Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

IMI. ápritia S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kétszeresen kiváló a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Öröm és feszült várakozás ült az arcokon. Kiváló válla­lat — a Szolnok megyei Vas és Műszaki Nagykereskedel­mi Vállalat dolgozói gyűltek össze szombat este a városi tanács kultúrtermében Szol­nokon, hogy együtt emlékez­zenek, együtt ünnepeljenek. Az ünnepségen megjelentek az MSZMP Városi Bizottsá­gának, a szakszervezet, ta­nács és más városi, megyei szervek képviselői. Felszabadulásunk 16. év­fordulója alkalmából Kocsis Gyula, a vállalat pártalap- szervezetének titkára tartott ünnepi beszédet. Ezután Cso­mós István, a Belkereskedel­mi Minisztérium Vas- Mű­szaki Főigazgatóságának osz­tályvezetője köszöntötte az ünneplő dolgozókat, s egyben átnyújtotta a vállalat 1960. második félévi eredményeivel kiérdemelt — a Belkereske­delem kiváló vállalata okle­velet. Szabó Ferenc igazgató kö­szönő szavai után röviden is­mertette a vállalat tízéves eredményeit. Beszámolójából kitűnt, hogy 1956 harmadik negyedévében már kiváló szintre jutottak, ám az ellen- forradalom zűrzavarában nem történt meg az értéke­lés. 1959 második félévében dicsérő oklevelet kaptak, — 1960 első félévében elnyerték a Kiváló vállalat címet, s a második félévben szintúgy, elsők lettek a megye 19 szak­mai vállalata között. A me­gye jó áruellátása érdekében kiválóan tevékenykednek. — Következetességük, jó mun­kájuk bizonyítéka, hogy idei első negyedéves tervüket is 100 százalékon felül teljesí­tették. Átnyújtották ezután a vál­lalat kiváló dolgozóinak a kitüntetéseket. Kovács Imre raktárkezelő lelkiismeretes, jó munkájával a Belkereske­delem kiváló dolgozója ki­tüntetést nyerte el, három dolgozó: Tóth Pijoska rak­tárkezelő, Pásztor Lajos rak­tárkezelő és Budavári Pál fő­könyvelő helyettes a Vállalat kiváló dolgozója címet kap­ta. Kis Mihály üzletszerzőt, Karakas Lajos minőségi áru­átvevőt és Mester Antal áru­forgalmi előadót oklevéllel jutalmazták. A szakma kiváló tanulói A Kisipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége az idén is megrendezte a „szak­ma kiváló tanulója” versenyt a harmadéves ipari tanulók részére. Ez alkalommal a következő szakmák — lakatos, asztalos, iiiiMiiiiiiuiiiiiiiiiiiiniHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii — KŐTELKEN ORVOSI és védőnői lakást épített a köz­ségi tanács saját erőből. A 100 000 forintos létesítmény elkészítését az Ezüstkalász Tsz építőbrigádja vállalta. A lakosság 20 000 forint társa­dalmi munkát ajánlott fel. A háztájiból is több árut adnak A termelőszövetkezetekben amikor tervüket készítették, sok szó esett a háztáji gazda­ságok árutermelésének növe­léséről, s azokról a feladatok­ról, amelyeket a szerződéskö­tések sikeréért, a tervteljesí­tésért tenni kell. A számve­tések után megkezdődött a szerződések kötése. A háztáji gazdaságok árutermelő szere­pét a községi párt- és tanács- szervek, a Hazafias Népfront és a nőtanács előadásokon is­mertette. Kiemelkedő eredményt ért el a tiszafüredi Úttörő Ter­melőszövetkezet, ahol a veze­tőség példamutatása és jó szervezőmunkája eredménye­ként 60—70 hízottsertés le­adása várható a háztájiból. Bíró Imre, a termelőszövet­kezet elnöke hat sertésre kö­tött szerződést. Kulcsár Sán­dor 5, Gál József 3, Járdán József 2 sertést értékesít szer­ződéses alapon. Említésre méltó a tiszafüredi Üj Úton Termelőszövetkezet gazdái­nak igyekezete is, melynek eredményeként a háztájiból szintén több hízottsertést ad­nak át a felvásárló szervek­nek. Hegyi András 8. Kovács Lőrinc 4, Hegyi Sándor 4 ser­tésre szerződött Tiszaőrsön a párt- és ta­nácstagok együttesen látogat­ják a szövetkezeti gazdákat és ismertetik, mi a jelentő­sége annak, ha a háztájiból is szerződéses alapon értékesí­tik az árut. E munka ered­ménye főleg a baromfi és a tojás szerződéskötések szá­mának emelkedésében mu­tatkozik. De nem mondható ugyanez el a sertés szerző­déskötésekre. Ezért többet kellene még tenni a helyi szerveknek és a termelőszö­vetkezetek vezetőinek is. A Búzakalász Termelőszövet­kezet vezetőségét is mulasz­tás terheli, mert már a több­ször említett száz sertésre még mindig nem kötötték meg a szerződést a gazdák. Hozzá kell tenni, hogy az A szolnoki eredmények úgy fognak ja­vulni, ha B. Nagy Péter, az állatforgalmi vállalat dolgo­zója is nagyobb odaadással végzi a reábízott munkát. Jónás József Tiszafüred kárpitos, cipész, férfi és női szabó' — tanulói küzdöttek a legjobb helyért A ktsz-ek ipari tanulói kö­zül négyen első helyet hár­man második helyet és egy pedig a harmadik helyet érte el. Mind a nyolcukat okle­véllel és pénzzel jutalmazták. Az első helyezettek 5—500 fo­rintot, a második helyezet­tek 400 Ft-ot kaptak, míg a harmadik helyezett jutalma 300 forint volt Az első helyezést elérő ipari tanulók: M. Tóth Imre, a karcagi Általános Szerelő Ktsz lakatos tanulója, Gonda János ,a mezőtúri Építőipari Ktsz asztalos tanulója, Gé­mes László, a szolnoki Vas­es Faipari Ktsz kárpitos ta­nulója és Turcsányi József, a kunszentmártoni Cipész Ktsz cipésztanulója az orszá­gos versenyen képviselik majd a Szolnok megyei ktsz- ek ipari tanulóit Ábrahám Lajos levelező a Mindenkor közösség érdekében Napirenden a tavaszi gazdasági munkák segítése, a szövetkezet pártszervezeté­nek politikai munkája szere­pelt a jászberényi Lenin Tsz legutóbbi taggyűlésén. Ez al­kalommal úgy értékelték, hogy a tsz homoki üzemegy­ségében halad legjobban a munka. Művelik a szőlőt, be­ültetik a „foghíjas” része­ket. A kapások területét is lekötötték már. A Fecske ta­nya környékén is, ahol ta­valy ilyenkor még két em­bert se lehetett látni a föl­deken. most tízen-tizenketten szórják a műtrágyát stb. A taggyűlés egésze azonban e részletkérdések ismertetése mellett sem adott választ ar­ra, hogy mi a valóságos helyzet a szövetkezetben, sem arra, hogy mik a köz­vetlen, vagy akár a távolab­bi teendők. Mi az oka annak, hogy a taggyűlés nem végzett a na­pirendnek megfelelő, elemző munkát? — Mindenekelőtt hiány a vezetőség alapos fel­készülése. Az, hogy mielőtt a taggyűlésre összejönnek a kommunisták, a vezetőség ta­nulmányozza, felmérje az adott helyzetet, elemezze a tapasztalatokat, s ebből ki­indulva meghatározza, hol mit tegyenek. Sass elvtárs, a párttitkár nem a vezetőség beszámoló­ját, hanem csak a saját maga véleményét, mondanivalóját tárta a kollektíva elé. Sass elvtórs jól ismeri a szövetke­zet helyzetét, munkáját is lelkesen, odaadással Végzi. Mégis hiányos volt így a be­számoló, amit a tagság előtt elmondott. Ez érthető is. — Egy ember bármilyen gondo­san vizsgálja is, mindig csak egy ember szemével tudja felmérni a helyzetet. Egy 6000 holdas szövetkezet gazdálko­dását elemezni nem kis munka. A kollektíva előze­tes megkérdezése, s a veze­tőség összesített véleménye nélkül ez szinte lehetetlen/is. Á kollektív bölcsesség mel­lőzése miatt maradt ki pél­dául a vitából is olyan fon­tos dolognak a határozott, bátor elemzése, mint a terü­letfelosztás. Akadnak tsz ta­gok, akik azt hangoztatják, hogy adják harmados műve­lésre a kukoricát. Ez a véle­mény ha lábrakap, nagyon meglazíthatja a szövetkezet­ben a fegyelmet. A taggyű­lés mégsem mondta ki egysé­gesen és határozottan: a kö­zösség és az egyén érdekét egyforma felelősségérzettel kell kezelni. S a közösség ér­deke kizárja ezt a megoldást. Gondot okoz a szövet­kezetben egymás megbecsü­lése, tiszteletben tartása is. Ahelyett, hogy segítő módon szemtől-szembe mondanák meg egymás hibáit, inkább sértő személyeskedés formá­jában hozzák, nem is min­dig egymásnak, hanem má­soknak tudomására. Ez ismét elítélendő dolog, pusztán ennyivel mégsem lehet elin­tézni. A tavaszi munkák jó elvégzése feltétlenül megkö­veteli, hogy egymást segítve, biztatva, erőiket szinte ösz- szeforrasztva, egyetlen nagy akarattal dolgozzanak. A beszámoló előkészítésé­nek hiányosságai legtöbb esetben a taggyűlés egészére is kihatnak. Ez esetben is így volt. A hozzászólások során az elvtársak ugyan elég következetesen elmond­ták, hol, milyen hibákat lát­nak. Azt például, hogy bej van a csibeneveléssel, nogy nincs rendjén a fogatos erőle kihasználása, hogy nem óv­ja, nem becsüli mindenki a közösség tulajdonát, a górék- ból csak az nem visád a ku­koricát, aki nem akarja stb. Ezek a jelzések mind-mind figyelemreméltóak, de még­is csak részletkérdéseket vi­tattak, másrészt kevesetmon- dó, általános kérdésekbe ful­ladtak a hozzászólások is. — Nem határozták meg azokat a legfontosabb dolgokat, amelyek leggyorsabban meg­oldásra várnak. A jó indulat, a segíte­ni akarás nem hiányzott er­ről a taggyűlésről, nem hiányzik a viszonylag kicsi kollektíva egészéről sem. Az azonban már a vezetőség dolga, a vezetőség felelős azért, hogy ezt a segíteni akarást jól, s a legjobb helyre összpontosítsa. Besz- teri elvtárs, a tsz elnöke pél­dául azt fejtegette, milyen előnyei lehetnek a szövetke­zetnek abból, ha olcsóbban termelik a búzát, ha növe­lik a termésátlagot. De en­nek a módját, a hogyanját, s hogy mit vár a gazdaság- vezetés e tekintetben a kom­munistáktól, «— már nem mondta eL Nem könnyű mindig a leg­fontosabb, legalapvetőbb fel­adatot megtalálni. De keres­ni, kutatni kell a módját szakadatlan, különösen egy olyan szövetkezetben, mint a jászberényi Lenin Tsz, ahol úgy kell a kommunisták se­gítsége, példamutatása, mint egy falat kenyér. Borai Eszter Jászkunsági krónika. — Tessék választani. Tánezene műsor a hallgatók kívánsága szerint — Külvárosi esték. — Riportok a munkáséletrőt — Hangszernél ók. A hosszú vadászat gal. Tudjátok-e, milyen nap van ma? — Március 21. — Nos, mit csinált embe­rünk egy bizonyos március 21-én? •— Néhány másodperc telt el, aztán a másik kettő szin­te egyszerre kiáltotta: „Meg­házasodott.” K lement valóban Eichmann Bizony, megházasodott. Ma van ennek a házasságnak 25. évfordulója. Nem különös dolog ez? — Hát persze, kiáltotta Gad. — Vajon Eichmanné második férje miért emlékez­nék meg az első házasság dátumáról és miért akarná azt virágcsokorral megünne­pelni. Dov mosolygott: „Klement tehát valóban Eichmann. E- felől nem lehet többé kétség. Kezünkben a bizonyíték, amelyre oly hosszú ideje vár­tunk. Negyven perccel később Yigal egy közeli postáról táviratot küldött Izraelbe. A távirat így hangzott: „Az ember a mi emberünk.’* Ki volt hát valójában ez az ember: neve a nagy nyil­vánosság előtt először 1945 végén, a nürnbergi nemzet­közi katonai bíróság előtt hangzott el. A bíróság előtt fekvő vádirat adatai fantasz­tikusak: „A koncentrációs tá­borokban alkalmazott kivég­zési módszerek a követke­zők voltak: durva bánásmód, áltudományos kísérletek (nők sterilizálása Auschwitzban és Ravensbrückben, Auschwitz­ban a méhrák fejlődéséről, Buchenwaldban a tífuszról, Ravensbrückben csontátülte­tések, izom kioperálások stb.) gázkamrák, kremató­riumok stb. Olyan rafinált kegyetlenséggel alkalmazott technikák, mint pl. kizsige­relés, vagy jeges vízzel töl­tött tartályokba való fa­gyasztás.” (Folytatjuk) éve felé közeledett. Azóta hosszú idő telt el és Eich­mann pL meg is kopaszodha­tott Arcvonásai is megvál­tozhattak 20 év alatt, még akkor is, ha nem történt koz­metikai-sebészeti beavatko­zás, holott ez sincs kizárva. Magassága, szeme színe min­denesetre megfelelt az ismert adatoknak, de a nyakbőséget, vagy a cipők számát csak az­után lehetett ellenőrizni, ha már megkaparintották az embert. A döntő bizonyíték A három izraeli amióta a megfigyelést folytatta, már számos fényképfelvételt ké­szített róla. Ezek a fényké­pek azonban nem voltak va­lami kitűnőek, hiszen titok­ban kellett felvenni őket és legfőképp arra vigyázni, hogy a fényképező ne keltsen gya­nút. Ezért néha furcsa dol­gok adódtak: Yigalnak pl. ki­váló felvételei vannak Kle­ment cipőiről és néhány si­került nagyítása felöltőjének gombjairól. A konkrét bizo­nyíték azonban csak már­cius 21-én került a kezükbe. Ezen a napon is minden a szokásos módon folyt le, ki­véve, hogy délután fél hat­kor Klement a gyárból ki­lépve, először egy virágüz­letbe ment és csak azután — virágcsokorral a kezében — lépett fel a hazafelé vivő au­tóbuszra. Dov azonnal értesítette er­ről Figalt, később pedig az útvonal másik végében Gad is megállapította, hogy embe­rük virágcsokrot tart a ke­zében és erről szintén beszá­molt Yigalnak. Válaszképpen Yigal előre megbeszélt mon­datot mondott Gadnak, amely azt jelentette; „Találkozás ma este 9 óra 30 perckor a szokott helyen.” Az összejö­vetel Buenos-Aires egy má­sik kerületében történt, egyenlő távolságban Klement lakásától és a Mercedes Benz művekről. — Mi a véleményetek a virágokról? — kérdezte Yi­sak voltak, hogy a férfi, akit hetek óta megfigyelnek és aid Ricardo Klement néven él, valójában Adolf Eich­mann. De hiányzott még a döntő bizonyíték, hogy vég­rehajthassák a tervüket. Klement annak az asszony­nak a második férjeként sze­repelt, akiről kétségtelenül megállapították, hogy Adolf Eichmann felesége volt. A csa­lád négy fia közül háromról ugyancsak kétséget kizárólag kiderült már, hogy Adolf Eichmann gyermekei. Csak azt nem sikerült még döntően bebizonyítani, hogy Ricardo valójában Eichmann és nem — mint Klementné állítja — a második férje, akihez az első halála után ment fele­ségül. A bizonytalanságot az okozta, hogy noha Eichmann tevékenysége a nácizmus ide­jén eléggé közismert volt, magáról az emberről arány­lag keveset tudtak. Nagy gondot fordítottak rá, hogy sötét munkája közben kerül­je a reflektorfényt. A fény­képészektől mindigis mene­kült. Személyes adatok ki­zárólag az SS főhadiszállás bizalmas dossziéiban voltak róla. Ezek az adatok termé­szetesen szerepeltek abban a dossziéban is, amelyet Yigal magával hozott Izraelből. — Ezeknek alapján ismerték Eichmann magasságát, szeme színét, nyakbőségét cipőszá­mát, előléptetéseinek pontos dátumát, házassága dátumát és gyermekeinek születési évét. Szerepelt a dossziéban egyetlen fénykép is, amely 1946-ban készült, vagyis ak­kor, amikor Eichmaaa 40. kott módon az autóbusz meg­állóhoz megy, telefonon érte­sítette Yigal nevű társát. — Yigal miután Gaddal beszélt, felhívta telefonon Dovot ■akinek lakása a Mercedes Benz művek közelében volt. Dov rövid időn belül eltávo­zott hazulról, hóna alatt bőr­ből készült aktatáskát szo­rongatva. Elsétált ahhoz az autóbusz megállóhoz, amely az üzemhez legközelebb volt és látszólag közömbösen fi­gyelte, kik szállnak le az au­tóbuszról. Nemsokára meg­találta, akit keresett, bár sem arckifejezésén, sem moz­dulatain ez nem látszott meg. Ahogy Klement ■ leszállt a buszról, Dov kissé feléje fordult és az aktatáskája hátoldalán egy gombot nyo­mott meg. Ezt a műveletet többször megismételte. Senki sem gondolta volna, hogy az aktatáska zárjában egy erős fényképezőgép lencséje rej­lik. Dov, miután emberét el­tűnni látta a gyárépületben, hazatért és telefonon értesí­tette Yigalt, hogy „minden rendben van.” Klement, mint mindennap, ma is időben megérkezett munkahelyére. A három izraeli Yigal, Gad és Dov Izrae­liek. Mindhárman alig har­minc évesek. Yigal a legma­gasabb. a hármuk vezére. Régebben mindhárman éve­ket töltöttek egy izraeli kol­lektív farmon. Most azért jöttek Buenos-Airesbe, hogy elrabolják Adolf Eichmanr.t. Abban majdnem bizonyo­; Az Express nyomán foly­tatásokban közöljük Moshe Pearlam, volt izraeli diplo­mata írását Eichmann elfo­jtásának összes körülmé­nyeiről és arról, hogy kik rejtegették oly hosszú ideig a milliók gyilkosát, i. A tavasz első napja való­ban végzetes szerepet játszik Adolf Eichmann életében. 1935-ben ezen a napon nősült meg; 1960-ban ugyanezen a napon készült el véglegesen elfogatásának terve. Eichmann 1960. március 21-én, mint rendesen, korán kelt, abban a kis Buenos-Ai­res környéki házacskában, ahol feleségével és négy gyermeke közül hárommal lakott. Hat óra 45 perckor hagyta el a házat, melynek kapuján „Klement” feliratú névkártya függött. „Klement” gyalog Indult az autóbusz megálló felé, hogy felszáll jón arra a jár­műre. amely elviszi a Sua- rez-i Mercedes Benz művek­hez, ahol dolgozott és ahol Ricardo Klement néven tar­tották nyilván. Attól fogva, hogy kilépett lakásából, min­den mozdulatát figyelte egy férfi — jóval fiatalabb nála —, s akit a továbbiakban Gadnak nevezünk. Mit reft az aktatáska? Gad egy 400 méter távol­ságban lévő ház egyik abla­ka mögül messzelátón figyel­te Klement mozdulatait ma is csak úgy, mint minden reggel hetek óta. Amikor megállapította, hogy a szó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents