Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

1961. május 34. SZOLSG& MEGYEI NÉPLAP S 9 * á Zene a kínai gyermekek szamara A pekingi zenészek és ta­nítók élénken vitatják, ho­gyan lehetne a százmilliónyi iskolás és óvodás gyermek számára több és jobb zenét biztosítani. E gondolat jegyé­ben gyűltek össze a pekingi tanítók, a gyermek-irodalmi dolgozók, a zeneszerzők, a filharmóniai társaságok, a rádió, a gyermeksajtó és a kultúrpaloták képviselői, hogy kicseréljék véleményei­ket, tapasztalataikat. A város zenei kutató inté­zete nemrégen közvélemény­kutatást tartott az iskolás gyermekek között és megái-' lapította, hogy a gyermekek igen sokféle tárgyú és stílu­sú dalokat szeretnek. Szere-, tik az olyan dalokat, ame­lyek a szocializmusról, hősi tettekről, a természet szép­ségeiről szólnak. Különösen közkedveltek a megzenésített forradalmi versek. Az értekezlet résztvevői el­határozták, olyan zenét, s olyan dalokat adnak a gyer­mekeknek, amelyek megta­nítják őket a természet, a tudomány, a barátság és a béke szeretetére, bátorságot öntenek beléjük, hazaszere­tetre és a kommunista esz­mék iránti lelkesedésre buz­dítják a gyermekeket. Megyei szavaloyerseny Szolnokon Az Ünnepi Könyvhét ren­dezvényei sorában egy csen­des. de annál eredményesebb eseménynek lehettünk tanúi vasárnap délelőtt Szolnokon, a Bőripari Ktsz székházának nagytermében. Másodízben rendezte meg a Kisipari Szövetkezeti Bi­zottság megyei szavalóverse­nyét, a tavalyinál sokkal na­gyobb számú résztvevővel A tavalyi 17-tel szemben most megyénk 23 kisipari szövetkezete küldte el 42 versenyzőjét, hogy belőlük válasszák ki a 4 legjobbat, FÉNYKÉP HELYETT akik majd a június 23-én sorrakerülő országos kisipari szövetkezeti szavalóverse­nyen ímely az idén is Szol­nokon lesz) méltóan képvi­selhetik a Szolnok megyei szavalókat. Különösen dicsé­retre méltó a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Ktsz, ahon­nan hat, és a jászberényi Általános Műszerész Ktsz, ahonnan 5 szavaló indult. A résztvevők többsége ala­pos. jó felkészültségről tett bizonyságot, sok lelkes mun­ka feküdt a produkciókban, .mégis: nem érte él a tavalyi színvonalat. Sok versenyző­nél baj volt a szövegtudás­sal, nem egy pedig egyénisé­gének nem megfelelő, vagy erejét meghaladó verset vá­lasztott. Iványi József a kővetkező évadra a Pécsi Nemzeti Szín­házhoz szerződött. — Hány évig volt itt V — öt. — Békéscsabáról jött? — Három szerepre hívtak onnan. Bánk Petúrját alakí­tottam és a Néma leventében, meg a Móricz darabban, a Nem élhetek muzsikaszó nél­kül című drámában játszot­tam. Rágyújtunk és csak azután folytatja. — És itt ragadtam. Öt év. Hosszú idő fiatal színész életében. got gyűlölöm a színpadon és az életben egyaránt. A ha­mis csillogást Nem, az ope­rettet nem szeretem, de a többit mind. <— Legjobban melyiket? — Szinészálom az Othello. Én is eljátszhattam. Mártsak ezért is érdemes volt Szolnok­ra jönni. S szeretem a Szél­vihart, pedig féltem tőle. Nagy munka volt Végül ní- vődíjat kaptam érte és cseh­szlovákiai utazást jutalomból. — örül, hogy a Pécsi Szín­házhoz szerződtették? — Nem tudom. *— Hogy lehet? — Szeretem Szolnokot. — Akkor miért megy? — A művészi fejlődés kí­vánja, hogy az ember men­jen és ,ne toporogjon egy­helyben. — A színész nem megy el, csak elköszön. Mosolyog. ■— Én meg különben is vissza akarok még jönni. *— Mikor? Elgondolkodik, széttárja a kezét. — Majd. (sz—6) A bíráló bizottság döntése alapján négyen jutottak to­vább: Kecskés