Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

3961. május 24.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

HASZNOS KISKÖNYVEK

Jimúr és csapata a Szigligeti Színház színpadán

A megyei pártbizottság a közelmúlt hónapokban sok hasznos tapasztalatot gyűjtött össze, s adott ki különböző kiadványok formájában. Ilyenek: ■„Milyen legyen a termelőszövetkezeti jövedelem helyes elosztása”, vagy: „A háztáji gazdaságok árutermelő szerepe”, ipari üzemek, gépállomások, ktsz-ek részére a „Korszerű hegesztési eljárások tapasztalatai”, stb.

A kiadványok mind alapos munkával készültek, s a megyénkben található gyakorlati tapasztalatok alapján íródtak, a megye szövetkezeteiben, üzemeiben dolgozó szakemberek, hozzáértő munkások tapasztalatai, véleménye alapján. Mindamellett ezek a kis kézikönyvek könnyen áttekinthető, egyszerű nyelven íródtak.

Mi a sorsuk ezeknek a hasznos kis könyveknek a községekben, az alapszervezetekben? A legtöbb helyen az alapszervezetek vezetői is felismerték mennyi jól alkalmazható, vagy a helyi szokásokat, módszereket egyszerűsítő. tökéletesíthető tapasztalatokat nyerhetnek belőle. S ahol ezt felismerték, ott nem találni egyetlen egy ilyen brosúrát sem a könyv- szekrényekben. Karcagon, a Dimitrov Tsz-ben például mind elfogytak az ilyen kiadványok, sőt Molnár Imre elvtárs, az alapszervezet propaganda felelőse szerint keresik a tsz tagok, s mikor már nincs eladó példány, kölcsön kérik, kölcsön adják egymásnak a meglévőket. Sőt sokan már azt is kérik, hogy a legátfogóbb. legalapvetőbb kérdések ismertetése után részletesebb, aprólékosabb, a szövetkezeti tagok nagyobb tájékozottságát feltételező szakkönyveket is juttassanak el hozzájuk.

Kunhegyesen a községi pártbizottságról úgy elvitték az alapszervezeti titkárok a növénytermesztésről és az állattenyésztésről szóló újságokat, hogy a pártbizottságnak mutatóba is alig maradt.

Kóti elvtárs, a kunhegyes! Vörös Csillag Tsz párttitkára is azt mondja, amit sok másik párttitkár vagy propaganda felelős: szeretjük, keressük ezeket a kiadványokat Nem azért, ihint- ha minden egyes módszert alkalmazni tudnánk, ami ezekben van. Nem is minden tsz-ben egyformák a lehetőségek. De a más szövetkezetek tapasztalatai alapján a magunk körülményei között is tudunk újabb módszereket alkalmazni.

Különösen a jövedelemelosztás lehetőségeit ismertető brosúra adott sok gondolatot, segítséget a gyakorlati munkához.

A kiadott anyagok fel- használása elsősorban attól függ. hogy az alapszervezetek és á szakvezetők hogyan fogadják azokat A Jászberényi Gépállomáson a hegesztési eljárásokról című könyvecskének csak egy részét adták el a dolgozóknak. Azzal az érveléssel, hogy erre csak azoknak van szükségük, akik kimondottan a hegesztéssel foglalkoznak. Pedig minden bizonnyal azok is hasznát vennék, akik a hegesztéssel „csak” rokon-szakmát végeznek. Ezt bizonyítja az a tény is: a hegesztés mestereinek sokat segített ez az anyag abban, hogy kikisérletezték a belorusz traktorok megrepedt hengerfejeinek hegesztését,

— ahogyan ezt Bata Ferenc elvtárs a gépállomás egyik szakembere magyarázta.

A csibenevelésről szóló brosúra mostanában került ki az érdekeltek kezébe. Ez is rengeteg jótanácsot, köny- nyen átvehető módszert ad a gondozóknak.

A kunhegyes! járási párt- bizottságra egyik nap megérkezett ez a kiadvány, másnap már küldték az alapszervezetekhez. mert most a csibenevelés fontos időszaka van, legnagyobb szükség van erre.

Az a tény, hogy egyre gyorsabban eljutnak az olvasókhoz ezek a hasznos kiadványok

— s egyre többen forgatják, olvassák azokat, — arra mutat: a termelőszövetkezetek.

üzemek dolgozói tudják, milyen sok hasznos tapasztalatot. jó módszert nyerhetnek belőlük. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kis füzetek kiadásával* hasznos segítséget nyújt a pártbizottság az alapszervezeteknek.

Palatínus Ferenc, a Szolnok megyében és megyénk határain túl is ismert kiváló faragóművész 74 éves korában elhunyt. Örökre kiesett kezéből a bicska és a véső, amely- lyel annyit dolgozott

Mennyire előttem van még élénk szeme, alacsony, mozgékony alakja, amikor nyolctíz esztendővel ezelőtt, karján kis kosárkával beállított és kiemelte belőle egy-két szobrát. Ősz hajjal keretezett mosolygós arcával kíváncsian várta, tetszik-e a munkája? Tetszett bizony! A „Valamikor’’ című szobrán egy kucs- más. subás öreg bakter tartja magasba lámpáját, másik kezében hosszú bottal. Tömör, erőteljes, ízes fafaragás. Any- nyira tetszett, hogy azonnal bemutattuk a Szolnok megyei képzőművészek és népművészek alkotásaiból rendezett kiállításon a magával hozott többi szobrát ir

Mikor aztán a többi szobrát is megnéztük, akkor csodálkoztunk el igazán. Különösen, amikor megtudtuk, hogy kilencgyerekes szegény cselédember fiaként született Törökszentmiklóson. és dolgozott maga is cselédként a szenttamási Almásy-urada- lomban. Kora gyermekségében ismerte és szerette meg Petőfi költeményeit, s nem verselgetni próbált, hanem rajzokat készftgetett maga gyönyörűségére. Lemásolta Munkácsy Mihály több festményének reprodukcióját: De tanulni nem volt módjában. Ahogy serdülőkorba ért. a mindennapi robot lefojtotta művészi ambícióit. Csak ötvenegy éves korában tért vissza gyermekkori vágyaihoz. Egy éjszaka őrködés közben kutyaugatásra figyelt fel. Hirtelen eszéig ötlött, hogyan lehetne fából ’kifaragni egy ilyen kutyát. Próbálgatni kezdte egyszerű bugylibicskájával. De nem nagy eredménnyel. Egy asztalos ismeMég a pótszékeken is ültek. Szolnok valamennyi diákja eljött, hogy a színpadon láthassa régi ismerőseit: Timurt, Kolját meg a többieket Este sem ásítoztak foghíjas széksorok, — úgy

rőse aztán kitanította, hogy nem minden fa alkalmas faragásra. Akkortól kezdett körtefából és fekete nyárfából faragni. Érdekes megfigyelni a Petőfi versek hatását munkáiban. Megfaragta a „Megy a juhász a szamáron” című versnek mintegy az ■illusztrálását. Ezt 1954-ben a Népművelési Minisztérium vásárolta meg. Több kiállított szobrát pedig a Szolnok megyei tanács és a múzeum szerezte meg.

Bemutatott szobrai alapján megkapta a népművész címet is. Művészetének sajátságos megnyilvánulása, hogy dobozok, dísztárgyak készítése helyett szinte kizárólag szobrok faragása érdekelte, amelybe valamely elgondolását bele tudta sűríteni.

Palatínus bácsi elment közülünk. De rá emlékeznek a fák. amelyeket a kis háza elé ültetett* a szőlővenyigék, amelyeket oly szeretettel nyesegetett; a rokonok* a szomszédok; azok a fiatalok, akiket Hunyadfalva művelődési házának szakkörében'faragni tanított, rá emlékeznek mindazok* akik évtizedek múltán megállnak egy-egy szobra előtt

Kaposvári Gyula

A szolnoki

ffiRlO'lipA

Tiszamentl hétköznapok. Zenés riportműsor Szolnok megye életéből.

látszik a felnőtt korosztályt is vonzotta a kíváncsiság: mit nyújtanak a fiatalokról a fiatalo!

Aki ismeri Gajdar könyvét, s aki látta a regény alapján készült filmet, így vagy úgy maga elé képzelte a történet hőseit, személyes ismerősként várta színpadra Zse- nyát, Olgát és persze Timurt és csapatát. Vajon milyenek?

Aztán szétlebbent a függöny.

Az első kép: Alexandrov ezredes nyaralója. Olga, a nagylány ma érkezett Moszkvából. Eddig mosolygó, felnőtt hölgynek ismertük őt, most durcás, az egész előadás folyamán morcos arccal tesz- vesz — bár valljuk be, igen jól áll a morcosság Nyitrai Mária bájos orcocskáján. Ga- rajev mérnökre vet lesújtó pillantást, aki kihallgatta énekét, később Zsenyára, a húgára haragszik, . amiért érthetetlen okból késik a kislány.

Megjelenik Kvakin (Juhász János 11. c) és Figura (Géléi István 11. e), a suhancok fő- és alvezére. Nagyszerű két figura, fesztelen, remek játékukon jót derül a nézőtér. És előlép Timur. Itt ér a legnagyobb meglepetés, hiszen bennünk él a rövidnadrágos szőke gyerek — a film Timurja — és ebben a hosszú- pantallós, komoly fiúban egy pillanatra sem villan fel a kisfiú az egész est folyamán. Egyébként Lazányi István (II. c) játéka, szövegmondása tökéletes. Talán a rendező feledkezett meg arról, hogy Timur — komolysága ellenére, mégis csak kisfiú. Ha a szöveg nem ad erre lehetőséget, talán legalább a Zsenya jeleneteknél kicsit vidámabb, pajkosabb lehetne kedvencünk.

Gyengébben sikerült Geor- gij Garajev mérnök alakja. Nagy Attila (III. b) a félszeg hódoló szerepét vagy túljátszottá, vagy valójában elfo- gódottá lett a deszkákon, s mintha a szöveg is kissé bizonytalanul, vontatottan ment volna...

Zsenya (Köszler Eva III. c) már a bemutatkozáskor megA LENINGRÁDI FILHAR M 0 NIKUSOK SKANDINÁVIÁBAN

Jevgenyij Mravinszkij, a közelmúltban Lenin-díjjal kinyerte a nézők szívét. Annyi élénkség, robbanó temperamentum van ebben a kislányban, jobb alanyt nem is választhattak volna erre a szerepre. Szűkszavú, komolykodó néniének nemcsak külsőre ellentéte, belül is más: féktelen, rakoncátlan kiscsikó, a kamaszkor szélsőséges kitöréseivel. Ez a csintalanság kellett volna, hogy hasson együttléteik alatt Timurra.

Az apa (Csépi Béla IIL b) rövid látogatása jól sikerült jelenet Különösen kedves rész, amikor Timur tanácsot kér az ezredestől, s a háborúba induló parancsnok utasítást ad a fiúknak: kötelességetek legyen, ami eddig játék volt... a fejsze, a lapát és a kalapács — az legyen a ti fegyveretek...

S a fiúk — Timur csapata és behódolt, új életet akaró Kvakin-csapat tagjai — egyhangúan ígérik* hogy úgy lesz.

A függöny összezárul. Felcsattan a .japs, és sorra kiállnak a vörös függöny elé: Alexandrov ezredes* Olga, Garajev mérnök, Zsenya, Timur, Kvakin és a többiek... Gajdar kis hősei képében Csépi Béla, Nyitrai Marika, Nagy Attila, Köszler Évi, Lazányi Pista, Juhász Jancsi — a Szolnoki Verseghy Ferenc Általános Gimnázium KISZ szervezetének tagjai.

Dicséretet érdemelnek komoly munkájukért* a hónapok óta folyó szorgalmas tanulásért, s az együttes nagyszerű produkcióért, amelyet előadásukkal nyújtottak. Köszönet illeti Papp Aliz tanárnőt, aki fáradságot nem ismerve betanította, rendezte a darabot, s a diákok előadását az elmúlt évek nagyszerű produkcióihoz — a Bánk bánhoz, a Revizor-hoz, az Optimista tragédiá-hoz* a Felnőnek a gyerekek-hez méltó szintre emelte, örvendetes az a körülmény, hogy cseppet sem zavarta a szereplőket a díszlet — noha a bemutató napján forogtak először az előadás díszletei között — aznap kapták ugyanis a Szigligeti Színháztól.

Rónai Erzsébet

tüntetett szovjet karmester a Leningrádi Filharmóniku- sokkel május végén dániai, norvégiai, svédországi és finnországi túrnéra induL A leningrádi zenekar skandináviai vendégszereplését május 25-én Koppenhágában kezdi meg. A túmé 20 napig tart és Finnországban ér véget

(TASZSZ)

A „PORGY ÉS BESS’’ MOSZKVÁBAN

A moszkvai Színművészeti Intézet növendékei Irina Zsu- ravszkájával a főszerepben előadták Gershwin Porgy és Bess című világhírű néger operáját.

A Newsweek a legnagyobb elismeréssel ír az operának erről az első orosz nyelvű és oroszok által előadott bemutatójáról.

(A ,,Newsweek”-ből)

SCHNITZLER-TÄRSASÄG ALAKULT AMERIKÁBAN

Amerikában a legutóbbi időben ismét fellendült az érdeklődés Arthur Schnitzler osztrák író művei iránt. Az érdeklődés nyomán a lexing- toni Kentucky egyetem nemzetközi Schnitzler-kutató társaságot alapított, melynek tiszteletbeli elnökévé Bruno Waltert választották.

(A „Presserből)

ŰJ SZÍNHÁZAT KAP EDINBURGH

Hétszázezer fontos költséggel új színházat építenek Edinburghban. A színház 1700 néző befogadására készül, színpadán még a londo- n Covent Garden Opera iriási díszletei is elférnek.

(A ,,Presse”-ből)

Palatinus Ferenc jaragóművész

1887—1961

MŰVÉSZET --- XCM

v

a benyúló fényáradatban süt kérezve. Egyébként ", Jcuny hóban mély csend uralkodik az élet és a halál komoly tu sója tart.

Az apa utolsó szavai egyál talán nem törik meg a han gulatot, hiszen a földtekéi az élet tart tovább.

= Ideje menned munkábt — mondja nyugodtan a fiá nak. — Miért őrzői engem Meg tudok halni egyedül is A fiúnak mintha tűzesőm hullt volna a fülébe s befa gyott volna a torka. Leakaszt ja sapkáját a fogasról s las san elindul az ajtó felé. A: ajtóból még visszatefünt. A; apa is ránéz a fiára, az erős pirospozsgás legényre, s fájdalmát kissé leplezve, mosolyogni próbál.

Amikor a fiú hazaér a tavaszi vetésről reggelizni, ai apja már halott Az anya az ágy szélén ülve sírdogáL A fiú azonbar apjának merev, mozdulatlan arca előtt hajadonfőit, komolya, higgadtan így szól:

— Mi van ebben siralmas.. És gyöngéden megsimogat- ja apja nagy, bozontos haját, mely a munkától keményedéit meg, s odatámolyog az asztalhoz, leroskad a padra s bámul az ablakon kifelé, oda, ahol új éléire éled a világ a tavaszi nap alatt.

Fordította: Hortobágyi László

zatot találni.

— Ilyen ő... Mindig ilyen... Különös.

De a papnak az a hite támad, hogy az apa egyáltalán nem ismer reá. Odahajol ismét az ágy fölé s elmondja, hogy ő a szentatya, amire aztán az apa azt feleli, hogy ez őt egyáltalán nem hatja meg s hagyja őt csak aludni békében.

Mit lehet mást tenni, a fiú visszakíséri a szentatyát a papiakig, hazajön és ágyba veti magát, hiszen az apa szemlátomást nyugodtan horkol.

Amikor a fiú az anyával a reggeli kávét kezdi kortyolgatni, fölébred az apa * ezt kérdezi:

— Hogy történt ezt... A vonatjegy árát mégis Já kellett fizetni?

— Igen, kifizettem.

Az apa egy percre elhallgat, majd erőltetetten kacagni kezd:

— Ez a végső utam — mondja kesernyés daccal — ezt mégis ingyen teszem meg.

A kávé elfogyott, de az apa olyan furcsán lélegzik, hogy a fiú nem megy el dolgozni, hanem továbbra is ott üldögél s bámul kifelé az ablakon.

A nap már teljes fénnyel sugároz be a kunyhóba, barázdabillegető táncol a palánk tetején, s a szomszéd gazda pipára pöffentve hajt kényelmesen az országúton a szántóföldre.

Csillogó szárnyát nagyvidá- man lengeti föl-le egy szerelmes légypár az ablakban.

latot, csak rágja, rágja, utána abbahagyja az evést, villogó bicskáját visszacsúsztatja tok. jába s előkotorássza pénzét a tarisznyából. Sokáig tart ez, s amikor végül is befejezi, kiválasztja a többi pénz közül a menetjegy árát s azt rögvest odanyújtja a fiának e szavakkal:

— Nekem már nem kell. Azt mondták, hogy fölösleges. Ha föltámogatnál a vonatra, az emberek úgy mutogatnának rám, mint betegre, mint aki megy haza meghalni.

WWazaérkezvén, még sokáig, néhány óra hosszat kínlódik az öreg. Tudják, hogy vészesen közeleg a végzete. Felesége kérésére eljött a pap is, ott üldögél a tavaszéji kunyhóban és várja a többiekkel, mikor hal meg vagy mikor tér eszméletre az apa annyira, hogy hallani lehessen a szavát s lepihenni.

Éjfél tájban az apa végre mocorogni kezd. A pap föláll, s hogy a homályban jobban lássa a haldoklót, az ágya fölé hajol s megkérdi, hogy a gazda ráismer-e?

Egy pillanatra csend támad. Aztán az apa — bár rá tudott ismerni a papra — befordul a fái felé s eképp mordul föl:

— Lassacskán minden csavargót megismerek.

A pap döbbenetében megtorpan, s elhallgat. Töprengő arcán látszik, hogy valami hatásosat akar mondani.

A fiú és az anya — az apa két oldalán szégyenkezve — megpróbál valami magyaráa kúthoz, mint hajdanán, s hogyan vág le kaszájával tizenkét rendet, beteges siet- , séggel, még fiatalembereket is megszégyenítő iramban.

Eme emlékképeinek ereje még fájdalmait is csillapítja; úgy, hogy elszunnyad utolsó útján s csak akkor ébred föl, amikor megérkeznek.

Az orvos mindjárt észre** veszi, hogy túl későn jött a beteg, le sem vetkezteti, nehogy gyötörje őt és önmagát. Percnyi vizsgálat után félhangosan odaszól a fiúnak:

— A kórházban nincs hely. Itt sem tudunk segíteni már. Vidd haza gyorsan — meghalni.

Ezt mondván, már siet is el másik beteghez.

Az apa kíváncsian várta a röpke vizsgálat eredményét, de nem hallotta, amit az orvos mondott. Megkérdi tehát a fiútól, de az tapintatosan kertel:

— Az rendeltetett el, hogy otthon haljál meg.

Az apa csak töpreng tovább. Mereven bámul maga elé, átkozva minden röpke látogatást.

Egyszer csak megkérat a fiától:

— Hol van az ét eles tarisznyám?

A fiú felnyitja a tarisznyát, s az apa előkotorja abból a kenyeret, előbb levág egy szeletet. aztán apró darabokra vagdalja azt, majd saját homlokára csap haragosan, s leroskad a fia mellé s falatozni kérd szótlanul.

Sokáig rágicsál néhány falódnak és rabolnak, mint az örökösök.

Az apa rekedtes hangja mindgyakrabban rezdül meg, lélegeznie is kell. Nem folytatja már a vitát. El sem tudná mondani mindazt, amit gondol.

Másnap a fájdalmai súlyosbodnak. Nem jajgat, de a fű* egészen világosan látja szenvedését. S gyermeki szívébe bele-belenyilal a tehetetlen szánalom.

Egyszer csak, apai engedetem nélkül, megkéri az anyját, hogy rakjon elemózsiát a nyírhéjtarisznyába, fogja be a lovat; egyértelműen, hangosan beszél, hangjai hallatára büszke mosoly csillan fel az apa szájszögletében: sajátmagára ismer a fiában — olyan a hanglejtése, mint amilyen az övé volt férfikora derekán, ereje teljében. Az apa egy árva szót sem szól.

• így hajtanak el az illatos tavaszi erdőn keresztül az állomásra.

A vonatozás hatórás, az apának tehát van ideje megfontolni egyet-mást. Amióta csak eszét tudja, sohasem volt ilyen sok munkátlan ideje. Most töpreng meg töpreng, s lassanként rájön arra, hogy ő ugyan nem szól, bár megeshetek, hogy meg is gyógyul. Végül is abba a hitbe ringatja magát, hogy meg fog gyógyulni.

Szemét lehunyva elképzeli, hogyan fáradozik és serénykedik még mindig, hogyan engedelmeskednek az aratózsákok izmos vállainak, hogyan jár még egyedül vízért