Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-04 / 103. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961, mája« 4. Közös közlemény az Humanitében Párizs (MTI). Az Humani­té nagyfontosságú dokumen­tumot közöl a francia, az al­gériai, a marokkói és a tu­néziai kommunista párt kül-« döttségeinek ez év áprilisá­ban létrejött találkozójáról. Közös deklarációt adtak ki tanácskozásukról, s ebben le­szögezik, hogy az algériai háború árt Franciaország, Marokkó és Tunézia népei­nek, veszélyt jelent a világ- békére is. A francia Imperializmus azonban jelentős meghátrá­lásra kényszerül. Elsősorban az algériai nép hősi harcá­nak következményei az első sikerek. Az Algériai Kom­munista Párt minden formá­ban résztvesz e harcban. A sikerek ezenkívül annak is köszönhetők, hogy egyre ki­bontakozik az algériai‘függet­lenség ügyének nemzetközi támogatása. A szocialista tá­bor országai, különösen a Szovjetunió, felbecsülhetet­len értékű segítséget nyújta­nak az algériai igaz ügynek, amelyet támogatnák az arab népek, Afrika és Ázsia népei, a nemzetközi munkásmozga­lom, s a világ minden haladó ereje is. A francia monopóliumok azonban — folytatja a négy párt küldöttségeinek közös deklarációja — erőfeszítést tesznek azért, hogy megvéd­jék gyarmati kiváltságaikat. A zsarolással, a manőverek­kel, a fortélyokkal szemben az algériai béke megterem­tésének egyetlen útja van, s ez a közvetlen tárgyalások útja. Az egyenlőség alapján tárgyalásokat kell kezdenie a francia kormánynak és az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormányának. A közös közlemény végül vá­zolja Algéria függetlenségé­nek perspektíváit: közelebb fogja hozni az egységes és demokratikus Észak-Afrika megalkotásának óráját, lehe­tővé fogja tenni, hogy ered­ményesebben szánjanak szembe a francia, amerikai, nyugat-német és más impe­rialista neokolonia lista tö­rekvésekkel az egész afrikai kontinensen. (MTI) Laoszi helyzetjelentés Hanoi (TASZSZ). A lao­szi lázadók ezideig makacsul megtagadták a részvételt a találkozón és válasz nélkül hagyták Souvanna Phourna miniszterelnöknek a hadmű­veletek megszüntetésére és a tárgyalásokra vonatkozó is­mételt felhívását. E huzavo­nából arra lehet következtet­ni, hogy: a lázadók, ponto­sabban a mögöttük álló erők, nem hagytak fel azzal a re­ménnyel, hogy erőszakkal oldhatják meg a laoszi kér­dést”. Az Egyesült Államok kor­mánya — a genfi egyezmé­nyekkel ellentétben és nyíl­tan szabotálva a genfi érte­kezlet két elnökének felhívá­sát — nagy számban küldött tanácsadókat Laoszba és lé­gi hidat teremtett a Fülöp- szigetek és Vientiane között, hogy katonai segítséget nyújtson a lázadóknak. — Bangkokban — tíz nap alatt immár hatodszor — ismét összeült a SEATO katonai tanácsa. Az ausztráliai rádió szerint a kardcsörtető kije­lentéseiről hírhedt Griffin amerikai tengernagy a ta­nács ülésén kijelentette, hogy a Délkínai-tengeren gyakorlatozó 7. flotta felké­szült a laoszi hadműveletek­re. Az amerikai kormánynak és hivatalos képviselőinek ilyenfajta cselekedetei éles ellentétben állnak kijelenté­seikkel, amelyek szerint ké­szek békés eszközökkel meg­oldani a laoszi problémát. E cselekedetek célja: meghiúsí­tani a genfi • értekezletet és Az Eiehmann-per szerda délelőtti tárgyalásáról Jeruzsálem (MTI). Az Eichmann-per szerda délelőt­ti tárgyalásán döntött abban a napok óta vitatott kérdés­ben, hogyan szerezzék meg négy nyugatnémet volt náci tisztviselő vallomását. Úgy döntöttek, hogy e tanúk ki­hallgatására egy nyugatné­met törvényszéket kérnek fel. Ugyanis, ha az illetők iz­raeli területre lépnének, ak­kor a nácik és a náci együtt­működők büntetéséről intéz­kedő 1950 évi törvény értele mében bíróság elé kellene ál­lítani őket. A következő négy tanúról van szó: Eberhard von Thadden, a volt német külügyminisztérium tisztvi­selője, Hermann Krumey volt SS őrnagy. Eichmann aláren­deltje, dr. Franz Six, Eich­mann volt felettese és ez SS alakulatban, Hans Merten szaloniki volt katonai kor­mányzója. E döntés meghozatala után a lengyel Lubotkin asszonyt hallgatták ki, aki részt vett a varsói gettó-lázadásban. Többezer főnyi tömeg vett részt a stanleyvillei Lumumba-ünnepségen Burgiba sajtóértekezlete Kanadában Montreal (MTI). Burgi­ba tunéziai köztársasági el­nök kedden Montrealban saj­tóértekezletet tartott. Elmon­dotta, hogy kanadai illetékes személyekkel megvitatta a két ország kereskedelmi és kultúrális kapcsolatai fejlesz­tésének lehetőségét Algéria kérdéséről szólva hangsúlyoz­ta. hogy szívesen felajánlja szolgálatait a francia kor­mány és az algériai ideigle­nes kormány tárgyalásainak előmozdítására. Burgiba csütörtökön és pénteken találkozik Kennedy elnökkel. STANLEYVILLE (MTI) — Stanleyvilleben hétfőn ünnepélyes külsősé­gek között rakták le a Kongó szabadságáért elesett kato­nák és politikai vértanúk emlékművének alapkövét. Többezer főnyi tömeg könnyezve nézte végig, hogy Lipót belga király eltávolí­tott mellszobra helyére ideig­lenesen Lumumbának, ■ Kon­gó meggyilkolt törvényes mi­niszterelnökének életnagysá­gú fényképét helyezték el. A megrendítő ünnepségen részt- vett Lumumba özvegye és Gizenga, a törvényes kor­mány vezetője is. LEOPOLDVILLE A Coquilhatville-ben ülé­sező értekezlet három hatá­rozatot hozott, amely szerint az egész ország területét köz­ponti — Kaszavubu-féle — ellenőrzés alá kell helyezni és keresni kell az együttmű­ködést az ENSZ-hatóságok- kaL Ezek szerint az értekezlet jóváhagyta a Kaszavubu és Hammarskjöld között a Biz­tonsági Tanács február 21-i határozatának végrehajtására vonatkozó április 17-i meg­egyezést és felhívta Kasza vubut, gondoskodjék az ő be­leegyezése nélkül felfogadott zsoldosok; katonai személyek, politikai tanácsadók mielőb­bi eltávolításáról. ELISABETH VILLE Akatangai „kormány” ked­den felhívással fordult Ham­marskjöld ENSZ-főtitkárhoz „és az összes kormányokhoz”: hassanak oda, hogy Gsombét azonnal bocsássák szabadon és az ENSZ közreműködésé­vel szervezzék meg a kongói vezetők olyan újabb értekez­letét, amelyen a résztvevők biztonságáról kezeskednek. A félhívás szerint a katangai „kormány” hajlandó tárgyal­ni az ENSZ elisabethviliéi képviselőivel a Biztonsági Latin-Amerikában a kommunizmust nem lehet puskagolyóval elintézni Washington (MTI). — Az Amerikai Szenátus Kül­ügyi Bizottsága átvette a la­tinamerikai ügyekkel foglal­kozó albizottságtól azoknak a személyeknek meghallga­tását, akik tájékoztatást nyújtanak a Kuba elleni amerikai agresszióval össze­függő felelősségről. Kedden Allen Dulles, az Amerikai Központi Hírszer­ző Szolgálat főnöke állt a bizottság elé. A bizottság több mint négy órás ülése után Wil­liam Fulbright, a bizottság elnöke újságíróknak kijelen­tette, részleteket nem közöl­het, de megállapíthatja, hogy az ülésteremben nem hang­zott egyetlen olyan érv sem, ami megmásította volna meggyőződését! a kubai „művelet”: „tévedés” volt Kifejtette: a „művelet kime­neteléért^ kollektív felelős­séget kell vállalnia a Fehér Háznak, a hadügyminiszté­riumnak, a külügyminiszté­riumnak és a központi hír­szerző szolgálatnak. Megjegyezte, lehetséges, hogy bizottsága folytatja a kihallgatásokat és „katonai személyiségeket” idéz meg. Frank Chruch szenátor, a külügyi bizottság egyik albi­zottságának tagja, aki részt vett a keddi ülésen, újságírók előtt azon sajnálkozott, hogy az invázió méretei nem érték el a szükséges arányokat. Ki­jelentette azonban, hogy „La­tin—Amerikában a kommu­nizmust nem lehet puskago­lyóval elintézni”. i Tanács február 21-i határoza­tának megvalósításáról. NEW YORK New Yorkban az ENSZ szóvivője kedden kijelentet­te, hogy Csőmbe Coquilhat- vilieben letartóztatott kísé­retének három tagja — mind­hárman belga állampolgárok —■ olyan politikai tanács­adóknak bizonyultak, akik­nek a Biztonsági Tanács feb­ruár 21-i határozata értel­mében el kell hagyniok Kon­gó területét New York-i jelentés szerint az ENSZ főtitkára felkérte Kaszavubu elnököt, vesse lat­ba befolyását a Coquilhat- ville-i értekezlet tagjainál és bírja rá őket a Port Franc- qu-i körüli harcok megszün­tetésére. A Port Franequ-i bizonytalan helyzet miatt ugyanis, megszakadt az élel­miszerek szállítása Kaszai- tartomány déli részébe, ahol mint ismeretes, Kalondzsi „uralkodása" alatt 300 000 ba- luba menekült csak külső se­gítséggel menthető meg az éhhalál tóL LEOPOLDVILLE A Tanjug közli, hogy az Ileo-kormány külügyminisz­tériuma kedden hivatalosan cáfolta Mendeka leopoldvil- lei biztonsági főnöknek azt a korábbi nyilatkozatát, amely szerint a letartóztatott Csom- bét Leopoldville-be szállít­ják és mindaddig fogva tart­ják, amíg nem oldódik meg a katangai probléma. A kül­ügyminisztérium nyilatkpza- ta bejelenti, hogy Csombét a most folyó értekezlet befe­jezéséig Coquilhatville-ben tartják. A hatalombitorlók Coquil- hatville-i értekezletén ked­den hozott határozatok arról tanúskodnak, hogy Kaszavu­bu, Mobutu és Bomboko tá­madást tervez nemcsak — mint állítják — Katanga, ha­nem a törvényes Gizenga- kormány és az ellenőrzése alatt lévő tartományok el­len is. előkészíteni a talajt a be- avatkozásra az ENSZ gpg« nyolfala mögött. (MTI). 5 A bolgár kormány válasza a kubai kormány üzenetére Szófia (TASZSZ). Az Amerikai Egyesült Államok segítségével előkészített és elkövetett Kuba ellenes ag­resszió csúfos vereséget szen­vedett — hangsúlyozza a Bolgár Népköztársaság kor­mányának a kubai kormány üzenetére adott válasza. Ez azonban nem józanította ki a washingtoni uralkodó kö­röket — mutat rá az üzenet, hanem újabb ádáz kampány kezdetét jelentette a Kubai Köztársaság ellen. Ha sikertelen maradna minden arra Irányuló erőfe­szítés, hogy békésen oldják meg az amerikai imperialis­ták és ügynökeik által előidé­zett, Kuba szabadságát és egész világ békéjét veszélyez­tető helyzetet, Bulgária népe és kormánya, valamint a vi­lág minden békeszerető álla­ma, amelynek drága Kuba szabadsága, függetlensége és a világbéke, határozottan tá­mogatni fogja a kubai nép ama szándékát, hogy vissza­veri a készülő agressziót. (MTI) Cjabb pokolgépes náci fenyegetés az osztrák televízió ellen Pécs (MTI). Afritschoszt­rák belügyminiszter, aki az osztrák minisztertanács ülé­sén tájékoztatta a kormányt a május elsejei felvonulás ellen irányult neo-náci bom­bamerényletről, kijelentette, hogy az akció túlértékelése nélkül komolynak tekinti a merényletet és utasította a belügyi szerveket, hogy a legenergíkusabb nyomozást fejtsék ki a tettesek felku­tatására. • A bécsi rendőrség állam­biztonsági osztálya ' gyelőre nem hozta nyilvánosságra annak a két símért neo-náci- nak és három monarchistá- nak a nevét, akiket a plasz- tikbomba-merénylet ügyében kihallgatott. Mindinkább valószínű, hogy kapcsolat van a május else­jei merénylet és az osztrák televízió ellen elkövetett múlt heti fasiszta fenyegeté­sek és gyújtogatási kísérletek között. Kedd este ugyanis újabb rendőri riadót okozott egy ismeretlen telefonáló, aki a televízió központjának be­jelentette: az X. náci sejt po­kolgépet helyezett el a tele­vízió épületében, amely e'y óra múlva a levegőbe repül A riadóautókon a helyszín­re száguldott a rendőrök és robbanás-szakértők szorgos kutatása sem tudta azonban a bejelentett pokolgépet fel­fedezni. L. PANTTELEJEV: BeuMet&va Igazán sajnálom, hogy azt sem tudom megmondani, mi a neve ennek az apró emberkének, merre lakik és ki a mamája, papája. A sötétben meg se nézhettem kel­lők éppen az arcát. Csupán arra emlékszem, hogy az orra tele volt hintve szeplővel, és hogy rövid nadrágját nem öv tartotta, hanem afféle kantár, amelyet átvetnek a vállon és a has tájékán a nadrághoz gombolnak. Egy szép nyári napon betévedtem egy kis parkba — magam sem tudom, minek hívják — a Vasziljevszkij- szigeten, a fehér templom közelében. Érdekes könyv volt nálam, fogtam magam, leültem, olvasásba merül­tem és észre sem vettem, hogy rámesteledik. Mikor már alig láttam a betűket, s káprázni kez­dett a szemem, összecsaptam a könyvet, felálltam és a kijárat felé indultam. A liget elnéptelenedett, az utakon már pislogtak a lámják. A fákon túl az őr csengettyűje csilingelt Féltem, hogy bezárják a kaput, és jól kiléptem. Egyszerre megtorpantam. Ügy rémlett, hogy a bokrok mögött sír valaki. Befordultam egy mellékútra: kicsiny kőház fehér­lett arrafelé. Minden városi parkban találni hasonló házikót, őrlakot Hét-nyolc éves körüli fiúcska állt a ház mellett, és lecsüggedt fejjel, keservesen sírt Odamentem és lehajoltam hozzá: — Mi bajod, kisöreg? A gyerek, mintha csak parancsszóra tenné, tüstént abbahagyta a sírást felnézett rám és ezt mondta: —- Semmi. — Hogy-hogy semmi? Ki bántott? — Senki. • — Akkor meg miért itatod az egereket? Még nehezére esett a beszéd, még nyelte a könnyét hüppögött, húzta az orrát. — Gyere, menjünk — mondtam. — Késő van már, bezárják a parkot. Meg akartam fogni a kezét de sietve elkapta. — Nem lehet. — Mit nem lehet? — Elmenni nem lehet. — Hogy-hogy? Miért nem? Mi ütött beléd? — Semmi — hangzott a válasz. — Talán beteg vagy? — Nem. Nincs semmi bajom. — De hát mért nem akarsz jönni? — ör vagyok. — Or? Miféle őr? — Hát nem tetszik érteni? Játszunk. — Aztán kivel játszol? A gyerek hallgatott majd nagyot sóhajtott és így szólt: — Nem tudom. Bevallom, arra gyanakodtam, hogy a kisfiú mégis­csak beteg, s egy-két kerékkel több van neki. — Hallod-e, miket beszélsz? — kezdtem újra. — Hogy lehet az? Játszol és nem tudod, kivel. — Ügy van — felelte a gyerek. — Nem tudom, kivel. Ülök a pádon, egyszerre odajönnek idegen nagy fiúk és azt mondják: „Akarsz katonásdit játszani?” Mondom: „Akarok”. Mikor játszani kezdtünk, azt mondják nekem: „Te őrmester vagy.” Az egyik nagyfiú Tyimosenko volt... a marsall... Magához hívott és azt mondta: „Ebben a házban van a lőszerraktár. Te itt fogsz őr­ködni ._. Addig itt állsz, amíg váltást nem küldök.” Én azt mondom: „Jó.” Erre ő azt mondja: „Mondd, hogy becsületszavadra.” És? — És én mondtam: „Becsületszavamra nem me­gyek el.” — Aztán? — Aztán semmi. Állok, állok, ők meg nem jönnek. — Ügy — mondtam mosolyogva. — Mondd, régen állítottak ide? ' — Még világos volt — Hát hol lehetnek a többiek? A gyerek újra mélyet sóhajtott: — Azt hiszem, hazamentek. — Hazamentek? — Itt felejtettek. — Akkor meg miért Őrködsz még mindig? — Becsületszavamat adtam... Bújkált bennem a nevetés, de elfojtottam magam­ban. Arra gondoltam, hogy nincs ezen semmi nevetni- • való, hiszen a kisfiúnak teljesen igaza van. Ha egyszer becsületszavát adta, őrködnie kell, ha törik, ha szakad Játék vagy nem: egyremegy. — Szóval, így esett — mondtam. — Most mitévő leszel? — Nem tudom '— felelte a gyerek és ismét sírva fakadt. Mindenképpen segíteni akartam rajta. De hát hogy kezdjem? Az ostoba nagyfiúk keresésére induljak, akik kinevezték őrnek, becsületszavát vették, maguk meg hazaszaladtak? Hol az ördögbe’ találom meg őket?... Már bizonyára megvacsoráztak, ágyba bújtak és az igazak álmát alusszák. Az őr meg csak álL A sötétben. És alapos a gyanúm, hogy korog a gyomra ... — Ugye, éhes vagy? — kérdeztem, — Igen. Éhes vagyok. Gondoltam egyet és azt mondtam:

Next

/
Thumbnails
Contents