Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-30 / 125. szám
1961. május 34. SZOLSG& MEGYEI NÉPLAP S 9 * á Zene a kínai gyermekek szamara A pekingi zenészek és tanítók élénken vitatják, hogyan lehetne a százmilliónyi iskolás és óvodás gyermek számára több és jobb zenét biztosítani. E gondolat jegyében gyűltek össze a pekingi tanítók, a gyermek-irodalmi dolgozók, a zeneszerzők, a filharmóniai társaságok, a rádió, a gyermeksajtó és a kultúrpaloták képviselői, hogy kicseréljék véleményeiket, tapasztalataikat. A város zenei kutató intézete nemrégen közvéleménykutatást tartott az iskolás gyermekek között és megái-' lapította, hogy a gyermekek igen sokféle tárgyú és stílusú dalokat szeretnek. Szere-, tik az olyan dalokat, amelyek a szocializmusról, hősi tettekről, a természet szépségeiről szólnak. Különösen közkedveltek a megzenésített forradalmi versek. Az értekezlet résztvevői elhatározták, olyan zenét, s olyan dalokat adnak a gyermekeknek, amelyek megtanítják őket a természet, a tudomány, a barátság és a béke szeretetére, bátorságot öntenek beléjük, hazaszeretetre és a kommunista eszmék iránti lelkesedésre buzdítják a gyermekeket. Megyei szavaloyerseny Szolnokon Az Ünnepi Könyvhét rendezvényei sorában egy csendes. de annál eredményesebb eseménynek lehettünk tanúi vasárnap délelőtt Szolnokon, a Bőripari Ktsz székházának nagytermében. Másodízben rendezte meg a Kisipari Szövetkezeti Bizottság megyei szavalóversenyét, a tavalyinál sokkal nagyobb számú résztvevővel A tavalyi 17-tel szemben most megyénk 23 kisipari szövetkezete küldte el 42 versenyzőjét, hogy belőlük válasszák ki a 4 legjobbat, FÉNYKÉP HELYETT akik majd a június 23-én sorrakerülő országos kisipari szövetkezeti szavalóversenyen ímely az idén is Szolnokon lesz) méltóan képviselhetik a Szolnok megyei szavalókat. Különösen dicséretre méltó a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Ktsz, ahonnan hat, és a jászberényi Általános Műszerész Ktsz, ahonnan 5 szavaló indult. A résztvevők többsége alapos. jó felkészültségről tett bizonyságot, sok lelkes munka feküdt a produkciókban, .mégis: nem érte él a tavalyi színvonalat. Sok versenyzőnél baj volt a szövegtudással, nem egy pedig egyéniségének nem megfelelő, vagy erejét meghaladó verset választott. Iványi József a kővetkező évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. — Hány évig volt itt V — öt. — Békéscsabáról jött? — Három szerepre hívtak onnan. Bánk Petúrját alakítottam és a Néma leventében, meg a Móricz darabban, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című drámában játszottam. Rágyújtunk és csak azután folytatja. — És itt ragadtam. Öt év. Hosszú idő fiatal színész életében. got gyűlölöm a színpadon és az életben egyaránt. A hamis csillogást Nem, az operettet nem szeretem, de a többit mind. <— Legjobban melyiket? — Szinészálom az Othello. Én is eljátszhattam. Mártsak ezért is érdemes volt Szolnokra jönni. S szeretem a Szélvihart, pedig féltem tőle. Nagy munka volt Végül ní- vődíjat kaptam érte és csehszlovákiai utazást jutalomból. — örül, hogy a Pécsi Színházhoz szerződtették? — Nem tudom. *— Hogy lehet? — Szeretem Szolnokot. — Akkor miért megy? — A művészi fejlődés kívánja, hogy az ember menjen és ,ne toporogjon egyhelyben. — A színész nem megy el, csak elköszön. Mosolyog. ■— Én meg különben is vissza akarok még jönni. *— Mikor? Elgondolkodik, széttárja a kezét. — Majd. (sz—6) A bíráló bizottság döntése alapján négyen jutottak tovább: Kecskés Mária, Tarjányi Mária, Balázs Ildikó Szolnokról és Válenti Béla Jászberényből Valamennyien kulturált, szép szavalási móddal, mély átéléssel adták elő az egyéniségüknek megfelelő, jól választott költeményeket. Megérdemelten kapták a közönség elismerő tspsát Valkó Mihály, á bírálóbizottság tagja értékelte a versenyt, majd Ábrahám Lajos, a KISZÖV kultúrfelelőse osztotta ki az emléklapokat. s. p. —^ — Hány darabban játszott? Számol, gondolkodik, s mondja: Uttörősenekar alakult Túrkevén — Talán harmincöt szerepem volt, ebből huszonnyolc főszerep. A városban leginkább a Néma leventére emlékeznek. Két vaskos albumot szed elő. Fényképeket mutat. — Az Ilyen nagy szerelemben ... a Hamletben... a Kötéltánc Zalai Sándor szerepében ... a Lampionok ünnepében ... a Ciránóban ... a Szabin nők elrablása... Vitézek és hősök... Egerek és emberek... «— Melyiket szereti? Mindent, kivéve persze az operettet Mert a hazugsáA szolnoki Tiszámén ti hétköznapok. — Zenés riportműsor Szolnok megyéből. Az általános iskolák tanulóiból 18 tagú úttörőzenekar alakult Túrkevén. Először a május 1-i felvonuláson mutatkoztak be a nyilvánosság előtt. A pajtások Porkoláb Károly karmester vezetésével azóta is szorgalmasan gyakorolnak, hogy esetenként ünnepélyesebbé tegyék a rendezvényeket , Az „Irodalmi fejtörő“ értékelése A május 14-i és május 21-i lapunkban közölt Irodalmi fejtörő helyes megfejtése a következői L Arany János, Aristophanes, 2. Bálint György: A toronyőr visszanéz (Az állatok dicsérete, a Szavak felkelése, Emberi méltósággal), 3. Kaffka Margit: Színek és évek, 4. Németh László: A két Bolyai, 5. Theodore Dreiser: Amerikái tragédia, 6. Mihail Solohov: Üj barázdát szánt az eke, 7. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, Zéta, 8. Kuo Mo-zso: Ifjúkor, 9. Eugene O’Neill: Amerikai Elektra, 10. Széchenyi Zsigmond, , 11. Várnai Zseni, 12. Jules Verne: Sándor Mátyás. Valamennyi kérdésre helyes választ adott: Máté Attila, Kassai Árpádné, Bakó Klára, Bánki Béla, Kövér Ernő. Szikszai József, Szikszai Józsefné, Jászberény, — Csorna Andrásné, Szurmay Éva, Mucsi Lászlóné, Dr. Helf László, Károlyi Erzsébet, Károlyi Kálmán, Boda Ferenc, Dr. Gedeon Gyuláné, Dr. Gedeon Gyula, Tihanyi László, Tihanyi Lajosüé, Tihanyi Lajos, Csendes Károly Szolnok, — Szikszai József, Szikszai Józsefné Jászberény, —- Csorna Erzsébet, Juhász Erzsébet, Balló Károly Kisújszállás, — Dr. Kertész Dénes Cibakháza, — Szűcs Ferenc Kunszent- márton, — H. Tóth Imre Karcag. SZOLNOKIAK NYERTÉK A KÉTHETES IRODALMI PÁLYÁZATOT Vasárnap délelőtt 11 órakor az Állami Könyvesbolt helységében került sor az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Szolnok megyei Néplap kéthetes irodalmi rejtvénypályázatának helyes megfejtői között a könyv- utalványok kisorsolására. A 29 helyes megfejtő között 1 db 200, 2 db 100, 2 db 50 forintos utalványt sorsoltak ki. A 200 forintos főnyereményt Ihr. Helf László Szolnok, Ady Endre út 60. szám alatti lakos nyerte. Egyenként 100 forintos utalványt nyert Kövér Ernő Szolnok, Mártírok útja 37 és Szikszai Józsefné Szolnok, Széchenyi út 2. szám alatti lakosok. Az 50 forintos utalványokat Csepka István Szolnok, Magyar utca 10, és Károlyi Erzsébet Szolnok, Harcsa utca 13. szám alatti lakosok nyerték. Szülői értekezlet-szabadban Karcagon a Zádor úti általános iskolában — kísérletképpen szeptember óta működik egy túlkoros cigány- osztály. A gyermekeket már sikerült becsalogatni az iskolába, de