Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

I SSL, inlrdus 1Í.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

fiz ifjú fejttgulyások tanácskozásán

— Eredményes volt a tejtermelési verseny —

Tegnap délelőtt tanácsko, gyénk termelőszövetkezeteine

legjobb fiatal fejőgulyásai. A a KISZ megye bizottságának Kovács Béla, a KIS? megyei

hoz.

Beszélt arról, hogy a tejtermelés s az állattenyésztés eredményeinek fokozásában, a mezőgazdaságra háruló évi tervfeladatok teljesítésében jelentős szerep vár a szövetkezetek és az állami gazdaságok fiataljaira.

— A növénytermesztésben dolgozó fiatalok már országos hírnevet szereztek megyénknek, tegyék ezt az állattenyésztők is — mondotta többek között. Majd így folytatta:

— A KISZ megyebizottság meghirdette a fiatal t jter- melők megyei versenyét Ez a verseny jó eredményeket hozott, bár nem egy termelő- szövetkezetben takarmányozási és elhelyezési nehézségek jelentkeztek.

Az értékelésből kiderült, hogy a versenyben résztvevő fiatalok tehenei a termelőszövetkezetekben megközelítették a 4000, az állami gazdaságodban pedig az 5000 kg-os évi átlagos tejhozamot, a megyei 2000, illetve 3000 kilogrammos átlaggal szemben.

Adamik Imre megyei törzsállattenyésztő különböző zak- mai problémákról, s a szarvasmarhatenyésztés fontosságáról beszélt

A hozzászólások a fiatal állattenyésztők nagy felelősség- érzetét tükrözték. Pál János, a jászfényszarui Petőfi Tsz fiatal fejőgulyása arról beszélt hogy gyakran az idősebb állatgondozók rossz példával járnak a fiatalok előtt, K ha ezért a fiatalok figyelmeztetik őket, „lázadásnak” minősítik. Szabó Mihály, a Tiszasülyi Állami Gazdaság állatgondozója az elméleti,

’.ásít tartottak Szolnokon tne- fc és állami gazdaságainak

megjelenteket Bodzsár Imre, munkatársa üdvözölte, majd VB tagja szólt a fiatalokszakmai oktatás fontosságáról szólt.

— Én hét éve fejek. Gondoltam, már eleget tudok és ezért nem akartam résztvenni az ezüstkalászos tanfolyamon. Mikor aztán mégis meghallgattam néhány előadást, beláttam, hogy nagyon sokat keü még tanulnom.

Többen a fejésidő pontos betartását, az egyedi, vagy a csoportos-egyedi takarmányozás fontosságát hangsúlyozták.

Végül Bodzsár Imre ismertette a verseny részletes értékelését E szerint a termelőszövetkezeti fejőgulyások közül Fejes Andor, a jászladá- nyi Aranykalász Tsz gondozója ért el legjobb eredményt Tíz tehenet gondozott, s a tehenek évi átlaga 4389 kg tej, 3,9 százalék zsírtartalommal. A legjobban tejelő tehenek

versenyében György Sándor, a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz gondozójának Jolán nevű tehene lett az első, évi 6101 literes és 3,9 zsírszázalékú tejtermeléssel.

A legjobb állami gazdasági fejők versenyében Kontra János, a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság fiatal állat- gondozója lett az első: 12 tehéntől évi 5419 kg tej hozamot ért el, 3,8 zsírszázalékkal. A legjobban tejelő -tehenek versenyében Szeghalmi Sándor Cukor nevű tehene (Kunmadarasi Állami Gazdaság) vitte el a pálmát évi 10 073 kg-os, 3,7 zsírszázalékú tej hozammal. A verseny legjobbjait a KISZ megyebizottság értékes díjakkal jutalmazta.

A tejtermelési verseny most már országos szinten tovább folyik. A részvétel feltétele tsz fejőgulyások számára: évi 3500 liter tejhozam és legalább 75 százaélkos borjúszaporulat Állami gazdaságokban legalább 4500 literes tejhozamot és 80 százalékos borjúszaporulatot kell elém.. P. DL

Nőnapi ünnepségek a megyében

Vasárnap, március 12-én az alábbi városokban, községekben kerül sor a nőnapi ünnepségekre:

Karcag: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke; Tiszagyenda: Farkas Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa 18 órakor tartja nőnapi előadását.

•

A megye minden községében, városában — mint erről levelezőink és tudósítóink is hírt adnak — nagy érdeklődés, bensőséges ünneplések közepette tartották meg a

nőnapokat. Molnár Ferericné- nek, a Szolnoki Papírgyár nöfelelősének leveléből idézzük: „Március 8-án a nőnapi ünnepségen mintegy 120 asz- szony és leány vett részt üzemünkben. A meghívott ven dégek között köszöntöttük az újvárosi iskola tanár-asszonyait, a VII. kerületi nő- tariács néhány tagját, vala' mint azokat a nyugdíjas asz- szonyokat, akik már elkerültek üzemünkből. Kedves eseménye volt az ünnepségnek, hogy a nők tiszteletére adott uzsonnát a férfiak szolgálták feL’’

FIATALOK — egy „nyugdíjas^ tsz-ben

Ilyen véleményt hallottam róluk a kunszentmártoni járási KISZ bizottságon, mielőtt meglátogattam őket: kevesen vannak, mégis sokat és jól dolgoznak, A lányok öttagú munkacsapata tavaly a járásban első, a megyében második lett a tsz munkacsapatok kukoricatermesztési versenyében.

Félóra múlva már az öcsö- di Szabadság Tsz-ben hozakodtam elő a kéréssel, miszerint a KlSZ-titkárral szeretnék beszélni.

— Továbbképző tanfolyamon van — hangzott többféléi is a válasz.

— S a helyettese?

Itt van, ő az, a Pityu!

És rendkívül zavarba jöttem, amikor így mutatkozott be egy barna kislány;

— Rács Lídia helyettes KISZ-titkár vagyok,

— És a ,.. Pityu?

— Az is én vagyok. Öcsödön a Lídiákat ugyanis Pityunak szólítják...

Mivel sürgetett az idő, nem akartam nyelvészeti elmélkedésbe bocsájtkozni, hanem inkább azt kérdeztem meg Rácz Lídiától: miért „nyugdíjas” tsz az öcsödi Szabadság?

— Mert 300 a nyugdíjas a 762 tagból. De másért is. A 24 éven aluli fiatalok száma alig éri el az ötvenet A tsz- tagok életkora átlag 50—55 év között van.

— S hány tagú a KISZ alapszervezet?

— Harminchárom.

Kicsi a bors, de erős

A szót dr. Juhász Sándor

állatorvos, a tsz főállatt©- nyésztője vette át.

— Az az igazság, hogy nálunk nem zárult jól a tavalyi gazdasági év, 16,27 forintot osztottunk egy munkaegységre. Azt a tanulságot vontuk le, hogy a gyenge eredményekben legfőképpen a tehenészet a „ludas”. Gyenge volt a jószágállomány, gyenge a tej- és hústermelés. S ekkor a KISZ fiataljaihoz fordultunk.

— Gyűlést hívtunk össze — folytatta Rácz Lidia — Itt született meg a határozat: alakítsunk állattenyésztő brigádot. S három lány: Vérten Margit, Vérten Krisztina és Hegedűs Júlianna a baromfi törzsállományt és 4600 csibét gondoznak már azóta Bállá Gizi a szarvasmarhatenyésztő brigádot megalakító fiúkhoz: Oltyán Antalhoz és Lajoshoz, Szegény Jánoshoz, s a tavaly még a gépkocsirakodásnál dolgozó Varadi Antalhoz, Ró- nyai Sándorhoz, Kurucz Gáborhoz és Tolnai Imréhez csatlakozott

Még a gyűlés estéjén Vára- di Antal elemózsiával, batyuval felszerelve indult az egykori Pecz-tanyára...

Lelkes, hozzáér*5 munka — javuló eredmények

A volt Pecz-tanyánál van a tsz százas istállója, ahol reggel 3-tól este 8—9 óráig dolgoznak az állattenyésztők. Száz tehenet, 40 szopósborjút. 21 tenyészüszőt és 10 hi- zómarhát bíztak gondjaikra.

Januárban 2100 literrel több tejet fejtek, mint decemberben. A borjak fejlődése a régi ütemhez viszonyítva meggyorsult. Persze, az eredményesebb állattenyésztéshez az Is hozzájárul, hogy a fiatalokat anyagilag is érdekelté tették a jobb munkában. Minden huszadik liter kifejt tejet ők kapnak meg (januárban például 507 liter jutalom-tejben részesültek). Fokozza az anyagi érdekeltséget az is, hogy minden nőtlen és hajadon fiatal — amennyiben eléri a 100 munkaegységet — minden munkaegység után két négyszögöl kukoricaföldet kap. Ez személyenként 800 négyszögölig is „felmehet”. Ezt minden fiatal megkapja 100 munkaegység után. Az állattenyésztők itt is jobban járnak: a kukoricaföld a tejprémiumon és a rendes munkaegységrészesedésen felül illeti meg őket.

Nincsenek egyedül

A legfontosabb, s előreláthatólag a legnagyobb jövedelmet hozó munkát végzik az öcsödi Szabadság fiataljat.

— Nem is tudunk társadalmi munkát vállalni •— magyarázta Rácz Lidia. — Pedig nagyon „elkelne”... A csa- tomaásásnál és a klubterem építésénél.

Megtudtam: e munkák előreláthatólag tavasszal kezdődnek. 1961-ben ugyanis a tavalyi 300-ról 600 kh-ra nö- vekszik a tsz öntözött területe. A szövetkezet fiataljai sokáig tépelődtek, miképpen tudnának segíteni. E tépelő- désre a járási KISZ bizottságtól érkezett meg a válasz: a járás kíszistái védnökséget vállalnak a tsz öntözési programjának végrehajtása felett.

A tsz fiataljainak öröme, munkakedve egy másik üzenet révén is emelkedett. Ez az üzenet Budapestről, a XIV. kerületi Ingatlankezelő Vállalat fiataljaitól, a közös gazdaság patronálóitól érkezett: elkészítik a téglaprést, amely, lyel „kivetik” az öcsödi ifjúsági ház építéséhez szükséges téglákat. A mintegy 30 ezer tégla égetéséhez a ts2 vezetősége biztosítja a szénport, s az égetésben, az építésben a budapesti fiatal pat- ronálók, a tsz építő szakmunkásai egyaránt segítenek. A berendezés egyrés2e már megvan, s a hiány pótlására is időben sor kerül.

Ilyen feltételek mellett joggal érezhetik magukat otthon a szövetkezetben.

Bubor Gyula

A JASZÍV ANY I TAVASZ IGERETE

in.

Minden ember a szövetkezés híve lett egyszerre Jásziványon? Azt nem. Az még tán egy évtizedet is megkíván. De a saját boldogulásának senki nem ellensége. Márpedig akárhogy is számolgatják, az idén az jár jól, aki év elejétől év végéig becsülettel résztvesz a munkában. Az idei telet már nem is sokan töltötték a kemence mellett. Utasi Lajos, Tajti Miklós, Balajti Sándor, Habán László vezetésével a legnagyobb téli hidegben is építkeztek. A többiek vaktőkét ástak, gallyaztak. Az idei tavaszon öt dűlőutat szüntettek meg a jásziványiák, s ezzel növelték a termőterületet.

A munkaegységérték tervszerint 30 forint lesz zárszámadásra. De ezt úgy alakították ki, hogy ennyit közepes esztendőnél is elérnek. A biztosíték meg is van rá. Hétszáz hízó leadását kérte tőlük az állam egész évre, s már 1050 süldőjük van. A szövetkezeti gazdák jövedelmébe nagyon sokat számít az újszerű premizálás. A premizálási formákat úgy alakították ki, hogy pénzhez jussanak az emberek, s hogy a szövetkezet is jól járjon. A kettő teljesen összetartozó tényező, csak jól kell bánni vele.

A Jásziványiák rájöttek, hogyan lehet ezt az érdeket jól kihasználni. Vegyük a sertéstenyésztést. Abban állapodtak meg, a sertésnevelőktől előhasú kocák után négy, a többiek után (mangalica) öt malac felnevelését kéri a termelőszövetkezet. Ez olyan alacsony minimum, hogy nem nehé2 ennél töbr bet nevelni. A terven felüli malacokon felesben osztozik a termelőszövetkezet a sertésgondozókkal. Olymódon hogy a tsz-nek elővásárlási joga van. Ha a gondozó el akaria adni a prémium fejében kapott malacot, a szövetkezetnek adhatja el elsősorban. Ha a tsz-nek nincs rá szüksége, akkor bárkinek.

Márpedig sok ilyen malac kerül itt eladásra. Csintalan József 47 anyakocát gondoz, s már fel is kereste a vezetőséget.

—- Állják-e a szavukat, Kalmár elvtárs?

Az elnök írást mutatott, írás van erről a megállapodásról. Csak idő nem volt még rá, hogy sokszorosítsák, s kiküldjék egy-egy példányát a gondozóknak.

Jogos az ellenvetés, minimális a követelmény. Igen ám, de tavaly nem volt premizálás, s mégse jövedelmezett a sertéstenyésztés. Csintalan József sertésóljai előtt olyan gödrök tátongtak, hogy nem igen ment arra, aki a bokatöréstől irtózott. Mostanra nemcsak, hogy elegyengette a talajfelszínt Csintalan, hanem még le is homokozta azt. Pedig azt mondják, a múlt évben szinte fájt az embereknek, ha egyetlen olyan lépést véletlenül megtettek a közös érdekében, amiért nem kaptak munkaegységet,

A fejészetben mást okoskodtak ki. Minden hónapban próbafejést tartanak egy váratlan alkalommal. A kifejt átlag jelenti az a havi tervet Amit ezenfelül fejnek a tehenészek, annak felét azonnal pénzben meg is kapják, ahogyan a tejgyűjtő állomás kifizeti. Eredmény: most meg lehet nézni a teheneket. Minden nap vakarják, a farkát is kimossák valamennyinek. A fejési átlag pedig a januári 3 literről 5 literre futott fel. Pedig az első prémiumot mégcsak majd most fizetik. Természetesen az öt liter is nevetséges átlag. De az a tény, hogy rövid idő alatt maid kétszeresére emelkedett a fejészet hozama, sokat ígér.

Jásziványon ezideig még nincsenek nagyüzemi baromfiférőhelyek, baromfitenyésztéshez értő asszonyok annál többen, és a csirkehúst is szeretik. Meg a pénzt is érte. A megoldás. Az egyik az, hogy vándorbaromfiólakat létesítenek, s ha netalán egyik helyen kiüt a vész (ami elég gyakori errefelé), viszik a másik helyre. A másik pedig az: hogy a háztájiban nevelik fel a szövetkezet baromfi- állományát. Azon a napon, mikor ott jártam, 1500 baromfi gondozását vállalták a háztájiban. Vágó Vincéné kiváltképpen sokra vállalkozott. A szövetkezet vezetősége megelőzően külön tanácskozásra összehívta az asszonyokat, s velük is ismertette a gazdaság tervét, kérve, hogy asszonyi szemmel mondják el, mi a jó, mi a rossz benne.

Az első lépések közé tartozott, hogy a náluk teljesen felesleges üzemegységrendszert megszüntették. Sőt még a brigádokat is megfaragták. S annak ellenére, hogy az idén vezették be a kettős- könyvelést, amely tudvalévőén több adminisztratív munkaerőt kíván, még így is öt emberrel csökkent az irodai személyzet száma. A brigádok élére viszont a legtapasztaltabb embereket állították. A kertészeti brigád vezetője Pásztor Pál mezőgazdász lett. Az építőbrigádot Habán László vezeti. Brigádvezető lett Nagy P. József és Adám Miklós tapasztalt gazda. A kapálnivalót az utolsó négyszögölig kiosztották. Ügy, ki, mennyire vállalkozik. A nagyüzemi művelés után a kapálást ki-ki maga végzi. De úgy, hogy a területet csak most a tavaszon mérik fel egyszer. S már most kiszámították. mennyi munkaegységet adnak egyszeri, kétszeri, háromszori kapálásért. így elkerülik azt a furcsa, de a megye más termelőszövetkezeteiben is gyakori jelenséget, hogy területileg ugyan száz hold kukorica művelődött meg, munkaegység szerint kettőszáz.

De van ennek más előnye is. A szövetkezeti gazda attól függően, hogy hány hold kukorica, vagy cukorrépa művelését vállalta, már most tudja, mennyi munkaegységet szerezhet egész éven át. Természetesen, ha szakszerűen ápolja a növényt. Ha nem találják jónak a kapálást, úgy minden munkaegység nélkül meg kell ismételnie a kapálást a hanyag munkát végzőnek.

Az intézkedések megnyerték az emberek tetszését. Hogy mennyire megnőtt a jásziványi gazdák bizodalma, azt onnan tudom: az anyaghiánnyal küzdő közös gazdaságnak 28 000 vályogot adtak kölcsön a téli építkezéshez. Molnár László. Csintalan József, Juhász Ferenc és mások. S ezzel már képletesen azt is mondták az emberek: tudjuk, hogy csak mi tehetjük naggyá a termelőszövetkezetet, senki más.

Jönnek vissza a Pestre, más vidéki munkahelyekre elszállingózók. Tíz új belépési nyilatkozat töltődött ki a közelmúltban. Pedig ezideig egy fillért sem fizetett még a tsz. De a parasztember megérzi, megérti, mitől várhat valamit. S hogy a szigorú munkarendet megvalósították, erre megint azt mondták: ebből lehet valami. Reggel hattól este tízig tart a munkaidő. Hát nem éppen nyolc órahossza. De egyből ilyen nagyot ugrania nem is lehet parasztembernek, mégha a gép segítségével közös- ségb tömörülve dolgozik is. Majd eljön annak is a sorja.

Megszűnt a fogatok ide- oda parancsolgatása. Az a fo- gatos. aki aem a saját, hanem

más Brigádvezetője irányítását hajtja Végre, munkaegy- séglevonásban részesük A brigádvezető úgyszintén' fegyelmit kap. Bizony az első napokban két brigádvezető ilyen ügyben került a vezetőség elé. Hiába. Nehéz megszokni a rendet, a rendetlenség után. De azóta nem is fordult elő a fogatok bolyongása.

A rendhez az is hozzátartozik, hogy a munkaidőt mindenki szorgalmasan végigdolgozza. Munkaidő után az elnök is szívesen elfogyaszt egy fröccsöt. De munkakez- ben nem. Hát bizony az első időben ez se ment ritkaság- számba. S azonkívül még, amit a vezetőség személyesen is tapasztalt* panaszok jöttek. Egy fiatalasszony sírva jött az elnökhöz. A férje annyira lerészegedik, hogy összecsinálja magát. Egy fiatalember azt panaszolta, édesanyját veri az apja.

Sor került ennek tisztázására. Furcsa módon. Az elnök este 10 óra után érkezett a kocsmába. Az ivócimborák leghangosabbja, kire éppen panasz érkezett, elkiáltotta magát:

— Most pedig velem iszik még az elnök is. Én fizetem.

Kalmár András határozott nemet intett.

— Én nem. De többet magának se ajánlok,

Feszült csend támadt S a poharazó, csendes, szerény búcsút véve, hazament családja körébe. Ez az eset futótűzként terjedt. Az emberek megértették: eddig az a világ járta: abból senkinek senki nem parancsol, menynyire issza le magát, hogy bánik a családjával. De most már közösségben élnek. Egymásért is felelősek. S úgy látszik, az embereknek ez is tetszett. Az történt hogy a szövetkezet egy mesterembere, aki ugyancsak poharaz- gatás miatt került a vezetőiéi elé, most bejár az irodára, veri az asztalt ha nincs munkája, ha nincs anyag, amivel dolgozzon.

Estére járt az idő, mikor elhagytam szülőfalum határát. A dűlőkben, ahol egykor ökörrel szántogattam, traktorok jártak lámpafénnyel. Behallatszott a faluba duruzso- lásuk. Igazi tavaszi idil. Sokatigérő. Sok rügyfaka- dást megértem itt, de az itteni gazdák még nálamnál is többet De ebben a mostani tavaszban valami igazi, új van.

S van ebben sok ígéret. A legfőbből adódik. Abból, hogy a jásziványi gazdák és a szövetkezeti vezetők rájöttek: nem a társulás a rossz, nem abban van a hiba, hanem ők nem jól csinálták az első esztendőben. Most hát másként kezdték. Hogy jól-e? Érzésem szerint igen. Hogy jobban, mint a múlt esztendőben, az bizonyos. Annyira jobban, hogy máris sok mindent tanulni lehet tőlük. Eddig csak rossz hírüket hallották a jásziványi gazdák. Ha így folytatják, ahogyan most az idei tavaszt kezdték, én hiszem, hogy tanulni, tapasztalni is eljárnak hozzájuk a környékről.

S Kalmár András érdeme ez? Nem egyedül az övé. Ö indította el a reformokat, a kezdő lépést ő adta fneg. Aztán a falu magára talált Habán László, Tajti István, Molnár László, Tajti Gábor és a legjobb gazdák, most már együtt törik a fejüket a közös ügyért az új elnökkeL

Ismerem ezt a népet Az a fajta, amelyik mindenből aranyat csinált. Pedig akkor magára hagyatottan küszködött, ki, hogy tudott. Aztán az összefogás első esztendeje se hozott igazi eredményt. Néhány ember csalódását annál inkább. Most nagy a bizakodás. Jól indultak. A jó kezdet pedig fél siker. A jó vetés a bő aritás ígérete.

(Vége.)

Boriik Lajos