Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

! 2 SZOLNOK MEGYEI NEM.AI 1961, március ÜL Az űrhajó utasai jól érzik Csütörtökön egy feke-' teszőrű kutya szállt ki a ne­gyedik szputnyik űrhajó ka­binjából, miután szerencsésen visszaérkezett többszörös föld­körüli útjáról. S a négylábú űrhajós — nemkülönben az óránként 28 000 kilométerrel száguldó műbolygó — azóta a világ érdeklődésének kö­zéppontjában áll. Azratyan akadémikus pén­teken reggel a moszkvai rá­dióban nyilatkozott Csemus- ka és űtitársai állapotáról: „Bejelenthetem —, mondotta hogy a negyedik szovjet szputnyik űrhajó négylábú utasai jól érzik magukat”. S hogy a kísérleti állatok épség­ben visszaértek, az igen nagy­jelentőségű esemény a szov­jet firbiológiai kutatásnak. Ezzel ugyanis tovább gyara­podott az a nagy kísérleti anyag, melynek alapján le­hetővé válik, hogy az ember űrrepülésének közvetlen elő­készítéséhez fogjanak majd hozzál A Belka és Szírelka nevű kísérleti kutyák után most a Csemuska állapota — és az útja során életműködéséről kapott rádióközlések is — bizonyítják, hogy az ember számára űrutazás szempont­jából a súlytalanság állapota nem jelent veszélyt. A szov­jet tudósok ez alkalommal értékes adatokat szereztek arról is hogyan hatnak az élő szervezetre a rendkívüli fel tételek, például a rakéta haj­tóművének a zaja, a rakéta' test vibrációja, valamint a rajt és a visszatérés szaka­szában fellépő nagy megter­helés. Mint a tudósok nyi­latkozatából kitűnik a negye dik szovjet szputnyik-űrhajó imiwinmmiiiHUiuitmimHtiiHHimmtuu Tavaszi szünet az iskolákban A művelődésügyi minisz­ter utasítása értelmében az általános és középiskolákban a tavaszi szünet április 5-től 12-ig tart. Az első tanítási nap április 13. Mivel az ötö­diké előtti három nap mun­kaszüneti nap, így az iskolai szünet tulajdonképpen ápri­lis 2-án kezdődik. Az iskolák már készülnek a felszabadulási ünnepségre, amelyet általában április 1- én, szombaton rendeznek. A tavaszi szünet utolsó napjainak egyikén tartják meg a pedagógusok ideoló­giai továbbképzésének be­számolóit. (MTI). masukat utasai kiválóan viselték el ezeket a nehézségeket. S az adatok, amelyeket az állatok útja során és annak befeje­zésével szereztek — Azratyan akadémikus szerint — arra szolgálnak, hogy kidolgozzák az olyan űrhajó berendezése­it, amelyen már ember indul első „történelmi útjára” a vi­lágűrbe. »■ ’ A világűr meghódításának ideje tehát közeleg és az újabb 4700 kilogrammos szovjet szputnyikkal a kivi­telezés közvetlen stádiumába jutott, bár az ember űrrepü­lésének problémái olyan na­gyok. hogy valószínűleg szá­mos állatokat szállító űrhajó- kisérletre lesz szükség. Az egész világ — va­lamennyi számottevő tudósa — elismeréssel adózik az újabb sikeres rakétakisérlet láttán — nemkülönben a vi­lágsajtó. A Párizsban megje­lenő jobboldali Figaró igen ötletesen a szputnyikok csa­ládfájára felrajzolta az újabb ágat tegnapi számában. Az ugyancsak párizsi Auróre tu­dományos munkatársa „Az űr meghódítására indult szov­jet amerikai mérkőzés” állá­sát értékeli és arra a megál­lapításra jut, hogy a szovjet tudósok állnak közelebb a győzelemhez. A Populalre azt fejtegeti, hogy az ameri­kai tudósok máris megvan­nak győződve arról, hogy a Szovjetunióban készen állnak egy ember űrbe való fellövé­sére A külföldi sajtóból egyéb­ként az is kitűnik, hogy a szovjet teljesítmény újabb híréré Washingtonban pesz- szimizmus lett úrrá. Érthető­en: az amerikai kísérletek ed­digi állása szerint legfeljebb arról lehet szó. hogy az első űrutas egy 160 kilométeres ..ugrást” tehet majd 500— 600 kilométeres röppályával. Ellenben — az amerikaiak szerint — az első orosz va- ’óban űrhajós lehet, műboly- gőba ültetik, óránként 28 000 kilométeres sebességgel né­hányszor megkerüli az a föl­det, mielőtt leszáll. A Humanité így ír: „A szovjet tudósok módsze­resen valósítják meg azt a programot, amelynek végén az ember első űrbéli útja áll. Hiábavaló dolog jósolgatni., mikor történik meg ez, de az új teljes sikerrel koronázott kísérlet után kisértésbe kerül az ember, hogy azt gondolja: talán már az idei nyár sem múlik el anélkül, hogy uta­sok ne szálljanak fel egy ugyanolyan űrhajóra, mint amelyről tegnap a feketesző­rű kutya leszállt.” A brazil nép kö Telelése Montevideo (TASZSZ), A Novos Rumos ;ímü brazil lap cikkében nemzeti köve­telésnek nevezi a Szovjet­unióval, a Kínai Népköztár­sasággal és más szocialista országokkal való diplomáciai kapcsolatok felvételét. „Ez elsősorban szuverén állam­hoz méltó cselekedet lenne — írja a lap. — Ezenkívül az ilyen intézkedés megfelel fejlődésünk érdekeinek, mert új piacokat nyit áruink szá­mára és lehetővé teszi a bra­zil ipar fejlesztéséhez feltét­A normarendezés mérlege A törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár az utóbbi időben sokat fejlődött. A nagy szerelőcsarnokot átala­kították. Űj, nagyteljesítmé­nyű hidraulikus prést állítot­tak üzembe. A szerelőcsarnok nagy részén sűrített levegő- hálózatot építettek, amely a lakatosok munkáját teszi kul­turáltabbá és könnyebbé. A présműhelybe automatikus, félautomatikus adagoló szer­kezetek kerültek. A féltonnás daru a rakodók munkáját könnyíti és csökkenti a bal­esetveszélyt A magszárítók, akik hosszú ideig egészségte­len munkakörülmények kö­lenül szükséges felszerelések megvásárlását”. A lap ezután Amerika ki­szolgálóinak nevezi azokat a reakciós erőket, — amelyek kampányt indítottak Quadros elnök és kormánya ellen, mert rendezni akarja Brazí­lia viszonyát a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal. A lap felhívja az ország demokratikus erőit, hogy harcoljanak a szocialista or­szágokkal való diplomáciai kapcsolatok felvételéért — (MTI). A tnnanarivei értehezlet Kongó szét darabolását akarja Tananarive. — A kongói nép érdekeit eláruló diktáto­rok és diktátorjelöltek tana- narivei értekezletük csütör­tök délutáni ülésén igyekez­tek megfelelni imperialista megbízóik törekvéseinek: ki­mondották Kongó egységének szétzúzását, az ország testé- nek további szétfórgácsolását Az ülésről kiadott közle­mény először is bejelenti, hogy az értekezlet elismeri a Kongó területén „már meg­alakult független államokat” — értve alatta a kongói Ka- tanga-tartomány uránérckin­cseit markában tartó „Union Miniere” belga bányakon­szern védőszárnyai alatt mű­ködő Csombe-féle katangai szakadár ^kormányt”, nem­különben a Kaszai-tartomány déli részén lévő Kalondzsi- féle úgynevezett „bányaálla­mot”. Romboló munkáját az érte­kezlet azzal tetézte — mint a közlemény második pontként bejelenti —-, hogy „fö'drajzi, néprajzi és gazdasági meg­gondolásokból” elvben szük­ségesnek tartja további „füg­getlen államok” alakítását Kongó területén. Ennek az elgondolásnak legfőbb szóvi­vői' természetesen a beíga- bémc Csőmbe, valamint Ka- londzsi volt. Bár a közlemény szövege igyekezett a törvényesség mázával bevonni az értekez­leten hozott — Kongó alkot­mányába ütköző — határoza­tokat, nem kétséges, hogy a jelenlévő diktátorok és dik­tátorjelöltek csak abban érte­nek egyet, hogy az ENSZ-nek