Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

1961. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A háztáji jószág is kincset és A Hazafias Népfront jászboldogházi bizottságának felhívása Elvtársak! Barátaink! Legutóbbi bizottsági ülésün­kön részletesen foglalkoz­tunk községünk állattenyész­tésének helyzetével. Úgy vél­jük, kormányzatunk helye­sen jár el, amikor a terme­lőszövetkezetek jószágállo­mányának fejlesztése mellett, a háztáji gazdaságok jószág­nevelésére is jelentős mér­tékben számít. A magunk részéről ehhez a következőket fűzzük: A nagyüzemi gazdálkodás­ra való áttérés még több és még jobb lehetőséget nyúj­tott számunkra ahhoz, hogy kiváló jószágot tenyészthes­sünk. Már az első esztendő­ben többet haladtunk előre, mint egyéni gazdálkodásunk idején öt év alatt. Nyíltan megvallhatjuk azonban, hogy termelőszövetkezeteink szép eredményei ellenére a ház­táji gazdaságokban nevelt jószágállomány nélkül úgy éreznénk magunkat, mint a félkarú, vagy féllábú ember. Hiába, az ősi jószágnevelői vér nem vált vízzé Jász- boldogházán. Erre mutat az az örven­detes tény, hogy az 1961-es esztendő első heteiben éppen legkiválóbb dolgozóink kötöt­ték legelsőnek háztáji jószág­ra szerződést az Allatforgal- mi Vállalattal. Említsük meg talán a sok régi, gyakorlott állattenyésztő közül Sas Pé­tert, az Aranykalász Tsz ál­latgondozóját, aki hat ser­tésre szerződött. Oláh István szintén hat, Nagy József pe­dig kilenc sertést hizlal. Sző­rös Antal, a Bercsényi Tsz sertésgondozója két hízó­marhára, egy növendékre és hat sestésre szerződött. Szó­ród Pál fogatos a sertések mellett még minden évben bevitte az egy mázsányi ba­romfit és 70—80 pulykát. A legjobb állattenyésztők álta­lában évről évre hízottlibá­ra és pulykára is szerződnek. Bizottságunk tagjai beszél­gettek ezekkel az élenjáró emberekkel, akik egyhangú­an kijelentették, hogy első­sorban saját javukat szolgál­ják, amikor a háztájiban ki­váló, nagyszámú jószágot te­nyésztenek. Tapasztalataik azt bizonyítják, hogy a ház­tájiban nevelt és idejében leszerződött jószág valóságos „takarékpénztár" még a nagyösszegű munkaegység mellett is. Semmiképpen sem megvetendő dolog, hogy elő­leget és takarmányt is kap a szerződő. Nyer ezen a szerződésen a termelőszövet­kezet is, mert a hitelek jó­váírásába beleszámítják a háztájiban nevelt és szerző­dött jószág értékét Mi, jászboldogháziak azt is becsületbeli kötelességünk­nek tartjuk, hogy a városi munkásság asztalára elegen­dő húst, zsírt, és tejfélét rakjunk. Hogy egyebet ne mondjunk, a mostanában épült és épülőben lévő sok szép új házunk tetőpaláját éppen úgy a munkások ké­szítik, mint a nagyablakos szobáinkat díszítő pompás új bútorokat, rádiót, televíziót, vagy az utcáinkon robogó motorkerékpárokat. Végül, de nem utolsósor­ban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jószág hú­sáért, zsírjáért, tejterméké­ért nemcsak devizát, hanem műtrágyát és mezőgazdasági gépeket is kapunk külföld­ről Bizottságunk azt tartja, hogy a háztáji jószág is kin­cset ér. Ezért széleskörű moz­galmat indít annak érdeké­ben, hogy minden tsz-tag jelentős számú jószágra szer­ződjék és azokat a háztáji gazdaságban nevelje fel. Felhívjuk járásunk tíz községének népfrontbizottsá­gát, hogy csatlakozzék moz­galmunkhoz és okos, türel­mes, meggyőző szóval has­son oda, hogy a háztáji gaz­daságok is segítsenek állat- tenyésztésünk további gyors fejlődésében. A Hazafias Népfront jász- boldogházai községi bizottsá­ga nevében, hazafias üdvöz­lettel: Ifi Szádvári János elnök, Szadai Zoltánná titkár ASSZONYOKRÓL — asszonyoknak Német—magyar nőtalálkozó a Hazafias Népfront megyei bizottságán Kedves vendéget fogadtak kedden délután a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gán. A nemzetközi nőnap al­kalmából Szonlokra látoga­tott Liza Ulrich elvtársnő, a Német Demokratikus Köz­társaság országgyűlési kép­viselője Liza Ulrich néhány kelle­mes órát töltött a Hazafias Népfront bizottság és a me- pvei, s a Szolnok városi nő­tanács vezetői körében. Me­sélt a németországi nőmoz­galomról, Klara Zetkin, Ro­za Luxemburg harcait idéz­te, s azt az időt, amikor a Kommunista Párt létrejött, ö 1920 óta tagja a pártnak, a nőmozgalomban is azóta vesz részt Nehéz volt a férfiakat meggyőzni ■— mondta. — Már mint arról meggyőzni őket, hogy a nők problémája mennyire fontos. „Kinder, Küchel, Kir­che” — ez a jelszó uralko­dott nálunk, vagyis: az asz- szonynak a gyermeknevelés, a háztartás és a vallás töltse be életét semmi több. Ma már a nők, az asszonyok a férfiakkal egy sorban látha­tók. A népi kamarának (ez az NDK-ban a legmagasabb törvényhozó testület) 400 női képviselője van, több mint 28 ezer asszony tevékenyke­dik a körzetek, megyék, já­rások területén állami funk­ciókban; nyolcszázötvenki- lenc női polgármesterünk van; asszony az igazságügy­miniszterünk, s egész sora az államtitkároknak A német férfiak felismer­ték az asszonyokban a nél­külözhetetlen fegyvertársat. Tisztán láják, hogy asszo­nyaik nélkül nem tarthatna ma ott az ország, ahol tart, Igazi ünneppé lett a nőnap az NDK-ban. A férfiak He­tekkel az évforduló előtt azon törik a fejüket, mivel szerezhetnének örömet, meg­lepetést asszonyaiknak, leá­Eltűnik egy gyári A badari rész a szolnoki Járműjavító dzsungele volt valamikor, olyan bozótos, mindenféle lim-lomnak tá­roló helye. Most az új röp­tető szerkezetén villan a hegesztőpisztoly fénye, fris­sen fektetett vágányok közét töltik a munkások. Az új tolópad mellett ál­lunk Kókai Sándorral, a VlI/b. osztály vezetőjével. Megelégedett mosollyal nézi a terep t. —- Látja, mindez kell a szalagszerű kocsijavításhoz. Régen gondolkozunk már azon, hogy új módszereket kellene alkalmazni, dehát az előfeltéleteket is meg keU teremteni. Elindulunk a sínek mel­lett. Felettünk a vastraver­zek között tiszta kéken pom­pázik az ég, lábunk alatt hol egy bucka dombosodik, hol egy gödör sötétedik. Hihetet­lenkedve csóválom a fejem: — Biztos abban, hogy áp­rilis 4-re megkezdődik itt a szalagszerű gyártás? — Aliért ne? — feleli. — Mit kell addig elvégeznünk? Nézzük csak sorjában. A villamos emelők helyét le kell betonozni. A terepet már egyengetik, a beton­keverőgép itt van. Szerintem négy nap alatt végzünk a betonozással. Az emelők itt vannak a szomszédban, egy nap alatt áthozzuk azokat. Hiányzik a tető is — dehát az sem okoz nagy gondot. Müanyag-palalemezeket ra­kunk fel, az egész terepet befedjük három nap alatt. Csupa önbizalom és derű az egész ember. Tűz, s lel­kesedés van benn —= Tudja, te nagy fantá­ziát látok ebben az új mód­szerben. El tudom képzelni, hogy évente 800 kocsival többet javítunk ki ilymódon. De ha csak négyszázzal, ak­kor is sokat nyelünk. Pon­tos adatot nem lehet még mondani, hiszen a gyakorlat igazolja majd számításaink helyességét. Annyi biztos, hogy kényelmesebb, gyorsabb lesz a munka. Eddig nagyon sokan a szabad ég alatt dol­goztak. Ha esett az eső, bent a műhelyben kellett festeni a kocsikat. Így a fedett hely sem volt egészséges. Most- már a festő-vágány felett is ott a röptető. — Bent, a VH/b-ben most egy helyen folyik a bontás és az építés. Hiába van rend reggel, délfelé már olyan a munkahely, mintha hónapok óta nem takarítot­tak volna. Minden előnye megvan tehát ennek a mód­szernek, akár a termelést, akár az emberek munka- körülményeit nézzük. Mégis attól tartok, nehezen szoknak hozzá a munkások, hiszen százesztendős javítási me­tódussal kell szakitaníok. S a megszokás nagy erő. Bí­zunk azonban abban, hogy rövidesen úrrá leszünk az emberek idegenkedésén, s néhány hét múlva már alig emlékszik valaki a régi mód­szerre. Sok mindent éssze­rűbben csinálunk most már. A cserejavítókat ide telepít­jük a vágányok mellé — gyorsabb lesz igy a munka. — „Nagy fantáziát látok ebben a módszerben” ■— Is­mételgetem az osztályvezető szavait. 8 mi lesz a valóság? Végignézek a munkásokon, s azzal búcsúzom: Viszont­látásra, április elején, s ak­kor, majd meglátjuk. S. B. nyaiknak. Nemcsak a csa­ládban, — az üzemekben, hi­vatalokban is igyekeznek mentesíteni a nőket ezen a napon megszokott napi mun­kájuktól. Valaki megkérdezte Liza Ulrich tói, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban hogyan vonják be a nőket a mezőgazdasági termelőmun­kába? ■ — Eleinte nehezen ment A férfiak beléptek a szövet­kezetekbe, a nők meg úgy gondolták: vezetik továbbra is a háztartást no meg a háztáji gazdaságban dolgoz­gatnak. Nem egyszer előfor­dult hogy az ipari munká­sok szombat-vasárnapjukat áldozták fel azért, hogy a parasztokat kisegítsék, míg a parasztasszonyok otthon ül­tek és kinéztek az ablakon... Később a közös gazdaságok olyan konyhákat létesítettek, ahová az asszonyoknak a mosáshoz, a befőzéshez, s az egyéb háztartási munkákhoz automata, meg félautomata gépeket szereztek be — s ez­zel könnyítették a háztartás gondját, vagyis: bevonták őket is a termelésbe. Az NDK-ban ma is még háromféle típusú termelőszö­vetkezet van, — hasonlóan, mint nálunk, néhány éve. Mivel az asszonyok otthon is az állatok körül foglalatos­kodtak, a IIL típusú tsz a legalkalmasabb arra, hogy a nőket foglalkoztassa, s ez vonzza is őket. Van olyan fa­lu, ahol egyszerre lép be a szövetkezetbe a falu valamennyi asszonya hiszen többnyire kedvelt munkáját végezheti: állato­kat nevel. Versenyeznek: ki ér el jobb eredményt. Asszonyta­lálkozókon vitatják meg problémáikat. A hitetlenke- dők meggyőzésére igen jó módszerként bevezették, — hogy ha kételkedik valaki egyik vagy másik asszony eredményeiben, odaviszik a helyszínre, hogy saját sze­mével lássa. A hiúság is dol­gozik az asszonyokban. „Ö ezt meg tudta csinálni — én miért ne tudnám?” És neki- gyürkőznek és tanulnak — legtöbbször titokban, aztán mikor már tudják, előállnak vele: én is értek hozzá! Sok érdekes dolgot mon­dott el az élvtársnő a német nők életéből, a fiatalokról, s egyéb, bennünket érdeklő kérdésekről. Meleg, baráti öleléssel búcsúzott magyar barátnőitől, sok-sok sikert kívánt további munkájuk­hoz. Ezután Kisújszállásra utazott, ahol ugyancsak a nőtanács asszonyai várták. — R. E. — Zöldárut exportáltak Zöldárut exportáltak teg­nap a karcagi Béke Tsz-ből 285 csomó retket, 1200 papri­kát. 300 fej salátát indítottak útnak. Ezzel együtt több mint 10 000 darab paprikát küld­tek már el a primőrtelepröL Salátából ez volt as első1 szállítmány. niiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiM Megjelent a megyei Népművelési Híradó A megyei népművelési ta­nácsadó kiadta gyorsan népi- szerűvé vált híradójának má­sodik számát. AZ azelőtt fáj­dalmasan nélkülözött mód­szertani segítség új és eredeti formája ez, a min­denüvé eljutó, sokszorosított kiadvány. Ebben a számban Berczeli Gyula a mezőtúri színjátszók munkamódszeré­ről, terveiről, Szabó Ernő az ismeretterjesztés legkirívóbb hibáiról, Lober Anna a Ve­gyiművek üzemi könyvtárá­nak tapasztalatairól ír. Gépjárművezetők figyelmébe! Itt a jó idő, egyre több motorkerékpáros vesz részt a közúti forgalomban. A gyorshajtás és gondatlanság sok esetben idéz elő súlyos baleseteket. Ezért a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési csoportja felhív­ja a gépjárművezetők figyel­mét a KRESZ szabályainak betartására. A HUSZADIK LEVEL Az iroda az üzem végénél épült. Levegője vegyszer, nedves cellulózé szagától ter­hes. Falait olykor-olykor megremegtetik az induló pa­pírgépe k. Az íróasztalon az üvegkancsóban hullámos a víz tükre. . A gyár alapjait évtizedek­kel ezelőtt rakták le. Azóta a símavonalú üzemrész: a cellgyár épült mellé. Ez az új és régi épület történetünk színhelye. Szereplői munkás emberek... „AZ ELÉGEDETLEN., Az UB-elnök határidő nap­lójában rövid bejegyzés. Gyárfás József rosszul lát. Munkahelyéről áthelyezve a kertészetbe Néhány sor, mégis egész emberi sorsot rejt magába. Bánatot és örömet. Gyárfás József születésétől kezdve érezte érzékszervé­nek fogyatékosságát. Magá- bazárkózott, csendes ember volt világéletében. Szülei nem tudták tanít­tatni. Dolgozni kell! De hol? Nem mindenütt várják tárt karokkal a csökkent látó­képességűeket. Gyárfás József a papír­gyárba került. Dolgozott is, ahogy erejéből telt. Egy na1 pon azonban észrevette, hogy mindig jobban romlik a lá­tása. Orvoshoz ment és na­gyobb dioptriás lencse ke­rült a szeme elé. Ez sem használt. Szédülni kezdett a mozgó papírgépek közelé­ben. Bármennyire is fájlalta a dolgot — orvosi tanácsra —, más munkakörbe kérte át­helyezését Így került az ügy a szak- szervezeti bizottság elé. A vezetőség meghányta-vetette a dolgot Végülis úgy dön­tött, hogy Gyárfás Józsefet ÉLETE PÉLDA LEHET más munkahelyre, a kerté* szetbe helyezik. R. TÓTH JÓZSEF TÁPPÉNZES LETT Az 59 éves R. Tóth József évtizedek óta dolgozik a szol­noki Papírgyárban. Nemrég súlyos betegen a mentők szállították a szolnoki kór­házba. Májdaganattal ope­rálták. Mikor a papírforma7 szerint táppénzes határideje lejárt, ügye a döntőbizottság elé került. A jelenlévő or­vosok munkaképesnek talál­ták. R. Tóth József annak rendje-módja szerint felvette a munkát. De nem sokáig bírta a kőművesek mellett. Két nap után ismét orvoshoz ment. A szakemberek — ra­gaszkodva az előző megál­lapításukhoz — munka­képesnek találták. A szak- szervezeti bizottságnak nagy erőfeszítésébe került, amíg bebizonyították Józsi bácsi igazát „KÖSZÖNÖM A SZAKSZERVEZETI BÁCSIKNAK” öröm az embernek, amikor a bölcsődék, napközi ottho­nok meleg szobáiban vagy á napsütött játszótéren élet­erős apróságok játékát figye­li. Megindító azonban a vér­szegény, beteges gyermekek látványa. A Papírgyár szakszervezeti bizottsága nemcsak a szü­lőkről, hanem a gyermeke­ikről is gondoskodik. A gyár egyik dolgozójának a kisfia» Fekete Bandika Vajtán, a gyermeküdülőben töltött két hetet. Bandikét megindította a gyár vezetőinek „jósága*1 és köszönetét mondott az örömteli két hétért „a szak- szervezeti bácsiknak”. Fekete Bandika formás betűivel teleírt levelezőlapja — mint igazi elismerés — huszadiknak a többi levél mellé került A. i. asszony, aki este nem ott­hon ül, az ura mellett. S amint nem törték meg a sorscsapások, nem ingat­ták meg a nehézségek, áská- lódások sem. Ma is a nő­tanács aktívája. „Hivatalból“ szervezte a nőnapi ünnepsé­get, osztogatja a meghívó­kat, szívén viselte, hogy mi­nél többen ott legyenek a bensőséges találkozón. S hi­vatalon kívül is érvel, agi­tál mindenütt, ahol megfor­dul. „A gyümölcsös előtt be­szélgettünk az asszonyokkal a tsz-ről. Próbáltam nekik magyarázni, de sokan any- nyira furcsán gondolkodnak. Nem értik, hogy ez a jövő útja...” Solcan még nem értik. De ő igen. Míg jobb volt a sze­me, sokat olvasott: bele­lapozott, ismerkedett a mar­xizmus klasszikusaival is. Négy elemit végzett, de gye­rekeinek már azt véste a szivébe, hogy tanuljanak, mert a tudás hatalom. „Kár, hogy nem az én időmben volt ilyen a világ” — mond­ja, s valóban kár. Ha ez a bátor, kitartó, harcosszelle­mű asszony tanulhatott vol­na, talán a munkásmozga­lom neves vezetője válhatott volna belőle, Z. J. tárán túl lakók is. Megszer- i vezte az MNDSZ helyi cso­portját, s néhány társával együtt vágtak neki a mun- i kának. Végigházalták az ut­casorokat, s oz összegyűjtött élelmiszerből a vasútállomá- \ son, nyílt tűzön főztek va- ■ csorát az átutazó, hazatérő i hadifoglyoknak, őszi vásárt rendeztek, melynek bevéte­léből tankönyvet vásároltak a falu gyermekeinek, kelen­gyét a csecsemőknek. A fel- szabadulás utáni első gyer­meknapon 1600 kis „ünne­pelt” vett részt Fegyvernek- ről és környékéről, s mind kapott málnaszörpöt, cukor­kát, kekszet, minden osztály egy nagy pöttyös labdát. Ezek voltak a népszerűbb feladatok. De az elkövetkező évek hoztak olyan sok ten­nivalót, mely nemcsak időt, energiát, de a párt eszméi­be vetett rendíthetetlen bi­zalmat is követelt. A tsz- szervezés kezdeti nehézségeit az ismerős asszonyok neki rótták fel. Estéit, féléjszakáit elemésztette a társadalmi munka, s rosszindulatú em­berek ezt ellene próbálták felhasználni. Széltében-hosz- szában rágalmazták, mond­ván: Nem is lehet becsületet „Asszonynak nem való a politika!” — hirdették a fel- lebbezhetetlen igazságot szá­zadokon át, a seprő, főző­kanál és a bölcső bűvös há­romszögébe zárva a női ne­met. A felszabadulás válto­zást hozott e téren i Korpás Pálné fegyvernek tsz-asszony élete példa lehet mindannyiunk számára. Sum- máslány volt, cselédember­hez ment feleségül. Élete legboldogabb napja köszön­tött rá, mikor megszületett az első kisfiú, s utána a legsötétebb szomorúság, mi­kor a gyermek néhány hó­nap múlva meghalt. S azután jött a többi apróság, kis­fiúk, kislányok. Tizenöt gyer­meket szült, de csak hetet tudott felnevelni közülük. A többit elvitte az Ínség, gyer­mekbetegségek, a paraszti nyomor. 1945. február 18-a hozott fordulatot küzdelmes, fájdal­mas asszonyi sorsába. Ekkor alakult meg Fegyverneken a párt, melynek 6 alapító tagja lett. Ettől kezdve egy­befolyt a nap és az éjszaka, s kitágultak az otthon szűk falai. Eddig családjáért dol­gozott, most gondjává lett az egész falu, s a falu ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents