Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-18 / 66. szám
1961. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 9 ® Ötszáz Szolnok megyei szövetkezeti gazda üdül az idén és járja meg a külföldet HÉVIZÉN, dobogókőn már üdülnek a SZÖVETKEZETIEK — A TŰR- KEVEI VÖRÖS CSILLAG TSZ-BÖL HARMINCÁN KÉSZÜLNEK A SZOVJETUNIÓBA — MIÉRT CSAK EGY HÉTIG MARADNAK AZ ÜDÜLŐBEN A SZÖVETKEZETIEK? — MIKOR LESZ INTÉZMÉNYES NEK? ÜDÜLŐJÜK A PARASZTEMBEREKMegváltozott a világ. A pihenés a kemencepadkát jelentette télidőben az egykori parasztembernek. Most meg dr. Juhász Károly, a Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei kirendeltségének vezetője Lakó Istvánnal, a mezőgazdasági osztály előadójával egyetemben arról tájékoztat bennünket, milyen lesz a szövetkezeti gazdák üdültetési programja 1961- ben. Tavaly 160 parasztember töltött két hetei a balaton- boglári, a hajdúszoboszlói üdülőkben. Az idén egyedül Hévizén 220-an üdülnek. Hegyvidékeken (Dobogókő) 50-en éa Balatonbogláron 160-an pihennek egyhetes vagy tíznapos turnusonként. Tavaly még két hétre fizették ki az útiköltséget, a teljes ellátást, a fürdőzési számlát a beutaltak után. Az üdüléshez sosem szokott parasztemberek viszont egyszerűen nem „tudtak’- két hétig pihenni. Sok olyan akadt közöttük, aki tíz nap után hazaindult. Any- nyira új dolog a tsz-üdülte- tés. Pedig kitűnő ellátást, s jó programot is kapnak. Csákiját annak az embernek, aki egész életét majd percnyi megállás nélkül munkában töltötte szinte elképzelhetetlen, hogy két hétig tétlenül maradjon. Ezért aztán erre az évre egy hétben állapodtak meg. De most másképp indult. Hévizén, a Vasas-üdülő gondnoka, ki különben megyei, kisújszállási születést^ vállalta a szövetkezeti üdülő patronálását. A főváros! üdülőkkel ismerkedési esteket, közös kirándulásokat tartanak a Szolnok megyéből ott üdülő parasztok. Azt azért ők sem tudják megállni, hogy a hévízi két új termelőszövetkezetbe ki ne látogassanak, s a tapasztaltabb szövetkezeti gazda szemével tanácsokat ne adjanak. Hálás is a község tanácselnöke és szövetkezeti parasztsága a karcagi tsz-ta- gok segítségéért. Mert Hévízen január 12. óta folyamatosan váltják egymást megyénk szövetkezeti gazdái. Ugyanígy március 12-től Dobogókőn. A bárom Szolnok megyei szövetkezeti üdülő várja megyénk pihennivágyó gazdáit. A legtöbben a mezőtúri Petőfi, a túrkevei Búzakalász, Vörös Csillag, kunhegyesi Lenin és a kisújszállási Búzakalász Termelőszövetkezetekből pihennek majd. Jelenleg a túrkevei Búzakalász csoportja üdül. Többnyire olyan emberek, akik 7—800 munkaegységet szereztek tavaly, de egész életükben legfeljebb térképről ismerték a Balatont és hallomásból az üdültetést. A hazai üdültetéssel egy- időben külföldre is ellátogatnak a szövetkezeiiek. Április végén a túrkevei Vörös Csillag Tsz 30 legjobb dolgozója Szovjetunió kolhozait, szovhozait tekinti meg. Ugyancsak 30 főt a megyei tsz önsegélyezési csoport visz külföldre. Az első turnus (a karcagiak) már vissza is érkezett Csehszlovákiából. Százan pedig hazánk legszebb tájaira (Aggtelekre, Jósvafőre). jutnak eL A kirándulók utazását a megyei Termelőszövetkezeti Tanács és a megyei önsegélyezési csoport finanszírozza. A termelőszövetkezeti önsegélyező csoportnak 12 ezer tagja van már Szolnok megyében, s 199 termelőszövetkezetünk közül 37 lépett be együttesen. Az önsegélyező csoport az üdülő szövetkezeti gazdák egyre növekvő tábora máris felvetett egy kérdést. Intézményesen meg kell oldani a szövetkezeti üdülőépítést. Eddig bérelt villákKunszentmártonban jól Tiszáidon rosszul halad a baromfi és tojásszerződés kötés Az Idei felvásárlási terv szerint járásunkból 4600 mázsa árubaromfit és 3 600 000 tojást Vár az idén a népgazdaság. A termelőszövetkezetek ebből 1900 mázsa baromfit és 1 350 000 tojást adnak. Kiemelkedik áruértékesítésével a mesterszállási Úttörő Tsz, amely az idén 214 mázáa baromfi és 96 000 tojás értékesítésére vállalkozott. Minden feltétel adott a tervszámok teljesítéséhez. Tavaly járásunk termelői 4100 mázsa árubaromfit és 3 668 000 tojást értékesítettek. Ebből a háztáji gazdaságokra jutott 2909 mázsa baromfi és 3 580 000 tojás. Most is legalább ezt a mennyiséget várjuk a háztáji gazdaságokból. Kormányzatunk különböző szerződéses akciók bevezetésével segítséget lehetőséget nyújt a termelőszövetkezeti gazdáknak a háztájiban történő baromfineveléshez, hizlaláshoz. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, nem mindenütt használják ki ezeket a lehetőségeket. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy Tiszaugon március 1-ig egyetlen termelő sem kötött szerződést sem tojásra* sem baromfira. Pedig így van! S ennek okát főként abban kell keresni, hogy » tBUünűvaoazövetkezat vezetői, dolgozói nem foglalkoznak a szerződtetéssel. Tiszaugon is lenne olyan lehetőség, mint Kunszentmár- tonban, ahol a földművesszövetkezet már igen szép eredményekről adhat számot. Bállá Károly 3000, Horváth Istvánné 3000, Gulyás Istvánná 2500, Huszár Balázs 2000 tojásra kötött szerződést. Rácz Dezsőné 30 kg csirkére, 50 libára és 50 pulykára szerződött minden előleg nélkül. Osztyán Mátyásék saját maguk keltetik ki a csibéket, amelyből 20 kg-ot. szintén szerződésre értékesítenek. Tóth Mátyásné, Szanda Istvánné is részt vesz ebben az akcióban 30, illetve 45 kg csirke átadásával. Jónak mondható a hfzottliba szerződtetés is. Nálhi Pálné, Nál- hi József, Tóth Mátyásné 100, László Istvánné 50, D. Nagy Ferencné 60 liba meghizlalá- sára vállalkozott, s a jószágokat értékesítési szerződésre adja át. A felsorolt példák tanulsága az, hogy ahol megfelelően foglalkoznak a szerződtetéssel, ott az eredmény nem marad el. A kunszentmártoni baromfifelvásárlókat joggal illeti dicséret eddig végzett munkájukért. K. Varga József Kunszentraárton ban, üdülőkben történik a szövetkezetiek üdültetése. Még a kezdet-kezdetén vagyunk, de ez máris elavultnak látszik. Valamilyen módon, vagy az Állami Biztosító önsegélyezési csoportjainak pénzéből és a tsz-ek hozzájárulásából szövetkezeti üdülőt kellene építeni. B. L. Tízezer tanácsi dolgozó továbbképzését biztosítják Kormányhatározat és miniszteri utasítások írják elő, hogy a tanácsok különböző szakigazgatási szerveinél ügyintéző, vagy ennél magasabb beosztású dolgozók munkakörüknek megfelelően milyen képesítést kötelesek megszerezni. Az intézkedés mintegy tízezer tanácsi dolgozót érint, akik négyféle formában — az állami oktatás keretében, a szakképesítő, továbbá az általános államigazgatási ismeretek című tanfolyamokon és a szakminisztériumok által előírt tanfolyamokon — szerezhetik meg a szükséges ismereteket. X továbbképzés előkészítése a közalkalmazotti, szakszervezeti bizottságok bevonásával történik. Ä tanácsi dolgozók kormányhatározat szerinti továbbképzése már megkezdődött, nagyobb részük azonban — a most folyó országos felmérés után — ősszel kezdi meg a továbbtanulást. A szakszervezet megyei szervei és helyi bizottságai is részt vesznek az egyetemi előkészítő tanfolyamok szervezésében, a középiskolát végzőket konzultációk, előadások rendezésével, tanulókörök létrehozásával segítik. Mire kivirágzik A HARS HÜSZ-HUSZONEGY ÉVES fiatalok gyülekeznek a tisza- földvári művelődési ház igazgatói szobájában: a művelődési ház színjátszó stúdiójának tagjai. Majdnem mindegyikük mögött komoly „színészi múlt” áll. Gyulai Péter 1958-ban kezdett játszani az fmsz csoportjában, s azóta szaval, szerepel, táncol, sőt táncot tanít is. Háromszor volt már táncoktató tanfolyamon, s jelenleg is több csoportja van. Foglalkozik az Aranykalász és a Lenin Tsz fiataljaival, az fmsz-től sem szakadt el, munkahelyén, Martfűn is részt vesz a tánccsoport munkájában, s egészen a legutóbbi időkig Cibakházára is átjárt táncot betanítani. Emellett jut ideje arra, hogy a földvári művelődési ház készülő háromfeivonásos darabjának főszerepét elvállalja. Szinte elképzelhetetlen, hogy bír ennyit ez a vékony- dongájú fiatalember. — Az a szerencsém, hogy mindig délelőtti műszakban vagyok. Negyedhárom—félháromra hazaérek, s legtöbbször már indulnom is kell valahova, mert ezekre a helyekre csak gyalog lehet' eljutni. KENYERES ERZSIRE csak tizenhét éves, s már ő is több mint egy éve jár a színjátszó stúdióba. Heti két estéjét itt, kettőt az fmsz tánc- csoportnál tölti, s azon kívül esti iskolába jár. Cser Gábor fmsz boltvezető. Sok-sok fellépése közül legszívesebben egy huszáros beugrásra emlékezik. Mező- héken adták elő Nyíri Tibor: „Nyitva a kiskapu” című J művét, s már felment a füg- * göny, amikor kiderült, hogy az egyik szereplő távolmaradt. Cser Gábor akkor egyetlen próba nélkül, a súgóra támaszkodva vállalta a szerep eljátszását — és sikerült. A ROMANTIKUS hőstettek helyett azonban egyre inkább rendszeres munkára törekszenek a fiatalok. Három egyfelvonásos színdarabjuk már készen áll a Ságvári Endre Kulturális Seregszemlére, s az elkövetkező időben betanulják még Egri Viktor Csehszlovákiában élő magyar író „Virágzik a hárs” című háromfelvonásosát is. Jól összehangolt, lelkes kis társaság. Érződik minden szavukon, ahogy az emlékekről, a próbákról, tervekről beszélnek. S ugyanez derül ki akkor is, amikor a hibákat említik: azt, hogy egyik társnőjük egy alkalommal nem jelent meg a próbán, s mikor felkeresték otthonában, letagadtatta magát. Azóta sem néz feléjük, mert ezzel a magatartásával az ő ö; ’’-irrott közösségükből önkéntelenül is kívülmarad. Vajon közöttük mindig tökéi etes-e az összhang? Nin- csenek-e sértődések a szerep- osztás körül? Egymás szavába vágva tiltakoznak. — Inkább ellenkező a helyzet — teszi hozzá Szabó János. S most az utolsó „kényes” kérdés következik, melyet már sok öntevékeny színjátszócsoport tagjainak tettem fel, s kevés helyen sikerült megnyugtató választ kapni. — Járnak-e színházba? Ki hány Shakespeare-drámát olvasott életében? Ismerik-e a világ drámairodalmának nagyjait? Egymásra vetett kérdő, segélykérő pillantások, hümmö- gés a válasz. Végül Cser Gábor találja fel magát, s nem hozzám, hanem a közben megérkezett igazgatóhoz fordul] — Valóban, miért nincs nálunk szakmai továbbképzés? Mindnyájan szívesen járnánk, legalábbis én a magam részéről örülnék, ha segítenének abban, hogy mit, s milyen sorrendben érdemes elolvasni. A „KÉNYES” KÉRDÉSRE kérdéssel feleltek, s ez mégis megnyugtató volt. A tisza- földvári színjátszó fiatalok boldogan áldozzák még egy estéjüket a továbbképzésre, s az igazgató szavaiból is kiderült, hogy ő semmi jónak nem elrontója. Ami késik, nem múlik, s mire „kivirág zik a hárs”, vagyis befejeződnek Egri Viktor darabjának próbái, talán megindul a tanfolyam is: még egy lépést tesznek a tudatos, kulturált szánjátszás útján. Z. J. Cseh vándorzászló a Tisza Cipőgyárban A martfűi Tisza Cipőgyár KISZ bizottságának öttagú küldöttsége az év elején a gottwaldovi Svit Cipőgyár meghívására öt napot töltött Csehszlovákiában. Az utazás célja az volt, hogy a két gyár ifjúsági szervezete szocialista munkaverseny szerződést kössön. A martfűi fiatalok tanulmányozták a testvér vállalatnál kialakult versenyformát. A versenyszerződést, amely mindkét gyárban a termelékenység növelését, a minőség javítását és az önköltség csökkentését segíti elő, kölcsönös egyetértés alapján megkötötték. A gottwaldovi Svit Cipőgyár fiataljai emlékeztetőül a versenyszerződésre két vándorzászlót küldtek a Tisza Cipőgyáriaknak. A vándorzász- 16 elnyeréséért nagy küzdelem alakult ki a vállalat KISZ alapszervezetei között. Végülis több, mint egy hónapos vetélkedés után a cipőgyárban az „A” műszak, a gumigyárban pedig a „B" műszak lett az első. A nyertes alapszervezetek fiataljai ünnepélyes keretek között vették át a vándorzászlókat. Képes kiadvány jelent meg a mezőhéki Táncsics sertéstenyésztési módszereiről A Szolnok megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya, a megyei tanács mezőgazdasági osztályával közösen önálló képes kiadványban adta közre a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet élenjáró sertéstenyésztési módszereit. A Munka Vőröszászló Érdemrenddel kitüntetett Táncsics Termelő- szövetkezet fő jövedelemforrása a sertéstenyésztés. Tresser Pál, a hékí gazdaság főmezőgazdásza írta meg sertéstenyésztési és hizlalás! tapasztalataikat. A kiadványt most terjesztik a megyében« Nem ipar, MŰVÉSZET — Egy öreg vadkitömő műhelyében — Józsi bácsi a műhelyben Karcag perifériáján, a Kinizsi utca végén lakik Vass Józsi bácsi, a vadkitömő. Nem mindennapi foglalkozás, mindössze ketten csinálják a megyében. Különös tehetség kell hozzá. — Tizenkétéves koromban láttam először kitömött állatokat, Pesten, a múzeumban. Akkor határoztam el, hogy én is szerzek magamnak ilyen gyűjteményt. Azóta csinálom — emlékezik Józsi bácsi a múltba révedve. Egy kis számítás és kiderül: 1895-ben próbálkozott először vadkitömés- seL — Egy télen elrontottam vagy 50 varjút, meg szarkát, mire úgy, ahogy belejöttem. Később a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, egykori igazgatójától, Győrffy Istvántól kapott egy könyvet, abból tanult aztán. — A 14-es világháborúig Miskolcra, Debrecenbe is dolgoztam, ottani szűcsök vették fel a rendelést. Ügy küldtem el postán, ládákban a kitömött jószágokat. A háború után aztán megszakadt velük a kapcsolat. Közben parasztizáltam, de jó pár éve. mér csak ezt csinálom. Egy kis dohányra, miegymásra telik belőle. Amíg mesél, kopott bicskájával nyesegeti egy rókafejről a húsdarabokat. Műhelye egy karszék, rajta néhány csipesz, olló, hosszú varrótűk, kaparok. Ennyi az egész. No, meg arzén a preparáláshoz és vatta, vagy kóc, esetleg finom forgács a kitöméshez. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, tehát 60 éve űzi ezt az ipart. — Ez nem ipar, kérem, ez művészet — igazít helyre rögtön. — Adót sem kell utána fizetni. Kis szobája tényleg valóságos múzeum, pedig csak szerény töredéke van itt munkájának. A 60 év alatt többezer állatot, madarat tett „halhatatlanná”. Köztük olyan ritkaságokat, mint a dél-európai rózsaszínű seregély, másnéven sáskamadár; vagy északon honos csonttollú madár. Akadt egyetlen dámvad is (Egy kisújszállási pusztagazdának tömtem.), két hermelin, s az igen ritkán látható, vakondhoz hasonló földikutyából is néhány. Főleg vadászoknak, vagy gyűjtőknek dolgozik. Megyénkben, sőt megyénk határain túl is sok helyen őriznek egy-egy kitömött állatot, vagy madarat, s gyakran emlegetik Vass Józsi bácsit, az öreg, karcagi ál- latkitömőt. patkós -— Még egy utúlsó igazítás és „kész” a róka