Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
m 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iSfil Sprite í@ÁPRILIS 15: SZABAD AFRIKA NAPJA cAfzikai néger népköJtéizet A késlekedő kedveshez Galle, Kelet-Afrika Az oroszlán, Szigováda felől — Ne jöjj, fogára kerülsz; Ne szaporázd te lépteidet, De el ne maradj, — vágyom utánad! 0, édes, édes. Te óriás, egér elöl menekülsz. Amíg csak élsz, siratlak, — Ha meghalsz, nem hallasz engem soha többé. Ami folyik, az a víz, Ami merít belőle, mi az? Ami hull, az a könny, Ami fölindit engemet. mi az? Ami esőzik: isten, A felhő, az csak árnyék. Ami .sír, az a szív, A könny, az csak árnyék. Roldog a lúd, Meg nem fullad soha. , Isten vagy te, bizony, Szíved vágyat nem ismer. Fordította: Nemes Nagy Agnes A VÉN CSAVARGÓ Szomáliföld, Kelet-Äfrika Botra támaszkodván, mint nyomorék bicegek be, Egykor megerőltetés nélkül végeztem a közös imagyakorlatokat. Akkor törzsem népes volt, mint csillag az égen, Ma belőlük tíz ember sem él! Elhagytam a törzsem, s minden rokonamat, elrúgtam a pénzt. Könnyű lemosni a harci mázt, de másíthatatlan a . bőrszín. Bujdosván idegenben elvesztem rangom s nevem is. Nem ínyemre való erkölcsöt tanulék, mert úgy akarta az Isten. Minden nőt, ki magát ma selyemszallagokkal cicomázza, Megajándékoztam valaha, mert úgy akarta az ördög. Fordította: Jékely Zoltán TOGÓI PANASZDAL Oda a szép játszótér menthetetlenül. Oda a víg játékok, oda mindörökre. Fiatal sűrű erdőnk hamar pusztaság lesz. Szépséges városunk sivó sivatag már. Csinos kis házaink sivó sivatag már. 2. Nem akarom, hogy eltemessen a sírásó Csak a lábamat hántolja el, keblemet hagyja szabadon! Ha eljönnek, véreim had lássák arcomat. Nem ünnepélyre dong a dob. — Nehéz az élet! Nehéz az élet! — dobolja most , dobunk. — Nehéz az élet! Nehéz az élet! — dobolja szüntelen. Fordította: Dudás Kálmán HALOTTSIRATÓ ÉS BOSSZÚÉNEK Énekelik az elesettek özvegyei, Szomáli földön, Kelet-Afrikában. ó All, atyádnak, Geldnek halálát akarom elsiratni! Gyakran felébredek éjjel, tapogatózom utána az ágyon. Hatalmas volt, mint a strucc, s egy csapás mégis leterítette. Warsama erős karjait is keselyűk tépdesik immár. A fehér pajzsos Mohammed porba hanyatlott, Mohammed Golhalel odaveszett a bozótba, Hersit lefejezték — vezéreinket vesztettük el! Azóta sokszor és hosszasan ült már tanácsot a törzs, s hosszú ideje már, hogy az ellenség megfosztott legjobbjainktóL Fogjatok össze, még ma szálljatok harcba! csak a vének tétováznak! Még ma este fölzúghat ajkatokon a harci kiáltás. Férfiak! hadra szomjas a hős, a harcosok háborognak! Férfiak! hogyha győzünk, vágjátok le elsőnek a vezéreket, szabjátok őket darabokra, űvöltsetek mint • pogány gallák! Ó mennyi de mennyi harcosunk hiányzik a fák árnyéka alól, • és akit átdöf a lándzsa, az asszonyok azt hiába várják. Szálljatok harcba hát, vagy hagyjátok abba a hetvenkedést s hiú szavakat! Fordította: Rónay György „Minden sorában ott dobog Afrika szíve...“ ősi szenegáli mondás szerint az asszony a Föld legszebb gyümölcse. Olyan volt 6 is, Marcelle, Afrika lánya, amint ott állt a színpadon kitárt karokkal, tűzpiros ruhában, mint egy éretthúsú, szép gyümölcs. De talán még jobban hasonlított valami körülöttünk tereferélt a többi művész: Gobbi Hilda, Szantpál Monika, Horváth Pál, Krasznai János és Benjamin Onyango. ő fiatal néger diák, egy éve él fővárosunkban. Orvosnak készül, de nagy örömmel vesz részt az együttes vidéki útjain is. Mesélte, hogy eddig tizenkét helyen jártak e zenés- irodalmi összeállítással. Székesfehérvárott volt a bemutató, de előadták a budapesti Kossuth Klubban, aztán Győrött, Debrecenben, Makón és és... — Kedves, idegen kiejtéssel sorolta a városokat. Marcelle Martiuique Benjamin Onyango különleges, buja délszaki virághoz. Dél hevét, a fekete Afrika életét varázsolták elő Marcelle Martinique néger énekesnő dalai, Benjamin Onyango ősi, néger énekei. Az összekötőszöveg írója, Békés István nagyon ügyesen tálalta a közönség elé a „feketék” életét Jól Illettek ebbe a keretbe a mesék, versek, amelyek fővárosi művészeink hangján az ősi és a modem Afrikáról, szóltak a martfűi hallgatóknak szerda este. Az „Afrika dalai” című irodalmi est szünetében autogram-kérők vonultak az öltözőkhöz. Mi is velük tar— Mindenfelé nagy siker volt — szólt közbe Mar- ceüle. Jól beszéli nyelvűnket évek óta Budapestien él. A műsor második részében Lumumba vers is szerepelt Meglepetés a közönségnek. Sokan nem tudják, hogy Lumumba költő volt — Engem is meglepett —* jegyezte meg Gobbi Hilda. — Én sem tudtam ezt De nagyon szép a vers és igaz. Minden sorában ott dobog Afrika szíve. — A mai, szabadság- harcos Afrikáé, a tottunk. Miközben Marcelle egy noteszlapra írta üdvözletét a Néplap olvasóinak, Szöveg: Rónai Fotó: Csikós Bemard Dodiét A VALLOMÁS Bemard Dadie Elefánt- csont Part-1 festő és Író. isic-ban született Asslníe- ben. Leghíresebb műve: „La pagne noir" (A fekete kötő). — Elmondok egy történetet. — Hallgatjuk. — Kouassi meghalt. Aznap este egy puskalövés, mely nyugatról jött, a földre terítette, éppen akkor, mikír a folyóparton a fürdőbe lépett. Mindenki Akára gyanakodott, csakhogy erről senki se mert beszélni, egyszerűen azért, mert hatalmas, gazdag, nagy és erős ember volt. Próbálnátok csak azt mondani valamelyik előkelőségnek, hogy gyilkos! — a többi elő- kelőséaek elevenen nyúznának meg benneteket, hogy eltüntessék a testületüket ért sértést. E társaság tagjai gondosan n jtegetik gonosz- tetteik^'. — Tudjuk. — És ha valaki hatalmas, még a jövő fátylát is felleb- bentheti! •— Van elég koldus! “ Az előkelő Aka is ezt tette, mikor Cidjóhoz ment. A jós teldobta, majd újra feldobta kövecskéit, összekavarta,' kivett egyet, ajká- h— -He, homlokával érintette. mn*d csészébe hehiezte és fözönétte. Kinvv itatta a lábát, köténvét combiéra terítette. aztán Akára tekintett és lau szólt: , — Bűnt követtél el, hogy szabadon lophass ... — Bűnt, hogy lophassak? — Igen. — Nem viccelsz? — Nem. — Ugyan mit lopnék? ;— Nem tudom, de bűnt cselekedtél, hogy lophass. — Elég az ostobaságból, hé! — ismersz! — Nagyon is ahhoz, hogy neked hazudjak. Haragudj a kövecskékre. Én csak a magyarázó vagyok. A tanácskérő Aka elköszönt a jóstól, akit bolondnak tartott. Valóban bűnt követne el, hogy lophasson? — hiszen gazdag és hatalmas. Ezt mindenki tudja. Két asz- szonya van, hat gyereke, három, ültetvénye, ahonnét kakaó, banán, kávé, narancs, bors, gomba, batáta, bab, cukornád ... minden terem. — Nincs szüksége semmire .., mindenki tudja... Arany?... abból is marékszámra van. Nos?... Nem, ez az öreg félrebeszélt. Megtörténik az ilyesmi. Az istenek, ha tréfás kedvükben vannak., közvetítőiket, a jósokat félrevezetik, azok vedia mindenfélét összefecsegnek, ami csak eszükbe jut. ■— Oh, a nagy hazudozók! — ilyen az élet! — Hónapok múltak... — Emberek és asszonyok hullottak el A espesemők nőttek és a lányok férjhez mentek, anyák lettek. Egyesek elvándoroltak, mások viszont akiket már halottnak hittek, egyszer csak visszatértek. A felserdült lánykák közt volt Márnán is. Aka annyira megszerette, hogy feleségül vette volna, ha már előbb meg nem szerzi magának a törzs főnöke, mivel kettőjük között: bizonyos vonzalom is kifejlődött, amit szerelemmé érleltek Kouassi főnök ékszerei és kendőcskéi. Az előkelő Aka állandóan ott settenkedett a főnök háza körül és sóvárgott Manzan után, aki napról napra szebb lett — Oh, ezek az asszonyok! — De a törzsfőnök mindinkább pocakosodott. Pedig Aka már a halálát kívánta. A főnök azonban makacsko- dott: mindenáron élni akart és mind nagyobb pocakot eresztett. A gyilkosság gondolata előbb lopakodva Wtt majd el-elfutott, s visszatért, végül egészen megszállta Akát. Ezen az estén felkapaszkodott egy fára. Már félórája várt. A nap olyan hirtelen hullott le. mint a repülő madár az iinves vadász nyilától. Enyezpr csak az ösvény fordulójánál, m§lv a vízparthoz vezetett, füstölgő fáklya tűnt föl a beállt sötétségben. A puska csövével pontosan követte, néhány percig visszafojtotta lélegzetét, megnyomta a ravaszt, a golyó kirepült és a fáklya kört rajzolt a levegőbe, mielőtt földre zuhant. Legyőzte hát Kouassit! Szájról szájra jártak a magyarázatok: Az öreg főnököt szépen és jól elintézték! De ki? A faluban csak hat embernek volt puskája, a hat gazdagnak és előkelőnek. Az óvatosság hallgatást, parancsolt. Íny hát a gondviselésre bízatott a bűn megtorlása. A tiszteletadás viszont azt parancsolta, hogy több-kevesebb lelkesedéssel táncoljanak és igyanak. Befejeződtek a gyászszertartások anélkül, hogy bárki is tudakolta volna a véres lombok titkát. Az élet a rendes mederbe tért: a gyermekek játszadoztak, a felnőttek dolgaikhoz láttaki a terményt csűrbe rakták, a zsizsik rágcsálta a kukoricát, új rizsföldeket telepítettek — a pénz vedia jött is. ment is. Aka, mikor trónra lépett, örökölte az asszonyokat ét a hatalom jelképe szerint most már ö is fürödhetett fáklyafénynél. Hónapok,' s évek — esős és napos évszakok váltakoztak az ember földjén, — jelezve a csillagok forgását. A betegségek: szamárhurut, reuma, idegroham, ' lepra, bnrbaj. őrület, sárgaság egyszerre, vagy felváltva jótéteményként ’lecsaptak az em- bersűrűbe. Egyiket elragadták, a másikat megjelölték. És az élet ment tovább öröm- tam-támíaival és bánat-tamtamjával reggeltől estig a mozsártörők döngölőinek tompa ütemére. A gyerekek tanulták a harci mesterségé és n halászatot, a mamák oktatták a siratás művészetét, meg a törzsi történeteket, no, meg az ősi beszéd mondatait, amit egy nemzedék már a nyugat csodálatába esve, elhagyott. A falu dalolt, sírt, kacagott, táncolt az alkalmak és események szerint. Csák Aka nem vojt nyugodt. Igazat mondott a jós. Gyilkolt — nemcsak megölt egy embert — és lopott is. Lopott egy asszonyt minden gazdagsága és minden hatalma, minden aranya ellenére. — A szerelem őrültté tette. Ebből van a baj. Manzannak mindig több napot szentelt a többi hitves rovására és kedvence esténként fáklyával a kezében el- kísérgette a fürdőhöz. Ezen az estén vigyázatlanságból-e, vagy csak játékból, férje feje fölé emelte a füstölgő fáklyát. Aka megremegett... elkapta a fáklyát és -lábaivr' eltaposta: „Ne ölj meo engem, ahogy én a te első férjedetf4 Manzan megdöbbent, A szél elsusogta a vallomást a fészkére siető fecskének — a fecske még rábízta a pálmaligetre, melyen a szövőmadarak szenderegtek. A papagáj elkapta e párbeszédet és egész éjjel nem aludt, csak e szörnyű ténnyel foglalkozott. A szél és a fecske folytatta ugyan útját, de a szövőmadarak megváltoztatták elcsépelt nótájukat. Már nem csevegés volt a daluk, hanem valami panaszféle. melyből szavak buggyantak elő: fáklya... fürdő.,, puska... lopás.., asszony... bitorlás., trón... .gyilkos... A bagoly aztán elvakulva a túl korán érkező napfénytől, haragjában kíméletlenül kikiabálta a dolgokat. így történt, hogy az emberek megtudták az előkelő Álca vétkét. Azt hiszitek, hogy el is hitték? Miért ne? Eh, semmiképp sem! Ostobasággal vádolták a madarakat ... mert Aka erős volt. hatalmas, napsi és... gazdag. Fordította: Kullfay Gyula Szívélyes üdvözlet a Néplap olvasóinak.
