Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-10 / 108. szám

SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 1961. május 10.' s PEDAGÓGUSOK LESZNEK Több mint harminc* ezren érettségiznek — Jobb így? — Sokkal többet tudnak majd. •— Persze, ez olyan, mint egy főiskola? — Főiskola: érettségi után jönnek hozzánk a hallgatók... *=» Mi okoz gondot? A jászberényi Tanítóképző Akadémia irodájában beszél­getünk. Kopácsy Béla igaz­gatóhelyettes cigarettával kí­nál, rágyújt, s csupán az első szippantás után válaszol: •— A fiatalok hivatástuda­tát tartottuk kétségesnek. Annakidején tizenöt éves ko­rukban ke’•ültek a tanítókép­zőbe, tehát kiesés sem volt: mindig gyerekek között él­tek. Azután pedig az iskola egészen fiatalon egy irányba' koncentrálhatta a figyelmü­ket. Könnyű volt ilyenmódon hivatásukért élő-haló pedagó­gussá nevelni őket. — Es most? — Kellemesen csalódtunk... Pillanatnyi szünet után folytatja: — Szeretettel* sokoldalúan vizsgálgatják a kicsik lelki világát s ennek alapján dol­gozzák ki a legelvonfabb té­teleiket is... Négy másodéves hallgató jött be. A lányok: Sztrunga Margit, Vithalm Klára és Sánta Róza lehuppannak a dívány szélére, Kindert Fe­renc egy székre ül. És most már így beszélgetünk tovább. Először arról, ami másfelé is téma: a színvonalbeli kü­lönbség régi és új pe ágógu- sok között. A néhány év előtti alsótagozatos nevelő középiskolában: tanítóképző­ben végzeft. A mostani már főiskolán, pontosabban aka­démián szerez diplomát Lesznek ellentétek ré­giek és újak között? — Járunk a kültelki isko­lákba — mondja Kindert — és már ismerkedünk, néhol bizony furcsák a tanítók... — Mind nem — szól köz­be Vithálm Klára. — Persze, hogy nem, de so­kan nincsenek tisztában az új módszerekkel. Csak tapo­gatóznak, hisz nekik nehéz munkaközben pótolni azt, amivel mi többet tanulunk. Ezt Sánta Róza mondja: —• Várakozással fogadnak, az biztos. Kíváncsiak arra, hogy mit tudunk, hogyan áll­jak meg a helyünket... — Jobbak leszünk, mint ők — mondja erre kissé sze­rénytelenül Vithalm Klára. Nevetünk mindannyian, mi­re elpirul. — Azt m'•'’•dóm — össze­gezi Sztrunga Margit —, ne­künk tisztelni kell a kort, s el kell ismernünk, hogy ru­tinosak a régi pedagógusok. Sokat tanulhatunk tőlük a gyakorlatban. Gondolkodik* azután ’ hoz­záteszi: s . — Mindenesetre azért ed­dig is inkább találkoztunk seátő szándékkal, mint más­sal. A fonto® az, hogy nagyon vigyázzunl, mit hogyan te­szünk ... — Kölcsönösen kisegítjük egymást az idősebbekkel — így Kindert. — Mert elméletben sokat adhatunk át nekik —« mondja Vithalm. Most szól először az igaz­gatóhelyettes: «— Azért ne feledjék el, hogy a régi pedagógusok is foglalkoznak elmélettel, for­gatják a lélektan könyveket, folyóiratokat. Bólogatnak. — Ez igaz. — Tudják, hová kerülnek harmadév után? Összenéznek, azután szinte egyszerre mondják: — Falura. — És? Nem félnek? — Amikor pályát válasz­tottunk, már érettek voltunk annyira, hogy tudjuk* mit választunk. Szívesen me­gyünk oda, ahová helyeznek. Kérdezem a lányoktól: — Hallottak arról, hogy panaszkodnak az időse' bek: nehéz férjhez menni, mer‘. ke­vés a férfi? Mondják: Hallottuk. LEVELEKBŐL néhány sorban Seller István szolnoki leve­lezőnk arról számol be. hogy a szolnoki Lenin Termelőszö­vetkezetben az utóbbi hóna­pokban megjavult a párt- munka, s ennek következté­ben megváltozott a tagok vi­szonya is a munkához. A 4-es, 5-ös üzemág dolgozói különösen kiemelkednek szor­galmukkal a tavaszi munkák­nál. • Szombati László szolnoki levelezőnk beszámol a szol­noki 605-ös ipari tanuló inté­zet új KISZ tagjainak avatá- sáróL Mint írja, az ünnepé­lyes taggyűlésen komszomo- listák is résztvettek. • Kocsis Mihály, Tiszaföldvár tavaszi munkákról számol be. Mint írja, a Tkza-parti köz­ségben szinte minden ember résztvesz a tavaszi munkák­ban. A mezőgazdasági munka mellett igen sok facsemetét ültettek ez év tavaszán Ti- szaföldváron. • Túróczi Dezső Jásztelekről írja. hogy a Tolbuehin Tsz KISZ vezetősége úttörő és KISZ fiatal találkozót rende­zett. A fiatalok között jó ba­rátság fejlődött ki e találko­zón. — Mi a véleményük? — Egyre több falun is az értelmiségi. Az érettségizett és technikumot végzett fiú. Könyvelők, gépészek, agronó- musok. A szövetkezetekben . az ilyen emberekre is nagy szükség van. Azután, ha jól emlékszem, Sztrunga Margit mondta ezt: — Meg most már úgysem a foglalkozás számít, hanem az. hogy ki ni.lyen ember. Ha asztalos, vagy mis, az sem baj. Csak jól végezze azt, ami a dolga. Értékes ember legyen. Kindert Feri nevetve tesz' hozzá: —• Az a legkevesebb, ha nincs annyi iskolája. A lá­nyok majd tanítják... Elvég­re pedagógusok lesznek. És nem is akármilyenek! Szántó István az idén A középiskolákban •** gim­náziumokban és techniku­mokban az idei tanévben több mint harmincezer fiatal érettségizik nappali tagoza­ton. A gimnáziumokban érettségizők száma megha­ladja a húszezret, a többiek technikumokból kerülnek ki. A rendtartás szerint a kö­zépiskolák negyedik osztá­lyaiban május 8-a az utolsó tanítási nap. Május 9-től 11- ig tartják az összefoglalókat A gimnáziumokban május 15-én kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák, amelyeket 19-ig be kell fejezni. A szó­beli érettségi vizsgák, a gim­náziumokban június 1-én kezdődnek és azokat legké­sőbb június 30-ig be kell fe­jezni. (MTI) A próbakisasssony Csehszlovák film A hetedik osztályosok egy színdarab előadására készü­lődnek. A darab egy kislány­ról szól; aki elbizakodottá válik. A főszerepet Katjta Petrás játssza. Katica helyes, közvetlen teremtés, életre szóló barátság fűzi osztály­társához, Irenkához, részt vesz az iskolai megmozdulá­sokban, úttörő, kitűnő tanuló. A városka ruhaüzletét a is nagy az izgalom; ők divatbe­mutatóra készülnek. Az utol­só pillanatban megbetegszik a kislány, akinek a leányka- ruhákat kellene bemutatnia. Gyorsan kell határozni. A választás Kafkára esik, aki­nek édesapja az üzemben dol­gozik. Katjca nagyon meg­örül. Megismerkedik Marta Novikovával, a legcsinosabb manökennel, aki azonban üresfejű, beképzelt, mester­kélt teremtés. Kafkának na­gyon tetszik Marta és észre­vétlenül a hatása alá k-. ülP A kislány lassan ráébred, hogy az affektáló, felfuvalfco- dott gyerek-próbakisasszony nevetségessé válik. Őszintén megbánja viselkedését és ha­zatérve, kibékül barátnőjével — ismét a régi, kedves kis úttörő I sz. A szolnoki Jászkunság! krónika. — Magyarnóta kedvelők műso­ra. — Ipari üzemekből je­lentjük. — A szolnoki Zene­iskola tanárai a mikrofon előtt Énekkari hangverseny Szolnokon Szép zenei élmény zajlott te vasárnap Szolnokon. A vá­ros énekkarai mérték össze tudásukat, bizonyító, ák be, hogy a dalkultúrának -mély gyökerei vannak városunk­ban. A példás műsorválasz­tás, a klasszikusok és modern szerzők helyes aránya, a tö­megdalok ízléses feldolgozása külön örömet jelentett min­den szakértőnek. A nap fény­pontját a két kamarakórus jelentette. Különösen a ki­sebb létszámú vidéki együtte­sek alakíthatnának ilyen kó­rusokat, természetesen meg­felelő, nem nagy erőt kívánó, de annál több benső átélést, muzikalitást megkövetelő kó­rusművekkel. A Ságvári End­re Művelődési Ház énekkará­nak kamarakórusa, Budai Pé­ter vezetésével és a most be­mutatkozott „Bartók Bélaka- marakórus”, amely a zeneis­kola ifjú növendékeiből ala­kult, Szatmári Judit vezeté­sével aratta a leglelkesebb tapsokat — megérdemelten. Sokat fejlődött az elmúlt év óta a szolnoki írr^sz énekka­ra is. A vasárnap zenei „cseme­géjét!“ a debreceni nemzet­közi énekkari fesztiválr ké­szülő együttesek jelentették. Zsúfolt ház előtt, igen nagy lelkesedéssel, nagyszerű mű­vészi készséggel mutatkoz­tak be az együttesek. Rend­kívül sajnálatosnak tartjuk Ugyanakkor, hogy a zsűri, amelynek el kellett volna döntenie,. kik juthatnak to­vább, . szinte az utolsó pilla­natban közölte, hogy nem tud délelőttre, csak délutánra megétkezni. Á vasutas-kórus így fel sem léphetett délután, mert tagjainak munkába kel­lett menni. A ceglédiek el sem jöttek, az abonyiaknak haza kellett utazniuk. Ügy gondoljuk, a Népművelési Intézetnek jobban meg kel­lett volna szerveznie saját munkáját Annak, ellenére, hogy a bí­ráló bizottság nem érkezett meg, az énekkarok nagy lel­kesedéssel, példás fegyelme­zettséggel szerepelték az ösz- szegyűit közönség előtt A szolnoki vasutas énekkar és a Ságvári Művelődési Ház énekkara kitűnő munkát vé­geztek. Mindkét kóruson lát­szik az összetanultság, a csi- szoltság, a szorgalom. Szépen szerepeltek a jászberényiek, kár, hogy a ' zongorakíséret bizonytalankodott ' Tehetsé­ges az abonyi együttes. A gimnáziumi énekkarok közjjl a karcagi valamivel jobbnak bizonyult *— ht — Tájékoztató 'az 1961. évi Pécsi Nyári Szabad* egyetemről A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szer­vezete 1961-ben negyedízben ren­dezi meg a múlt években nagy sikert aratott Nyári Szabadegye­temét. A hallgatók a pedagógiai főis­kola festői környezetű kollégiu­mában nyernek túrista-szerű el­helyezést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok és a legjobb szakemberek előadásai ismerte­tik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, történetét, természeti világát, irodalmát, ze­nei, művészeti és tudományos életét, a kulútra és technika nagyszerű helyi alkotásait. Egésznapos kirándulásokon •— megismerik a megye nagyjelen­tőségű történelmi emlékeit: Szi­getvárt, Siklós várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatáso­kat), Pécsváradot és a Mecsek vadregényes tájait, az abaligeti cseppkőbarlangot, a harkányi és sikondai gyógyfürdőt, — Komló szocialista várost, valamint a ke­leti Mecsek és Zengő környéke vadregényes vidékeit. Szakszerű vezetés mellett meg­ismerkednek a *00» éves Pécs Hí­res műemlékeivel, a Mecsek fe­lejthetetlen szépségű kiránduló helyeivel. A Pécsi Nyári Szabadegyetem 1961. július 16-tól 29-ig tart. A szabadegyetemre iskolai vég­zettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, aki üdülő ide­jét az ország ezen történelmi em­lékekben és tájképi szépségek­ben gazdag vidékén művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A részvételi díj 890.— forint. Ez magában foglalja nemcsak a Szállás és ellátás diját, hanem az előadások, kiránudások, városné­zések költségeit is. Az érdeklődőknek részletes tá­jékoztatót küld a nyári szabad­egyetem titkársága: Pécs, Janus Pannonius u. 11 szám, telefon: 14—44, 62—48. Jelentkezni ugyan­ott lehet Írásban, vagy személye­sen 1961. július hó 5-ig, A TIT PÉCSI NYÁRI SZABAD- EGYETEM TITKÁRSÁG Szorgos a munka A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Termelő- szövetkezetben a szántóföldi növények ápolása, kapálása mellett a szőlőben, gyümöl­csösben is sok a tennivaló. A kertészetben dolgozó munka­csapatok a gyümölcsfák má­sodszori permetezését vég­zik. Kiss László és Szabó Fe­renc tíztagú munkacsapata hozzáértéssel, nagy gondos­sággal végzi ezt a munkát, hogy megvédjék a gyümölcs- termést a kártevőktől. Jó kedvvel dolgoznak, amihez az is hozzájárul, hogy a mun­kaegységekre 10 forint előle­get osztottak. Plnczés Pál nehéz választás MÁSODIK ÓRÁJA ülése­zett már a termelőszövetke­zet vezetősége, de még mindig nem született döntés. Nem tudták elhatározni, hogy ki legyen az újonnan érkezett, gyönyörűszép Zetor traktor vezetője. Ami azt il­leti. nem is Volt ez valami könnyű dolog. Öten jelent­keztek az egyetlen traktor vezetőjének, de még ennél is nagyobb baj volt az, hogy mindenkinek volt pártfogója. A fölszólalók csapkodták az asztalt, szívták a cigarettá­kat, de valahányszor ellan­kadt egy kicsit a szóáradat, minduntalan rájöttek, hogy ott tartanak, ahonnan elin­dultak. — Ez így nem mehet to­vább, elvtársak. Dologidőben nem lophatjuk a napot — emelkedett végül szólásra az elnök és minden tekintet fe­léje fordult — Javaslom, . hogy szavazzunk titkosan, így nem tesz pletyka, szóbe­széd, és nem vádolhatjuk egymást sem elfogultsággal. Egyetértő bólogatás fogad­ta az indítványt, s csakha­mar előkerültek az apró pa- nírszeletek. amelyekre sor­ban felírták a jelöltek neveit. — Mindenki húzza át a papíron annak a nevét, akit nem akar traktorosnak — magyarázta az elnök és köz­ben leakasztotta a fogasról a kalapját, amit urnának szánt A SZAVAZÁS nem tartott sokáig. Egymásután hulltak az apró papírdarabok a vi­harvert kalanb. , s amikor mindenki leadta a voksát, az elnök az asztalra borította a papírokat. — No. számoljunk csak — kezdte bontogatni izgatottan a papírszeletkéket és a töb­biek is kíváncsi figyelemmel kísérték minden mozdulatát. Alig ért azonban a harmadik papírhoz, megrökönyödve meredt a kurta névsorra. ’ — Innen mindenkit kihúz­tak •— kiíltotta hevesen és szeme leplezetlen haraggal járt körben a jelenlévőkön. Mindenki kerülte tekintetét, egyedül Bus Józsi bácsi, az öreg. tapasztalt, sokat látott elnökhelyettes, egykori ura­dalmi gépész nézett vele farkasszemet. — Én húztam ki minden­kit — mondta csendesen és kurtaszárú csibukját kezdte tömködni. — Aztán miért van kifogá­sa mindenki ellen? — vörö- sődött el az elnök, de türtőz­tette magát. — Én nem ismerem a szí­vét meg a szakértelmét egy jelentkezőnek se. Ezért nem is pártolhatok közülük sen­kit. A traktort viszont csak olyan ember kezébe adhat­juk. akiben megbízunk, aki jó gazdája lesz a gépnek, mert higgyétek el, telke van annak is... — Ezt már hallottuk — vágott szavába Mácsár Julis, a fiatal könyvelőnő, de az öreg nem jött ki a sodrából. — Ezt igen, de amit most akarok mondani, azt nem — szélt csendesen. Elnémult . a füstös szoba, mindenki az öreget nézte és az tempósan tovább beszélt. — Tegyünk próbát a je­lentkezőkkel — javasolta. — Akiről bebizonyosodik, hogy a legjobban szereti a gépet, legjobban ért hozzá, az ül majd a nyergébe. ELLOBBANT a nagy vára­kozás és a vezetőség csaló­dottan nézte a vén gépészt. Mácsár Julis hangot is adott az elégedetlenségnek. — Azt mi is tudjuk, hogy próbát kell tenni — mondta. — Már tettünk is. Az összes jelentkező nyargalt egy kört a traktorral, össze is sároz- ták, csupa piszok lett, láthat­ta maga is. Minek húzza hát akkor itt az időt, ilyen javas­latokkal. Ingerült, türelmetlen volt a hang, de az öreget megint csak nem hozták ki a béke­tűrésből. — Miért nem hagysz be­szélni? — nézett derűsen Ju- lisra. — Én arra gondoltam, hogy valami más próbát kel­lene csinálni. Sőt, már ki is eszeltem valamit. A FIGYELEM megint aZ öreg felé fordult, de az a pipájával volt elfoglalva. — Beszéljen már, az iste­nit — dobbantott az elnök, de Józsi bácsi nem szólt egy szót sem. Nézegette a többie­ket és szemlátomást gondol­kodott. — Várjatok egy pár per­cet — szólt végül, aztán fel­kelt és kiment az ajtón. Ta­nácstalanul néztek egymásra a vezetőség tagjai és fogal­muk sem volt róla. mit akarhat az öreg. Annyit lát­tak csak az ablakon keresz­tül. hogy a döntésre várako­zó emberekkel beszélget va­lamit. majd megindulnak va­lamennyien visszafelé a szobába. Elől az öreg jött* nyomában pedig a traktoros­jelöltek. Benn a helyiségben az öreg sorba állította a je­lentkezőket, aztán elébük lépett és mintha csak tré­fálkozna, feltette a kérdést: — Mélyítek mit csinálna, ha holnap megkapná a traktort? Egy pillanatra meglepő­dött mindenki, de aztán egy­másután a magasba lendül­tek a kezek. — Én mennék vele rögtön dolgozni — válaszolt Szegi Feri bácsi, aki évekig dolgo­zott már a gépállomáson. — Megnézném, van-e elég üzemanyag — vette át a szót Szabadi Dezső, aki nemrég jött csak haza a traktoros is­koláról. Aztán Tóth Lajos, majd Sebő Imre következett, de Józsi bácsit nem elégítet­te ki egyik felelet sem. Már csak egy ember, a kis feke­te. mokánvképű Szűcs Berci volt hátra. Az ősszel szerelt le a katonaságtól, ahol na­gyon megkömolyodott és ki­tanulta a sofőr szakmát is. Egy behemót harckocsit ve­zetett olyan szakértelem­mel. hogy még oklevelet is kapott. Józsi bácsi most a fiúhoz lépett mustrá'gatta eav darabig aztán tőle is megkérdezte: — Hát te mit csinálnál? — Mit? Hát mit lehet itt csinálni, a krisztusát néki — paprikázódott fel hirtelen a kis- ember. — Hóhérok ma­guk, nem gazdái a gépnek. Zargatják össze-vissza a sá­ros udvaron, holott még be sincs járatva. Meg kell azt tisztogatni gondosan, aztán bejáratni és ha ez mind megvan, akkor kérdezze, hogy mit kell még csinálni a vezetőnek. ELÄMULT AZ EGÉSZ ve­zetőség a pirongató kifakadás hallatán és zavartan pislog­tak egymásra. A legtöbben azt sem tudták, mire jó az a bejáratás. Bus Józsi bácsi ellenben egy cseppet sem sértődött meg. Elégedetten mosolygott. Nézegette egy pár pillanatig az alacsony termetű legényt, aztán a vállára ütött, penderített raj­ta egyet és így szólt hozzá: — Hát akkor eredj és tisz­togasd meg. Holnap pedig hozzáfoghatsz a bejáratáshoz is. Mert te kerülsz a traktor nyergébe, fiam. Én legalább­is téged javasollak. A töb­biekre- nézett az öreg, várta a véleményt, de nem tett ellenvetést senki. Szűcs Ber­ci ellenben sdrV^--?* ’--■»•ian- tott örömében, mintha egy egész harek<vsl századot ve­zényelne rob-nnra. Ballagó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents