Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. május í^. ERTESITES Az MSZMP Szolnok városi bizottsága május 19-én (pénteken) 16 órakor a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében aktivaértekezletet tart. Az akitivaülés napirendje: népgazdaságunk Idő­szerű kérdések Előadó: Kiss Árpád elvtárs, az Országos Tervhiva­tal elnöke. Kérjük a meghívott elvtársak pontos megjelenését. Szovjet űrhajózási szakértő a Holdra? .. $ vonatkozó vizsgálatok módozatairól] KULPÜLI 1 IR.AI % 7 '.........niminiMniiifinmnmlinmmitimiH. * Moszkva (TASZSZ). Nyikolaj Varvarov szovjet űrhajózási szakértő az Eko- nomicseszkaja Gazeta csü törtöki számában elmondja, A szovjet kormány nagyjelentőségű dokumentumokat terjesztett a genfi nemzetközi értekezlet elé a laoszi kérdés rendezéséről GENF (MTI). — Gromiko szovjet külügyminiszter a laoszi kérdés rendezéséről tanácskozó genfi nem­zetközi értekezlet szer­da délutáni ülésén a résztvevők elé terjesztette a szovjet kormány nyilatkozat- tervezetét Laosz semlegessé­géről, ezenkívül egyezmény- tervezetet terjesztett elő a külföldi csapatok és katonai személyzet Laosz területéről való kivonásáról s a nem­zetközi ellenőrző bizottság meghatalmazásáról. A Laosz semlegességéről szóló szovjet kormány nyilat­kozattervezet többek között ezeket tartalmazza: „Az értekezlet 14 résztve­vője támogatja Laosz szuve- rénitását, függetlenségét, egy­ségét és területi sérthetetlen­ségét, a belügyeibe való be nem avatkozás elvét s egyet­értenek abban, hogy ezek az elvek alapvetőek a laoszi kér­dés békés rendezése szem­pontjából. Az értekezlet résztvevői tu­domásul veszik, hogy a Lao­szi Királyság az 1954-es gen­fi egyezménynek megfelelően kötelezettséget vállal a sem­legesség betartására, nem vesz részt semmiféle katonai szövetségben, tömbben, koalí­cióban, nem csatlakozik sem­miféle nemzetközi egyez­ményhez, amely közvetlen vagy közvetett formában ka­tona-politikai és katonai kö­telezettséget róna a laoszi kormányra, nem engedi meg területén külföldi katonai támaszpontok létesítését, nem engedi, hogy Laosz területét külföldi államok bármiféle katonai célra igénybe vegyék és nem engedi meg, hogy külföldi államok csapatokat vagy katonai személyzetet tartsanak Laoszban. Az értekezlet résztvevői tudomásul veszik, hogy eze­ket a kötelezettségeket a lao­szi alkotmány fogja rögzíteni. Az értekezlet résztvevői ün­nepélyesen kijelentik, hogy elismerik és tiszteletben tart­ják Laosz függetlenségét és semlegességét, tartózkodnak a belügyeibe való beavatko­zástól és nem engednek meg semmiféle olyan tevékenysé­get* amely közvetlenül vagy közvetve sérti Laosz szuve­renitását,. függetlenségét, semlegességét és területi egy­ségét Kötelezettséget vállal­nak arra, hogy semmiféle po­litikai feltételhez nem kőtik a Laosznak nyújtandó bár­miféle segélyüket. Kötelezett­séget vállalnak arra, hogy Laoszt nem vonják be sem­miféle katonai vagy más szö­vetségbe, amely összeegyez­tethetetlen a semlegesség stá­tusával Kötelezettséget vál­lalnak arra, hogy nem en­gednek semmiféle külföldi katonaságot és katonai sze­mélyzetet állomásozni Laosz­ban, nem engedélyezik Laosz­ban külföldi katonai támasz-; pontok létesítését és nem fo­lyamodnak erőszakhoz vagy erővel való fenyegetéshez és nem foganatosítanak semmi­lyen egyéb olyan intézkedést, amely Laosz békéjének meg- j sértéséhez