Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

1961. május 7. SZOLNOK MEOna NÉPLAP 3 * Beruházásaink alakulása fl munksversenyhez meg kell teremteni az anyagi és műszaki feltételeket is Tavaly igen négy ütemben fejlődött megyénk. A teljesí­tett beruházások értéke 736 millió forintra rúgott, az üzembe helyezett beruházá­sok értéke pedig 670 millió forint. Mennyi munkát, erőfeszí­tést, mennyi új létesítményt rejtenek ezek az adatok. És Sokminden mást. csak kicsit figyelni kell a számok alaku­lását A teljesített beruházások 35.6 százalékát fordítottuk például tavaly a mezőgaz­daság fejlesztésére. Ipari célokra a felhasznált ősz- szeg 32,3 százaléka jutott. Ez is arra vall, hogy az ipa­rosítási program valóraváltá- sa mellett államunk tetemes összegeket áldoz a mezőgaz­daság felvirágoztatására. Ter­mészetesen mondani sem kell. hogy az ipar fejlesztése emiatt nem szorul háttérbe, Bizonyságul hozzunk fel egy példát: a megyei nehézipari üzemek fejlesztésére 1957-ben 18 millió forintot fordítottak — 1960-ban pedig több, mint 118 milliót. Az ipari beruházásokra fordított összeg megoszlását figyelve arra a megállapítás­ra juthatunk: tavaly még nem érvényesült felsőbb szer­veinknek az az Irányzata, hogy meglévő erőforrásainkat elsősorban gépek beszerzésé­re. a műszaki színvonal fej­lesztésére gyümölcsöztessük. s ne, építkezésekre költsük a pénzt. Csak ott építsünk, ahol okvetlenül szükséges, meg­lévő épületeinket a lehető­ség szerint használjuk ki. Tavaly az építési beruházá­sok összege 1959-hez viszo­nyítva 8,3 százalékkal nőtt, ugyanakkor a gépi beruházá­sok összege csökkent. Mondani sem kell, a be­ruházások alakulásában egyik hónapról a másikra nem le­het döntő változást elérni, hiszen egy-egy nagyobb léte­sítményt éveken át építenek —, de azért a kialakult ará­nyokkal nem lehetünk elége­dettek. Több figyelmet, na­gyobb összegeket kell fordí­tani gépek, berendezések be­szerzésére. s csak az okvetle­nül szükséges építkezést vé­gezni. I960 utolsó negyedévében is sok létesítményt helyeztek üzembe. S mi van az idei munká­val? kai László Tsz bekötőútja, az olajbányászok kazán­háza. A megye fejlődése tehát egyenletes, nincs visszaesés. Az újonnan átadott létesít­mények mellett a most kez­dett munkák is erre vallanak. A közelmúlt hónapokban lát­tak például a jászberényi fürdő, a Tiszamenti Vegyi­művek több, mint 50 000 lég- köbméteres üzemépülete, a szolnoki Kassai úti 64 lakás kivitelezési munkáihoz. Af első negyedévben épí­tésre közel egymillió forintot költöttünk. Ennél lényege­Erről a vidékről azt mond­ta nekem Bozsó Sándor tisza- sülyi gátőr; járt erre gyer­mekkorában, emlékszik rá, még a kútostort is három akácfából ácsolták össze. Aszott itt a növény, de meg­felelőre nem nőtt soha. Úgy is ismerték a tájat: Koplalta- tó. Erre még a sáskahad is káromkodva járt. Az öregek visszaemlékezése szerint ne­vét is szegényesége gúnyolá­sául adták egy rozoga kocs­máról: Palotás, Járom Palotást. Az állami gazdaság tábláin haragos­zöld a búza, sárgán rikít a repcevetés, s az árokparton buján fakad a fű. Sok pénz, nagy munka, az emberi aka­rattal párosult technika va­rázslata. Talajjavítás, műtrá­gya és öntözés. Ez tette, teszi Palotást egyre inkább palo­tássá. S még ezután jön az igazi változás A nagy remény: a palotási pusztán’ tán egy hónap múl­tán ipari termelés kezdődik. Itt épül fel a hollandok által szállított és-szerelendő forró- levegős lucemafeldolgozó. Az ország első forrólevegős lu­cernaszárítója. őrletőmalma, vagy ha úgy tetszik: kombi­nátja. Majd hat millió forintot ál­dozott rá az állam. Nagy pénz, de nagy összeget, érté­ket ment majd meg. Rendel­tetése nem kisebb, mint táp­anyagmegőrzés. A mezőgaz­dasági kutatók erre irányuló kísérletei meglepő eredmény­sen többet — mintegy 11 mil­lió forintot — pedig gépek­re. Egyéb célokra közel öt­millió forintot* fordítottunk. Bár ezek az adatok a már­cius 31-1 állapotokat tükrö­zik. s az azután benyújtott negyedévi számlák summáz­zák ezeket az összegeket, mégis azt kell mondani; az előjegyzett, s többszáz millió forintot jelentő évi beruházá­si keret felhasználásában nem jutottunk kellően előre. Jobban kell ügyelnünk arra, hogy meglévő forintjainkat gyümölcsözően felhasználjuk. S ami mindén növényi össze­tevőnél a legtöbbetérőbb: a karotin. Renden száradva 0,20 milligramm ha megőrződik kilogrammonként. Gyors szá­rítással a tízszerese, Márpe­dig ez a legértékesebb táplá­ló anyag az állatállomány vitaminja. Nos a palotási gyorsfeldol­gozóban sem a karotinnak, sem a fehérjének nem lesz alkalma elillani, mert zölden, zsengén éppen csak bimbóz­va, ahogy (az idén 600 hold- nyi, jövőre 1600, ezt követően két és félezer hold területen) a német gépek levágják, 2— 3 centiméternyire összezúz­zák, s ugyanebben a munka- folyamatban vontatóra rak­ják, s talán félórán belül már az üzembe kerül. Tíz univerzális rakodó 20 pótko­csija száguld majd zöld szál­lítmányával, hogy meggyőz­ze a zöldlucernára éhes gé­peket. Az első évben nem győzik meg. A hollandusok jót álltak afelől, hogy éjjel­nappali műszakban 30 má­zsás holdankénti termést szá­mítva 1400 hold lucerna termését bírja a gyár Tervek szerint indulás után; bár a palotásiak öntözéssel, műtrágyázással évenkénti öt­szöri kaszálást biztosítanak az eddig szokásos két-három helyett, még Alcsisziget, Szászberek takarmány termé­se is itt köt majd ki. Az első negyedév vé­gén, a termelési tanácskozá­sokon különösen sok szó esett az ipari üzemekben a párt és a szakszervezeti ve­zetők munkájáról. Érthető, hogy az üzemek dolgozói gyakran latolgatják: milyen is a mi vezetőnk, üb. elnö­künk, igazgatónk? Hogyan támogatja erőfeszítésünket? A lueernákombinát gép monstrumai univerzális tel­jesítményűek. A répafejet, a silókukoricát, o zöldhulladé­kot csakúgy lisztté őrlik, mint bármely más szecskázható takarmányt. A berendezés legnagyobb alkotmányát a kerek egy vagonos súlyú, for­gódobos szárítót egy napig szállították Szolnokról Palo­tásra. A szárító üzemhez két kalapácsocs daráló is tarto­zik, a nagy magtár, s a zsá­koló ciklus. Attól kezdve, hogy a vontatók ledöntik szállítmányukat emberi kéz nem érinti a terméket. A sza­lagrakodástól az automatikus mérlegelőig • minden munka­folyamat gépesített Műszaki személyzete mind­össze nyolc emberből áll, de azok nagyrésze is nedvesség- vizsgálatot végezni hívatott. Percenként egy mázsa zöld­takarmány tűnik majd el, az évente 1000 tonna gázolajjal táplálkozó pusztai üzemben. A palotási egykori kietlen szik központjában gyárépület magasodik. Minden készen, már csak a holland szerelő­ket várják. Két hétig ők üze­meltetik a létesítményt. Für­dőszobát, öltözőt, pihenőt lát­tam a még csendes, hűvöst árasztó épülettömbökben. S az a nagyszerű. Gazdasági hasznán kívül jelképes épít­kezés is ez. A mezőgazdasági munkásból #így lesz ipari szakember. Borzák Lajos Miként segíti a versenymoz­galmat? Elismert tény, hogy a rá­termett igazgatón, szb.- és párttitkáron igen sok múlik. A Szolnoki Fűtőháznál nagy múlttal rendelkezik a szo­cialista verseny mozgalom. Az üzem vezetősége segíti és megteremti hozzá a meg­felelő műszaki és anyagi fel­tételeket is. Az első negyed­évi tervteljesítés eredményei bizonyítják leginkább, hogy gyümölcsöző a munkások ön­ként vállalt erőfeszítését tá­mogatni. A Fűtőház dolgozói a munka jobb megszervezé­sével, ez év első három hó­napjában — a tervezetthez viszonyítva 4 százalékkal csökkentették a vontatási önköltséget, a szénfelhaszná­lási tervüket pedig 102,8 szá­zalékra teljesítették. Ezzel 5400 tonna, közel 3 300 000 forint értékű szenet takarí­tottak meg népgazdaságunk­nak. Persze, nem egyformák az emberek. A Fűtőháznál is vannak becsületesen dolgo­zók és hanyagok. Manapság azonban szép számmal akad­nak olyanok, mint Kiss Gyula, Kövesdi János, Hok- sári István mozdonyvezető és brigádja. Eredményük di- eséretreméltó és hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat moz- donykihásználási tervét 105,6 százalékra teljesítette, A versenyszervezés nem csupán adatok gyűjtése, hanem politikai agitáció kér­dése. Ebben a munkában a párt- és szakszervezeti veze­tőkre igen nagy feladat há­rul. A Szolnoki Papírgyárban néhány szakszervezeti aktí- .vista csupán kezdeti szerve­zési kérdéseket lát a szocia­lista versenymozgalomban. Ezzel magyarázható legin­kább, hogy a felajánlások megtétele után a verseny- mozgalom sókaF veszít len­dületéből. A szakszervezeti bizottság aktivistái pedig ülnek babérjaikon, nem ser­kentik tovább _ a versenyt Pedig a szocialista verseny­mozgalom mindennapos pro­pagálása — a Fűrészüzem példája bizonyítja — soha­sem tapasztalt energiát sza­badít fel. A Fűrészüzem dol­gozói éves versenyvállalásuk megtételekor megfogadták: terven felül 2 millió forint értékű fűrészelt árut takarí­tanak meg az év végére. Az üzem műszaki vezetői támo­gatják a rönktéri munkások kezdeményezését. Ennél; eredményeként az első ne­gyedévben 800 000 forint ér­tékű árut takarítottak meg s előreláthatóan határidő előtt — augusztus 20-ra — teljesítik éves versenyvállalá­sukat. Az üzem bommunsítáínak segítségére minden műszaki és tömegszervezeti vezető számíthat. A Tiszamenti Ve­gyiművek dolgozói — üzemi baleset miatt — csak nagy erőfeszítés árán tudták feb­ruári, márciusi tervüket tel­jesíteni. Á vegyiművek kom­munistái elhatározták, meg­szüntetik a szokásos hóvégi hajrát. Kezdeményezésükre az üzem vezetősége „röpgyű- lést” hívott össze, ahová meg­hívták a kiszolgáló részlegek párt-, szakszervezeti- és mű­szaki vezetőit is. A párt­munkásók bírálták a vezető­ség munkáját, s felszólalá­saikban javaslatot tettek, amelyek biztosítják a még szabatl kapacitások célszerű kihasználását. A Vegyimű­vek dolgozói áprilisban mennyiségi tervüket 108,1 százalékra teljesítették, s előirányzaton felül 500 ton­na kénsavat gyártottak. Csodát tenni egyik napról a másikra* persze nem lehet. A célszerű vers sengésnek meg kell teremte­ni a műszaki és anyagi alap­ját. Fejleszteni kell a gyár­tástechnikát, a technológiát. A Szolnoki Járműjavító Vál­lalatnál április elején kezd­ték meg a teherkocsik sza- tagszerű javítását. Az üzem vezetősége ezzel nagyszerű lökést adott a mindinkább élénkülő szocialista y.er- senymozgalomnak. A vállalat müfikásai az első negyedévben jeléskédtek. — Tervüket túlteljesítették, az önköltséget — a múlt évhez viszonyítva — 2,§ százalék­kal csökkentették. Reméljük, a megújuló ver­senymozgalom az első ne­gyedévhez hasonló eredmé­nyeket hoz az év hátralévő időszakában is. A. J. Gyárlátogatás a szikesen — Iparosodik a palotási puszta — 1961 első Begyedében is több fontos létesítmény ke­rült végleges átadásra —, így a Tisza Cipőgyár mű­velődési háza, a szolnoki Fehérjeüzem, a mezőtúri villamos alállornás. a Bán­halmi Állami Gazdaság gépműhelye, a jászágói Ké­nyei szolgáltak 1960-ban. Ter­mészetes, napfény általi szá­rításnál a lucerna mázsán­ként 28 kilogramm keményí­tőt őriz meg. Gyorsszárítás­sal 42 kilogrammot. Fehérje az előbbi módon 8—9 száza­lék marad a takarmányban. Üzemi eljárással 18 százalék. MESE, avagy a MÉK és a bronzérmes zöldhagyma története Hpl volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy kanyargós folyó partján él egy hatalmas nagy úr, akit úgy hívnak, hogy MÉK. Ez a hatalmasság arról hí­res, hogy nagyon válogatós. Egyszer — és nem is olyan régen — megparancsolta W.ivarnépének, . hogy neki csak olyan zöldségfélét vásároljanak, aminek nincs párja a ke­rek világon■ A meghízottak — a busás prémium remé­nyében — mindent elkövettek, hogy parancsolójuk óha­ját teljesítsék. Egyszer hagymára is megéhezett a „nagyúri’. Kiadta it parancsot, hogy a környék minden közös gazdaságával kössenek szerződést. Emberei így jutottak el a tiszainokai Szabadság nevű közösséghez. Ott szívesen fogadták a megbízottakat, mert a tiszainokaiak tervbevették, hogy nagyobb területen termelnek hagymát, mint tavaly. A tavasszal —- valószínűleg a MÉK javaslatára — egy furcsa nevű vállalat megbízottja, a HUNGAROFRUCT embere is arra járt. Neki az volt a feladata, hogy az er­furti nemzetközi kertészeti kiállításra n legjobb és leg­szebb hagymákból küldjön mintát. A kiállításon sok külföldi szakember véleménye sze­rint a tiszainokai Szabadság Termelőszövetkezet hagy­májára bronzérmet adtak. (Ezt az újságok is megírták.) A napokban sor került arra, hogy a MÉK fogyasztás céljára átvegye a szerződött hagymát, A megbízott — nem tudni, mi okból — úgy határozott, hogy a világ­szerte elismert haayma csak 11. osztályú. Így a tervezett t forint helyett 50 fillért ér csomója. Fellebbezésnek helye nincs, mert ő a legnagyobb hatalmasság a környé­ken. Igaz, hogy Tiszaínokán ezzel nem értenek egyet. De hát nincs, aki menvédje e nagy úr' kénye-kedvének ki­szolgáltatott földi halandókat. A nagyúr parancsa és íté­lete szent — (Vagy talán mégsem?) vá&», q CSUMI A REPABAN Egyel a normás, kapircsol a sofőr Sokfelé művelik ma is úgy a földet, hogy az ék beleáll a táblába, s halad, halad előre. Festőnek, filmesnek, fotós­nak jó téma az ilyen. Tarka szoknyák, ringó derekak, napbarnított arcok ... Eféle látványra számítottam ma­gam is a mezőtúri Béke Tsz hatvanholdas cukorrépa-táb­lája felé igyekezve. Más kép bukkant elébem, kevésbé de­koratív, de tartalmában töb­bet érő... Mint nem is oly rég: a földfoglalás hősi korában, most is eövekek sorakoznak a tábla szélén. Név mindeni- ken. Emitt egy tehenészé, amott az elnöké, még arrább a pénztárosé. Abban a rend­ben, ahogyan a sorshúzás hozta. Az akácos közelében Pat­kós János — kit traktoros barátai Csűrni néven emle­getnek — ritkítja a répasort, pusztítja belőle a gyomot. Látnivaló az igyekezetén, hogy a vontatós nem úgy ér­zi magát, MINT A LÓRÓL LESZÁLLÍTOTT HUSZAR — azaz: egyáltalán nem tart­ja „méltóságán alulinak”, hogy gépes ember létére kö­römkoptató munkával bíbe­lődjék. Buzgalmát serkenti a prémiumfeltétel is, melyről a i tsz-szerte Misa bácsinak mondott Hegedűs főagronó- mus szól: — A cukorrépa minden holdjáról 130 métermázsát várunk; száznegyven méter­mázsáig minden mázsa után másfélkilogramm, azon felül mázsánként egy kilogramm cukrost adunk természetben. A széltermetű Ádám Ban­di árnyékában szinte elvesz egy csöpp fekete lány: Hegyi Erzsébet. Apró kezében épp­oly fürgén mozog a kurta- nyeiű kapircs, akár az irodá­ban a normási ceruza. Bandi sem fogja azt kevesebb szak­értelemmel, mint a volánt, ö volt az, ki reggel hatra ki­hozta ide teherautóján az embereket, este hat tájt meg hazafurikázza. Föl nem foghatom, mi mo­solyogni valót talál a két fiatal a derékprőbálgató egyelésen ... Töprengésemet egy arraföppenő veréb csú- fondáros csiripelése oszlatja el: — öreg legény, hát nem lá­tod, hogy jegyesek... ? Csi- ripp! Sofőr, adminisztratív, trak­toros ... „igazi” paraszt nincs is a túri Békében? Van az, szép számmal — csak el kell hozzá bandukol­ni a tábla másik szélébe. Ehol Sipos Ferenc, kinek fe­lesége épp órájának nap­fényben csillanó számlapjá­ról veti tekintetét a kiegyelt sorra, s vizitálja: HOGY S MINT HALADTAK EDDIG? Hegedűs Mihály szerint jól; csupán a holdankénti hatvanezres tőszámra legye­nek több figyelemmel. *■ Az agronómusnak még ennyi tanácsot sem kell adnia az egy híján hetven eszten­dős Herbály Lajosnak. A ma is életerős nyugdíjas, alapító gazda felesége* és lenhajú Erzsi-unokája társaságában munkálkodik. Egyszer — sza­va szerint —, azért, mert a közös érdeke így kívánja; másodjára, mert még jól bír­ja a munkát; harmadsorban pedig, mert... — A kukorica-akcióból ná­lunk csak az részesül, aki a répaápolásból is kiveszi a részét — szól Herbály Lajos. — Hallja, nem is gazda az, aki rest, vagy tudatlan a ka­páláshoz! Minap a Patkós Sanyi feleségit láttam a ku­koricában; de szépen mun­kálta ...! A megnevezett Patkós Sa­nyi <— a Túron járatlanok kedvéért szólva — elnöke a szövetkezetnek. A munkakedv, a bizako­dás, a derű még a koramá­jusi napnál is szebben su­gározza be a tájat, ‘tol a föld munkáratermett gazdái tevékenykednek. Az igyeke­zet. a szorgalom a holnapnak* a jövőnek szól — s csupán az idősebbek közül gondol valaki olykor a sötét, elte­metett tegnapra. Ilyen MŰLTBA-JÖVÖBE PILLANTGATÓ ember a torzsabajszú, szapo­rabeszédű Szatmári Lajos is. Megpihen, fújja a Kossuth szélkapdosta füstjét s jól- ■esően támaszkodik a Cukor- gyár-küldte hosszúnyelű ka­pára. — Nem a diesele ésért mondom —* szól —de én ezt a földet a tenyeremnél js jobban ismerem. Egyrészt, mivel a tenyeremben semmi szépséget nem találok, ebben a gyönyörűen soroló répában meg igen; — másfelől pedig, hogy ugyanitt még a papok idejében kapáltam, gyerek­fejjel. Ahogy lépegetek, haj­ladozom, számolással űzöm az időt. Szalonna, csizma, bor árában kalkulálok; összeve­tem a pengőt a forinttal, az egységet a felessel, meg nap­számmal ... Érti-e? — Eddig igen. — Akkor érdemes folytat­nom ... No, a magam eszivel addig jutottam, hogy akkor­tájt naponta — jő esztendő­ben —• tizenöt-tizenhat mai forintnál nem kerestem töb­bet látáson innen, vakuláson túl. így téeszesen pedig nyolcvan forintot ér a napi munkám... Persze, a többie­ké* az igyekvőké is. Hát ezért csináljuk így s ennyien «—■ mutat körül a táblán amit csinálunk. Megérti-e? — Meg bizony; akár tűri kapások,,, Liuí V i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents