Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

1961. május 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 munka, s a béke a mi éltetőnk [ Tízezer néző színpada volt Az egészségügyi dolgozókat nagy tapssal köszöntötték az . úttest két oldalán. (Folytatás me L oldalról) Most ünnepük az úttörő moz­galom kezdetének 15. évfor­dulóját is. A tribün előtt élő­képet alkotnak: „Békét a vi­lágnak”. Ezt hirdetik az apró, fehér blúzok, ingek. Utánuk az ipari tanulók serege jön, gépalkatrészeket, kicsinyített bútorokat hoznak magukkal. A tribünről így köszöntik őket: „Legyetek hűek a néphez, a munkás- osztályhoz”. A Járműjavító ipari tanulói menetelnek, a Varga Katalin Leánygimná­zium tarka serege előtt. A középiskolák diáklányai j ety- tyes, rózsás és tarka ruhák' ban vonulnak. Hullámzik a tarka menet, zeng a dal; „...Bennük van népünk re­ménye...” A lányok után az általános- és középiskolai sportolók kö­zelednek a Kossuth térre. A Verseghy Gimnázium spor­tolói csodálatos ügyességgel, mozgékonysággal, szép talaj­torna bemutatót, röplabda „mérkőzést” rögtönöznek a tribün előtt. A Dózsa Sport­kör tagjai követik az iskolá­sokat. A MÁV labdarúgói színes mezben, zászlók soka­sága között haladnak át a téren. S míg menetelnek, két­szer is fehér galambok repül­nek a magasba. Az MTE sportolói a sport­kör 42 éves múltját hirdető emblémával a fejük felett jön­nek. Köztük itt-ott aprósá­gok, szalaggal, virágokkal kezükben. Az MTE sorait be­záró kerékpárosok után az olajbányászok sportolói kö­zelegnek a tribünhöz. Jel­szavuk: Előre a Kilián moz­galom sikeréért. A Vörös Meteor sportolói mind-mind óriási léggömbök­kel, feliratokkal, zászlókkal jönnek. Utánuk az MHS né­pes csoportja tűnik fel. Fel­irataik hirdetik: Szabadságot Algírnak, s minden hazáját szerető népnek. A modelle­zők apró repülőket, vitorlá­sokat hoznák magukkal. Gép- kocsizók, motorosok sokasága és ki tudná mind felsorolni mi minden mutatja, mennyi erő, energia van ebben a vá­rosban. Valóságos rivalgás fo­gad egy motoros és egy vi­torlázó repülőgépet, amelyek szintén elgurulnak a tribün előtt. S taps csattan fel, ami­kor „utasuk” átnyújtja virág­csokrát a tribünre. A sportolók után a Vízügyi Igazgatóság dolgozói köze­lednek a térhez. A Vas és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat után oz Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozói hófehér köpenyekben, léggömbökkel, apró piros zászlókkal, az fmsz dolgozói a kiváló jel­vénnyel, a csemegebolt eláru­sítói díszes, nagy „csemege” kosárral a kezükben halad­nak el a dísztribün előtt. A Járműjavító dolgozóinak hosszú menetét a Papírgyár dolgozói, a megyei tanács kórházának dolgozóival „kar­öltve” követik. A menet élén a lányok táncot lejtenek, énekelnek. A bútorgyár dol­gozói után a cukorgyár dol­gozóinak színes, tarka sere­ge, majd a vágóhíd, a gőz- fűrész, a moziak és cement- árugyár, a magtermeltető vál­lalat dolgozói, majd a város termelőszövetkezeteinek gaz­dái jönnek. A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói, mint egyetlen, tarka ünnepi cso­kor. Óriási léggömböket eresz­tenek a magasba, majd a Vasipari Vállalat, a vízmű­vek, a dohánybeváltó, az út­építő, az építőipari