vezethetne. Minden, jelenleg Laoszban! tartózkodó csapatot és kato-j naí személyt meghatározott j időn belül ki kell vonni az J ország területéről. Laosz függetlenségé és; semlegessége megsértésének j veszélye vagy megsértése vétón az értekezlet részivé-1 vői kötelezettséget vállalnak arra, hogy a veszély elhárí­tása céljából tanácskozást folytatnak. A nyilatkozat aláírásának pillanatában lép életbe”. A szovjet kormánynak a külföldi csapatok és katonai személyzet Laosz területéről történő kivonásáról és a nemzetközi ellenőrző bizott­ság meghatalmazásáról szóló egyezménytervezete többek között javasolja: Minden külföldi csapatot és katonai személyt ki kell vonni Laosz területéről az egyezmény életbelépésétől számított harminc napon be­lül A szovejt kormány java­solja. hogy tiltsák meg bár­milyen katonai alakulat — vagy katonai személy belé­pését Laoszba. Az egyezmény életbelépé­sének pillanatától szüntessék meg bármiféle fegyver, lő­szer, hadianyag szállítását Laoszba, kivéve a Laosz vé­delméhez szükséges megha­tározott mennyiségű egysze­rű fegyverzetet. A nemzetközi ellenőrző bi­zottság meghatalmazására vonatkozóan a szovjet kor­mány javasolja, hogy az 1954-es genfi egyezmény alapján India, Kanada és Lengyelország képviselőiből alakult nemeztközi ellenőrző és felügyelj bizottság szigo­rúan a tűzszüneti megállapo­dás keretei között, a laoszi hatóságokkal szoros együtt­működésben folytassa tevé­kenységét Laoszban. A bi­zottság ellenőrzi a külföldi csapatok és katonai személy­zet kivonását Laoszból. — Amennyiben a nemzetközi ellenőrző bizottság a laoszi tűzszünet vagy a külföldi csapatok és katonai személy­zet kivonására vonatkozó cikkelyek megsértését ta­pasztalja, erről a genfi érte­kezlet két társelnökének tesz jelentést A nemeztközi bizottság az 1954-es genfi egyezmény két társelnökének közös vezeté­se és felügyelete mellett vég­zi tevékenységét Az egyezmény aláírásakor lép életbe. (MTI). hogy mindenekelőtt szput nyikokat kell felküldeni a Hold köré. E szputnyikok rádió- és televíziós kapcsola­tot tartanának fenn a Föld­del. Utána műszerekkel ellá­tott rakétákat kell küldeni a Hold felszínére, majd olyan rakétákat amelyek önműkö­dően felszállnak a Holdról, és visszatérnek a Földre. —: Mindennek betetőzése lenne embert szállító űrhajó felbo-; csátása a Holdra. Az embernek a Holdra! irányuló űrrepüléséről és visszatéréséről szólva Var­varov megjegyzi, hogy egy ilyen rakéta kezdeti sú­lyának háromszor akkorának kell lennie, mint amennyit az utolsó fokozata nyom. A rakétatechnika fejlődésének jelenlegi szakaszában ez még nem lehetséges. Mielőtt azt ember leszáll majd a Hold-J ra, előbb körülfogja repülni* ezt az égitestet és leszállás nélkül visszatér a Földre. E repülés sikeréhez üzem- anyakészletekkel ellátott szputnyikokat kell feljuttat­ni a Föld köré. közbeeső ál­lomásként a Holdra repülő rakéták számára. (MTI). Jenki-recept ? Szovjet művészegyüttes Nagyivánon Hatalmas érdeklődés előzte meg a hazánkban állomásozó szovjet hadsereg kilencven tagú művészegyüttesének szerda esti vendégszereplését a nagyiváni kultúrházban. Gépkocsik szállították Tisza­füredről, Tiszaőrsről és Ti- szaszentimréről azokat a dol­gozókat, akiknek még jegy jutott az előadásra. A mű­vészegyüttest érkezéskor a kultúrház előtt Csőke Béla, az MSZMP községi bizottsá­gának titkára köszöntötte, majd az úttörők