távoznia kell Kongóból. Az AP tudósítója — több résztvevővel folytatott be­szélgetés után megállapítja, kétségtelen, hogy az értekez­let állásfoglalásának célja „balkanizálni" — még több darabra szabdalni az or­szágot. A tudósító értesü­lése szerint több diktátor-je­lölt, máris anyagi segítséget kért Csombetól, a belgák ka­tangai páncélszekrényének kezelőjétől, de egyelőre ke­vés eredménnyel. Kaszavubu, Kongónak az árulókat támogató elnöke, csütörtökön tiltakozó távirat- sorozatot indított útnak. Az ENSZ-közgyűlés elnökének szánt táviratában ismét fenye­getőzött, az ENSZ kongói Ta­nácsadó Bizottsága elnöké­hez, valamint Nkrumah gha- nai elnökhöz küldött távira­tában pedig az ellen tiltako­zott, hogy a ghanai elnök — mint ismeretes — javaslatot tett Kongó kérdésének meg­oldására. Az AFP jelenti, valameny- nyi megfigyelő szerint a köz­lemény megszövegezése rend­kívül homályos. zött dolgoztak, ma már az új, korszerű technológiával ellá­tott műhelyben dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy a műsza­ki intézkedések, a beállított új gépek elavulttá tették a régi gyártásidőket. Emiatt a normák fellazultak, s a mun­kaidő kihasználás sem volt megfelelő. December közepén tehát szükségessé vált a norma-fe­lülvizsgálat, amelynek során közel 6—7 ezer időtételt mó­dosítottak. Ez korántsem volt könnyű feladat. Sok vesződ- séggel járt, de megérte a fá­radságot. Elősegítette annak a célnak az elérését, hogy min­denki a végzett munkája után kapja a fizetését. Az új normákat január 1- ével vezették be. Az azóta megejtett munkanap fényké­pezése arra enged következ­tetni, hogy — kisebb hibák­tól eltekintve — sikerül biz­tosítani a termelékenyebb munkát. Azóta különösen ja­nuár végén és februárban so- kát javult a fegyelem, és csökkent a kapun ’ elüli munlcanélküliség. Ez azt is bizonyítja, hogy a normaren- dezést a munkások egyetérté­sével és tevékeny részvételé­vel hajtották végre. A dolgo­zók megértették, hogy fejlet­tebb gyártástechnológiával — újtípusú gépekkel — többet lehet produkálni, mint a régi, elavult „masinákkal”. De nézzük a hatást a terv­teljesítés tükrében. Január­ban anyaghiány miatt lema­radással zártak. Februárban javult az anyaghelyzet, s az év második hónapjában már 112,2 százalékos tervteljesí­tést értek el. A tervezett szinten alakult a termelé­kenység és januárban, feb­ruárban 13 százalékkal növe­kedett. A normarendezés ed­digi tapasztalatai tehát azt mutatják: a dolgozók anyagi­lag nem károsodtak. Az év első három hónapjában az át­lagkereset nem csökkent. Egy-két munkahely azon­ban kivétel ez alól. így pél­dául az öntöde munkálnak teljesítménye január 1. előtt mindig 115 százalék körül mozgott, a rendezés után ja­nuárban & februárban alig érte el a 100 százalékot Miből adódik ez? Jórészt abból, hogy a nor­marendezésnél csupán az ön­tők átlagkeresetét vették fi­gyelembe. Az új technológiai eljárásokat (mint pl. a fürt­vagy a kokilla-öntést) széle­sebb körben csak a jövőben fogják alkalmazni. A héjfor­mázás sem általánosítható. Az öntöde összlétszámának jelentős hányada még ezév- ben is kézi formázással és öntéssel dolgozik. Ezek telje­sítményét nem lett volna sza­bad arányosítani a korszerű gépen dolgozókéhoz. A gyár vezetősége jelentős műszaki intézkedéssel, a gyártástechnológia korszerű­sítésével igyekszik ellensú­lyozni az effajta hiányossá­gokat. A gyártástechnológia korszerűsítése megéri a fá­radságot és idővel kamatozni fog a ráfordítás. Tavaly pél­dául a tervezett 2 millió 150 ezer forint helyett 3 millió 25 ezer forint értékű megta­karítást hozott a műszaki fej­lesztési tervek megvalósítása. A tavalyihoz hasonlóan ez évben is a korszerűsítés ré­vén negyedévenként félmillió forint megtakarítást tervez­nek a munkaidő-, energia- és az anyagköltségek csökkené­séből. Bevezetik a gépalkatré­szek festésénél a mártásos el­járást. 1960-hoz hasonlóan ez évben is alkalmazzák méreg­drága öntvények helyett az olcsóbb eljárással készült, a balaszt-anyaggal töltött he­gesztett lemezszerkezeteket.* Minden termék gyártásánál bevezetik a műanyag-tárcsás darabolást. Az új automata kisgép, a fűrészgép vágáside­iének egytizede alatt darabol. Á gyártástechnológia' kor­szerűsítése, a műszaki fej­lesztési tervek megvalósítása jelentős feladatot ró a gyár dolgozóira. A mezőgépgyár- ban nagy múlttal rendelkezik az újítómozgalom. Ez az év is jól kezdődött. Csupán egyetlen napon — február 2- én — 43 javaslat érkezett a vállalat újítási előadójához. Az ez évi terv túlteljesíté­sének tapasztalatai és az ed­dig fel nem tárt tartalékok arra engednek következtetni: a törökszentmiklósi Mezőgaz­dasági Gépgyár ez évi terv­számai nem túlméretezettek, teljesíthetők. Arnőth József Vasárnap és hétfőn békekölcsön húzás —» az I. az V. és a VI. békekölcsönre 93.8 millió forintot sorsolnak Az Országos Takarékpénz­tár vasárnap és hétfőn ren­dezi az idei első államköl- csőnsorsolásokat, az I., az V. és VL békekölcsön 1961. évi első félévi húzását. A sorso­lásokat mindkét napon a Szakszervezetek Művelődési Otthonában tartják. Március 12-én, vasárnap délelőtt tíz órai kezdettel bo­nyolítják le az I. békekölcsön búzását. Ebből a kölcsönből 61500 kötvényre tizenkilenc millió forint értékű nyere­mény és törlesztés jut. Március 13-án, hétfőn dél­után fél háromkor kezdőd­nek a húzások. Először az V békekölcsönt húzzák, 164 450 kötvényre 30.4 millió forin­tot. Utána a VI. békekölcsön 235 200 kötvényére 44.4 mil­lió forint jut a szerencsés nyerteseknek. A kétnapos húzáson az I. az V. és VI. békekőlcsönbő összesen 461150 kötvényre 93.8 millió forintot sorsol nak. A nyertes kötvények beváltását március 16-án kezdik meg. (MTI). uuiuuriiiiiuiiiiiiiiuummiiuu 'j/f/t/ 'j, effia/wi lijdtai i “ PÁRIZSI NAPLÓ (1.) — Gyors, udvarias út­levélvizsgálat után szerelvé­nyünk átgördül Strassbourg- ba, az „európai gondolat” és az Európa Tanács fővárosá­ba. Ez már Franciaország. Sansculottok és maquisardok nagy nemzete, üdv nekedl Nancyt, a „virágvárost" még beborítja az irigy sötét­ség, de nemsokára derengeni kezdenek a körvonalak. Apró városkák és falvak bukkan­nak elő a hátráló feketeség­ből — megannyi díszlet Mar­tin du Gard „Vén Európájá”- hoz. A pillanatra felvillanó állomásépületek előtt, hónuk alá szorított tárcsával, hihe- tétlenül hosszú néma sorfal­ként tisztelegnek a forgalmist ták. Valaki közülük talán éppen ezen a párás hajnalon álmodozik arról: egyszer majd olyan állomáson dölgo- zikk ahol megáll a nemzetkö­zi gyor \ S ahogy növekszik a vilá­gosság, úgy nő bennem egy különös érzés. Van benne va­lami a felfedezők cél-előtti izgalmából és a kamasz lám­palázából, akivel közlik. hogy irövidesen bemutatják a vi­lágszerte ünnepelt színésznő­nek. Próbálom elhitetni ma­gammal, hogy teljesen nyu­godt vagyok, de hiába: az ember önmagával szemben nem lehet nagyképű... Aztán szerelvényünk mél­tóságteljesen begördül a Gare de l’Est-re. Leszállóit, egy másodperc alatt körülölel az óriás pályaudvaron hullámzó ezerfejű, ezernyelvű tömeg. Párizs, Eiffel mérnök úr vas- baöntött víziójának városa. Emile Zola soktitkú metró- pólisa, Ady Endrének „Bako­nya ” — hogyan fogadsz? A PIROS SALA,5 Ahogy kilépek az utcára, lecsap rám egy zömök, ko­pottruhás férfi. A nyakában csamórakötött, durva, piros sál. — Taxi? — kérdi. Bólintok, mire a cím után érdeklődik. Megmondom: Ho­tel Riche, Rue Grange Bata- liére. Megfogja a bőröndöt és elindulunk. Elhaladunk egy, tíz, harminc taxi mellett, egyikbe sem szállunk be. Amikor elhagyjuk a hosszú kocsisort és a pirossálas nyu­godtan baktat tovább, meg­állítom. Hosszadalmas ma­gyarázatba kezd, lényege: a nagy forgalomban átkozottul lassan mennek a taxik, de se­baj — metrón hamar oda­érünk. Szóval semmi köze a taxi­hoz. Nagy csel volt, de most már mind -gy. Legyen metró. A zsúfolt földalatti folyosó­kon mindenesetre alaposan szemmel tartom előttem fura- kodó jótevőmet. A bőröndöm az ő kezében van és ilyen bemutatkozás után némi elő­vigyázatosságot igényel az, hogy biztos legyek benne: nem kell tőle megválnom. Feljövünk a föld fölé. Az egyik sarkon emberem egy, vagy háromszáz méternyire lévő zöld felirat felé mutat: Hotel Riche. — Jó — mondom —gye­rünk. Nem mozdul. Nem mer to­vább jönni, ö tudja, miért. Ehelyett rekedt hangon — hogy mondta a legbájosabb csavargó, Villon mester? „A rum tette ezt, az átkozott li­kőr/" — kijelenti: •— Kétezerötszáz. Azt hittem, rosszul hallok. Hiszen ez háromnapi szállo- dabér! Gúnyosan nevetek, al­kudni kezdünk. Végül só­hajtva a kezébe nyomok egy ezrest. Derűsen távozik. Nem volt szép tőled, Pá­rizs, hogy ezernyi típusod kö­zül — éppen az Apacsot küld- ted fogadásomra! Az első meglepetés, amit a Hotel Riche okoz az, hogy a személyzet közül nem akad senki, a portás sem, áld egyetlen szót beszél más nyel­ven, mint franciául. Később többszőr találkoztam a ki­mondatlan, de félreérthetet­len véleménnyel: ha egy etranger (idegen) mondani óhajt valamit nekünk — ta­nulja meg a nyelvünket. Felmegyek a lépcsőn és elém toppan a második meg­lepetés: a folyosón, amelyről a szobák nyílnak, nem is diszkrét félhomály, hanem diszkrét sötétség uralkodik. Őrzi a vendégek inkognitóját. Ha valaki — legalább befelé — mégsem hajlandó botor­kálni, megnyomhat egy gom­bot. Ettől vagy húsz másod­percre bágyadt fény ömlik szét, olyan bágyadt, hogy a legjobb akarattal is csak azt lehet mondani róla: sejteti az ajtók hollétét. A szobát — pardon, szo- hácíkát — szinte teljesen be­tölti a hatalmas, termésrote- sen kétszemélyes ágy, A be­rendezés ennek ellenére ked­ves és kényelmes. A sarok­ban hideg-melegvizes mosdó és telefon. Ha a csöppnyi ab­lakon kinéz az ember, szürke falat lát. Még véletlenül sincs egymással szemben két ab­lak. A zseniális építészeti elv világos: kilátás nincs — de belátás sem! Hiába, ez a szálloda nem kimondottan al­vásra készült. Hamarosan kiderül, hogy van egy felbecsülhetetlen elő­nye is — két percnyire van a Nagy Bovlevardoktól. SEJ, EZ ITTEN A GR Ah J BOULEVARD... Azért többesszám — Nag Boulevardok —, mert a Grand Boulevard tulajdon­képpen több sugárút, köztük a Montmartre folytatólagos sorozata. Csak ha végigsétál az ember rajta, éríi meg: miért van annyi melegség és igen, büszkeség Yves Mon­tand hangjában, amikor szé- lesretárt kzrokkal — mintha magához akarná ölelni, ami­ről dalol — mosolyogva énekli: — Se), ez itten a Grand Boulevard... S had bocsássam már most előre — az egész csodá­latos Párizsból számomra az első pillanattól kezdve a leg­csodálatosabb az élő. latinos lázzal lüktető utca volt. (Folytatjuk.) Barmatb Endre

Next

/
Thumbnails
Contents