Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

^VéfUujt A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XII. évfolyam, 79. szám. Ara 1 Forint 196L április 2, vasárnap. Történelmi tanulságok Április 4-e nemcsak évfor­duló, de tanulságokkal teli ünnep is. Felszabadulásunk ténye és körülményei igen nagy történelmi igazságot bi­zonyítanak. Igazolják, hogy az elnyomott népek nemzeti felszabadulásának, az elnyo­mott osztályok forradalmi harca sikerének egyetlen le­hetséges útja van: a nemzet­közi Összefogás. Bizonyítja ezt az egész ma­gyar történelem, a magyar nép szabadságküzdelmének, a magyar dolgozók forradalmi harcainak tapasztalata. A ta­vaszi ünnepek sorrendje, az évfordulók egymásutánja szinte kötelez arra, hogy év­ről évre végigéljük és végig­gondoljuk e tanulságokat. Népünk évezredes múltjának legnagyobb sorsfordulóira — majd a történelmi harc be­tetőzésére emlékezünk már­cius 15-én, 21-én, illetve áp­rilis 4-én. Legyen bármilyen az időjá­rás, március 15-e minden évben az első tavaszi napok egyikének számít. Lehet, hogy a nap még sápadtan, bátorta­lanul süt, de a szívekben melegség támad, amikor a friss szél lengette lobogók lát­tán felidéződik 1848—49 szel­leme. Ez volt az első nagy történelmi kísérlete a magyar népnek arra, hogy a nemzeti függetlenséggel együtt kivív­ja az elnyomott osztályok demokratikus szabadságjogait is, hogy együtt számoljon le a feudális nemesi reakció és az osztrák császári ház középko­ri zsamokuralmával. A nagy forradalmi meg­mozdulás vereséget szenve­dett, mert a reakciós uralko­dó osztály idegen hatalmak túlerejére támaszkodhatott a nép forradalmi harcával szemben. Néhány nap után újra zászlók jelennek meg a há­zak falain. Üjra egymásmel­lért a piros-fehér-zöld és a vörös lobogó. Március 15-én a két zászló azt jelentette, hogy a magyar nemzeti sza­badságharc mellett népünk legjobbjai Petőfivel, a világ­szabadság harcosainak is val­lották magukat. Március 21- én már többet jelent a két zászló: azt, hogy a forradal­mi munkásosztály áll az el­nyomottak élén, s a kommu­nizmus vörös lobogója mel­lett a nemzeti zászlót is kéz­ben tartva, nemcsak a mun­kásosztály felszabadításáért, hanem az egész nemzet sza­badságáért és boldogulásáért vívja harcát. 1848-tól 1919-ig nagyot for­dult a történelem kereke.- Színre lépett és osztállyá szerveződött a magyar prole­tariátus. Elsőként követte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével pél- dátmutató orosz proletariá­tust, kezébe vette a hatal­mat. A proletárdiktatúra rö­vid, de dicsőséges fennállása után a Magyar Tanácsköztár­saság vereséget szenvedett a belső és külső reakció túlere­jével szemben. Mire tanít április 4-én március 15 és március 21 nagy tanúsága? Arra, hogy a reakciós uralkodó osztályok mindig szövetségre lépnek, ha az elnyomottak serege fel­kel és követeli jussát. S e reakciós „szent szövetségek” rendre elegendőnek bizonyul­tak a forradalmak leverésé­hez mindaddig, amíg az orosz proletariátus át nem törte a világkapitalizmus láncát A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében gyö­kerezik a magyar nép sza­badsága is, mert a szovjet csapatok úgy léptek hazánk területére, mint a proletár internacionalizmus katonái, a magyar nemzet függetlensé­gének helyreállítói. Április 4-e tanulság és bi­zonyíték arra, hogy a prole­tariátus nemzetközi összefo­gása erősebb a nemzetközi imperializmusnál, korunkban legyőzhetetlen erőt jelent A diadalmas szovjet csapatok, amelyek nemcsak hazájuk védelme, hanem egyben a nemzetközi proletariátus ügyéért is hullatták vérüket, szabadságot hoztak népünk­nek. Végleg és visszavonha­tatlanul. A szabadság birto­kában elindulhattunk a pro­letárforradalom útján, a szo­cialista társadalom megvaló­sításáért. Így lett egy évszázad for­radalmi harcainak betetőzése (Folytatás a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN; SOKATÍGÉRŐ TAVASZ KEZDETÉN Szolnok 1975-ben Kegyes csalók, ájtatos gengszterek TARKA OLDAL JÓ MUNKÁJUK JUTALMA A VÖRÖS VÁNDORZÁSZLÓ „A pártkongresszus útmutatása szerint dolgoztunk” Tegnap délután lelkes han­gú ünnepség zajlott le a martfűi Tisza Cipőgyár mű­velődési otthonában. Az üzem dolgozói ezalkalommal vették át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. Az ünnepségen megje­lent Földi László elvtárs, könnyűipari miniszterhelyet­tes Csákó Mihály elvtárs, a Bőr- és Cipőipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, Váczi Sándor elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, Nádas József elvtárs, a járási pártbizottság titkára, Gál Ti­bor elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Marton József elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Csákó Mihály elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Többek között arról szólt, hogy a cipőgyáriaknak ket­tős ünnep a mai. Köszöntik egyrészt hazánk felszabadulá­sának évfordulóját, másrészt ünnepelik a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­lajának elnyerését Elismerő­en szólt arról, hogy a terme­lési tervek túlszárnyalása mellett az üzem dolgozói je­■ Hazaérkezett a magyar küldöttség A varsói szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén résztvett magyar küldöttség Kádár Já­nosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt mány elnökének vezetésével szombaton délelőtt hazaér­kezett Budapestre. A delegációt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kál­lai Gyula, Marosán György és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Komócsin Zoltán, a Poli­tikai Bizottság póttagja, to­vábbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium több vezető munkatársa fo­gadta. Ott volt a fogadtatá­son V. I. Usztyinov, buda­pesti szovjet nagykövet és a szovjet nagykövetség több munkatársa is. (MTI) Palira József: Vázlat hídénítésről lentős mértékben bővitették gyártmányaik választékát, gondot fordítottak a műanya­gok nagyobbmérvű felhaszná­lására. Az eredmények a gaz­dasági vezetők, a mozgalmi szervek és a munkások kivá­ló teljesítményét bizonyítják. Ezután Csákó elvtárs arról beszélt, hogy a Tisza Cipő­gyár baleseti statisztikája sajnos, romlott. A jövőben nagyobb gondot kell fordíta­ni a munkavédelemre, mert az élüzem cím odaítélésénél fokozottabb mértékben ve­szik figyelembe a baleseti statisztika alakulását. Előfor­dulhat, hogy kisebb termés- eredményekkel olyan vállalat szerzi meg az élüzem címet, ahol nem lesz baleset. Csákó elvtárs a Szovjet­unió segítségének méltatásá­val és azzal a megállapítás­sal fejezte be beszédét, hogy a nép alkotásvágya csak a szabadság talaján tud teljes mértékben kibontakozni. Ezt bizonyítja a Tisza Cipőgyá­riak példája is. Az ünnepi beszéd után Csá­kó Mihály elvtárs átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Grosz István elvtársnak, a Tisza Ci­pőgyár igazgatójának. Ezután Grosz elvtárs emelkedett szó­lásra. — Elértük a legmagasabb kitüntetést, amit. termelési eredményei alapján egy üzem elérhet: megkaptuk a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Teljesítmé­nyünk nem pillanatnyi kiug­ró eredmény, kollektívánk most tizenötödszörre szerezte meg az élüzem címet. Ennek ellenére 1960 évi eredménye­ink igen figyelemre méltóak. 1959-hez képest 1185 000 pár lábbelivel termeltünk többet, s exporttermelésünk is több mint 500 000 párral haladta meg a bázis időszakét A ter­melékenységet párszámba mérve 8 százalékkal, értéké­ben mérve 16,7 százalékkal növeltük 1959-hez viszonyít­va. Mindezek alapján közel 80 millió’ forint nyereséget értünk el, s ebből 5 millió forintot osztottunk nyereség- részesedésként Befejezésként arról beszélt Grosz elvtárs, hogy most az első negyedévben a termelé­kenység, s a minőségszint ala­kulásában nem érték el a maguk elé tűzött szintet, s ha a tavalyihoz hasonló Jó eredményt akarnak elérni, fokozottabb munkára van szükség. Ezután került sor a kiváló dolgozó oklevelek & jelvé­nyek kiosztására, majd Földi László elvtárs miniszterhe­lyettes köszöntötte az üzem dolgozóit a vándorzászló el­nyerése alkalmából. Váczi Sándor elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára a megyei- és a járási pártbi­zottság üdvözletét tolmácsol­ta. Elismeréssel adózott a ci­pőgyári munkáskollektívának. Megemlítette, hogy nemcsak sok, hanem jő cipőt is gyár­tanak. Erre vall az is, hogy az üzem most is mintegy 30 országba exportálja termékét. Nagy dicsősége ez a cipőgyá­ri kollektívának. Befejezésül megemlítette, hogy a megyei pártbizottságnak meggyőződé­se: a Tisza Cipőgyár dolgozói sikerrel teljesítik az 1961. évi tervet is. (Folytatás a 2. oldalon). Szovjet küldöttség; érkezett hazánkba a felszabadulás 16. évfordulójára Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából szovjet küldöttség érkezett szombaton délelőtt Buda­pestre. A küldöttség vezetője A. D. Kirilenko, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek póttagja, az SZKP szverdlovszki területi bizott­ságának első titkára. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, So­mogyi Miklós, a SZOT elnö­ke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a bu­dapesti pártbizottság első tit­kára, valamint az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Mi­nisztertanácsnak számos tag­ja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. A küldöttséget Kiss Károly üdvözölte, melyre A. P. Kiri­lenko, a küldöttség vezetője Válaszolt: Tolmácsolta a Szovjetunió munkásosztálya, kolhozpa­rasztsága és értelmisége testvéri üdvözletét. Kirilenko beszédét a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek test­véri és megbonthatatlan ba­rátsága és a világbéke élteté­sével fejezte be, CMTIX

Next

/
Thumbnails
Contents