Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

1961. március 9. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 SOK­tiiillliiiiiiiiiiiiiiiiiiMimiium A legutóbbi félévi értesítő kiosztásakor a kisújszállási általános iskolások 13,1 szá­zaléka bukott meg; ezzel a város megyénk valamennyi helysége között az utolsó helyre került tanulmányi te­kintetben. „ Elgondolkodtató, hogy a tavaly-félévi tanul­mányi eredmény ennél jobb volt; tehát nem fejlődés, ha­nem visszaesés tanúi va­gyunk. Aránylag legjobban a Kos­suth úti általános iskola di­ákjai szerepelnek a nem szívvidító statisztikában; bu­kási arányuk 11,9 százalék. Érdekes, hogy a harmadik helyre nem a külterületi — tanyasi — iskolák növendé­kei szorultak 13,2 százalék­kal, hanem az Arany János úti iskola gyerekei. Az is­kola kilencszáznál több di­ákja közül 14,2 százalék bu­kott meg. A bukások okait vizsgálva számos olyan véleményt hal­lottunk Kisújszálláson, mely szerint a bajok oka a tan­terv maximalizmusában, sok osztály magas létszámában keresendő. Ezzel a felfogás­sal aligha érthetünk egyet; a tananyag megyénk többi iskolájában sem könnyebb, s a tanteremhelyzet sem lé­nyegesen jobb A Kossuth úti iskola ered­ménye — viszonylag — any- ryiban dicséretes, hogy az nem elnéző osztályozás kö­vetkezménye. Éppen ellen­kezőleg: a nevelők ebben az évben nagyobb követelményt támasztottak, mint tavaly. A városi elsőség sokkal in­kább annak köszönhető, hogy egy év alatt tanulón­ként 3,77 napról 2,8 napra sikerült leszorítani a mu­lasztást. A város vezetői — érthe­tően — az Arany János úti iskola kérdésével foglalkoz­tak legbehatóbban. A neve­lők munkáját vizsgálva úgy találták, hogy abból a kí­vántnál kisebb hányad jut a tananyag megtaníttatására; túlsók időt rabol el ellenben a házi feladatok kijelölése. Az általános iskola igazga­tóját természetesen elgondol­kodtatta a rossz eredmény. Felkérte a nevelőket, hogy a javulás érdekében „tegyenek meg mindent”. Szerintünk a „minden” — kevés. Cél­szerűbbnek tartanánk, ha az iskola nevelői konkrét fel­adatot kapnak. Tevékenysé­güket az igazgatónak — mint az iskola egyszemélyi vezetőjének — differenciál­tabban, határozottabban len­ne helyes vizsgálnia, irányí­tania. A közös munka ered­ményjavulását várnánk a párt- és szakszervezet élén- kebb aktivizálásától is. A tantestület részben már bebizonyította tettrekészsé- gét. A szülői munkaközös­séggel együttműködve az al­sótagozatosok részére — há­rom csoportban — tanuló­szobái foglalkozást szerve­zett. Nézetünk szerint meg kellene találni a módot a felsőtagozatosok felkarolására is. Az osztályt ismétlő diákok egy része, továbbá az M. Dezsö-köré csoportosulók rossz hatást gyakorolnak társaikra: az iskolai oktatás fontosságának lebecsülésére, tunyaságra biztatják őket. Érzésünk szerint az eféle bomlasztó gócok felszámolá­sa nem megoldhatatlan pe­dagógiai feladat; s nem ért­jük, hogy miért nem tör­tént meg már korábban. Helyes érzékkel tapintott a pedagógus pártszervezet az úttörő-munka megjavítá­sára. Az úttörő-mozgalom nevelő ereje annyira ismert, hogy annak taglalásába fe­leslegesnek látjuk belebocsát­kozni. Törekszenek-e Kisújszállá­son az arra hivatottak a szomorú eredmény korrigá­lására? Igen. Elismeréssel »ólunk arról is, hogy a <ja­miért sok Kisújszálláson a bukott diák? vulás kulcsát nem abban látják, hogy a mércét ala­csonyabbra helyezzék — sok­kal inkább, hogy a diákok szorgalmát, felelősségtudatát növeljék. A tanulmányi eredmény mindenkor függ a nevelők, a szülők és a diákok mun­kájától Jó és szükséges, hogy a pedagógusok tevé­kenységét szorosan összekap­csolták a diákság gondosabb nevelésével; különösen az előbbit végezték megfontolt alapossággal. Érzésünk sze­rint célravezető lenne — esetleg brigád alakításával — mégegyszer külön-külön elemezni a nevelők, szülők, diákok munkáját és kapcso­latát Kisújszállás régi, fontos város a megyénkben. Illő, hogy az általános iskolások előmenetelét tekintve is el­foglalja méltó — s nem utol­só — helvét megyénk hely­ségei között •— b. z. — Az ország legfiatalabb kiadóhivatalában .fi szóbanforgó intézmény alig két hónapos, dolgozói pedig még nem érték el a tizennyolcadik évüket A fo­lyóirat, amelyet terjesztenek a megye tudományos élet or­gánuma. Most aztán a tudo­mányos komolyságot a fiata­los lelkesedéssel vegyítették és ez sem a közgazdasági technikum leánykollégiumá­nak. sem a folyóiratnak nem vált kárára. Mert az ifjú leánykollégis­ták vállalták el a népszerű megyei folyóirat szervezési-, terjesztési- és propaganda munkáját. Miután a lelkes fi­atal lányok jó agitátorok, rö­vid idő alatt több mint száz előfizetőt gyűjtöttek. Csupa tettvágy a kiadóhi­vatali gárda. Címzik a fo­lyóiratok borítóit, vezetik a lányaira. Ö az ifjú vállalko­zás lelke. — Miért jó ez maguknak ? — teszük fel a kérdést — Először is sokat tanu­lunk — sorolja Pásztor Kati. — Olyan munkát végzünk, amilyent majd a vállalatok­nál fogunk. Külön könyvelői csoportunk, nyilvántartó rész­legünk van. Nő a felelősség- érzetünk is, hiszen fontos kulturális feladatot teljesí­tünk, i Nem valami komoly, kora­vén társaság a „kiadóhiva­tal”. Vidám fiatal lányok, ké­szülnek az érettségire, az év­végi vizsgákra és ezzel kap­csolatban természetesen a nagy iskolabálra. Kívánsá­guk: sok Jászkunság előfize­tő toborzása, mert ezért őket illeti meg a terjesztési díj nyilvántartást, könyvelnek, küldik az előfizetési felhívá­sokat szerte a megyébe. Molnár Sándorn4 a fiatal nevelő szeretettel mosolyog 20 százaléka. Ebből pedig leg­alább két hetet szeretnének üdülni együtt az iskola rév­fülöpi üdülőtáborában. —• hl — Rozov : Felnőnek a gyerekek e. darabjának bemutatója a Járműjavítóban , — Nem hittem volna, hogy ennyien lesznek — mondot­ta egy helybeli kultúrmun- kás a második felvonás szü­netében. Ö is, meg a többi óvatoskodók is tévedtek. A hatalmas színházterem majd­nem teljesen megtelt — fő- ! leg fiatalokkal, üzemi mun­kásokkal, a környék lakói­val. A darab fiataloknak, fiata­a Szovjetunióban is. És ha mindenre nem is tud meg­nyugtató feleletet adni, he­lyére állítja az élet igaz ér­tékeit. Komédiát látunk, de minden komédia egyúttal tü­kör is, ha társadalmunk kér­déseit merészen boncolgatja. A darabot hivatásos mű­vész, Tyll Attila rendezte. Ez rányomja a bélyegét az előadásra. Jól összefogott, Alexej megérkezik Násztya néniékhez Hegedűs József, Szabadszállási Ilona, Magyar Sándor. lókról szóL Ki ne ismerné a vagány, szemtelen, a szü­lői házban tiszteletlenül vi­selkedő kamaszt, a kimért rideg törtetőt, aki tizennyolc éves korára mintha önmaga negyvenöt éves mivoltának karikatúrája lenne, a fiatalt, aki gyötrődik, mert nem bí­zik önmagában, meg a töb­bieket, a mai élet jellegze­tes alakjait. Rozov szerencsés kézzel nyúl a mai fiatalság egyik fő problémájához, a pálya- választáshoz. Megmutatja, hogy a szocialista világban sem problémamentes az élet, hogy nevelési elvek, érdekek ütközhetnek össze, hogy a kon­zervatív felfogás még kísért frissen pergő, a komédia ele­meit mértékkel és ízlésesen alkalmazó rendezést látha­tunk. Sokszor szinte elfelej­tettük, hogy műkedvelő együttes játszik a színpadon. És itt az „együttes” szón van a hangsúly. Tyll rende­zése ezt az együttest terem­tette meg. A jó színészi össz­munka aztán megérdemelt sikert is aratott. Bebizonyo­sodott ismét, hogy csakis megfelelő rendezővel remél­hetik az öntevékeny együtte­sek, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelhetnek. A darab legjobb alakítását — a kicsit huligán» Andrejt — Kiss András, a Jármű­javító VH/a osztályának fia­tal munkása teremtette meg. Jól mozgott, őszinte vidám­sággal komédiázott. Élettel töltötte meg a színpadot. A másik alakítás •— amely na­gyon tetszett: Magyar Sán­dor a falusi-esetlen Misa | szerepében. A női szereplők j közül Sebestyén Ferencné ' Másája a legfigyelemremél- ; tóbb. Az első felvonásban : még kissé merev, de a má­sodik felvonás búcsú és újra fellobbanás-jelenetében nagy­szerűt nyújtott. Határozottan j nagyon tehetséges. Arkagyij, a meghasonlott i színész Sebestyén Ferenc. j egyenletes, jó alakítás. A lelki válságot azonban egy- j két helyen kissé eltúlozza. I Alexej szerepében Hegedűi j József igyekezettel, szépen ! játszott Nem tehet arról, hogy éppen a legpozitívabb figurát írta meg halványan az író. Az unos untalán a Komszomolra, a nagy eszmé­nyekre hivatkozó figura bi­zony kissé papírosízű. Ahol a darab áttöri ezt a korlá­tot ott az ő alakítása is na­gyon szép. Az első felvonás­ban egy kissé gyorsabb tem­pót is adhatna játékának, hiszen Alexej tizenhét éves! Katyá (Szabadszállási Tlona) is természetesen frissen ját­szott A kedves öreg pro­fesszort jól alakítja Kelemen Dezső, de érzésünk szerint bizonytalan a szövegtudás­ban. A „másik oldal” képvise­letében fellépők közül Va­gy*111 megformálója (Abonyi Béla) a leghitelesebb. A ha­szonleső karrieristát igen jó, nem külsőséges eszközökkel alkotja meg Galja Davidova Öcsit felületes, kicsit kacér lány­alakját Magyarosi Erzsébet állítja elénk, tehetségesen. Avarinné százszázalékos pol- gár-mivoltát jól leplezi le Ke. lemen Dezsöné alakítása. Kár, hogy néhány helyen el7 túlozza a sápítozást Ezen több önfegyelemmel lehet és kell is változtatnia. Egy apró tanulság a továb­bi előadásokra: A nézőtéren meg kell szüntetni az előadás közbeni bejárkálásokat, mert ez nagyon zavarja a szereplő­ket Nagyon örülünk a Jármű­javító szép vállalkozásának és a darab további előadásai­hoz a peremközségekben sok sikert kívánunk a lelkes szín­játszóknak. Hernádi Tibor A JÁSZIVÁNYI TAVASZ ÍGÉRETE I. rész. így kaptam a bírt ha- zulróL — Van most nálunk egy új elnök. Ez nagyon fel akarja vinni a tsz-t Elismerően olyan emberek beszéltek róla és terveiről, akikről jól tudom, egy évvel, sőt egy fél évvel ezelőtt is szőröstől-bőröstől elvetették a termelőszövetkezetet. Az igaz, ilyenféleképpen véleke­dett itt az emberek nagytöbb­sége. Nemigen epekedtek a közös gazdálkodásért, de hogy a környékük a közösbe tömörült, nekik sem volt más választásuk. Immel-ám- mal dolgozni kezdtek. S egy év alatt sikerült megyei hír­névre szert tenniök. Ismeri őket a megyei vezetés. Már­mint a megye egyik legrosz- szabb közös gazdaságát. A 17 forintos munkaegy­ségérték, amit mégiscsak si­került osztani, még nem is jellemzője, nem is hű muta­tója a rossz gazdálkodásnak. Mi volt a baj? Sokminden. A. vezetés járatlansága, a szakértelem hiánya, a gazdák hanyag, lelkiismeretlen mun­kája. Nem szívesen dolgoz­tak. mert nem nagyon látták értelmét. Az Istállóból jobbérzésű ember lehangoltan jött eL A tehenek letetvesedtek, s mert ez viszketést okozott, a tehe­nészek meg nemigen takarí­tották őket, maguk nyalták sebesre egymás bőrét. A trá- gyakoloncok csüngtek rajtuk. Jobb napokon három liter te­jet is megadtak. Silány kecs­ke az, amelyik ennyi tejet ad. S biztos vagyok benne, akár­melyik gazda szeme kisült volna szégyenében, ha meg­tudják róla a faluban egyéni korában, hogy három litert fejt a tehenétől. Mert rendben van, azt máshol is úgy csinálták, hogy a közös jószágállomány ki­alakításakor a legrosszabb tehenet, a legrosszabb anya­kocát vitték a közösbe s a jobb maradt a háztájiban. De hogy utána ennyire ne törődjenek vele, hogy ne fáj­jon egy olyan gazda szíve a tehenekért, akinek egész éle­tében a szemefénye volt a jószág, ez szinte érthetetlen. Pedig így volt. Kalmár Andrásnak, az új elnöknek majd gyökeret vert a lába, amikor először látogatott el az istállóba. Meg is jegyezte: — Abból a tejből se lnnék, amit maguk fejnek. — Miért nem, elnök elv­társ? — Mert maguk a ganéjt fe- iik meg. Ügy néznek ki ei.ek a tehenek. Azután hozzátette: ő is volt tehenész, de nem mert volna az istállóba engedni senkit, ha ennyire nem törődött volna a rábízott jószágokkal. A tehenészek fiatal gazdák. Sértette őket az elnök őszin­tesége. Restelkedtek s csak annyit mondtak: holnap reg­gelre nézzen ki hozzájuk az elnök. A szövetkezet kilenc csika- ja valami bőrbetegséget ka­pott. Rühöt-e vagy mást, nem tudták megállapítani. A gondozatlanságtól egy szál szőr nem maradt rajtuk. Na­pos egerekhez inkább hason­lítottak, mint csikókhoz A sertéstenyészet? Magam hallottam örülni embere­ket, mert hullott a süldő. Azt mondták, hadd foggyon. így hamarabb felbomlik a szö­vetkezet. A vezetés tehetet­len volt. A sertések meg csak döglöttek. (Sajnos, még mára sem sikerült teljesen megállítani) úgvannyira, hogy a Mester-tanyai fiaztatőt el is nevezte a falu dögtemető­nek. Nagyban hozzájárult eh­hez a Szolnok megyei Beru­házási Iroda felelőtlensége. A fiaztatőt talajvizes hely­re építették. Az arra lakók bölcsen megmondták volna, hogy az építkezési hely nem alkalmas — ha megkérdezik őket. Még az állatorvost sem kérdezték meg, > így egy hu­szonkét méteres épület rá­adásul ablak nélkül épült feL Kifutó nincs, de sár van olyan, hogy kisebb fajta ma­lac könnyen beleragad. A szerfásfiaztatót (nincs más választás) most áttelepíti a termelőszövetkezet magas, vízmentes helyre. A helykije­lölésnél Dr. Király Dénes, az állatorvos is ott volt, és so­kak véleményét kikérték. De ez már most van, 8 valami százezer forintot feleslegesen kifizet a termelőszövetkezet az átrakodással, A baromfi Jásziványon hagyománya van a baromfi- tenyésztésének. Az asszonyok szeretnek bajlódni vele. A Csukás-i rész az irdatlan nagy legelő, meg nem is al­kalmas másra csak juh és baromfitenyésztésre. De nem éltek ezzel a lehetőséggel. Néhány helyre ugyan kiad­tak baromfit, de azzal a ba­romfigondozó járt’ jól. A dup. Ián kivitt takarmányból spe­kuláltak. Egvik baromfigon­dozó — anélkül, hogy magá­nak takarmánya lett volna — hat hízót, két hízott bikát adott át az Allatforgalmi Vállalatnak. A hozzá nem ér­tés pechhel is párosult. Har­minckét ludat hagytak tojó­nak s ebből húsz nem tojik. Azon egyszerű oknál fogva, mert ennyi lett belőle a gú­nár. A termelőszövetkezet ez- ideig takarmánvhiánnval küz­dött Tudta mindenki, hogy kocsiszámra lopják a kuko­ricát csak éppen intézkedés nem történt a közös vagyon herdálói ellen. A termelőszövetkezetnek négyezer hold földje van. En­nek bő fele szántó. Nem nagy terület Mégis üzemegység­rendszerben dolgoztak. Fel­duzzadt a függetlenített, a fi­zikai munkát nem végzők száma. Ez év januárjában nyolc ember törte a kukori­cát, négyen ellenőrizték mun. kájukat. A sok bába között össze-vissza kalandozott a gyerek. Szokásba jött a fo- gatosok céltalan irányítgatá- sa. A dülőúton feltartóztatta a brigádvezető a foga tost Hová mégy? — Ide küldött az én bri­gádvezetőn:. — Az nem jő. Oda mégy, ahová én mondom. Bolyongtak a fogatok aa utasítások anarchiájában. Az ilyen állapotok nem fogták a szakembert. Előbb csak patronázs mezőgazdá­szuk volt, aztán a Hevesi Ál­lami Gazdaságból jött egy szakember, Bugyi Béla. Nagy tervekkel, nagy energiával. Év végére beielentette: nem marad tovább. Mikor az új elnök. Kalmár András elv­társ, a jászapáti Járási Ta­nács mezőgazdasági elnökhe­lyettese megérkezett, a me­zőgazdász éppen menőfélben volt. (Folyatjuk). Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents