Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

2 STOLHOE MEGYEI NÉPLAP 1881. március 12. Kennedynek Hruscsovhoz intézett üzenetéről Párizs (MTI). — Pierre Courtade az Hum'anité ha­sábjain Kennedynek Hrus­csovhoz intézett üzenetét kommentálja. A szovjet fő­város nyugati köreiben úgy tudják, hogy az amerikai el­nök üzenete javaslatot tar­talmazott: halasszák később­re- a nagy nemzetközi kérdé­sek tanulmányozását, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának legyen ideje a Dulles és Eisenhowerét helyettesítő új doktrína kidolgozására. E körök szerint amíg Kennedy kidolgozná álláspontját egy új csúcskonferencia előtt, — amely egyébként a nyár vé­ge felé ülhetne össze, a két fél tartózkodnék egymás köl-1 csönös kritizálásátc' Courtade megállapítja, hogy Hruscsov és az ameri­kai nagykövet novoszibirszki megbeszélése nem kevesebb, mint négy órán át tartott. Courtade rámutat ezután arra, hogy a szovjet sajtó bi­zonyos idő óta felfigyelt egyes jelzésekre, amelyek alapján feltételezhető, hogy az Amerikai Külügyminisz­térium gyerekesnek minősít­hető manőver-tervét dolgoz­ta ki. Ha Washington kíván­ságát teljesítenék, a Szovjet­unió azon a címen, hogy be­várja Kennedy új politikájá­nak kialakulását, hosszú hó­napokon át kénytelen lenne lemondani a gyors megoldást igénylő problémák felvetésé­ről Ez vonatkoznék a lesze­relés kérdésére is. Tudott dolog, hogy az amerikai xx&ooeoooeoooeoovo Eltemették a Reggane-i atom- kísérletek áldozatát Párizs (MTI). Pénteken óriási tömeg kísérte utolsó útjára azt a fiatal katónát, Jacques Buton-t, aki a Sza­hara! atomkísérletek színhe­lyén, Reggane-ban teljesített szolgálatot, s kedden titokza tos betegség áldozataként hirtelen meghalt. • Á Farncia Hadügyminisz­térium hivatalos közleménye szerint semmi összefüggés­ben sem állhat a katona ha­lála a kísérleti robbantások­kal. A baloldali sajtó azon­ban felhívja a figyelmet ar­ra, hogy váratlanul szabad­ságolták a katonát, s amikor otthonában meghalt, nyom­ban Gleger-számlálőkkal fel­szerelt .katonai orvosok siet­tek megvizsgálni holttestét ENSZ-küldöttség már értés­re adta, pillanatnyilag még nem kész a Hruscsov által javasolt megoldások tanul­mányozására. Ez azonban nem akadályozza meg az Egyesült Államok kormá­nyát, hogy ne adjon újabb lökést az atomfegyverkezés­nek és új külföldi támasz­pontok felállítására vonatko­zó tervének. így tehát, amíg Kennedy a békéről meditál­na, a Pentagon teljes lelki nyugalommal dolgozhatná ki hadműveleti terveit, folytat­hatná laoszi és afrikai inter­vencióját, készíthetné elő a Kuba elleni támadását. - Mindez olybá tűnik, mintha Washington abban a re­ményben kérné a diplomá­ciai fegyvemyugvást, hogy saját céljaira felhasználva azt, néhány hónap múlva „az erő helyzetéből’* tárgyalhas­son. Ami a diplomáciai fegy­vernyugvást magát illeti, az amerikaiak a legcsekélyebb jelét sem adták annak, hogy szándékukban állna ezt tisz­teletben tartani. Stevenson, Rusk, sőt Kennedy néhány legutóbbi kijelentése azt mu­tatta, hogy Dulles egyes ked­velt provokatív témái az új kormánynak is tetszenek. A világközvélemény megfelelő módon fogja megítélni a konkrét problémák megvita­tásának késleltetésére irá­nyuló kísérletet, amely a gondolkodási Idő ürügyével sem a fegyverkezési hajszát, sem a hidegháborús propa­gandát nem szakítja félbe — írja Courtade. A Tory jobboldal hadjárata | Hfacleod gyarmatügyi miniszter elleni az északrodéziai alkotmány reform ügyében GYÁSZOL A FLEET STREET London (MTI). Az MTI londoni tudósítója jelenti: Feltűnést keltett az a bősz hadjárat, amelyet a konzer­vatív szélsőjobboldali reak­ció befolyásos vezetője, Lord Salisbury indított a kormány és főként Macleod gyarmat­ügyi miniszter ellen. A mi­nisztert szenvedélyes hangú cikkekben, nyilatkozatokban, s a Lordok Házában mondott beszédében azzal vádolta, hogy az észak-rodéziai alkot­mányreform terve, amely az afrikaiak törvényhozási kép­viseletének szerény méretű növelését ajánlja, „csalás és árulás a fehér telepesek el­len, akik nélkül Rhodesia visszasüllyedne az őserdők állapotába”. A szélsőjobbol­dali Salisbury pártütése olyan komoly, hogy kezdi veszélyeztetni a párt egysé­gét. Kilencvennyolc Tory- képviselő közül, akik Salis­bury álláspontját burkoltan pártoló alsóházi nyilatkoza­tot írtak alá, eddig csak ti­zenhat vonta vissza aláírá­sát. A Times vezércikke sze­rint az alsóházi javaslat azt jelenti, hogy a Tory-képvise- lők számottevő nagy cso­portja azonosítja magát a fehér telepesekkel Afriká­ban. Növelte az összetűzés he­vességét Salisbury koránt­sem önzetlen Indokainak le­leplezése. Lord Alexander, a munkáspárti főrendek veze­tője utalt arra, hogy Lord Salisbury a British South African Company elnöke. Ez magánkereskedelmi vállalat,: amelyet a hirhet imperialis­ta, Cecil Rhodes az 1890-es években alapított. A vállalat jórészt csalással szerezte meg Rhodesiát. Szélsőjobb­oldali Daily Mail emlékeztet rá, hogy a vállalat által meg­vesztegetett hittérítők bírták rá az afrikai törzsfőket, és királyokat olyan egyezmé­nyek aláírására, amelyekből egyetlen betűt sem értettek és amelyekben országukat, összes földtulajdonukat, jer gaikat és kiváltságaikat a vállalatra ruházták. Mindezt jórészt abban a hiszemben tették, hogy „Victoria király­nő védelme alá helyezték magukat: ez a vállalat, mint szédítő méretű földterületek, bányakiaknázási és kutatási jogok kizárólagos tulajdono­sa, volt a gyakorlatban a két Rhodesia megteremtője, tu­lajdonosa és kormányzója, egészen 1925-ig, amidőn a # angol kormány vette át tőle. a kormányzást A vállalat* még most is évi 15 millió font tiszta nyereséget vág zsebre bányajogok címén, — aminek túlnyomó részét ki­viszi Afrikából. Kormányzá­sa utolsó évében, 1924-ben összesen 384 fontot (sicí) köl-- tött az afrikaiak közoktatá-1 sára. Újabban jövedelmét aj nemzetközösség „biztosabb” országaiba, főként Kanadá- ruházza be. EN nem adok 350 forintot a kukoricáért, mert pénzemnek ellensége nem vagyok! Leszerződtem tojásra, így a kukoricát 215.— Ft­ért megkapom, a tojást pedig tavasszal Is 1 fo­rintért átveszi a földművesszövetkezet. ba Szovjet segítséggel épül Jemen első tengeri kikötője Moszkva (MTI). — Az! Arab félsziget déli részén le-1 vő Jemennek eddig nem volt! alkalmas tengeri kikötője, a! Jemenbe Irányuló szállítaná-! nyok nagy részét Adenban; rakták ki. Szovjet segítséggel 1^58! óta folyik a jemeni ál-! lám első mélyvizi tengeri ki-3 kötőjének, Ahmedinek épí-j tése. Az építésen dolgozó szov-! jet szakemberek több mint! kétezer jemeni munkást ké-! peztek ki az építőipari gépek! és a kikötői berendezések' kezelésére. A megnyíló kikö-; tő tizenhat vezető beosztású; dolgozója szovjet kikötőkben; kap majd kiképzést. 'jícáf ffiaAvn mi can í( PÁRIZSI NAPLÓ A GRAND BOULEVARD ; :j (2.) — A járda szélén fák, a 'Észéles úttesten kocsi, kocsi és "kocsi, hihetetlen mermyiség- 8| ben. Nem állandóan, néha — k legfeljebb egy-két percre — ®szinte üres az út. Az autók ugyanis rajokban jönnek, kahogy a kereszteződéseknél Hátengedik őket, de akkor az­tán jönnek. Igaz lehet, hogy Ma nemzeti vérmérséklet a jár- y müvek sebességében is kife­jezésre jut Párizsban tempt- Mramentumos forgalom van — y mindennel, amit ez jelent: ff/ékcsikorgás, félelmesen Jci- Écsi, milliméteres távközök és y időikként — az ablakom kiha­jolva — egy-egy kedves mon- jgj da* az előző, vagy előzendő •kocsi vezetőjének Életemben fínem láttam ennyi behorpadt ^karosszériát. Ha nem is egész éjPárizsban, de itt a Grand "'Boulevardon igaz az a nálunk .'elterjedt mondás, hogy „a k nyugati fővárosokban gyalog "megy, aki siet9. Ez azonban Ércem, az úttesten lévő torló- édásből — ilyen nemigen van "— következik, hanem a par- kírozási gondokból. Ha egy Éj fiatal járnak például az Ope- — m as e sfra körül van randevúja, és a AVITAMINDUS Éférfi kocsival érkezik, a hölgy ~ “ ■“* * “ "könnyen elunhatja a várako­zást addig, amíg a Xonsieur GYÜMÖLCSLÉ jármüvének talál egy talp­alatnyi helyet. A járdán viszont kisebb a tolongás, mint például a mi budapesti Kőrútunkon. Igaz, szélesebb is. Nézzük az embe­reket ezen a járdán. Az ud­variasság — és a kíváncsiság — követelte sorrend szerint elsősorban a nőket. Elutazásom előtt ezzel bú­csúztatott egy Párizst-járt öreg pesti: — Franciaország egyik leg­értékesebb és legnagyobb bő­ségben előforduló kincse, öcsém — a szépasszony. Így igaz. Rengeteg szép vagy egyszerűen érdekes arc, töméntele.. karcsú, pompás alak. Persze, az öltözködés is sokat tesz. Kétségtelen, hogy a feltűnő, másutt démonnak titulált nő itt nagyon sok De a relativitás erre is érvényes. Aki Pesten vagy mondjuk Londonban kivívó, Párizsban csaknem természetesnek hat. S amikor a ragyogóan öltöz­ködő párizsi nőkről hallunkt nem kell feltétlenül méreg­drága holmikra és különös frizuraköLeményekre gondol­nunk A titok nyitja ezúttal is az ízlés, mint a Párizsban is híres pesti nőjénél. A fran­cia lány már csitri korában csalhatatlanul megérzi, mi­lyen ruha- és hajviselet elő­nyös az ő külsejéhez. Éberen figyeli mindenki a divat leg­apróbb változásait, de unifor­mis azért nem lesz ebből so­sem, mert a lányok és asszo­nyok a legújabb divatot is egyéniségükhöz igazítják És “» visszatérve a Grand Boulevardra — az is biztos, hog;/ az ember alig győzi kapkodni a fejét. Ha pedig áhítattal belefeledkezik egy- egy ritka szép szempárba, rendkívül gyakran kap jutal­mul — egy futó mosolyt, óh, nem szabad túlértékelni ezt. Hiszen mindössze valami ilyesmit jelent: — Köszönöm, Monsieur, az eismerést.., UU A férfiaknál most o há­romgombos, olaszos fazon jár­ja. Így tavasz felé legalább annyi a másszínü zakó-nad­rág, mint az öltöny. Ami vi­szont nagyon' ritka látvány: a kalap. Ömölhet az eső, hull­hat a hő, legfeljebb az öregek fején jelenik meg egy-egy jellegzetes baszk-sapka. Nemcsak a ruhák — az em­beri bőrök színének minden árnyalatával is találkozunk a Grand Boulevard?n, Ut vas Londonban végétért a mammut-kiadóvállalat.ok he­tekig tartó késhegyre menő harca az angol sajtó ellen­őrzéséért. A többhetes küz­delem eredménye: létrejött a világ legnagyobb sajtó­trösztje. Cecil King, a Daily Mirror kiadó vállalat ve­zetője győzött, Roy Thomp­son, a skóciai sajtót ellen­őrző kanadai sajtómágnás volt a legyőzött — az igazi vesztes azonban kétségkívül az angol sajtó. A Fleet Street, a legnagyobb lon­doni lapok szerkesztőségei­nek utcája gyászol: igen sok lap most ugyanannak a tu­lajdonosnak kezébe került és így előreláthatóan nem lesz hosszú életű. A sajtóháború akkor kez­dődött, amikor Roy Thomp­son, egy szerény kanadai rádióállomás hajdani tulaj­donosa, aki „szorgalmas munkával” ma már több mint 100 újság kiadója Angliában és a világ min­den táján, és birtokában van néhány televíziós állo­más is, ajárílatot tett az Odhams Press sajtócsoport megvásárlására. A tárgya­lások már javában folytak, amikor előlépett Cecil King, Anglia — sőt ahogy cím­lapján áll, a világegyetem legnagyobb példányszámú lapja —, a Daily Mirror kiadója. King Thompson ajánlatának csaknem két­szeresét kínálta feL Thomp­son egy ideig megpróbálta felvenni a harcot, de végül elismerte ellenfele győzel­mét így az angol pénzügyi és politikai életet megrázó al­kudozás eredményeként lét­rejött a Mirror Newspapes társaság, amely a maga ne­mében egyedülálló a vilá-" gon. Az eddig 58 millió fontsterlingre értékelt saj­tótröszt most kereken 100 millióra növelte vagyonát. A sajtóbirodalomhoz tarto­zik nemesupán egy sor an­gol lap, hanem a megfelelő elenőrző részvénypakett ré­vén Ghana, Nigéria, Duinea újságjait is kézben tartja. Ellenőrzi az Albert E Reed társaságot amely a világ második rotációspapír-gyártó cége. Kezébe tartja ezen­kívül az egyik legfontosabb apgol magán televíziós tár­saságot. Az angol sajtótrösztök kö­zött a Mirror most egy­példáúl egy fekete óriás tar­ka, köntösszerü öltözetben. Hatalmas termete, délceg tartása és különös fejformája elárulja: vatuszi. A vatuszik: Kongó vidékén élő néptörzs, ■ világ egyik legmagasabb termetű néger népe. Egy egzotikus, humusz- szerű köpenyben sétáló néger nőn kincsetérő ékszerek 'sőr- rennek. Érdeklődve nézi a kirakatokat és az embernek az az érzése, hogy érdeklődé­sének anyagi alapja is van. Nem csodálkoznék, ha kide­rülne róla: valami bennszü­lött kiskirály felesége vagy egyik felesége. Azok a színesek, akik így délelőtt végigsétálnak a Grand Boulevardon, persze, többnyire turisták, diploma- táji, diákok, kereskedők — szóval ideiglenesen vannak Párizsban. A francia főváros­nak azonban megvannak — nem is kis számban — a ma­ga állandó afrikai és ázsiai eredetű lakosai. Közismert például, hogy külön arabne­gyed van. ahol egyébként az algériai helyzet súlyosbodása óta napirenden vannak az összecsapások és merényletek. Nem ritkaság a kínai sem. Később összehoztak egy idős kínai munkással. Mielőtt be­mutatták volna „Monsieur LixC-t, elmondták róla: na­gyon régen él Párizsban. Va­laha szabályos riksa-kuli volt otthon, most tisztesen megél kis fizetéséből. Az utóbbi években azonban valami nyugtalanság vibrál az ^'reg­ben. Sokszor és hosszan be» magában többet jelent, mint az összes többi együttvéve. A Thompson csoportnak 26 milliós tőkéje van. Rother- mere lordnak, az angol saj­tó hajdani királyának csak 20 milliója van (ő-jelenteti meg a Daly Mail-t és a Daily Sketch-et, továbbá a Sunday ,Dispatch-t), ezután következik Deaverbrock lord társasága (Daily Express) és- egy másik társaság tíz­millió alaptőkéveL A Mirror-csopört most kereken 300 újságot és fo­lyóiratot tart kezében. Jel­lemző, hogy az Odhams megvásárlásával e nagytő­kés monopólium kezébe ke­rül a brit Munkáspárt lap­ja, a Daily Herald is. Ért­hető, hogy a munkáspárti vezérek aggódó pillantáso­kat vetnek a kiadói világ nábobjai felé. A Mirror el­lenőrzi most már csaknem. az összes női újságokat — az úgynevezett rózsaszínű sajtót — és a sport és tech­nikai lapok jórészét A haszon természetesen csillagászati számokra rúg: nem szabad elfelejteni, hogy a kereskedelem és az ipar minden évben több mint 200 millió sterlinget költ hirdetési célokra. így ért­hető, hogy az Odhmas Tár­saság részvényeiért Ceril King őrömmel fizetett 36 millió fontsterlinget Természetes viszont, hogy az újságírók nem is titkos rémülettel figyelik a mono­póliumok kolosszusainak dü­börgését — úgy tűnik, hogy az élesedő versenyben már csak l-r-2 milliós példány­számmal maradhat fenn egy napilap. Az pedig vilá­gos, hogy a kapitalista tu­lajdonost csak á haszon ér­dekli; mivel pedig a mono­póliumok egyre kétségtele­nebb egyeduralmával mind­inkább csökken a konkur- rencia, nem kétséges, hogy csak a nagyobb példány­számú lapokat lesz érde­mes fenntartani — mégha • e2 a színvonal rovására 's megy. A Guardian keserűen és csalódottan így kommentál­ta az új sajtótröszt meg­születését: „A kormány bűn- részességével megkéselték a sajtószabadságot. Mág egy szúrás és megölik. Vajon már készíthetjük a sírfel­iratot?” 8. a szél Kínáról. Szemmelátható- lag büszke arra, hogy hazája — világhatalom lett. Mikor néhány percig beszélgettünk, megkérdeztem: — Hazamé nne? — Haza. Nincs senkim, akit itthagynék. Azt mondják, ott­hon már mindenkinek adnak munkát és az öregeknek is jut kenyér. — Nem próbál útiköltséget gyűjteni? — Nem. Kár lenne. Úgy­sem tudnám összegyűjteni. Nagyon sok pénz ám. azl Ügylátszik, Párizsnak nem­csak egyfajta vonása van... És a négerek? ök nagyjá­ból otthon vannak itt. Több­ségüknek, nemzedéjceic óta, itt él a családja. Asszimiláló- dásuk egyik jele a nagyon sok félvér. Bármelyig nem* hez tartozzanak is, rendsze­rint kimondottan szép ember­példányok. Ami a társadalmi érintkezést illeti, Franciaor­szágban nincs amerikai érte­lemben vett „néger-kérdés". Nem bántják, nem üldözik a fejcetéket és a legtöbb fran­dának az sem okoz problé­mát, hogy nyilvánosság előtt mutatkozzék velük. Maga­sabb munkakörben, szellemi, vagy akár kereskedem! pá­lyán, persze, itt is nagyon ke­vés a néger. De a Grand B^ulevardon azért bőven akad belőlük. Egy utcai, ten* geri árukkal rakott pultra osztrigát rakosgat az egyik, amott a másik egy bisztró üvegfalát mossa. (Folytatjuk.) Harmath Endre

Next

/
Thumbnails
Contents