vállalat, vasútállomás dolgozói vonul­nak el a tribün előtt. A ke­rületi pártszervezetek, a Sü­tőipari Vállalat, a Patyolat, az Állami Áruház, a nyomda dolgozói, pedagógusok, színé­szek, tanács-dolgozók, a2 igazságügyiek mind-mind fel­vonultak ezen a május else­jén. Kezükben zászlók, virág­díszek, transzparensek. „A — Szubjektív sorok a tiszai karneválról — Álltunk a parton. Baráti tízezresben nézzük a sötétlő nagy folyót. Egyszer piros rakéta kúszik fel a híd táján a sötétbe. Négy perccel rá zöld következik s abban a pillanatban dörej reszketteti meg a partot, rengeti a Tisza Szálló ablakait. A híd felöl vörös fényben a vízen három motorcsónak . közeledik. Az elsőn harsona szól. Pont nyolckor, április 30-án este megkezdődött a színpompás tiszai karnevál. — Mihály T'óni, a Jármű­ből Valaki felismeri a harso­nást s effeletti örömében ujjong. A parton s a meder­ben is (amelyet csak úgy ki­töltött a tömeg) csend honol És a csend ámulatot jelen­tett. „Túlnan vélem átellenben éppen” a Vízügyi Igazgató­ság folyamtelepén vízágyú sugarából színes szivárvány A tavirózsa A Vízügyi Igazgatóság minden évben impozáns dekorá­ciókkal vesz részt a menetben. béke legyőzi a háborút”, Békét a világnak”, „Békét akarunk”, „Szabadságot a gyarmati népeknek”, „Jó munkával a békéért”," „Mun­kánktól függ a jövőnk” — olvashatjuk a feliratokon. Jelmondatokat hoztak ma­gukkal a város minden zu­gából a dolgozók, hogy itt a Kossuth téren ünnepelve is tanújelét adják: A munka s a béke a mi éltetőnk. Május van és ... szokás jól fcezdeni a hóna­pot: zenés ébresztővel, vidám felvonulással — mely gyö­nyörködtető annak, aki nézi s élmény annak is, aki részt vesz benne. Ez utóbbiról azok a zöldparolis műszaki katonák lennének le ghivat ot- tabbak nyilatkozni, jcüc a bá­baképző csinosnál csinosabb dolgozói között díszelegtejc végig Szolnok főútvonalán. Az ő szavukkal élve: „szabi foglalkozás” kezdődött a fel­vonulás után — katona s ci­vil részére egyaránt. Az esővel fenyegető borla- dozás ellenére is népes társa­ságok sétáltak az utcákon s özönlöttek el a vendéglátó­ipar üzemeit. Az emberára­dat birtokba vette a várost; az öregebbek régi májusokra emlékezve, az ifjabbak az ez évinek örvendezve járkáltak déltől késő estig. Sokan cso­portosultak a Vízügyi Igaz­gatóság bemutatta ürrakéta- és vízilépcsőmodell, „külpoli­tikai teherautó” körül. A vi­zesek — hallatszott a meg­érdemelt elismerés —, idén is megmutatták, hogyan lehet szocialistái módon reprezen­tálni. A jólértesült szolno­kiak — és ki nem az a me­gyeszékhelyen ... ? — már déltájban tudták, ki volt a „helyi Gagarin” — Szabó László, a Szovjetunióban végzett repülőtechnikus ... Május elseje Mekkája —» s Nagy Sikert aratott a Magyar Honvédelmi Sportszövetség gennlglrltih nafc foilvAnuldcn mi lehetett volna más? — a Vidám Kert volt. Vidám pa- Tasztkomédiát adtak elő ben­ne a kiszesek; hatalmas cso­portok tülekedtek a kisvasút, a sergők, a céllövöldék előtt. A bakkecske taszította Pap­rika Jancsi orra a szokottnál is nagyobbakat durrant teli­találatkor a puskaporos ke­verékben. A VÍZIG tanyahajóján a „Szolnoki’ vontatóján Sza- jolba indulókat a hídon meg­állók kendölobogtatása üd­vözölte; aprónép hancúrozott tarka léggömbökkel. Kora­délután Rézi is megembe­relte magát: kisütött az ün­nep, az ünneplője tiszteletére. Fogyott a fagyi és a sör, Biedermeyer-idők levendula- illatú hangulatát idézte a£ egyes-posta ötletes: fényes és hangos transzparense. A bol­dog békében megtartott mun­kásünnep azt ajándékozta a szolnokiaknak, amit vártak tőle: vidám szórakozást, kel­lemes pihenést. S mint leg- f&radhatatlanabb tudósítónk a Tisza-parti parkból éjfél­tájt jelentette: a fiatalságnak jónéhány hosszú-hosszú csó­kot is... A zenei aláfestésről egy isten-tudja-honnan előkerült régi gramofonlemez gondos­kodott, mely recsegve, de hi- hetően — sót tényekkel bi­zonyítva — zengte az elcsen­desedett tavaszi éjszakába: „Május van, és májusban mindenki nagyon szerel­mes...9 m. h. «. _ MAGYAR SZAKEMBEREK KÜLDÖTTSÉGE UTAZOTT A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBA Kedden magyar villamos- energiaipari szakemberek küldöttsége utazott a Kínái Népköztársaságba. A magyar ipar eddig egészben vagy részben tíz erőművet épített K'nának. Többségük már üzemben van. A mostani lá­togatás célja, hogy megbe­széljék, miként vehetne részt az eddiginél még fokozottab­ban a magyar szakgárda és az ipar Kína villamosener­getikai fejlesztésében. (MTI) fröcsköl. Előttünk az Erdő- gazdaság fiataljainak dísztu­taja úszik. Színes ecsetvonás a haragosfekete bakacsin- ban. Lenge májusfíki erde­jében a régi faszállítás fel­elevenítése, de már üdeajkú lányok mai dala száll vízi járműn. A méltőságos tutaj után gyors evezőcsapások szelik hullámot. A Kinizsi evezős szakosztály. Egy csónakjuk pirosra fényezi a vizet. A fe­kete folyón rózsaszín lam­pionfényben habfehér se lyemben zöld pálmaágat tart a lány, az élő Szabadságszo­bor. Színes égőkből kirakat tan a KlSZ-jelvény lángol. A kiszesek emblémája, akik­nek szorgalmából, ötletéből, éjszakai készülődéséből ezt a szép estét kaptuk. Akiknek fantáziája, ügyes keze meg­szülte a tavirózsát. Kibomló nagy fehér szir­mai között játékos tündérkék bújnak meg s pajkos szita­kötő vonszolja ezt az úszó csodát. S a csak mesében élő, nagytulajdonságokkal embe­rié sített alakok után a való­ság legférfibb tette, Karéj alakban a Hold világlik. Két rakéta indul meghódítására. Az egyik félúton robban, a másik célt ér. A céltérő a szovjeteké, a másik... Nincs felírása, mégsem nehéz kita­lálni. Fenségesen úszik a Kunság tanyahajó. Fedélzetén a Bú­vár Kund, vízi úttörőcsapat díszegyenruhás csöppségei tisztelegnek. Kajütjei nyitott ajtóiban szélcsípett arcú mat­rózok díszelegnek. Taps zúg. S ez természetes. A tiszai forgószínpad új meg­lepetéseket tartogat. Halászta­nya, majd ötméteres ponty a szolnoki Halászati Termelő­szövetkezet produkciója. Utászkatonák komPÍ°'n a Be­loiannisz úti iskola úttörő- csapdta táboroz. Még kürt is szól, ahogy azt a tábori élet megkívánja. A megjeleníté­seknek még nincs vége. Illés Béla regénye közeledik: ^Eg a Tisza”. A Vízügyi Igazgató­ság gyújtotta meg a Tiszát Olajos rózsák nagy kupaca lángol lefelé a vízen. \ * A Tisza Szálló előtt üsző színpad horgonyoz le. A vá­rosi egyesített dalárda, a Ti­sza Táncegyüttes, a vasutas zenekar, a Jász-Kun KISZ Együttes látványos tnj-ora köti le a tömeget, S végül ami egyaránt meg­fogja felnőtt és gyerek cso­dálatát, Tűzparádé égő pa­rabolái riogatják a hivatalo­san i$ tavaszi sötétet. Csilla­gokat lóvelő rakéta, mo- zsár-tűz robbanó töltetek kétszáznegyven lövése hull a mindent elnyelő fekete fo­lyóba. S csend lesz ismét a két- órahosszás parádé után. A felajzott hazaözönlők tömege szótlanul érzi a kimondani kivánkozót. De szép is volt a tiszai kar­nevál. Borzák Lajos VÁRATLAN és kellemes ajándékkal kedveskedett a minap a Magyar Rádió és Te­levízió szolnoki stúdiója hall­gatóinak. A nagyszabású ti­szai vízikarneválról szómba- ton este 8-tól 9 óráig hely­színi közvetítést adott, még­hozzá, ahogy rádiósnyelven mondják: „élőzve”, vagyis egyenesadásban, közvetlenül az éterbe... És most derítsünk fel né­hány „kulisszatitkát” annak a munkának, melynek során sikerült száz kilométeres kör­zetben ezer meg ezer rádió- hallgatónak „házhoz vará­zsolni” a kivilágított vízijár­műveket, a Tisza-parti közön­ség ovációját, e feledhetetlen este megannyi epizódját. Először természetesen a tech­nikai feltételeket kellett meg­teremteni. Két pár vonalat épített a posta a Tisza-parti közvetítő állomástól a stúdió­ig. Egyik a modulációs (köz­vetítő), másik a telefonvonal volt. Budapestről külön tran­zisztoros vágókocsit küldtek, hogy biztosítsák a közvetítés folyamatosságát és a megfe­lelő hangerőt. S a Szolnoki Rádió technikusa az utólsó ellenőrzés után nyugodtan jelenthette: nincs sehol vo­nalszakadás, be lehet kap­csolni a Tisza-parton és a város többi részén elhelye­zett hangszórókat, indulhat a helyszíni közvetítés a 223-as középhullámhosszon. HOGYAN dolgoztak a ri­orwterek» Est» »ontnsan „HALLÓ, itt aTisza-part!“ nyolc órakor kezdődött a közvetítés. Megtudtuk, hogy a bevezetőt mondó „szpíker” nem sok hasznát vette az elő­re elkészített bevezetőszöveg­nek. A felröppenő rakéták, a kivilágított vezérhajók fé­nyei, a közönség kívánságá­nak kielégítése egyaránt megkövetelték, hogy a ripor­ter azonnal a „tárgyra” tér­jen. Az élőzés első akkordja sikerült. Izgalmas perceket éltek át a riporterek, amikor kiderült, hogy a hajók előre megállapított sorrendje meg­változott. Itt már nem lehe­tett az előzetes elképzelése­ket megvalósítani, nem lehe­tett sablonosán dolgozni, márcsak azér sem, mert a sokezres tömeg ott állt a Ti- sza-partján, az is hallotta és élvezte a közvetítést A mozgalmas, minden rész­letre kiterjedő közvetítés nemcsak a kajakok, kenuk, rocskák s a többi vízijármű- .vek érkezését, kivilágítását, stb. adta vissza élethűen, ha­nem azokat a szüneteket is áthidalta, amelyek egyes ha­jók érkezése között bekövet­keztek. Az ilyen szünetkitöl­tést szolgáló ténykedést mond­ják rádjós nyelven „vattázás- nak”. Egyik ilyen „vattázás” volt többek között, amikor a riporter elmondotta, hogy előző éjszaka azt álmodta, hogy a közvetítő kábelek kí­gyóvá változtak, s az egyik kigyó elharapta a vezeté­ket ... A KÖZVETÍTÉS pontosan 54 percig tartott, összegezé­sül elmondhatjuk, hogy a rá­dió munkatársainak újszerű, merész kezdeményezése si­kerrel járt. Méltó ajándék­kal kedveskedtek a megyei és megyén kívüli rádióhall­gatóknak május elseje alkal­mából. . B. Gv. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents