Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

I 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. május fi. Vihar és reménység — az angolai helyzet nHa Afrika 'nem lenne gazdag, nem lenne afrikai kérdés” — mondotta egy af­rikai politikus. A gazdagság vonzotta már századokkal ezelőtt a gyarmatosítók őseit Afrikába és a fekete földrész, gazdagságától tud­nak oly nehezen megválni ma az egykori kincsrabló kalandorok unokái. Mikor századokkal ezelőtt a portugál János király és fia, Tengerész Henrik, mesz- szi vizekre küldte hajósait, hogy ráleljenek a kincses indiákhoz vezető útra, Bart- holomeu Diaz eljutott Afrika legdélibb- csücskéig, ahol ret­tenetes viharba került. — A ..Vihar fokának” nevezte el ezért a sziklás fokot. János király megparancsolta, ne­vezzék inkább ..Jóreménység fokának”, mivel hogy a vi­har szó megrettenti a hajó­sokat, a jóreménység elneve­zés pedig lelkesíti őket. A jó­reménység szele duzzasztotta Vasco da Gamma hajóinak vitorláit a távoli indiák felé.. Ugyanez a jóreménység haj­totta azokat a portugál hajó­kat is —, akik horgonyt ve­tettek az afrikai szárazföld öbleiben. Hamarosan felis­merték, hogy ott is kincsesek a partok, — így vált arany­part a mai Ghánái Köztársa­ság sok más parti területe és sziget a portugál király bir­tokává, később Portugália gyarmatává. A portugál hódítók az an­golai terület népét, éppen úgy mint. más portugál gyar­matokét, a legnagyobb nyo­morúságban tartották. Kez­dődött ez a fehér elefánt csontnál is értékesebb „fe­kete elefántcsont”, a rabszol­ga elhurcolásával — munka­erőinek a kiirtott indiánok helyett az új világrészbe, — Amerikába, valamint az in­diai ültetvényekre. Folytató­dott a föld méhe kincseinek, az őslakók rabszolgamunká­jánál a bányáiban az -arany­nak, gyémántnak elrablásá­val, majd az őslakosság el­őzésével elrablóit termékeny földjeikről. Angola népének ma a leg­terméketlenebb földeket kell megművelnie és olyan tö­mérdek adót fizetnie, hogy földjein megélni már nem tud. így fogják be a portugál ültetvényekre. Az ültetvé­nyeken a portugál telepes féktelen önkénye szerint jár el velük... Egy angolai po­litikus ezért mondta: ,,jólle­het, megszüntették a rabszol­gaságot már egy fél évszá­zada, ma több a rabszolga Angolában, mint valaha”. Angola a boldogság és a béke földje — hangoztat­ják a gyarmatosítók száza­dok óta. Az igazságnak ne­héz a hallgatás sűrű hálóján áttörnie. Talán sehol a vilá­gon nem olyan szigorú a hír­zárlat, mint Angolában. Új­ságíró csak igen ritka eset­ben kap engedélyt rá, hogy Angola területére tegye lá­bát. Az amerikai John Gun­ther egyike volt azoknak - a keveseknek, aki afrikai uta­zása során Angolába is ellá­togatott. ,,A középkor fékte­len törvénye uralkodik itt, ez valósággal pokol!” — írta Inside Africa című könyvé­ben. Mint ahogy annakidején János király és Tengerész Henrik — „Jóreménységgel” kecsegtetve űzte hajósait Angola felé, úgy küldi most Salazar a portugálokat, ki­szolgált tiszteket és hivatal­nokokat, valamint munka- nélkülieket — évente ötezer kivándorlót — Angolába, hogy gyarapítsák a telepesek számát. Az őslakosságtól ra­bolt földekre telepítik őket, rászabadítják őket az ango­lai részre, szinte parancsba adiák, váljék Angola földié­nek megtartása gyarmati sorban, a gyarmati rendszer megvédése. Még csak néhány hónapja annak, hogy híre kelt a vi­lágban: az angolai népi