Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

196Í. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mi a cél: az összevonás, vagy a jobb munka? — Az Épületszerelő Vállalat helyzetéről — Ki lesz a győztes? Verseny Magyarország és Csehszlovákia legnagyobb cipőgyárai kozott Az Épületszerelő Vállalat idei felkészülése jónak mond­ható. Erre vall az is, hogy negyedévi tervét túlteljesí­tette. Remélhető tehát, hogy az idén kilábal mélypontjá­ról a vállalat, elkerüli a ta­valyi nagy veszteségeket. A negyedévi terv túlteljesí­tése azonban egymagában véve még nem kellő biztosí­ték erre. A vállalat dolgozói ugyanis igen kedvező körül­mények között kezdték az évet. Tizenhat áthúzódó be­ruházásuk volt, így az év elején is tudtak dolgozni. — Anyagbeszerzési gondjaik sem voltak. Ráadásul a lét­számtervet sem tartották be, több dolgozót foglalkoztattak a tervezettnél. Ebből, s nem amiből kellett volna: a ter­melékenység fokozásából adó­dott az előirányzatok túlszár­nyalása. Ezeket a tényeket, s a vál­lalati kollektíva szakmai hozzáértését figyelembe véve állíthatjuk: többre is képes az Épületszerelő Vállalat, — ha foganatosít néhány intéz­kedést. Tavaly például sok felesleges szervezőmunkát fejtettek ki. Az átadási jegy­zőkönyvekben feltüntetett hibák számontartására pél­dául kineveztek egy embert, — teljesen feleslegesen. A szocialista munkamorál azt követeli: a hibát — díjtala­nul — az javítsa ki, aki el­követte, az legyen felelős ér­te. Az idén el kell érni: olyan szervezést alakítsanak ki, ami legjobban megfelel a vállalat profiljának, hogy minden ember munkája va­lóban szükséges legyen, meg­legyen az értelme. Már említettük: baj van a létszámterv betartásával. — Ezen is változtatni kellene. Amíg a megengedettnél ma­gasabb létszámmal, s nem a termelékenység fokozását biztosító műszaki fejlesztési — szervezési intézkedésekkel akarják megoldani feladatai­kat. addig nem lesz rend a vállalatnál. Ehhez viszont arra volna szükség: a vállalat műszaki gárdájában teljes legyen az egyetértés, közös erővel mun­kálkodjanak a vállalat érde­kében. S mi a valóság? A közelmúltban több vezető be­osztású ember felmondott azért, mert a főmérnök meg­bízta őket különböző ügyek lebonyolításával, s mikor már megállapodtak az illeté­kes szervekkel, akkor a fő­mérnök másként intézkedett. Jogosan mondták ezek az emberek: ha semmiben sem valósíthatják meg önálló el­gondolásaikat, akkor miért van szükség építésvezetőre, s egyéb vezető beosztásnak számító funkcióra. A vállalat jövője elsősor­ban a műszaki gárda jó szer­vező és irányító munkájától függ. Ezért kell minden mű­szaki beosztásban dolgozónak becsületbeli kötelességeként a jó együttműködésre töre­kedni, minden léhető módon elérni, hogy az idén már ne több millió forint veszteség­gel zárjon a vállalat Néhányan azt tartják — és széliében hangoztatják, — hogy felesleges az Épület- szerelő Vállalat rendbesze- dése, hiszen úsvis összevon­ják más vállalattal. S mi a valóság? — Az, hogy az Épü­letszerelő Vállalat problé­máit semmiféle átszervezés nem oldhatja meg, — csak a jó munka, a jó műszaki elő­készítő és szervező tevékeny­ség segíthet De az aztán ha­tásosan. Eredményei már az idén jelentkezhetnek. Ezért az ottani műszaki gárdától joggal várják a munkások, ne a munkahelyváltoztatás gondolatával foglalkozzanak, hanem a vállalat mielőbbi rendbehozatalán, a tervek teljesítésén, a jó kereseti le­hetőségek megteremtésén munkálkodjanak. Mindehhez élénkebb poli­tikai munkára volna szük­ség. Az üzemi pártszervezet­nek sokkal jobb agitációs, szervező tevékenységet kelle­ne kifejtenie, valóban szá­mottevő erőként jelentkeznie. Bizonyára • többet tudna ten­ni a vállalat felsőbb szerve is. A 31 millió forint^ értékű idei munkakijelölésből ^ pél­dául még csak 11 millió fo­rint értékben kötötték meg a kivitelezési szerződést. A többi szerződés megkötése terv- és fedezethiány miatt késik. Több helyen szerződés nélkül dolgoznak az Épület- szerelő Vállalat munkásai. Mondani sem kell, hogy ez is gátolja a jobb eredmények elérését. Márpedig most min­dent e célnak kell aláren­delni. Lesz már községünknek is fürdője Egyszer csak a földvári „szigeten” azt vettük ész­re, hogy hatalmas acélváz emelkedik a magasba. Nagy volt, mint egy torony, mely szerte „tekintget” a világba. Sokszor megbámultuk estén­ként reflektorait, mely csodá­latosan festett a földvári éj­szakában. Rövidesen motorok zaja verte fel a falusi csendet. A fúrófej csikorogva hatolt mind mélyebben a földbe. Néha ellenkezett az öreg sár­golyó, de ilyenkor erősebben felbőgtek a motorok és le­győzték ellenállását Mi, a község lakói, izgatottan vár­tuk a fejleményeket. Talán a legizgalmasabb pillanat az volt, mikor a fúrómérnök megadta a jelt a robbantás­ra. Nagy pillanat volt ez. A kérdés: lesz víz avagy sem? Először erős gáztömeg tört a szabadba, majd mindany- nyiunk örömére vastag su­gárban tört fel a víz. Nem hiába igyekeztek a szorgos munkások. Fáradozásuk gyü­mölcseként 72 fokos ther- málvizet nyertünk. Mi, tiszaföldváriak köszön­jük a munkások szorgalmát, egyben büszkék vagyunk az új kútra és a füfdo építését társadalmi munkával igyek­szünk segíteni. Bízunk abban, hogy rövidesen lubickolha­tunk is a kellemes meleg­vízben, Busi József levelező Tavaly nyáron történt. Sin­ger Péter, a martfűi Tisza Cipőgyár műszaki osztályá­nak vezetője és felesége, a gyár versenyfelelőse, Cseh­szlovákiába látogatott Elju­tottak Gottwaldovba is, az ottani gyárkombinátba, amely Csehszlovákia egyik könnyűipari bázisa. A gott- waldovi „gyárvárosban” 46 ezer ember dolgozik — a gu­migyárban, a cipőgyárban, a harisnyagyárban, a cipőipari gépgyárban, s a többi köny- nyűipari üzemben. Singeréknek sok régi és új barátjuk él itt a cipő- és gu­zottság kötötte meg a két gyár dolgozóinak nevében a versenyszerződést. E szerint január 1-től mindkét gyár 26 éven aluli dolgozója (a Svit- ből 2000, tőlünk 1600 fő) kap- csalódott be a munkaverseny be. Ä versenypontok a meny nyiség fokozásától a minőség javításáig, az ifjúsági moz­galom és munka további fej­lesztéséig, a szakmai és poli­tikai továbbképzésig, a mű­szaki színvonal emeléséig, szinte mindent magában fog­laltak. Egy versenyszakasz fél évig tart, ám a havi ered­Egy a kétezer versenytárs közül. Milena Kvapilova, a Svit gyár 245-ös számú műhelyének legjobb tűzőnője mikofekcióban, akik azt is elmondották, hogy az ellen- forradalom előtt a Budapesti Telefongyárral voltak terme­lési versenyben. Most azon­ban szeretnének „profiljuk­nak megfelelő versenytársat találni, s erre nagyon megfe­lelne a martfűi Tisza Cipő­gyár..* Mindezt a Tisza Cipőgyár KISZ-titkára, H. Nagy Mi­hály mondotta el. De azt is hozzáfűzte: — Cseh barátaink ötlete a mi előzetes elképzeléseink­kel is találkozott, így semmi akadálya sem volt az egyet­értésnek, mi is örömmel fo­gadtuk az ötletet. Először a versenypontokat dolgoztuk ki — természetesen közösen. Tavaly karácsonykor gyá­runkból egy öttagú delegáció tanulmányozta a „Svit” gyár munkáját egy hétig. Ez a bi­A város cs Szórópugzta. Keveset szerepel ez a helységnév mind a hivatalos dokumentu­mokban, mind az értekezlet! beszámolókban. Néhányszáz lelket számláló település. Je­lentéktelen. De csak annak, aki elszáguld mellette, busz- szal, gépkocsival, vagy éppen motorral. Ám, aki nemcsak a Tiszát kergető országúiról né­zi a települést, látja: csatát vív itt is a városból kiáramló új a maradisággal, a régivel. Nemrég hírét vette a járási nőtanács, hogy néhányan sze­retnék a pusztán megalakí­tani a nőbizottságot,. Azzál a céllal, hogy ezt a Szolnoktól 15 kilométernyire fekvő tele­pülést még „közelebb vi­gyék” a városhoz. — Ki segítene, ki vállalná, hogy összehívja az asszonyo­kat, ha szerveznének egy-két orvosi vagy világnézeti elő­adást.? Pártszervezet, amely leginkább segíthetne, nincs itt, tanácstag is csak egy- kettő ... Sorban hangzanak a nevek: Menyhártné, Gálné, Kruccsó- né és még néhányan. Lássuk. Menyhártéknál inkább az idős asszony beszél. — Hogy elmennék-e szólni valakinek? Hát hogyne. Leg­alább nem élnénk itt oly sö­tétségben. Beszél Menyhártné, szava nem szűnik. Amit a városról. a városi asszonyokról gondol, mind el akarja mondani. Hogy azok közt a 35 éves is 23-nak látszik, hogy azoknak más az életük. De a tanya zsarnok a fiatalságot is elkö­veteli. Neki, a hatvanöt éves asz- szonynak sem tűnik már fel, hogy itt is szinte minden ház­ban van rádió, ha telepes is. Sok helyen a régi szentképek közvetlen szomszédságában láthatók a szép szőttes fali­szőnyegek, a csipkefüggö­nyök. A konyhaszekrények­ben nem ritka a nyloncsipke dísz, a padlón futószőnyeg. Egy házzal odébb Kruccsó- nénak közvetlenül teszi fel a kérdést Ali Lászlóné, a járási nőtitkár. — Mit gondol, eljönnének-e az asszonyok? — Biztos. — Férjek nélkül is? — Miért ne?! Ha ők meg­jönnek a városból, úgyse mondanak sokat abból, amit hallanak. Csak, hogy „nem volt semmi érdekes”, meg, hogy „nem volt különösebb”. — Olyan jó lenne néha egymás dolgán kívül valami másról is hallani. Szilveszter­kor lett volna a kultúrban műsor. A besenyszögi kisze- sek rendezték, de néhán” it­tas ember túlkiabálta a sze­replőket. Kinek hiányzik ez? Senkinek. De ki is szólna ne­kik. mi címen? Bottyánéknál szíve­sebb a fogadtatás, mint maga az érdeklődés. Az asszonynak az első percben megered a szava. Nemsokára a könnye is. Nem csoda. Kilenc évvel ezelőtt lé­pett a tsz-be, a ház feje. Ak­kor nyáron aratásban szorí­tott az idő és ő harminc órát dolgozott egyhuzamban. Per­gett a mag, vágni kellett A felesége másnap reggel vitte utána az előző napi vacsorát Korholta: Senki sincs ilyen buzgó, mint te. Azt hiszed, többre néznek? De az öreg ügyet se vetett rá. Nem hagyhatta peregni a magot Csépléskor húzatás közben leesett a gépről. 164 napig feküdt a kórházban. Sebekkel, forradásokkal, de megmaradt. Most sír. Mert 180 forintból élnek havonta ketten. Szándékunkat itt szó­ba se hozzuk. Búcsúzáskor az asszony kérdezi. Megmond­juk és ő örül, mert hiszi, hogy akkor újra eljövünk ... Néhány megértő, vigasztaló szó sokszor többet gyógyít a legdrágább orvosságnál... Mennyire nem tudják ezt a Szőke Tisza Tsz vezetői, akik­hez a település tartozik. — összejönnének-e itt az asszonyok? — faggatjuk a másik Menyhárt család asz- szonyát. —- Biztosan, bár nem volt még itt senki, aki az asszo­nyokkal külön törődött vol­na. Még a tsz-ben se szóltak róluk sose. Nehéz nép ez... De ha már megvan, szeretik az újat. Tavaly ősszel kaptuk a mozit. Talán nem is maradt akkor otthon senki. Azóta is mindig hadakozunk, hogy legalább a gyerekeket ne vi­gyék esti előadásokra. A szomszédságban a bolt. A puszta egyetlen üzlete. Kedves nekik, azt mondják róla, a falu igényének min­denkor megfelel. Bent? —Szódánk nincs. Almus- ka? Meggylé? Hírős? Nem, ide nem sok jut. Nincs most sem. Ultra? Az sincs. De igen, keresik, csakhát nincs. ...Sokáig rójuk még a gödrös, elsimítózatlan utakat. Itt-ott még látunk a múltból ittrekedt, nádtetős kunyhó­kat, a modem cserepes házak közé ékelődve. Mintha emlé­keztetőül ülnének itt, hogy lássuk: 16 évvel ezelőtt az is nagy sző volt, ha egy ilyen házat sajátjának mondhatott e pusztán valaki. Egyetértünk. Kell ide a nőtanács, hogy egyes dol­gokban megkezdje, másban fölytassa a munkát. Ne csak a csipkefüggönyök, ne csak a nylon-holmik hatoljanak be ebbe a településbe, hanem az érzések is. A gondolatok, amelyek felelőssé teszik az embert társai boldogulásáért, azért, hogy a gondolkodás megújhodásának hulláma is kövessen a városból, a faluba érkező, minden újat Borsi Eszter ményékről is közösen tájé­koztatjuk egymást *— Milyen eredményeit szü­lettek a Tisza Cipőgyárban a versenytárs eredményeihez viszonyítva ? — Az első két hónapi mun­ka alapján csehszlovák bará­taink jobbnak bizonyultak nálunk egy árnyalattal. Mindkét gyárban javult az ifjúsági munka, ám az ifjú­ság szervezettségének tekin­tetében a Svit-beliek jobban állnak, a termelőmunka szer­vezése is magasabb színvona­lú a miénknél, a szakmai- politikai továbbképzés ered­ményei szintén jobbak vala­mivel. —• Természetesen mi sem akarunk lemaradni. Nálunk 5 százalékkal nőtt a KISZ- tagok száma január-február­ban. Üzemünk parkosításá­nál közel 1000, a kisgépesí- tésnél körülbelül 150 óra tár­sadalmi munkát végeztünk. A szocialista brigádmozga­lom eredményei nálunk job­bak, akárcsak a társadalmi munka eredménye. Az anyag­megtakarítás szempontjából körülbelül egy szinten ál­lunk. —■ Gondolom, az árnyalati lemaradás ellenére, bíznak a győzelemben a Tisza Cipő­gyár fiataljai...? — Természetesen! A lelke­sedésnek sok forrása van. Egyik ilyen a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­dorzászlajának, s a 15. él­üzem címnek az elnyerése. Elnyertük a KISZ kongresz- szus tiszteletére indított munkaverseny második he­lyezettjének kiírt vándorser­leget is a könnyűiparon be­lül, a velejáró 4000 forint ju­talommal együtt. Huszonhá­rom napi nyereségrészesedést osztottunk. Gyárunk ipari ta­nulói is elsők lettek a köny- nyűiparhoz tartozó ipari ta­nulóintézetek között: elnyer­ték a könnyűipar legjobb ipari tanuló otthona címet. „Megyei szinten” a mi KISZ alapszervezetünk őrzi (s a gyár többi kitüntetésével együtt, remélem, meg is tart­ja) a megye legjobb társa­dalmi munkájáért & az ősri betakarításban legeredmé­nyesebben dolgozó KISZ alapszervezetnek kiírt ván­dorzászlót is. A megyei KISZ bizottság vándorzászlainak elnyerése természetesen az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom további sikereit is elősegíti. Annál is inkább, mert a szóbanforgó nemzet­közi versenyünket is az Ifjú­ság a Szocializmusért Moz­galom pontjainak teljesítése érdekében folytatjuk. Természetesen a havonként elküldött eredményeken min­dig ott a megállapítás: e ver­seny fő hajtóereje a magyar és a csehszlovák nép barát­sága, s e barátság további el­mélyítésének óhaja. E baráti gesztust jelképezi a nemrégi­ben lebonyolított fénykép­esére, amikoris Jana Turec- kova, Anna Vranova, Vera Stredova, Josef Klement, Gi­zella Kissova és más kiváló ifjúmunkás fényképét el­küldték a Tisza Cipőgyárba. „Odakinn” pedig a Kiss Kál­mán szocialista brigáddal, Orsánszki Katalinnal, Pod- maniczki Piroskával és má­sokkal ismerkedtek meg a cseh ifjúmunkások — egyelő­re fénykép után. — Negyven cseh ifjúmun­kással április végén szemé­lyesen is találkozunk — mondta H. Nagy -Mihály.,— Csereüdülésre hívtuk meg őket Révfülöpre. A ml gyá­runk fiataljai pedig július 2- án indulnák Gottwaldovba — természetesen a legjobbak. S e nagyszerű utazásra min­denkinek egyaránt esélye van. Ez is serkenti a ver­senyt, akárcsak egy másik, távolabbi terv. E szerint a két gyár 20—20 legjobb fiatal dolgozója — szakmunkáscse­re keretében — három hetet dolgozik majd a versenytárs gyárában, utána pedig egy hétig pihen. — Még egy utolsó kérdés: jelenleg a Tisza Cipőgyár­ban ki a legjobb a nemzet­közi versenyben? — Az egy hónapig megtart­ható két versenyzászló jelen­leg a gumigyári B-műszak, il­letve a cipőgyári A-műszak dolgozóinak birtokában van. De hangsúlyozom: csak jelen­leg. A többi műszak, a többi dolgozó, a többi versenytárs szorosan halad az „éllova­sok” nyomában. S a verseny finise, vége még messze van. —- bubor — Munka után hazafelé tartanak a Svit gyár dolgozói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents