Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-29 / 100. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. április 28 A Nap kél: 4.31 h-kor, nyugszik: 18.53 h-kor. A Hold . kél: 17.23 h-kor, nyugszik: 4,12 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: keleten is kevesebb felhő, néhány helyen még délutáni zápor­eső, a Dunántúlon élénkülő délkeleti, déli szél. A nappali felmelegedés 1—2 fokkal erő­södik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 17—21 fok között. A Dunántúlon néhány helyen 21 fok felett. — TlZ GYERMEK névadó ünnepségét tartották a na­pokban Kunhegyesen, a mű­velődési házbar — TÖRÖKSZENTMIKLÓ- SON a Bercsényi Miklós Gimnázium fiú- és leány kollégiumának közös avató ünnepsége ma délután 4 órai kezdettel lesz az iskola tor­natermében. — MEZŐTÚRON munka- védelmi kiállítás nyilt a sportcsarnokban. A Tiszán­túli Áramszolgáltató Vállalat által rendezett kiállítás má­jus 3-ig minden nap reggel 9-től este 7 óráig megtekint­hető. — HAT TSZ-BEN tart vi­dám műsoros estet a mező­túri Építőipari Ktsz KISZ- szervezete a közeljövőben. A szorgalmas fiatalok nemcsak a szórakoztatását vállalták a tsz tagoknak; az egyik kö­zös gazdaságban társadalmi munkában istállót is építe­nek; ELKÉSZÜLT a Szolnok megyei, új telefonkönyv. A távbeszélő tulajdonosok ne­vét és számát tartalmazó könyvet az előfizetőknek már kézbesítették. Akiknek eze­ken kívül telefonkönyvre van szükségük, a postán megvásárolhatják. — GYUFA KERÜLT a négyéves Fazekas Sándor és testvére, az ötéves Ilona ke­zébe. A lángok átterjedtek két mezőgazdasági épületre is. A gyufát szertehagyó szü­lők ellen eljárás indult. iiu—i——'—*■ I» m+m—rnmrnm nw —i mu Aki nem ért rá el hely ez k edni Noha jó jövedelmet bizto­sító kéményseprő szakképesí­téssel bír az öcsödi Koncz Mihály, nem vállalt sehol állást. Ennek okául a szol­noki járásbíróság előtt azt hozta fel, hogy „nem ér rá elhelyezkedni, mert mindun­talan beviszik a börtön­be ...!! Koncz legutóbb is gondos­kodott arról, hogy legyen miért őt a rácsok mögött el­helyezni. Volt rabtársától kétezer forintos ruhát kért kölcsön egy vigasságra; azzal azonban — három nap múlva — igyekezett eloldalogni. A rendőrök a vasútállomáson csípték eL A bíróság Koncz Mihályt visszaeső minőségben elköve­tett sikkasztás bűntette miatt jogerősen 11 havi végre­hajtható börtönbüntetésre ítélte. Szolnok megyei néplap A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottsága éa a Megyei Tanács lapja Fel el 59 szerkesztő: Varga Józsfet Szerkesztőség: Szolnok, Irodaház. L emelet Telefon: 20—93. 23—20. 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülémen Lajos Kiadóhivatal: Szolnok, irodaház, földszint 3. Telefon: 20—94 A lapot előfizetésben és árusí­tásban a Szolnok megyei pos­tahivatalok és fiókposták ter­jesztik. A lap előfizetési dfla egy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél Szolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor Április 29 Szombat Péter Vizsgázlak a könnyű zenészek Skálázás, Dvorzsák humo­reszkje, keringők és csárdá­sok hangjai töltik meg a szolnoki Szakszervezeti Szék­ház színháztermét. A műkö­dési engedélyt kérő népi ze­nészek játsszák itt vizsga­anyagukat, ki jól, ki rosszul. Csütörtökön a tánczeneka­rok tagjai álltak a vizsgáz­tató bizottság elé, számsze- rint huszonegyen. Összesen három felelt meg a követel­ményeknek. A népi zenészeknél jobb az arány: tíz közül heten „mennek át”. Igaz, hogy tő­lük kevesebbet kívánnak. Kottaolvasást, könnyű bécsi dalok, magyar nóták ízléses tolmácsolását. És még egyet. Az általános műveltséghez szükséges isko­lai végzettséget. S ez a leg­újabb miniszteri rendelet szerint a harminc éven alu­liak számára az érettségi bi­zonyítvány megszerzését je­lenti. Egyelőre azonban ez még csak távoli terv. Az általános iskola felsőbb osztályait vég­zi legtöbbjük az esti tagoza­ton. És közben a zenei to­vábbképzőbe járnak, ahol díj­talanul foglalkoznak velük és kottákat is biztosítanak számukra. Könnyű zene... Üt a klasszikusok megértéséhez és élvezéséhez... Izlésnevelő ihatása azonban csak akkor lehet, ha művelői kultúrált módon, maguk is kultúrált emberekké válva szórakoz­tatják a közönséget Az új rendelet s az ország­szerte folyó vizsgák ezt szol­gálják. iiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiinnuiiimiii Megelőző rendszabály 150 millió forintos kár ellen A Földművelésügyi Mi­nisztérium Országos Nö­vényvédelmi Szolgálata fel­hívással fordul a termelők­höz, hogy az őszről kintha­gyott, vagy a gazdaságok­ban, s a házak táján fel­használatlanul maradt ku­koricaszárat és cirokszárat — mielőbb, de legkésőbb május 15-ig etessék fel, ver­meljék, égessék el, vagy egyéb módon használják fel, hogy a kukoricamoly kiraj­zását megakadályozzák. A megelőző védekezés fontos­ságára jellemző, hogy — a szakemberek számítása sze­rint —- a múlt évben kere­ken 150 millió forintnyi ter­méskiesést okozott a moly- fertőzés. Községfejlesztési kiállítás nyílik a szolnoki Damjanich Múzeumban A Hazafias Népfront Szolnok városi bizottsága, a városi tanács végrehajtó bizottsága és a Damjanich Mú­zeum városfejlesztési kiállítást rendez a múzeum eme­leti helyiségeiben április 29-étől június 15-ig. A kiállítást 29-én 18 órakor Kapás Rezső vb elnök nyitja meg. Nyitvatartás: délelőtt 10—13 h-ig, délután 16—19 ti­lg. — Hétfőn szünnap. A város lakosságát ezúton is meghívja a Hazafias Népfront akcióbizottsága Három a szerencse, három a ház A legutóbbi, márciusi lottó­tárgynyeremény sorsolás is­mét szerencsét hozott me­gyénknek; D—4 442 885 szá­mú szelvényével Nyeső Meny­hért, a Palotási Állami Gaz­daság gépésze bárhol felépít­hető családi házét nyert. Nyesőék ugyan már most sa­ját házukban laknak Beseny- szögön, de — mint mondják —, a második ház is jól jött a családnak. A gépésznek eladó sorú leánya is, mahol­nap legénysorba kerülő fia is van ... így a „családi kupak­tanács” később dönti el, hol kívánja a nyert ház felépíté­sét. — Mióta a lottó létezik, azóta játszom —■, emlékezett Nyeső Menyhért — Két há- romtalálatos szelvényem már volt; a tárgynyeremény sor­solás azonban kamatos ka­mattal jutalmazta reményke­désemet Persze, mint eddig, játszom ezután is... Emberségből: elégtelen Szeretnek a gyerekek gyufával játszani, s bizony, a szülők figyelmetlenségé­ből sokszor származik baj. Üjszászon id. Varga And­rás hároméves kisunokája is elcsente a konyhaasztal­ról a gyufát, s játékból fel­gyújtotta a szalmakazlat: 14 mázsa alomszalma égett el. A felelősség természe­tesen a felnőtteké, de most nem is erről akarok írni. Tűz esetén — miniszté­riumi rendelet értelmében — mindenki köteles segít­séget adni az oltáshoz. A fent említett esetben azon­ban nem ez történt. A köz­ségen haladt át a tűzeset idején Alapi János, a Ti- szasülyi Állami Gazdaság szászbereki üzemegységé­nek fogatosa. Őt kérték meg, hogy fogja ki lovait és a fecskendőt felszere­léssel vontassa ki az oltás­hoz. Alapi János azonban nem is hederített erre, se­gítségadás nélkül tovább­hajtott. A lelkiismeretlen ember ellen szabálysértési eljárás indult. Ezt a házat Pásztor Zoltán részére építette az OTP Jász- alsószentgyörgyön, a Béke út 15 szám alatt. Hasonló ké­szül Szabó Béla számára, Üjszászon, a Káposztás tér 1 alatt. Természetes, hogy a Nyesőéké sem lesz alábbvaló... Üvegcserépen csúszott el a mezötiéki bandita Tegnap délelőtt hatodszor állt bíróság — ezúttal a me­gyei bíróság — előtt Hoó Endre, kinek korábban ga­rázdaság lopás miatt gyűlt meg baja a törvénnyel. A rosszarcú legény, mint jelen­tettük, március 19-ón éjjel Mezőhéken leütötte és kira­bolta munkástársát. Sipos Ferencnek a kaland kevés híján életébe kerülő A rablással és szándékos emberölés bűntettének kísér­letével vádolt tettes az elnöki kérdésre óvatosan felelt: — Sípos borát, szatyrát el­vittem de gazdájukat nem akartam megölni. Takács Sándor, Bácsik Jó­zsef és számos más tanú el­mondásából tűnik ki, mi tör­tént hat héttel ezelőtt... Hoó Endre Joó Dániel meghívására az úgynevezett erzsébeti kocsmába ment, hol öt-hat korsó sört ivott. Iddogálás közben nézetelté­rés támadt társasága és egy vasutaskompánia között. No­ha a szóváltás nem volt fe­nyegető, Hoó jobbnak látta eltávozni a vendéglőből. A kocsma közelében egy trak­tor állt, mellette egy ipar­vasúti síndarab; melyet a traktorista emelőként szokott használni. Hoó magához vet­te a tíz kilogrammos vasat, majd a valamivel korábban távozott Sípos Ferenc után sietett. 4i Hoó azzal mentegetőzik, hogy a vasutasok támadásá­tól tartva vitte magával „fegyverét.’* —- Kísérte öot valaki a vendéglőből? — kérdi az eh nők. — Nem. Senki F. Nagy István: Pártfegyelmi (5.) Ügy szedtek le a csend­őrök egy tehervonat tenge­lyéről Lajosmizsén. Aztán egyszer vétettem a pá~t ellen is, ítélésem szerint nagyob­bat, mint anyámnak. Negy­venkilenc őszén “ akkor még rendőr voltam, felelős bea osztásban — bejött hozzám a falumból egy kulákasszony, akinél gyerekkoromban há­rom esztendőt szolgáltam, hogy segítsek rajta, ha van bennem érzés. 6írástól remegve mesélte ^ el, hogy elvitték az urát, mert a tagosítás ellen mondott valami meggondo­latlanságot. Megesett rajta a szívem, és közbejártam, hogy az urát engedjék szabadon. Alig telt el egy hét, éz az ajcasztófavirág bandát szer­vezett a kommunisták megtá­madására. A községi párt­titkárt is úgy megbicskázták, hogy egy hónapig ette a kór­házi kasztot. Szigorú megro­vást kaptam a fegyelmi tár­gyaláson, de majdnem elpitye- redtem afeletti örömömben, hogy nem zártak ki. Ne félj, a párt nem köt útilaput a talpadra, Sarró elvtárs, csak legyen erőd ebből a dologból levonni a tanulságot. Megka­pod, amit érdemelsz és slussz. Akkor is megkaptad volna, ha Sápiné rögtön közli a ve­zetőséggel a keresztelőt, s nem várja meg, hogy te meg­bíráld. Egyébként ő valóban helytelenül járt el, ezt már meg is beszéltük, mielőtt ide­értél, bár ahogyan én isme­rem, nem a rosszindulat ve­zette. Jenő valósággal itta á sza­vakat. Felugrott, két kézzel ,szorongatta meg Anti bácsi kezét. Aztán köszönt, és seb­tében az asszony felé is bic­centve, elindult kifelé. — Mi az, Sarró elvtárs, en­gem itt hagy? — szólt utána Sápiné. — Megyek én is, mert ha itt talál Anti bácsi fele­sége, még rosszra gondol. Huncutkásan nézett a meg­értő mosollyal bólogató párt­titkárra és kezét nyújtva ne­ki, igyekezett utólérni Jenőt. jé z utcán jó ideig nem szólt egyikőjük sem. Jenőt a fegyelmi foglalkoz­tatta még mindig. Már ki­kapcsolta ebből az egész do­logból Sápiné személyét, mert megértette, hogy a. párt­büntetést így is, úgy is meg kell kapnia. Eszébe villant, hogy illenék mégis szólni va­lamit az asszonyhoz, akár puszta udvariasságból is. De semmi kedvet nem érzett hozzá. Mintha leragadt volna a nyelve, s úgy érezte, na­gyon nehezére esnék e’'b öl az állapotból kimozdítani. Latolgatta Anti bácsi szavai­nak súlyát, s minden érdek­lődését a végkövetkeztetésre összpontosította: „a párt nem kört útilaput a talpadra...“ Sápiné kezét érezte a kar­ján. — Most elitéi, ugye? Jenő ránézett az asszcryra — egy lámpa fénykörébe ér­tek éppen — s furcsa csillo­gást vett észre a szemében. •— Áh, dehogy — mondta szórakozottan és csóválta a fejét. Hosszas csend következett, majd megint az asszony szó­lalt meg. — Tudja, én roppant szé­gyellem magam. Bocsásson meg, de ... hogy is mond­jam csak... igazán nem azért húztam el eddig a maga be­jelentését ... Nem azért, higy- gye el. Nézze, én tisztában vagyok azzal, hogy a modo­rom néha kifogás alá esik, de ez csak külső máz rajtam. Takarom vele igazi énemet. Az emberek persze nem tud­ják ezt és elég sokat panasz­kodnak rám. Nem törődöm velük, mert hiába is törőd­nék, képtelen vagyok más­milyen lenni. Csak a maga jogos meglátása zökkentett ki... — Hogy érti ezt? — vágott közbe Jenő, s úgy állt meg, mintha üvegfalnak ment vol­na. Csak éppen érintette szi­vét a sejtelem, de ez is elég volt ahhoz, hogy figyelme át­váltson az asszonyra. Meghallgat? Van egy kis ideje? — búgott az asz- szony hangja. — Hallgatom — mondta Je­nő és egy cseppett hangosab­ban dobogott a szíve. — Szeretném, ha legalább maga megértené, s elhinné, hogy nincs bennem rosszin­dulat egy szikrányi sem. Csakhát annyira egyedül va­gyok magammal, hogy las­san már elfelejtem, hogyan kell viselkedni bent az üzem­ben, ahol emberek vannak. — Ez túlzás.. — Nem, nem! — sietett folytatni az asszony, mintha attól félt volna, hogy elfe­lejti, amit mondani akar. — Nem túlzás. Van fogalma, mennyire szeretnék én is feloldódni, lármásan trécsel- ni, pletykálkodni, egész ter­mészetesen viselkedni, mint néhány évvel ezelőtt, ami­kor még gépen dolgoztam? Nagyon szeretnék, de hiába. Fél éjszakát forgolódom ál­matlanul, elképzelek magam mellé egy hű társat, hizelgek, szerelmes szókat suttogok a fülébe, hangosan becézge- tem, néha a felidézett bol­dogságtól kipotyog a köny- nyem, s aztán jövök rá, hogy a párnámat ölelem szenvedé­lyesen. Gyenge vagyok. A tu­dat, hogy nincs mellettem senki, tán még gyámoltala­nabb érzést táplál bennem, s úgy hiszem, ezt próbálga­tom palástolni. Ezt nem akarom, hogy lássák rajtam a gyáriján. — Dehát, miért nem .egy férjhez? —• kérdezte Jenő kissé csodálkozva. Csak rá /cell kacsintania valakire, és a győzelem biztos. z asszony fájdalmasan felkacagott. —- Valakire? Akárkire? Hogy gondolja? Hát van an­nak értelme? Az uram ittha­gyott, mert „kinőtt? engem. Így mondta legalábbis. Az­óta leérettségiztem. Huszon­hét éves fejjel — képzelje. S nemcsak az algebrát tanul­tam meg, hanem azt is, hogy csak jetlemes, őszinte ember­rel szabad szövetséget kötni. — Az ura nem ilyen volt? — kérdezte Jenő. — Dehogyis volt *“ legyin­tett Sápiné. —■ Mivel szüléi­mét nem ismertem, engem az állam nevelt fel. Szerettek az intézetben, szerettek később a gyárban, mivel nekem csak jó szó kellett és nem ismer­tem a lehetetlent. Akkor jött Sápi András. Művezető volt, kedvesen, gyengéden viselke­dett. Elhalmozott mindennel, csecsebecséket vett a ruhám­ra, elvitt a bálba, színházba. Tizenkét évvel volt idősebb, de megszerettem. Apámat, anyámat, barátomat, élettár­samat véltem benne megta­lálni. A párt is becsülte, mér­nöki iskolát javasoltak neki. El is ment, aztán négy ívvel ezelőtt megüzente, hogy lát­ni sem akar többé. ■ jl# egint csend szakadt rá- LJM jük. Jenő önkénytele­nül Gizire gondolt, aki na­gyon is természetesen visel­kedik. Néha dorombol, mint a macska, máskor a fogát vil­logtatja, akár egy farkas. (Folytatjuk^ ’ — Akkor miért cipelte azt a nehéz vasdarabot? Csönd. A választ a tanú- vallomásokból következtet tények adják meg: A vádlott tudta, hogy a Héki Állami Gazdaságban előző napon nyereségrészese­dést osztottak. Azt hitte, Sí­posnak még zsebében a pénz. Ezért sújtott le hátulról há­romszor a gyanútlan ember •fejére; ezért ragadta el pénztárcáját, igazolványát, sőt még szatyrát is. Abban egy használt munkászubbony volt és egy liter bor fehér üvegben... A munkásszállásra érve Hoó a rabolt bort a kártyá­zok asztalára tette s megje­gyezte: — Ügy igyátok, fiúk, hogy drága ital ez! Sipos eközben magához tért, s véresen, félig aléltan eltántorgott az útjába eső el­ső tanyáig. Almás! Ferenc tehenész előbb az orvosi se­gítséget biztosította a meg­támadott számára, majd érte­sítette a rendőrséget. Mikor a munkásszálláson megjelentek a rendőrök, Hoó felkapta az üveget, kisom- fordált vele s a bűnjelet fal- hozesapta. Bácsik József sza­kács az első kihallgatás iz­galmában nem is tulajdoní­tott jelentőséget a fehér pa­lacknak, másnap azonban — mint ki felismerte az esemé­nyek összefüggését — jelent­kezett a rendőrségen. A kör bezárult. Sípos a héki tájon szokatlan fehér üvegbe töltette távozás előtt borát; fehér üvegből kínált italt a tettes; fehér üveg cse­repeit találták meg másnap hajnalban.., Az orvosszakértői véle­mény megdöntötte Hoó véde­kezését, hogy önvédelemből ütötte le Sipos Ferencet Mivel a tegnapi tárgyalá­son Sipos Ferenc sértett nem ielent meg, kihallgatása hiá­nyában ítélethozatalra nem kerülhetett sor.

Next

/
Thumbnails
Contents