erők összefogása komoly gondot okoz a gyarmatosítóknak — ezen a pompás trópusi tájon vér folyik, az ország népe harcban áll a betolakodók­kal. „Angola a boldogság földje” — ismételgette elke­seredetten a portugál rádió és ennek az ámításnak szí­vesen adtak hangot az impe­rializmus lapjai az Egyesült Államokban, Angliában, — Franciaországban és másutt. Lehetett beszélni békéről, de katonákat kellett küldeni, ha nem akarták, hogy e te­rület kicsússzék lábuk alól. És nem akarták. Mert gör­csösen ragaszkodnak a kincs­hez. Ismételgetik a régi mon­dást: az afrikaiaknak szük­ségük van reánk. Ugyanak­kor minden cselekedetükkel azt igazolják, hogy á portu­gál kormánynak van szük­ségük Afrikára —, a portu­gál gazdaság csődbe jutna Afrika kincsei nélkül, bele­pusztulna Angola elvesztésé­be. így lett Portugália Afrika leggorombább csendőre, ki­nek éktelen káromkodására a NATO legutóbbi ülésén még a többi gyarmattartó­nak is „mérséklőén” kellett reagálnia. Az angol külügy­miniszter azt tanácsolta por­tugál kollégájának, hogy „térjen vissza a XX. század ba”. A XX. században i gyarmatosítók újszerű mód­szerekhez nyúltak. A nyílt erőszak korábbi századai után, ma szemforgatóan „meg akarják nyerni” az af­rikaiakat. Ezt a mindennél álnokabb módszert nem le­het zavartalanul érvényesí­teni akkor, ha Portugália külügyminisztere emlékeztet a régi módszerekre és óba tatlanul rádöbbent minden­kit a két módszer mögött az azonos célokra. Az angolai hazafiak több mint hetvenezer négyeztfné- ter-földnyi területet szabadí­tottak fel. A portugál kor­mány újabb csapatokat küld Elkeseredésében már a „fel­perzselt föld” taktikájához folyamodik — ezrével irtja az angolaiakat, bombákkal söpri el a falvakat a föld szí­néről. Nem lehet tovább hallgat­ni a viharban. Ennek a vi barnak szele eljutott még New Yorkba is, az ENSZ közgyűlésére. Foglalkozni kellett az angolai helyzettel az ENSZ közgyűlésében. A világ felháborodása arra szo­rította a közgyűlést, hogy határozatot hozzon a portu­gál gyarmati hatóságokkal szemben, mivelhogy ezek te­vékenysége veszélyezteti a nemzetközi békét és bizton­ságot. Megszületett a határo­zat, eddigelé azonban nem volt sok foganatja. A Szov­jetunió ENSZ-képviselője most felhívta a közgyűlés el­nökét, hogy albizottság lás­son hozzá sürgősen a köz­gyűlés által kitűzött felada­tok végrehajtásához, hogy az angolai véres föld valóban békés területté válhassék. Addig, amíg Angola népe nem lesz szabad, Afrikának ez az országa a vihar orszá­ga marad. Salazar hiába kí­sérli meg azt állítani, hogy Angola számukra nem a vi har, hanem a jóreménység országa. 1961-ben, a múlt esztendőhöz, 1960-hoz hason­lóan Afrika esztendeje van, egymás után válnak afrikai országok szabaddá. — Jóre­ménység az angolai népé, nemcsak reménység, a bizo­nyosság is. Szabaddá válik, mint ahogy véglegesen le­rázza magáról a gyarmatosí­tás jármát a fekete földrész valamennyi népe. .4 Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága ünnepi ülésen emlékezett meg a párt megalakulásának 40. évfordulójáról Prága (MTI). Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szomba­ton, május 13-án ' ünnepi ülést tartott a prágai vár spa­nyol-termében, a párt meg­alakulásának 40. évfordulója alkaJmábóL Az ünnepségen részt vettek a kommunista és munkáspártok küldöttségei, élükön az SZKP delegáció­jával, amelyet L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke ve­zet. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságát Kállai Gyula, a Politi­kai Bizottság tagja, és Prie­szol József, a Központi Bi­zottság tagja képviseltek. Az ünnepi ülést Wiliam Siroky, a Politikai Bizottság tagja, a csehszlovák kormány elnöke nyitotta meg és üdvö­zölte a testvérpártok küldöt­teit. Ezután Antonin No­votny. a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára mon­dott beszédet. Antonin Novotny beszéde után a Csehszlovák Nemzeti Front pártjainak képviselői köszöntötték a 40 éves Cseh­szlovák Kommunista Pártot. Utána a külföldi küldöttségek vezetői tolmácsolták a test­vérpártok üdvözletét. Újabb jelentések Genfböl G e n f (MTI). Pénteken a kora délutáni órákban újabb megbeszélést tartott Genfben a három nyugati külügymi­niszter —, közölte az AFP. Mint a TASZSZ jelenti, Gromiko szovjet külügymi­niszter pénteken délután több küldöttség vezetőjével tanácskozott. A szovjet külügyminiszter megbeszélést folytatott Lord Home angol külügyminiszter­rel. Találkozott továbbá Csen Ji kínai, Ung Van Khien vietnami, és Rapacki lengyel külügyminiszterrel, valamint a törvényes laoszi kormány Az ünnepi könyvhétre jelenik meg Bálint György: A toronyőr visszanéz 1-2 kötet A kétkötetes könyv ez- ed­digi legteljesebb válogatás Bálint György írásaiból. Az első kötet publicisztikáját tartalmazza szinte teljes egé­szében. A szocializmushoz közelálló író ezekben a cik­kekben a két háború közötti világhelyzet megbízható kor­dokumentumát adja; megis­merhetjük belőlük az akkori idők alapvető politikai prob­lémáit, legfontosabb eszméit, a háborút előkészítő törté­nelmi eseményeket. A második kötet Bálint György művészeti írásait, kritikáit és nagyobb tanul­mányait tartalmazza. Kriti­kai szemlélete is a leglénye­gesebb ponton különbözik a polgári esszéistáktól: az iro­dalmi művet sohasem ön­magában, hanem politikai hatásában, társadalmi sze­repében vizsgálja. és a Patet Lao Genfben tar­tózkodó küldöttségeinek veze- tőiveL A Szovjetunió küldöttségé­nek az ez álláspontja, hogy amennyiben maguk a laosziak nem tudnak egységes kül döttségben megállapodni úgy mind a három laoszi küldött­ség teljesjogú félként vegyen részt az értekezleten. A Reuter péntek esti jelen tése szerint az amerikai kül­döttség álláspontja ebben a kérdésben a következő: 1. Laoszt lehetőleg a Boun Oum klikk küldöttsége képviselje az értekezleten.­2. Amennyiben a többiek ehhez nem járulnak hozzá, úgy az amerikai küldöttség­nek „nincs kifogása az ellen, hogy a Boun Oum” kormány küldöttségével együtt Sou- vanna Phourm küldöttei is részt vegyenek az értekez­leten. 3. Az amerikai küldöttség „semilyen körülmények kö­zött sem járul hozzá ahozz, hogy a Fatet Lao küldöttei egyenlő félként, teljes joggal vegyenek részt az értekezlet munkájában, nincs kifogása azonban az ellen, hogy a Patet Lao képviselői Souvan- na Phouma küldöttségének tanácsadói legyenek. „Barátság amerikai módra” New York (TASZSZ). A Rio de Janeiróban megjele­nő Novos Rumos című heti­lap közölte azt az országszer­te elterjedt plakátot, amely­nek címe „B^átság amerikai módra". A plakát konkrét adatokat közöl az Egyesült Állkmok Latin-Amerikában végrehajtott katonai inter­vencióiról: , Mexikó — 1806-bar), 1846- ban, 1859-ben, 1868-ban, 1913- ban és 1914-ben. Kolumbia — 1855-ben, 1865- ' ben, 1873-ban, 1885-ben, 1901- ben és 1902-ben. Paraquay — 1859-ben. Haiti — 1888-ban, 1914-ben; 1915—1934-ig, amikor is el­foglalták az országot. Chile — 1891-ben. Honduras — 1903-ban, 1907-ben, 1910-ben, és 1919­ben. A Dominikai Köztársaság — 1904-ben, 1914-ben; 1916— 1924-ig, amikor is megszáll ták az országot Panama — 1904-ben, 1919 ben és 1925-ben. Kuba — 1822-ben, 1824 ben, 1825-ben, 1898-ban, 1906 ban, 1912-ban. (MTI) Nyolcas névadó-ünnepség Turkevén Tegnap délután 3 órakor "a túrkevei tanácsházán nyol­cas névadó-ünnepség volt.. — Az újszölettek szüleit, hoz­zátartozóit Herceg Józsefné, a városi nőtanáca elnöke kö­szöntötte. Az ünnepélyessé­get emelte az úttörő ének­kar, s a zenekgr is, melye­ket a rendezőbizottság hívott meg. A szülőket a Vörös Csillag Tsz fogatai vitték el a ta­nácsházára. A rendezőbizott­ság virággal, süteménnyel ajándékozta meg az ünne­peiteket. A Vörös Csillag Tsz igazgatósága a névadó ün­nepségek céljaira megfelelő összegű jutalmazási keretet hagyott jóvá. Túrkevén ebben az évben 71 gyermek született. Közü­lük 39 névadó-ünnepségen kapott nevet. A Vörös Csil­lag Tsz gazdái közül tizen­hatan közös ünnepségen ad­tak nevet gyermeküknek. Nagy Sándor tudósító Fantasztikus regény — i. — A TIXON — Tixon BX—999 hívást sugároz! Endroton 8500 fi­gyeljen! Tixon BX—999 hí­vást sugároz! — Itt Endroton 8500. Itt Endroton 8500! Dox Ten je­lentkezik. — Dox Ten, kedves bará­tom, Xindon Tor üdvözöl a Tixon BX—999 állomásról. — Örülök neked, Xindon Tor! Mi történt odalenn? A kötelező hívás csak 22 óra 10 perckor esedékes. — A BKÖ üzenetét továb­bítom. Az Endroton- CCS— 23-as rakétájával azonnal »in­dulj, és 3 óra múlva jelent­kezz állomásunkon. Különle­ges kísérlet irányítását bízták rád, Dox 'fen. — Itt Endroton 8500! Ér­tem. Tizenöt perc múlva in­dulok. Néhány percnyi szünet kö­vetkezett. — Dox Ten! Tudod miről van szó? — Sejtem, Xindon Tor. — A Bolygótestvéreket Kutató összefogás, a BKÖ tudósai az apró. sárga nap­ról, a Tel'"* * ’■ól most már I véglegesen megállapították, hogy majdnem azonos korú és összetételű, mint az Omen és az Imen! Tudod, mit je­lent ez? — Pontosan! Ha bolygói vannak, hasonló élet alakul­hatott ki rajtuk, mint a Tixo- non. Mi a terve a BKÖ-nek? — A részleteket nem is­merem. Három óra múlva mindent megtudhatsz. Vá­runk, Dox Ten! A szokásos lezáró jelek után megszűnt a kapcsolat a Tixon BX—999 és az űr­ben száguldó Endroton 8500 között. A bolygó, felett sötét, szinte áthatolhatatlan éjsza­ka volt. Néhány perc múlva piciny fény lobbant a ma­gasságban: Dox Ten rakétá­ja indult el odafenn és gyor­san hagyta maga mögött a 10 ezer kodén 1 magasságban lebegő Éndrotont, a Tixon legnagyobb űrállomását... Miféle rádiókapcsolat volt ez? Kik beszélgettek egy­mással olvan szíves, baráti hangon? Ki az a Dox Ten és ki az a Xindon Tor? Omen és Irrten: ú1. csillagok? És a Tellus—4? Vaion kik alakí­tották a Bolvpóteri véreket Kotr í'ó f\c;Q7É>-pr»<TÓ^-t? bril? tf.Q . . . rnílrnr 791'aH ez a különös beszélgetés? Mielőtt az olvasó találga­tásokba kezdene, ismernie kell e rádiókapcsolat előzmé­nyeit, sőt: egy egészen új vi­lágot kell megismernie, mely F öldünktől 42 fényévnyire az Auriga csillagkép legfé­nyesebb kettős csillaga, a Capella életet sarjasztó me­legében alakult ki sok mil­liárd földi évvel ezelőtt... Nem, nem a jövőbe látó fantázia vetíti elénk Dox Ten és Xindon Tor rejtélyes be­szélgetését! A Tixon BX— 699 és az Endroton 8500 kö­zött kereken 4 ezer földi esz­tendővel ezelőtt jött létre az a rádiókapcsolat, mely szá­munkra most még annyi megfejthetetlen, érthetetlen momentumot tartalmaz. A Földön rabszolgák milliói építették a fáraók pirami­sait, amikor a Capella ötödik bolygóján, a Tixonon a gon­dolat fejlődése már kitört a világűrbe, és egyre óriásibb térségeket hódított meg. — Négyezer esztendő ... Szinte beláthatatlan sötétségbe ve­sző időtávolság. És akkor, négyezer földi évvel ezelőtt, 42 fényévnyire bolygónktól elektromos rádióhullámok suhantak két állomás kö­zött, melyeket értelmes lé­nyek alkottak. 42 fényévről üzen a múlt: — Tixon BX—999 keresi Endroton 8500-at!... És Dox Ten, az Endroton űrállomás parancsnoka beszállt a CCS—23-as jelű rakétába, hogy leereszkedjen a Tixon BX—999-os kutatóállomás Ír ö^elébo^ Jr í ' tv.H rekétale- S7f" ” ~’"pn . . A feketeszínű égbolton szúrós fénnyel ragyogtak a csillagok. Dox Ten a CCS— 23-as rakéta vezetőfülkéjé­ben bekapcsolta az automa­ta robotgépet, mely a már több százszor is megtett le­ereszkedő pályán hajszál­pontosan kormányozza a kis rakétát a Tixon felszíne fe­lé. Ennek a kis, egyszemé­lyes közlekedőrakétának a hajtóművét a több évszáza­da felfedezett metodon táp­lálta, hagyományos rakéta- üzemanyag volt már ez a Tixonon, nem is használták, csak egészen rövidtávú re­pülésekre. Dox Ten megnyugodva hallgatta a rakétamotor sü­völtő zúgását, mely egyre erősödött, ahogy csökkent a távolság a Tixon és a CCS— 23-as között. A leereszkedő pálya spirál-alakban fonta körül a Tixont, és a hajtómű ilyenkor ellenhatást fejtett ki: fékezte a rakéta sebessé­gét, hogy így ellensúlyozza a Tixon tömegvonzását, mely egyre gyorsabb körforgásra igyekezett bírni a piciny közlekedő-rakétát. Dox Ten elektromos órájára tekintett: még másfél óra az út a Tixon BX—999-es kutatóál­lomás leszállóhelyéig. Be­kapcsolta a normál rádióve­vőt és kényelmesen forgatva a kézelőgombokat, a BX— 999-es kutatóállomás közvet­len szomszédságában elterü­lő metropolis, a Roxona mű­sorszóró rádióállomását ke­reste. Néhány pillanat múl­va tisztán, érthetően esen­dőit fr>t láeran m,l'7<uká- lő, kellemes női hang: Roxo­na adóállomásának bemon­dója beszélt. — Kedves barátaink! Koz­mikus híreinket hallják. Dox Ten felerősítette a hasigot. Elgondolkozva fi­gyelt. — A Bolygótestvéreket Ku­tató összefogás Nagy Taná­csa jelenti: Tudósaink bo­nyolult kísérletekkel és mé­résekkel minden kétsége* kizáróan megállapították, — hogy a Plet Rox csillagkép­ben fénylő apró, sárga csil­lag, a Tellus—4 közelítően azonos korú életünk tápláló­jával és fenntartójával, boly­górendszerünk két központi égitestével, az Ómennel és Imennel. Tudósaink feltéte­lezik, hogy a roppant távol­ságban fénylő apró sárga napnak bolygói is lehetnek és ezeken a bolygókon ha­sonló élet alakulhatott ki mint a Tixonon. Feltételezé­sük valószínűségét a köz­ponti égitestek azonos korá­ra és összetételére alapoz­zák. Itt pillanatnyi szünetet tartott a kellemes hangú be­mondónő. majd érezhetően megremeeett a hangja, ami­kor folytatta. — A Nagy Tanács őröm­mel fogadta' a tudósok jelen­tését. Ül korszak nyílik a vi- láeegyetem történetében, kedves barátaink! Megke­ressük és megtaláljuk koz­mikus testvéreinket, hogv összefogva megismerhessük a végtelen Térség minden titkát... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents