Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. április 16. Levelezőink írják a világraszóló eseményről A szenzációs hír Karcagon, a nagy nap délelőttjén soha nem tapasztalt lázba hozta a szerzációs hír az embereket. Mindenki arról beszélt; mily nagyszerű, hogy a szovjet tudomány és tehnika megvalósította az ember űrutazásának lehetőségét. ' A ' rádió rendkívüli közleményei után a kedélyek még le sem csillapodtak, ú.iabb űr-hír örvendeztette meg a karca"- ’- t. Az űrhajó utasával együtt szerencsésen földet ért az előre meghatározott helyen. . Iski Lajos Négyezer facsemete Gagarin tiszteletére Tiszaderzsen is lelkesen és örömmel hallgatták a híreket. A 184. számú József Attila Úttörőcsapat és az Új Barázda Tsz KISZ-szervezete méltóan akarta ünnepelni a szovjet tudomány világraszóló győzelmét és a szovjet ember: Gagarin őrnagy nagyszerű hőstettét. Mikor e nagyszerű eseményről tudomást szereztek a fiatalok, elhatározták, hogy a nagy nap délutánján társadalmi munkában négyezer facsemetét ültetnek el községük határában. Elhatározásukat valóra is váltották. • Ambrus Erzsébet rajvezető Gratulálunk Gagarin őrnagynak A tavaszi szünidő után az első tanítási napon izgatottan foglaltuk el helyeinket az iskola padjaiban. A tisza- földvári gimnázium tanulóit nemcsak a viszontlátás öröme fűtötte, hanem valami más. Hozzánk is eljutott a világot bejáró hír, a szovjet tudósok óriási sikere. A szünetekben csoportokba verődve tárgyaltuk a nagy eseményt. Egyszerre mindenki fizikus lett. Versenyeztünk, melyikünk tud több adatot az űrhajóról, utasáról, jelentőségéről. Iskolánk KISZ-szervezete röpgyűlést hívott össze, melyen elhatároztuk, hogy üdvözlő táviratot küldünk Gagarin elvtársnak. Mi. a jövendő űrutasai szívből gratulálunk a szovjet tudósok nagyszerű sikeréhez, s igyekszünk úgy tanulni, hogy méltóak legyünk a szociális,- ta tábor tagjaihoz. Sodrai Dóra Kisújszállás r a társadalmi munka városa (Tudósítónktól.) Kisújszállás társadalmi munkásai március folyamán derekasan kitettek magukért Kétszázötven kisúji a Város több utcájában ezerkétszáz akác-su hangot ültetett el. . A vízvezetéképítésben legszebben a Kígyó utcaiak ha ladtak; huszonnyolcán 150 méter hosszan ásták ki a csatorna árkát SZaszkó István és Oláh István, az Ady Tsz két gazdája tíz utcában, ötvenezernél több négyzetméteren végzett gépi munkát az úttest simításán. A társadalmi munka szervezésében lelkes, eredményes munkát végzett dr. Borók Imre, továbbá Szegő László nyugdíjas tsz-tag és Éri László nyugdíjas vasutas. Az önkéntes munkát ma már a városi tanács vette kezébe; s annak legjobb irányítása érdekében — a „Virágzó, szocialista községért, városért" mozgalom keretében — éves programot dolgozott ki. — JASZKISÉREN az fmsz cukrászdát 150 000 forintos kötséggel kibővítik és új asztalokkal. székekkel rendezik be. A kedvelt szórakozóhely alakítását a tervek szerint még ebben a félévben befejezik. Eltűnt énekkarok nyomában n. Lapunk március 22-i számában foglalkoztunk azzal a problémával: mi az oka a megyei énekkari kultúra visszaesésének. Megírtuk, hogy három riportból álló sorozatban számolunk be, mi is a helyzet a megye „elveszett”, azaz megszűnt énekkarai körül. Tiszafüred után rpost a megyei énekkultúra egy másik régi fellegvárába látogattunk el: Jászárokszállásra. A művelődési házban új ember fogad. Faragó Tibor alig egy hónapja vette át az eddig nem túlságosán jól működő művelődési ház vezetését. Egy csomó jól összeállított, de alig megvalósított munkatervet örökölt., Ezekben szó esett az énekkarról is. — Nemcsak a művelődési ház vezetőségének kell törődnie az énekkarral, hanem egy sor más szervnek is. A tanács például nemrégiben hozott határozatot arról, hogy megfelelő énektanárt keressünk és elevenítsük fél az egykor virágzó dalos-életet. A határozat azonban még egyelőre csak papíron van — mondja Faragó Tibor. Miért? Ez érdekelne minket és tájékoztatást kérünk az eddigi helyzetről. — Az ipartestület volt a dalos megmozdulások központja. Énekkaruk jól működött addig, amíg Fekete László, majd Móczár Sándor vezették. Azonban mindketten elköltöztek a községből és az énekkar gazda nélkül maradt. Volt egy vegyeskar is, az úgynevezett Cecilia-kó- rus. az ugyan egyházi jellegű volt. de világi műsorokat is adott. Tagjai — természetesen új alapokon — könnyen mozgósíthatók lennének az új énekkarba. Ezután Faragó elvtárs bezárta az irodát és átsétáltunk a helyi cipész ktsz üzemházába, ahol Kaszab Zoltánnal, a szövetkezeti bizottság elnökével, a dal leglelkesebb hívével folytattunk tanácskozást. A zömök, élénk arcú ember valósággal felragyogott, amikor megtudta, miről lesz szó. — Vegyeskart kell alakítani — ajánlotta nyomban. — Vegyeskart, mert ehhez adott az anyag. Elsősorban a régi dalosgárdára gondolok. Közülük sok dolgozik itt a ktsz-ben és már több gyűlésen hivatalosan is kérték az énekkar megalakítását. Aztán itt vannak a kiszesek akik ha ez lesz a társadalmi munkáiuk, szívesen vállalkoznak a részvételre. A pedagógusok és a pedagógusnők közül is reméljük, jóné- hányat be lehet vonni. (A mintegy száz pedagógusból bizony elég kevesen végeznek valamiféle társadalmi munkát. Itt lenne az ideje, hogy ők is megmutassák: szeretik ,a kultúrát.) — Úgy hallottuk, nehézségek vannak a vezető személyének megválasztásánál — vetjük közbe. Ez is megoldható — vágják rá szinte egyszerre. — Van egy nagyon jó neda- gógusunk, Melegh B. Mária, aki jólműködő gyermekkórust hozott létre. Elég erélyes egyén*-''" kar vezető lenne belőle. A szervezést meg elvállalom én, ha más nem akad, — mqndotta Kaszab Zoltán. Rövidesen az is kiderül, hogy az anyagi feltételek megteremtése sem lenne probléma. A művelődési ház a szakkörvezetői díjat, a KI- SZÖV a kották költségeit tudná viselni. Helyiséget szívesen ad akár a művelődési ház, akár a szövetkezet. Melegh É. Máriával nem tudtunk beszélni, így csak annyit állapíthattunk meg, hogy lelkes egyéniség és a községben népszerű. úgy gondoljuk, Já-zirok- szálláson nem lesz nehéz feleleveníteni a dalos hagyományokat. Harangozó Gyula, Asztalos Gyula, és a többi régi dalos szívesen áll csatasorba, hogy a fiatalokkal. vállvetve felvirágoztassa a régi, híres árokszállási énekkultúrát. H. T. Muhi Eszter palántái Mielőtt megírtam volna ezt a riportot, több ismerősömnek szóban is elmeséltem témáját. Tisztelet a kivételnek, nem hitték eL Nem érezték „tipikusnak”, vagy önmagukból indultak ki? Nem tudón.. De hogy a történet igaz, ahhoz semmi kétség nem fér. * > A főhőshöz vezető utam első állomása a kőtelki Ezüstkalász Tsz irodája volt. Gu- zsi János elnökhelyettes és párttitkár a szövetkezetben, tőle kérdeztem meg először: milyen lány is Muhi Eszter? • — Csak a legjobbat mondhatom róla. Olyan, mint a többi. Ugyanúgy él, dolgozik. Kislánykora óta ismerjük, szeretjük. Már kislány kora óta ismerik Esztert a faluban. Itt nőtt fel, itt szerzett barátnőket, jó ismerősöket, itt ismer mindenkit ő is. Érthető, hisz édesapja, a húsz esztendeje K telken dolgozó orvos, a falu egyik tekintélyes embere. Ö is szereti ezt a népet, hisz világéletében köztük élt. Eszter pedig — mint sok más kőtelki lány — a nyolcadik után tovább tanult. A Törökszentmiklósi Gimnáziumba iratkozott be, ahol tavaly érettségizett. Négyessel „ért”, s akkor úgy gondolta, ezután is ilyen „símán” vezet előre további életútja. Mivel megszerette a paraszti munkát kislány kora óta, kézenfekvőnek érezte a választást: tovább tanulni a debreceni Mezőgazdasági Akadémián. — Helyszűke miatt nem vettek fel — mondja egyszerűen. De hangjában nyoma sincs az ilyenkor oly sokszor tapasztalt siránkozásnak, elkeseredésnek, nemegyszer vádló hangsúlynak. — Szüleim azt mondták: csináld, ha kedved tartja — mármint a paraszti munkát. —• Mehettem volna óvónőnek, esetleg adminisztratív vagy más „könnyebb, megfelelőbb“ munkakörbe. Az Ezüstkalászba is először irodai munkára vettek fel. Mást választottam. Én ezt szeretem: a szabadlevegőt. Az egyik melegágy mellé invitál, melyben zöldéinek a szép paprikapalánták. — Nézze, milyen gyönyörűek és nemsokára már kiültethetjük. Előre mutat. — Oda! Csak az a baj, hogy tavasszal tudtuk felszántani a kertészetet, most meg hiányzik az eső. így hát először megöntözzük a földet, elboronáljuk, s • természetesen műtrágyázzuk. Abba aztán mehet a paradicsom, paprika, káposzta, karalábé és a többi palánta. Szakszerűen magyaráz, egy agronómus sem tudná különben. Szemmelláthatólag boldog, hogy erről beszélhet. De azért megkockáztatom. — És ezután? Mármint a további tervei? Kapásból válaszol. — Tanulni! Most Gödöllőre jelentkezem, az Agrártudományi Egyetemre. Vagy tejipari szakra, vagy általános agrármérnökire. Valamelyik majd csak sikerül! — S utána? — Ha egy mód van rá, visszajövök Kőtelekre. Legszívesebben ide az Ezüstkalászba. Közben dolgozik, hogy gyűljön a munkaegység. — Mennyit keresett tavaly? Arcára bizonytalan, szinte kislányos mosoly üL — Nem is tudom ... Anyukám vette át ... A cukrot is, meg a fejadagot és a p' zt. Tavaly október 13-án le'tem tsz tag — 113 munkaegységet szereztem. Több mint háromezer forintot kaptam készpénzben. — És most? — Körülbelül hetven munkaegységem már van. De ne felejtse el: két hétig tejkezelő tanfolyamon voltam! — Gondolom, sokat tanult ... — Valóban. De itthon talán még jobb lett volna. Rengeteg munka volt, és a Gálja ... Elcsodálkozom. — Gálja? — Persze, ezt nem is tudhatja. Az ő szerepét játszottam volna a „Gazdag fele- ség”-ben. Tudja, abban a vígjátékban, amit Ilf és Petrov írt. Szomorkásán mondja. — Azt mondják, nagy siker volt a bemutatón. Sajnálom, hogy nem lehettem itthon. — Szórakozás? — Van elég. Szervezőtitkár vagyok a községi KISZ alapszervezetben. Aztán a tánc, a sport: ping-pong, röplabda, atlétika, a fiúknak a futball. A kézilabda csapatot most szervezzük. — Mi lesz a délutáni programja? — Ma hamarabb befejezzük a palántalocsolást. Háromkor az egész munkacsapat menyasszonynézőbe megy. Három esküvő is lesz most szombaton. Szülei felől kérdem. Hogy ők mit szólnak ahhoz, hogy lányuk tsz-tag lett? — Semmit. Azt mondták, ahhoz kezdek, amihez kedvem tartja. Nekem ehhez van kedvem. Mikor elbúcsúztunk, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha elgondolkodnának azok a szülők is Muhi doktorék nevelési elvein, akik abban vélik biztosítottnak látni gyermekeik jövőjét, ha legalábbis íróasztalos, pantallós vagy fehérköpenyes „urat” nevelnek belőlük. Bubor Gyula Az első brigád Az 51-es Autóközlekedési Vállalatnál Pálinkás Lajos autóbusz gépkocsivezető brigádja elnyerte a szocialista munkabrigád címet A brigád egy félév alatt 12 575 liter üzemanyagot takarított meg. Az egy futójavításra eső kilométert gépkocsinként 2623 kilométerrel növelte. A brigád Fehér Géza gépkocsi- vezetőnek Szandaszöllősön családi házat épít Azután egy másik brigádtagnak építenek házat. Az első szocialista munkabrigád tagjai elhatározták, hogy csoportjukat a munkaközben meghalt Takács Vendel gépkocsivezetőről nevezik el 102.5 százalékra teljesítette első negyedévi tervét a könnyűipar A gyárakból a Könnyűipari Minisztériumba beérkezett előzetes jelentések szerint a könnyűipar jól kezdte ötéves tervünk első negyedét: termelési programját 102,5 százalékra teljesítette. Az átlagnál nagyobb mértékű a tervtúlteljesítés a pamut-, a rost-, a gyapjú-, a bútor-, a papír- és nyomdaiparban — elsősorban az alapanyagok, az exporttermékek készítését igyekeztek fokozni. Néhány tizedszázaléknyi elmaradással számolnak a rövidáru- és ruhaiparban. A minisztériumhoz tartozó gépgyártó és javító vállalatok pedig előreláthatólag 2—3 százalékkal maradnak el tervüktől. Az elmúlt három hónapban a könnyűiparban ütemesebb volt a munka, mint az előző évek hasonló időszakában. Első alkalommal fordult elő, hogy a decemberihez mérten januárban nem esett vissza a termelés. Az egy főre jutó termelés egy év alatt csaknem 10 százalékkal nőtt. A termelékenység 6,4 százalékkal volt magasabb, mint I960 első negyedében. (MTI) FELHÍVÁS a munkás életmód hagyo^ mányainak első országos gyüjtőpály ázat ára A Legújabbkori Történeti Múzeum és a Szakszervezetek Országos Tanácsa meghirdette a munkás életmód hagyományainak első országos gyüjtőpályá- zatát. Célja a magyar munkás- osztály életkörülményeire vonatkozó helyi adatok összegyűjtése. A pályázaton nem hivatásos történészek vehetnek részt, elsősorban üzemi, fizikai és szellemi dolgozó vagy csoportok, olyan pályamunkákkal, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg, s eredeti helyszínt gyűjtést vagy személyes élményanyagot tartalmaznak. A pályamunkák magukban foglalhatnak a munkásság életkörülményeire (lakásviszonyok, táplálkozás, öltözködés, helyi munkásszokások, dalok, mesék, elbeszélések, — munkásköltemények, munkásünnepek, munkástemetkezések, stb.) munkaviszonyaira és munkakörülményeire (vápdorlás, munkahely és tanulóévek, női és gyermekmunka, szakmai szokások és hagyományok, egyes szakmák speciális szókincse, stb.) vonatkozó helyt gyűjtést, vagy személyes élményanyagot. Ezenkívül tartalmazhatnak egyes szakmák, gyárak, üzemek történetével, valamint szakmai szervezkedésekkel, helyi, üzemi és gyárt munkás- mozgalommal kapcsolatos adatokat. A pályázók munkájukhoz csatolhatnak eredeti fényképeket, dokumentumokat, rajzokat, sajátos felszerelési tárgyakat. A pályázat Időben felöleli hazánk leg- újabbkori történetét, s a közvetlenül megelőző időszakot az 1840- es évektől 1945-ig. Egy részvevő több pályamunkát is beküldhet. A beküldés határideje 1961. október 1. A pályamunkákon fel kell tüntetni a beküldő nevét, foglalkozását, lakcímét, valamint — gyűjtés esetén — az adatszolgáltató személy adatait. A pályadíjak a következők: nagy-díj 2000 forint, 1 díj 1200, 2. díj 800, 3. díj 400, 4. díj 250 forint. A nem’ díjazott, de dicséretre érdemes pályamunkák beküldőit könyvjutalomban részesítik. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők a Legújabbkori Történeti Múzeum adattáránál (Budapest, 5., József Nádor tér 7. Telefon: 380—525) kaphatnak. _ (MTI).