egyes problémák felmerülésénél a szülőkkel igen nehéz kapcsolatot teremteni Azonban a leleményes tanítónő. Földes Attilá- né ötletes módon segített ezen. Gyakran meglátogatja a tanulók szüleit otthonukban, sőt mint a közelmúltban erre példa volt, szülői értekezletet tartott 'az északi újtelepen az egyik udvaron. Igen kellemes meglepetést keltett, hogy a vártnál sok-, kai több szülő megjelent az értekezleten. Földes Attilánáj hosszasan elbeszélgetett a szülőkkel az iskolai problémákról megmagyarázta áz iskolábajárás ' fontosságát, amelyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak. A tanítónéni arra kérte a szülőket, hogy gyermekeiket rendesen és tisztán járassák iskolába. A cigányosztály sikeres működéséért a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága min- en áldozatot meghoz, s nagy mértékben hozzájárul ehhez Földes Attiláné pedagógus lelkiismeretes munkája. Foió^optikus tanulónak érettségizett fiatalokat felvesz az OFOTÉRT Vállalat. Felvilágosítást adnak a legközelebbi OFOTÉRT boltokban. Boszorkányper Isten, Haza és Őfelsége a Király nevében, s persze az Igazság jegyében hajtották végre az elrettentő ítéletet az Űr 1761. esztendejének derekán. Máglydhalált haltak a vádlottak, hogy szörnyű végük riasztó híre intő figyelmeztetésül szolgáljon minden halandónak, veszedelmes dolog az ördöggel való cimboraság. A három Jászkun kerület székhelyén, Jászberényben lefolytatott törvényszéki tárgyalás teljes anyagát most Szolnok megye levéltára őrzi. Jómagam is ott bukkantam rá és Dr. Fodor Zoltán levéltáros szíves segítségével bogoztam ki a jegyzőkönyvek latinnal vegyes magyar szövegét. A vaskos jegyzőkönyv a tőle várható cirkalmassággal ad számot arról, hogy a Kisújszállásra való vádlottak miként tagadták meg az isten fiát az egész keresztény hittel és a szentségekkel egyetemben. Örökös szövetséget kötöttek a sátánnal, kinek eladták testüket és lelkűket, sőt éjszakai gyűléseiken az ördöggel még paráználkodtak, de műveltek egyéb boszorkányságot is. Huszonhét tanút hallgattak ki, közülük az egyik, a Budai István özvegyen maradt ifjú felesége, Károly Anna az alábbiakat mondotta: — A megelőző Szent Mihály napjának éjszakáján saját ágyamban feküdtem, amikoris az ablakon beszólott valaki, háromszor mondván a nevem: Panda... Panda..* Panda... Gondolván, hogy a testvérnéném szólít, felkeltem az ágyamból és kimentem. A pitvarajtónak támaszkodván kérdeztem: — hol van kend? S hogy ezután mi történt? Mi más, mint az, hogy egy szép aranyos kantárt a fejéhez csaptak, mire menten lóvá változott. Megnyergelvén úgy megugratták, hogy akármilyen jó paripa sem ugrál különben. De hadd mondja ő tovább: — Az eset helyét még most is megmutatnám, ha az árvíz reá nem ment volna. A hátborzongató kaland így folytatódik: — Mikoron visszavittek, a kilincshez megkötöttek, de addig dörzsöltem a fejem, míg a szép aranyos kantárt, kidörzsölém a fejemből. Akkor fogtam a szép aranyos kantárt meg az aranysúlytárt és a pitvaron a hordók mögé bújtattam, gondolván: jó pénzért majd eladom. Felvir- radván, azonban az aranysúlytár zsákronggyá, az aranykantár pediglen csepimadzaggá változott. Ám a vádlottaknak nem ez a főbűnük, hanem gyer- mekeki többek között bizonyos Bugyik János úr unokájának megrontása. A tanúk, ezek a javakorabeli férfiak és nők arra hivatkoznak, ők maguk nem látták a boszor- kánykodásokat, hanem tudomásuk van róla, Csikós István leánya mondhat egyet-mást ezügyben. Például Vida András ezt vallotta: — Talált engem Csikós István leánya, s mondta: ott volt a boszorkányok vendégeskedésén az egyik este, hová is nagysietve megérkezett az új városból Pusztdiné. És kisgyermeket hozott magával. A gyermeket mindjárt megsütötték és megették. Csikós István leányának is adtak pogácsájára belőle, de ő nem ette meg, hanem Tóth András kiskertjébe hajította. Vida András benézett a kertbe, hol látott egy csontot húsostul, melyről bizonnyal állította a tárgyaláson: kisgyermek fejének darabja volt. Csikós István leánya hozta, vitte a híreket, s persze nem köszönték munkálkodását azok, kiknek a rosszhírét költötte. Faragó Erzsébet, akit szintén pletykába kevert, tanúvallomásának első részében még tagadta boszorkányvoltát, s ezt mondta: — Magam semmiről sem tudok. Egy ízben, mikor Csikós István leánya káposztát kérni jött hozzám, ott volt Gulyás Andrásné is. Az erősen szidta a leányt, mondván neki, te kutya, megkeserülőd, amiért ezt a sok becsületes asszonyt zavarba keverted. Mert bizony megölnek téged. De a leány csak hallgatott. Amikor Gulyás Andrásné elment, akkor szólalt eképen: hiába haragszik, ő is olyan, mint a többi. Ilyen és ehhez hasonlóak a vallomások mind. De most hallgassuk Csikós István leányát, akit az összes tanú emleget. A jegyzőkönyv szóról-szóra idézi a pontos vallomást. — Kinek hívnak? —; kérdi az ügyész. — Csikós Erzsébetnek. — Hány éves vagy? — Mintegy tíz — így a válasz. — Beszéld el, miképp esett Bugyik János úr unoká jának veszedelme? — Szűcs Jánosné istállójában összegyűlvén Mátv Mihályné. Nyúzó Geraelyné. Faraaó Erzsébet. Németh Pálné, Fekete Bándiné, Horváth Györgyné, Szűcs Jánosné, Gulyás Andrásné, Tőkésiné és atyámuram, Csikós István, akkor Nyúzóné elmenvén a gyerekért, a megnevezett személyek közé oda vitte. Németh Pálné a gyerek nyakát, a megrontott lábát Nyúzóné, a másik lábát pedig Gulyás Andrásné fogta. És akkor tekerték és facsarták. — Hogy láttad ezeket? — Értem jővén Mátráné, elhívott és mindaddig ott voltam, míg ezeket tették. — Mit mondott apád, mikor téged látott? — Hogy minek hoztátok ezt a gyereket ide, bár mást hoztatok volna. — Voltál-e többször gyűlésen? — Voltam, mert kénytelen voltam azzal, hogy odamenjek. — Mit láttál még olyankor egyebet? — Láttam, hogy gyerekeket hoznak kötelekkel megkötözve. Azokat sütik és eszik. — Hol vetted azon két darab csontocskát, amelyet anyád a ládában tartott? — Esztendeje éjszaka Szűcs Jánosné korodból vettem és adtam anyámasszony kezébe. — Micsoda állatnak csontjai? — Gyerek-csont. — Mit isznak azon asszonyok? — Ember- és gyerekvért. — Hogy kerülnek együvé? — Tőkésiné és Pusztainé kakas képibe változnak és kukorékolnak, annak hangjára gyűlnek együvé, — Lovakon néha nyargalkóznak-e? — Nyargalkóznak bizony. Engem is vittek magukkal. Elképesztőnél elképesztőbb vádak ennek az aljas, » minden bizonnyal idegbeteg, tíz éves kölyöknek szájából, A vádlottak pedig eleinte tagadnak. Később persze beváltanak szépen mindent, még tódítják is, különösen a kínvallatás, a tortúra után, melynek sokféle fajtáját ismerték dús fantáziával rendelkező eleink. A vádlottak, kiknek tehát a napnál is fényesebben bebizonyosodott bűnössége Csikós Erzsók vallomása nyomán — a jászberényi törvényszék előtt, elnyerték méltó büntetésüket. Az ismételt kínvallatás után az Ür 1761. esztendejében, a Praxis Criminális 66. paragrafusa szerinti máglyahalált haltak mind a tízen az emberi ostobaság oltárán SZÁNTÓ ISTVÁN !
