­gyei növényvédő állomásnak. Nagyobb tószám, bő termés Megyénkben a cukorrépa egyelése befejezés előtt áll. Alig vanjnár olyan termelő- szövetkezet. ahol egy-két napi munka szükséges az egyelés elvégzéséhez. Általá­ban holdanként 50 ezer kö­rüli tőszámot hagytak, de vannak olyan közös gazdasá­gok, mint például a tiszaföld- vári Lenin Tsz, ahol 63—70 ezer tőszám is van egy hol- i dón. Sok közös gazdaságban már hozzáfogtak az egyelés utáni első kapáláshoz. A szakemberek* brigádvezetők ügyeljenek arra. hogy a ka­pálás folyamán nehogy ki­vágják, ritkítsák a növényt. Ugyanis a nagyobb tőszám gazdagabb termést biztosít. Ez áll a kukoricára is. Ré­gebben több paraszt ember úgy vélekedett, hogy akkor megfelelő a kukorica sűrűsé­ge, ha a ló meg tud hempe­regni abban. Ez a nézet már elavult. Az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek évek óta azért folytattak kí­sérleteket. hogy egy-egy,hold területen minél több termést- hozó növény fejlődjön. A ta­pasztalatok, a kísérletek azt mutatják, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb kukori­catermést csak az eddig szo­kásos növényszámnál na­gyobb növényállománnyal le­het elérni. Ezért tanácsos ha a termelőszövetkezetek a ta­laj szerkezetétől, tápanyagá­tól függően holdanként 16— 17—18 ezer tőszámot hagynak meg a kukoricából. Azokon a helyeken, ahol mód van e fontos takarmánynövény ön­tözésére 20—30 ezer lehet a holdankénti tőszám. kiegyelték, s most végzik az első mélykapálását. Száz hol­don már ezt a munkát is le­tudták. A széna betaakrításá- val közel 200 tag foglalatos­kodik. A 300 hold lucerna termését május 17-ig 200 holdról gyűjtötték fel. Ma már a zetorok és a fogatok is a lucerna betakarítását végzik. A 400 hold közös kukori­cában kultivátorokkal irtják a gyomot, s naponta 10—12 fogat is növeli a gyomtala- nított területet. Már másod­vetése is van az Alkotmány Termelőszövetkezetnek. A 45 hold takarmánykeverék he­lyére silókukoricát vetettek. A dolgos szövetkezetiek mind a 13 holdra kipalántál- ták a dinnyét, ezentúl a pa­radicsomot, uborkát és a do­hány nagyrészét is. A szőlő­ben és a gyümölcsösben sincs elmaradás, már befejezték„a szőlő első kapálását, perme­tezését. A 45 holdas gyümöl­csösben pedig a levéltetű és a lisztharmat ellen permetez­nek. Két Rapitox permetező­porozó gépükkel pusztítják a lucerna kártevőit is. A szé­na betakarításával egyidőben halad a porozás. A fegyver* neki Búza­kalász Ter­melőszövet­kezet köz­ponti tanyá­ján 76 szé­pen fejlett szarvasmar­hát gondoz­nak. A kukorica kártevőiről A barkó a kelő kukorica kártevője. Hat—nyolc milli­méter hosszúságú szürkés­barna keménytestű ormá­nyos bogár. Repülni nem tud. Lárvája kb 1 centiméter hosszú, megnyúlt, ráncostes­tű, lábatlan sárgás-fehér szí­nű. A feje barna, testét szín­telen serték fedik. A kukoricabarkó többnyi­re a kukoricatáblák talajá­ban telel át, április hónap­ban jön elő. s a kelő kukori­ca levelét lerágja. Ez évben Üjszász környékén nagy számban található. Tojásai kát a gyökerek közelében a Megérkezett az önetető A túrkevei Búzakalász Termelőszövetkezet gazdái tíz ön etetőt vásároltak, amellyel ezer sertést tudnak takarmányozni. Ezzel az új módszerrel egy sertésgondozó 300 sertést gondozhat. Korábban csak százat gondozott. A sertések rövid idő alatt meg­szokták, hogy állandóan előttük van az ennivaló, s abból akkor fogyasztanak, ami­kor éppen kedvük tartja. Az önetetők alkalmazásának haszna rövidesen a súlygya­rapodásban jelentkezik. zésével, húszasával tetőcse- répszerűen a levelek fonák­jára rakják, s felületüket gyorsan száradó váladékkal vonják be. A tojásokból 1—2 hét múlva bújnak elő az ap­ró, alig észrevehető lárvák. A fiatal lárvák rövidesen be­rágják magukat a növénybe, főleg a virágzatba (címer) levélnyelekbe és ott táplál­koznak. A megfúrt címerek könnyen letörnek. A fiatal lárváknak nagy a nedvesség­igénye és a fénnyel szemben is érzékenyek. A csapadékos időjárás kedvez a moly el­szaporodásának. —■ Évente többmillió forintos kárt okoz a népgazdaságnak. A kukoricamoly elleni vé­dekezést rendelet teszi köte­lezővé. — A kukoricaszárat közvetlenül a föld felszínén a gyökérnyak alatt kell le­vágni, s legjobb besilózni mert így a lárvák elpusztul­nak. A be nem silózott ku­koricaszárat a már említet! rendelet értelmében május 15-ig el kell égetni vagy el­vermelni. Tetőnek, kerítés­nek felhasználni nem sza­bad. Csizmadia Lás-’ő megyei növényvédő állomás Vásárnaptár Országos állat és kirakodó- vásárt tartanak május 21-én Fegyverneken, 27-én Nagy­körűben, 28-án Tiszaföldvá- ron és Karcagon. A vásárok­ra vészmentes helyről sza­bályos járlatlevéllel minden­féle állat felhajtható. talajba rakjak, ez az időszak májustól június végéig el­húzódhat. A kikelő lárvák a növények gyökerét rágják. A lárvák a talajban telelnek át és csak a következő év júniusában alakulnak' bábbá, majd júliusban bogárrá. Kártevésének megelőzésé­ben első helyen az agrotech­nika áll. Kukoricát ne ves­sünk az előző évi táblák kö­zelébe, biztosítsuk a kukori­ca gyors, erőteljes növekedé­sét, rendszeresen irtsuk a gyomot. A vándorló bogarak ellen a táblákat vegyük kö­rül bogárfogó árkokkal. — Idegméreggel a reggeli vagy délutáni órákban végezzünk porozást, amikor a barkók a növényen tartózkodnak. A kukoricamoly elsősor­ban a kukoricát, ezenkívül a kendert, cirkot, napraforgót, kölest és a dudvásszárú gyomnövényeket károsítja. Kifejlett lárva alakban telel át, többnyire a növény szá­rának alsó. részében. Tayasz- szal a lárva nem táplálkozik, csak felkészül a bábozódás- ra, ami általában május vé­gén kezdődik, amikor a hő­mérséklet a 16 Celsius fok fölé emelkedik és a páratar­talom is magas. A kukoricamoly lepkéi szürkületkor repülnek, — a nappalt eleinte sűrű növény­zettel borított helyeken (lu­cernás) töltik és csak később vonulnak a kukoricásba, ahol a kukoricalevelek fonákján húzódnak meg. A lepkék ki­repülésük után 4—5 nap múlva megkezdik a tojásra­kást, ami 2—3 hétig tart, többnyire a kukoricacímer hányásával esik egybe. A to­lásokat lapos csomókban ti-

Next

/
Thumbnails
Contents