Mária, Tar­jányi Mária, Balázs Ildikó Szolnokról és Válenti Béla Jászberényből Valamennyi­en kulturált, szép szavalási móddal, mély átéléssel ad­ták elő az egyéniségüknek megfelelő, jól választott köl­teményeket. Megérdemelten kapták a közönség elismerő tspsát Valkó Mihály, á bírálóbi­zottság tagja értékelte a ver­senyt, majd Ábrahám Lajos, a KISZÖV kultúrfelelőse osz­totta ki az emléklapokat. s. p. —^ — Hány darabban játszott? Számol, gondolkodik, s mondja: Uttörősenekar alakult Túrkevén — Talán harmincöt szere­pem volt, ebből huszonnyolc főszerep. A városban legin­kább a Néma leventére emlé­keznek. Két vaskos albumot szed elő. Fényképeket mutat. — Az Ilyen nagy szerelem­ben ... a Hamletben... a Kötéltánc Zalai Sándor sze­repében ... a Lampionok ün­nepében ... a Ciránóban ... a Szabin nők elrablása... Vitézek és hősök... Egerek és emberek... «— Melyiket szereti? Mindent, kivéve persze az operettet Mert a hazugsá­A szolnoki Tiszámén ti hétköznapok. — Zenés riportműsor Szol­nok megyéből. Az általános iskolák tanulóiból 18 tagú úttörőzenekar alakult Túrkevén. Először a május 1-i felvonuláson mutatkoztak be a nyilvánosság előtt. A pajtások Porkoláb Károly karmester vezetésével azóta is szorgalmasan gyakorolnak, hogy esetenként ün­nepélyesebbé tegyék a rendezvényeket , Az „Irodalmi fejtörő“ értékelése A május 14-i és május 21-i lapunkban közölt Irodalmi fejtörő helyes megfejtése a következői L Arany János, Aristophanes, 2. Bálint György: A toronyőr visszanéz (Az állatok dicsérete, a Szavak felkelése, Emberi méltósággal), 3. Kaffka Margit: Színek és évek, 4. Németh László: A két Bolyai, 5. Theodore Dreiser: Amerikái tragédia, 6. Mihail Solohov: Üj barázdát szánt az eke, 7. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, Zéta, 8. Kuo Mo-zso: Ifjúkor, 9. Eugene O’Neill: Amerikai Elektra, 10. Széchenyi Zsigmond, , 11. Várnai Zseni, 12. Jules Verne: Sándor Mátyás. Valamennyi kérdésre helyes választ adott: Máté At­tila, Kassai Árpádné, Bakó Klára, Bánki Béla, Kövér Ernő. Szikszai József, Szikszai Józsefné, Jászberény, — Csorna Andrásné, Szurmay Éva, Mucsi Lászlóné, Dr. Helf László, Károlyi Erzsébet, Károlyi Kálmán, Boda Ferenc, Dr. Ge­deon Gyuláné, Dr. Gedeon Gyula, Tihanyi László, Tiha­nyi Lajosüé, Tihanyi Lajos, Csendes Károly Szolnok, — Szikszai József, Szikszai Józsefné Jászberény, —- Csorna Erzsébet, Juhász Erzsébet, Balló Károly Kisújszállás, — Dr. Kertész Dénes Cibakháza, — Szűcs Ferenc Kunszent- márton, — H. Tóth Imre Karcag. SZOLNOKIAK NYERTÉK A KÉTHETES IRODALMI PÁLYÁZATOT Vasárnap délelőtt 11 óra­kor az Állami Könyvesbolt helységében került sor az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat és a Szolnok megyei Néplap kéthetes irodalmi rejtvénypályázatának helyes megfejtői között a könyv- utalványok kisorsolására. A 29 helyes megfejtő kö­zött 1 db 200, 2 db 100, 2 db 50 forintos utalványt sorsol­tak ki. A 200 forintos főnyere­ményt Ihr. Helf László Szol­nok, Ady Endre út 60. szám alatti lakos nyerte. Egyen­ként 100 forintos utalványt nyert Kövér Ernő Szolnok, Mártírok útja 37 és Szikszai Józsefné Szolnok, Széchenyi út 2. szám alatti lakosok. Az 50 forintos utalványokat Csepka István Szolnok, Ma­gyar utca 10, és Károlyi Er­zsébet Szolnok, Harcsa utca 13. szám alatti lakosok nyer­ték. Szülői értekezlet-szabadban Karcagon a Zádor úti ál­talános iskolában — kísér­letképpen szeptember óta mű­ködik egy túlkoros cigány- osztály. A gyermekeket már sikerült becsalogatni az isko­lába, de egyes problémák felmerülésénél a szülőkkel igen nehéz kapcsolatot te­remteni Azonban a lelemé­nyes tanítónő. Földes Attilá- né ötletes módon segített ezen. Gyakran meglátogatja a tanulók szüleit otthonuk­ban, sőt mint a közelmúlt­ban erre példa volt, szülői értekezletet tartott 'az északi újtelepen az egyik udvaron. Igen kellemes meglepetést keltett, hogy a vártnál sok-, kai több szülő megjelent az értekezleten. Földes Attilánáj hosszasan elbeszélgetett a szülőkkel az iskolai problé­mákról megmagyarázta áz iskolábajárás ' fontosságát, amelyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak. A tanítónéni arra kérte a szü­lőket, hogy gyermekeiket rendesen és tisztán járassák iskolába. A cigányosztály sikeres működéséért a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága min- en áldozatot meghoz, s nagy mértékben hozzájárul ehhez Földes Attiláné pedagógus lelkiismeretes munkája. Foió^­optikus tanulónak érettségi­zett fiatalokat felvesz az OFOTÉRT Vállalat. Felvilágosítást adnak a legközelebbi OFOTÉRT boltokban. Boszorkányper Isten, Haza és Őfelsége a Király nevében, s persze az Igazság jegyében hajtották végre az elrettentő ítéletet az Űr 1761. esztendejének derekán. Máglydhalált haltak a vád­lottak, hogy szörnyű végük riasztó híre intő figyelmezte­tésül szolgáljon minden halandónak, veszedelmes dolog az ördöggel való cimboraság. A három Jászkun kerület székhelyén, Jászberényben lefolytatott törvényszéki tárgyalás teljes anyagát most Szolnok megye levéltára őrzi. Jómagam is ott bukkantam rá és Dr. Fodor Zoltán levéltáros szíves segítségével bo­goztam ki a jegyzőkönyvek latinnal vegyes magyar szö­vegét. A vaskos jegyzőkönyv a tőle várható cirkalmassággal ad számot arról, hogy a Kisújszállásra való vádlottak mi­ként tagadták meg az isten fiát az egész keresztény hit­tel és a szentségekkel egyetemben. Örökös szövetséget kö­töttek a sátánnal, kinek eladták testüket és lelkűket, sőt éjszakai gyűléseiken az ördöggel még paráználkodtak, de műveltek egyéb boszorkányságot is. Huszonhét tanút hallgattak ki, közülük az egyik, a Budai István özvegyen maradt ifjú felesége, Károly Anna az alábbiakat mondotta: — A megelőző Szent Mihály napjának éjszakáján sa­ját ágyamban feküdtem, amikoris az ablakon beszólott valaki, háromszor mondván a nevem: Panda... Panda..* Panda... Gondolván, hogy a testvérnéném szólít, felkel­tem az ágyamból és kimentem. A pitvarajtónak támasz­kodván kérdeztem: — hol van kend? S hogy ezután mi történt? Mi más, mint az, hogy egy szép aranyos kantárt a fejéhez csaptak, mire menten lóvá változott. Megnyergelvén úgy megugratták, hogy akár­milyen jó paripa sem ugrál különben. De hadd mondja ő tovább: — Az eset helyét még most is megmutatnám, ha az árvíz reá nem ment volna. A hátborzongató kaland így folytatódik: — Mikoron visszavittek, a kilincshez megkötöttek, de addig dörzsöltem a fejem, míg a szép aranyos kantárt, kidörzsölém a fejemből. Akkor fogtam a szép aranyos kantárt meg az aranysúlytárt és a pitvaron a hordók mögé bújtattam, gondolván: jó pénzért majd eladom. Felvir- radván, azonban az aranysúlytár zsákronggyá, az arany­kantár pediglen csepimadzaggá változott. Ám a vádlottaknak nem ez a főbűnük, hanem gyer- mekeki többek között bizonyos Bugyik János úr unoká­jának megrontása. A tanúk, ezek a javakorabeli férfiak és nők arra hivatkoznak, ők maguk nem látták a boszor- kánykodásokat, hanem tudomásuk van róla, Csikós Ist­ván leánya mondhat egyet-mást ezügyben. Például Vida András ezt vallotta: — Talált engem Csikós István leánya, s mondta: ott volt a boszorkányok vendégeskedésén az egyik este, hová is nagysietve megérkezett az új városból Pusztdiné. És kisgyermeket hozott magával. A gyermeket mindjárt meg­sütötték és megették. Csikós István leányának is adtak pogácsájára belőle, de ő nem ette meg, hanem Tóth And­rás kiskertjébe hajította. Vida András benézett a kertbe, hol látott egy cson­tot húsostul, melyről bizonnyal állította a tárgyaláson: kisgyermek fejének darabja volt. Csikós István leánya hozta, vitte a híreket, s persze nem köszönték munkálkodását azok, kiknek a rosszhírét költötte. Faragó Erzsébet, akit szintén pletykába kevert, tanúvallomásának első részében még tagadta boszorkány­voltát, s ezt mondta: — Magam semmiről sem tudok. Egy ízben, mikor Csikós István leánya káposztát kérni jött hozzám, ott volt Gulyás Andrásné is. Az erősen szidta a leányt, mondván neki, te kutya, megkeserülőd, amiért ezt a sok becsületes asszonyt zavarba keverted. Mert bizony megölnek téged. De a leány csak hallgatott. Amikor Gulyás Andrásné el­ment, akkor szólalt eképen: hiába haragszik, ő is olyan, mint a többi. Ilyen és ehhez hasonlóak a vallomások mind. De most hallgassuk Csikós István leányát, akit az összes tanú em­leget. A jegyzőkönyv szóról-szóra idézi a pontos vallo­mást. — Kinek hívnak? —; kérdi az ügyész. — Csikós Erzsébetnek. — Hány éves vagy? — Mintegy tíz — így a válasz. — Beszéld el, miképp esett Bugyik János úr unoká jának veszedelme? — Szűcs Jánosné istállójában összegyűlvén Mátv Mihályné. Nyúzó Geraelyné. Faraaó Erzsébet. Németh Pálné, Fekete Bándiné, Horváth Györgyné, Szűcs János­né, Gulyás Andrásné, Tőkésiné és atyámuram, Csikós István, akkor Nyúzóné elmenvén a gyerekért, a megneve­zett személyek közé oda vitte. Németh Pálné a gyerek nyakát, a megrontott lábát Nyúzóné, a másik lábát pedig Gulyás Andrásné fogta. És akkor tekerték és facsarták. — Hogy láttad ezeket? — Értem jővén Mátráné, elhívott és mindaddig ott voltam, míg ezeket tették. — Mit mondott apád, mikor téged látott? — Hogy minek hoztátok ezt a gyereket ide, bár mást hoztatok volna. — Voltál-e többször gyűlésen? — Voltam, mert kénytelen voltam azzal, hogy oda­menjek. — Mit láttál még olyankor egyebet? — Láttam, hogy gyerekeket hoznak kötelekkel meg­kötözve. Azokat sütik és eszik. — Hol vetted azon két darab csontocskát, amelyet anyád a ládában tartott? — Esztendeje éjszaka Szűcs Jánosné korodból vettem és adtam anyámasszony kezébe. — Micsoda állatnak csontjai? — Gyerek-csont. — Mit isznak azon asszonyok? — Ember- és gyerekvért. — Hogy kerülnek együvé? — Tőkésiné és Pusztainé kakas képibe változnak és kukorékolnak, annak hangjára gyűlnek együvé, — Lovakon néha nyargalkóznak-e? — Nyargalkóznak bizony. Engem is vittek magukkal. Elképesztőnél elképesztőbb vádak ennek az aljas, » minden bizonnyal idegbeteg, tíz éves kölyöknek szájából, A vádlottak pedig eleinte tagadnak. Később persze bevál­tanak szépen mindent, még tódítják is, különösen a kín­vallatás, a tortúra után, melynek sokféle fajtáját ismer­ték dús fantáziával rendelkező eleink. A vádlottak, kiknek tehát a napnál is fényesebben bebizonyosodott bűnössége Csikós Erzsók vallomása nyomán — a jászberényi törvényszék előtt, elnyerték méltó büntetésüket. Az ismételt kínvallatás után az Ür 1761. esztendejében, a Praxis Criminális 66. paragrafusa szerinti máglyahalált haltak mind a tízen az emberi osto­baság oltárán SZÁNTÓ ISTVÁN !

Next

/
Thumbnails
Contents