virágcsok­rokkal kedveskedtek nekik. ^ A zsúfolásig megtelt mű­velődési otthonban a kétórás előadást a közönség végig­tapsolta. A művészegyüttes tagjai teljes mértékben meg­érdemelték az elismerést, mert olyan magasszínvonalú műsorral kedveskedtek a há­lás közönségnek, amelyet Nagyiván, de a járás többi községének dolgozói talán { még soha nem láttak. A nagyszerű műsorszámok} közül szinte lehetetlen ki-} emelni a legjobbat. Nagy sl-t kert arattak a férfikórus szó-j listái és Anna Striszakoval szólóénekesnő. A moldvaij népviseletbe öltözött férfi} tánccsoport régi moldvai tán-3 cokkal forró elismerést érdé-} melt. A Balalajka kettős, a\ Labdarúgó mérkőzés, a Rit­mikus torna és a HumorosJ boxmérkőzés méltán érde­melte ki a közönség tapsviha-} rát. A nagysikerű előadástj az együttes csoportos kozák-} tánccal fejezte be, melyet aj közönség soha sem fog elfe­lejteni. Végül még ki kell emelni ai 23 tagú zenekart, melynekl tagjai nagyban hozzájárultakj az előadás sikeréhez. Magyar! Kálmán tudósító Dél-Koreában ismét tör­tént valami Azért ismét, mert a koreai nép elleni hírhedt háború óta a ketté­szakított ország déli része működő vulkán kellett, hogy maradjon és az is maradt. Másfél évtizeden keresztül Li Szin Man re- zsimje volt az oka a törté­nések e túlságosan gazdag sorozatának. Hol sortűz dördült valahol vidéken, csendőrök lőttek tüntető szegényparasztokra, hol Li Szin Man valamelyik vá­lasztási ellenfele halt meg „véletlenül”. A világsajtó szeizmográf­ja már esztendők óta azt jelezte, hogy Li Szín Man, a gyűlölt zsarnok a Dulles- féle mozdulatlansági kon­cepció ellenére sem tartha­tó soká. A jelzés igaznak bizonyult: a tavaly kirob­bant nagyszabású népi megmozdulások elsöpörték ezt a gátlástalan aggas­tyánt, a State Department dédelgetett kedvencét, Csang Kaj-sek politikai ikertestvérét. Logikus volt az a várako­zás, hogy a délkoreai ve­zetők és elsősorban az ő vezeíöik, az amerikaiak nem követik a ^semmit nem tanuló és mindent el­felejtő Bourbonok példáját és a diktátor elleni fékez- hetetlen népharagból vég­re annyi év után levonják a szükséges következteté­seket. Sajnos, nem így történt Dél-Koreában csak a cég­tábla változott. Csang Mjun miniszterelnök hatalomra kerülése után azonnal „vas­marokkal meghúzta a csa­varokat”, a Li Szin Man távozásával beállott győ­zelmi hangulatot arra hasz­nálta fel, hogy — a legtel­jesebb mértékben folytassa a diktátor tragikus öröksé­gét. A csavarok azonban ter­mészetesen azóta is roha­mosan lazulnak. A délko­reai nép, amely egyszer már megízlelte a forduló­pontnak hitt győzelem ízét, nem hajlandó hosszútávon is megváltoztathatatlannak tartani szenvedései forrá­sait, elsősorban a korrupt bábrendszert és annak ame­rikai irányítóit. Nos, éppen ezeknek az irányítóknak a hazaküldött jelentéseiből derült ki, hogy a szöuli amerikai nagykövetség ber­keiben a csavarok lazulásá­val párhuzamosan, tehát a mind gyakoribb tüntetések, összecsapások és sztrájkok sorozatával párhuzamosan, növekedett a közel jövőtől való félelem. Az ameri­kaiak — joggal — attól tar­tottak, hogy bármelyik pil­lanatban megismétlődhet a népharag elemi erejű kitö­rése, látták, hogy minden nap nagyobb tömegek bó­lintanak lelkesen, helyes­lőén azoknak a szavaira, akik észak felé, a testvér­ország felé, a demokratikus egyesülés felé mutatnak. Pontosan még semmit nem lehet tudni, mert Szö­ulban is, Washingtonban is folynak a figyelem-eltere- lő manőverek. A délkoreai amerikai követ látványo­san „támogatásáról” bizto­sítja Csang Mjun kormá­nyát, de nemzetközi sajtó­berkekben ismét kileng a meglehetősen megbízható szeizmográf. Jelzi, hogy ami Dél-Koreában történt, a páncélosokkal támogatott jobboldali katonai puccs, gyanúsan a szokásos jenki­recept: militarista megfé­lemlítéssel letörni, csírájá­ban megfojtani a tömegek kirobbanó dühét. Bármi történjék is Dél-Koreában, egy biztos: amíg gyökeres változás nem történik, a 38. szélességi foktól délre fek­vő terület továbbra is a nyomor és az elégedetlen­ség vulkánja marad, amely állandóan kitöréssel fényé-1; get sassimn. (5) — Az éjszaka valóban szép, Dox Ten. Mégis szebb lehet ott, fenn a magasban, az Endroton megfigyelőabla­kain át... Ügy látszik, az öreg Horx Tér már nem használható ilyesmire! Hogy öröm-e még a munka? Élni sem tudnék tétlenül. .. Dox Ten beszállt az elip- szis-alakú szerkezetbe, amit ugyan xenotor-nak hívtak, mégis mindenki „xen-xen”- nek becézte a fura kis alkot­mányt. — Ügyes gépecske ez a xen-xen — bólintott elisme­rően Dox Ten, és így volt ez­zel bármikor, ha utazott ve­le. Több évtizeddel ezelőtt készítette első példányát a Tixon egyik legismertebb gépkonstruktőre. On Mexio. Messziről olyan, mint egy összelapított tojás, és nem magasabb, ha az úton pihen, fél méter-egységnél. Kereket ugyan hiába keresne alatta bárki, nem kerekeken suhan, hanem a levegőn... Hogyan? Egyszerű! Menet közben sű­rített levegőt fúj maga alá, ami alig észrevehetően fel­emeli az egész alkotmányt, és a beépített sugárhajtómű szédületes sebességgel képes előre mozgatni. Valamikor Fantasztikus regény milyen jót tud kacagni. *— Szép az élet, öreg bará­tom! Azért van ez, semmi másért! A kis xenotor süvítve szá­guldott a fényözönben tobzó­dó sugárúton a Tixon BX-999 kukatóállomás főépülete felé. A sugárút mellett már észre­vehetően kibontakozott a ku­tatóállomás magasratörő to­rony-épülete, és nem messze tőle a televíziós és rádiós központi adó és vevőállomá­sának kúpalakú tömbje. Ahogy egyre jobban közeled­tek, a toronyépület tetején láthatóvá vált az óriás, közel 100 méter-egység átmérőjű tükröző jelfogó, a Tixon tu­dósainak legnagyszerűbb ta­lálmánya, a fényhullám adó­vevő gyűjtője. A többszáz­millió kodén távolságra elka­landozó endroxlánok, űrraké­ták három évtizede már ilyen fényhullám adó-vevő beren­dezéssel tartják a kapcsolatot a kutatóállomással, közvetítő űrállomások segítségével. Ezek között első helyen Dox Ten Endrotonja áll, mely ál­landóan a kutatóállamás fe­lett lebeg. Persze, ez a le­begés csak látszólagos: ez Endroton Tixon körüli for­gási ideje pontosan megegye­zik a bolygó tengelykörüli forgásával, ezért tűnik úgy, mintha egyhelyben állna, mozdulatlanul. A tökéletes kerekeken futó robbanómo­toros szállító-szerkezetek köz­lekedtek a Tixon útjain, ami­kor azonban On Mexio felta­lálta a xenotort, hihetetlenül rövid idő alatt elterjedt, és ma már mindenütt ezt hasz­nálják. Széles, rugalmas, de valósággal kophatatlan sugár­utakat készítettek a bolygó szárazföldjein, ezeken szágul­danak a xenotorok sokszor 150—200 koden-es sebesség­gel is. Horx Tér elindította a xen-xen-t, és szinte utasáról is megfeledkezett, olyan örömmel élvezte a gép roha­nását Felettük csillagok vilá­gítottak, bár fényük csak néha törte át a sugárút két­oldalúról egészen az úttest fölé hajoló, xenon-gázzal töl­tött világítótestek opálos fé­nyét Dox Ten elmerengve gyönyörködött a fényözönnel borított sugárút látványában, és egyre azon törte a fejét: hogy is tudná a legtalálóbban kifejezni ezt a lenyűgöző, szép képet — Megvan! — ütött a hom­lokára. Horx Tér meglepődve né­zett a tudósra. — Talán elvesztett valamit? És nevetett hozzá. Dox Ten is. felkacagott, — Dehogy! Tudja, min gon­dolkoztam, öreg barátom, Horx Tér, mióta csak elin­dultunk? — Nem én. — Azon, hogy minek is lehetne nevezni ezt az utat, ezt a látványt? Hát nem cso­dálatosan szép? — És rájött? — Rá. Kitaláltam. — Kíváncsi vagyok, Dox Ten. — Fényalagút! ... Az, két­ség kívül, ragyogó fényalagút ez éjszaka, Horx Tér! Az öreg vezető a fejét csó­válta. — Fura dolgokon tudja tör­ni a fejét, az biztos. Minden kozmosztrátor ilyen. Odafenn jár a csillagok között, aztán a végén egy kivilágított su­gárút jobban tetszik neki, mint a spirálköd a Helenton csillagképben. Szívesen cse­rélnék akármelyik kozmosz- trátorral, fiatal barátom, Dox Ten! — Kozmosztrátor? Ügy lá­tom, öreg, hogy szóalkotó versenyt kezdünk! Ezt a szót még sohasem hallottam. — Azt meghiszem. Ezt meg én találtam ki, az előbb. — ötletes. Valóban ötle­tes!... De tudja, hogy akkor maga, öreg Horx Tér, mi­csoda? A vezető megütközve nézett Dox Ten-re:. — Megmondjam? — Ha akarja, majd meg­mondja. — Xenxenátor! Ezen aztán olyan jót kacag­tak mind a ketten, hogy a könnyük is kicsordult. — Vidám fickó maga, Dox Tenl Micsoda butaságokon kapcsolat biztosítása érdeké­ben hosszú évek munkájával alkották meg az Endrotont, és lőtték fel több óriásrakéta segítségével a Tixon BX—999 fölé, 10 ezer kodén magasság­ra. Odafenn évekig bővítet­ték az űrállomást, méreteire mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 150 tudós, és technikus dolgozik az Endroton-ban, de ha megnövekednek a felada­tok, 200-ra is felemelkedik a tudományos személyzet lét­száma. A Tixon tudósainak világ­központja ez a BX—999-es kutatóállomás. Többezer csil­lagász. kibernetikus, rakéta­szakember, elektrótechnikus dolgozik itt, és valamennyien a közeli „Csillagvárosban’’ Roxonában* laknak. Roxona évszázadok óta épül. és a Tixon legszebb metropolisává fejlődött Huszonöt millió la­kosa van, pompás sportkom­binátjai, színházai, szórakozó, helyei állandóan zsúfoltak. Egyetemei közvetlenül a BKÖ, a Bolygótestvéreket Kutató összefogás irányítása alatt állnak, melynek legfel­sőbb, vezető szerve a százöt­ven tagú Nagy Tanács. Oda igyekezett Dox Ten is a kis xenotoron, miközben vidá­man eltársalgott az öreg ve­zetővel, Horx Ter-rel. A gigantikus kutatőállo- más már alig két koden-re volt tőlük. A fényalagút su- gárözöne sem tudta elhalvá­nyítani az állomás acél-üveg­ből épült főépületének ragyo­gását. A húszemeletes épület minden oldalról átlátszó volt Valamennyi fala, az épület vázát kivéve, üvegből készült tetőterasza olyan hatalmas, hogy ott rendezték be a töm­zsi légszárnyas repülőgépek, a protoxlánok le és felszálló- helyét is. sőt, a hasábalakú, kolosszális épület egyik sar­kán még néhány emelettel magasabb, hengeralakú acél­építmény is magasodott, si­ma. köralakú tetején pedig egy 15x25 méter-egység nagy­ságú rádiólokátor ernyő for­gott szüntelenül (,Folytatjuk.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents